Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)

1935-02-01 / 27. (3579.) szám

*M«<xMA^AG^ARmRLi® 1935 február 1, péntek. mának ha neon is megszüntetése, de legalább korlátozása és szabályos mederbe terelése. Ha a franciák és az angolok, akik között ed dig a nemzetközi politika tekintetében jelen tős ellentétek voltak, megegyeznek, az olasz­francia é6 a francia-orosz megegyezés után a nagy nemzetközi szerződési rendszer meg­teremtésének útjában alig van akadály. Szemmel'Iátihatóan a németek és az angolok kő­zett meglehetős összhang uralkodik, ami azt je­lentené, hogy abban az esetben, ha a franciák és az angolok megegyeznek, az angol közvetítéssel tulajdonképpen a fran­ciák és a németek is megegyeztek. Németországiból származó hírek alapján egyál­talán nincsen kizárva, hogy Németország elfo­gadja a londoni kompromisszumot, amelyet elő­zetesen ismertettek a 'berlini 'kormánnyal E kompromisszum alapján Németország megkap­ja a fegyverkezési egyenjogúságot, ha előbb aláírja a lefegyverzési konvenciót. Tudjuk, hogy már 1932-ben ez volt az elképzelés, de akkor a fegyverkezési konvenció tervezete volt az, amely eleve kizárta a német egyenjogúságot és a németeket háttérbe szorította, mert a felfegyverzett nagyhatalmak akkori fegy­verkezésének status quo-ját elismerte, vi­szont a Iefegyverzett németeknek csak egy kisarányu uj fegyverkezést engedélyezett. A mostani uj konvenció alapja ezzel szemben szemmelláthatóan az lesz, hogy elismeri az antanthatalmak eddigi fegyverkezését, de el­ismeri Németország jelenlegi és a megenge­dett mértéknél jóval nagyobb fegyverkezését is, azaz nem kurtítja meg a birodalmat • egyforma kiindulást garantál. A status quo alapján azután könnyű lesz a to­vábbi fegyverkezés menetét és nagyságát sza­bályozni, miután az eddigi fegyverkezés egy­szer már el van intézve mindkét részen. Külsőségeiben a londoni kompromisszum nem sokban különbözik a kétév előtti terv­től, amely a német fegyverkezési egyenjogú­ság megadását ugyancsak a lefegyverzési konvenció előzetes aláírásától tette függővé, de belsőleg nagy a különbség, mert a terve­zet akkor elismerte az antantfegyverkezést, de nem engedélyezett Németországnak ha­sonló fegyverkezési alapokat, mig most a konvenció elismeri az antantfegyverkezés status quo-ját, de elismeri az időközben ki­épített német fegyverkezés status quo-ját is * ezeknek alapján szabályossá a jövő fegy­verkezési alapelveit. Mig tehát két óv előtt Németország nem fo­gadhatta el az antanthatalmak tervét, ma a megváltozott alapok mellett remény van arra, hogy elfogadja s ezért látszik fontos kővetik ez-, ményü nagy európai eseménynek a pénteken I kezdődő londoni konferencia. J Nyolc éi fél milliót f ordifanak ez évben uj szlovák kisebbségi iskolákra Prága, január 31. A Ludová Politika érde­kes adatokat közöl a Slovenská Ligának vasár­nap, Érsekujvárott tartott munkaértekezletével kapcsolatban. A lap jelentése szerint a Sloven­ská Liga értekezlete határozatot fogadott el a határvidéken s főleg Délszlovenszkón létesíten­dő kisebbségi szlovák iskolák létesítése dolgá­ban. A Slovenská Liga e tárgyban benyújtja kö­veteléseit az iskolaügyi minisztérium pozsonyi refejátusának. „Ebben az ügyben — irja a lap — tájékoztatást kértünk Prágában az iskolaügyi minisztérium kisebbségi osztályánál. A jelen évben, mondotta nekünk az előadó, a szlovenszkói kisebbségi iskolákra a költség- vetésben 8 és fél millió korona áll a rendelke­zésünkre. A továbbiakra nézve a pozsonyi iskolai refe- rátus javaslatai lesznek irányadók. Ha sor ke­rül a beruházási kölcsön kibocsátására és az úgynevezett beruházási program kidolgozására, természetesen több kisebbségi iskolát is lehetne fölállítani." Kassa képviselőtestülete egyhangúlag elhatározta a városi strandfürdő sürgős felépítését A város technikai ügyosztályának vezetőjévé Kopfiva brünni mérnököt, a szociális ház orvosává pedig dr. Kertész Miklóst választották Kassa, január 81. (Kassai szerkesztőségünk­től.) Kassa város képviselőtestülete szerdán délután tartotta januári rendes közgyűlését, melynek napirendje előtt az elnöklő Maxon Milán polgármester kegyedetes gzavakkal pa- rentálta el dr. Neuwirth Elek, elhunyt magyar nemzeti párti képviselőtestületi tagot. A polgármester javaslatára a közgyűlés fel­állással áldozott dr. Neuwirth emlékének és ér­demeit jegyzőkönyvbe foglalta. A napirend elején a közgyűlés egyhangúlag elhatározta a várost strand­fürdő felépítését 750.000 koronás költséggel a városi közmüvek szomszédságában elterüld Okotlcsányi-kertben. A határozatban kimon­dották, hogy a strandfürdőre vonatkozó tervpályázatot február 28-lkára írják ki s egyúttal kimondotta a közgyűlés a sürgős­séget is. A tanács javaslatához Tost László polgármes- terhelyettee, dr. Halmi Béla, Wirfch Gyula, dr. Wirkmann Ármin, dr. Weisz Ernő, Szabó Gyu­la ás mások szólották hozzá, akik valameny­nyien örömmel üdvözölték a tervet, a strand­fürdő felépítését, melyre a városnak égető szüksége van. A tervpályázat február 28-iki eldöntése után kiírják a munkálatokra vonat­kozó árlejtést. A fürdő építését valószínűleg még márciusban elkezdik és az eddigi tervek szerint julius 1-én helyezik üzembe. Hevesebb vitát váltott ki a városi techni­kai ügyosztály vezető főmérnöki állására ki­irt pályázat. Az állásra huszonegy pályázat ér­kezett be, ezek közül a mérnökegyesület kas­sai osztálya sorrendben KopHva brünni mérnök-vállalkozót, Kapós mérnököt, az országos hivatal technikai ügyosztályának tisztviselőjét és 7elen^ jifciní mérnököt ajánlotta megválasztásra. A közgyűlést megelőzőleg olyan hangók hal­latszottak, hogy a képviselőtestület szlovák tagjai állást foglalnak a cseh pályázók meg­választása ellen és hogy a választás körül he­ves harcok fognak lefolyni A közgyűlésben a magyarság pártjai részéről dr. Halmi Béla szólalt fel és KopHva mérnök megválasztása mellett fog­lalt állást, mint a mérnőkegyesület által ajánlott legjobb minősítésű pályázó mellett. Megválasztása ese­tén a fizetési feltételeket is elfogadta, csupán néhány meUékilletmény megszavazását ellenez­te, valamint Kopfiva ama követelését, hogy városi szolgálatba lépésével tizennyolc évet számítsanak be a nyugdijigényébe. Ilyen nagy­mérvű szolgálati idő beszámítása esetén ugyanis a város több mint százharmincezer koronát volna köteles fizetni a nyugdíjintézetnek Kopfiva mérnök nyugdijilletékei elmén. A következő felszólaló Magáth János (HUnk&> párti volt, aki szenvedélyes hangon a szlovák nemzetiségű Rapos megvá'aeztását javasolta. Ezután került sor a névszerinti szavazásra, amely Kopfiva mérnöknek 37, Rapos mérnöknek 11 szavazatot hozott, két szavazólap pedig üres volt. Maxon polgármester tehát Kopfiva mérnököt jelentette iki megválasztottnak azzal, hogy a város egy évj próbaidő tekintetbevételével köt szerződést vele azon szempontok szerint, amiket dr. Halmi javasolt a felszólalásában. A továbbiak során a közgyűlés elutasította a kassai mészárosok felebbezését a vágóhidi il­letékek visszafizetése ügyében s ugyancsak el­utasították több kert- és földtulajdonos feleb­bezését, "melyet az érdekeltek a mezőrendőri illetékek kiszabása ellen adtak be. Végül a szociális ház orvosi állását töltötte be a képviselőtestület. Dr. Halmi Béla a válasz­tással kapcsolatban körvonalazta a megválasz­tandó orvo6 kötelességeit, amiket a szolgálati szerződésbe is fel kell venni A szavazás a pár lyázók közül dr. Kertész Miklós kórházi orvos győzelmét hozta, akit 32 szavazattal a szociális ház megválasztott orvosának jelentett ki a pol­gármester. A többi pályázók közűi dr. Kornhauser Dezső 11 és dr. Klein 6 szavazatot kapott- A meg­választott orvost azonnal szolgálattételre hív­ják be. Több kisebb jelentőségű ügy letárgyalása után a közgyűlés késő este ért végek — Női követet küldött Mexikó Kolumbiába!, Mexikó Cityből jelentik: A mexikói külügymi­nisztérium a kolumbiai köztársaság kormányával közölte, hogy az egyesült mexikói államok uj kolumbiai követévé Paul Quile kisasszonyt ne­vezi ki Paul Quile kisaszony az első hölgytagja a mexikói diplomáciai karnak. (11) VIII. Még kékes reggeli pára ereszkedett alá a városra, amikor Wikenas a pályaudvaréi kitódu'ló tömeggel az uccura sodródott. Az éjszakai utazástól nehéz volt a feje s a pálya­udvar forgalmának a zaja is szédítette, úgy­hogy levette kalapját, hadd érje fejét a friss légáramlat. De ebben a pillanatban eszébe jutott Robinhood mester intése, párás, ködös levegőben ne járjon hajadonfővel, mert a nedvesség csikókat mar a baj színébe és nyomban visszanyomta fejére a kalapot. Ezt a mozdulatot az egyik posztoló bérautós intés­nek értelmezhette, mert eléje kanyarodott. — Hová méltóztatik parancsolni? Már a hordár is odaért a bőrtáskával és így az autóba szállt. — Rewer-Hotel, — mondotta. Kiváncsi volt a szállodára nagyon, amely most előreláthatólag két héten át a tanyája lesz. Amikor azonban megérkezett., csalódot­tan nézett a kissé komor, háromemeletes épületre, amely a többi ház közé ékelve úgy nézett ki, mintha egyszerű bérház lenne és ha a reggeli ködön átvilágító transzparens nem hirdeme, hogy szálloda, az idegen nem is ismerné fel rendeltetését. — Hát nem valami elsőrendű hotel, az bi­zonyos, — vonta fel finyásan az orrát, mig a londiner nyomában az előcsarnokba lépett. Plüssdivány húzódott a falak mellett és a középen egy koraiaké pamilag, ez volt az elő- csarnok egész berendezése. Az egyik sarkot a portás fülkéje töltötte ki, amelyet üvegfal választott el a külvilágból Odalépett a portásfülke ablakához, hogy a bejelentőlapot kitöltse. Erős, határozott be­tűkkel irta oda a Munckendorf nevét, nagyon ■gondosan vigyázva arra, hogy Írása hason lat­son a poroszéhoz. Napokon át gyakorolta magát ennek a jellegzetes írásnak utánzásá­ban és az eredménnyel meg volt elégedve. Az utánzat hasonlított az eredetihez. A portás a második emeleten jelölte ki szobáját. Wikenas megbízta, hogy kilenc óra után hívja fel az Alhambra tulajdonosát, je­lentse neki, hogy megérkezett és kérdezze meg, hogy mikor jelentkezzen személyesen? Aztán a liftbe lépett, kezében a kis táskával, amelyet indulása óta egy pillanatra sem tévesztett volna szem elől. A szoba, amely­ben elhelyezték, szögletszoba volt, két folyosó összeszögelésében. Modern berendezése, az állandóan megnyitható melegviz-csap kibékí­tette és eloszlatta azt. a kellemetlen hangula­tot, amelyet első pillanatban, a szállodába érkezésekor érzett Bőrtáskája már benn állott a sarokban és mielőtt valami mádhoz kezdett volna, felnyitotta a táskát és kirakta holmijait. A táska tartalmával igen meg volt elégedve. A két uccai öltöny is nagyon tet­szett. Az egyikben egy berlini, a másikban egy müncheni nagy cég címkéjét találta. Látszik, hogy Parpiras emberei mindenre figyellek. Ki is választotta az egyik öltönyt, amit magára vesz, kávébarna színű ruhát, s egy feber-wrös pettyes kék alapszínű nyak­kendőt választott hozzá. Aztán derékig meg­mosdott, szinte kéjes élvezettel locsolta végig magát a vízzel, amely lemosta róla az ut pisz­kát. És csak most vette elő azt a fehér papir- lajwt, amelyet Targa élőt adott át bajtársa. Szappanozó tálkájába meleg vizet öntött és egy kis üvegcséből, amelyben tejszinü folya­dék állott, néhány csöppet elegyített a vízbe. Most a papírlapot bemártotta a vízbe. Ebben a pillanatban azonban kopogtak az ajtón. Bosszúsan ugrott oda és kiszólt. — Ki az? — A portás kérem, — hangzott kivilről. — Az Alhambrából telefonáltak, hogy az igazgató ur déli tizenkettőkor várja. — Jól vau, köszönöm. Nem engedhetem be, mert öltözködöm. Egy negyedóra múlva küldessen reggelit. — Mi legyen kérem? — Tea citrommal. Sonka, méz, vaj. Kül­desse fel a legfrissebb berlini lapot is. — Parancsolatára! A rejtett írás már kiütközött a preparátum­ba mártott papirl apón. Könnyen és gyorsan olvasta el az utasítást. „Megérkezése után három napig ne keres­sen érintkezést senkivel, az Alhaimbrában is igyekezzék tartózkodó lenni. Március huszon­nyolcadikén délelőtt tiz óra tájban keresse fel Praller Iván fogorvost.. Címét megtalálja a telefonkönyvben is. Jelszó: Kartu." Wikenas jókedvűen füttyentett. — Három napig enyém a világ! Ezalatt legalább kitapasztalom Revaist! IX. Juanita ezeu az estén nagyon szép akart lenni, öltöztetőnőjének száz és száz utasítást adott s amikor fekete ruhájában kilépett a színpadra, valóban minden szem rája irányult és a férfiak ajkáőől egy önkéntelen „a)h“- kiiáltás lebbent fel. A zenekarból buja spanyol táncmuzsika hangzott fel és Juanita önfeledten csörditte meg kasztaginettáját. Vékony alakja úgy hajla­dozott. mint a nádszál a könnyű szélben, lá­bai alig érintették a deszkákat, mintha nem is a földről való volna ez a finom, gyönyörű teremtés. Amikor a szám véget ért, az orfeum közönsége percekig ünnepelte tomboló taps­viharral a szép spanyol táncosnőt, Juanita pedig boldog mosolygással állt a rivalda 1 fényében és két kezével szórta a csókókat a tapsol óknak. Közben azonban nem feled­kezett meg arról, hogy egy észbontó pillantást ne vessen az egyik földszinti páholyba, amelyben magányos férfi ült Ez az ember anár két hét óta kitartóan megjelenik az orfeumban, mindig ugyanabba a páhodyba ül, de amikor Juanita táncszáma végetép*, el­hagyja a nézőteret. Láthatólag semmi más nem érdekli a ragyogó műsorból, csak Juanita. Amikor a táncosnő ennek az estének nagy sikere után megjelent a Merais-étteremben, még a szokottnál is nagyobb feltűnést keltett. Ragyogó hermelinjében királynői fensége még tökéletesebben domborodott ki. A pin­cérek szokott helyére vezették, honnan ő mindent láthatott, de ahol ő meglehetősen védve volt a tolakodó érdeklődés elől. Vidá­man foglalt helyet és gondtalanul rendelte meg vacsoráját, amelynek központja egy kü­lönleges eljárással elkészítet ételcsoda, vala­mi rendkívül finom halétel volt, Juanita ezen az estén rohamra indult és azért vértezte fel magát a női szépség minden fegyverével és rafinériájával, hogy ez a ro­ham sikerüljön. Bízott magában, mert hiszen Paltais kapitányt már egyszer sikerült félre­vezetnie és akkor a kapitány nem mutat­kozott valamii nagy ellenfélnek. Juanita most már felszámolt magával, tudta, hogy nincs visszaút és vállalt feladatát teljesítenie kell, különben végzetes veszedelembe dönti magát. És ez a tudat visszadta nyugalmát, hidegvérét, mely az utolsó napokban annyira megingott benne. Jöjjön, aminek jönnie kell. Könnyed mosoly szaladt végig az arcán, de ebben a mosolyban már a diadal érzése is benne volt, amikor a szökőkut túlsó oldalán elhelyezett asztal mellett megjelent, elmarad­hatatlan kísérője és tettetett közömbösséggel foglalt helyet, hogy vacsoráját elfogyassza. Ha ez az ember tudná, sejtené, hogy milyen idegi epe tés vár reá ezen az estén, dehogy is lenne ennyire nyugodt. Na de hát hadd jutal­mazza az ő kitartását, fáradságát is némi eredmény! .(Folytatása következik.) 2 j mpÍ Íuiii W LIAM CROO KE KÉMREGÉNYE A UHU IV üli VMM

Next

/
Oldalképek
Tartalom