Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)
1935-01-20 / 17. (3569.) szám
4 'PRKGAlMAGtARHJRT.AP 1985 január 20, vafrárna) »A szövetei vitt a pódiummá' ffíeyUiü foszélyelís a leyttayyolszavaiéval, aki mcyállájpilia mayától, Uoyy nem ,&cavArtémüvte'z'' Ungvár, január közepe. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Sokat és sokfélét összeírlak már Mécs Lászlóról, úgy az újságokban, mint folyóiratokban és könyvekben. Különösen szavaló sikereit igyekeztek magyarázni számtalan elmélettel, mert tagadhatatlan, hogy a Mécs Lászlóéhoz hasonló tömegsikert még magyar szavaló-müvész el nem ért magyar szóval. Általános megállapításom mindig az volt, hogy a Mécs László sikereinek titka abban rejlik, hogy a saját költeményeit szaval>, amiket úgyszólván a közönség előtt él át, érez át és teremt meg zsenijével újból és újból, melyre senki más, idegen költő versével, nem lenne képes. Eszembe jutott azonban, hogy amig mi, kritikusok és esztéták, számos elméletet állítottunk már fel a Mécs László szavalómüvésze- téről, senkise kérdezte meg eddig magát a költőt, hogy mit tart ő maga a szavalásáról és mit tart arról a közönségről, amely or- szágokszerte ünnepli, úgy mint előtte senki mást Elhatároztam tehát, hogy a P. M. H olvasói számára kivallatom magát a költőt, mind azokról a kérdésekről, amik a nagyközönséget változatlanul érdeklik az ő szavalásaival és negyvenedik születésnapjával kapcsolatban. * Mikor Mécs László után érdeklődtem, azt a választ kaptam, hogy: „vadászik". Röviden szólt a válasz: „vadászik". Nyulra, szarvasra egyaránt. A helmeci szegényemberek a megmondhatói, hogy hány „hústalan napjukat" tette örvendetessé a vadász Mécs László egy- egy nyuílal, amit ajándékba küldött. Kisült azonban, hogy nemcsak vadászik Mécs László, de bizony, esőt, sarat nem nézve, lelkipásztorkodik is. Falur ól-fal ura járva, tanítja a népet Isten igéjére, a gyermekeket a vallásra és ahol csak teheti, vete- geti a magyar kultúra magvait. Ha úgy be-bekukkantana valaki valamely belmec-környéki kis dohos, sötét falusi elemi iskolába, ott találná a költőt a gyermekgőzben főve, ahogy a katekizmust magyarázza ... Ha aztán hehunyná a szemét és odaképzelné ugyanezt a Mécset a budapesti zene- akadémia óriási aranyozott nagytermébe, mikor hófehéren verset szaval, nem tudná a kettőt közönséges gondolkodással összeegyezr tetni. Ehhez magasabb lelkiség kell . . . * Mécs Lászlót nehéz szóra birni Mikor az előre jól kifundált kérdéseket elébe tettem, megcsóválta fejét. — Furcsa kérdések — mondotta. — Az ember úgy érzi magát, mint anyánk érezte volna magát, ha valaki ezer gondja közül szépségversenyre hívta volna el. Az anyánk, aki a családnak fináncminisztere, szakácsnője, varrónője, mosónője, kertésznője, ispánja volt, emellett jó néhány gyermek anyja (s egyet még meg is kellett szoptatnia). mielőtt szépségversenyre ment volna, — s hátha még meg is nyerte volna! — így. ezer gond közül indulok mindig a szépségversenyre: verset Írni. Aki költ, az résztvesz az örök szépségversenyben. Ó, volt egy Vergilius, egy Homéros, egy Dante, egy Petőfi . . . Csudálatos, hogy vannak, akik verseket mernek Írni! Különösen, aki ugv van, mint az előbb jelzett anya. — És szavalni! Ez is szépségverseny! „Hallottuk szépen szavalni ezt, hallottuk gyönyörűen szavalni amazt, most jöjjön költőnk és szavaljon nekünk valamit." — És össze kell szednie az embernek összes erőit, ami még megmaradt, mert a szekér már előállt, megyek előbb a fiiiába hittant tanítani. Este érkezem meg, de este a kongregációval kell foglalkoznom másfél óráig, aztán megint színdarabra készülnek, aztán jön a Katolikus Kör, aztán két prédikációm van és még 16 óra hittanom hetenkínt a mai négyen kívül, azlán jönnek egyéb dolgok. Igen, száz szór kell megszoptatni istenhitiel. a szeretet, türelem tejével a kétezer hívőből álló tömeget, amely olyan, mint a csecsemő, amig a kedves kérésnek eleget tehetek, hogy: „Most jöjjön, költőnk és szavaljon nekünk valamit . . — Igen, igen, akár az anya. Nem költői villából, nem kávéházból, de innen indulni el és résztvenni a szépségversenyen: szavalni Pesten, a legnagyobb teremben, szavalni Temesvárott a színházban, Kolozsvárt, a nagy kulturközpontban, Pécsett két nap két zsúfolt színház előtt, stb., stb . . . — Hát most aztán nagyon okosat kérdezel, hogy miként csinálom? Nehéz azt megmondani. A „sikerem" titkáról akarsz kivallatni? A feleletet ebben sűríteném: „Sikerem" titkát abban láttam, hogy mindig azokat a verseket kerestem ki, amik nekem is tetszenek, a közönségnek is. A legtöbb előadó és koncertező művész ott ég le, hogy e kettőt nem tudja egyeztetni. Amit előadnak, legyen művészi és tömeg- szerii. A közönséget nem szabad lonézni. Egy közönséget semt A mii vész legyen alázatos. A művész becsülje meg a közönséget abban is, hogy készüljön el! Teljesen, hibátlanul, mindig, minden előadásra. — így most már megérted, hogy a „szavalás technikáját" nem tanultam senkitől s öntudatosan nem is tudok róla sokat. Egyet megállapíthatok: ami nekem nem tetszik s nem tömegszerü, azt nem is tudom szavalni. Tehát tévedtél, mikor egyszer azt mondottad (Budapesten). hogy az egyszeregyet, ha én szavalnám, annak is nagy sikere lenne. — Kérdésedre tehát csak azt válaszolhatom, hogy a versben magában van meg a szavalható- sága. Az ilyen verset keresni kell, próbálni kell. Sok vers volt műsoromon, amit soha többé nem vennék feL Ilyen verset e célra nem lehet írni, ki kell keresni, mint-az erdőben a karikának való görbe fát. — Egyéni megnyilatkozás a szavalásomban? E kérdésedre válaszom az, hogy azt hiszem, csak egy van: a természetesség. A fülemile nem tud rigófüttyöt, de amit tud, azt teljesen és tökéle lesen: mert önmagát fütyüli. — Mikor betanulok egy verset, már tanulás közben kifejlődik a szavalásának technikája, melyen sohasem szck'am változtatni. Kis útbaigazítások segítenek, ha nem vagyok megelégedve. így, ha emlékszel, mikor Imre öcsémnek és neked először szavaltam el a „Rohanás a tavaszban“-t, azt mondtatok, hogy valami tökéletlenséget éreztek (mintha a vonat rossz vágányra fut). Akkor gondolkoztam a dolgon s rájöttem, hogy a saját versem két részre oszlik. Az egyikben az ember szeretné, hogy siessen véle az Élet, a másik részben az ember már szeretne kicsit lassabban, sőt!.,, de a sofőr ordítja a tempót: sietni, sietni, sietni muszáj!.,. Mikor erre rájöttem, utána már ment a szavalása s nem változott máig. — Azt kérded, mi a véleményem a közönségről? — Az ember más, harmadmagával egy szalonban és más lesz ezer ember között, ha a tömeg atómjává válik s föltétlenül elveszti önállóságát, például a kriticizmusban. — Ezer ember között. — aki valamiben hisz, valamiért lelkesedik — még ha a legfanyarabb ember is, felmelegszik. (Igazán vallástalan csak abszolút különc, egoista, emberkerülő lehet.) — A tömegnek pedig plakátszerüen, nagy vonalakban kell adpi a dolgokat, hogy egyszerre, egy lélegzetvételre felfogja s főképp olyan dolgokat, amiket tüstént kapcsolni tud a maga