Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)
1935-02-14 / 38. (3590.) szám
Ismét bővült a léghajókatasztróiák gazdag sorozata Ji levegőben kettétört a világ legnagyobb léqbajóia A kaliforniai pariok közelében a tengerbe zuhant a „Macon“ amerikai haditéghajó A vihar elsodorta a magassági kormányt ■ A 83 főnyi legénységből 8i-et megmentettek A következő rádiójelentés csak egy szót tartalmazott: „Várni/* Az „Acron“ testvérhajója A Macon első útjára 1933 április 21-én szállt fel néhány hónappal testvérhajójának, az „Ac- ron“-nak katasztrófája után. A „Macon" 253 méter hosszú léghajó volt, menetképessége 9500 kilométer. A léghajó megtöltésére gyulhatatlan héliumgázt használtak. A katasztrófa hire Washingtonban A léghajó szerencsétlenségéről a késő esti órákban érkeztek meg az első hírek Washingtonba. A katasztrófa mély benyomást keltett egész Amerikában. A washingtoni tengerészeti A katasztrófa 100 tengermérföldnyire San- franciskótól déli irányban történt. A léghajó este 10 és 11 óra között süllyedt el, de a lezuhanás négy órával előbb történt. A katasztrófát a szörnyű vihar okozta, amely leszakította a hajó magassági kormányát. A „Macon" parancsnoka, aki végigküzdötíe és túlélte a „Shenandoah" és az „Acron“ katasztrófáját is, még a léghajóról jelentést tett a washingtoni légügyi hivatalnak. Senn tengernagy, a tizenkettedik tengerészeti osztály parancsnoka, kijelentette, hogy a katasztrófa valódi okát talán sohasem fogják megtudni, Reeves, a flotta parancsnoka, közölte, hogy nem kísérlik meg a léghajó roncsainak kiemelését. Azon a helyen, ahol a léghajó elsüllyedt, 250 csomó mélységű a tenger. A tengernagy egyébként teljes elismeréssel nyilatkozott a léghajó leszállásáról és a legénység, valamint a mentő- hajók személyzetének fegyelmezett viselkedéséről. hivatal épülete egész éjszaka ki volt világitva, Ébren töltötte az éjszakát Roosevelt elnök is* aki pontos jelentéseket várt a katasztrófa lefolyásáról, A parancsnok jelentésében közli, hogy a léghajó valamilyen zavar következtében, amelynek okát eddig nem állapíthatták meg és amely a fedélzet hátsó részében keletkezett, hirtelen süllyedni kezdett, majd a hajó hátsó része hirtelen teljesen levált. A parancsnok megkísérelte, hogy a hadiflotta közelében Point Sur partjai előtt száljon le, de a sűrű eső következtében nem láthatták a tenger felszínét A személyzet tagjai közül csak az első rádiós tiszt és egy steward tűnt el. Wiley parancsnok jelentése szerint a személyzet mintaszerű fegyelemről tett tanúságot a katasztrófa lefolyása alatt. A „szerencsétlen*4 léghajó Az Egyesült Államokban azért is nagy a megdöbbenés a katasztrófa következtében, mert a „Macon" pusztulása éppen most történt, amikor két újabb kormányozható léghajót akarnak építeni. Az egyik léghajót a „Macon" nagyságában tervezik, a másik léghajó kisebb méretű volna. Szakértő körökben hangoztatják, hogy a „Macon" kezdettől fogva szerencsétlen léghajó volt. Az első próbareptilésné! állítólag már súlyos hibák mutatkoztak és a „Macont" a multévi hadgyakorlatokon a Panama-zónában elméletileg elpusztította az ellenség. Röviddel későbben a „Macon" a Csendes óceán partvidékéről nem tudott visszatérni Amerika keleti partjára, mert súlyos zavarokkal kellett megküzdenie a hegyes és puszta vidékek átrepü'ésénél. Japán hosszú keze (—aá—) Prága, február 13. A századeleji irodalom divatos rémlátomását, a „sárga veszedelemről", mintha igazolni akarná a történelem: amerre az európai áru halad, mindenütt belebotlik a fürgébb és olcsóbb japán áruba, amely minőségben is ritkán marad el az európai vagy amerikai árucikk mögött s a színes gyarmati lakosság szemében csak növeli keletjét, hogy nem tapad hozzá a fehér ember kulturfö- lénye. Ez