Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)
1935-02-13 / 37. (3589.) szám
2 1935 február 13, szerda. niai kormány megpuhul — s utat enged az olasz árunak, az olasz kereskedőnek. Amit a Duce a próbamozgósitással el akar érni, csak annyi, hogy kedvező gazdasági megállapodásokat kössön Abesszíniával, a japán árut kiszorítsa, s biztosítsa az olasz gazdasági befolyást. Ebben az esetben sokat nyert: uj piacot, új ipari expanziós területet, uj tevékenykedési lehetőséget. Az olasz gazdasági élet szelepet talál, a krízis megenyhül, a japán konkurencia visszaszorul. Ez az eredmény megéri a kis kiadást, amibe két hadosztály mozgósítása kerül. Knox nemességet kap London, február 12. Jőlinformált körökből származó jelentés szerint Knoxot, a Saar-blzott- ság elnökét Angliába való visszatérése után érdemeinek elismerése fejében nemesi rangra emelik-----///----Vi lmos excsászár nem mehet Svájcba Paris, február 12. Zürichi lapok szerint a volt császár engedélyt kért a svájci hatóságoktól, hogy átmenetileg Svájc déli vidékére utazzon. A svájci hatóságok nem adták meg Vilmos ex- császárnak a beutazási engedélyt. — Az excsászár rokonai és hívei által Hitlernél is puhatolózott abban az irányban, vájjon nem térhet-e vissza Németországba. Betegségére hivatkozott és egyelőre azt kérte, hogy három hónapig a Frankfurt melletti Homburgban tartózkodhassál A német kormány azonban ezt az engedélyt nem adta meg. Német-lengyel légi incidens Varsó, február 12. A német-lengyel határ közelében tegnap lengyel területen leszállt a königsbergi repülőiskola egy repülőgépe. Ossenbach német pilóta, aki a repülőgépet vezette, kijelentette, hogy Allensteinbe akart repülni, de eltévedt s a heves hóviharban kénytelen volt IeszállnL Ossenbachot a rendőrség őrizetbe vette, s mindaddig fogva marad, amig a hatóságok meg nem vizsgálják a titokzatos leszállás körülményeit Miért van Léván iskolasztrájk? A szlovák szülök külön iskolaépületet követeinek a három helyen működő állami >lemi számára Léva, február 12. (Kiküldött munkatársunktól.) Nagy az öröm a lévai szlovák elemi iskolai tanulók sorában. „Nem kell iskolába menni!" Szünet van. Hosszú 6zxinet. Pedig ünnep sincs. Pedig a szünetet nem az igazgató ur adta, hanem a szülők. Igen, a szlovák szülők nem engedik gyermekeiket az iskolába. Sztrájkolnak. A megfelelő iskolai épület hiánya miatt. És addig nem akarják gyermekeiket az iskolába küldeni, míg az iskolaügyi hatóságok Ígéretet nem tesznek, hogy hamarosan, lehetőleg a legközelebbi iskolai évre felépittetik az uj iskolát. Tudni keli ugyanis, hogy Léván a magyar uralom alatt nem volt állami elemi népiskola. A gyermekek legalsó fokú iskoláztatását a három egyház: a katolikus, a református és a zsidó végezte el. Iskoláik modernek, szépek és minden tekintetben a kor színvonalán állók. Ezekben az iskolaépületekben folyik ma is a magyar nyelvű oktatás. Ezzel szemben a .szlovák népiskolának nincsen állandó épülete. Eleinte azt tervezték, hogy a szlovák és magyar tannyelvű polgári osztályoknak építenek külön épületet és itt kap majd hajlékot a szlovák elemi iskola is a szlovák óvodával együtt. Az állami iskola épületet azonban szűkre szabták. Az első években még csak jutott hely, a polgári iskola épületében az elemi iskolának is, de amint a polgári iskola fejlődött, a növendékek 6záma növekedett, az elemi iskola mind jobban kiszorult. Jellemző egyébként az illetékes körök előre-nemlátására, hogy az iskolaépület a polgári iskola számára is lassan szűknek bizonyul, mert a polgári iskola 800 növendékét annyira nem tudja elhelyezni az uj épületben, hogy jövőre ő is kénytelen lesz valami szükséghelyről gondoskodni, ha az összes jelentkező növendékeket el akarja helyezni. A szlovák elemi iskolának tíz osztályra lenne szüksége, az óvodáknak pedig kettőre. Tizenkét