Prágai Magyar Hirlap, 1935. március (14. évfolyam, 51-77 / 3603-3629. szám)
1935-03-13 / 61. (3613.) szám
A leigazol! Venizelos (sp) Prága, március 12. Az európai kultúra bölcsője ringott azon a szigeten, ahol Venizelos született és hosszú évekig működött. Talán csak az odüsszeuszi ravaszságot hozta magával tarsolyában az ősi görög műveltségből ez a különös államférfiu, akinek legjellegzetesebb politikai tulajdonsága kétségtelenül az volt, hogy állandóan a hát mögött működött, állandóan becsapta azt, akit szolgált s a legfelelősségesebb helyzetben is a szó szoros értelmében titokban tevékenykedett. Mondják, miniszter úgy lett a krétai ügyvéd, hogy becsapta politikai barátait. A háborúban a király háta mögött lepaktált az antanttal, mire a király elcsapta. Hamarosan újra nélkülözhetetlenné vált Venizelos, újra intrikált, újra elcsapták. Végül ő csapta el a királyt. A háború után kétszer- háromszor megismételte ravaszkodási bravúrjait, mig most, a legutolsónál, nem sikerült már az ügyeskedés. Venizelos kiöregedett. Kiöregedett a korból és az életből. Ha csak arról kellene beszámolni, hogy Venizelos a ravaszkodó és intrikáló politikusok különös típusát személyesítette meg a legtökéletesebben, valósággal homéroszi méretekben, nem volna érdemes sok szót vesztegetni a levitézlett krétai forradalmárra. De Venizelos közben nagy és erős állammá építette ki a kis Görögországot s elsősorban az ő érdeme, ha hazája, anélkül, hogy számottevő áldozatokkal részt vett volna a világháborúban, vagy akár a Balkán-háborúban, ugyanolyan módon nagyobbodott az elmúlt negyedszázad alatt, mint Jugoszlávia vagy Románia. A mai nagy Görögország létrejötte megváltoztathatatlanul az ő nevével van egybekötve, mint ahogy a legnagyobb csapások, melyek hazáját érték, ugyancsak az ő személyével állnak kapcsolatban. Kicsiben szinte napóleoni karriért futott be Venizelos : ott volt, amikor a kis Görögország balkáni szövetségeseivel karöltve rárohant a gyengülő török birodalomra, ott volt. amikor a ravasz balkániak kicsavarták Bulgária kezéből győzelme gyümölcseit s Szaloniki, Trácia és Macedónia egyrésze bolgár tulajdonból görög tulajdonba ment át, s ott volt, amikor a széthullt Bulgáriából és Törökországból ismét jóizü falatokat hasíthatott ki az, aki jóelőre megérezte az antant győzelmét. Ebben az időben, 1920 elején. Görögország csaknem nagyhatalom volt Délkelet- európában. Elvette Bulgáriától a Földközi tengerhez vezető utat, rátette kezét Dél- albániára s csaknem Montenegróig felnyomult az Adriai tenger partján, sőt Törökország rovására eljutott a Fekete tengerig, elvágta Bulgáriát Törökországtól s Plaszti- rasz tábornok evzónjainak élén már kikötött a Krím félszigeten, hogy az ájult Oroszországból lekanyaritson némi földeket *— „gyarmati mandátum“-szerüen — az újraéledt görög nagyhatalom gazdagítására. Hitte volna száz év előtt lord Byron, amikor elment meghalni a görög szabadságért, hogy a szánalmas kis országocska ily bámulatos karriért fut be egy évszázad alatt, hitte volna, hogy az, akit a becsület és az emberi jog nevében ment felszabadítani nyomorúságából, hamarosan imperialistává lesz és ravasz intrikák segítségével megteszi másokkal, amit nem akart, hogy vele megtegyenek. Venizelos és társai az 1920-as helyzettel Sem elégedtek meg. Még többet kívántak: Váratlanul megjelent a képviselőházban, beszédet mondott és rendőrkézre került egy kilent hónapja bujdosó kommunista képviselő Nagy élénkség uralkodott a képviselőház keddi ülésén -- Elfogadták a csehsziova«-migyar haiászegyeiményt — A képv se őház elhagyása pillanatábtu tartóztatta le a rendőrség a hazaárulás gyanúja miatt körözött Stetka Képviselőt Prága, március 12. A képviselőim bizottságaiban ée plénumában is nagyon vontatottan