Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)

1935-02-24 / 47. (3599.) szám

1935 február 24, vasárnap. zsolnák. Ijedten néztem a nyüzsgést. Az asz- szony rákiabált a gyerekeire, hogy feküdjenek le. Már a szoba tele volt szalmával, és gubák, meg szürdarabok voltak ráteritve s azokba pak- kolta be a gyerekeket, akik hamarosan el is alud­tak ott a földön. Több ágyat nem láttam a szo­bácskábán, csak egy dikót: olyan kukoricaháncs­ból font kamélküli ágyfélét. Közben a kicsiny asszony folyton mizserált. Panaszkodott.-— Enni se tudok adni nekik, igy kell elalud­ni a szegényeknek éhesen. Öt forintot fizetnek • az uramnak egy hónapra, és mikor azt mondta a ; Jegyzőnek, hogy ebből nem tudunk megélni, mert kert sincs, főd sincs, az még azt mondta, hogy : egy kocsis egy esztendőre kap öt forintot, ő meg ; minden hónapba megkapja. Igen, de nem mehe- i tünk aratni, nem lehet kényért keresni, mindent pénzen kell venni . . . Olyan komolyan beszélt velem, mint egy fel­nőttel; megállóit előttem és feltárta az életének minden baját, mintha tőlem függene, hogy se- j gitsek rajta; — Tudja urfi, a jegyző ur nem tudja, hogy ' kell élni a szegény embernek. Öt forintból nem i lehet megélni, ha az ember a boltban veszi a ! kenyérlisztet. Neki van öt szobája, egészen tele j van gyönyörű szép bútorral, olyan a lakása, j mint a földi paradicsom, jöjjön el egyszer és nézze meg, hogy én a gyerekeimet hogy teszem j el éccakára, nem is tudom, mikor fáznak fel, j megfagynak itt, mert tüzelő sincs, a kemencét i fütjük -- igaz, de nincs szalma, nincs kóró, én • hordtam a mezőről valamit, de az uram nem j hozhat semmit, mert ö még ilyenkor is ott dől- j gozik a jegyző urnái, az istállóban, neki kell a két nagy tehenet ellátni, meg a két lovat és so­hase jut eszébe, hogy egy csupor tejet küldjön a gyerekeknek, vagy hát még az, hogy ott he­vernek a lovak az istállóba a jó melegen, az uram meg, még nem is virrad, már megy mezít­láb a városba, viszi a postát... Ilyeneket beszélt, és én borzadva hallgattam és arra gondoltam, hogy nem szeretnék akkor postás lenni. — Pedig az uramnak kilóg a hurkája. Én szoktam neki berakni, mikor este hazajön. Fél- méterre kijön neki, mindig csak attól félek, hogy egyszer kiszakad és meghal, akkor mi lesz be­lőlünk, öt gyerekkel mit csinálok, hol veszek nekik még öt forintot is... mert engem nem Vesznek be postásnak, mert a levelet ugyan én is ki tudnám hordani, de nem tudok a jegyző urnák cselédet pótolni az istállóban, meg a fa­vágásnál, mert ott annyi fát kell vágni.,. Mintha boszorkánykonyhában lettem volna. Az olajmécses pislogott, néha elcsípte a tetejét és megpiszkálta a hajtüvel. amit a hajából vett ki, hogy jobban égjen. Egyszer csak nyílik az ajtó s bejön a levél­hordó. Úgy, ahogy mindig szokott jönni, össze- szoritott térdekkel s csak egyet szólt; — Siess. Azzal lefeküdt a dikóra. Az asszony megtö­rülte a kezét a kötényébe, azalatt a férfi már kibontotta a ruháját. — Jöjjön csak kisurfi, — mondta az asszony *— jöjjön csak, nézze meg, nézze csak meg, hogy kell az én uramnak futni a levéllel és dol­gozni, vágni a fát, kihordani a trágyát az ólból, mikor igy van. Sürgetett, erőltetett, hogy nézzem meg s én Irtózó kíváncsisággal, rémült borzalommal köze­lebb mentem s kimeredt szemmel néztem a ször­nyűséget; a szegény embernek csakugyan ott lógott a combján a bele. Valami lilás hosszú bélcsomó, mint disznóölésnél. Ájuldoztam s nem is nagyon láttam a gyenge világításban, de az asszony kifogyhatatlan sok beszéddel megma­gyarázta: — Öt forintért egy hónapig, majdnem min­dennap igy kell ezt nekem bepakkolni, öt fo­rintért, kedves urfi, és maguk mégse látják, hogy mi a szegény ember ,.. Mintha én ómnak a rendnek képviselője let­tem volna, amelyik az ő szegénységüket nem akarja belátni és nem akar segíteni rajta. Mikor szapora ujjakkal rendbe tette az urát, az megkönnyebbült s csak akkor nézett rám. — Mi a?