tanerő oktatja a beiratkozott 440 elemi- iskolást és 100 óvódást. Ma az a helyzet, hogy a tanítás három helyen történik. Valamikor a /anitók Léván úgynevezett „Ta- nitóházat“ alapítottak. Ebben az épületben van most a szlovák eleminek úgynevezett anyaintézete. Itt van az igazgatói iroda és egyéb helyiségek. Tőle három percre van a kolostor, ahol öt osztályban tanítanak, mig távolabb egy magánépületben két osztály nyert elhelyezést. A szülők panaszát a kővetkezőkben lehet összefoglalni: A termek nem felelnek meg a modern kor követelményeinek és a törvény előírásainak, szükek, sötétek, nem felelnek meg az egészségügyi szabályoknak, az egyes osztályok szét vannak szórva, ami a felügyeletet nehezíti S miután a városban kifogástalan helyiségeket nem lehet kapni: az állam építsen uj iskolát. A város erre a célra már megszavazott 20 százalékos építési hozzájárulást, továbbá felajánlott ingyen telket. így semmi akadálya sincs annak, hogy az építkezést megkezdjék. A szülők mozgalma nem uj keletű. Már 1931-ben memorandumban kérték az iskolaügyi minisztériumot, hogy megfelelő épületről gondoskodjék. A minisztérium 1932-ben felhívta a tanfelügyelőt, hogy 24 tanerős iskolai építésre tegyen javaslatot. A tanfelügyelő felküldte a minisztériumba a terveket, a költségvetéseket és megindultak a tárgyalások. De a szülők ezeket a tárgyalásokat lassúknak tartják, többször megsürgették és miután az iskolaépítés megindulásának időpontja még bizonytalan, kimondották a sztrájkot. A sztrájk kitörésére közvetlenül az a hír adott okot, hogy azt az értesülést hozta magával valamelyik szülő Prágából, hogy a minisztérium 1940 előtt nem rendelheti el az iskolaépítés megkezdését. Az évekre előre kidolgozott iskolaépitési program szerint Lévára előbb nem kerülhet eor. A sztrájk célja tehát az, hogy a minisztériumnál kieszközöljék, hogy a sorrendet változtassák meg és 1940 helyett már most rendeljék el az építkezést. A napokban Boíovsky had- nagy vezetése alatt — aki a sztrájk vezére — népesebb küldöttség fog Prágába utazni, hogy a minisztériumtól kieszközölje a szülők óhajának teljesítését. Nem valószínű azonban, hogy a minisztérium a kérés teljesítésére Ígéretet tehessen, mert hasonló a helyzet Losoncon, Besztercebányán és több más szlovenszkói városban is. Egyébként jellemző a helyzetre, hogy nem minden szlovák szülő ért egyet a sztrájk kimondásával. Egyesek továbbra is elküldik napimként gyermekeiket az iskolába és a tanítók ezeket a gyermekeket tovább oktatják. Különösen a szegényebb szülők gyermekei jelennek meg mindennap az iskolában. Azoknak a szülőknek gyermekei, akik nem tudnak otthon egész nap fűteni. A szülők többsége azonban résztvesz a sztrájkban. Megnéztük a kifogásolt iskolahelyiségeket. A „Tanítók Házáéban levő tantermeket még a legnagyobb pesszimizmussal sem lehet rosszaknak mondani. Ha talán nem is mindenben „modern", de maguk a szülők is elismerik, hogy e termekben nem veszedelmes a gyermekek taníttatása. .Ugyanez áll a magánépületben elhelyezett osztályokra is. A kolostorban levő osztályok eshetnek legsúlyosabb kifogás alá. Az osztályok tényleg kicsinyek. A növendékek csak zsúfoltan (harmincötén!) foglalhatnak bennük helyet. A vastag falakba épített kis ablakok nehezen engedik be a világosságot. De ha nem borús az ég, itt sem kell villanyvilágításhoz folyamodni. A villanykörték pedig magasan nyertek elhelyezést és takarékosságból olyan gyengék és kevés- számuak, hogy nem lehet csodálkozni azon, ha a gyermekek maguk vetnek árnyékot a könyvükre és irkájukra. A sötétség ellen elhangzott panaszt tehát könnyen ki lehetne küszöbölni. A legjogosabb panaszt itt az a tarthatatlan, körülmény váltotta ki, hogy a kolostor épületében az elemi iskolának nem állanak rendelkezésére illemhelyek. A gyermekek kénytelenek tehát minden szünetben az anyaintézetbe átszaladni, ami három percnyi távolságra van. A gondatlan gyermek — a legszorgosabb vigyázat mellett is — hajlandó a legnagyobb hidegben is ezt az utat kalap és kabát, nélkül megtenni, amiért is itt igen nagy a megbetegedések, a meghűlések száma. Az érdekelt csehszlovák szülők érthető érdeklődéssel és türelmetlenséggel várják a felsőbb iskolaügyi hatóságok állásfoglalását, illetőleg intézkedését. (—r.) A lengyel koncentrációt táborok Varsó, február 12. A szejm tegnapi ülésén a jobboldali és a baloldali ellenzék interpellációt adott be a berezai és kartuskai lengyel koncentrációs táborokban uralkodó állapotok ügyében. A lengyel parlament többsége visszautasította az Interpellációt (21) Wikenas lemond ólag legyintett a kezével. Elhatározta, hogy minél kevesebbet beszél, akkor talán nem árulja el magát. Már el is akartam menni az Alhambrába, hogy megnézzem a táncodat. Valami cserkesztáncot lej tesz, tőrrel a szájadban, hallottam. Dicsértek is, amit én természetesnek találok. Olyan smájdág fin, mint te, nemcsak a gárdában, hanem a parketten is megállja a helyét. — Hát akkor lesz szerencséim az Allhamíbrá- ban és ott majd elbeszélgetünk? — igyekezett minél előbb menekülni Wikenas bőbeszédű barátja elől. Csak egyszer az uccára kerüljön, azonnal Praller doktorhoz siet és majd megtudja, ki ijja-fiija az ide gén hivatal vezetője. De most meg sem mer mukkani, nehogy valami helyrehozhatatlan szamárságot kövessen el. Ilyen könnyen azonban mégsem szabadulhatott. — Igen, igen. amint az Allhambra meg- nyiliik, azonnal felkereslek. Eddig nem volt időm, mert az elmúlt napokban nagyon sok külföldi érkezett, hiszen jövő héten lesz a nagy zenei Fesztivál. Szegény megboldogult kedvenc eszméje, de a megvalósulást már nem érhette meg. De azért megtartjuk. Nem szabad a világ előtt azt a látszatot kelteni, mintha a merénylet túlságosam nagy zavart idézett volna elő belső viszonyainkban. — Gyalázatos gaztett volt, — mondotta igaz meggyőződéssel Wikenas. — Az! És olyan ügyesen dolgoztak a banditák, hogy nem tudunk semmi. nyomra bukkanni. Mellesleg mondom, az, amit az újságok imák, hogy külföldről jött terroristák lennének a tettesek, tiszta blöff. Fiam, amig én állok ennek a hivatalnak az élén, addig egyetlen gyanús külföldi nem teheti ide a lábát, ebbe a városba. Itt nincsenek cseka- ügynökök, kémek, kokain-csempészek. Barátom, én huszonnégy óra alatt mindenkit lefülelnék. Elhiheted rólam. — El is hiszem! — hagyta rá mély meggyőződéssel Wikenas. — Nem külföldi terroristák voltak azok, hanem a szegény öreg belső ellenségei. Végtelenül derék ember volt és tisztakezü, ami nagy szó, mert eddig mimálunk minden miniszterelnök panama miatt bukott meg. Nos, ezt az embert nem lehetett megkömyékezni. Azzal a jelszóval jött, hogy kiirtja a panamát. És lehet, hogy a panama kerekedett fölébe. Azok tehették el láb alól, akiknek nagyon is megzavarhatta üzleti köreit. — Nagyon reális feltevés. — Természetesen, pro forma revideálnom kell a tartózkodási engedélyeket is és néhány nem kívánatos elemet át is rakunk a határon, hogy a közvélemény meg legyen nyugtatva. De te ne tarts semmitől, édes öregem, érezd magad úgy, mintha otthon lennél. Majd én is igyekszem, hogy minél kellemesebbé varáz3olódjanak ezek a napok, amiket itt töltesz körünkben. Hanem megbocsátasz, édes barátom, még vagy ötvenen várakoznak az előszobában, ezeket ma el kell intéznem. A viszontlátásra kedves! Az előszoba ajtajáig kísérte és úgy rázo- gatta a kezét, mintha nagyon kedves, nagyon meghitt ismerősétől venne búcsúi Wikenasnak első dolga volt, hogy a kapualjban, a tájékoztató táblán kikeresse ismeretlen barátjának a nevét. Von Rollau tanácsos, olvasta. Von Rollau! Igyekezett visszaemlékezni Munckendorf naplójára, melynek minden so- ! rát csaknem betéve tudta. De bárhogy erőltette emlékezetét, erre a névre nem tudott visszaemlékezni. Szinte szaladva tette meg az utat a közelben levő lakásáig és előkajtatta a naplót. Lázas buzgalommal lapozott, de ezt a nevet nem találta. Feltárcsázta a Praller által megadott számot. — Azonnal szíveskedjenek informálni von Rollau rendőr tanácsos személyéről, múltjáról. — Meglesz! Ebédnél felkeresi a megbízottunk és mindent elmond róla. Most már megnyugodott és mosolyogva nézett szembe magával a tükörben: — Mégis csak a szerencse fia vagy te, von Munckendorf! XVI. Az örömöktől, szórakozásoktól való háromnapos kényszerű tartózkodás ugyancsak meg- bőjtültette Revais életvidám elemeit. A miniszterelnök temetése után, amikor az épületekről eltűntek a gyász lobogói, kigyulladtak a színházak és mozgók ragyogó transzparensei és megindult a tömegek vándorlása a mulatóhelyek felé. Egy revolvergolyó néhány napra megái litóttá az élet szokott iramát, de azután minden a szokott kerékvágásba tétrt vissza. Az emberek uj örömöket, uj élvezeteket kerestek. Az Alhamlbra díszes termében is csak úgy nyüzsigött a közönség és fél hat óra tájban nem volt üres asztal. Az ovális terem közepén volt a parkett, hatalmas, csaknem tizenöt méter átmérőjű korong, amelyen éppen most egy andalító spanyol tangó hangjaira suhantak körbe-körbe a párok. A terem egyik sarkában kis asztalnál ült Wikenas von Rollauval és egy koktail mellett meghitt beszélgetésben voltak elmerülve. Wikenas már minden szükségeset megtudott Roll aurái. Balti német nemesi család sarjadéka ez a fiatalember. Amikor a németek megszállották Oroszország balti tartományait és sorozást tartottak a balti H—MHIIi iW I—W I 111 li >ffl—PHI fl| HMMdillMfl^iMIRlIlltl HM németek között, vöm Rollaut is bevették és abba a gárdaezredbe osztották, amelyben Munckendorf is szolgált. Ez közvetlenül a háború befejeződése előtt volt és a porosz ezred akkor Odesszában teljesített szolgálatot. Rollau barátsága nem jelenthetett sokat a gárdatiszt szemében, hogy még csak meg sem emlékezett róla a naplójában, viszont érthető, hogy a fiatalember kissé' felnagyolva emlékezett vissza rövid háborús életének minden jelentős és jelentéktelen epizódjára. Wikenas- nak nem volt nehéz belejátszania magát a régi jó katohapajtás szerepébe, hiszen Rollau emlegetett fel minden apró történetet. Emlék- szek-e arra, öreg fiú, hogy amikor... Emlék- szel-e arra, vén cimbora, hogy amikor von Ei'lau felhajtotta azt a három ragyogó zsidó lányt? Wiikenas ilyenkor csak hümmgetett hozzá, annál nagyobb bőbeszédűséggel mondta el a napló alapiján Munckendorf háború utáni élményeit. így ültek már egy óra óta egymás mellett, zavartalanul, mert annyi táncos volt, hogy a nők egy pillanatra sem voltak szabadom és igy Wikenas mentesült a kényszertáncolás kötelezettsége alól. Amikor megszakadt köztük a beszélgetés, elkavargatták koktail-iiket és a táncoló párokat nézték. Rollau erről is, arról is tudott valami érdekes pletykát és Wikenas figyelemmel hallgatta barátja előadását, mert tudta, hogy az így ellesett diszkrét dolgoknak alkalomadtán hasznát veheti. Hat óra után az egyik szemközti asztal megürült. De nem sokáig állott üresen, két hölgy közeledett a mailre vezetésével, aki a kormányos biztonságával vitte a hullámzó tömegen vendégeit. Az egyik asszony magas, elegáns megjelenés, szőke haja hátul egy kis csomóba összefogva, ragyogó fekete ruha rajta és egyetlen ékszere a szív felett egy brilldáns-csatt, amelynek tiizében ezerszeres ragyogással verődött vissza a villanylámpák sziporkázó fénye. A másik nő alacsony, mólétt asszonyka, állandóan huncut nevetés az arcán, jókedvű derű a szemében. Wikenas nyomban rásimert a magas nőre. Margót eati ezredes felesége. .(Folytatása következik.) j nmojiMivi WiLLlAM CROOKE KÉM REGÉNYE A VUMU MAMIM
