Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)
1935-01-22 / 18. (3570.) szám
f■í ■V i Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • R képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KE* A szlovenszkói és ruszinszlcói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II, Panská slicc 12, IL emelet • Kiadóhivatal: Prága II, Panská ulice 12, HL emelet • • TELEFON; 303*1 1. • * SÜRQÖNYCIM HIRLRP, PRRHR. A walesi varázsló Újabb elnapolások Prága, január 21. Amikor megjelent Lloyd George emlékiratainak utolsó kötete, amelyben kegyetlen, sőt majdnem brutális őszintességgel mondott véleményt a „walesi varázsló" nagy angol nevek viselőiről s majdnem kínos elragadtatással saját magáról, sokan azt hitték, hogy ezzel a színes, sziporkázó és nem egészen keserüségmentes leszámolással véget ért az angol politikai élet egyik legérdekesebb pályafutása. Joggal hihették, mert ezekben az emlékiratokban valóban volt valami egy végérvényes és döntő leszámolás sirontuli elszántságából. Hiszen nemcsak nagy nevek fényét hömályositja el az emlékirat, hanem az angol nemzet néhány szent emlékét is kikezdte, a háborús győzelemről táplált nemzeti legendákat alaposan megtépázta e Eitschnerről, — aki pedig halálával olyan helyet vívott ki magának az angol nép rajongó képzeletében, amilyet a legkevesebb hadvezér tud kivívni, — több mint. lesújtó véleményt mond. Általában igyekszik kimutatni, hogy a háborút egyedül ő nyerte meg, ami ha nem is egészen felel meg a valóságnak, elvitathatatlanul van benne igazság, legalább is addig a határig, ameddig az ilyen túlságosan egocentrikus igazságok helyt szoktak állni. Tudniillik azt Lloyd Geor- genek . köszönhette Anglia, hogy a háborús hónapok első fejetlenségéből, nem lett végzetes felfordulás a birodalomban és a frontokon: ő szervezte meg a háborút, először mint pénzügyminiszter, azután mint fegyverkezési miniszter. ő ismerte fel a modern hadviselés néhány kardinális szabályát, amit a tábornokok majdnem természetes, hogy nem is ismerhettek fel, mert hiszen őket kötelezte a szakember technikai tudása. Nem kísérletezhettek, mint Lloyd George, aki „csak egy civil" volt, tehát a felelősségből tagadhatatlanul kisebb részt kellett vállalnia, a dicsőségből pedig annál nagyobbat markolhatott. Viszont az is igaz, hogy az ügy, amelyben Lloyd George hazáját becsülettel szolgálta, olyan nagy veit, hogy nem egészén jogtalanul veregeti meg saját vállát az agg varázsló: valóban majdnem varázslatnak számit, amit csinált olyan időben, amikor a józanabb és formásabb elmék tehetetlenek voltak. Ez azonban nem jogosít fel senkit arra. hogy olyan igazságokat vágjon egy hatalmas nemzet fejéhez, mint amilyenek Lloyd George könyvében igen szép számmal akadnak. Ezt csak olyan valaki teheti meg, aki egyszersmmdenkorra leszámolt a politikával és kivonul a küzdőtérről. S most jön a varázslat: Lloyd George, miután mindenkinek jól odamondott és széttépett néhány nemzeti legendát, hatalmas hangon jelentkezik és úgy tesz, mintha, mi sem történt volna. Lloyd George, ugylátszik, csak múltjával számolt le emlékirataiban, de nem a jövőjével. Hetvennégy esztendős korában uj utakat akar nyitni az angol politikában: bejelent egy olyan reformprogrammot, aminek nemcsak megvalósításához, de puszta elgondolásához több fiatalság kell, mint amennyi ebben a pillanatban az egész liberális pártból kicsiholható. De Lloyd George sikereinek egyik titka épen az volt. hogy soha Dem riadt vissza olyan korlátok elől, amelyeket a konvenció emelt elébe, mindig tudott egyéni lenni, s nemcsak gondolatokban, de tettekben is. „Helyet az ifjúságnak!" — hirdeti a hetven- négyéves Lloyd George — és mindjárt bizonyítani is fogja, hogy az ifjúság, amit ő képvisel. nincs korhatárhoz kötve. S ugylátszik válóban n;ncs. Az angol történelemnek néhány „agy példája igazolja ezt a tételt, s a közelmúltban is láthattunk közvetlen közelről pélGenfben megbukott a keleti paktum Laval visszatért Parisba - Orosz-francía-kisantant együttműködés - Sir Jóba Simon utóda Edén? Németország szigorú feltételei Páris. január 21. Laval külügyminiszter j genfi tárgyalásai után vasárnap este vi®sza- ■ érkezett a francia fővárosba. A genfi tárgyalások ez alkalommal meglehetős eredménytelenséggel végződtek. A Saar-vidéki probléma megoldása után a népszövetségben lévő államférfiak megkísérelték, hogy újra megkezdjék a keleti paktum néhány hónappal ezelőtt holt vágányra futott tárgyalásai! A megbeszéléseket most sem koronázta siker. Laval, Litvinov és a kisantant képviselői meg- erősitettéik ugyan az amúgy is meglévő szerződéseiket és szó van arról, hogy páris, Prága és Moszkva komolyabb szövetséget köt, de Németország és Lengyelország továbbra is hajthatatlannak mutatkozott a keleti Locarno megkötésének kérdésében. Lengyelország nyíltan kijelentette, hogy olyan szerződést nem fogad el, amely a szerződő felék fenntartás nélküli támogatására kötelez háború esetén. Ilyen körülmények között nem csoda, ha Berlin, január 21. A német kancellár legutóbbi kijelentései után úgy látszik, hogy Németország nem fogad el semmi olyan javaslatot. amely fegyverkezésének korlátozására vonatkozik, bármit kapna is ezért ellenértékűi. A legutóbbi genü tárgyalások folyamán t©rval jelentéktelen eredménnyel tért vissza Páriába. Mindazonáltal francia körökben nagy jelentőséget tulajdonítanak a francia-c sehszlovák- orosz barátság kimélyitésének és határozott formákba való öntésének. A lapok egyöntetűen azt írják, hogy a legutóbbi genfi tárgyalások ismét bebizonyították, hogy Franciaország, Oroszország, a kisantant és a balkáni paktum között a lehető legnagyobb az egye! értés és a barátság. Laval tárgyalásainak eredményéről megérkezése után Párásban a következőképen nyilatkozott: — Elérkezett az a pillanat, amikor szükséges kijelenteni, hogy ma egy olyan enrópai állam, amely egy másik államot akarna megtámadni, azoknak zárt fallankszába ütközik, akik minden körülmények között a békét akarják megőrizni. Ezzel a kijelentésével a francia külügymi- uiszter bizonyára azt akarta éreztetni, hogy ismét szilárdabbá sikerült tenni a békeszerzőmészetesen szó volt azokról a módokról é® lehetőségeikről is, amellyel Németország ismét bevonható volna az általános politikai munkába. A nagyhatalmak képviselői tudatában vannak annak, hogy bármily barátságos is Hitler hangja Franciaországgal szemben, amíg a birodalom nem kapja meg a teljes fegyverkezési egyenjogúságot, semmi másról nem hajlandó tárgyalni. Az előfeltétel: Németország fegyverkezésének diplomáciai elismerése. Ha ez megtörtént, akkor Hitler hajlandó támadást kizáró szerződést kötni Franciaországgal körülbelül a német-lengyel szerződés mintájára. Illetékes körökben mégis az a benyomás, hogy a birodalom semmi olyan nemzetközi szerződést nem akar kötni, amely a mai európai szolidaritásnak határozott és konkrét formákat adna. Mivel Genfben tisztában vannak Berlin állásfoglalásával, az európai béke megszilárdítására vonatkozó tárgyalások, bármi kedvező atmoszféra támadt is a saarvidéki népszavazás után, csak lassan haladnak előre és Laval továbbra is azon fáradozik, hogy a francia blokkot minél erősebb© építse ki. Benes elutazóit Genfböl Genf, január 21. Benes csehszlovák külügyminiszter vasárnap este 18 órakor Géniből Prágába utazott. Elutazása előtt hosszan- tartóan tárgyalt Edén f'pecsétör, angol delegátussal a keleti pák m kérdéséről és Kö- zépeurópa reorgar -ásának problémájáról. Ezenkívül szóba r ..riiltek a lefegyverzési kérdések i«. S r Simon távozik! Páris, január 21. Az Excelkor genfi jelentése szerint Sir John Simon angol külügyminiszter hamarosan elhagyja a Foreign Office-t genfi problémákat ismét elnapolták és Ladés-elfe híveinek blokkját. Mindennek előfeltétele: a német fegyverkezési egyenrangúság dákat, amelyek mellette szólnak. Apponyi Albert régen túl volt a hetvenen, mikor kinőtt a magyar történelemből, hogy belépjen Európa történetébe, Hindenburg is túllépte a hetvenedik évet, amikor nevét először kapta szárnyra a történelem vihara, 6 Masaryk is közelebb voft a hetvenhez, mint a hatvanhoz, amikor történelemmé formálta programját. Lloyd George a fiataloknak ehez a csoportjához tartozik — s nem lehetetlen, hogy most kezd csak igazán történelmi alakká nőni, holott az is, amit eddig csinált, jelentékenyen tulemelkedik a napipolitika horizontján. A program, amit Lloyd George most bejelentett, angol viszonylatban kicsit merész. Európának, s különösen Középeurópának, ahol a népek már régen leszoktak a csodálkozásról, egyáltalán nem meglepő, összesen négy pontból áll Lloyd George programja, 6 ezek között első helyen áll az angol Nemzeti bank államosítása, második helyen egy amolyan Roosevelt- féle „agytröszt" beiktatása az angol termelésbe, harmadik és negyedik helyen következik csak az igazi forradalmi elgondolás: az őstermelő lakosság életszínvonalának felemelése, a telepítése és a parasztok szociális problémáinak megoldása. Az első két pont szabályosan kiegyenlíti a nagykapitalista City állásfoglalását, ami Lloyd Georgnak nem lehet közömbös, mert Angliában soha nem volt olyasféle ki- zsákmányolónak nevezett tőkésgazdálkodás, mint amilyennel kelet felé haladva egyre sűrűbben találkozunk. A tőkések Angliában a nemzeti reformokat mindig támogatták, s nélkülük talán csak forradalom árán lehetne elérni valamit — de nagy kérdés, hogy vájjon forradalmat lehetne-e csinálni nélkülük? így aztán Lloyd George megnyugvással állapíthatja meg, hogy mig a Nemzeti Bank államosításának tervével mindenki egyetért, addig az „agytröszt" a nagykapitalistáknak nem túlságosan tetszik, már csak azért sem, mert a vállalkozók nem biznak az állami irányításban, melyben okvetetlenkedést és újabb megkötéseket sejtenek, s hivatkoznak is arra, hogy Roosevelt sok jól bevált újítása közül épen ez az, ami sehogyse vált be. S az ellen senkinek sincs kifogása, mondják, ha Lloyd George utána akarja csinálni Rooseveltnek azt, amit jól csinált, de azt már nem veszi be az angol gyomor, ha azt is utána akarja csiuálni, amit elrontott. A legfontosabb és legmerészebb, majdnem forradalmi fejezete Lloyd George reformjának a két agrárpont. Eddig ugyanis minden szociális vívmány, mely Angliában megszületett, az ipari munkásság érdekeit szolgálta. S maga Lloyd George volt az, aki a szociális reformok nagyrészét kivívta sorstársai részére, hiszen, ha 6ok mindent el is felejtett a nagy walesi, m;g eljutott fantáziája és szóképei szárnyán oda, ahova .kevés angol államférfiu eljutott: a nép szivébe és a trón zsámolyához, — de azt soha nem felejtette el, hogy erre az útra mezítláb indult el, s hogy i gazdag angol birodalom legszegényebb rétegéből nőtt ki borzas alakja. Most a farmerek nevében jelenti be ezt a küzdelmet, amelyet komoly eredményekkel és szép sikerekkel harcolt végig az ipari munkásság nevében. Ez teszi túl személyi súlyán, történelmi jelentőségűvé a walesi varázsló jelentkezését,
