Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)

1935-02-03 / 29. (3581.) szám

18 SE* T>RKGAI-7V\\GtARHTRliAI> 1935 február 3, vasárnap. ásókat, iszapborogatásokat, részleges és teljes iszapfürdőket. A kénes bévviz alkalmazásánál elsősorbao az általános medencei'ürdők jönnek tekintetbe, ami­ket itt tiikörfürdönek nevezünk. Gyöngébb, vagy nem járó betegeknél ugyanezt a thermális vizet kádban kapja a beteg, esetleg nem olyan mele­gen, mint a tükörfürdő (38 eelsiusfok) és a gyön­gébb betegeknél nem tele kádat, hanem vagy há­romnegyed, vagy csak félig töltö-tt kádat rende­lünk. Az iszap és a hóvviz alkalmazását a leg­különbözőbb formákhan kombinálhatjuk, rend­szerint. mind helyi isza-ppakkolást, mind pedig thermális fürdőt, esetleg iszapfürdőt kap a be­teg. Hetenként legalább egyezer, esetleg kétszer, néha többször is pihenőnapokat iktatunk közbe Sok ember, aki nem elég alaposan ismeri Pös- tyént, néha azt szokta állítani, hogy a pöstyéni kúra tulerős és megviseli a szivet. . Elfelejtik azonban, hogy Pöstyénben mindenki csakis alapos orvosi vizsgálat után kurázhat és az orvos nemcsak a reumás megbetegedést állapítja meg és kezeli ki, hanem éppen olyan alapossággal megvizsgálja a szivet, vérnyo­mást, tüdőt és a többi szerveket és az általános diagnózis alapján állítja össze a kúrát, amellyel az alapbetegséget a többi szervek tel­jes kímélése mellett kigyógyit-hatja. Nemcsak hogy nem ártunk a szívnek és nem merítjük ki azt a fürdőzéssel, hanem számtalan esetben sike­rül pontos klinikai vagy röntjgenmegtfigyelépeel megállapitan umk, hogy a szív állapota a kúra végén objektíve jelen­tékenyen jobb volt, mint az elején és a panaszok vagy teljesen elmúltak, vagy lé­nyegesen kisebbedfcek — Ahogy a betegvizsgálatnál nem elégszünk meg a helyi lelettel, hanem a betegről teljes kli­nikai képet alkotunk magunknak, kiegészítve vizsgálatunkat minden szükséges, speciális vizs­gálati módszerrel (röntgen, kémia-laboratóriumi vizsgálatok, szerológiai, bakteriológiai vizsgála­tok), éppen ugv a kezelésnél sem szorítkozunk pusztán az iszap- és fürdőkezc-lésekre. Minden esetben, ahol szükségesnek találjuk a mellékke­zelések alkalmazását, megkapja n beteg itt is, ami a modern mediciának a reumás betegségek kezelésénél egyebütt rendelkezésére áll. Gyakor­ta masszírozzuk az izomzatút, a villamos kezelé­sek különböző formáit alkalmazzuk, itt-ott óva­tos ingertherápiát iktatunk közbe injekció for­májában. Ezeket a mellékkezeléseket lehetőleg a minimumra redukáljuk már azért, is, mert nálunk a leghatásosabb gyógytényező az iszap és a kénes víz. Áz egyéb beavatkozásokkal a gyógyulás tempó­ját siettetjük, vagy pedig a funkcionális javulást támogatjuk. -• = Miben áll a pöstyéni iszap és viz gyógyha­tású? — hangzott utolsó kérdésünk. — A pöstyéni iszapnak és kénes thermális víz­nek a reumás megbetegedésekre specifikus hatása van. Minél hamarább vesszük kezelés alá betegeinket, annál gyorsabb és teljesebb a gyógyulás. Hozzá vagyunk azonban már szokva, hogy leginkább olyan betegek kerülnek hozzánk, akiknél az egyéb gyógymódok nem vezettek eredményre, vagy pedig az eredmény nem volt