Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)

1935-02-17 / 41. (3593.) szám

12

<t^gg-jV\A!Gltoft-Hnat^t_________________________________________________________________1935 február 17. TMteiap.

SzmHÁzKönWKaLTORA.

BSgeeg™eBgg'i'™»| ......... jj__'iaiss&bsessssb »wjl . —sssmt

Mé

cs László

európai szavalókörutra indul

— Miért nincs mozi Galántán? Bumiszerd&belyi

tudóéi tónk jeleníti: Galánita Délezio'v'eiiiszkó egyik legélénkebb városa. Bár ceak baffeezer lakosa, ram. de járási széklbely, s van járásbírósága, péanz- vgyi kiiremd-eltsége, adóhivatala, batiatoae Ham®a- szbvertketziete és inándienes'etrie olyan közönsége, amtelyneik knlturigényteá legalább is az állandó mozit megkívánják. Mozi azonban aiz álla.mfor- tluilait óta ninesein Gal.iotán, még pedig érthetetlen személyi okból. A koncessziót elvették a régi tulajdonostól és egy Kovák nevezetű vállalkozónak a. Slovenská Liga embeirénieik adták. Kováknak azonban nem volt elég tőkéje a vállat elhoz, a pénzt azóta sem tudta megszerezni és ezért kell Palántának nélkülöznie a mozit. Számtalan vállalkozó akad Galántán, aki hajlandó volna beszerezni a •han.go.sfi!ma:pipa<rátiust és megvalósítaná a galámtiaiak régi követelését. Galántán azonban csak Novak wr moziját engedélyezik, Nokiák úrin alt pedig nem sürgős az ügy.

xx Dr. Marsmaiz, kinek mulatságos alakja európaszerte ismert, mindenkinek szívesen áll rendelkezésére. Jelszava: megelőzni a betegséget, még pedig kellemes módon. Szedjen ,,Marsmalz“-ot, ügyeljen azonban a vételnél arra, hogy minden kockán rajta legyen a „Mans“ jelzés. Kapható minden jobb üzletben.

— 3Iegihialt a „szakácsok királyai. Alig us te Escoffier, a íiires francia szakács, akit a „szakácsok királya'* * néven emlegettek, 88 éves korában -meghalt montecarlói villájában. Esco.ffer igen sok uj ételt talált lel, többek között a „Pedie Melba“-t, amelyet a nagy énekesnőről nevezett el. A francia szakácsok királya élete legnagyobb részét külföldön töltötte, a legelőkelőbb londoni éttermeknek volt konyhafőnöke. Egy- ideig Vilmos volt német császár jachtjának konyháját is vezette. A háború után sokszor járt Amerikában, mint a francia konyha „hivatalos követe".

xx A „Cige!ka“ jódos gyógyvizekről. Idősebb korú orvosaink javarésze bizonyára még emlékezni fog egyetemi évei során a katedráról gyakran hangoztatott devizére: „Wenn mán nicht weiss, wie, wo, wariun, verordnet mán Jodkalium“. És valósággal akikor is, ma is, a jódbálium s annak tulajdoiriképpeni hatóanyaga, a JÓD volt az a csodaszer, az a pa- nace, mely a legkülönbözőbb bániaknak ellen, a még oly rejtetten lappangó, jóformán ki rém deríthető kóros elváltozások ellen jó hatással volt. „A jód jót te«z!“ hangzott a jelszó. Ez az oka annak, hogy mig a gyógyszerek zöme a divat szeszélyeinek van alávetve, — emlékezzünk csak vissza a főfájás elleni szerekre, hol a chinin hajdani uralmát fölváltotta az antipirin, majd az aspirin, utóbb a py- ramidőn, — ezzel szemben a jódkészitmények mai nap is dominálnak a gyógyhatás terén.