-— Levél, — mondtam — el kell vinni a leve­let. — Lehet. Odaadtam a tíz krajcárt. Tudtam, hogy a le­vélre csak öt krajcáros bélyeg kell és nekem ‘vissza kellene kapni öt krajcárt. Édesanyám er- *<51 nem szólott, de én féltem, hogy nem adják Vissza az öt krajcárt. Nem is jutott eszükbe, íhogy erre szóljanak. Én akkor sietve elköszön­tem. az asszony utánam szaladt, hogy a kutyák­tól megvédjen, aztán elkísért egész hazáig, a kapuig és közbe folyton csak mondta, mondta; :— Maga még kicsi, urfi, de gondolja meg. hogy az urak a szegény zsírjából élnek ... Ilyeneket beszélt, én akkor ezt nem értettem, A háború utáni idők legérdekesebb asszonyának hatandjai Hanau asszony ismét börtönbe került öngyilkossági kísérlet • A sok százmilliót sikkasztott aszony karrierje befejeződik Paris, február 23. Hanau Márta asszony, a híres francia bankámé, a Gazette du Francé gazdasági szaklap volt vezetője, kinek pénzügyi botrányai aiv nak idején világszerte nagy feltűnést keltettek s akit a bíróság csalás miatt háromévi {egyházra ítélt, péntek este megkezdte fegyházbüntetésének kitöltését. Hanau asszony felebbezett az Ítélet el­len, de a bíróság a felebbezést elvetette. Letartózta­tásakor a bankárnő öngyilkossági kísérletet köve­teit cl, de a rendőrök megakadályozták tette végre­hajtásában. Hanau Márta asszony o háború utáni idők egyik legérdekesebb jelensége. Pályafutását mint utazó ágensaö és akvizitőr kezdte meg. Harminchét éves korában átvette a Gazette du Francé szerkesztését és lapjával a frankdevalváció idején nagy befolyás­ra tette szert a pénzügyi körökben. A lap csakha­mar egymillió példányszámban jelent meg s ennek a hatalmas példányszámnak propagativ erejével Hanau asszony különféle megalapozahálán vállal- • hozásokba kezdett, amelyekkel sokszáz millió fran- ,■ kot harácsolt össze. 1928 őszén kiszivárgott, hogy a • kistőkések és a takarékoskodók rovására Hanau asszony különféle visszaéléseket követ el. Hanau ! asszonyt akkoriban letartóztatták, később azonban J szabadon bocsátották az éhségsztrájkba lépő bankár- nőt. 1930-tól kezdődött meg n nő gigantikus harca! a francia igazságszolgáltatással. Ezt az érdekes és I állandóan a közélet előterében álló kampányt szá-1 mos romantikus szökési kísérlet, öngyilkossági kí­sérlet fűszerezte és az a körülmény, hogy Hanau asszony számos előkelő személyiség anyagias hi­báira és korruptságára rá tudott mutatni. Emléke­zetes még az a levél, amelyben Hanau asszony nyilvánosan kigunyolta az államügyészséget. 1931- ben uijrn letartóztatták és u nő iámét éhségsztráj­kot kezdett. A páratlan szivósságu asszony az em­beri képességek legvégső határáig kitartott az éhe­zés mellett, és csak kámfor injekciókkal tudták élet­ben tartani. Isimét kiszabadult a börtönből, 32-ben újra elítélték, 33-ban újra kiszabadul, 34-beu újra elitélték és most ki is kell tölteni hároméves bün­tetését. — ha titokzatos kezek nem szabadítják ki újra a börtönből. A megvesztegetett volt íranda igazságügyminiszter Paris, február 2.3. Renault volt francia igazság- ügyminisztert a Saine departement esküdtszéke megvesztegetés miatt felelősségre vonta, René Re­nault igazságügvminisztersége alatt befolyását ar­ra használta föl, hogy visszavonássá a Stavisky el­len kiadott elfogatási parancsot. Ezért a közbelé­péséért Stavisky tői 50 ezer frankot kapott. A pá­risi ügyvédi kamara nem fogadta el Renault véde­kezését, aki azt állította, hogy az átvett 50 ezer frank rendes ügyvédi honorárium volt, amelyet közbelépéséért jogosan vett föl. A velszi herceg magyaros hangulatban szórakozott egy budai kiskocsmában Csikóbőrös kulaccsal a nyakában távozott „Chesier gráfja" a budai Kakuk-vendéglőhől Budapest, február 23.. (Budapesti szerkesztősé­günk telefonjelentése.) A velszi herceg láthatólag olyan jólérzi magát a magyar fővárosban, hogy tar­tózkodását az eredeti tervtől eltérőleg két nappal