kielégítő. Ilyen esetekben tudjuk megítélni igazán a pös­tyéni kúra átható gyógyerpjét. Sokszor látjuk, hogy a modern orvostudomány minden bevált eszközével kezelt betegek jönnek hozzánk, sok­szor Európa fővárosaiból, de az igazi javulás csak itt következik be Pöstyénben, az iszap­kezelés meg a fürdőzés hatása nyomán. Biztos, hogy a melegnek nagy szerepe van ezek­nek a meglepetésszeríi eredményeknek az elérésé­ben. Az iszap rossz hővezető és lehetővé teszi, hogy magas hőfokokban alkalmazzuk. Hőkapacá- tása nagy és igy a testnek átadott melegmennyi­sége kalóriákban nagy értékeket ér el. Mind az iszapban, mind a thermális vízben, valamint a fürdőhelyiségek kénesvizes gőzzel telített leve­gőjében a kén kémiailag aktív formában van jelen, be­hatolhat a testbe ás ott kifejtheti nagyfokú gyógyhatásút. Az iszapban rádió aktív anyagok diirekt sugárzás által fejtik ki gyógyhatásúkat. Ezek a legszembe­tűnőbb komponensei a pöstyéni iszap és gyógy­víz hatékonyságának. Ezeken kívül más fizikai és kémiai hatások is hozzájárulnak a végered­mény eléréséhez. Sok ismert tényező és nem bud­ai, nincsen-e kívülük eddig még ismeretlen is. Nem lehet tudni, mert sem a ihermotherápia, sem a rádium vagy kén­nel való gyógykezelés külön-külön, vagy kom­binálva távolról sem tudja elérni azokat a ki­váló eredményeket, amiket mi itt látunk. A természet az iszapban és a kénes vízben olyan jóságos hatású gyógy tényezőt bocsátott Pöstyón rendelkezésére, amelynek évszázadok során meg­csodált eredményeit megpróbáljuk utólag tudo­mányos analízisekkel 'megmagyarázni, de teljes mivoltukban még ma sem tudtuk tökéletesen felfedni. KELEMBÉRI SÁNDOR. 0*titlA/Ci&'öS — Mondjuk ki nyíltan, te nem szereted a divatos dolgokat! — Nagyon is merev álláspont lenne ez a részemről és különben is kijelenthetem, hogy igenis szeretem a divatos szokásokat, holmi­kat ... Sokszor szellemes ötletesség, frisses­ség, az újdonság, szokatlanság ingerlő üde- sége van a divatokban. Nem vagyok maradi természet. —- De előbb igen élesen kikeltél a köröm­festés ellen, pedig az most divat, külföldön is, nálunk is. — Divat, de ízléstelen divat. Nem azt nem szeretem benne, hogy divat, hanem az ízlés­telenségétől fordulok el. Ez egészen más. — Szóval, az ízléses divatot elfogadod­—■ Igen . .. Helyesebben azonban úgy fo­galmaznám, hogy a divatnál is ügyelek az Ízlésre. Az ízlésesség mélyebb s maradan­dóbb valami, mint a változó divat. — Jó ... De miért ízléstelen például sze­rinted a festett köröm? — Vannak enyhe rózsaszínre festett kör­mök. ezek szépek . . . Semmi kifogásom el­lenük. — De nem ezekről van szó. Az égő-rubin körmökről, vagy mondjuk azokról, amelyek külföldön már egészen elfogadottak, az arany, ezüst, fekete, zöld köröm festésről... — Ezek visszatetszők. — Miért? Szokás dolga az egész ... — Nem, kedvesem, ezt nem lehet meg­szokni. A természetértél fogva rózsaszín kör* möt, ha rózsaszínre • lakkozom, akkor való;* jában annyi történik, hogy színben és fény­ben korrigálom, kijavítom a természetet, de... és ez a fontos, a körmömet nem vál­toztatom meg lényegében ... Éppen csak élénkítem a színét és fényét. — Emlékezem, voltak régente olyanok, akik ez ellen is hadakoztak, most már meg­szokták az emberek. Az arany körmöt is megszokják majd ... — Nem. A történelem során már aranyoz­ták asszonyok a körmeiket, sőt ma is élnek félvad néptörzsek, ahol például feketére fes­tik a körmöket, de mert természetellenes az ilyesmi, a fejlődő kultúra elsöpri és ezért nem tudott általános szokássá válni. És most is csak ízléstelen hóbort marad ideig-óráig. — Mindig ezt a szót hajtogatod, ízlés. Az ízlés egyéni dolog. Kinek ez tetszik, ki­nek az. — Az igaz, hogy az ízlés individuális, de vannak ízlésbeli törvények, amelyek általá­nosak, örök érvényűek. — Nem értem, ha egyénien változó, ak­kor nem lehet általános s főként annyira ál­talános. hogy még az idő sem tudja meg­változtatni. — Ez pedig, kedvesem, igy van. Amíg az emberek körmének természetes színe a ró­zsaszín, addig ez a természeti valóság min­den körömfestést megköt. Talán világosab­ban megérted, ha azt mondom, az emberi test valóságát élénkíteni lehet, finom Ízléssel kezelve a dolgot, szabad... De bizonyos, hogy lényegében megváltoztatni akarni már, talán a sokat emlegetett Ízléstelenségnél is nagyobb vétek. — Ezek szerint szempillát ragasztani lehet. — Lehet, hogy lehet. Én nem tenném. Igaz, hogy a rúzs is idegen valami az arcon, a rózsaszín lakk is idegen dolog a körmön, de azért egy ragasztott szempilla valaho­gyan túlságosan vaskos dolog, annak elle­nére, hogy nagyon finoman készítik. És fel­tűnő, látszik is, hogy hamis. — Divat. Nem nagy baj, ha látszik. — Itt lép aztán közbe az egyéni ízlés, a lélek kulturáltsága, amely határt szab. — Túlságosan komolyan veszed ezeket a kérdéseket. — Nem lehet eléggé komolyan bánni ezekkel a dolgokkal, kedvesem, gondold meg, a testem a legközvetlenebb, legszen­tebb ajándéka az Istennek, illő, hogy úgy is bánjak vele, mint isteni ajándékkal kell s ne tekintsem, bocsánat a kifejezésért, hasz­nálati tárgynak, amelyet kiforgathatok a maga fönséges valójából. — Mit szólsz akkor a hajfestéshez? — Meggyőződésem, ha már valaki min­denáron festeni akarja a haját, ezt is lehet mértékkel és Ízléssel csinálni. — Olvastad, hogy most a felemás-szinü haj jön divatba? — Hallottam róla. — És mi a véleményed? — Rettenetes dolog. A mi büszke száza* dunk pirulva szégyenkezhetik majd érte. Csak primitiv, vad népek tesznek ilyesmit. — Nem akarok ez ellen argumentálni, csak megjegyzem, hogy valamikor, a rokokó idejében, divat volt a paróka. *— Igen, a fehér paróka. — Az mindegy, hogy milyen volt a színe. — No, nem egészen mindegy. A fehér parókát azért a különös finom gondolatért hordták az emberek, hogy legalább lát­szatra ne legyen különbség öreg és fiatal között. És, ha bizonyos kedves költőiség fénylett is ezekben a különben is nagyon szép fehér parókákban, mégis eltűntek idő­vel, mert nem szolgálták az élet igazságát. — Szóval: a divatnak az életet kell szol­gálni. — Természetesen. És van az ízlés örök érvényű törvénye is ­A CSINOS LAKÁS Ez a szép magyar szó, csinos: a dolgok elrende­zésének jó ízlését jelenti. Azt a lelkiséget, mely be­lengi a tárgyakat, ahogy elrendezzük. Bizonyos har­móniát jelent a csinos. Sajnos, manapság nemcsak a szó kezd kimeniM a használatból, hanem az a törekvés is, hogy csinosan rendezzük el otthonunkat. A mi világunk jelszava: a praktikusság. A modern emberek a csinost lené* zik, romanitkusuak és szentimentálisnak találják. Pedig ami csinos, az művészi jelenség. A lélek fé­nye, teremtő ereje. Valami játékos kedvesség, iidi- tőrend. Bennfoglaltatik a tisztaság is. Az asszonyok a csinosság igazi művészei. Valami­kor őszintén büszkék voltak az asszonyok, ha ér­tettek hozzá.-Ma félnek tőle, félnek az érzelgősség: látszatától, hogy giccsesebnek tartják majd törek­vésüket! Tudora, hogy nemcsak a külső világon dü­börgőit át a nagy forradalmi változás, de a művé­szetben s a lelkekben is lezajlott bizonyos forrada­lom. Uj Ízlés fejlődött. Uj szépség. Uj meglátása a vonalaknak s formáknak. Uj harmóniákat találtunk s kedvünket leltük a groteszkben, sőt a disszo* náiisban. Bizonyos dekadens hatásokban gyönyör­ködtünk. Furcsa Ötletekben, A józanságot s a hasz­nosságot többre értékeltük, mint a rideg okosság nélkül csinosát s a praktikusat is inkább megbe­csültük, mint a közvetlen hasznot nem hajtó játékos szépséget. A szellem és az ész uralkodott. Csak néha s rejt­ve, mert jelentkezni a lélek a maga csinos iránti érzékével s vágyakozásával. A divat a praktikusat jelölte meg szépnél?. Lassan eltűntek a kézimunkák s eltűntek a haszontalan, de vidám csecsebecsék. — Porícgók — kiáltottak halálos Ítéletet rájuk a higiénia nevében a modernek. Igazuk volt: valóban porfogók az ilyesmik s hasznukat sem látja az ember. Csak éppen arról feledkeztek el az uj divat hívei, hogy a lakás nem operációs miitő, ahol a parányi por is nagy bajt okozhat. A lakás egészséges emberek otthona, ahol nem csupán, a test, hanem a lélek is fel akar fris­sülni. Arról feledkeztek el a magukat modern­nek tartó forradalmárok, hogy a szellem produk­tuma múló valami, divattal változó, a lélek dolga azonban örök s vágyai megmásíthatatlan természe­tűek. Persze, sokban igazak volt a „modernekének, sokban, de nem mindenben. Igazuk volt abban, hogy a lakásunk nem muzeum s nem raktár s nem kiállítási terem. Helyesen látták meg a tegnap hi­bái közül, hogy egészségesebben kell az otthonun­kat berendezni. Több fényt kell beengednünk s a tisztaságnak több „lehetőséget" kell adnunk. Az is elismerésre méltó elv, hogy a fény és a tisztaság mellett a józan rendre s rendszerességre is ügyel­nek. Semmi kétség, szükséges volt megrendszabá- lyozni a régi lakásokat, de alapjait megingatni s fundamentumában megrendi.eni azzal, hogy a csi­nosát kiparancsolták az otthonból, abban nem le­het igazat adnunk a modernségnek. A csinosan be­rendezett lakás azelőtt sem volt zsúfolt, azelőtt sem volt sötét s „porszagu". Tisztaság és napfény, üdeség, ragyogott 'benne. A csinos — nem kell s nem is szabad tagadni — já ékosság, ezt i?.em lehet elégszer hangsúlyozni, a lélek mulasztása bizonyos művészi törvények között. A tarkaság a szem öröme, a harmónia az idegek gyönyörűsége. Bűn megrabolnunk magunkat ettől- De nem is lehet elvenni az embertől ezeket az örö­möket. Már a barlanglaké ősember is „ékesítette" az otthonát. Olyan belső