Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)
1935-02-14 / 38. (3590.) szám
2 TO^GM-A^G^AR-HIRLAK’ 1935 február 14, csütörtök. Illegális szocialista és kommunista mozgolódás Bécsben A februári forradalom évfordulója - Innitzer miséje az áldozatokért Becs, február 13. A februári szociáldemokrata forradalom első évfordulója aránylag nyugodtan telt el az osztrák fővárosban. A rendőrség állandóan készültségben volt, mert tartani kellett attól, hogy az utóbbi napokban fölélénkült illegitim szociáldemokrata agitáció véres kitörésekhez vezethet. A hivatalos jelentés szerint összeütközésre csupán a tizenhatodik kerület egyik terén került sor, ahol 15—20 kommunista tüntetni kezdett s az egyik közülük vörös zászlót lobogtatott. Amikor a rendőrség közbe akart lépni, a kommunisták rálőttek a rendőrökre, akiit közül kettőt megsebesítettek. A szétugratott tüntetők üldözése alkalmával a zászlóvivő, aki az egész akciót vezette* egy kapualjba menekült s amikor látta, hogy nincs menekvés, főbelőtte magát. A rendőrség megállapította, hogy az öngyilkos a 23 éves Fichtl István segédmunkás, aki 1931 augusztus 17-én egy uccai tüntetés alkalmával agyonlőtt egy nemzeti szocialistát. Szerdán délelőtt Innitzer bíboros a Fogadalmi templomban ünnepélyes requiemet celebrált a februári forradalom valamennyi áldozatának lelki üdvéért. Tegnap Bécsben ismét uj templomot szenteltek föl, az úgynevezett Lueger jubileumtemplomot, a központi temetőben. Titkos kommunista nyomda Bécs, február 13. Február első napjaiban a iiTMWWWfiTMríT<r^f.:"Jlil!Ti*firYTifiitBiinMr^ir7''-livr r intittiiütmHu imái szociáldemokraták illegális mozgalma felélénkült. Néhány nap előtt az osztrák közélet vezető egyéniségei és a diplomáciai testület képviselői meghívót kaptak „Bécs város báljára^. A meghívó szövege heves kirohanásokat tartalmazott a kormány ellen. Az egyik betühibából a rendőrség megállapította, hogy a meghivó a IX. kerületben lévő Groder-nyomdában készült. A nyomdászt és társait, valamint Zenelka Richárd irót letartóztatták, mert kitűnt, hogy hosszabb idó óta készítenek illegális szociáldemokrata és kommunista nyomtatványokat. így többek között a , Schutz- bündler<(, a „Revoluition“, a „Neuer Aufstieg‘‘ és a „Tribunal“ cimü folyóiratokat. Az orosz kormány élesen támadja Japánt és Németországot „A fasizmus háborút készít e’ő“ ■ Az orosz paraszt összehasonlítása a japán és a német paraszttal Moszkva, február 13. Jakovlev orosz népbiztos a kollektív gazdasági rendszerről tartott előadása végén rendkívül heves kirohanásokat intézett Németország és Japán ellen. Szovjetoroszország parasztságához fordulva, többek között a következőket jelentette ki í *=* Tudjátok Molotov jelentéséből, hogy a japán és a német imperializmus háborút készít elő Szovjetoroszország ellen. Jakovlev ezután japán újsághírek alapján vázolta a japán parasztság helyzetét, —' Japán az az ország, ahol a termőföldnek csaknem a fele a nagybirtokosok kezében van s ahol a bankok évente sok százezer paraszttól veszik el a földet a meg nem fizetett adósságok miatt. A japán belügyminí érium jelentése szerint a japán parasztok évente 30 — 40.000 leányt adnak el a városok örömházaiba és a krízis következtében a lányok ára annyira leszállt, hogy a vevő az éhező atyának alig fizet ki egy-egy leányért 150 yent. A népbiztos ezután Németország ellen fordult. — A szovjetunió ellen fegyverkezik annak a Németországnak a fasizmusa is, ahol a birtokosok 11 százaléka tartja kezében a termőföldnek több mint felét. A szovjetunió ellen izgat a fasizmus, amely évekkel ezelőtt a parasztoknak megígérte, hogy felszabadítja őket a bankok igája alól. Az ígéretet nem tartották meg, ellenben olyan törvényt hoztak, amelynek értelmében a paraszt birtokát mindig a legöregebb fiú örökli s a fiatalabbak világgá mehetnek. A középkorba való visszatérés és a leánykereskedelem programjával fegyverkezik Japán és Németország fasizmusa az orosz munkás és paraszt ellen. Ezzel a programmal akarják megnyerni az ukrán parasztot, aki a kollektív gazdaságokban valódi hazát talált a szovjetköztársaságban és ezzel akarják megnyerni az üzbék parasztot, aki az elmúlt évben rekordtermést ért el gyapotban és Üzbekisztán kollektív gazdasági rendszerében boldogan él. Sok millió ember áll majd Vorosilov vörös hadserege mögött és hazánk legyőzhetetlenül fog védekezni, ha az ellenség betör országunkba. —o—o—o— DCl (22) Megfogta barátja karját és az izgalomtól remegő hangom kérdezte; — Te, kicsoda ez a pompás asszony? Nem tudom, de úgy tűnik fel, mintha valahonnan ismerném. — Aligha hiszem, barátom, ez a nő nem fordul meg a nagyvilágban, azokon a mondáim helyeken, ahol te a nőket meg szoktad ismerni. Bocsáss meg! — fűzte hozzá halk nevetéssel. — Lehet, hogy tévedek, de akkor is első látásra úgy tűnik fel, mini akit régóta isimer az ember. — Egy szóval tetszik neked az asszony? Vigyázz, veszedelmes dolog, megégeted az ujjadat. Nagyhatalmai ember a férje, vezérkari ezredes és most, hogy a miniszterelnöki szék megürült, sokan hozták kombinációba az ő nevét. Kérlelhetetlen ember, diktátor és azt mondják, hogy a családi életiben sem tudja levetni ezeket a hajlamokat. — Akkor már tudom. Margotean ezredes. A lapokban olvastam a nevét. — Igen, ez az asszony Margotean ezredes felesége, a kis molett. aki minden társaságba, szórakozóhelyre elkíséri, s legjobb barátnője, nekem valami távoli kuzinom. A hölgyek éppen ott haladlak el az asztaluk mellett, Rollau felemelkedett székéről és tiszteletteljesen hajolt meg. A kis molett nevetve fogadta az üdvözlést és jobbjával élénken integetett Rollau felé. A magas asszony is odatekintett és tekintete most egy pillanatra egybekapcsolódott a Wikenaséval. Az asszony arca egy pillanatra csodálkozást árult el. homlokát összevonta, mintha erősen vissza akarna gondolni valamire, még egyszer erősen megnézte a férfit, aki szobor merevségével állta ezt a tekintetet, aztán vállat vont és tovább haladt a maitre nyomában. Amikor már távolabbra értek, Rollau csodálkozva szólalt meg. — Ejnye, hogy megnézett az az asszony. Mintha megérezte volna, hogy róla beszélgettünk. — Az asszonyoknak van egy ilyen csodálatos hatodik érzékük. Most az egyik pincér jelent meg asztaluknál és Wikenasiboz fordult. — Bocsánatot kérek, hogy megzavarom. A hölgy, aki balra a harmadik asztalnál iil. ezt a tangót táncolni szeretné. Wikenas bosszankodva tekintett a jelzett irányiba. Egy sovány, éles arcvonásai nő ült magányosan a jelzett asztalnál, lorgnonját hanyagul tartotta balkezében, jobbjával pedig hosszú gyöngysorát, simogatta. — A ménkű vigyen minden tangózni vágyó aggszüzet, — mormogta Wikenas elkeseredetten és elkényszeredve állott fel barátja mellől, hogy kötelességének eleget tegyen. A nő nagyon rosszul táncolt és emellett kiállhatat- lonul sokat beszélt és lehetetlenebbnél lehetetlenebb kérdéseket tett fel a szegény fiúnak, aki soha olyan hosszadalmasnak nem talált még tangót, mint éppen ezt az egyet. Rollau senn sokáig ülhetett magában. Pincér hajolt meg előtte. — A két hölgy kéreti a tanácsos urat. Rollau feltekintett és látta, hogy a kuzinja integet feléje. Átsietett a hölgyek asztalához. A kis molett rögtön kitálalta a mondanivalóját. — Te, tudni szeretnék, ki az a fiatalember, aki a társaságodban ült? v — Liliké, te érdeklődsz utána? —- kérdezte mosolyogva Rollau. — Ne légy olyan induszkrét. De mert te hivatásodnál fogva kiváncsi ember vagy, elárulom, hogy Edit érdeklődik utána, ügy rémlik neki, hogy valahol találkozott ezzel az emberrel. Rollau csodálkozva ütött a térdére. — Ejnye, ez aztán csodálatos dolog. — Micsoda? — vetette fel a fejét Edit asz- szony és mélytüzű szemével kutatólag nézett a rendőrtiszt arcára. — Hát amikor méltóságtok a terembe jöttek, a barátom is rögtön azt kérdezte, hogy kicsoda az az asszony? Úgy rémlik, hogy látta valahol. Azt mondanom som kell, hogy a barátomat valósággal frappirozta a méltósá- gos asszony és egész boldogtalan volt, hogy táncra kellett mennie és nem bámulhatta tovább. Edit asszony arca tűzpirosra gyűlt és zavartan nyúlt pohara után. — Ne beszélj annyit, hanem a kérdéseimre felelj, kicsoda az az ember és merre van hazája? — Parkett-táncos, — mondta Rollau, nem kis szégyenkezéssel a hangjában. A molett leb'iggyesztette ajakát. — Parkett-táncos. Zsigoió. Dobva van, barátom. És Te ilyen emberrel barátkozol? Rollau nevetve mentegetőzött. — Mi férfiak nem mérünk olyan szigora mértékkel, mint ti asszonyok és jobban is ismerjük az életet. Tout apiprendre est tout pardominer... — Mégis ... egy parkett-táncos, aki pénzt fogad el a hölgyek szórakoztatásáért. — De odanézz. Milyen nemes, miilyeu előkelő a magatartása. Látszik, hogy arisztokrata. A m,i vérünk. — Arisztokrata? — vetette fel most a kérdést Edit asszony. — Hogy hijjék? — Von Munckendorf. A német császár gárdájának volt tisztje. — Vön Munckendorf 1 Persze, hogy ő az. Szüllő Géza a kormánysajté híreiről Pozsony, február 13. A cseh és szlovák kormánysajtó hetek óta tele van azzal a hírrel, hogy dr. Szüllő Géza a politikai élettől visszavonul, egyrészt mert el van kedvetlened ve, másrészt, mert megöregedett. Tudósítónk kérdést intézett közös parlamenti klubunk elnökéhez, aki a következőt felelte: — A cikkírók nem ismerik a magyar politikusok természetrajzát. A magyar politikus olyan, mint a bor: amíg fiatal, forr; az idő- és helyváltozást megérzi: zavaros lesz. Ha megöregszik, megtisztul és erősebbé válik. — Visszavonulásom hírének a kívánság a szülője, csakhogy én Szüllő voltam, vagyok és maradok.-o-o-o-o-oElkobozták Hlinka cikkét Prága, február 13. A Slovák mai száma nagy fehér foltokkal tarkítva jelent meg. A pozsonyi ügyészség a lapot Hlinka András „Mi kitartunk a harcban" cimü vezércikke miatt elkoboztatta. Csupán a cikk címét és 19 bevezető sorát hagyta meg. — A prágai ügyészség elkoboztatta a Rudé Právo mai számát. Uj választások Danzigban Danzig, február 13. A danzigi népképviselet nemzeti szocialista frakciója a szenátus elnökének kívánságára elhatározta, hogy feloszlatja a népképviseletet. A szavazás a javaslatról február 21-én történik. Mivel a nemzeti szocialisták abszolút többségben vannak a népképviseleten, biztosra vehető, hogy a javaslat diadalmaskodik. Az uj választásokat április 7-re Írják ki, A feloszlatás állítólag a kisebbségben lévő centrumpárt magatartása miatt történik. — Uj hivatalnokokat vesz fel az állaim. A „Lidové Noviny“ jelentése szerint a határvidéki pénzügyőrséghez 740 fiatal munkaerőt vesznek föl. Ezenkívül a pénzügyigazgatóságok március 15-ig 1300 fiatalember felvételére írnak ki pályázat-óit. A helyek egyharmadát szlovákoknak tartják fel. Számos helyre azért nem Írnak ki pályázatot, mert régebbi hivatalnokjelöltekkel töltik be azokat. gondoltam is, hogy nőm lehet ismeretlen. — Méltóságod ismeri Műnekendorfot? — Hogyne. Persze, az ismeretség nagyon régről datálódik, talán ő már nem is emlékszik reá, de nekem igen kedves emlékem. J Tanácsos ur, megengedem, hogy a barátját I idehozza az asztalunkhoz. Érdekel, hogy milyen arcot vág,, amikor emlékeztetni fogom őt egy s más dolgokra. Rollau visszatekintett otthagyott asztalára és látta, hogy barátja már ott ül a helyén. Odasietett tehát. — Ördögöd van barátom, hallatlan szerencséd. A miéltőságos asszony meg akar ismerkedni veled. Gyere, nyomban átvezetlek. És már ragadta is magával karjánál fogva Wikenast. A fin úgy állt meg a hölgyek asztala mellett, mintha nem parkett-táncos volna, hanem a német trónörökös postdami palotájának egyik estélyén vezetnék udvari dámák elé bemutatóra. Mélyen meghajolt. — Von Munckendorf! Edit feléje nyújtotta a kezét és Muncken- dorf mély tisztelettel csókolta meg a puha, keskeny, finom kezet. A pincér székeket kerített és rendelés nélkül hozta a pezsgőt. Ha a parkett-táncost egy ilyen előkelő nő hivatja asztalához, fizesse is meg annak az árát. Edit kezdte meg a társalgást. — Von Munckendorf ur, ön bizonyára emlékszik még rám? — MéltósáigOs asszonyom, borzasztó zavarban vagyok. Egészen bizonyosan úgy rémlik, hogy már láttam valahol, de nem tudóim megállapítani, hogy hol és mikor? — Persze, magát az élethivatása arrafelé sodorta, ahol az évek folyamán számtalan nővel volt találkozása és igy nem csoda, ha emlékezete kissé kihagy. Hát én most megkin- zmm magát, bizonytalanságban hagyon, hogy hol, mikor és milyen körülmények között találkoztunk. De mondhatom, egyáltalán nem hízeleg a hiúságomnak, hogy erre az első pillanatban nem jött rá. Ügy látszik, én is csak olyan nő vagyok, akit el lehet felejteni. — Ne kínozzon Méltóságod és bocsásson meg nekem! (Folytatása következik.) % if iliíimi l< 107 HIT A w L L l A M C R O O K E K É M R E G É N V ti A UUiTiU blMiMR