És ha joggal mosolygunk is sok ásványvíz nagyhangú hirdetéseit, melyet tulajdonosa minden lehető és lehetetlen baj ellen mint csalhatni an panaceat magasztal, mégsincs jogunk kétkedéssel fogadni a jódos vizeknek tulajdonított gyakorlatilag kipróbált, tapasztalatilag bevált szinte varázshatását a legkülönbözőbb betegségek ellen. Ki hitte volna vájjon, amig csak Grossich fiumei orvos meggyőzően kimutatta, hogy a jódtinctura a leghatásosabb tertőtlenitö szer, úgyhogy még a hasfalat is veszélytelenül megnyithatjuk előző jódecsetelés után. A múlt századnak egyik jóhirnevü vegyésze bírókra akarván kelni a természettel, pontosan vegyelemezte a bor összetételét s azután művi utón, pontosan a nyert adatokat és adagokat fölhasználva, bort gyártott. De minő rettenetes izü és hatású kotyvalék volt ez a műbőr a terméseztes borhoz képest. Ugyanez a helyzet, ha mesterséges és természetes tápanyagok között párhuzamot vonunk, avagy ha a mesterséges ásványvizeket összehasonlítjuk a természetesekkel. Amint nem kell szakembernek lennie valakinek, hogy belássa, miszerint bármely mesterséges ételnél szívesebben veszi be és dolgozza föl a gyomor például a rostélyost, vagy ropogósra sült kacsa combot, ugyan- j úgy nyilvánvaló, hogy a föld mélyében és mé- j bében, szóval, a Teremtő Isten vegykonyhájában készült, tehát a Természet adta „Cigelkai" jódos viz hatása biztosabb és célhozvezetőbb. mint a vegyi gyárakban fabrikált jódsó oldat. Egyébként „minder Demosthenesnél szebben beszél a tett!" Minden reklám mögött, ugyebár. önérdek, sőt haszonleső szándék lappang; ezért szkeptikus ma a nagyközönség mindennemű reklámmal szemben. Ám, szívleljék meg akkor a szentirás ezen szavait: „Mindeneket megpróbáljátok s ami jó, azt megtartsátok!" Rajta tehát, próbálja meg az, kinek baja van a gyomrával, meszesednek az erei. duzzadtak a mirigyei, golyvája van. nem tiszta a vére. krákog a gégéje, zihál a melle, hogy minő hatással lesz rá a „Cigelka" jódos gyógyviz fogyasztása 6 tegyen azután a saját magán tapasztaltak alapján belátása, szerint. — Dr. Austerlitz Vilmos, orvos. v. egyetemi tanársegéd. — A „C i g e 1 k a“ gyógyvizek megrendelhetők; „C I G E L K A", jódos gyógyforrások vállalatánál. Csehy & Wachtler, Bardejoov (Bártfa), Slovensko (CSR.) (1)

Un g vár, február 16. (Ruszinszkói szerkesz-j tőségünktől.) A párisi magyarok egyesülete Mécs Lászlót Párisba hívta meg egy szavalóest tartására, amit a költő elfogadott. Ugyancsak most hívták meg Mécset a berlini magyarok is, amit Mécs ugyancsak elfogadott s igy Párisból egyenesen Berlinbe utazik, ahol többizben is szej repelni fog. Berlinből egyenesen Nagyváradnak veszi útját, ahol már nagy előkészületekkel várják a költőt. Mécs eme erdélyi kőrútján összesen tiz városban fog szerepelni s szó van arról, hogy a bukaresti magyarok is vendégül látják egy estére. Mécs február 24-én indul el európai kőrútjára és csak március végén érkezik haza.

azonban abban a rongyos ruhában akarja őt elhagyni, amelyben hat hónappal ezelőtt eléje került. Gorzón ellenkezik, de végül kinyitja előtte az ajtót. Am menjen. De ha elmegy, két perc időt ad neki, ő főbelövi magát a szobájában, amelynek ajtaja ugyancsak nyitva áll. Mitta dacos elhatározással ki akar menni az éjszkába, de hirtelen felkiált: „Gorzón! Gorzón! Várj! — és a férfi után indul. Hogy mindez miért történik, mi volt a nagyszerű iró célja és szándéka ezzel a mesével? — azt nem tudjuk. De nem is kutatjuk. A darab hiányaiért bőven kárpótol bennünket Kóbor fölényes szellemessége, mondanivalójának ereje és színe.

Mitta szerepében mutatkozott be a budapesti Nemzeti Színház uj tagja, Könyves-Tóth Erzsi, aki Szegedről került Budapestre. A jelekből Ítélve, a szinház használható, tehetséges . tagot nyert a művésznőben, aki most még kissé idegenül áll az uj környezetben. Gorzón Ódy Árpádban talált erőteljes és férfias megszemélyesítőre. Gál Gyula és Kray Tivadar játszanak még a darabban, amelyet Tarján Miklós ügyesen rendezett. A közönség szeretettel fogadta az irót és darabját.

