Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)
1935-02-22 / 45. (3597.) szám
18 Matykó báránykái Irta: C. SZEMERE KLÁRA Fehér gyapjas bá/iánykák legelésztek a tennéd határban. pöng^alapíkiáe gyerkőc '■viselte gKraidjuíkafc. Bársoiiiypuba fűben be- Temészefct Matykó, s nézte, bámulta mphosz- fczat az eget, felhőik vonulását. Akadt közöttük mindenféle fajta. Sötét, haragos sárkány formájú, meg eaedidiein baÍLLagó báróny- feltegceoffidia. Azokat szerette Matykó Legjobban, mert igen hasonlítottak a körülötte legelészd nyájra. — Memanbéb báráuyíkák, — gondolta a gyerek. — Be jó volna, fe&röppetnná egyenest a kék égbe, s Cifra karikásom tonnái terelni az angyalok jószágát. Bizony jó volna,, csak... osák hát mesz- Bzi az ut Tamóctól a, mennyei mezőkig. Meg Szárnyat sem teremtett az Úristen Matykó •vállára, amivel — hipp-hiopp — fenntenean- hetoe egyszeriben. Bezzeg jó a pacsirtának — töprengett a gyerek — hosátja, a kék eget, száll, emelkedik indatlan magasságba, 6 hej, be gyönyörű nótát dánod bo»zá. Szebbet, mint Csordás számadó uram tüLimkója. Egyszer is a fülben heverészett Matykó, fozó kerek naptányér sugárzott az égen. Lelhunyta pilláját, édesíted álomba szendérőlt. Nem hallotta a pacsirta danáját, nem a tar- nőd Lstenházában bondiiitott déli hanamg&zót. Szebbet hallott annál: ezernyi jufcocska bé- getését, e teménteden arany-ezüst csengety- tyü szavát. Tágra kerekítette szemét Matykó — legalábbis ugv gondolta — s Uramíia, tátva maradt a szája, a nagy csodálkozástól. Csil- lagvirágos mennyei mező kellős-közepén állott s ahogy lepillantott, aiklkorának látta a tarnóci határt, mint a tenyerem, izgő-mozgó nyáját meg akkorának, mint a gombostű fejét Bezzeg jól látta a körülötte legelésző éigti bárányokat. Vakító fehér bunda szikrázott rajtuk, pásztoruk még airanycsizmát viselt, s gyémántszöges botot forgatott markában. — Uramibátyám — merészkedett elé Matykó —, igen nagy usr jószágát őrizheti kelmed, hogy még a csizmája sarkára is aranyoatkót vertek. — Nagyimét — bólintott a juhász és megrántotta tulipánitos szikét —, szent Péter ununk báramykáit legeltetem imé. Csiilldag- virágot legelnek, tejut nedűjét isszák, úgy bizony! — Hát — nyelt nagyot Matykó —, aztán mfoce-e híjjá bo-jtáig^íneknek? — Nincsen, — fogatta fejét aa öreg már- m*dó, —■ Ha meg vóno, akad szárnyas angyalka edegndő a mennyei pitvarban. Bte gedélmes szolgám valamennyi. — Mi a szösz? — kételkedett Matykó, olyan nagy uir kelmed, hogy angyalok asaft> gáljáfc? A vén ember kiilhucta derekát száMaeyy*- nesre. Nefelejtekék szeme fédviUant, oü ja szemöldöke alatt. — Számadó juh ász voltaim odalenn a #!#• dön, Kerek égbolt alatt, zöld mezőn háttanv nem parancsolt néikem soha senki Osak maga a jóságos Úristen. Meghajtottam fcóe> dem minden áldott este felséges 6zine előtt, Nem esett hiba ae a jószágban, se a bocatt- letben. No, fiam Gergely, — mondotta szent Péter ununk, amint befcoooigtem a mearnyai pditvahkapum, — éppen hogy neád vártánk. Imiből a pásztor bot, aranyipaitkós odaana, oltsd fel szolgám, e jól vigyázz az égi nyáj* ra, el oe tévedjen a teménteden ceiüagoeo®** tegben. Nagyot sóhajtott Matykó. Akkorát, Inogj szinte beüefájdult a melle. Majd összetett* kezét szépen, úgy, ahogy esteli imádiságiww szokta. — Uram bátyám, — szólott, — a jó Isten megáldja, segítsen rajtam! Egy a kavánsá- gom: hadd szegődjek el a mennyed nyáj mellé knsboijtáimofc. Megszolgákmi jjóeágtó becsülettel. — Becsület? — ingatta ősz fejét a páeo- tor. — Tudod-e fiiam, mi a becsület? — Az, vágta rá Matykó, — az, hogy nem lesz hájjá egyediem báránynak aean. Az öreg megcsóválta fejét, majd kézen fogta a gyereket. Karja megiendült, marta* tott lefele irdatlan mélységbe, le a tamóeí határba, ahol tenyérnyi zöld mezőn