Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)

1935-03-15 / 63. (3615.) szám

•masa T9 aaqdgq J?d jjos^ífcd Satu qo^jjozfBa • '*)»>JPS01J B BÍpuSOJ qofdB [BA?on?dppu uoqpo ’qaaapzaq ppBso s9fBH iqqzzoj^jBq ;zb qqysgq pfB^j •qaiaÁS jgq b puaAJO sg qiqqppclgí B qBUZsn uadaz§ •dB8D3Z8sO [itpBA pmay hasasa ‘3odoj dBjS?! tgq V • • • qBus^inÁSa jsouj qauzaAg pAjua ÁSbh ipjiOAp; áSbj^ qpiq aqzjA e qqsz i?q unj\[ jojs^qpi SiiíptP-13 ZV liupj'9jBq s üOUjSap,' sozaAapBA JOjBq ígq V •BjqpÍBqS^f qunüBZSiaj :of *som >l9)pf izb3i zv ’bj9í b aiaA qunÁSa^i yp í9JBq jgq ‘ingsoo zzojj •|Pd ;uosozssoy jpqq ÁSj •••Sara uba Spspinni ipi 8Ö ns b iiuaq Bqjcjuioq ‘S^f B qjjo; ‘9q b pEAio (?HA0a) *S|WPS|)i ’VNavg UN3HD3ZS "eiiozítu s? ep| BlBSOOfeqB^f [ZSBABJL qsapq apqzso •qra^utÁSo geieze Sí 3soni 15fBc}i[»q triaa Sara »g qocqg Bq hxtfq *wv» jf ai*»i urcwijq y 'Ápj-uq ípqqtqq'BfílSai « gÁlfXfq odw^ B i^qiaq WOT Á% •Sara qjgwei qqBfjíSq « ^onf^p^tt Ájjujq e a Síqoq « 3fl« .....................un.,.mii.,mi....-ps Sojip sí topisson-un} b 99 Áju-Jipq Saao zy-BÍdtBSa,p9 .Söjeq b ppeSiara itrara VeuqrBuiposQ b Sara apujára raeu qBuu>B ‘qiBUKjÁi^uiq qq'BÍjtSai b ap ‘QjqtiyBposio b ipuaumSora sí qBtnjÁi^jirq padpzpq B ‘BfpdituBdiBposD b ráÁSuftapoés «a®iOiZ,g « oaqQjQ íproiuuiőem qB*njÁ[?,Lpq •vtqmroj BmrziSQ •— 3 a zen áifldigqiifí b taipi p[«Tó} — üöSj —: ^q^lI.o'BZ,S.IOZ9BÍQ O'BA BÍBUMOJ-TUBJI £ tI'9ÁpUl ‘HIBipUO'tU q-p^UlplK] bOft — :19I!S?!W Iprgqáouj ug3gA b .in ppiuB] y BÍpuiJO'jui'Bii'y SpzaiA 9Pl[! zb tieÁpoi [-ba^ző ‘Sp9BiSjp?zQj( jprÁpra ‘S'ps^'ip.ipq uib[[9 qtiÁfam Á3oq ‘qoaqoqou -ieÁ3 b Sara BzzpiBÁS-B.ui jzb Jm qqira; y BTUJOíurBny „ }np>05|-dBq qajpzaq zoqpj ‘zoqpj ÁSoq ‘qaq.pafiSara £Sn qoqfWBB zt? sg Sg zb ^rnqxiqpoiara aj.iazv -ÁS'.] -giafnapuitai S'gs'Bpsnd soqoraoq qBgQ •qoA aiau bj mes ‘qj 11199 U'BqSnqBAis y‘‘ •qor]fB'ZO.o'[op .ni [gjupAB.iBq b Bqertjq jj ;o}Bzo3jop Bqsiw . TBg]zi9oao raoagq sg ptupjiapa raojpg -anÁSou — ÍW-B][p uaÁ]T pq iti[ojo9 a-pnpn; tg •yrmiqmiB] tgjqopqq iBq.ujB zb qqgtnS©] fBAOzg — pppj •BdiBd b ajjaAja noÁS-bü pro dBüSyq prara ‘roaSi ‘rniazsrq py — jaaSgs-zsgfiy ágra pgq.igAqaa; b ‘ajpijig ppnoiif — sg;a)zaq^aAoq saÁjan VHO ÍV •atJaÁu BÁpq-zsBAnq xbáSbui Á3a pfip qqazs3ai b nosi?}ni?51Pí^Jn5i ÁSbu y qq qBtWHl? Pqa 000C I3zÖM -zapuaj jsgtíllPPlEÁtnq á3bb uBqBquaray a6asosDip zseAn^j jeA6euj y ’adaaazs zsat ipuqojo;oxn iSpsBpzBSyzatn b qqpqui tuiur ‘9tiitBzsÁ[guiazs b bjiáuub inau qBuzp3E>jjnsa y qoj qBtiBuzsBq ajsgtaznt qBsa Síppá pjpnsoBouoqnq b »jaui ‘pqat aSasopaiaf ÁSbu UBqp|'EZBq sgiauuaiBoiaoq -nq b ’uo3bzsjojbá3bj\! qBuzg3Bq;nso y qa qauzaÁtaq naqgjsa; 9jnB zb íiiue ‘ója qpf^i -19 aaqjsatojnj njazsEqÁtpq Á‘3a ;zb3 y -3atn jaqa; pjn Jatgiucqiq 08 {saoqÁtgniazs qqoÁS -bu Á3a iBApqjnsa 9iiq ot) ^Soq pB }zg39;fBq 9I9Aiq Á10 BqpsOBOUoqnq B ASoq *qpuot -idEUBSani upjos qiaí*aiJg8i>i qoj apapaj snS -piouqoaj psadBpnq iB^uy jaaruiBqaiajtg sg 9IzsBg Bqzsgqcug tiaÁuoja SBÁnB9tj'Eq ín zy ’BfifBq zb3 HRzsgq ipqpqpsDBaiJoqnq inai. -Bq ‘nizuaq uiau aguiB zy 'ptiiEzgSBqinso x JEquioiBSaoj nasapiAOJ fpjaq 9inB saqapag sn>jiUL|Da{ jbáSbiu ja>j joj ||eje} |0|ne {{Ofíeij pAe>jjns3B3jJo>|n^j „IpSpstifj! 3puA 8 ro°ATH* rjujasiA BfSoj totBJíjgj ozaqjaAQq b s zsai BszBuIjatgúi 002 «Á|ns b ‘minzsgq 3o^ I9q -jgoB 3uB.iBq \ -zsBjqozs jauigu A3a pjSuBJ -Bq qBugvujoj qoqgtyl jBidanto zb 3aiu rtytKi -aiiu tsojrti •jBqnsppn] sg ;aqnfaja iujguxaz8 zso qp!So,t ipíotjods qqgiBAiqSat qaugtaznian lAuuauiBtBA ápijA b uaqaAjsui ‘íBqoqgigr isid -uiijo ZK Saiu qBfjJBt uaqujijaa UBq-i)C6l |e6Bsní|i 6©||A b uioai^" •qgqpaigraige-Sara Jözsqgq BjpmqAtqzqq isBipBOja zy 119rá -pg qoaog sg B'H«z!0 bhuoj, ‘BjnÁo oqBvg 'Bittog BflqiTj HtBAfaj sm^inajt ‘jopmqg sg irgtn i?H aqqpaq ‘ugat ngiqitiriag ‘qaqgszag 9}iao«z -ixg ‘jop'iiqg Áazonaraag ‘irpAqsj fnrirBAj ‘wf -Ég Áaqjjiiso ‘jaszgp ÁjpjijBSO 'nqarjBg zogg ‘BTjgK :qg;nnqiis[ uysonqtnq gg ^aqaq-araaj niBqgpBA qi^tdaaiazs &iq y -aq q^jqBqnra pqgqpfőiA 90«im'0A]'9iÁ.oa uioaBq soirep ÁBd -uiBUg m?[d’\OTj!>:sBA oíqoijri .oittbs ibj taqgpnsA -ou Bioqsidgu snqjloiBq IBXU9J izsoao zv "M3ZS3NIZS HVA9VW SIN •un?} ’o gi Tj3i ‘Sírod (pipg) "nirapiig aattizouia^ •ajgraojo A3BU-A3Bn qBUpfAuB 9f IZSIABZBpj ‘aqgAugtoq agqaj Anpat stq b pazs pA|oqi •aqtgzs opw zb tBpBqqanuaAS B qp^^JN ‘ai;raain]( b sg jgpBiirqnqBq B |Bt9Zs3a^| •JEpq b pfBui inptoz ‘9q b ASainat ‘zsai qqaSajaw ‘jEpBin b taqaog ‘zsbab; b jpni qtpatazo'H ZSVAVX •% -o m t(5ío'a0) acpBAix BzaSaq •BriBrjnjoq ‘Bf3nqinaog[ ‘BljpA <ia3ga BfJBd b ;uag •BAuapzs Bqnd 3oqns A3n q^sg qndaj Bqonp oesjoa3 ugjzy •qopB toSBougAnaq aoqtj^ ‘ligzs ajniazaq raaauaApaq sj->i •qodBU Saiam ‘SBaBSnsdB^ ‘zsbabj b m jpni A3oq qzjg •Bf^JBj ugqzsnq nBÁfo igfag soÁjuoq siq b rqipBinaBi; y ‘Bqjpj qis-pxn agi|3j q;A3g ‘jBqoqraBteá b uiajatg W3DM3AG3N SIN I9S0JI >|OJ9Á60UJ Sj^j ♦a MESEORSZÁG A hárem királyfi E$fy»z«r volt, hol nienn volt, volt valahoJ &gy boldog, gazdag ország. A boldog ée gazdag országnak egy királya és a-nmaik há­rom fia. A boldog országban az volt a szo­kás, hogy a király még az életében maga választotta ki a fiai közül az utód'ját. A ki­rály egyformán szerette mind a három fiát- Mind a három fiú okos, szorgalmas, jólellkii ifjú volt. Nem is csoda, ha a szegény király nem tudta, hogy a három fia közül melyiket válassza ki utódjául. A király végül el'hia tárezta, hogy mivel vannak neki bölcs, öreg tanácsadói, megkérdezi azokat és megkéri őket, hogy a fiai közül 3k válasszák ki az utódját. A király tanácsadói szótlanwl hallgatták a király beszédét. Percek teltek el, amíg végre-valahára a legöregebb tanácsadó meg­szólalt és így szólott: — Hát bizony, felséges királyunk, rne/héz helyzetben vagyunk, mert ha te nem tudod kiválasztani a fiaid közül az utódodat, hogy kívánod tőlünk, hogy mi tudjuk. Hiszen te nevelted őket, tanítottad, oktattad, jóra. szépre fiaidat. Te ismerted jellemüket, gon­dolkozásukat tehetségüket, képességüket. Ml csak nagyritkán láttuk fiaidat. S még ritkábban beszélhettünk velük. Neked kell őket jobban ismerned, mint ahogy mi ismer­jük fiaidat. Hanem tudod mit, felséges ki­rályunk, amomdó vagyok, hogy a három fiad közül az legyen a te utódod és orszá­gunk királya, aki mához egy év múlva egy csodás tárgyát tud az országban bemutatni. A királynak tetszett a beszéd s rögtön el te határozta, hogy elfogadja a tanácsot. A három királyfi másnap elindult hazul­ról, hogy a csodás tárgyat megszerezze. Mind a hárman más más felé mentek. Egy év múlva a hazafelé vezető országúton to- lálkozott a három testvér. Megölelték, meg­csókolták egymást, mint ahogy az jó testi, vérekhez illik 6 azután a legidősebb király­fi igy szólott: — Tudom, testvéreim, mindnyájan királyi koronáért igyekszünk haza. Hát mondjátok meg, kinek milyen osodatárgya van, mert nekem, amint látjátok, van egy gyönyörű szép csőd apai-ipám Aki ennek a hátára ül és azt mondja, hiipp, hoipip! ott legyek, ahol akarok az én csodopanpám egy perc alatt, odaér vele. — Nékem, — mondotta a közéipső király­fi — van egy csodatükröm. Ha abba bárki belenéz, meglátja, hogy ml történik a nagy­világban. A legifjabb királyfi igy szólott: — Nézzétek testvéreim, ezt az almát. Ez osodaalma. Ha ezt egy halálos beteg ember megeszi, úgy rögtön meggyógyul tőle és visszanyeri az elvesztett egészségét. A legidősebb királyfi ezután igy szólott: — Hát öcsém, mutasd csali azt a csoda- tükröt! A középső királyfi kivette a köpönyegé­ből a csodatükröt Mind a hárman belenéz­tek a tükörbe s azt látták, hogy édesapjuk, az öreg király, otthon betegen fekszik _ s az orvosok körülállják a beteg király ágyát., de segíteni nem tudnak rajta. A legifjabbiík királyfi erre bánatos arccal igy szólott a legidősebb királyfihoz: — Bátyám, add ide nékem a osodaipariipá- dat. Meg kell mentenünk jó apánkat Belo- vagolok a paripádon. Elviszem apónknak a csodaalmát, hadd gyógyuljon meg tőle. A legidősebb királyfi odaadta a légii job­biknak a paripáját, az felült a hátára és így szólt: — Hipp, hopp, ott legyek, ahol akarok! A paripa elkezdett ágaskodni. Egyet ug­rott e azután elkezdett futni s egy perc alatt ott termett a királyi palota előtt. A királyfi leszállt paripájáról^ berohant a beteg édes­apjához. Átnyújtotta neki a csodaaknát, a király megette s csakhamar meg is gyó­gyult tőle. Lett nagy öröm az egész országban, mert az öreg királyt az ország apraja, nagyja egyaránt szerette. Estefelé hazatért a két másik királyfi is. Az öreg király most ismét nem tudta el* határozni, hogy ’a három fia közül melyiket válassza utódjául. Hiszen mindegyik fia hozott egy-egy ceodatárgyat. A király ismét összehívta bölcs tanácsadóit s megkérdezte tőlük, hogy véleményük szerint a bárom fia közül most már melyik legyen az ország királya. A legöregebb tanácsadója a kérdésre igy felelt: — Felséges királyom, azt ajánlom hogy a három fiad közül a legifjabb királyfi legyen az utódod, — Miért? — kérdezte a király. — Azért, — folytatta mondókáját a ki­rály öreg tanácsadója — mert a legidősebb MUKI ÉS MATYI KALANDOS UTAZÁSA A HOLDRAKÉTÁBAN. — Irta: Vas János bácsi. — (8) De jaj, most mi látszik ott? Szörnyű, szárnyas nagy gyíkok, De tőlük sem retten meg a két bátor kis gyermek, lelőnek vagy hét sárkányt, soha ilyen szép zsákmányt! A kutya meg min mulat ? — fölzavart egy nagy nyulat, a nyúl nagy, mint egy tehén s megbújt egy fa tetején, a jó kutya csak csahol, nem tágít a fa alól. Az eb búvármez nélkül jár és mégis nem szédül, jó példáját követik s a mezt ők is levetik, az eredmény meglepő : van a Holdban levegő. Örömében kis Matyi nagyot akar ugrani, hát ugrik ház-magasat, úgy kacag, majd széthasad. Muki sem rest, rádupláz, ugrál a két mitugrász. „Ez bizfosan varázslat!“ kiáltozzák egymásnak, pedig nem nagy valami Holdban nagyot ugrani, könnyebb a test súlya, hát ezért szöknek akkorát. De ni, mi az ? Nagy lepkék Mukiékat meglepték, Mukira egy rátámad, egyenest a hajának, bújna Muki, nem lehet: viszi már a szörnyeteg. (Folytatjuk.) KIS LEVELEK Werner Ödön. Télapó elvonulását a kö­zölhető képek közé tettem. — Kaszó Kál­mán. Köszönöm a mosolygó kis fényképet. Akármilyen sokat iimz mindig nagy élvezet­tel olvasom. A lovacska túl egyszerű föladat lenne. Az apródnál mintád volt. Beleegyezel abba, hogy verslkéd első négy sorát el­hagyjuk? — Ifj. Jaross Andor. Várom a raj­zokat. — Pongrácz Gyurka. Láttad a fény­képedet, a Képes Hétiben? — Hucskó Aranka és Gyuszi. Megfejtésetek bizonyára későn érkezett, azért maradhatott ki. Mindegy, hogy levélben, vagy lapon irtok. Én csak azért ajánlom mindig a levelezőlapot, mert ezzel takarékoskodásra akarlak 'szoktatni benneteket. Minden héten egy mese nem elóg? Vas bácsi nagy szeretettel köszönt mindkettőtöket. — Kemecsey István. Sze­ressétek egymást, szeressétek a ti jó iskolá­tokat. — Mártoncsik Ancsi. Örömmel vesz­lek föl a kis műnk'X-'i-saim közé. — So­mogyi Szilveszt , 0 igazad van, ami­kor tiltakozol az ellen, hogy egyes kis ma­gyarok mások rejtvényeit a maguk neve alatt közöljék. Igazad van, amikor azt írod, hogy „nekünk ki® magyaroknak igazaknak, becsületeseknek kell lennünk, mert csak akkor nézhetünk bátran a nagyok és min­denki szemébe.'1 Légy mindig az igazság harcosa, mert az igazság mindig győz, s az igazsággal te is mindig győzni fogsz.. — Széchényi Barna. Az ötvenedik esztendő beteltével az ötvenedik év első napján tartják az aranylakodalmat. A menyeg­ző napjának ez az ötvenedik, nem pe­dig az ötvenegyedik évfordulója. Egyet- érbesz ebben velem? — Karsay Tibor. Vine- tou nincsen most a kiadóhivatalunkban, azért a pontos árát nem is írhatom meg. Azonban rövidesen rendelünk és akkor hirdetni fog­juk az árával együtt. — Sperling Éva. Igen kemény fába vágtad a fejszédet, Évike. ami­kor ilyen hosszú mesét dolgoztál fel vers­ben. De hát mégis sikerült és én igen sajná­lom, hogy most nem közölhetem éppen azért, mert olyan hosszú és nagyon sok minden vár még közlésre. — Újhelyi Elza. Egy la­pon kiildheted a megfejtést és a rejtvényt. — Szabó Tibor. A jubileumi bélyegsorozatot arany pecséttel ellátva meg fogod kapni. Kiadóhivatalunk 25-ike után fogja, postára tenni. — Dargay Anna. Remélem, már tel­jesen kigyógyultál a náthalázból. Bódén. Powel. a világ főcserkésze él még és jó egészségben vau. A KIS MAGYAROK LAPJÁT őrizd meg! Az év végén beköttetheted ée érdekes könyved lesz belőle. 9* 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom