Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)
1935-02-13 / 37. (3589.) szám
ABESSZÍNIA (sp) Prágát február 12. Az olasz hivatalos álláspont Nem lényegei háború Afrikában Róma nem intéseit ultimátumot Abesszíniához Az abesszíniái hadsereg ereje • 75.000 embert mozgósítottak Olaszországban Franciaország Róma pártján, Anglia és Japán ellene rökben attól tartanak, hogy a genfi intézmény az olasz—abesszíniai kérdés tárgyalásánál ugyanolyan nehéz helyzetbe kerülhet, mint annakidején a mandzsuriai vitánál. Nem lehetetlen, hogy a népszövetségi tanácsot még február folyamán rendkívüli ülésre hívják össze. Parisban az a felfogás, hogy az olaszok nem akarnak azonnal katonai akcióba kezdeni Abesszínia ellen. A lapok arra utalnak, hogy Mussolini szemmelláthatóan ugyanazt a módszert választotta, mint Hollfuss meggyilkolása után, amikor megoktatta hatalmát és erejét, anélkül, hogy fölhasználta volna azt. A francia lapok egyébként is igyekeznek menteni Olaszország felfogását s anélkül, hogy Abesszíniát hibáztatnák, érthetőnek nevezik Róma magatartását. A francia lapok feltűnő olaszbarátsága a közelmúltban megkötött római francia—olasz gyarmati egyezménnyel magyarázható. Aniiia és Japán Londonban ugyancsak az a vélemény uralkodik, hogy a feszültséget sikerül elsimítani, ha a népszövetség és a nagyhatalmak, amelyek 1906-ban aláirták az abesszíniái konvenciót (Franciaország, Anglia és Olaszország), hozzálátnak a helyzet tisztázásához. Az angol sajtóban határozott rokonszenv nyilvánul meg Abesszíniával szemben. Szakértők arra utalnak, hogy katonai akcióra már csak azért sem kerülhet sor, mert a közeljövőben Abesszíniában megkezdődik az esős időszak és lehetetlenné teszi a katonai operációkat Érdekes a Daily Mail felfogása. Ez a nagy lap fenntartás nélkül Olaszország álláspontját fogadja el és úgy véli, hogy az olasz érdekszféra kiterjesztését Anglia örömmel üdvözölheti, mert Olaszország pompás szomszédot jelent a brit Szudán részére. Az olasz—abessziniai konfliktus óriási feltűnést keltett Tokióban. Mint ismeretes, a japánok hosszabb idő óta intenzív ipari politikát folytatnak Abesszíniában. A japán külügyminisztérium egyelőre hivatalosan nem foglalt állást a konfliktus ügyében, de a lapokból kitűnik, hogy hivatalos körök nem leplezik Abesszínia iránti rokonszen- vüket. Abesszínia csapatokat von össze Abesszíniáról, Ras Tafari birodalmáról, nem sokat tud az európai olvasó. A Libéria mellett egyetlen teljesen független afrikai benszülött-bi- rodalom szabadságát annak a győzelemnek köszönheti, amelyet Második Menilek császár 1896-ban aratott Adua mellett az olasz csapatok felett. A benszülöttek páratlan hőstette után az európaiaknak elment a kedvük, hogy Abesszíniával ugyanúgy bánjanak el, mint a többi gyenge afrikai országgal, s a vitéz hegyi nép saját törvényeinek engedelmeskedve, békében élhetett a kejetafrikai fensikokon. Időközben az afrikai hódítások lélektani pillanata elmúlt, s az egymásra féltékeny nagyhatalmak inkább megegyezte^ az ország függetlenségében (1906-ban), semhogy engedték volna, hogy egyik közülük rátegye keiét az országra. Az egymillió négyzetkilométernél nagyobb, 10—12 millió lakpsu, s a kereszténység egy furcsa szakadárnépe által uralt birodalom a nagyhatalmak versengése következtében megmaradhatott középkori jellegű kultúrájában. Lakossága nem vad, nem is primitív, s társadalmi berendezkedése nem annyira az emberiség legkezdetlegesebb idejének ősforrásait tükrözi, mint inkább az ezer-ezerkétszáz év előtti dekadens és raffinált utócezarizmns korszakát, az arabs és előázsiai tiranpizmusokat, ahol a hatalom néhány ezer kiváltságos család birtokában volt s a vezető réteg a saját elpuhultsága érdekében igyekezett visszatartani az országot a haladástól, a megerősödéstől. Abesszíniában ma is a rabszolgaság uralkodik, s a lakosság kilenctizedé jobbágysorban él. Alapjában véve hipokrizis kell tehát ahhoz, ha ?z abessziniai nép „szabadságát" féltjük a benyomuló európaiaktól, mert elvitathatatlan, hogy gz abessziniai nép nagyrészének gazdaságilag és kulturálisan ezerszer jobban menne a dolga — tegyük föl — az olaszok bevonulása után, mint most. amikor járványok pusztítanak közöttük, a trópusi láz és az álomkór ezerszámra szedi áldozatait, a megszervezetlen forgalom következtében néha egész falvak halnak éhen, a törzsek egymás ellen hadakoznak, s az uralkodó kaszt határozottan emberségesebben bánik az értékes és ritka igavonó barommal, mint az alacsonysor- ,su emberrel. Ha azt a pacifizáló munkát nézzük, amit az olaszok — különösen Balbó kiküldetése óta — Tripoliszban végeztek, bizonyosra vehetjük, hogy az olasz invázió objektív értelemben csak előnyére válhatna Abesszínia népének. Más kérdés a szubjektív szempont. Az abesz- sziniai nép többre becsüli szabadságát, mint a kulturális jólétet, amit az ördög megkisértésének tart. Szívesebben hal meg jelenlegi urainak kínzó kamrájában, mint él civilizált életet az olaszok tiszta és jól berendezett munkatelepein, ahol dolgoznia kell. S elvégre az önrendelkezési jog mai korszakában ez a szubjektív szempont a döntő. Az abessziniai nép elmaradt, dekadens, elég kegyetlen is, — de egy van benne: hihetetlenül bátor és vakmerő, s ha egyszer elhatározta, hogy szabadságát védeni fogja, haláltól, fáradtságtól nem rettegve bizonyára védeni fogja azt. A múlt bebizonyította, hogy a primitív hegyi harcosok a legfelkészültebb európai hadsereget is meg tudják leckéztetni, s nem lehetetlen, hogy a benszülöttek ugyanúgy, sőt még jobban, megnehezítik a benyomuló európaiak útját a járhatatlan abesz- szjniai hegyvidék sziklái között, mint Abd el Krim harcosai megnehezítették egy évtizeddel ezelőtt az egyesült francia és spanyol hadsereg akcióit Marokkóban. A helyzet óvatosságra int. Az olaszok tudják ugyan, hogy Abesszínia földje kiaknázatlan kincseket rejt, de óvakodni fognak a mohóságtól. Az afrikai országnak csak egy részén, az alacsonyan fekvő vidékeken, tropikusan egészségtelen » klíma, a Alföldeken, 2000—3000 méter magasRóma. február 12. Illetékes olasz körök megcáfolják azt a hírt, Hogy Olaszország ultimátumot intézett Abesszíniához. Az Addis-Abeba-i olasz diplomáciai ügyvivő mindössze arra kapott megbízást, hogy a január 29-iki határincidenssel kapcsolatban ugyanúgy tiltakozzék, mint tiltakozott novemberben és decemberben. Mussolini hétfőn hosszabb ideig tárgyalt a római abessziniai követség vezetőjével, aki táviratilag tájékoztatta kormányát az olasz miniszterelnökkel folytatott konferenciáról. Mint jefLiueúak, az olaszok mozgósították az 1911-es évfolyamot, de annak csupán két hadosztályát, a messzinait és a flórendt. A mozgósítás egyébként sem történt általános felhívással, hanem egyéni és személyhez menő értesítéssel. Egyelőre nem tudni, hogy milyen erős lesz az az uj hadtest, amelyet Olaszország szükség esetén Keletafrikába küld. Az United Press úgy értesül, hogy az olaszok 75.000 katonát akarnak a gyarmatokon összpontosítani. Az abessziniai hadseres A Forze Armate cimü olasz katonai szemle ma részletesen beszámol az abesszíniái hadsereg erejéről. Az abessziniai csár szárság hadserege regionális csoportokra oszlik, amelyek élén helyi főnök áll. A csapatok fölszerelése szabálytalan, de sokhelyütt gépfegyverek is állnak a katonák rendelkezésére. Az abessziniai hadsereg 180 ágyúval, 250 gépfegyverrel, 6 tankkal és 19 repülőgéppel rendelkezik. Szükség esetén Abesszínia kétmillió embert mozgósíthat, de csak 500.000-ret szerelhet föl. A világviss'hang Az olasz—abessziniai feszültség az egész világon izgalmat keltett. Népszövetségi köságban az európai ember is tűrhető levegőt, gazdag és hasznothajtó flórát talál. A hegyek mélye aranyat, ezüstöt, szenet és vasat sejtet. A szűz és Európától féltékenyen elzárt vidéken a maradi és elpuhult uralom még csak kísérletet sem tett, hogy az őshegység ismert gazdagságát feltárja. Kaffa hatalmas fensikjain, többszázezer négyzetkilométeren, vadul él a kávécserje, de senkinek eddig eszébe nem jutott, hogy rendszeresen ültesse. A hatalmon lévők nem engedték meg, s a nép többre becsüli munkátlan szegénységét, mint a dolgos gazdagságot. Woina Dega hegységének neve annyit jelent, mint „szőlő", s ma alig találnia termékeny lankákon szőlőtőkét Az állatok elvadulnak a hűvös fensikok szavannáin, s nincsen, aki rendet, jólétet hozzon e vidékekre. Az olaszok szívesen megtennék a saját érdekükben. Ha semmi másból, abból is megélhetne hosszú időre az olasz kivitel, ha sikerül piaccá változtatnia a 10—12 millió ember által lakott területet, Róma, február 12. Az olasz hatóságok jelentik a Szomáli földről, hogy az olasz határ közelében 30.000 fegyveres abessziniai gyűlt ösz- sze. Graziam olasz tábornokot megbízták az olasz abessziniai expedíció vezetésével. Graziam tábornokot általában a legtöbb tapasztalattal rendelkező olasz gyarmati katonának tartják. A Rómából érkezett legújabb hírek szerint a diplomáciai tárgyalások Róma és Abesszínia között tovább tartanak. Az olaszok teljes elégtételt követelnek a legutóbbi határincidensekért, igy töbAz egyetlen hatalom, mely látta Abesszínia piaclehetőségeit, Japán volt s évek óta rendszeres munkát fejtett ki a lakosság vásárlóerejének megszervezésére és megnyerésére. Az olaszok, ha most gyorsabb iramot parancsolnak afrikai terjeszkedésüknek, japán módszerekkel (lásd Mandzsúria meghódítása) Japánt akarják megelőzni az Indiai óceán partjain. Kapóra jött az abessziniai törzsek belső egyenetlenkedése és váratlanul felszított agresszivitása minden idegennel szemben, amit a franciák január utolsó napjaiban egy francia gyarmati különítmény felkon- colásakor épugy megérezték, mint az olaszok novemberben, decemberben s most újra januárban. Az eseményeket és zz összefüggéseket figyelmesen kisérő szemlélő mégsem hiheti, hogy az olasz-abessziniai torzsalkodásból hóditó háború lesz Afrikában. Bármennyire bebiztosította magát Olaszország Laval római tárgyalásai alatt Franciaország részéről (ami egyébként látható a francia lapok mai csodálatos magatartásából, bek között azt, hogy a határinddensek kétszáz halottjáért az abessziniaiak nagy jóvátételt fizessenek és ellássák a sebesültek és a halottak családjait. Ezenkívül Olaszország formális elégtételt követel, s azt, hogy az abessziniai hadsereg tisztelegjen az olasz zászló előtt. A jövőre vonatkozólag az olaszok egy vegyes határbizottság kiküldését követelik, hogy ellenőrizze a határmenti eseményeket és megtiltsa az abessziniaiaknak, hogy átlépjék az olasz gyarmat határát. mert a párisi sajtó a várakozás ellenére az olaszok pártján van s nem az abessziniaiak oldalán), Anglia és a többi nagyhatalom akarata elien az okos Mussolini nem fog afrikai kalandokba bocsátkozni. Középeurópában sem annyira tiszta a helyzet s oly biztos az olasz fölény, hogy Róma egész erejét másfelé összpontosíthatja. Ezenkívül az abessziniai katonai helyzet sem egyszerű s az afrikai hódítás aligha lehet kedélyes katonai séta. Az olaszok egyszer megégették már ujjúkat Abesszíniában. A marokkói harcok példája sem olyan, ami kedvet ad. Japán bizonyára jutányos áron fel tudná fegyverezni a hegyi ösvényeken elsáncolt vitéz abessziniai katonákat, s Mussolini nem kockáztathatja meg, hogy bonyolultnak bizonyuló afrikai akdójával behomályo- sitsa az olaszországi fasizmus uralmának ragyo’ gását. De nem is valószínű, hogy Mussolini háborút akar. A szándéka legfeljebb az, hogy ijesztgessen. Reméli, hogy a kardesörtetésre az abessziElőfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség: Prága 11., Panské évre 76, havonta 26 Ké., külföldre évente 450, A szloveTlSzkÓi ÓS TUSZÍnSzkÓÍ mCLQUCirsáp alicel2, II emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • % ^ ö Prága ll„ Panská ulice 12, DL emelet R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja •• TELEFON: 30311 •• Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— KI. 8ÜROÓNYCIM HIRIRP PRflHfl. ÍHv ™
