Prágai Magyar Hirlap, 1934. december (13. évfolyam, 217-221 / 3548-3552. szám)
1934-12-30 / 221. (3552.) szám
POZSONYI PROBLÉMÁK Irta: Szvatkó Pál Három palota áll a pozsonyi Doinapart fő- frontján. Az egyik az országos hivatal — a volt hadteatparancsnokság —, a másik a volt iparművészeti iskola pirosas, tornyos épülete, a harmadik mz uj szlovák múzeum. Amikor az elmúlt napokiban lent jártaim Szloven&zkó fővárosában, barátom fejcsóválva állt meg a kiemelkedő három ház előtt „Ebiben a három épületben bent van Pozsony háromágú lelke" — mondotta. Az első, a régi k. u. k. palota, a Habsburgok tömiör és barokos Ízlésében épült, s aki ránéz, rögtön szemébe ötlik a stílus osztrák tradíciója, a lupétoktól és Mária Teréziától megindult fejlődés. A másik, színes ház a századforduló úgynevezett ^magyaros" stílusában, kissé tuilszines és cikor- nyás, szertelen és szeszélyes, de egészben véve van benne kecsesség, könnyedség és főleg bátor lendület. A nehéz osztrák bárok tömb mellett, ahonnét szigorúan néznek rá az osztrák hadsereg rómaisságának üres Mars-sisakjai, egyenesen kihívónak látszik, ha jóval kisebb is, mint társai. A harmadik palotáról, leri, hogy újabb korok szülötte. Hiányzik belőle a tradíció, kissé bizonytalan az építési módja és sima, egyenes vonalairól csak annyi olvasható le, hogy építői a modern, demokratikus tárgyilagosság egyszerűségét igyekeztek követni. Mégis, rózsaszín külseje, a fél szeg tümpanmón oromzatán és a diszités elrendezése a nyílt és szabályos falakon, azonnal elénkvarázsolja annak az egységes ízlésnek szellemét, ahogy a csehszlovák köztársaság első tizenöt évéiben építkeztek Szlovenszikón és Csehországban, — kissé mohón és esetlenül, de imponáló erővel és határozottsággal, tobzódva a nagy, egyenes perspektívákban, s igyekezve összeegyeztetni (nem mindig sikerrel) a demokratikus egyszerűséget a büszke lelkesedés és öröm monumentalitásával. A Dunán hajózó idegen a városiból leginkább ezt a három különféle palotát láthatja. Nem sejti, hogy szimbólumot lát, Pozsony háromféle gyökerének szimbólumát, s ha volna jó cioerotne, figyelmeztetni kellene e sajátosságra. Pozsony, az ősi város, itt fekszik Kö- zépeurópa egyik legpompásabb földrajzi pontján, ott, ahol véget ér a Kárpátok ölelő rendszere és észak-déli irányban találkozik az Alpesek nyúlványaival, ott, ahol keletnyugati irányiban a középeurópai si'krendszer áttorkol a nyugateurópai domb- és erdővidiék- be, ott, ahol a fü színe hirtelen megváltozik s az alpesi mélyzöld leves és vastag pázsitból szürkés, magasszáru, kvarcos fűszál lesz, ott, ahol az európai szellem sok ránca és redője összeér és az Úristen mint szép csattot rakta a várost a sok egybefutó különféléiég ösz- szetarfására. Tíz kilométerre a várostól nyugatra német a világ már, s a germán óceán meg sem szűnik az északi tengerek partjáig, sőt tovább Anglián át Amerikáig. Tiz kilométerre északi irányban megkezdődik a szláv rengeteg, s szlovákokon, csehekén, lengyeleken, oroszokon át meg sem áll talán Vladi- v oszt okig. Tiz kilométerre déli irányban ott van a különös középen répái ma,gyár tengerszem partja, s következik a dunai medence kicsiny, de mély magyar tava, száz titokkal, száz rejtelemmel, — s mögötte elkezdődnek már a keleti vizek, a Balkán, a Levanie, Elő- ázsia .. • Cieviti-e, ha Pozsony, ez a város idedoibva három nép, három világ, ütközőpontjába kül- sőleg-belsőleg érdekes hely és nagy jövőre van predesztinálva, mint ahogy a múltja is nagyobb, mint arányait megilletné- A párisi. Rue de Pressbourg-ban ötlött eszembe, hogy Pozsony szerepet játszik négy-öt nemzet törBudapest, december 29. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A reggeli lapok egyrésze élénken kommentálja Tatarescu kolozsvári megnyilatkozását. A Budapesti Hírlap szerint „nagyon csábit, hogy Tatarescu állításaival szemben fölvonultassuk a történeti, erkölcsi és etnikai érveket, dé a békülékenység hetében tartózkodni akarunk mindentől, ami a békét zavarhatná. Álláspontunk és eddigi fölfogásunk megváltoztatására ma sincs ok.“ Vihar Tatarescu nyilatkozata körül A Pesti Napló vezércikkben egymásmellé ál- litja Kobr követ és Tatarescu megnyilatkozásait 6 azt írja, hogy Kobr nyilatkozatát másként lehetne elbírálni, ha nem jöt volna Tatarescu beszéde. „Nem akarunk polemizálni, — írja a cikkiró — Tatarescu a választ beszédére az egész világon s igy Romániában is megtalálja. Ezer év alatt a magyar szellem paradicsomot varázsolt Erdély földjére. Tatarescu álláspontját helytálló érvekkel kellett volna alátámasztani és megerősíteni. A román miniszterelnök ezt a beszédét. bátran elmondhatta volna Bukarestben vagy a Regát más helyén, de Erdélyben a kerékbetörésről és egyéb borzalmakról szóló szavai hitelt nem találhattak. Ha a szörnyűségeknek, amelyekről Tatarescu beszélt, csak egyrésze igaz lett volna, úgy Erdélyben a román nemzetnek régen ki kellett volna pusztulnia. A magyar lelkiismeretet tiz évszázadon át tartó elnyomás terheli, mondja Tatarescu — írja a lap. — Mi erre C6ak azt válaszoljuk, hogy léptesse életbe az erdélyi magyar kisebbség érdekében legalább egyrészét azoknak az intézkedéseknek, amelyek már régen hatályban voltak a román nemzet védelmére s a magyarság ezzel is meg lesz elégedve." Az Uj Magyarság „Kobr és Tatarescu" című vezércikkében azt Írja, hogy Kobr beszéde „prágai bonbon, a Tatarescué bukaresti bomba". A Magyarság ma ugyancsak vezércikkben foglalkozik Kobr megnyilatkozásával. A cikk címe: Prágai békehang. „A marséiUesi és genfi események után — írja a Magyarság — a , békülókeny hang kedvező fogadtatásra talált lőne-tőiben: a franciáknak egy nagy diadal, a német eknek évszázad okig egy végvár, a m agyaroknak koronázóváros, a szlovákoknak főhely és büszkeség, — adag van város Európában, mely annyira közös volna több nép és nemzet emlékezetében. Amikor Fedi marsai j Csehszlovákiában járt, a legnagyobb elragadtatással Pozsonyról nyilatkozott, a régi város elegáns, finoim levegőjéről és stílusáról, amely a Primás-palota környékén csapta meg. Hja E'hreniburg szerelmes lett a város perifériájába, amikor erre járt: lelkesen irt a csehek, szlovákok, németek, magyarok, zsidók furcsán egybefolyó pozsonyi világáról. Németek, magyarok, szlovákok, zsidók száz és száz nagy fiuk szülőhelyét tisztelik Pozsonyiban, zenészek, a magyar diéta, Stúr és a német Donner, Huml, Reinhardt városát, festők, miü- j vészek, tudósok, színészek, rendezők, orvosok, kereskedők és európai nevű szélhámosok egész légiója került ki minden nyelvben és minden rangban az ősi falak közül... * Gondolnom kellett minderre most, amikor Pozsonyban Voltam, s barátaim a város pazar jövőjéről beszéllek. Anniivá jártam az uj uoKOBR kftvet njabb nyilatkozatában körvonalazza a magyar-csehszlovák megegyezés médiait A budapesti sajtó szerint Tata escu beszéde lerontja 9követ aktijának értékét ■ Újabb hangok a közeledés msifett „fi béSittékeaység hetében tartózkodni akarunk nlstáenti, ami a bélét zavarná" Magyarországon. Valószínű, hogy Kobr követ megnyilatkozása fedi a prágai kormány álláspontját. Kedvező jel az is, hogy a prágai kormány éppen a magyarországi követét választotta szócsövéül és nem valamely sovén politikust. Áz is jóleső tudat, hogy a megnyilatkozás a csehszlovákiai németek semleges lapjában jelent meg. De ilyen békehang már többször is hangzott el Prága felöl, a beszédet azonban nem követte békecselekedet, ezért óvatossággal kell fogadnunk ezt a megnyilatkozást. Semmiesetre sem utasíthatjuk vissza azonban a küszöbről." A lap a továbbiakban a pánszláv törekvésekkel foglalkozik és fölveti a kérdést, hogy ez a békehang nem újabb sakkhuzás akar-e lenni az olasz-francia megegyezés előtt, hogy e megegyezés előtt tessék-lássék kibékülést mutathasson a kisantant és Franciaország az olaszok felé. „Nem békehangokra, hanem békülékenységet bizonyító tettekre van szükség", —• fejezi be cikkét a Magyarság. Kobr második szenzációs nyilatkozata Az Est mai számában Kobr Milos Prager Tagblatt-beli cikkével kapcsolatban megszólaltatja magát a csehszlovák követet. Kobr Milos követ egyebek között a következőket mondotta: _ A Prager Tagblatiban megjelent cikk vo ltaképpen magánbeszélgetés volt, amelyet a lap engedéllyel közölt karácsonyi üzenet alakijában, őszinte örömömre szolgál, hogy a megnyilatkozás szives fogadtatásra talált és ezt jóleső jelnek tartom. — Tény, hogy a genfi megegyezés nyomán az Európa, sőt világszerte jelentkező nyomott- ság után nagy fellélegzés következett be. Ez Csehszlovákiában is érezhető volt. A csehszlovák közvélemény kedvező hangulatot olvasott ki Kánya Kálmán magyar külügyminiszternek egyes külföldi lapokban megjelent nyilatkozataiból, amelyekben a magyar külügyminiszter késznek nyilatkozott a kis- an tan tál lám ok kai való tárgyalásokra. Növelte a jó benyomást több más magyar politikusnak, elsősorban Bethlennek több megnyilatkozása. Az újságíró ama kérdésére, hogyan értette a követ azokat a szavakat, hogy le lehet ülni a zöldasztalhoz tárgyalni a magyar nemzeti aspirációk érintése nélkül, Kobr követ azt válaszolta. hogy Magyarországtól senki sem követelheti, hogy lemondjon nemzeti céljairól. A nemzetek szövetsége alapokmányának 19. cikkét nem akarjuk elvenni a magyaroktól, ezt a cikket pedig ngy értelmezzük, hogy amennyiben a fennálló békeszerződéseket az európai békére Magyarország fenyegetőnek tartja, úgy Magyarországnak módja van e kérdésben a népszövetséghez fordulni. Amit a 19. cikk mond, az ma is fennáll és azt Csehszlovákia sem akarja kétségbevonni. A kisebbségi kérdés rendezése A követ nyilatkozatának további részében szükségesnek tartja a propaganda kölcsönös szabályozását, különösen, hogy a határvidéken ne legyen állandó bizonytalanság. — Mint Benes miniszter is mondotta, ez a kérdés valamilyen határegyezmény formájában volna megoldható — mondotta Kobr. Egy más egyezménynek kellene rendeznie a két állam között a kulturális kapcsolatokat, a sajtótermékek, irodalmi, művészeti termékek kicserélését. Egy harmadik egyezménynyel a két államban a sajtó hangját kellene letompitani. A kisebbségi kérdésekben való megegyezésnek is volna módja. Benes kül* ügyminiszter már genfi tárgyalásai során közölte Eckhardt Tibor fődelegátussal, hogy az erre irányuló tárgyalásokat lehetőknek tartja. Mindezekhez járulna a gazdasági megegyezés. Kétségtelenül vannak kényesebb kérdések is, amelyek nem intézhetők el egykönnyen, ezeket egyelőre ki kellene kapcsolni. A megegyezésnél példaképül szolgálhat a német-lengyel kiegyezés. Az Est végül megjegyzi, hogy amidőn Kobr csehszlovák követ ezt a nyilatkozatát adta, akkor még nem tudott Tatarescu revízió-* ellenes beszédéről. Mai számunk a Képes Hétté! 21 oldal - flra 2‘— 8U Ma: Rádiómelléklet szám * ^a*^**,*sa®* *1934 decernber 30 Előfizetési ár: évente 300, félévre, 150, negyed* Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havoma 26 Ki., külföldre évente 450, ^4 SzloVenSzkÓÍ ÖS rUSZlUSzkÓi mCLPliarsáS alice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226. negyedévre 114, havonta 38 Ké. • /••?■ , *" Prága II., Panská ulice 12, III. emelet, fi képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napi lapJQ O • TELEFON: 30311. •» Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. SÜRGÖNYC1M HÍRLAP. P R fl H fi,
