Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)
1935-02-03 / 29. (3581.) szám
18 SE* T>RKGAI-7V\\GtARHTRliAI> 1935 február 3, vasárnap. ásókat, iszapborogatásokat, részleges és teljes iszapfürdőket. A kénes bévviz alkalmazásánál elsősorbao az általános medencei'ürdők jönnek tekintetbe, amiket itt tiikörfürdönek nevezünk. Gyöngébb, vagy nem járó betegeknél ugyanezt a thermális vizet kádban kapja a beteg, esetleg nem olyan melegen, mint a tükörfürdő (38 eelsiusfok) és a gyöngébb betegeknél nem tele kádat, hanem vagy háromnegyed, vagy csak félig töltö-tt kádat rendelünk. Az iszap és a hóvviz alkalmazását a legkülönbözőbb formákhan kombinálhatjuk, rendszerint. mind helyi isza-ppakkolást, mind pedig thermális fürdőt, esetleg iszapfürdőt kap a beteg. Hetenként legalább egyezer, esetleg kétszer, néha többször is pihenőnapokat iktatunk közbe Sok ember, aki nem elég alaposan ismeri Pös- tyént, néha azt szokta állítani, hogy a pöstyéni kúra tulerős és megviseli a szivet. . Elfelejtik azonban, hogy Pöstyénben mindenki csakis alapos orvosi vizsgálat után kurázhat és az orvos nemcsak a reumás megbetegedést állapítja meg és kezeli ki, hanem éppen olyan alapossággal megvizsgálja a szivet, vérnyomást, tüdőt és a többi szerveket és az általános diagnózis alapján állítja össze a kúrát, amellyel az alapbetegséget a többi szervek teljes kímélése mellett kigyógyit-hatja. Nemcsak hogy nem ártunk a szívnek és nem merítjük ki azt a fürdőzéssel, hanem számtalan esetben sikerül pontos klinikai vagy röntjgenmegtfigyelépeel megállapitan umk, hogy a szív állapota a kúra végén objektíve jelentékenyen jobb volt, mint az elején és a panaszok vagy teljesen elmúltak, vagy lényegesen kisebbedfcek — Ahogy a betegvizsgálatnál nem elégszünk meg a helyi lelettel, hanem a betegről teljes klinikai képet alkotunk magunknak, kiegészítve vizsgálatunkat minden szükséges, speciális vizsgálati módszerrel (röntgen, kémia-laboratóriumi vizsgálatok, szerológiai, bakteriológiai vizsgálatok), éppen ugv a kezelésnél sem szorítkozunk pusztán az iszap- és fürdőkezc-lésekre. Minden esetben, ahol szükségesnek találjuk a mellékkezelések alkalmazását, megkapja n beteg itt is, ami a modern mediciának a reumás betegségek kezelésénél egyebütt rendelkezésére áll. Gyakorta masszírozzuk az izomzatút, a villamos kezelések különböző formáit alkalmazzuk, itt-ott óvatos ingertherápiát iktatunk közbe injekció formájában. Ezeket a mellékkezeléseket lehetőleg a minimumra redukáljuk már azért, is, mert nálunk a leghatásosabb gyógytényező az iszap és a kénes víz. Áz egyéb beavatkozásokkal a gyógyulás tempóját siettetjük, vagy pedig a funkcionális javulást támogatjuk. -• = Miben áll a pöstyéni iszap és viz gyógyhatású? — hangzott utolsó kérdésünk. — A pöstyéni iszapnak és kénes thermális víznek a reumás megbetegedésekre specifikus hatása van. Minél hamarább vesszük kezelés alá betegeinket, annál gyorsabb és teljesebb a gyógyulás. Hozzá vagyunk azonban már szokva, hogy leginkább olyan betegek kerülnek hozzánk, akiknél az egyéb gyógymódok nem vezettek eredményre, vagy pedig az eredmény nem volt kielégítő. Ilyen esetekben tudjuk megítélni igazán a pöstyéni kúra átható gyógyerpjét. Sokszor látjuk, hogy a modern orvostudomány minden bevált eszközével kezelt betegek jönnek hozzánk, sokszor Európa fővárosaiból, de az igazi javulás csak itt következik be Pöstyénben, az iszapkezelés meg a fürdőzés hatása nyomán. Biztos, hogy a melegnek nagy szerepe van ezeknek a meglepetésszeríi eredményeknek az elérésében. Az iszap rossz hővezető és lehetővé teszi, hogy magas hőfokokban alkalmazzuk. Hőkapacá- tása nagy és igy a testnek átadott melegmennyisége kalóriákban nagy értékeket ér el. Mind az iszapban, mind a thermális vízben, valamint a fürdőhelyiségek kénesvizes gőzzel telített levegőjében a kén kémiailag aktív formában van jelen, behatolhat a testbe ás ott kifejtheti nagyfokú gyógyhatásút. Az iszapban rádió aktív anyagok diirekt sugárzás által fejtik ki gyógyhatásúkat. Ezek a legszembetűnőbb komponensei a pöstyéni iszap és gyógyvíz hatékonyságának. Ezeken kívül más fizikai és kémiai hatások is hozzájárulnak a végeredmény eléréséhez. Sok ismert tényező és nem budai, nincsen-e kívülük eddig még ismeretlen is. Nem lehet tudni, mert sem a ihermotherápia, sem a rádium vagy kénnel való gyógykezelés külön-külön, vagy kombinálva távolról sem tudja elérni azokat a kiváló eredményeket, amiket mi itt látunk. A természet az iszapban és a kénes vízben olyan jóságos hatású gyógy tényezőt bocsátott Pöstyón rendelkezésére, amelynek évszázadok során megcsodált eredményeit megpróbáljuk utólag tudományos analízisekkel 'megmagyarázni, de teljes mivoltukban még ma sem tudtuk tökéletesen felfedni. KELEMBÉRI SÁNDOR. 0*titlA/Ci&'öS — Mondjuk ki nyíltan, te nem szereted a divatos dolgokat! — Nagyon is merev álláspont lenne ez a részemről és különben is kijelenthetem, hogy igenis szeretem a divatos szokásokat, holmikat ... Sokszor szellemes ötletesség, frissesség, az újdonság, szokatlanság ingerlő üde- sége van a divatokban. Nem vagyok maradi természet. —- De előbb igen élesen kikeltél a körömfestés ellen, pedig az most divat, külföldön is, nálunk is. — Divat, de ízléstelen divat. Nem azt nem szeretem benne, hogy divat, hanem az ízléstelenségétől fordulok el. Ez egészen más. — Szóval, az ízléses divatot elfogadod—■ Igen . .. Helyesebben azonban úgy fogalmaznám, hogy a divatnál is ügyelek az Ízlésre. Az ízlésesség mélyebb s maradandóbb valami, mint a változó divat. — Jó ... De miért ízléstelen például szerinted a festett köröm? — Vannak enyhe rózsaszínre festett körmök. ezek szépek . . . Semmi kifogásom ellenük. — De nem ezekről van szó. Az égő-rubin körmökről, vagy mondjuk azokról, amelyek külföldön már egészen elfogadottak, az arany, ezüst, fekete, zöld köröm festésről... — Ezek visszatetszők. — Miért? Szokás dolga az egész ... — Nem, kedvesem, ezt nem lehet megszokni. A természetértél fogva rózsaszín kör* möt, ha rózsaszínre • lakkozom, akkor való;* jában annyi történik, hogy színben és fényben korrigálom, kijavítom a természetet, de... és ez a fontos, a körmömet nem változtatom meg lényegében ... Éppen csak élénkítem a színét és fényét. — Emlékezem, voltak régente olyanok, akik ez ellen is hadakoztak, most már megszokták az emberek. Az arany körmöt is megszokják majd ... — Nem. A történelem során már aranyozták asszonyok a körmeiket, sőt ma is élnek félvad néptörzsek, ahol például feketére festik a körmöket, de mert természetellenes az ilyesmi, a fejlődő kultúra elsöpri és ezért nem tudott általános szokássá válni. És most is csak ízléstelen hóbort marad ideig-óráig. — Mindig ezt a szót hajtogatod, ízlés. Az ízlés egyéni dolog. Kinek ez tetszik, kinek az. — Az igaz, hogy az ízlés individuális, de vannak ízlésbeli törvények, amelyek általánosak, örök érvényűek. — Nem értem, ha egyénien változó, akkor nem lehet általános s főként annyira általános. hogy még az idő sem tudja megváltoztatni. — Ez pedig, kedvesem, igy van. Amíg az emberek körmének természetes színe a rózsaszín, addig ez a természeti valóság minden körömfestést megköt. Talán világosabban megérted, ha azt mondom, az emberi test valóságát élénkíteni lehet, finom Ízléssel kezelve a dolgot, szabad... De bizonyos, hogy lényegében megváltoztatni akarni már, talán a sokat emlegetett Ízléstelenségnél is nagyobb vétek. — Ezek szerint szempillát ragasztani lehet. — Lehet, hogy lehet. Én nem tenném. Igaz, hogy a rúzs is idegen valami az arcon, a rózsaszín lakk is idegen dolog a körmön, de azért egy ragasztott szempilla valahogyan túlságosan vaskos dolog, annak ellenére, hogy nagyon finoman készítik. És feltűnő, látszik is, hogy hamis. — Divat. Nem nagy baj, ha látszik. — Itt lép aztán közbe az egyéni ízlés, a lélek kulturáltsága, amely határt szab. — Túlságosan komolyan veszed ezeket a kérdéseket. — Nem lehet eléggé komolyan bánni ezekkel a dolgokkal, kedvesem, gondold meg, a testem a legközvetlenebb, legszentebb ajándéka az Istennek, illő, hogy úgy is bánjak vele, mint isteni ajándékkal kell s ne tekintsem, bocsánat a kifejezésért, használati tárgynak, amelyet kiforgathatok a maga fönséges valójából. — Mit szólsz akkor a hajfestéshez? — Meggyőződésem, ha már valaki mindenáron festeni akarja a haját, ezt is lehet mértékkel és Ízléssel csinálni. — Olvastad, hogy most a felemás-szinü haj jön divatba? — Hallottam róla. — És mi a véleményed? — Rettenetes dolog. A mi büszke száza* dunk pirulva szégyenkezhetik majd érte. Csak primitiv, vad népek tesznek ilyesmit. — Nem akarok ez ellen argumentálni, csak megjegyzem, hogy valamikor, a rokokó idejében, divat volt a paróka. *— Igen, a fehér paróka. — Az mindegy, hogy milyen volt a színe. — No, nem egészen mindegy. A fehér parókát azért a különös finom gondolatért hordták az emberek, hogy legalább látszatra ne legyen különbség öreg és fiatal között. És, ha bizonyos kedves költőiség fénylett is ezekben a különben is nagyon szép fehér parókákban, mégis eltűntek idővel, mert nem szolgálták az élet igazságát. — Szóval: a divatnak az életet kell szolgálni. — Természetesen. És van az ízlés örök érvényű törvénye is A CSINOS LAKÁS Ez a szép magyar szó, csinos: a dolgok elrendezésének jó ízlését jelenti. Azt a lelkiséget, mely belengi a tárgyakat, ahogy elrendezzük. Bizonyos harmóniát jelent a csinos. Sajnos, manapság nemcsak a szó kezd kimeniM a használatból, hanem az a törekvés is, hogy csinosan rendezzük el otthonunkat. A mi világunk jelszava: a praktikusság. A modern emberek a csinost lené* zik, romanitkusuak és szentimentálisnak találják. Pedig ami csinos, az művészi jelenség. A lélek fénye, teremtő ereje. Valami játékos kedvesség, iidi- tőrend. Bennfoglaltatik a tisztaság is. Az asszonyok a csinosság igazi művészei. Valamikor őszintén büszkék voltak az asszonyok, ha értettek hozzá.-Ma félnek tőle, félnek az érzelgősség: látszatától, hogy giccsesebnek tartják majd törekvésüket! Tudora, hogy nemcsak a külső világon dübörgőit át a nagy forradalmi változás, de a művészetben s a lelkekben is lezajlott bizonyos forradalom. Uj Ízlés fejlődött. Uj szépség. Uj meglátása a vonalaknak s formáknak. Uj harmóniákat találtunk s kedvünket leltük a groteszkben, sőt a disszo* náiisban. Bizonyos dekadens hatásokban gyönyörködtünk. Furcsa Ötletekben, A józanságot s a hasznosságot többre értékeltük, mint a rideg okosság nélkül csinosát s a praktikusat is inkább megbecsültük, mint a közvetlen hasznot nem hajtó játékos szépséget. A szellem és az ész uralkodott. Csak néha s rejtve, mert jelentkezni a lélek a maga csinos iránti érzékével s vágyakozásával. A divat a praktikusat jelölte meg szépnél?. Lassan eltűntek a kézimunkák s eltűntek a haszontalan, de vidám csecsebecsék. — Porícgók — kiáltottak halálos Ítéletet rájuk a higiénia nevében a modernek. Igazuk volt: valóban porfogók az ilyesmik s hasznukat sem látja az ember. Csak éppen arról feledkeztek el az uj divat hívei, hogy a lakás nem operációs miitő, ahol a parányi por is nagy bajt okozhat. A lakás egészséges emberek otthona, ahol nem csupán, a test, hanem a lélek is fel akar frissülni. Arról feledkeztek el a magukat modernnek tartó forradalmárok, hogy a szellem produktuma múló valami, divattal változó, a lélek dolga azonban örök s vágyai megmásíthatatlan természetűek. Persze, sokban igazak volt a „modernekének, sokban, de nem mindenben. Igazuk volt abban, hogy a lakásunk nem muzeum s nem raktár s nem kiállítási terem. Helyesen látták meg a tegnap hibái közül, hogy egészségesebben kell az otthonunkat berendezni. Több fényt kell beengednünk s a tisztaságnak több „lehetőséget" kell adnunk. Az is elismerésre méltó