kicsik* pontocska izgett-mmzgott: Matykó árván hagyott nyája. S ima, helyező az öreg tenyerét a gyerek pillájára, s azon nyomban látó valamennyi jószágát, tisztán, úgy mintha csak közöttük állana. Békésen legelészett mind valahány a folyópartom. Egyediem bá- rányka lába csúszott meg csupán a síkos f(W vényben s keservesen bégetve hívta kis gardáját, —- Imlhol — mutatott oda az öreg — elmerül a folyóban legkedvesebb jószágod. Siess, szolgám, hipp-bopp, ugorj le, nehogy hijja tegyen egyetlen báránykádnaik. — Az ám,— ugrott volna Matykó, —«? csak... csaikihát messze van aa ut a meny* nyei mezőktől a tarnóci határég. Nemcsak felfelé, lefelé is. Bibonpárosra gyűlt Matykó orcája, ahogy mérte-mémoskélte » ntnjl MUKI ÉS MATYI KALANDOS UTAZÁSA A HOLDRAKÉTABAN. — Irta: Vas János bácsi. —■ (« De ők, ahogy csak bírják, szedik szörnyen az irhát, futnak a jómadarak, a rendőr már elmaradt, s kiérve a mezőre, •1 is tűntek előle. Ahogy mennek, ím, lopva, visszanéznek a Holdra, cingár Muki fölsikolt: „.Jaj, utánunk jön a Hold P Tömzsi Matyi megvadul, s ó is úgy fut, mint a nyúl. Talán így is futnának végéig a világnak, de tovább nincs ám kiút, most már meg kell állniuk, előttük a kék tenger, megáll a két kis ember. A tengeren furcsa ház, benne senki nem tanyás, az ajtaja kinyitva, olyan, mint nagy kalitka, vagy nagy ágyúlövedék, nekik lakni épp elég. örülnek már : „Lesz házunk, hajókázunk, halászunk 1“ Rálépnek a pallóra, belépnek a hajóra, nem tudják, hogy ez épp a repülő Hold-rakéta. Ilyet ők még nem láttak, azért vígak és bátrak, kotorásznak legbelül, hát... a kis ház, ím, merül, szörnyű módon elhülnek t • ház süllyed, csak süllyed. {Folytatjuk.^ Krihszkraksz Frtol rajzisholája Katiksaknaiksz Fűid legutóbb azzal dicsekedett hogy ő nemcsak rajzművés®, hanem najzbüvész iis, ment a mesefcönyr fárad* lovacskáiból mégy kézvonáseal vágtató paripákat varázsolt elő. Kiikezkrokisiz Friei varázslata után igy. festett a két táltos: A tanátóbácsi ezámtanórám a törtlekről magyaráz a nebulóknak: — Hányszor mondtam már, hogy ha egy egészet kiét részre osztunk, akkor a két fél teljesein egyenlő, s az osztály nagyobbik fele mégis mondáig elfelejti. * Vezetőszerep — Ejnye, fiam, azt mondod, hogy te már fel is léptél színpadon? — Fed bizony. Még pedig vezetőszerepben. — Vezetóezenepben.? — Ügy van. Egy kis kutyát vezettem a színpadra. * Tanitó: Hányféle nemieifc ismeneB? Fiú: Sokfélét. Tanító: Hogy-hogy? No, sorold elő őketl Fiú: Himmemü, nőnemű, fehérnemű, ágynemű. * A baba neve *=• Hogy hivják a babádat? Réz'iike. •—* Ejnye, miinek takarékofikoKfoi. Novbhő el Arankának. II Hájas Muki a ládában — TENGERI KALANDOK — —- A Kis Magyarok Lapjának folytatásos regény* —- Irta: Gombos Albin (2) — De azt ceak nem mondhatja kelmed, hogy nem de kaphat?! — erőlködött Kesely Jankó. Parádés lassúsággal kiverte a pipáját e titokzatosam odasugta Galambos Lst- vánmak: — Ez a sürgöny tengeri sürgöny, ment a tenger mellől jött Erre a magyarázatra megtorpant István gazda s ráncba futott a homloka. — Kelmednek jött a sürgöny, -• suttogta Jankó vérfagylaló kiméteteseiégg1'! — Ezt mindjárt megmondhattad volna. — Úgy igaz. De a biró uir szigorúan meghagyta, hogy tapintatosan és kíméletesen tudassam kelméddel a szomorú hint. — No, ébben nincs is hiba. Olyan kim éle, tes vagy, hogy ezután a fogamat is veled huzatom ki. — Hát csakugyan nem ijedtt, meg kelmed? Nem én, egy szemernyit se. — Akkor hát itt van! — kiáltotta rekedten Kesely Jankó s a sürgönyt átadta István gazdának s gyorsam kitárta a két karját, hogy fölfoghassa Galambos Istvánt, ha rosszul találna lenmii a tengeri sürgönytől. Galambos István keze erősem megrándult a sürgöny érintéseikor s bamopiros arca M- tünőem elhalványodott. Aztán megforgatta, megtapogatta a veszedelmes írást, de fölborítani neon merte. A kipattant hir hamarosan odacsoHs. a család többi tagját is és valamennyien sírásra készen várták a törtémendőket. A bizonytalam., kimos csend, ki tudja, milyen hosszúra nyúlt volna, ha közbe nem szól Hájas Muki, aki még hímből sem ismerte a sürgöny fontosságát. — Édes apám, most már békén hagyhatom a, varjakat? — Persze, persze, — lélegzett Bel megkönnyebbülten István gazda, — mindjárt nyakunkba ül a domibszögi felhő s mi itt haszontalanul töltjük az időt. Folytassuk hát a munkát s a sürgönyt tegyük ed estére, olvasmánynak akkor is elég szomorú lesz. _ — Édes apám, — csacsogott tovább Hájas Muki, — bia a tengerről jött a sürgöny, akkor bizonyosan a tengeri nagybácsi sürgeti a. kövér disznókat! A sürgönynek ilyen kellemes értelmezése balzsamként hatott a szdvekne « zuéamteg megenyhült fájdalommal indátóMák vüstsM az ekét. Kesely Jankót azonban nem elégítette ki ez a se hi/deg, se meleg megoldás. Miért mit jelentsem ő most a bíró unnak? Leült tehát az utszélre s csendesen pápázgatva várakozott. Galambos István jó Ideig neon törődött vele, de aztán mégis csak megkérdezte: — Hát miért nem mégy vissza, Jankói — Nem mehetek, — felelte kedvetlenül. — Máért nem mehetsz? — Mert a biró mr azt parancsolta, hogy kéznél legyek, ha kelmed rosszul talál leív- ni a sürgönytől. — Akkor hát várj estig. — Várok. 8 várt a zúgolódásnak minden külső jfú* nélkül. Galambosok közben megebédelitek, megujma nekiláttak a munkának, négykor szalomniáztak. aztán ismét tovább túrták a földet, de Kesely Jankó egy pillanatra mm tágitett az árokparttól. Ée alkonyat felé fe csak annyiban változott a helyzet, hogy * földekről hazatérő falubeliekkel szóboáSott éts elmondltia nekik a tengeri sürgöny történetét. A hir hallatára többem ott maradtak, hogy jelen lehessenek a sürgöny fölbontásánál. — Tudjátok miit, — tanácsolta Bocsor Kim Péter a kiváncsiakodóknak, — aet javaslom, hogy álljunk be vaJameunyien a szántásba s akkor 'hamarább megtudhatjuk, hogy mi van a sürgönyben! — Okos ezó — lelkesedtek a többiek Bo- csor Kiss Péter ajánlatára e nemsokára M vendégeke túrta a Galambos István föld jók Estszürkülletre a boromázássol is késien voltak. — De most már élő azzal a wérgöonysí, mert részt akarunk venni a kelmeték Í4J* dalmában! — követelőzött Bocsor Kim Péter. Galambos szó nélkül kihúzta a sebéiből a sürgönyt, reszketős kézzel fölsroakiitotta és lassan, betűzve olvasta: „Kedves öcsém! Üzleti ügyekben Mr* telem Szegedre kell utaznom. Rend indulok Fiúméból s holnap «rte, dolgom végeztével, Iiraitosra érkezeim. Várjatok az állomásom, mert szeretnék egy-ké* napot nálatok töltenli. Laci bátyád.** (Folytatják.) fl tavasz első hírnökei, a pacsirták elindultak Egyiptomból középeurópai „nyaralóhelyeikre" A magyarok a vándormadarak vonulásának legkitartóbb megfigyelői. Most Egyiptomban agynevezett madárvártákat állítanak föL A madárvárták kis házikók, amelyek a madaraknak nemcsak menedékül, hanem tápláló helyül is szolgáinak. A házikók fölé megfigyelő állomás van építve s a madártudós onnan figyeli a madarak életét é* tulajdonságait. Kairóban van ilyen magyar madárvárta és az egyiptomi tengerparton 15 hasonló madármegfigyelő házat fognak építeni. Egyiptomból különben jelentik, hogy a vándormadarak már észak felé készülődnek s megkezdődött a tavaszi nagy madárvonulás Közép- és Északeurópa felé. A tengerpartról már útra kelt egy nagy sereg bíbic, hantmadár és főleg pacsirta. A madarak rendszerint jó időjósok. Reméljük, hogy most sem tévednek s rövidesen tavaszi időjárás lesz nálunk. Téli mulatság Hetvenkedő Gyurika hősködése és fölborulása négy kis képben fajzolta Stingl Betty, II. o. elemi Iskolai tanuló, (Nagytapolcsány), 9 éve*. M