burkolt, inkább lélektani árnyalatokban rejtőző veszélymotivum, amelyről még keveset hallottunk, pedig ez az, amiben a japánok erősebbek nálunk a gyarmati piacokon. Ott, ahol fehér ember az ur színes embertájak felett, a japán kereskedő könnyebben boldogul, mégha áruja nem is olcsóbb és nem is jobb. Egyszerűen azért, mert a néger sorstársat lát benne, sorstársat abban az alacsonyrendüségben, melybe az európai kulturfölény szorította. S ebben a ma már sokkal inkább lelki, mint politikai elnyomatásban, mindannyian titkos összeesküvés tagjainak érzik magukat. A titkos összeesküvés, — melynek törvényeit nem fektették még le sehol, céljai távoliak és kétségesek, résztvevői rejtett idegrezdülésekkel korrespondálnak egymással világtájakon é« óceánokon keresztül, - ar ösztönvilág legsötétebb ősbozótjából indult el és holnap súlyos problémánk lehet. Ez a színesek komor és elszánt szervezkedése a fehérek ellen, amely lehet a mi szemünkben fantasztikus és inkább irodalmi, mint történelmi, vagy épen politikai vízió, — előtte szabad a költőnek vagy mozirendezőnek egy-egy pillanatra szédülten megtorpanni; de sorsunk intézői ezer más közelebbi veszély elhárításán bajlódnak, nem érnek rá figyelmet szentelni e kozmikusabb, de távolabbi veszélynek. Ellenben a japánok számolnak vele, mint a történelem egyetlen határozott irányvonalával, s már most egészen nyíltan írnak arról, hogy 'valaki majd élére fog állni a színes fajtáknak, ha eljön a nagy leszámolás órája a fehér fajtával. Mindenesetre egészen hibásan ítéli meg Japánt az, aki azt hiszi,' hogy egyetlen erő löki előre ezt a szívós fajt Ázsia, Amerika, Afrika és Ausztrália felé, hol piacokat akar teremteni kezdetleges. de igen termékeny ipara számára, — s ez az erő a materiális ínség és a materiális bő ség nyomása. Igaz, sehol a világon nem ment olyan gyorsan végbe az a tőke-akumulációs folyamat, melyet a materialista világnézet hirdetői az európai és amerikai ipar fejlődési irányából már ötven évvel ezelőtt kiolvastak s ami többé- kevésbbé be is következett, — Japánban azonban majdnem százszázalékosan következett be és hozzá, feltűnően rövid idő alatt. Japánban ugyanis az történt a múlt század vége felé, mikor a jobbágyság utolsó maradványait takarította el majdnem mindenütt erőszakkal vagy erőszak ellenére az európai kulturfölény, hogy a japán kiváltságos birtokos és katonai rend tagjai egyszerűen lemondtak valamennyi birtokukról és minden kiváltságukról és visszahelyezték javaikat a császár ölébe. S ez nemcsak formailag történt meg, hanem ténylegesen. Ezen a ponton tört be aztán Japánba az ipari kapitalizmus s szinte szemvillanás alatt igájába hajtotta az egész népet, nemcsak az alsóbb osztályokat, de a legfelsőbbeket is. Úgy, hogy ma az a helyzet, hogy két hatalmas család kezében összpontosul a japán nemzeti vagyonnak nagyobbik része, a kisebbik pedig további kétszáz család között oszlik szét, a népmillióknak nincs egyebük puszta életüknél és hősi hagyó-1 Hiányaiknál. San Frandskó, február 13. A Macon nevű amerikai óriási léghajó a kaliforniai partok mentén, nem messze Point Surtól eddig ismeretlen okokból elpusztult. Az utolsó jelentések szerint a nyolcvanhárom főnyi személyzetet két ember kivételével sikerült megmenteni. Point Sur közelében látták a szemtanuk, hogy a Macon heves viharral küzd, majdnem a tenger színéig száll alá, de ismét felemelkedik és eltűnik a felhőkben. Röviddel ezután a léghajóról rakétajel- zéseuet bocsátottak fel, amelyek azt jelentették, hogy a léghajó sürgős segítséget kér. A léghajó — Wiley kapitány rádiójelentése szerint — a levegőben kettétört és a tengerbe zuhant. A legénység tagjainak volt még annyi idejük, hogy mentőövekkel láthatták el magukat, lebocsátot- ták a gumicsónakokat és megmenekültek. Az amerikai haditengerészet három rirkálója, a „Richmond**, a „Concord" és a „Cindnatti", a közvetlen közelben tartózkodott, a léghajó rakétajelzéseire a hadihajók azonnal a hajótöröttek segítségére indultak és kétórai megfeszített munkával felszedték a héímentőcsónak utasait. A mentési munkálatokban egyéb hajók is részt- vettek. Az utolsó rádiójelientések A léghajó a katasztrófa előtt tért vissza a hadgyakorlatokról a flottával együtt. A „Penn- sylvánia" nevű hadihajóról pillantották meg először a segélyt kérő rakétákat. A hajó fényszórói átkutatták a vidéket és a sürü esőn és sötétségen keresztül végre láthatókká váltak a „Macon" bizonytalan körvonalai. A tengeren megpillantották a mentőcsónakokat is, amelyeken kalciumlámpák égtek. A sanfranciskói rádió hivatalnokai úgy vélik, hogy a léghajó fedélzetén robbanás történt. A léghajóról érkező első rádiójelentés igy szólt: „Súlyos baleset ért bennünket, a léghajó zuhan. A víz felszínére érve el fogjuk hagyni a fedélzetet.** San Diego rádióállomása a következő jelentést vette fel, amely a léghajóról érkezett: „Elhagyjuk a léghajót, mihelyt harminc kilométer távolságban leszünk a parttól.** A híres katonai kaszt férfitagjai ma Is katonák, de családtagjaik kénytelenek vagy gyárba járni, vagy otthon darabszám varrni kimonókat a nagy áruházak számára, hogy meg tudjanak élni. Japán híres tábornokainak fiatalságát kivétel nélkül a sötét nyomor drámái árnyékolják be s azok a lakályos villák, amelyekben a keleti filmeken látjuk megjelenni a japán ezredest kecses felesége oldalán — valóban a mesék világába tartoznak. Egy franda iró élethü beszámolása nyomán tudjuk, hogy két-szoba-konyhás lakás egy magasrangu japán tiszt számára komoly jólétet jelent. A japánok most azt követelik a nagytőkés osztály tagjaitól, hogy ugyanúgy mondjanak lei kiváltságaikról, mint annakidején a feudálisok és tegyék a császár ölébe vagyonukat. Ez azonban nem megy könnyen, mert Japán ősalapja a család s egy családon belül semmit sem lehet erőszakkal elintézni. Aki Japánt érteni akarja, annak tudomást kell szereznie arról, hogy itt nem európai értelemben vett nemzettel áll szemben. Bár, amit mi nemzeti összetartásnak és céltudatnak nevezünk, náluk olyan magas hőfokon izzik, hogy egy-egy felcsapó lángjában elporladni mennyd gyönyörűség a hü japán hazafinak. Ez azonban nem az európai nadonalizmus izzása, egészen más, ősibb erő: a családi érzés. Japánban mindenki tagja egy nagy családnak. Minden ünnep, minden szokás, minden életrezi dülése ennek a kultúrának visszamutat valami ős családi közösség felé, ahonnan mi régen kiszakadtunk, vagy talán soha nem éreztük kohézióját. A japán kereskedő a távoli piacokon nem egy kis osztály érekeit szolgálja, — mégha ma ennek az osztálynak a malmára hajtja is a vizet, mikor mosolyogva, de konok oktrojial rásózza a gyanútlan néger páriára a petroleumlámpa- üveget, — hanem dolgozik a jövő elé, dolgozik egy nagy család boldogulása érdekében, dolgozik a jó apa kitartásával és önmegtartóztatásával megszámlálhatatlan fiai és leányai szórnám. Ezt illik tudni a japánokról, s ezért lehet félni tőlük. ——O—— Ma; Képes melléklet 3*^^ - 16 oldal, ára Ké 1.20 ■|L Hk JHT I XIV. évf. 38 (3590) szám • Csütörtök • 1935 február 14 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Kő., külföldre évente 450, A szloVeUSzkÓÍ ÓS rUSZlTlSzkÓi magl/Cirság 4llcel2, II emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • _ ö Prága II., Panská ulice 12, I1L emelet fi képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. politikai napilapja •• TELEFON; 30311 • Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- Ki. SÜRGŐN YCI M HÍRLAP PRflHft. A vihar letépte a „Macon“ magassági kormányát