elv, hogy a fény és a tisztaság mellett a józan rendre s rendszerességre is ügyelnek. Semmi kétség, szükséges volt megrendszabá- lyozni a régi lakásokat, de alapjait megingatni s fundamentumában megrendi.eni azzal, hogy a csinosát kiparancsolták az otthonból, abban nem lehet igazat adnunk a modernségnek. A csinosan berendezett lakás azelőtt sem volt zsúfolt, azelőtt sem volt sötét s „porszagu". Tisztaság és napfény, üdeség, ragyogott 'benne. A csinos — nem kell s nem is szabad tagadni — já ékosság, ezt i?.em lehet elégszer hangsúlyozni, a lélek mulasztása bizonyos művészi törvények között. A tarkaság a szem öröme, a harmónia az idegek gyönyörűsége. Bűn megrabolnunk magunkat ettől- De nem is lehet elvenni az embertől ezeket az örömöket. Már a barlanglaké ősember is „ékesítette" az otthonát. Olyan belső vágy az, amit kiirtani be5 lőliink csak a teljes elvadulás tudna. A csinovsat szerető asszony keze mindig talál valami módot, hogy itt s amott, ha mással nem, egykét szál virággal mosolyt varázsoljon a lakájba. A mosolygó lélek pedig a legszebb a világon. Mindenkor az asszonyok szivében élt a szép szeretető a legteljesebben. Papnői az asszonyok a szépnek. Szívesen és szivből áldoznak érte fáradtságot. Kissé több munkát, takarítást. Az asszonyok tudják, hogy ez a dolog lelke. Nem függ a gazdagságtól, csöppet sem. Szegény ember otthonában éppen agy ragyoghat minden, mint a gazdagéban Az asszonyok legasszonyibb, legegyénibb dolga e*. Ezért olyan kedves a szívnek Ezért érzi magát az ember olyan megejtően egy csinosan berendezett lakásban s a tekintet első pillantásra meg sem tudja fogni, mi is az, ami rá hat. Nem a dolgokban van, a tárgyak körül leng. Lélek. Többnyire szelíd asszonyok mosolyos lelkisége.. Takarékos konyha HÉTFŐ. Ebéd: Gombaleves, malacpörköít burgonyával. Vacsora: Lerakott zöldbab. KEDD. Ebéd: Karfiolleves, töltő ttkáiposzta. Vacsora: Tormásvirsli, tea, kek6Z. SZERDA. Ebéd: Zellerpűrélevee, rizotto. Vacsora: Ham and eggs. CSÜTÖRTÖK. Ebéd: Paradicsomleves, borjuvesés parajjal. Vacsora: Ma-rinirozott ponty. PÉNTEK. Ebéd: Reszelttésztaleves, pasziro-zott babfőzelék bundát, kenyérrel Vacsora: Rakott karfiol. SZOMBAT. Ebéd: Rizsleves, marharostélyos burgonyapürével Vacsora: Töltött szőlolevél-káposzta. VASÁRNAP. Ebéd: Zöldborsóleves, pulykasült párolt káposztával, almás- és turósrétes. Receptek Máj-szalámi. Borjiunájat vékony szeletekre szelünk, gyen. én megsózzuk, vajban sütjük. A zsírját leszedjük, levessel felöntjük a májat, felfűzzük, ha tejesen főtt, a májat átpaeezirozzuk. A sürü masszába most pár csepp konyakot, pástétomfüszert adunk. Keskeny hurkaformát készítünk belőle és hidegre tesszük. Ha megkeményedett, mint o szalámit, vékony szeletekre szeljük és úgy tálaljuk. Elsőrendű pozsonyi patkó. Fél kiló vajat és egy kiló lisztet nyújtóval dolgozzunk el jól a gyurótáblán, gyúrjuk össze nyolc tojás sárgájával, hat-hét kanál tejföllel, négy deka tejben áztatott élesztővel és kis sóval. Pihentessük egy órahosszat, majd osszuk el egyforma apró darabokra és minden darabot külön-külön nyújtsunk ki késfoknyi vastagságúra. Töltsük meg a következő töltelékkel: fél kiló darált diót főzzünk meg tejben negyedkilő cukorral, kevés fahéjjal, szekfü- szeggel és citrom héjával. A darált mákot ugyanígy tejben főzzük meg, mint a diót, de belele' etünk egy szelet reszelt csokoládét. Töltsük meg a kinyújtott tésztákat, formáljunk belőle kifliket és kenjük meg tojás sárgájával Jó ha igy megk v e pihentetjük egy órát és sütés előtt ismét megkenjük. Szép repedezett lesz a teteje. Szalonnás pogácsa (teához). Huszonhét deka friss nyers szalonnát apróra vágva dörzsöljük el félkiló liszttel. Gyúrjuk össze négy tojás sárgájával, sóval, kevés tejben áztatott- é’esz* tővel és annyi tejföllel, hogy ne legyen kemény. Pár órahosszat pihentetjük, azután kiszaggatjuk és szép pirosra sütjük. ASSZONYOK LAPJA