*

A Magyar Színházban Bónyi Adorján „Viki“ cimü vigjátéka vonz teli házakat. Egy fiatal, snájdig fius-leány története a darab, amelynek témáját — állitóan —- a való életből merítette a szerző, aki a maga finom, mindig irodalmi hangján, az olcsó hatást kerülve bogozza a helyenként igen vidám és mulattató mesét. A háború előtti Nagyváradon játszódik le a cselekmény, amikor még a 48-as és a 67-es alapon folyt a harc a magyar politikában. Viki a 48-as párt vezérének a leánya, aki iszik, cigarettázik, mulat, lovagol és fiuruhában jár. A leány megtudja, hogy a 67-es párt vezére, a főispán édesapja ellen forral valamit és hogy ezért bosszúját kitöltse, lovagló ostorával inzultálja a főispán fiát. Párbaj lesz belőle, de egyben szerelem is és a két ellenfél megbékülése. Kedves, mulatságos, néhány énekszámmal tarkított vígjáték. A címszerepet Rökk Marika játsza azzal az elragadó temperamentummal, gaménséggel és bájjal, amely ezt a fiatal leányt manapság a közönség kedvencévé tette, ő meg Gőzön Gyula jóizü alakítása váltja ki azt a nagy sikert, amelyet a Viki aratott. Berky Lili, Báthory Giza, Törzs és Beregi kezében van a többi szerep.

*

Az Andrássy-uti Színházban egy francia operett megy. „Leányálom" a cime. Mulatságos, vidám, de óva intem a mamákat, hogy leányukat a darabhoz elvigyék. Fejes Teri, Feleki Kató, Szász Lili, Ráday Imre, Rátkai Márton és Boross Géza játszanak az operettben.

ZÓLYOMI DEZSŐ.

(*) Fényesen sikerült a Rozsnyói Dalosegylet műsoros estje. Tudósítónk jelenti: Az évről-évre ismétlőié hagyományos nagy érdeklődés és meleg siker jegyében folyt le a Rozsnyói Balosegylet idei műsoros estélye a városháza étisz/ter- mében. A néző tiér zsúfolásig telve volt. Bevezetőben a férfikar a közkedvelt bányászándnlót adta elő Giessl Alajos zenekarának precíz kísérete mellett. Majd Manschner ..Éji daT;-át énekelte a férfikar nagy hatással. Fábián Lajos, a kar fcemo- ristája. szólószámiokkal gyönvönktúltette a közönséget. Kellemes, lágy tenorját mindég élvezettel hallgatják. Ezután dr. Koodeia Géza „Babylon- nafc vizei mellett" kezdetű zsoltárát adta elő a férfikar, a mű komoly, súlyos, biblikus szépségeit megrendítő erővel érzékelhetve. Majd népdalok csendültek fel s sziimpompás változatokban gazdagították az est hangulatát. Egy vidám eigyfel- vonásois: Harsány!: „Régi vicc*1 hozott sok derűt. Szereplői: Ádám Gyula, Schopp Béla. Szelák Zoltán és Varga József a leigimfino'Sább műkedvelők. Szünet, után Pósa-Gaáí „Balatonif nóták" című vegyeskari művét adta elő ?z alkalma vegyes kar. Maga a mű gyönyörűen épült az egyes hang-okra. előadása is tökéletes volt. Szólóit Z. Moy- ses Mária és Fábián Lajos énekelték. Z. Moyses Mánia csodálatos meleg zengésű alt hangját régen nem hallotta a. közönség s annál teljesebben élvezte ezúttal. A kar hatásosan festette alá a szólórészleteket. (Ezt a raüsorszámot Varga Ferenc h. karnagy vezényelte.) Újabb tenorszóló: Béres József két- szépzengésü magyar dalt énekelt kellemesen. A .,Szerenád" cimü vidám, jeie- nezetett kvartett pompásan mulattatta a közönséget. Szereplői játékukkal s énekükkel ás teljes sikert arattak'. A férfikar ezután szlovák dalokat adott eilő. a melódiák minden érzelmességéit érvényre hozva s az árnyalatokig finoman kidolgozva. Végül Bereezkv-Várady: „Vén Duna. partján" c. tangó-szerenád járnak tökéletes előadásával, a Giessii-zemeikar kísérelte mellett zárta. a. műsort a férfikar. — Az énekszóló számokhoz Síkor Jánosáé adta a. szabatos, alkalmazkodó zoogo- •rakáséretet. — A kart — az egy vegyeskari szám kivételével — Román János kanigazigató vezényelte. Az ő ernyedeMen, lelkes munkásságának eredménye a RDE állandó stilosfejlődiéee és értékemelkedése; lelkes segítőtársa. Varga Ferenc h. karnagy. A RDE egyébirányu vezetésében PoW Károly elnök ügyszeretete, mindenre ' kiterjedő figyelme és áldozatkész munkája eredményezi a Dalosegylet állandó fejlődését. A műsoros estélyt igazi farsangi hangulatú táncmulatság követte. s s