indul a munka. Mindenütt a folyosókon, bizottságokban, étteremben egy kérdést hallani: mikor lesz az uj választás. Ilyen körülmények között nem csodálható, hogy a plenáris ülés és általiban a kormányjavaslatok iránt nem nagy érdeklődés nyilvánul meg, mert nagyon is kétséges, hogy a mai nemzetgyűlés a kormányjavaslatok sorozatából valamit is elintézhetne. A ma délután tartott házül ás élőt nyomtatásban kiosztották az idegen állampolgárok nyilvántartásáról szóló javaslatot, melynek főbb rendelkezéseit lapunk más helyén ismertetjük s az unifikációs minisztérium által kidolgozott s a jelentkezési kötelesség szabályozásáról szóló kormányjvasalatot. Kormányválaszok a magyar interpellációkra Az interpellációkra adott minivderi válaszok között szerepel a pénzügyminiszter válasza dr. Szüllő Géza és társai interpellációjára a pozsonyi kulturális és sportegyesületek jogosulatlan megadóztatása tárgyában, az iskolaügyi miniszter válasza Hokky Károly képviselő és társai interpellációjára a német nyelvnek a középiskolákon való kötelező tanítása ügyében, a földművelésügyi miniszter válasza Hokky képviselő és társai interpellációjára a nagyszőllősi járás gazdáinak kiosztott csiraképtelen vetőmag tárgyában s végül a kormány válasza dr. Holota képviselő és társai interpellációjára a Vág- seUyén október 28-án rendezett ünnepségeken a járási főnök jelenlétében elhangzott magyarellenes és kisebbséggyalázó megnyilatkozások tárgyában. A közérdekű válaszokat legközelebb teljes terjedelmükben ismertetni fogjuk. Közvetlenül a plenáris ülés előtt a képviselőházi elnökség úgy határozott, hogy a plénum legközelebb csütörtökön, március 14-én 11 órakor tart ülést, melynek napirendjén a mai ülésről maradt ügyek szerepelnek. Az ülés szenzáciéja: Stétka megjelenése A házülést félnégykor nyitotta meg az elnök. Dr. Patejdl képviselő referálta a köztárea- | sági elnök születésnapjával kapcsolatos adományok és alapítványok adó- és illetékmentességéről szóló kormányjavaslatot. A gyéren látogatott teremben leirhatatlan feltűnést keltet, hogy az előadó után közvetlenül Stetka kommunista képviselő jelentkezett szólásra, akit múlt év júliusa óta keres a prágai rendőrség. Stetka képviselőt és három társát a képviselőház múlt óv júliusában kiadta s akkor a kiadott kommunista képviselőknek nyoma veszett. Stétka rövid ideig tartó beszéde folyamán pillanatok alatt megteltek a képviselői padsorok s nyomban megindultak & jog- tudományi találgatások, hogy mi is lesi most Stétka képviselő sorsa. A Rudolfinum és klubház valamennyi kijáratát ugyanis erős rendőri készültségek szállották meg s onnan csak alapos igazolás után eresztik kii az embereket. Egyes nézetek szerint a rendőrséginek nincs joga beavatkozni még a kiadott képviselővel szemben sem s igy Stétka a parlamentben, illetve a klubháziban elölhet az emberi kor legvégső határig, miulán étterem van, fürdőszoba van és jó puha kanapé is van a nyugodalmas éleihez. Más jogászok nézete szerint a parlamenti talaj jus refugii-ja csak a parlamenti plénum ülésezése alatt tart s annak befejezése után az épület bármely részében beavatkozhat a rendőrség s igy Stétka képviselőt is letartóztathatja. Stetka képviselő beszédében az ellen kelt ki, hogy őt hazaárulás miatt üldözik elfogató paranccsal, pedig tudomása szerint a komaz összes szigeteket, Kisázsiát, Szmirnát és Anatóliát. Indokolatlan hóditó hadjáratuk összeomlott a törökök váratlan erején. Ha Venizelos Odysseus volt, hirtelen Achilles- szel találkozott, Kemal pasával, aki csúfosan megleckéztette a nagy ravaszkodót. Venizelos valódi görög ember : tehetséges, ügyes, szerencsés, szívós, — de nem ismeri a határokat. Ambíciója túlhajtotta, s mint ahogy Napóleon sem boldogulhatott, mert tulnagy feladatokat állított maga elé és megtorpant Waterloonál, ugyanúgy elbukott görög viszonylatban Venizelos is, amikor a Földközi tenger keleti részének valamennyi földjét meg akarta hódítani. Azóta sokszor élt száznapos uralmat Athénban, de lábát nem tudta többé megvetni. Lassan- lassan az agyoncsigázott nép is elfordult tőle. Néhány tisztje, néhány hadihajója maradt, — s most, amikor mint hazátvesz- tett emigráns kikötött Rodosz szigetén, ezeket is elvesztette. Venizelos tragédiájával kapcsolatban megfigyelhetjük egy ambíciókkal telt kis- nép okos józanodását, az illúziókkal való szakítását, s a nagyzási hóbort leépítését. Amikor az uj Görögország a múlt században megszületett, illúziók, fantáziák romantikus elképzelések és heroikus reminiszcenciák állták körül bölcsőjét. Európa költői és lázadó titánjai verték a balkáni hegyek egyszerű pásztorainak fejébe, hogy a nagy Hellasz jogutódjai s ismét fel kell gyujta- niok a régi dicsőség fároszát az Olympo- szon. Az általános romantikus ráolvasás tényleg kótyagossá tette a görögöket: j egyre nagyobbak, hatalmasabbak kívántak lenni, mert a régi dicsőség képe lebegett szemük előtt. Azt hitték, tartoznak a világnak azzal, hogy csillapíthatatlan ambícióik vannak. Álomországban éltek, emberfeletti elképzelések igézetében. így tartott 1920-ig. A romantikus gyökerű görög nagyzási hóbort legtehetségesebb képviselője Venizelos volt. Azután jött a nagy lecke Kisázsiában. Jött a krizis, jött a mindennap. Egyre többen lettek Athénban, akik reálisan kezdtek gondolkozni, s a „kicsiny, de a mienk" híres alapelvére helyezkedtek. Kompromisz- szumokat kötöttek, megelégedtek azzal, ami van, kibékültek. Hódítás helyett stabilitást. álmok helyett realitást, régi dicsőség helyett kiegyensúlyozott nyugalmat kerestek. A görög nép a holland, dán példa alapjára kívánt helyezkedni, kis, de boldog európai nemzetté válni. Az elpolgáriasodott mentalitásnak vált exponensévé a Csalda- risz-kormány, amikor megkötötte a nem ( diadalmas, de praktikus balkáni pak-j tumot s kibékült az ősellenséggel, Törökországgal. Nem véletlen, hogy a zendülők többnyire katonatisztek és tengernagyok voltak, ambiciózus emberek, mig a katonák és a matrózok, a nép egyszerű fiai, hűek maradtak Csaldarisz reálpolitikájához, s lefegyverezték forradalmár feljebbvalóikat. Megfordított Potemkin-eset játszódott le hétfőn az Egei tengeren. Csaldarisz valahogy szerény, igénytelen nyárspolgári életet inaugurált s ez nem tetszett azoknak, akik a régi romantikus, — Hellasz nagyságáról regélő — ködökben és délibábokban éltek. Nem tetszett elsősorban az öreg Venizelosnak, aki fellázadt a görög igénytelenség és hétköznapiság ellen. Az ő mentalitása nem akart megállni. Nem akart kibékülni a törökkel. Hatalmas birodalmat óhajtott a kis Hellászhól s irtózatosan okos fejével úgy szaladt illúziói után, mint a nagyság eszméjének javíthatatlan Don Kihótja. A többit tudjuk. A realitás győzött. A szerénység csapatai leverték a nagyot akarókat. Az elnyárspolgáriasodott Görögország leverte a heroikus illúziók ragyogó Görögországát. A kompromisszum megmaradt. Görögország nem akar többet, mint amije van. S az oltliatatlan szomju Venizelos elbukott. Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed* Szerkeiztöség; Prága IU Panská évre 76, havonta 26 Ki., külföldre évente 450, A SzloV6TlSzkÓÍ és rUSZÍJlSzkÓi TTiCLQVQTSáQ alicel2, U. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226. negyedévre 114, havonta 38 Ki. • . . SV & Prága II., Panská ulice 12, UL emelet, n képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja I • TELEFONI 3 0 3-1 1. • • ■gyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- Ki. 8ÜROÖHYCIM. HIRLHP, PRflHA . XIV. évf. 61. (3613) szám • ESercSa • 1935 március 13
