Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)
1935-01-13 / 11. (3563.) szám
1035 január 13, vasárnap. 'PRAGAIA\aG^AR- H1 RliAP Egy polgár vallomásai 7. De .akkor még ruean tudhattam, hogy az élet az kő . számára gyanús anyag, s csak módjá- vaftj. preparált állapotban lehet felhaszmáln i belül© valamit. Később, mikor megtudtam ezt, mintha robbanás középpontjába kerültem volna munkámmal és életemmel, jó időre valósággal megbénultam és megsiketülitem- Egyelőre nem láttam sehol a láthatáron nehézségeket.. A világ minden jel szerint, tele volt érdekesnél érdekesebb „anyaggal4', — igazén, csak meg kellett járni, csak győzae az ember, igy tetszett Nem voltam, s ma sem vagyok feltétlen liive az elefántcsont-torony elméletnek. Azt hiszem, ugv Is lehet elefánt- csont-toronyban is lehet... az írónak végül is nem árt sentmi, az elefántcsont-torony, de •az újságírás. sem..Nem bízom a nyafogó esztétákban, akik menekülnek az élet elől. ahogy gyanakvással és ellenszenvvel tölt el a „naturalista44 író, ez a cigányprímás, aki úgy adja, ahogy ..szive diktálja44, és „leírja az életet", d© akkura busán úgy, mintha megszólalna az élet..! A két szándék között él és alkot valahogy kínlódva, az Író. Utazni kezdtem Németországban, s állandóan úgy éreztem, .magam, mint „kiküldött munkatársunk44, aki útban van, talán nyomoz is • egy-, rejtély ügyéiben, amelyet minden titkával és ága bogával nem sikerült, soha meg- fejteni;-.. Bársvnygalléros rubámt.an utaztam, nagyon vékony téli kabátban, s lehúz idején' is lehetőleg’, kalap nélkül; csak a.bibliát, a kaktuszt, a csonti eszületet, s kis néger fétist vittem mindenhová szorgalmasan magammal. Könnyebb podgyásszal még nem utazott, riporter;. de umegbizatáson'4. te oly laza, általános jellegű volt,.. Mindem érdekelt, s ugyanakkor minden olyan átemszerüen összemosó- dott;' Az - ifjúság titkkádt ködében láttáim az élét m és nyári tájait, minden ember „érdekéé44 volt, s egy thüringiiai állomáson ötletszerűen kiszálltam, az álloimáefőnöknél aludtam, s vemet irháim áTTÓlV''hri§íy étek,- itt vagyok Thüriugiában, Idegenek' között, e mindez egészen csodálatos és felfoghatatlan. Nem, .rajtam nem fogott az előző nemzedék „nil adunrari44- szémlélete. Egy porosz krumpliföldet tudtam ünnepelni, minden elragadott, mint egy fiatal kutyát, állandó „egyéniség-ön kívüle tben" éltem, mint aki közvetlen halálveszélyből menekült meg, s most nem tudja, minek örüljön elsőbben, minden egyformáin sürgős, személy szerint reárn tartozó... A háború volt a halálveszély, melyből megmenekültem, -- engem a háború utolsó esztendejének tavaszán soroztak, a .szituációt akkor már nem lehetett félreérteni,' s az éri korosztályomba cél és értelem nélkül küldték te az ieonzói front,ra, tizenhatan esték el az osztályból ebben az utolsó .esztendőben! — de mit tudtam én a háborúról? Valami, e borzalomnál is általánosabb 'halál-veszély elől menekültem; mindent úgy néztem meg, tárgyakat, tájat, embereket, m inéba „szemtanú44 lennék, s akkor 'átnám először, de talán utoljára is, s be kell számolnom majd egy későbbi kornak a látottakról. Szavakkal el tudtam volna akkor elmondani ezt. Egy ,,kultúra44, vagy amit általában annak neveznek, a hidak, iVlámpák, festmények, pénzrendszerek és verssorok, szemem előtt bomlott fel alkatrészeire; nem ..szűnt meg", dehogy is, csak éppen átalakult, de olyan ijesztő ütemmel, mintha megváltozott volna a földgolyó fölött a légköri nyomás, amelyhez hozzászoktunk s amelyben addig éltünk. Ahogy a pilóta száján, fülén, orrán elered a vér, ha rendkívüli magasságokba keiül, olyan pánikban észleltem valamilyen különös vérszegénységet a jelenségeken. Tudom, féltem. Valami, elmondhatatlanul fontos és becses, megszűnőben volt körülöttem- Úgy féltem, ahogy egy fiatal állat félhet földrengés előtt. Akkor nem olvastam még Spenglert, s néni gyűjtöttem „elméleteket44. Sürgős dolgom volt, látni akartam még valamit. „eredeti áll a nótában44, mielőtt bekövetkezik az a defin.iá thatatlan változás. Utrnkel- tero- ' ' •v" -- ■' Á Ruhr-v időiken utaztam, a gyárak üvegteteje mesterséges zöld fénnyel világított a komor táj éjszakájában, az állomásokon ba?o- nettes szén egál-négerek állottak őrt." "Nyugtalan vóltam. Ilyen egyszerű a világ? A „siket", a „diadal44 csakugyan erő és hálálom kérdése? Az essen i pá lyaud varon döglött vonatok áztak az esőben, a pályaudvar bonyolult válírja: Mára! Sándor tószerkezetét nem tudták működtetni a franciák, a szén-vonatok befagytak a télibe, a ba- pmettes szén egálnégere k ármádiája nem bírt a szabotáló német vasutasokkal, az esseni pályaudvar váttószerkeze tét csak az érti, aki ott nőtt fel. Dortmundban Ernőnél, elkallódott nagybátyámnál aludtam két napot, Padlásszo- bá-ban lakott, egy éjjeli kávéházban muzsikált, egész nap aludtunk, majd nehéz pálinkát ittunk s West,fáliai. kolbászt falatoztunk, s Ernő — integrál-számításokkal szórakoztatott és este a lebujbán Bachot játszotta tiszteletemre. A részeg vendégek áhítattal hallgatták, az éjszakai zengeráj német vendégei elázottan is mintegy kaptákba álltak Bach előtt, éjfél után, ölükben -a jágerua-drágos,német bái-lányokkal, s könnyekig meghatva és megtisztelve ... Milyen visszás és émelyítő volt ez az áhitat, ez a k-ötelességszerű szakértelem, mellyel a németek, minden rendű és rangú németek, a „művészetre44 s a nyomtatott betűre felfigyeltek s az élet minden helyzetében tisztelegni felsorakoztak ... de smokkság, kacson yrendüségi félelmek, fontoskodás és áhítat a Szellem előtt, mely minden németben ugyanazzal a hőfokkal parázslik, mint a „drill44, a debunkózotteág, a „fegyelem”. kéjes szeretete, — sóikkal később, az angolok között tanultam meg, hogy az önként vállalt fegyelem egyértelmű bizonyos viszonylagos szabadsággal! - mindez és mindenestől nem hatett-e meg legalább annyi!-,: fialni lelket, mint amennyire gyanúval toKöt!,© el? Ernő Bachot- zongorázia a lebujbán a részeg w es ff álla i anyacsav ar-ügyn ö k ö knek, ak ik könnyes szemmel és áiii latosam hallgatták, valamilyen fülkasogatóian fals érzelm.esseggel, ahogy’ a rossz leányok viselkednének, mikor éjifél után a lokálban anyjukról adnak elő, —- s mégis úgy éreztem, hogy megértettem ezen az éjszakán valamit, ami a németek legtitkosabb magánügye, amitől ők legalább annyira németek, mint a rendszeretet, a fe~ gyeíémy'áz alárendeltség lelkes vállalásától... Úgy hittem, kezdem érteni a németeket. Igaz, az értelmes és tanulságos éjszakát követő hajnalon két dortműndi detektív jött értem Ernő lakására, s bevitték a dutyiba. Életemben először ültem börtönben. Déliig faggattak, aztán elengedtek; egyszerűen gyanús voltam nekik, mert fiatal voltam, idegen voltam, nagy hajat viseltem és bársonygallért kabátomon, s akkortájt, néhány hónappal a müncheni vörös terror és a berlini spartakus-napok után, mindén idegenben kommunistát szimatoltak. Délre elengedtek, s egy „stresszes44 monoklis fogalmazó még bocsánatot is kért; az idők zavarosaik, nem lehet tudni semmi biztosat, de papírjaimból meggyőződött, hogy egyetemi polgár és „úriember'4 vagyok... Ez a néhány óra a dortműndi rendőrségen megint uj lecke volt a németekről. A kihallgatás, melyet igen magas tenorban kezdtek, néhány élesebb válasz után lágy, zavart és bünluda- to mollban végződött... Nem tudtam sokat a rendőrségi kihallgatások nemzetközi technikájáról, s azt hiszem, a SootlaUd Yard kivételével.. ahol egyszer • teával kínállak és klubszékbe ültettek, mindenütt máshol a világon megvertek volna, ha ilyen hangon' fé~ j ielgetek egv rendőrfogalmazó kérdéseire. A fogalmazó krakéler hangon kezdte, de már az első le intésre zavartan vigyorgott, torkát köszörülte és nyájaskodott. A többi már csak játék veit és formaság. Akkor vettem először észre, hogy a neme' kraléi,;ség megöli: zárni- van és bizonyiaianyág. „Akkor vettem először észre...44 — minden sort ezzel a. vallomással illetne kezdenem e könyvben, Minden nap azzal telt el, hogy „először vettem észre*4 valamit, a világiót, a csillagokat, a pincéreket, a nőket és az- irodalmat. Az életnek azt a szakát, éltem, mikor valamilyen permanens elfoglaltságban robotol a fiatal ember, s ügy érzi, személyes küldetése van, melyet senki más nem végezhet el helyette Szorongó állapot ez,, krónikus gyanakvás, hátha nem is olyan a Viliág, amilyen Kosztolányi Dezső: KÉT OLASZ ROMA Es mind elém jön, aki meghalt, a rozoga kis templomajtón. Hétszáz sovány fej integet be, hétszáz szikár kis öregasszony. Mind ükanyám. Egykor ők is jártak homályos templomokba, szentelt vizet hánytak magukra, keresztet csókoltak zokogva. A szentmiséken sirdogáDak, az oltárok elé omoltak s mostan fehér váz-ujjaikka] meg-megfenyitenek a holtak. Megrészegülök az örömtől, kinyil a menny és újra lótok; gyónószékek homályos öble, m eggy színű ibolya talárok, térdtől kopott, süppedt kövek ti, hosszú imák és örökélet, fehér, piros, lila púpocskák, halvány mártírok, néma mécsek, ó tönijénfüst, ó tiszta mámor, aranykehely aranyborából, ó égi rózsa, lágy aróma, ó Róma, Róma, Róma. n BOLOGNA Rómából jöttem meg éjjel Bolognába és kiszálltam. Rekk enő-nehéz meleg volt a szállóba. Tűrhetetlen vágy fogott el, hogy szaladjak, kóboroljak, megfürödjek, lemerüljek, elterüljek az idegen életekben. Már futottam is a lépcsőn a városba, boltivek közt. l'etronio templomához, a titkos találkozóra, Mindenünnen fény kiáltott, fény sikoltott rám az utón, mint egy emlék, mint a múltból, fény kiáltott, bogi’ megállják, fény kiáltott, hogy maradjak. Nem tudott az éj aludni. Annyi fény volt, annyi ember, annyi lány és annyi if jú, ismeretlen ismerősök. Sápadt és komoly diákok, sűrű-nagy latin hajakkal és az éj kávészagu volt. jégszagu volt. mert a tündér, apró boltocskákba sorra forrt a kávé, bugyborékolt s a pohárba tejszinüen csorrant a darált jegekre a kókuszdió nedűje. Folyt az élet, mint a színház. S én leültem itt közéjük, nem mint néző, mint a színész, az arcomra rászorítva utiálarcom keményen, mintha mindig köztük élnék, titkaik, emlékeik közt. Es mímeltem a beszédük. Caffe nero. signorina! Élet, élet, drága játék Aqua frcsca c o n ghiaecio! Játék, játék, drága élet. És beszélgettem; M e d i c e ? És legyintettem: N i e n t e ! És sóhajtottam magamban régi szivemhez: G i o v e u t u 1 G i o v i n e z z a, g i o v i n e z z a ! D o v‘ é d o v‘ c signorina? így dobáltam el, mi pénz volt, a zsebemben az ezüstöt, igy dobáltam el, mi szó volt, a szájamban, a fejemben. Hajnalig csak üldögéltem, elfeledtem, hol születtem, eltemettem, azt ki voltam 8 játszottam, hogy én is élek. nek érzékeled, s elragadtatás szakmányba, hogy ilyen szép feladat jutott itt a földön osztályrészedül, neked kell megfejteni a világmindenség titkait, lehetőleg maradéktalanul- Elutaztam Essembe és. elutaztam Stuttgartba, ahol nem volt semmi különösebb dolgom, s nemi néztem a múzeumokat, sem a középületek építészeti érdekességei:! Uocapadokem vagy kávéházakban ültem, állandóm lesben, izgatottan, valamilyen bonyolult fontoikodás- ■ sál, abban a szent meggyőződésben, hogy most ; nemsokára történni kell valaminek, s az esemény nagy horderejű lesz életemben. Lég- ; többször nem lör-lént semmi, csak éppen elfogy olt a pénzem. Ho-szu éjszakákon át utaztam Hamburgba, vagy Uör.igsbergbe. ahol oly feltűnően nem volt dolgom, s oly kevéssé voltaim „turista44, hogy néha még a fogadósoknak és a rendőrségnek is féltünk Ezekből a városokból, ez izgatott utrakelésékből és céltalan ' m egér kezese kből leginkább emberek arcára emlékszem már csak. Darmstadtban egy fodrász, kinél.hajat vágattam, politikai vitát kezdett velém, hazavitt- és bemutatott családjának. Három napig laktam náluk, míg észrevettem, hogy — a szülők és a két gyermek is elmebajosok. De „normális44 voltam-e én magam? Mindeneseire úgy viselkedtem, mint -egy gyerek, aki váratlanul óriási játékszobát kapott ajándékba. Ez a játékszoba, melynek minden sarkában válogatott és izgalmas játékszerek halmaza tornyosodéit, a világ volt. Játék köziben, — az utazás, az egyetem, az emberekkel való érintkezés, mindebben volt számomra valami játék szerű elemi •— néha különös, szinte fájdalmas felelősségérzet hatóit! át- Olyan szorongásban éltem, mint aki szándékosan elmulaszt, „bliccel4 valamilyen életbevágóan fontos megbízatást. Rengeteg dolgom volt, csak éppen nem tudtam sehol elkezdeni. Sokáig [art, míg az ember megtanulja, hogy tulajdonkénen nincs is semmi dolga; s akkor legtöbbször elkezdi végre valahol. Müncheniben megálltam egy lélegzetvételre; éppen forradalom után voltak, az uocákon még takarították a barikádokat. Akárhol megesett e hónapokban német vándorú-iámon, hogy valamelyik vidéki városban, séta közben, az egyik ucoaszöglet mögül tüzelni kezdtek forradalmárok, rendőrök közeledtek roham-lépésben, uccai tűzharc fejlődött, s kis időre be keltett álla ni a golyók elől valamelyik kapu alá. A lázgörbe csúcspontján túl7 P-------------- ----------------I BRISTOL... I BRISTOL.,, j BRISTOL ! Száüoda Bu&’acesf | DunaDart árban és szolgálta* I tásban vezet Szoba tellet eiíátéttal | személyenként napi 1 12 pengőéit ________________________________