Budapesti színházak

■ Beszámoló a legutóbbi bemutatókról ■

Budapest, február 16. Egy esztendeje múlt, hogy Móra Ferenc, a nagy költő, a magyar nyelvnek ez a varázslatos bűvésze, a legnagyobb elbeszélők egyike, Szegeden örök álomra hunyta le szemét. A budapesti Nemzeti Szinház a kegyeletnek, nemes, szép jelét adta, amikor a költő halálának első évfordulóján színpadán megszólaltatta „Ének a búzamezőkről" cimü gyönyörű regényéből készült színmüvet. A dramatizálás munkáját — ezt az igazán nehéz és kevéssé hálás munkát — még a költő életében és az ő hozzájárulásával Góth Sándor, a sok sikert látott színész és szerző és Relle Pál, a kitűnő esztéta és kritikus vállalta magára. Meg kell állapítanunk, hogy a szerzők kényes és súlyos feladatukat igen jól, a nagy költő intencióinak teljes tiszteletbentartásával, zamatos, üde nyelvezetének sikeres átültetésével, a színpadra kívánkozó részeknek szinte szószerint való átvételével oldották meg. Nem is itt van a hiba. A darabban nincsen egyetlen szó, vagy helyzet, amely ellentétben állana a nagy iró lényével, költői elgondolásával, emberi érzésével és mégis, ez a darab nem színdarab.

De ennek nem a két illusztris szerző az oka. Az ok sokkal mélyebben, Móra Ferenc költészetében rejlik. Móra istenáldotta tehetsége epikus volt. Történetei, amelyek az alföldi, helyesebben a Szeged-vidéki, magyar paraszt életét, gondját, örömét és buját, szokásait és gondolkodását örökítették meg, széles mederben hömpölygőit tova. Olyan területet öleltek fel, amelynek befogadására a színpad szűk. Az elbeszélés, vagy a regény elbírja a részletekbe való elmerülést, a tárgytól való eltérést, a dráma azonban nem. A dráma nyílegyenesen, gyorsan és feltartózhatatlanul megy és rohan a végkifejlődés felé. Innét van, hogy az „Ének a búzamezőkről" dramatizált formája a regénynek csupán egy részét vetíti a színpad világításába. Igaz, hogy ezt a részt Góth és Relle szerencsés kézzel választották ki. A két szerző darabjában az úgynevezett „kenyérmotivumot" dolgozza fel.

Ferenc nem tud egy harapás kenyeret megenni, amióta a szibériai fogságból való menekülése közben földijének és kenyeres pajtásának, Rókusnak a szájából az utolsó falat kenyeret kitépte, nehogy ő maga éhenhaljon. Azóta a szörnyű éjszaka óta, amióta ezt az irdatlan őserdőben megtette, nincsen Ferencnek egy nyugodalmas pillanata. Lelkiismerete nem engedi megnyugodni, rémlátások gyötrik, mert Rókus gyilkosának tartja magát. Egy véletlen baleset, amelynek kisfia majdnem áldozatul esik, kiváltja belőle a vallomást. Ferenc „meggyilkolt" bajtársának özvegyével. Etellel él együtt. Jog szerint ugyan még nem házastársak, mert Rókus holttányilvánitását nem tudják keresztülvinni, de forma szerint mint férj és feleség élnek Ferenc házában. Itt történik meg, hogy Ferenc kisfia Etel kisleánya kezéből kikap egy darab kenyeret és menekülés közben beesik egy tóba. Eszméletlen állapotban húzzák ki a sáros; piszkos vízből a gyereket, aki kis kezében szorongatja az „elrabolt" kenyeret. Ez a látvány any- nyira megrendíti Ferencet,, hogy elmondja Etelnek az orosz éjszaka történetét. A vallomás dermesztő hatása alatt Etel Eszét veszíti. Vallási téboly tör ki rajta, amelyből csak akkor gyógyul ki, amikor Spiridinov nevű orosz, aki a háború alatt foglyul esett és Ferenc házában Pirossal, Ferenc első feleségével, élt, topron- gyosan visszaérkezik Oroszországból és bizony- I Ságot hoz arról, hogy Rókus nem azon a borzalmas éjszakán, hanem félesztendővel későbben, egy tatár asszony házában, a pusztító járvány áldozata lett. Ferenc felszabadul az átok alól és boldogan szegi meg az uj kenyeret.