életével. — A szobaköltészet üvegházi kis finomságai szóba, se jöhetnek, amikor abszolút nagy tömegextázist akar valaki elérni. — A tömeg megérzi, van-e a költő, a szavaló mögött „aranyfedezet", vagy nincs. Aranyfedezet... : a tiszta, becsületes, nagy lelki harcok után diadalra vitt. féltetten őrzött magasabbrendü evangéliumi emberség. — A háború utáni tömeg (közönség) építeni akar. Építeni az egyén életét és az egyénekből álló közösségek életét. Ennek a tömegnek szemfényvesztés nem k-M! Se görög- tüz, se költői játék! Egy világ ingott meg alatta. Vasbetont akar látni élete alá. Politikában, gazdasági életben, vallásban és költészetben. nemcsak színes hangulatkákat álmodik neki papírból és tintából, az után menni fog. — Az élet vasbetonja ma is ugyanaz, ami volt már pár ezer évvel ezelőtt: Isten, szeretet, jóság, család, anyaság, testvériség, tiszta szerelem, tiszta család a nemzetben és tiszta család az emberiségben; jobb élet illúziója, szebb élet illúziója. — Mindezt melegen, egyszerű emberi nemzetközi nyelven, nagyképűség és gőg nélkül kell tálalni, művészi alkotásokban s a tömeget fel lehet forrósitani az extázisig. * — Még egy kérdésed van? Hányféle közönséget ismerek? — Van közönség, amely azért jön össze, amiért karácsonykor jönnek együvé az emberek. Akarnak valamit. Nagy-nagy illúziójuk van. Szent nekik a dolog, ami ott, akkor történik. Szeretik az igazság, a jóság, a szépség szenzációit. Nem kényszeríti őket senki és semmi az eljövetelre. Úgyszólván alig is hívja őket valaki. Például Pesten, millió ember közül összejön háromezer a legnagyobb teremben! A levegő maga esztétikus, telve van villanyossággal... Nem is tudnék gyengén szavalni. A közönség viszi magával a költőt. A költő azlán még jobban megnyer- geli a közönséget. Abszolút harmónia. — Van aztán közönség, amelyet jótékony célra plakátoztak, hivtak, rimánkodtak össze. Van közte sok olyan, aki a képviselőnő kedvéért jött el. Van sok, aki a világ legszebb verseit odaadná egy jó kaláberért és igy tovább. — Ilyenkor már megüt valami az első verseknél. Nehéz a dolgom. Ha éppen meghűlés miatt rossz hanggal is küzködöm, akkor nagy elkeseredéssel csinálom az egészet. De a tömeg lassan mégis felmelegszik. A végén mindenki a tömeg-extázis hatása alá kerül; a kalábrisíák és a vadászok is, de az embei mégis érzi, hogy itt csak a produkció segített. , Ez hang", vagy „ez memória" s más hasonló megjegyzéseket hall az ember. Mi az eredmény? Egy példa rá: egy ilyen közönségből egy nagyon előkelő hölgy megkérdezte tőlem, hogy mit akartam mondani az „Aranyos kicsikém" cimü versemmel, amely egyébként bevált tömegvers s amely Sziklay Jucikának már negyedik elemista korában nem volt probléma . . . — Néha sötét foltokat érez az ember a teremben — mondotta Mécs. — Akkor, ha olyanok ülnek a tömegben, akiket nem lehet kapcsolni a titokzatos villanyárammal. Például több kisiskolás gyermek együtt, aki nem tud sokáig figyelni. Vagy ha többen vannak együtt a költő- ellenségei, (Ilyenek is vannak? — kérdem.) akiknek foltját arcuk látása nélkül is megérzi az ember az elsötétített színházban. Fontos, hogy a közönség egymás háta mö ött üljön s egyetlen arcot lásson: az előadóét! — A legszerencsétlenebb rendezés az, ha a közönség oldalról szemben ül s egymást is j látja, nemcsak az előadót. — A lírai versnél alig vau akció s igy egykét félrenézés. figyelmetlenség s az előadó1 már nem ura az egész tömegnek. — Kisebb termekben mindig jobb és könyj nyebb forró sikert elérni, mert közvetlenebb a helyzet. — Mely közönség a legbálásabb? — kérdem Mécstől. — Hát természetesen a fiatalság. Fiúk, lányok. Ha csak egy estéről hiányzanak, nincs meg annak a sava-borsa. — De nem ez a legértékesebb közönség. A sokat szenvedett, sokat próbált, lelki életet élő, emelkedett sadvü, sokat dolgozó középosztály, amelyik már erősen belenyúl problémáival a proletariátus életébe. Ez a legértékesebb közönség. — Általában sokat tesz az is, hogyan készítenek elő egy estélyre egy közönséget. Foglalkoznak-e vele áldozatos egyének évek óta. Például Sopronban megbámulam, mily rendszeresen van megnevelve az a 800 ember, aki belefért a hatalmas terembe. — Az erdélyi közönség szordinósabb művészi produkciókra is reagál. — Nagyon kiváncsi lettem volna, hogy az erdélyi Írók itt. nálunk, milyen sikert értek volna el, leszámítva az idegenség varázsával való hatást, amit mindig be kell kalkulálni Egy kérdésemre nem akart válaszolni Mécs László. Azt kérdeztem tőle, hogy az országoknak mely részében lakik a leghálásabb közönség? — Erre nem válaszolok — felelte — mert. ugyanazon városban volt ilyen és olyan eredményem, melynek talán magam is oka voltam. Aztán meg néha önmagam előtt „leégek", hólott a közönség nem tud semmit az én rossz érzéseimről s teljesen meg van elégedve. — Azt kérded, hogy mi befolyásolja a szavalásomat? — A közönség föltétlenül. Az iró mindig tud Írni elég jót, a költő crak akkor, ha igazi ihlete van. így’ vagyok a szavalással is. Nem vagyok szavaló művész! — Az ungvári Petőfi-centennáriumig soha életemben nem szavaltam. A szeretet vitt a pódiumra, a szeretet levegőjében született meg a szavaló életem. — A taps bizonyos fokig hőmérője a szeretetnek, de nem mindig. Befolyásol az is, hogy fáradt vagyok-e, vagy sem. Nyugton hagytam-e itthon a híveimet, vagy sem. Jó-e a torkom, vagy sem. Persze néha a szeretet csodákat csinál a legválságosabb hangulati, vagy torok-zavaroknál! Még egy rabvallató kérdést teszek fel: miért szaval Mécs László? — Kötelességből — feleli meggyőződéssel a költő. Hivásra, kérésre, sőt most, az utóbbi években már csak gorombáskodásra reagálva szoktam szavalni. (A gorombáskodás a sok levélválasz elmulasztása miatt van.) — Egyetlen egyszer sem szavaltam a saját jószántomból! Mindig valami kulturális, társadalmi célt akartak elérni a meghívó egyesületek. De ez csak az első időkben volt, most a rettentő le- roügyoltságban már csak anyagi cél lebeg azok előtt, akik meghívnak, az élet nyomorúságai nélkül sohasem szavaltam volna. — De nem bántam meg. Mikor szemben állok száz és száz testvér emberi arcával, akkor mindig elfelejtem azt a kinos érzést., amit az erezhetne, akiuek meztelenül kellene ezer felöltözött ember előtt megjelennie. A szeretet ezt elfelejtteti teljesen. — Szeretet nélkül, csak hideg művészi célból nem álln k ki. — A lámpalázat különben nem ismerem. Az abszolút készültség és környező szeretet teljes biztouságérzést eredményez — fejezte be vallomását a költő, aki szemben ezernyi és ezernyi tömeggel oly könnyed gesztussal jelentette ki, hogy ő — nem sza való művész. Azt hiszem, több annál . . . RÁCZ PÁL. Ha megérzi a költőben azt a valakit, aki örtást választéki * * Lezolcsóbb ár a ki Pausz T., Kosice Üveg — porcellán — villanycsillárok! IlilllllllllllllllllilllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllHIIIIIIllllllllllllllllllllllllllllllllllllllltlIlllllllllllllllllllllillilllllllllililllililliilllllill Modern képkeretezés, üvegezés Telefon 2423 Alapítva 1833