vágy az, amit kiirtani be5 lőliink csak a teljes elvadulás tudna. A csinovsat szerető asszony keze mindig talál vala­mi módot, hogy itt s amott, ha mással nem, egy­két szál virággal mosolyt varázsoljon a lakájba. A mosolygó lélek pedig a legszebb a világon. Mindenkor az asszonyok szivében élt a szép sze­retető a legteljesebben. Papnői az asszonyok a szépnek. Szívesen és szivből áldoznak érte fáradt­ságot. Kissé több munkát, takarítást. Az asszonyok tudják, hogy ez a dolog lelke. Nem függ a gazdag­ságtól, csöppet sem. Szegény ember otthonában ép­pen agy ragyoghat minden, mint a gazdagéban Az asszonyok legasszonyibb, legegyénibb dolga e*. Ezért olyan kedves a szívnek Ezért érzi magát az ember olyan megejtően egy csinosan berendezett lakásban s a tekintet első pillantásra meg sem tud­ja fogni, mi is az, ami rá hat. Nem a dolgokban van, a tárgyak körül leng. Lélek. Többnyire szelíd asszonyok mosolyos lelkisége.. Takarékos konyha HÉTFŐ. Ebéd: Gombaleves, malacpörköít bur­gonyával. Vacsora: Lerakott zöldbab. KEDD. Ebéd: Karfiolleves, töltő ttkáiposzta. Vacsora: Tormásvirsli, tea, kek6Z. SZERDA. Ebéd: Zellerpűrélevee, rizotto. Va­csora: Ham and eggs. CSÜTÖRTÖK. Ebéd: Paradicsomleves, borju­vesés parajjal. Vacsora: Ma-rinirozott ponty. PÉNTEK. Ebéd: Reszelttésztaleves, pasziro-zott babfőzelék bundát, kenyérrel Vacsora: Rakott karfiol. SZOMBAT. Ebéd: Rizsleves, marharostélyos burgonyapürével Vacsora: Töltött szőlolevél-ká­poszta. VASÁRNAP. Ebéd: Zöldborsóleves, pulykasült párolt káposztával, almás- és turósrétes. Receptek Máj-szalámi. Borjiunájat vékony szeletekre szelünk, gyen. én megsózzuk, vajban sütjük. A zsírját leszedjük, leves­sel felöntjük a májat, felfűzzük, ha teje­sen főtt, a májat átpaeezirozzuk. A sürü masszába most pár csepp konyakot, pástétomfüszert adunk. Keskeny hurkaformát készítünk belőle és hidegre tesszük. Ha megkeményedett, mint o szalámit, vé­kony szeletekre szeljük és úgy tálaljuk. Elsőrendű pozsonyi patkó. Fél kiló vajat és egy kiló lisztet nyújtóval dol­gozzunk el jól a gyurótáblán, gyúrjuk össze nyolc tojás sárgájával, hat-hét kanál tejföllel, négy deka tejben áztatott élesztővel és kis sóval. Pihentessük egy órahosszat, majd osszuk el egyforma apró da­rabokra és minden darabot külön-külön nyújtsunk ki késfoknyi vastagságúra. Töltsük meg a követke­ző töltelékkel: fél kiló darált diót főzzünk meg tej­ben negyedkilő cukorral, kevés fahéjjal, szekfü- szeggel és citrom héjával. A darált mákot ugyan­így tejben főzzük meg, mint a diót, de belele' etünk egy szelet reszelt csokoládét. Töltsük meg a ki­nyújtott tésztákat, formáljunk belőle kifliket és kenjük meg tojás sárgájával Jó ha igy megk v e pihentetjük egy órát és sütés előtt ismét megken­jük. Szép repedezett lesz a teteje. Szalonnás pogácsa (teához). Huszonhét deka friss nyers szalonnát apróra vág­va dörzsöljük el félkiló liszttel. Gyúrjuk össze négy tojás sárgájával, sóval, kevés tejben áztatott- é’esz* tővel és annyi tejföllel, hogy ne legyen kemény. Pár órahosszat pihentetjük, azután kiszaggatjuk és szép pirosra sütjük. ASSZONYOK LAPJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom