Prágai Magyar Hirlap, 1935. január (14. évfolyam, 1-26 / 3553-3578. szám)
1935-01-13 / 11. (3563.) szám
T^GAI-MaG^AR-HIMjAK BESZÁMOLÓ írja: Sándor Imre Beregszásztól Maradjunk Beregszásznál. Nagyon érdekes város ez és sok mindent meg lehet itt. tanulni. Először is azt például, hogy a fák nem nőnek az égig. Úgy hat ez a város, mint a nagy nekiinduiás és megrekedés. Sok az uj épület benne, vannak kicsiny részletek a városban, amelyeket úgy kell nézni, hogy az ember szem ellenzőt formál a kézéiből és akkor „nagyvárosiasán" hatnak. A „nagyvárosi hatás" általában a gyengéje ennek a kis városnak, amely — rukkoljunk ki a szóval — nem tesz jó benyomást a vándorra. Leg- kevésbbé éppen a nagyvárosi hatású részletek. A néhány légi szép épület békéje után. úgy hatnak ezek az „üzle [házak" és „passzázsok", mint a falusi gigerii a pirospozsgás parasztmenyecskék között. Nagy nekirugaszkodást és fél'bemaradást érezni lépten-nyo- mon. Ha az ember kilép az állomásépületből, azt hiszi, hogy faluba érkezett és a Főtértől néhány lépésnyire áhitatosan bűzlik a Yérke lecsapolt medre a téleleji napsütésben. Talán sehol se lehet úgy érezni, mint itt, a háború okozta nagy félbemaradás utáni stiLusválto- zást az építkezésben. Itt mindenesetre elég visszásán hat. A baj éppen az, hogy az uj stílus is félbemaradt, mert az építkezés is félbemaradt, a sző legszorosabb értelmében. Egész sereg félbemaradt házat látni, felhúzott falakat, amelyekre már nem telt tető és vakolat, A legszonnorubb ilyen látvány egy árnyas domb aljában a kétemeletes vakolatlan, tetőtlen épület, a magyar diákinternátus félbemaradt épülete. De szomorúan hat a többi ilyen félbemaradt ház is, amelyeket, magánosok kezdtek építeni és hagytak félbe „vakolat" hiányában, Van közöttük olyan is, amelynek egyik fele már tető alá került, az ott levő szobában laknak is, a mellette tervezett szoba falai pedig csupaszvörösen, meztelenül ácsorognak. Ezt a házat tenném meg Beregszász szimbólumának, ha szeretném a szimbólumokat. Nem rossz példa, erre a célra az említett Vérke patak medre sem, amelyet szabályozni akarnak, mert erősen terjeszti a maláriát. Le is csapolták, — a malária azóta még erősebben terjed —. már dolgoztak is valamit a partokon, de nem akar haladni a munka. Úgy tetszik, itt is hiányzik valami anyag- szerű a jóakarat mellé. Ez az anyagszerü mintha egyebütt, is hiányozna. Estefelé kollegákkal és ,szimpatizálókkal" ültem az egyetlen kávéház forraszán. Régóta nem hallottam annyi alapítási, vállalkozási te ivet, mint itt egy félóra alatt. Lapalapitások, üzletek és hasonló légnemű kombinációk úgy lobbantak fel, mint a gyufák lángja, amelyeknél sűrűn gyújtottunk a cigarettákra. Meglepő az itteni kollegák tájékozottsága is. Még a vonaton találkoztam egy beregszászi újságíróval, aki attól kezdve, hogy milyen szappannal borotválkozik Mussolini, egészen addig, hogy mit reggelizik Ber- nard Shaw, pontosan informálva volt a. világ- politika és a művészet minden eseményéről. Tulajdonképpen egy egész uj stílust ismertem itt meg, a „ké'zsebes" stílust, amelyet még sohasem láttam ilyen közelről az újságírásban. E stílus két tényezőn alapszik. Az egyik a nyomdaszámla, a másik — nem az olvasóközönség. Úgy láttam, hogy Beregszászon lapot ad ki mindenki, aki ad magára valamit. De később megtudtam, hogy más ruszinszkói városokban még jobb a helyzet. (Később hallottam, hogy Munkácson húsz magyar hetilap jelenik meg, nem szólva az államnyelvü hetilapokról. Nem jártam utána a dolognak, mert legendának jobban hat.) Nem merem elmondani, hogy miből élnek ezek a lapok, a szerzett értesüléseket el teszem regény számára. Tényleg regényes iskola ez, de nem jó az iskoláról beszélni — „aus dér Schule sp’recheu" — az ő iskolájukról a légii evésbbé. Kétségtelen, hogy e gyors röptű a1 anifásokban és tervekben sok a fantázia, de hiányzik mögötte egyrészt, a tekintély, másrészt a valósa? támasza. Nagyszőlős, ahova Beregszászról utaztam, sokkal jobb benyomást tett. Kisebb igényű város, de rendesebb, tisztább, egységesebb. Itt nincsenek lapalapitások és félbemaradt házak. Barátságos házsor vonul végig a vasut- uccán, nagyobbrészt egy lakásból álló magán- házak, csinos kertekkel. A fő uccu is megnyugtató Nincsenek benne „üzletházak", de nincs lecsapolt Vérkepatak sem, amely a maláriát. terjesztené. Tízperces sétával eljut az ember a város végében lévő Perényi-kastély- hoz, ez szép barokk „Landhaus", amilyet ritkán lát az ember. A falai egy kicsit kopottak, a kastély parkja nem nagyon gondozott — egy kicsit Isabeíle-Te, André Gide regényére gondol az ember, ha látja, — de azért nincs az a kietlen ellentét a kastély és a fő- ucca uj házai kötött, mint például Beregszászon a régi vármegyeháza és a modem üzletpasszázsok között. Nagyszöllős nyugodalmas hely, bizonyára kevesebb vállalkozó szellem füti az embereket, mint a beregszásziakat, kisebb itt a fantázia, de nyűgödtabb és biztosabban alapozott az élet. Meglátogattunk itt egy gépüzemet — valószínűleg a legnagyobb üzem Nagyszőlősön — egy villanygépekre berendezett lakatos- és autőjavitómühelyt. Négy-öt modern gépet láttunk, amelyek közül néhány járt. A tulajdonos, az egyetlen ember, akit az üzemben találtunk, az egyik acélesztergályozó gépnél dolgozott. Kicsiny, zömök, jókedvű ember, csak mosolygó fejbiccentéssel fogadott bennünket és dolgozott tovább. A .gép zajongása mellett beszélgettünk vele, kiderült, hogy székely, jóhumoru, sorsával megbékélt ember, amilyet ritkán találni a mai gépüzemü világban. Egyediül dolgozik a gépeivel, volt egy alkalmazottja, de azt kidobta, mert lopott. A legnagyobb büszkesége az, hogy egyedül leplezte le a tolvajt és egyedül találta meg a helyet, ahol a tolvaj elásta a lopott golyéscsanágyakat. (Az esetről irt is akkoriban a PMH.) Egy ember a gépüzembem. Egyedül van a négy-öt géppel és vidáman dolgozik egész nap. Vicceket is megereszt esztergályozás köziben, jóizüeket hunvorit hozzá. Kisüzem, géperő, egy ember: majdnem úgy látszik, hogy ez a boldogság mostanában. A FEKETE PITYÓKA Irta: Nyirő József Nézzünk széjjel sógor, hogy valami hazavinni való nincs-e — mondja gondosan Vitos Álózi, a szentsimoni állomáson, miután a faragott fát lerakták. — Ha lehet, üresen ne járjunk. — Semmi érdemleges dolog nincs! — jelenti a sógor. A kocsik üresek. Egyikbe láttam csak valami fekete követ. — No, akkor rakodjunk meg belőle! — villan meg a szeme Álózinak., — Azt minek? —- húzza a kőszén felé a sógor a szekér farát kelletlenül. — Azzal te ne törődíj, csak rakjad! —■ Ez mi a fene? —* undorodik a sógor. — E biza fekete pityóka! — kacag Vitos Álözi. — De a tűzön megveresedik. — Egye meg ki ed a nemzetségivel! Hirtelenében megtöltik a szekér derekát, s jól betakarják szénával A kabalák izzadnak a nehéz tehertől. — Tiszta bolond kled! — mérgelődik a sógor. — Az azután válik meg — feleli nyugodalmasan Álózi. Amire jó beestelednék, már haza is érnek. Még alig pitymalik, mikor Vitos Álózi megveri a sógora ablakát. — Siess hé! — Hova a temerdek tűzbe? — Megyünk pityóka ültetni! — Azt maholnap ásni kell, nem ültetni! Nem most az ideje — Ennek most! — türelmetlenkedik Álózi. — Sokat ne szokotálódíj Ignánc, hanem siess! Már be is van fogva. Hozz egy jó kapát magaddal! Ignánc sógor engedelmes ember, mindjárt szót fogad. Retten aztán felülnek egy gúnyos deszkára, s szép leptiben kikocognak az erdő aljába. Ott van nekik egy vékás osztozó pityóka földjük. Köves, mocskos, utolsó, vad föld, amiben semmi sem terem. Akkora sziklák ütköznek ki belőle, mintegy fél templom, s a borsika kezdi elölni azt is. ami használható volna. Frissen leszökdösnek a szekérről. Vitos Álózi egy vesszőkosarat megtölt a fekete kőből, s a kapát a másiknak a kezébe nyomja. — Vágj ide egy fészket, Ignánc! Jó mélyet és jő széjjesét! Ignánc vágja, Álózi három, négy akkora darabot, mint a fejem, belehajit, s aszondja: — No most takard bé! — Megvénül kied addig, amíg ez a pityóka kikel! — hitetlenkedik a sogór. — Az nem a te bajod! — titokzatoskodik Álózi. — Ide és vágj egy fészket! A sógor vágja, de mérgelődik. — Ha Istene van, legalább mondja meg, hogy mi most mit csinálunk! — Mü biza két kicsi hegyes fát, s ha eltörik, esment mást... Nagy fifikával egy jó félmázsás darabot úgy helyez el, hogy a fele kilátszik a földből. — Olyan, mintha nagy fekete tyuikot ültetett volna meg, — kacagja Ignác. Álózinak is jó kedve van. — Ne ijesztegesd, hogy tojjék! — Osztán mit tojik? — Pénzt tojik az értelmes embernek. Nem telik bele félóra, a fekete pityóka el van ültetve. Három-négy darabot a szebbekből kiválaszt. Álózi, s nagy vigyázattal elteszi az átalvetőbe. Ignánc sógor meg sem meri kérdezni, hogy mit akar vele. Szótlanul ülnek fel a szekérre és haza eregetnek. A kapuban keményen ránéz Álózi, s megfenyegeti: — Ha jót akarsz, arról, amit ma csináltunk te ne tudj semmit! Ha megfeszitenek, akkor se! — Nem kacagtatom magam, ne féljen! No azért! Két nap múlva Pele Ignánc aszondja az öreg Álózinak; — Nyúznak az adó miatt. Ezt a két koszos malacot béviszem a szeredaí vásárra Kied nem jön? — Mehetek! — felelt, leptiben Á'lózi. — A dolgomtól reáérek. Ignánc még örvend is, hogy segítségére lesz a piacon. A malacokat ham ar elszokó táljuk, — No most te jere velem! — aszondja Vitos bá. A templom uccáján leereszkednek, s az Ájvász ur boltja előtt odasuttintja Álózi a társának. — Te osztán ne szólj egy szót se! Ájvász ur, az örmény régi jó embere Vitos bának. Nagy parulával fogadja. — Mi jóba járnak? — Valamit kérdő zni szeretnék a tekéntetes úrtól... Azzal előhúzza a szőrtarisznyát az oldaláról, s kivesz egy gyönyörű darabot az elültetett kövek közül. — Ez ugyanő iza miféle? Ájvász nr meglepődik, — Koszén az Álózi bátyám ... Hol kapták? — Van nekem a sógorral egy két vékás osztozó pityóka földem az erdő alatt, onnan hozók. Úgy teli van efféle fekete kővel a hely, hogy mozdulni sem lehet tőle... S hát kőszén? ... No ott egye meg a fene! Elég haj a nekünk!... Legalább valami tisztességes kő volna!... No köszönjük szépen a szomorú felvilágosítást! ... Mehetünk má sógor akar alá, akár fel!... — Tiszta bolond kied! — mérgelődik a sógor kinn az uccun. — A suj a pityókáját!... — Te csak jere velem, s hallgass! — hunyorít Álózi bá jókedvűen. A vár felé vivő uocán besirülnek, s a fél- várost megkerülve, komótosan újra. elindulnak az Ájvász ur holtja felé. Ájvász ur véletlenül kinn áll az ajtóban. — Egy pohár pálinkát csak megisznak! — biztatja szivéjeseu, ahogy oda érnek. — Régi kedves embereimet nem engedhetem el anélkül, hogy meg ne tiszteljem. — Érdömetlenek vagyunk reá, tekintetes ur! — szerénykedik ártatlan orcával Álózi, de Ájvász ur nem tágít. Bevezeti a belső házba, s tölti egy boros pohárba a drága fenyővizet. Igen illedelmesen viselik magukat a székelyek. A harmadik pohárnál Ájvász ur mellékesen megkérdi: — Nem adják el azt a pityókaföldet? — Nem a tekintetes urnák való — beszéli le Vitos Álózi. — örökké jóemberem volt, nem kívánom kárát... Aztán — az igazat megvallva — tegnap még eladó volt. de ma már nem az. A boltos meghökkent— Miért? ■— Álózi őszintén felel: # A kőszén miatt... Be nézőnk Kovács A gépet jó alkalmazni, a gép nem kér enni, különösen, ha ki van fizetve. A gép jó segítőtárs és ha nincs munka, hallgat és nem kér munkanélküli segélyt. Egy ember, egy család valahogy csak eltengődik a legrosszabb időkben is, de nagyon megnövekszik a gondja annak, akinek a más kenyerére is gondolni kell. Az már nem tud olyan jóizüen humorizálni, mint a mi székelyünk. Úgy látszik, az egy család-rendszer dominál Nagyszöllősön. a családi ház, az egyszemélyes üzem — és az ezzel járó igénytelenség. Nem a mai fejlődés tempójának megfelelő állapot ez, de ma. az a boldog ember, aki nem futott a tempó szerint. A nagy rohanók megrokkantak, de aki lassan járt, az kényelmesen halad tovább ma is. Ilyenek jutnak eszébe az idegennek, aki Beregszászról Nagyszöllősre utazik. Majdnem harmóniát érez az ember a békés, csendes nagyszöllősi uccán, Beregszászon pedig tehetetlen, ijedt veszteglést a sok nekilendülés nyomai között. Adia Isten, hogy újabb gazdasági fellendülés jöjjön és Beregszász is tovább haladhasson — a maga ábrándjai felé. Káruj ügyvéd úrhoz, s ő ahajt felvilágosított, hogy milyen nagy, értékös dolog ez a mi fekete pityókánk ... még a gőzöst es e hajtsa, s még a világháború es egyrészt emiatt volt.— — Azt elég rosszul tették, hogy ügyvédhez mentek, hát nem vagyok én kieteknek jóemberük?-— Ami igaz, az igaz! — ismerik be minda- ketten. — Olyan árat adnék azért a földért, amilyent itt Csákban álmában sem látott még senki — kerülgeti őket Ájvász ur. Álózi bá a sógorra hunyorít: — Ha meg nem sértem vele, mi volna az az ár? — Mondjuk, húszezer — lihegi ki keservesen Ájvász ur. Előpénznek megfelelne! — bólint reá Álózi, — Legyen huszonöt — erőlködik a boltos. — Kezdjük ötvenen! — mondja igen szelíden Álózi, — s úgy menjünk feljebb ... Barátságosan megegyeznek. Ájvász ur még a boltból is összeszedi a pénzt, hogy a foglalót kifizethesse. Vasárnap aztán kimegyek, s megnézem a földet! — búcsúzott mézédesen Ájvász ur. — Abba hiba nem lesz! — nyugtatja meg Vitos bá. Furfangos nagy esze van klednek méges, édes sóguram, — dicsérte Ignánc, mikor az előpénzt megosztották. Ájvász ur nem egyedül jött. Egy kecske- szakállas, göthös urat hozott magával, s azt mondta röla, hogy ez a geológus. — Szép mesterség lehet! — fogadta becsülettel Vitos Álózi. A geológus minden követ megszagolt, egy kalapáccsal törögette a markába, meg is nyalintóttá. A legelsőnél lelkesen kiáltott fel: — Tiszta Sarmata! — Akkel, hogy legyen — bólintott rá Álózi — mert itt fekszik a meddü csorda minden éccaka. Végre felszuszogtak a pityóka földhöz. — Hol a szén? — türelmetlenkedett Á|» vász u r. — Nyomd csak bele itt az ásót, Ignánc! — biztatja Álózi a sógort, aki mindjárt ki is fordít, kacagva három nagy darab kőszenei — No, ez hamar megért sógor! A kecskeszakúllás nekiszökik a gödörnek, kalapálja, hányja a földet, mint a kutya az egérlikat, de hát több szón nem kerül elő. — Előfordulás! — morogja. — Fordul elő itt még több es! — biztatja Álózi. — Vesd fel sógor a másik fészket es! Annak is nekiszökik a geológus, a harmadiknak is és sápadtan aszonja Ájvász urnák. — Érthetetlen! — Az magának, de nekünk nem! — felel látható undorral Vitos Álózi. — Előfordulás! — morogja töprengve, a geológus. — Van itt kibúvás es, ne féljen! — biztatja Álózi bá, s megmutatja a fekete tyúkot. — Hát e mi a suj?-- Itt nincs szén! — mondja Ájvász urnák a geológus. — Hát ez mi a temérdek tűz! — mérgelődik meg Álózi bátyom. Azt csak úgy hozták ide! — Nem, mert magától jött! — méltatlankodik Ignánc sógor is. — „Mert kied hurcolta fel ide a szentsimoni állomásról s ültette el! — Maguk csinálták ? — pattant, fel Ájvász ur is. — Nem es az angyalok! Mikor nagy fenyekedve Ájvász urék elrohantak, Ignánc sógor busán sóhaj'ott fel: — ügy nézem, sógor, mécres éretlenül ástuk ki a fekete pityókát % 6 103o január 13. vasárnap.
