Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)
1935-03-15 / 63. (3615.) szám
•masa T9 aaqdgq J?d jjos^ífcd Satu qo^jjozfBa • '*)»>JPS01J B BÍpuSOJ qofdB [BA?on?dppu uoqpo ’qaaapzaq ppBso s9fBH iqqzzoj^jBq ;zb qqysgq pfB^j •qaiaÁS jgq b puaAJO sg qiqqppclgí B qBUZsn uadaz§ •dB8D3Z8sO [itpBA pmay hasasa ‘3odoj dBjS?! tgq V • • • qBus^inÁSa jsouj qauzaAg pAjua ÁSbh ipjiOAp; áSbj^ qpiq aqzjA e qqsz i?q unj\[ jojs^qpi SiiíptP-13 ZV liupj'9jBq s üOUjSap,' sozaAapBA JOjBq ígq V •BjqpÍBqS^f qunüBZSiaj :of *som >l9)pf izb3i zv ’bj9í b aiaA qunÁSa^i yp í9JBq jgq ‘ingsoo zzojj •|Pd ;uosozssoy jpqq ÁSj •••Sara uba Spspinni ipi 8Ö ns b iiuaq Bqjcjuioq ‘S^f B qjjo; ‘9q b pEAio (?HA0a) *S|WPS|)i ’VNavg UN3HD3ZS "eiiozítu s? ep| BlBSOOfeqB^f [ZSBABJL qsapq apqzso •qra^utÁSo geieze Sí 3soni 15fBc}i[»q triaa Sara »g qocqg Bq hxtfq *wv» jf ai*»i urcwijq y 'Ápj-uq ípqqtqq'BfílSai « gÁlfXfq odw^ B i^qiaq WOT Á% •Sara qjgwei qqBfjíSq « ^onf^p^tt Ájjujq e a Síqoq « 3fl« .....................un.,.mii.,mi....-ps Sojip sí topisson-un} b 99 Áju-Jipq Saao zy-BÍdtBSa,p9 .Söjeq b ppeSiara itrara VeuqrBuiposQ b Sara apujára raeu qBuu>B ‘qiBUKjÁi^uiq qq'BÍjtSai b ap ‘QjqtiyBposio b ipuaumSora sí qBtnjÁi^jirq padpzpq B ‘BfpdituBdiBposD b ráÁSuftapoés «a®iOiZ,g « oaqQjQ íproiuuiőem qB*njÁ[?,Lpq •vtqmroj BmrziSQ •— 3 a zen áifldigqiifí b taipi p[«Tó} — üöSj —: ^q^lI.o'BZ,S.IOZ9BÍQ O'BA BÍBUMOJ-TUBJI £ tI'9ÁpUl ‘HIBipUO'tU q-p^UlplK] bOft — :19I!S?!W Iprgqáouj ug3gA b .in ppiuB] y BÍpuiJO'jui'Bii'y SpzaiA 9Pl[! zb tieÁpoi [-ba^ző ‘Sp9BiSjp?zQj( jprÁpra ‘S'ps^'ip.ipq uib[[9 qtiÁfam Á3oq ‘qoaqoqou -ieÁ3 b Sara BzzpiBÁS-B.ui jzb Jm qqira; y BTUJOíurBny „ }np>05|-dBq qajpzaq zoqpj ‘zoqpj ÁSoq ‘qaq.pafiSara £Sn qoqfWBB zt? sg Sg zb ^rnqxiqpoiara aj.iazv -ÁS'.] -giafnapuitai S'gs'Bpsnd soqoraoq qBgQ •qoA aiau bj mes ‘qj 11199 U'BqSnqBAis y‘‘ •qor]fB'ZO.o'[op .ni [gjupAB.iBq b Bqertjq jj ;o}Bzo3jop Bqsiw . TBg]zi9oao raoagq sg ptupjiapa raojpg -anÁSou — ÍW-B][p uaÁ]T pq iti[ojo9 a-pnpn; tg •yrmiqmiB] tgjqopqq iBq.ujB zb qqgtnS©] fBAOzg — pppj •BdiBd b ajjaAja noÁS-bü pro dBüSyq prara ‘roaSi ‘rniazsrq py — jaaSgs-zsgfiy ágra pgq.igAqaa; b ‘ajpijig ppnoiif — sg;a)zaq^aAoq saÁjan VHO ÍV •atJaÁu BÁpq-zsBAnq xbáSbui Á3a pfip qqazs3ai b nosi?}ni?51Pí^Jn5i ÁSbu y qq qBtWHl? Pqa 000C I3zÖM -zapuaj jsgtíllPPlEÁtnq á3bb uBqBquaray a6asosDip zseAn^j jeA6euj y ’adaaazs zsat ipuqojo;oxn iSpsBpzBSyzatn b qqpqui tuiur ‘9tiitBzsÁ[guiazs b bjiáuub inau qBuzp3E>jjnsa y qoj qBtiBuzsBq ajsgtaznt qBsa Síppá pjpnsoBouoqnq b »jaui ‘pqat aSasopaiaf ÁSbu UBqp|'EZBq sgiauuaiBoiaoq -nq b ’uo3bzsjojbá3bj\! qBuzg3Bq;nso y qa qauzaÁtaq naqgjsa; 9jnB zb íiiue ‘ója qpf^i -19 aaqjsatojnj njazsEqÁtpq Á‘3a ;zb3 y -3atn jaqa; pjn Jatgiucqiq 08 {saoqÁtgniazs qqoÁS -bu Á3a iBApqjnsa 9iiq ot) ^Soq pB }zg39;fBq 9I9Aiq Á10 BqpsOBOUoqnq B ASoq *qpuot -idEUBSani upjos qiaí*aiJg8i>i qoj apapaj snS -piouqoaj psadBpnq iB^uy jaaruiBqaiajtg sg 9IzsBg Bqzsgqcug tiaÁuoja SBÁnB9tj'Eq ín zy ’BfifBq zb3 HRzsgq ipqpqpsDBaiJoqnq inai. -Bq ‘nizuaq uiau aguiB zy 'ptiiEzgSBqinso x JEquioiBSaoj nasapiAOJ fpjaq 9inB saqapag sn>jiUL|Da{ jbáSbiu ja>j joj ||eje} |0|ne {{Ofíeij pAe>jjns3B3jJo>|n^j „IpSpstifj! 3puA 8 ro°ATH* rjujasiA BfSoj totBJíjgj ozaqjaAQq b s zsai BszBuIjatgúi 002 «Á|ns b ‘minzsgq 3o^ I9q -jgoB 3uB.iBq \ -zsBjqozs jauigu A3a pjSuBJ -Bq qBugvujoj qoqgtyl jBidanto zb 3aiu rtytKi -aiiu tsojrti •jBqnsppn] sg ;aqnfaja iujguxaz8 zso qp!So,t ipíotjods qqgiBAiqSat qaugtaznian lAuuauiBtBA ápijA b uaqaAjsui ‘íBqoqgigr isid -uiijo ZK Saiu qBfjJBt uaqujijaa UBq-i)C6l |e6Bsní|i 6©||A b uioai^" •qgqpaigraige-Sara Jözsqgq BjpmqAtqzqq isBipBOja zy 119rá -pg qoaog sg B'H«z!0 bhuoj, ‘BjnÁo oqBvg 'Bittog BflqiTj HtBAfaj sm^inajt ‘jopmqg sg irgtn i?H aqqpaq ‘ugat ngiqitiriag ‘qaqgszag 9}iao«z -ixg ‘jop'iiqg Áazonaraag ‘irpAqsj fnrirBAj ‘wf -Ég Áaqjjiiso ‘jaszgp ÁjpjijBSO 'nqarjBg zogg ‘BTjgK :qg;nnqiis[ uysonqtnq gg ^aqaq-araaj niBqgpBA qi^tdaaiazs &iq y -aq q^jqBqnra pqgqpfőiA 90«im'0A]'9iÁ.oa uioaBq soirep ÁBd -uiBUg m?[d’\OTj!>:sBA oíqoijri .oittbs ibj taqgpnsA -ou Bioqsidgu snqjloiBq IBXU9J izsoao zv "M3ZS3NIZS HVA9VW SIN •un?} ’o gi Tj3i ‘Sírod (pipg) "nirapiig aattizouia^ •ajgraojo A3BU-A3Bn qBUpfAuB 9f IZSIABZBpj ‘aqgAugtoq agqaj Anpat stq b pazs pA|oqi •aqtgzs opw zb tBpBqqanuaAS B qp^^JN ‘ai;raain]( b sg jgpBiirqnqBq B |Bt9Zs3a^| •JEpq b pfBui inptoz ‘9q b ASainat ‘zsai qqaSajaw ‘jEpBin b taqaog ‘zsbab; b jpni qtpatazo'H ZSVAVX •% -o m t(5ío'a0) acpBAix BzaSaq •BriBrjnjoq ‘Bf3nqinaog[ ‘BljpA <ia3ga BfJBd b ;uag •BAuapzs Bqnd 3oqns A3n q^sg qndaj Bqonp oesjoa3 ugjzy •qopB toSBougAnaq aoqtj^ ‘ligzs ajniazaq raaauaApaq sj->i •qodBU Saiam ‘SBaBSnsdB^ ‘zsbabj b m jpni A3oq qzjg •Bf^JBj ugqzsnq nBÁfo igfag soÁjuoq siq b rqipBinaBi; y ‘Bqjpj qis-pxn agi|3j q;A3g ‘jBqoqraBteá b uiajatg W3DM3AG3N SIN I9S0JI >|OJ9Á60UJ Sj^j ♦a MESEORSZÁG A hárem királyfi E$fy»z«r volt, hol nienn volt, volt valahoJ &gy boldog, gazdag ország. A boldog ée gazdag országnak egy királya és a-nmaik három fia. A boldog országban az volt a szokás, hogy a király még az életében maga választotta ki a fiai közül az utód'ját. A király egyformán szerette mind a három fiát- Mind a három fiú okos, szorgalmas, jólellkii ifjú volt. Nem is csoda, ha a szegény király nem tudta, hogy a három fia közül melyiket válassza ki utódjául. A király végül el'hia tárezta, hogy mivel vannak neki bölcs, öreg tanácsadói, megkérdezi azokat és megkéri őket, hogy a fiai közül 3k válasszák ki az utódját. A király tanácsadói szótlanwl hallgatták a király beszédét. Percek teltek el, amíg végre-valahára a legöregebb tanácsadó megszólalt és így szólott: — Hát bizony, felséges királyunk, rne/héz helyzetben vagyunk, mert ha te nem tudod kiválasztani a fiaid közül az utódodat, hogy kívánod tőlünk, hogy mi tudjuk. Hiszen te nevelted őket, tanítottad, oktattad, jóra. szépre fiaidat. Te ismerted jellemüket, gondolkozásukat tehetségüket, képességüket. Ml csak nagyritkán láttuk fiaidat. S még ritkábban beszélhettünk velük. Neked kell őket jobban ismerned, mint ahogy mi ismerjük fiaidat. Hanem tudod mit, felséges királyunk, amomdó vagyok, hogy a három fiad közül az legyen a te utódod és országunk királya, aki mához egy év múlva egy csodás tárgyát tud az országban bemutatni. A királynak tetszett a beszéd s rögtön el te határozta, hogy elfogadja a tanácsot. A három királyfi másnap elindult hazulról, hogy a csodás tárgyat megszerezze. Mind a hárman más más felé mentek. Egy év múlva a hazafelé vezető országúton to- lálkozott a három testvér. Megölelték, megcsókolták egymást, mint ahogy az jó testi, vérekhez illik 6 azután a legidősebb királyfi igy szólott: — Tudom, testvéreim, mindnyájan királyi koronáért igyekszünk haza. Hát mondjátok meg, kinek milyen osodatárgya van, mert nekem, amint látjátok, van egy gyönyörű szép csőd apai-ipám Aki ennek a hátára ül és azt mondja, hiipp, hoipip! ott legyek, ahol akarok az én csodopanpám egy perc alatt, odaér vele. — Nékem, — mondotta a közéipső királyfi — van egy csodatükröm. Ha abba bárki belenéz, meglátja, hogy ml történik a nagyvilágban. A legifjabb királyfi igy szólott: — Nézzétek testvéreim, ezt az almát. Ez osodaalma. Ha ezt egy halálos beteg ember megeszi, úgy rögtön meggyógyul tőle és visszanyeri az elvesztett egészségét. A legidősebb királyfi ezután igy szólott: — Hát öcsém, mutasd csali azt a csoda- tükröt! A középső királyfi kivette a köpönyegéből a csodatükröt Mind a hárman belenéztek a tükörbe s azt látták, hogy édesapjuk, az öreg király, otthon betegen fekszik _ s az orvosok körülállják a beteg király ágyát., de segíteni nem tudnak rajta. A legifjabbiík királyfi erre bánatos arccal igy szólott a legidősebb királyfihoz: — Bátyám, add ide nékem a osodaipariipá- dat. Meg kell mentenünk jó apánkat Belo- vagolok a paripádon. Elviszem apónknak a csodaalmát, hadd gyógyuljon meg tőle. A legidősebb királyfi odaadta a légii jobbiknak a paripáját, az felült a hátára és így szólt: — Hipp, hopp, ott legyek, ahol akarok! A paripa elkezdett ágaskodni. Egyet ugrott e azután elkezdett futni s egy perc alatt ott termett a királyi palota előtt. A királyfi leszállt paripájáról^ berohant a beteg édesapjához. Átnyújtotta neki a csodaaknát, a király megette s csakhamar meg is gyógyult tőle. Lett nagy öröm az egész országban, mert az öreg királyt az ország apraja, nagyja egyaránt szerette. Estefelé hazatért a két másik királyfi is. Az öreg király most ismét nem tudta el* határozni, hogy ’a három fia közül melyiket válassza utódjául. Hiszen mindegyik fia hozott egy-egy ceodatárgyat. A király ismét összehívta bölcs tanácsadóit s megkérdezte tőlük, hogy véleményük szerint a bárom fia közül most már melyik legyen az ország királya. A legöregebb tanácsadója a kérdésre igy felelt: — Felséges királyom, azt ajánlom hogy a három fiad közül a legifjabb királyfi legyen az utódod, — Miért? — kérdezte a király. — Azért, — folytatta mondókáját a király öreg tanácsadója — mert a legidősebb MUKI ÉS MATYI KALANDOS UTAZÁSA A HOLDRAKÉTÁBAN. — Irta: Vas János bácsi. — (8) De jaj, most mi látszik ott? Szörnyű, szárnyas nagy gyíkok, De tőlük sem retten meg a két bátor kis gyermek, lelőnek vagy hét sárkányt, soha ilyen szép zsákmányt! A kutya meg min mulat ? — fölzavart egy nagy nyulat, a nyúl nagy, mint egy tehén s megbújt egy fa tetején, a jó kutya csak csahol, nem tágít a fa alól. Az eb búvármez nélkül jár és mégis nem szédül, jó példáját követik s a mezt ők is levetik, az eredmény meglepő : van a Holdban levegő. Örömében kis Matyi nagyot akar ugrani, hát ugrik ház-magasat, úgy kacag, majd széthasad. Muki sem rest, rádupláz, ugrál a két mitugrász. „Ez bizfosan varázslat!“ kiáltozzák egymásnak, pedig nem nagy valami Holdban nagyot ugrani, könnyebb a test súlya, hát ezért szöknek akkorát. De ni, mi az ? Nagy lepkék Mukiékat meglepték, Mukira egy rátámad, egyenest a hajának, bújna Muki, nem lehet: viszi már a szörnyeteg. (Folytatjuk.) KIS LEVELEK Werner Ödön. Télapó elvonulását a közölhető képek közé tettem. — Kaszó Kálmán. Köszönöm a mosolygó kis fényképet. Akármilyen sokat iimz mindig nagy élvezettel olvasom. A lovacska túl egyszerű föladat lenne. Az apródnál mintád volt. Beleegyezel abba, hogy verslkéd első négy sorát elhagyjuk? — Ifj. Jaross Andor. Várom a rajzokat. — Pongrácz Gyurka. Láttad a fényképedet, a Képes Hétiben? — Hucskó Aranka és Gyuszi. Megfejtésetek bizonyára későn érkezett, azért maradhatott ki. Mindegy, hogy levélben, vagy lapon irtok. Én csak azért ajánlom mindig a levelezőlapot, mert ezzel takarékoskodásra akarlak 'szoktatni benneteket. Minden héten egy mese nem elóg? Vas bácsi nagy szeretettel köszönt mindkettőtöket. — Kemecsey István. Szeressétek egymást, szeressétek a ti jó iskolátokat. — Mártoncsik Ancsi. Örömmel veszlek föl a kis műnk'X-'i-saim közé. — Somogyi Szilveszt , 0 igazad van, amikor tiltakozol az ellen, hogy egyes kis magyarok mások rejtvényeit a maguk neve alatt közöljék. Igazad van, amikor azt írod, hogy „nekünk ki® magyaroknak igazaknak, becsületeseknek kell lennünk, mert csak akkor nézhetünk bátran a nagyok és mindenki szemébe.'1 Légy mindig az igazság harcosa, mert az igazság mindig győz, s az igazsággal te is mindig győzni fogsz.. — Széchényi Barna. Az ötvenedik esztendő beteltével az ötvenedik év első napján tartják az aranylakodalmat. A menyegző napjának ez az ötvenedik, nem pedig az ötvenegyedik évfordulója. Egyet- érbesz ebben velem? — Karsay Tibor. Vine- tou nincsen most a kiadóhivatalunkban, azért a pontos árát nem is írhatom meg. Azonban rövidesen rendelünk és akkor hirdetni fogjuk az árával együtt. — Sperling Éva. Igen kemény fába vágtad a fejszédet, Évike. amikor ilyen hosszú mesét dolgoztál fel versben. De hát mégis sikerült és én igen sajnálom, hogy most nem közölhetem éppen azért, mert olyan hosszú és nagyon sok minden vár még közlésre. — Újhelyi Elza. Egy lapon kiildheted a megfejtést és a rejtvényt. — Szabó Tibor. A jubileumi bélyegsorozatot arany pecséttel ellátva meg fogod kapni. Kiadóhivatalunk 25-ike után fogja, postára tenni. — Dargay Anna. Remélem, már teljesen kigyógyultál a náthalázból. Bódén. Powel. a világ főcserkésze él még és jó egészségben vau. A KIS MAGYAROK LAPJÁT őrizd meg! Az év végén beköttetheted ée érdekes könyved lesz belőle. 9* 47