A darab nem mindenben követi a regény történetét. Ez azonban a szinszerüség okából történik. Mert a regényben — ha jól emlékezem — a kisfiú meghal és Etel nem gyógyul meg. De ez nem fontos. A színpad jobban bírja ebben a megváltoztatott formában a történetet és ezért a szerzőket nem illeti gáncs és szemrehányás. Aminthogy csak dicséret és elismerés jár ki nekik azért is, hogy annyi szeretettel, a kegyeletnek és a halott költő iránti hódolatnak annyi szép jelével igyekeztek a színpadra átmenteni mindent, ami menthető volt. Hogy nem lett belőle épkézláb darab, mit sem von le Góth és Relle munkájának irodalmi értékéből. Még igy is, ebben a formában is érdemes meghallgatni a darabot, amelyet Siklóssy Pál rendezésében kifogástalan előadásban mutatott be a Magyar Nemzeti Szinház. M. Tasnády Ilona, Vaszary Piri, Rózsahegyi Kálmán, Kiss Ferenc és Tímár József játszották a főbb szerepeket.

*

Pontosan egy héttel a Móra-bemutató előtt ugyancsak a budapesti Nemzeti Színházban került színre Kóbor Tamás uj darabja „Hat hónap" címen. A szerző valahol úgy nyilatkozott, hogy egy kieszelt történetet irt meg, amelyet élő emberekkel, illetően élő alakokkal játszat végig. A terv csak félig sikerült. A történet valóban különös és kiagyalt, ám az alakok, akik végigjátszák, nem az életből merítettek. De azért a darab mégis érdekes. Nem amiatt, ami történik benne, hanem azoknak az aforizmáknak, mély bölcsességeknek, maró sziporkáknak, világitó ötletrakétáknak az okából, amelyek harmadfél órán át zugnak, sisteregnek, robbannak, fénylenek és zuhannak felénk a színpadról. Kóbor Tamás, aki ezt a darabot irta, nem mindennapi elme. Gondolkodó bölcs, filozófus, emberismerő. a szónak és az Írásnak elismert mestere, aki a szívbe és a vesékbe lát. Az ember belefárad párbeszédeinek hallgatásába, mert itt nincsen megállás, nincsen pihenés. Egyik érv követi a másikat, az állításra nyomban rávág az ellenvetés, a felvillanó ötletet nyomban elhomályosítja egy uj — még merészebb — ötlet — és ez igy megy három felvonáson keresztül anélkül, hogy a dráma kifejlődhetnék.

Amikor a függöny széjjelnyilóban van, revolverlövés dörren a színpadon. Egy leány áll egy férfivel szemben. Egy leány — Mittának hívják — aki két napja nem evett és az első férfitől, akivel egy klubhelyiségben szembekerül, enni kér. A férfi — Gorzón a neve — kíméletlen és szemtelen a szerencsétlen teremtéssel szemben és ahelyett, hogy enni adna neki, azt ajánlja, hogy adja el magát. Ha pedig ezt nem akarja, lőjje agyon magát. És nyomban a kezébe nyomja a revolvert is. A leány felháborodva a férfi viselkedésétől, maga helyett a férfira fogja a revolvert és elsüti. A lövés zajára kirohannak a klub szolgái és Gorzón két klubtársa. Rendőrt akarnak hivatni, de Gorzón tiltakozik ez ellen. Ö maga akar ítélkezni a leány felett. Gazdag ebédet adat neki, majd kijelenti, hogy a leány hat hónapon át az ő foglya marad. Arra ítéli Mittát, hogy há’ában hat hónapon át éljen, nem mit fogoly, de mint a ház parancsnokló úrnője. Azt csinál, amit akar; úgy él, ahogyan akar, költekezhetik kedvére, jöhet- mehet, vehet-tehet — hat hónapig, de a félév elteltével kiteszi őt az uccára, kitaszítja megint a nyomorba, hadd érezze még keservesebben, milyen az, ha az ember a legnagyobb jólétből a legsötétebb nyomorba hull vissza. — Hogy megértsük Gorzónnak ezt az érző emberhez nem méltó viselkedését, megtudjuk, hogy ez az ur elkeseredett ellensége a női nemnek. Felesége elhagyja, egyetlen leánya megszökött egy emberrel és ez a két csapás nőgyülölővé tette. — A leány, hogy folytassuk a mesét, belenyugszik az ítéletbe. A hat hónap múlik, s ez alatt az idő alatt a két emberben feltámad a szerelem. De egyik sem mondja a másiknak, hogy szereti. Gyötri, Kínozza egymást a két ember, megkeseríti egymás életét — céltalanul és ok nélkül. A hat hónap utolsó estéjén azután Gorzón bevallja a leánynak, aki időközben kedvese lett, hogy szereti és nem engedi cl. A leány