Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)
1935-03-03 / 53. (3605.) szám
18 'PRXGAlA\AGtARHIRLAI> i935 március 3, vasárnap. Jmsíéácsi (uKutjUtt... (Setmecí tetneiés) Ida: HévJáasef lin akárhánykor kölcsönkérik Disney „feréfa- csiüáilóit“ ötletekért. Mikor a műterem vezetője eldöntötte a rajzos film meséjét, megbeszéli a témát „végrehajtó bizottságával'4, amelynek tagjai: a tréfacsináló, a „főmegelevenitő44 (dhief animator)és a vezető rajzolók. A témát nem tartják titokban, boldogan fogadnak mindé® ötletet. így a három kis malac fölvételeinél egy munkás ajánlotta, hogy mikor a,farkas el akarja fújni a harmadik malac téglaiházát, kékül,jön el az erőlködéstől. Mikor végleg elkészült a szoená- rium. akkor következik a film másik fővezérének, a zenei vezetőnek a szerepe. A szcenáriumban pontosan meg vsainak írva a párbeszédek, hangok. A zenei vezető megkomponálja és összeállítja a megfelelő zenét s pontosan összeméri a jelenetekkel. Kiszámítja, mennyi ideig tart egy zenedarab és ugyanilyen hosszúságúra tervezi a megfelelő jelenetet. Ekkor a főrajzoló mintegy hatvan rajzon elkészíti a történet főalakjait, helyzeteit és megrajzolja a szereplők jellegzetes arckifeje9 Mielőtt még egyetlen rajzot is leifényképeznének, lefényképezik a párbeszédeket. Filmre veszik föl a beszédet, nyávogást, ugatást, nyerítést, cincogást. Akkor nekilátnak a rajzolók a munkának. Pontosan tudják, hogy egy mondat mennyi ideig fut a vetítőgép előtt, hány kép forog le ennyi idő alatt, tehát a hangnak megfelelő szájmozdü'atot hány képen kell ábrázólniok. A rajztáblák előtt kis tükör áll: a rajzolók a megfelelő szájmozdulatokat saját arcukon tanulmányozzák. A már lefényképezett szöveget utánamondják és a tükörben figyelik, hogyan mozog arcuk. Az arrmozdu'atot azután rárajzolják a macska vagy a víziló „arcára44. Ha az állatok táncolnak, e'sörangu táncművészek ..tanítják be44 őket. A táncosokkal megfelelő ideig tartó táncot táncoltatnak el. fölveszik filmre, azután lassított felvételiben leforgatják és a rajzó1 ók így tanulmányozzák a mozdulatokat. A legtöbb rajzos filmméteremnek állandó táncosai vannak, akik olyan táncokat találtak ki, amelyeket kizárólag nyulak vagy malacok táncolnak. A műterem legjobban fizetett embere á>„főelevenitő“, a cbief an ima tor. ő szabja meg, hogy a zene ritmusára hány képibői álljon égy mozdulat. A szakértők ekkor megrajzolják a mozdulat kezdőhelyzetét és a befejezett mozdulat képét. A chief am'roa- tor kiadja a munkát az ..mbetweenera-eknek. a .,közrajzolók“-nak, akik a mozdulat részeit, közbeeső fokozatait rajzolják meg. Egy másodperc alatt 22 filmkocka, tehát 22 kész rajz fut el a vetítőgép lencséje előtt. Ez a rajzos film ütemének egysége. Rendszerint csak a jelenet hátterét fénykézéeeit. Ha például a történetben szerepei egy veszett kutya, a főrajzoló megrajzolja a kutyát, amirt zavarban van, nevet, sir, beszél, ugat, mosolyog, haragszik stb. Ezeket a rajzokat szétosztják a rajzolók között. A Disney- müteremnek például több mint száz rajzolója van. Mindenesetre nem olyan hely az ilyen műterem, ahol egy művésznek tág tere nyílik egyéniségének érvényesítésére: a három kis malac filmje körülbelül 12.000 rajzból álL A Disney-mii terem négy hónapig dolgozott rajta és Disney figuráit száz rajzoló sokszorosította pontosan az eredetiek alapján. Igen fontos még a történet technikai fölépítésében a „nevetőpontok“ elosztása. Számolnak azzal, hogy a közönség nem az elején nevet legjobban, tehát az első nevettető jelenetet lehetőleg későre teszik, azután gondosan beosztják a nevettető helyzeteket úgy, hogy a kómikom a film vége felé érje el tetőpontját. pezik papirosról'. A figurákat ceWoidlemezek- re rajzolják, amelyeket erre a papirosra rajzolt háttérre helyeznek. Többnyire legalább három ilyen celluloid lemez fekszik egymáson a papirosra illesztve, mikor egy filmfelvétel készül. Az egyiken például virágok vannak, amelyeket a szél fuj, a másikon valamivél közelebb egy madár repül, a harmadikon pedig egy százlábú az előtérben, amint tándiépéet csinál. A virágok, a madár és a százlábú akciója külön-külön celluloidlemez-sorozatból áll, Bonyolult cselekménynél előfordul, hogy nyolc celluloidlemezt tesznek egymásra. Miikor a mintegy 12.000 rajz elkészült és a filmszailagra ráfényképezték a hangot is, akkor a zenekar eljátsza a zenei vezető által időközben összeállítót zenét. Érdekes, hogy a zenészek — nem hallják, amit játszanak. Fülükön hallgató, amelyen központilag adják le a már kész rajzos film mozdulatainak ritmusát és szereplőinek hangját. Nem hallanak tehát egyebet, mint egy-egy szót, mondatot, közben az állatok röfögését. nyivákoláeát, morgását, amelyen át>hallatszik egy metronóm ütemes kopogása. A zenésznek nincs egyéb gondja, minthogy a kofáját a legkínosabb pontossággal a fülhallgatón hallott ütemre j^tsza le. Ez az egyetlen mód, hogy a zene tökéletesen összeilljék a rajzokkal. És mindez a roppant munka, végtelen gondosság, figyelem, technikai felkészültség és tudás arra való, hogy Disney kis állatai, a gyerekek barátai megelevenedjenek. És az egész nagy apparátusban talán a legcsodálatosabb teljesítmény az. hogy ennyi munka és ilyen végtelenül bonyolult eljárás után a Dis- ney-filmek mégis egyszerűek maradnak. dib bele és még vakkantani is alig van ideje. Máié koma már ott forgatja pont szive közepén kését. Andris gazda elismeréssel bólogat: — Akkurátos döfedelem vót, koma. — Hát mi tagadás benne, értek a disznó esetekhez — így szerényen Máté. Mo6t jön a limitáció: — Meg van benne a százhúsz. — Élősúlyban mondi kend? — Hát. — Én meg sose böllérkedjek többet, ha nincs meg benne tisztán a másfél mázsa. De közben csúszik már lefelé az emberek gégéjén a pálinka. Dukál ez a segítőknek, de meg ha már itt van, a gazda és a koma sem vetik meg az italt, mint az áldomás első rátáját. Következnék a perzselés piszmákolása, de hát olyan rémisztő orkán dühöngött a falu felett, hogy Andris gazda imigyen rendelkezik: — Kész veszedelem itt az udvaron a sok nádfödél között e perzselés. Vegyétek elő a kézézánkát és vigyétek le a kis legelőre, a futball pálya eny- helyére. Te húzzad, Pista öcsém. Ez a Pista amolyan falu szegénye, aki mint a ve- rébmadár, itt is csipeget, ott ie kaiparit. Azonban Istenben bizakodó lélek és mindig jókedvű. Hát amint vonszolja végig a falun Andris gazda nagy brontes hízójának tetemét, innen is, meg onnan is kíváncsiskodnak feléje: i — Kié a‘, te Pista? — Kié vóna? — Így Pista nagy komolyan — az enyém. Most vettem a helmeci vásáron. — Né mán. Kit öltél meg érte? — Érte senkit, de ötét igen. Ha én nem segélyezem Máté hácsit, elrüvözhetett vóna vele napestig De én ráültem, oszt fogtam a farkát. Hát ennyi töméntelen jussom van hozzá, most mér tudik. A pulyesereg 6em maradhatott el e fölvonulástól és mikor a perzselés processzusa már befejezőben volt, olyan szépen tudtak könyörögni: — Máté bácsi, nekem a körmit . . . Máté bácsi, nekem meg a ftiliből egy plcurkát . . . I Aztán hát patyolattieztára vakarva és mosva, a nap izgalmainak tárgya bekerül a konyhába Máté koma a máris megérdemelt kiadós früstök után Ezeken a hasábokon több ízben kijelentettem már, de előttem más és nálamná! híresebbé vált Írók is, hogy Selmecen minden más, mint egyebütt, más a föld és más az ember, közelebb vannak egymáshoz, jobban ragaszkodnak egymáshoz, ember és föld, valahogy jobban porból lett a sel- meci ember, mint a többi... Ha megírom a hírek között, hogy Weis* József szélaknai földbirtokos, kereskedő, életének 82-ik évében Szélaknán hirtelen elhunyt, eltemették Selmecbányán nagy részvét mellett, ez minden hosszuéletü halottnak kijár, ez a megemlékezés. Ha megírom hogy a megboldogult ritka szellemi frissességben élte meg ezt a magas kort, óriási környéken tisztelet és szeretet övezte szikár, becsületes munkában mindig egyenesnek maradt alakját, — hogy valamikor tanító volt, de otthagyta ezt a pályát, a népet tanította nem hivatalosan, kereskedő lett, összedolgozott annyi becsületes kenyeret, hogy 11 gyermeket lakatott vele emberré, de ezekből már csak 3 van életben, — ha elmondom, hogy négy hete tisztelegtem nála Szélaknán, egy félórai beszélgetés után nagyon-nagyon megszerettem, s talán ő is engem, de csak annyival engedte ezt sejtetni, hogy: „Édes öcsém, aztán mindig térj be hozzám, ha erre jársz*. — akkor is még csak egy nagyon szép életpálya végéről számolok be, egy nagyon derék emberről mondom el, hogy elment. De Józsi bácsi, amikor meghalt, akkor ő nem elment, hanem hazajött, s ebben a hazajövetelben van az, ami tipikusan selmeci. Mert Józsi bácsi is tipikusan selmeci volt... Weisz József hajdani tanitó ur korán került el az aranytermő selmeci hegyek közül. Messze innen tanított, de egyre vágyott haza, az aranytermő hegyek közé. Egyre közelebb jött egyre visszavágyott. Talán azért is hagyta abba ezt a hivatást. Már látta a Kálváriát, már felesil’antak Rössler Borbála sokszázéves várának bádogjai: már itt volt, 4 kilométernyire, Szélaknán. Itt aztán megállt. A kis bolt elkezdett jól menni, a soknevü Szé’akna (Windschacht, Piarg, Hegybánya: ez mind egy kis bányaközség) nagyon jó konjunktúrát jelentett, a gyerekek száma is egyre növekedett, mint mondtam, előbb felment 11-ig s csak félszázad alatt ment vissza 3-ra. Józsi bá- ccsi megrekedt. Selmectől egy puskalövésnylre, a gyermekneve’és, az unokák örömei lekötötték és szép lassan elmnit a 82 esztendő. Vett házat Selmecen is, be-bejárt adóhivatalba, nagykereskedőkhöz miegymásért, de nem tudott végleg hazajönni. Most hazajött. Jóságos keze szelíden összetéve, gatambfehér haja utoljára megfésülve, elment Józsi bácsi Piargról örökre, s hazajött Selmecre, most már örökre. A faluja teljes számmal elkísérte a havas országúton félutig, a másik félútra pedig elébe jöttek a selmeeiek. A szánkó 4 kilométert siklott szép lassan, előbb a szélaknaiak, hozzálát ée anatómiai pontossággal végzi el a boncolást. No, ami azután következik, az már inkább a« asszonyok zsírral verejtékező munkája. És estére garmadával sorakozik a ©ok szép kívánatos véres hurka, foghagymás kolbász, szalonna, sonka, disznósajt ... A falusi gyomor ínycsiklandozó és nyálsüritő gyönyörűségei mind. Ülhess mán békám — mondta simogató szövői Andris gazda a még mindég jövő s menő asszonyának — ne Iaflangolj már annyit ki és be. Letört a nap munkája, pihenj mán. — Majd holnap estére, apjuk — igy Borka néni — a zsirolvasztás után. A másnap az már egészen az asszonyok napja, mikor is kockára vágódik, majd meg ott rötyög a ©póron nagy fazekakban a zsir ... a falusi háziasszony éléstárának koronája, büszkesége ée leg- fóitetebb kincse — a kenyér után. Még ha nem is szánkáztatják végig a falun tegnap a leölt hizót: akkor is megssimátólta volna az Andris gazda házában végbemenő nagy eseményt a falu cigánytábora. Azt már úgy hozza magával a cigányböcsület, hogy ennek a nagy napnak ne zavarják meg eldorádói tűnd ármunkáját: azonban másnap beállítanak ám jussukért — a szegénység jogán. Első az Aranka, három purdójával: — Nemzetes ásszonyká, egy keremnyi lesi végett gyűttünk vóna. Maghálunk éhen . . . — Itt van lelkem. — elégíti ki Borka néni — nem beteg már a kis fiad? No, ügyi kigyőgyitot- bam. Adj hálát Istennek.^ Jön az öreg Lakatos, a 80 éves vén cigány, a képviselő ur. Ezt a neveit ragasztották rá, mert ferencjőzeef szakállt visel, fekete kemény kalapot, színes lajbit, meg sárga cipellőt ezerzeményezett valahol. Igaz, hogy a szakáll kócos, a kalapnak fél- karimája hiányzik, a lajbit ing nélkül hordja, a sárga cipőn több lyuk van, mint bőr: de igy is nagyon elegáns cigányban. És jön a Bakru, a Lidia, a Pöszi, a Murzu, a Cili, a Dida . . . mind. Borka néni türelmesen osztja ki közöttük a lesit ée jóságos szivének mindenük számára van egy-egy Istenre utaló, hozzáhivó szava. Ceak akkor áll meg pillanatra adakozó kézjárása, mikor a helybeli cigányok éa egyéb nincstelenek elfogytával, idegen arazután a selmeeiek előtt. Az ősi leányvári templom, mellett várta a város bizottsága hivatalosan, hogy nincs-e temetési akadály. Ez volt Józsi bácsi utolsó találkozása a hatóságokkal. Azután még negyedkilométeres ut fel a hegy tetejére, ahol az örök pihenő várja. Hajnaltól egy csomó munkás utat vájt a méteres hóba, a sok fehérség alól üdvözölve köszöntötték dideregve telelő, hirtelen kiásott zöld levelek. Egy csomó ember jutott kényéhez pár napra ezért az utért, az Ilyen temetéssel járó rengeteg kiadás sok, nagyon sok helyre ment de kellett a nagy kiadás, mert Józsi bácsinak haza kellett jönnnle. A sirgödör nem volt olyan mély, mint a körülötte felhányt hó, • botom fogásig ment a hóba, de sütött a dé’i nap, a Frauenberg őre ismerősen kürtölte egyik negyedórát a másik útin, a sok napsugaras fehérben egészen elveszett a gyász, Selmec hazajött fiát mosolyogva fogadta magába. A temetőben már nyolc ismerős sir várta egy csooprtban, a gyermekei is éppen agy hazajöttek mindenfelől az Örök álomra, mint ahogy most közéjük feküdt az édesapjuk... Mondom, Selmecen valahogy közelebb van egymáshoz a két egymásból lett Isten-alkotása: az ember, meg a Föld... Palotai Boris: Március Az elébb még sötét volt. Fekete gallyak aludtak mélyen ablakom alatt, a gyökerek nem mozdulak a földben — s miként a partra vergődött halak úgy tátogott értelmetlenül, panaszosan a világ, ezüst pikkelyét nem mutatta csak csapkodó, elgyötört hasát . . . Oh téli kép! porcukor, brilliáns hófehér vatta mily szennyes vagy, lucskos s mily beteg! — s míg riadtan néztem a lengő felleget s lejebb kissé — tébécét, vak nyomort a tájra köd borult és este lett. : ff ? „ • ’*" ?• f < C* - , ■ S az éjszakában kinyílt valami J megmoccant, kinyílt ntint egy újszülött és rezzent és sajgót] és megindult élni nyöszörgő hangja boldog zajt ütött. Még gyenge veit, láttam & villanyfénynél langyos esővel szoptatta az ég. s a sovány fáeska zordon börtönében reányi.otta álmos rügyszemét. „Kis március4* — mondtam meleg torokkal és elzavarva a párás fényeket mentem, futottam a kezdő tavaszba hogy kipróbáljam erősségemet. cokat lát a küszöbön álldogálni s idegen ajkak rebegik: — Egy kis zsirozót . . . egy kis lééit . . . egy kié töpörtyüt . . . De Borka néni adományozó keze nem sokáig tétlenkedik. Elgondolja, hogy ezek is éheznek . . . éheznek, ezeknek is csináljon hát egy jő napot. Andris gazda ott peszmetelt egésznap a szalma körül és látta, sőt megolvasta a lesi-járók számát. Mikor már jóval húszon felül járt a számolásban, meg nem állt® és bement a most érkezett buszon- nyoícas szám után a konyhába. — Azt értem, hogy a helybeliek kilesik itt a disznóöléseket, — fordult oda a töpörödött öreg ci- gányesszonyihoz, — de hogy ti őröeiek, véesiek, szo- motoriak, szóval vidékiek honnan tudjtok ki a mi falunkban lefolyó ilyné-mü zsíros napokat: azt tudja az agárdi vésztündér, de nem én. — A ezimát nemzetes uram. á szimát — felelt kicsinyest megugorva fiatalosan, a töpörödött — & cigány az operencián túl rá is megérzi á fr isten ölt drágá disznócskánák ájtiátos ihlatát . . . — No hát csak szaglásszatok odahaza. A sok le* síre rámegy a fél disznó. Iezkiri, hazafelé! De Borka néni magával vonta urát, ki a konyhából a szóval: — Hagyjad, aipjuk. És ha boroznánk most is, úgy mint régen, nem menne rá a fél disznó? Akkor az amúgy is bőségben lévőket tömtük a tor javakai, most ezeknek az Isten szegényeinek juttatok egy- egy hús- meg egyéb cafatot. Apjuk, változtak az idők: a bőség dobálódzó adakozásának helyébe az Irgalmasság jótét cselekedete került Dene Andris gazda lassan megbólingatta fejé* és úgy mondta. — Igazad van hékám, nem csatátok veled! Meg változtak fölöttünk az idők. A mulatós borok ideje lejárt, most hát helyette az Irgalmas torba siker- kedj . . . fia Dene Andris gazda ment tovább villázni a szalmát. Villázta a szalmát, törte az agyát: — Hej! Kicsópelt szalma már az ember élete. Se muzsika, se karooe, se torozás. Szalma . . . mindes csak szalma. Végre kezdődik a fényképezés % TOR és SZIMAT Irta: Dienes Adorján Elmúltak az idők, mikor a gyerek odaállt tanítója elé az önérzetes szóval: — Tanitó ur, tessen haza engedni, mert nagy ünnepünk van. — Micsoda ünnep, te golyhó? — Ditnót öltünk. Ez nem ... — mondta volna a tanitó, de az élelmes nebuló gyorsén vágta ki: — És tisztelteti édesanyám a tanitó urat, hónap tessen elgyünni ditnótorba. — Jól van fiacskám — vágott át más hangnembe a tanitó — tiezteltetem szülédet, ott leszek. Haza mehetsz. A disznótor a fain zsurja volt. Sorra került minden ház: a papék, jegyzőék, tanitőék és a tehetősebb gazdák háza. Csakhogy ezeken a zsurokon nem apróka szendvicseket és gyüszünyi orosz teát, hanem fönséges kolbász-hurkát, szép pirosra sült oldalast, kívánatos kocsonyát, öklmönyi töltött káposztát és jól csusszanó idei karoos bort szolgáltak föl. No, meg nem is tartott nyim-nyám szellemes aforizmákkal kitöltött két óra hosszat, hanem a hangos vidámságnak Se na cigány muzsikájának bizony a reggel vetett sokszor véget. Elmúltak a disznótorok, el. Csak a disznóölés maradt meg. Ez nagy különbség. Olyan az, mint mikor kifolyik a szaladó szekérről a búza, de megmarad a zsák. Vegy hogy mikor leég a tető, de megmaradnak a falak . . • Ezen morfondírozott magában Dene Andris gazda is a disznóölés napjának virradatán. Mér megjelent a tett színhelyén Márkus Máté komé, mint böllér, fölszerelve kis baltával és éles késsel. Már jön is kifelé az ólból a cocó. Sietne, ha nagy tömeg bírná, mert balga fejjel abban a meggyőződésben van, hogy a tegnapi koplalás után most dupla adag jó darált tengerit kap. De alig tolta ki széles testét az ólajtón, máris hat kéz oslmpaszko-