meghosszabbította 6 csak vasárnap éjjel háromnegyedtizenkéf órakor uta­zik el a gyorssal München felé. A kormányzó a Duna-palotában A trónörökös tegnap délután a Haris-közben kü­lönböző apróságokat vásárolt, majd az egyik divatárukereskedésben zsebkendőt akart venni, de, amikor a kereskedő négy pengőt kért, a herceg kijelentette, hogy ez náluk olcsóbb s igy inkább otthon veszi meg. Ezután rövid autósótát tett a váróéban majd négy órakor visszatért a Dunapatotába, mert jelezték, hogy Horthy Mik lóé kormányzó viszonozni fogja o délelőtti látogatását. Délután félötkor valóban meg is jelent a szállo­da előtt a kormányzó gépkocsija, amelyben Horthy kormányzó szárnysegédjéve! érkezett. A kormányzót a szálloda vezérigazgatója fogadta. Horthy Miklós kormányzó barátságosan kezet fogott az igazgatóval, maga nyújtotta át a saját és fele­sége lehajtott szélű névjegyét. A kormányzót a hall­ban és a Dunapalota előtt a közönség lelkesen megéljenezte. A kormányzó ezután visszaszállt au­tójába s elhajtatott. A névjegyeket azonnal felvit­ték az angol trónörökös szobájába. Tea az angol követségen Délután félhatkor tea volt a budapesti angol kö­vetségen a trónörökös tiszteletére. A teán megjelent Gömbös Gyula miniszterelnök, Kánya Kálmán külügyminiszter és Zichy-Rubidó volt londoni magyar követ is. Másfél óra hosszat tartózkodott a velszi herceg a én ismertem a jegyző urat, igen finom, elegáns ember volt és hozzánk nagyon kedves, de szi­gorú ember azért. Úgy gondoltam, hogy a jegy­ző nem tehet róla, mert ő csak mellékesen végzi a postát és kapna levélhordónak olyat is, aki­nek semmi baja sincs. Édesanyám azt kérdezte: — Az öt krajcárt visszahoztad? — Nem. — Miért? — Kilóg a hurkája. Édesanyám hallgatott. Nem tudott semmit erről s nem is kérdezte. De megértette, hogy valami borzasztót láthattam. Ágyba tett. beta­kargatott s azt mondta: — Nekem is kilóg, fiam. Minden szegénynek kilóg. Bátyádnak is az a baja . . . Azért kellett nekem rögtön imi miatta ... De örültem, hogy mégsem haragudott, hogy ott hagytam az öt krajcárt s nem is kérdezte, mit láttam: bizonyára úgy gondolta, hogy csak képletes szó volt, amit tőlük hallottam. Öt kraj­cár is nagy pénz volt akkor minálunk. követségen, majd visszatért lakására. Este a Dunapalota grilljében vacsorázott. Maga választotta ki a nyers húst, amelyet szemeláttára sütöttek meg nyílt tűzön a szálloda szakácsai. Elő­ételnek ismét kaviáros palacsintát evett, amihez vutkit ivott, majd rostOD sült ramsteaket zölbor- eóval 6 burgonyával, amihez Hungária-pezsgőt ren­delt. Majd tésztával és sajttal fejezte be a vacsorát. Az étteremben nagyszámú előkelő vendégsereg volt- jelen, többek között a lengyel követ, Bethlen And­rás gróf, Guttmann bárónő és sokan mások. Magyar mulatság a Kakuk-vendéglőöest Vacsora után a velszi iuemceg ik lsére tévéi Budá­ra mieait át a „Kak u k vendéglőibe, ahol az egész éjszakát magyaros mulatozással töltötte el. Félti- zenikotitőíkor érkezett meg a herceg kíséretével a vendéglőbe, ahol várakozásán félül jól mulatott. A vendéglőben időzött- éppen S-zitnmyey-Meree Félix felsőházi tag egy nagyobb társasággal. Szinnyey Félix hires gavallér, a régi idők ma- gyaroskedvii, előkelő úri bohémje, aki a herceg megérkezése után egyre-másra huzattá Győry Vince prímás zenekarával a szebbnél-szebb magyar hallgatókat, majd a szilajabb csárdá­sokat s maga dúdolta hozzá a nóták szövegét. A velszi hercegnek nagyon megtetszhetett a. mu­latozás s a cigány muzsikája, úgyhogy hamaro­san maga i-s együtt verte a szomszéd' asztal társa­ságával a taktust a zenéhez. Amikor pedtig egy- egy nótát befejeztek, a henceg lelkesen tapsolt s integetett a. szomszéd asztaltársaság felé. A ma­gyar nóta varázsa annyira megnyerte a herceg tetszését, hogy úgyszólván együtt vigadt a- szom­széd asztal társaságával. Amikor pedig az asztaltársaság egyik tagja egy egész nótát csettintett ki nyelvével, a her­ceg is megpróbálta utánozni. Rövid próbálkozás után nevetve intett át az asztalhoz, hogy nem megy. Erre fejét kezére támasztva a sarkai összeverésével kisérte a cigányok zenéjét. Nagyon tetszett a hercegnek a 'díszes csikóbőrös kulacs is, amelyet a vendéglő tulajdonosa, aján­dékozott neki megtöltve a legkitűnőbb tokaji óboirral. A kulacsot a nyakába akasztotta s a hóna alá szorította. Különbéin a szállodába is egyre-másra érik,áznék a legkülönbözőbb ajándékok a herceg címére. A legérdekesebb volt talán egy iparos ajándéka, aki Magyarország térképét állította össze művészie­sen gyufa-szálakból. Ma délelőtt soká aludt a herceg. A kora dél­után azonban ismét kikoc-sáizo-tt a váróéba s a még előtte is menetien városrészeket látogatta meg. Az angol sajtó a budapesti látogatásról London, február 23. Az angol napisajtó is tel­jes részletességgel foglalkozók a trónörökös bu­dapesti látogatásával. A lapok hasábos cikkeket innak a magyar fővárosról s a velsz-i herceg ot­tani fogadtatásáról ilyen címekkel: „Magyarország üdvrivalgása a velszi herceg lá­togatása alkalmával4*. — „A Prlnce lázba hozta Budapestet44, — „A herceg nagyszerűen érzi magát a magyar fővárosban44, stb. A herceg pesti látogatásának legkisebb részletei is érdekük az angol közönséget, beszámolnak a. hercegnek csaknem minden budapesti lépéséről s a címére érkezett ajándékokról is. Általában a la­pok fcnietmieilák azt a szeretetteljes fogadtatást;, amelybon a trónörökösnéik a magyar fővárosban része volt. Mezőkövesdre is ellátogat a velszi herceg? A herceg ma két érdekes és szép ajándékot ka­pott. Az egyiket Lányi Dezső szobrász-művész (küldötte a hercegnek hódolata- jeléül. A művész a hercegről készült bronzszobrát- ajándékozta, amelynek talapzata magyar márványból vám. A vétó herceg nagyon megörült az ajándéknak, amely megnyerte tetszését. — ördögi munka, nagyszerű! — mondotta a herceg, amikör meghallotta, hogy a szobor egyetlenegy éjszaka alatt készült el. A másik ajándékot Róna. György- építész kül­dötte a hercegnek. Egy üvegdoboz, amelynek fedőlapján a magyar parlament mása látható. Ezenkívül Személy főpolgármester két díszes albumot küldött a-z angol trónörökösnek. Az al­bum a magyar főváros noveziehességeínoik fény­képeit, a különböző fürdőket- és a magyar vidék jellegzetes tájképeit tartalmazza. „A mai nap“ úgy értesül, hogy a velszi herceg vasárnap délelőtt a vidékre tesz kirándulást. A pontos programot, még nőm tudják, de valószí­nűiéig vagy Mezőkövesdre vagy Bábolnára láto­gat el az angol trónörökös. A koradélutáni órák­ban azonban már visszaérkezik újból a fővá­rosba. Prágai sonkát és piheni sört küldtek a velszi hercegnek Prágából Bécshe Prága, február 23. A prágai közönség remélte, hogy a velszi herceg Becs és Budapest után ellá­togat a csehszlovák fővárosba is. Prágában nagy érdeklődéssel kísérik az angol trónörökös útjá­ról szóló híreket. Két prágai cég, amint hírét vette, hogy a velszi herceg nem jön Prágába, re- pülőpost-ával küldte el ajándékait. A Seádl Fr. vi- nobrady-i hentes cég prágai sonkát és a C-erny- pivovar p-üzeni prazdroj-sört küldött a velszi her­ceg bécsi címére. — Meghalt Berkes Béla hires magyar cigány­prímás. Budapesti szerkesztőségünk jelenti tele­fonon: Berkes Béla, a régi idők európaszerte is­mert magyar cigányprímása pénteken este Bu­dapesten 76 éves korában meghalt. Az elhunyt cigányprímás a háború előtti években végigjár­ta az egész külföldet bandájával, Parisban, Ber­linben, Londonban s a kontinens minden na­gyobb városában a legelőkelőbb helyeken ját­szott, számos alkalommal államfők előtt is. /V, . Mi nelen hölgy álma NANA créme »•-Ki V; NANA púder 6’- Ki ’íJ'V NANA körömlakk 5’- Ki (íTfr— Ke 9’— Ke 5 — Minden drogériában, illafszertárbon éj gyógyszertárban kapható. Raktár Csohszlovák köztársaság számárat Praha-Smichov, Divlsova u, 1. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom