Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)
1935-03-30 / 76. (3628.) szám
A moszkvai konferencia legfontosabb napja Anglia képviselője Stalinnal tárgyal Lilvinov nagy beszéde az európai béke „veszélyzónáiról** - Edén „informatív jellegű útja** - A berlini konferencia nem járt eredménnyel Feltűnő németellenes hang az olasz sajtéban lem minden oldalra kiterjed. Ilyen körülmények között valamennyi államnak tudnia kell kötelességét és meg kell tennie a megfelelő lépéseket az általános veszély megszüntetésére. Tudjuk, Hogy a háborús veszedelmet csak kollektív módon lehet megfékezni. A brit kormány, amikor febrnár 3-án megkötötte szerződését Franciaországgal, a béke kollektív megőrzésének útjára lépett és a szovjetunió örömmel üdvözli a londoni megállapodást és együtt akar működni vele. Az angol—orosz együttműködés döntő jelentőségű lehet az általános béke szempontjából. Az eljövendő hetek megmutatják, vájjon azok az európai államférfiak, akik látják a béke megsértése lehetőségének veszedelmét és tudatában vannak felelősségüknek, meg tudják-e szervezni a békét azokkal az eszközökkel, amelyeket a nemzetközi helyzet parancsolóan diktál és vájjon a február 3-án Londonban megkezdődött kollektív Péntek a döntő nap Edén már pénteken délelőtt érintkezésbe lépett Sztálinnál, holott az eredeti program szerint ennek a találkozásnak csak pénteken délután kellett volna lefolynia. A konferencia előtt Sztálin hosszantartóan tárgyalt LitvinowaL Amikor Sztálin és Edén tárgyalásának híre ki- szivárgott, az illetékes tényezők nyomban megállapították, hogy Edén moszkvai tartózkodásának legfontosabb napja a mai péntek volt. munkát logikus módon a célhoz lehet-e vezetni. Edén a személyes eszmecsere fontosságáról Edén válaszában kijelentette, hogy tudatában van látogatása fontosságának. Az utazás természetesen csak informatív jellegű és nem vezethet már most megállapodásra, de a brit- szovjetorosz érintkezésbelépésnek ez az első személyes megnyilatkozása sokat Ígérő határkő a két ország viszonyában. Edén emlékeztetett arra, hogy Szovjetoroszország belépett a nép- szövetségbe és hangoztatta, hogy az angol politika is a népszövetség tiszteletén alapszik. A népszövetség főfeladata az országok közötti béke és jóviszony ápolása és megőrzése. Anglia politikájának ugyanez a célja és a szovjetunióé szintén. Litvinov megemlékezett a jelenlegi nehéz helyzetről Edén kifejezte azt a meggyőződését, hogy ezt a helyzetet csak az őszinte eszmecsere tudja megenyhiteni s ebben a felfogásában a legutóbb tett politikai látogatások csak megerősítették. „Stresa és semmi (Sbb“ Róma, március 29. A Gazetta dél Popolomai vezércikkében, amelyet minden valószínűség szerint hivatalos körök sugalmaztak, kijelenti, hogy a német fegyverkezés bejelentése után az időt nem szabad tartalmatlan és csalárd konferenciákra fecsérelni. A strézai konferencia összehívása helyes volt, de ennek a konferenciának elégnek kell lennie. A strézai konferencia A POZIONVICARLTON —aá— Prága, március 29. A pozsonyi Carlton-szálló néhány órára a minap bevonult a nagypolitikába, A világ figyelme néhány óráig kínosan fürkészte, hogy mi történik a pozsonyi Duna-parti szálló termeiben? S ennek a nagy, majdnem történelmi érdeklődésnek függönye mögött a Carlton-szálló megélte a maga kis egyéni regényét. Saját történelmének is sorsdöntő pillanatait élte át, amiből persze a nagyobbik világ vajmi keveset vehetett észre. A kisebbik világ, ami szükebb szlovenszkói világunk regényében azonban kell néhány őszinte szót adni ennek a szerepnek, mely tényleg komoly szerzőt keres: esetleg egy szlovenszkói Thomas Mannt, vagy egy Galsworthyt, — ha nem is ilyen irodalmi színvonalon, de mindenesetre az intuíciónak, a szlovenszkói sorsnak azzal a belső, mélytüzü átérzésével, amely nélkül valószínűleg soha nem született volna meg sem a Buddenbrook, sem a Foryte Saga'. Az, ami a pozsonyi Carlton körül történik, majdnem maradéktalanul a szlovenszkói, sőt talán a középeurópai polgár tragédiája — a szónak nem mindig tragikus, de mindig drámai értelmében. Egészen a Palugyay-féle nagyszállótól, amelynek széles kapuján valamikor karcsú úri fogatok siklottak be ezergyertyás bálokra és százsZálgyertyás úri vigalmakra röpítve „ifjú arszlánokat" és „honunk szebb keblű hölgyeit' \ — egészen a szegény Prüger Henry-féle modem világváros hotelig, amelyben angol stílus és angol vezényszó uralkodott. Kár lenne nem észre venni, hogy ez egy dunamenti Buddenbrook- regény, ha mindjárt megiratlan maradt s nyilván az is fog maradni, mert eredendő szegénységünkhöz az is hozzátartozik, hogy életünk nagy állomásain „a költők mindig másról énekelnek". Kár lenne nem észrevenni, hogy ez egy polgári, még hozzá igen mélybe, vissza a múltba nyúló és messze a távoli, kék jövőbe világitó tragédia, amiben — ha úgy vesszük — semmi tragikus nincs az ősi görög vagy shakespearei mérlegen mérve. Egészen más hangsúlyai, halkabb, rejtettebb detonációi vannak ennek a műfajnak: egy család felnyomulása és lassú elsorvadása, mint a már annyiszor emlegetett Buddenbrook, amelyről' talán most bizonyította be a kétkedő esztétikusoknak is a kor, hogy a polgár nagy hőseposza volt s az idő, a weimari korszak, s az összes megélt és meg nem élt weimari korszakok Niebelungját csinálta belőle. A dunavidéki polgárnak is megvannak a maga megiratlan hős- eposzai, és ezek közül az egyik a pozsonyi Carltoné. Nem is arra gondolok itt, hogy szegény Prüger Henry, akit én csak messziről ismertem, inkább csak mint regényalakot élveztem, felismertem pályafordulóiban azt, amivel nyilván önmaga előtt is észrevétlenül belelépett a polgár nagy szerepébe, és mozdulatai mindinkább szimbolikussá váltak, ahogyan közeledett lépés- ről-lépésre a megjelölt halálhoz. Mert megjelölt halál volt ez a félig kész, gigantikusra méretezett, nyilván nagy nemzedékek érvényére szóló alkotása valakinek, aki joggal számította magát az alkotók szűk szektájához. Maga a padlásszobában elkövetett villanyzsinóros, ibseni ön- gyilkosság. már csak a konzekvencia levonása volt. Konzekvencia, amit le kellett vonni a műből. A mü már akkor magában hordozta a bukást, hiábavaló erőfeszítések nagy letargiáját ami az egész polgári osztályon erőtt vett néhány év előtt s amiből csak egy-két kalandor vagy egy-két hősies optimista törte ki magát. S hogy mi lesz az utóbbiak sorsa? — még erre sincs felelet. Kár lenne a dolgot egyszerűen el- rubrikázni közgazdasági ténynek, mert mint Moszkva, március 29. Litvinov csütörtökön este Edén tiszteletére dinert adott, amelyen az orosz külügyi népbiztos nagyfontos- ságu üdvözlőbeszédet mondott. Mindenekelőtt kijelentette, hogy Edén megérkezése a szovjet és Nagybritánnia viszonyának egyik legfontosabb eseménye. A két állam közötti gazdasági és kulturális viszony az Újabb időben a lehető legjobban fejlődik és a politikai kapcsolatok is napról-napr^ javulnak. — Régóta fölismertük *— mondotta Litvinov — és most az ötí országában is fölismerik, hogy a szovjetunió és Nagybritánnia barátságos viszonyának fejlődése útjában nincsen akadály, mint azt Sir Austin Chamberlain legújabb nyilatkozata hangsúlyozta. Ez a jó barátság rendkívül fontos a béke szempontjából. Edén látogatásának legnagyobb jelentősége az, hogy olyan pillanatban történik, amikor a normális és békés nemzetközi rend útjába veszedelmes akadályok tornyosultak. A világháború óta a béke sorsa soha sem volt annyira bizonytalan, mint ma. A béke barátai mindenütt aggodalommal teltek, s a békét szerető széles néptömegeket nyugtalanság lepte meg, ha katonai és soviniszta eszközökkel nem részegítették meg őket. Az államok túlnyomó többsége jelenleg vitálisán érdekelve van a béke megőrzésében. Ha akad néhány kisebb kivétel, akkor tudjuk, hol vannak ezek, mert a veszedelem központjai pontosan lokalizálva vannak és körülhatárolva. Ami azonban nem azt jelenti, hogy a veszedelem maga is lokalizálva van. Senki nem tudná előre megmondani, hogy melyik államot éri el legelsőnek ez a veszély, mert a veszedeilyen, nem is túlságosan érdekes. Legfeljebb megmutatja, hogyan nyomul előre a banktőke Szlovenszkón, — ez azonban önmagában csak egy adat s annak is inkább szociológiai. Ami azonban feljegyzésre méltó ebben, az a polgár egyre láthatóbb visszavonulása. A polgár devalválódása. A polgári erények, a polgári szellemiség, — ha úgy tetszik. — gyökeres átértékelése, sőt majdnem azt mondtam: átkapcsolása egy másik áramkörbe. Egyszerű lenne s talán ha igaz is, most kár lenne ezzel elintézni a dolgot: hogy a tőke akkumulációs törvényei hozzák magukkal, hogy a bank minden vállalkozást feleszik, még azokat is, amelyek alig dolgoznak bankhitellel. Mert hiszen az elmélet szempontjából tökéletesen mindegy, hogy nagyipari vagy nagybanktőke az, ami akkumulálja a kisebb és szabadabb tőkegócokat. A lényeg az, hogy me- chanizálódik a vállalkozási kedv. az egyéni kezdeményezés majdnem teljesen kiszorul, vagy — ha úgy tetszik — beszorul a vezérkar pár-, názott irodáiba. A kis vállalkozók és nagy polgári hódítók kora lejárt, ugylátszik. Az a kor, amikor úgy kezdődtek a mesék, hogy „volt egyszer egy szegény szabó, aki kitalálta, hogy .. .** S a történet végén, ha nem is hatalmas, mindenesetre tiszteletreméltó szövőgyár füstölgött a bámuló unokák orra alá. Ez a kor járt le. Nyilván nem úgy, hogy ezentúl nem lesz többé senki, aki kitalál valami uj dolgot és az úgynevezett alapideára a realitások egész bonyolult gépezetét építi fel. Hanem nem lesz egyéni ize a tüneménynek, hiányzik majd belőle az, amit va- szinüleg hamisan romantikáinak neveznek, hiányzik majd belőle az ember. Gépiessé válik a vállalkozás. A nagyok beolvasztják a kicsinyeket és egy bizonyos ponton csalhatatlan kartellösz- tönnel meg fogják bénítani a világ fejlődését, vagy legalább is egy irányba taszítják. Lehet, hogy a végösszeg vigasztalóbb lesz, az ut azonban sivárabb. „A régi szellemben fogjuk tovább vezetni az üzemet" —- mondta valaki az uj urak nevében a Carlton ünnepélyes átadásán, s valószínűleg úgy gondolta, hogy a régi, pontos, úri, diszkrét üzemvezetés marad uralmon a Carlton termeiben. Ebben nem is kételkedünk, hanem az a régi szellem — amire mi gondolunk, ami nem Prügerék szelleme volt, hanem a polgári szellem, amelynek Prügerék voltak a megtestesülése többek között Szlovenszkón — valószínűleg nem fog visszatérni. A kezdeményező, semmiből alkotó és nagy álmokat valóságba építő pol- gáriasság szelleme, amely szerte a világon most adja fel utolsó állásait. S ezért kellett néhány sorban megemlékeznünk a Carlton-szállóról, mert a világpolitika árnyékában az a nagyobb, az a történelmibb, az a korra mélyebben jellemző, amiből a nagyvilág figyelme nem vett észre semmit, — s ami egy ilyen csendes állásfeladás volt. Az individuális polgári szellem bomló frontjának egyik kicsi, de fontos állása omlott össze. Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség; Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ké„ külföldre évente 450, /[ SzloVCTlSzkÓÍ 6S TUSZÍTISzIcÓÍ TYIQ.PUCLTSQSI alléé 12, U. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • J# ... & Prága Il„ Panská ulice 12. ÜL emelet képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több. politikai TlCipllapjO • • TELEFON: 303-11. •• ■gyes szám ára 1.20 Kő, vasárnap 2.-KC. 8ŰRGŐNYCIM HIRlflP. PRBHfl, Ma: Nagy rádió melléklet