Prágai Magyar Hirlap, 1934. december (13. évfolyam, 217-221 / 3548-3552. szám)
1934-12-29 / 220. (3551.) szám
t>ra:caiA\ao^arhirlab 1934 december 29, saombot. „ Szegény, szegény szabólegény "-böl világot járó sakkmester Hogyan küzdötte magát Lilienthal Andor a ligeti pádtól addig a verseny-asztalig, amelyen vele szemben Aljechin ül ? ■ Készülődés a moszkvai nagy erőpróbára (Az alábbi interjú, amelyet budapesti szerkesztőségünk közvetlenül karácsony síött csináli, kézirattorlódás miatt maradt ki ünnep számunkból.} Budapest, december, Karácsony. (Budapesti szerkesztőséginktől.) Egy Vilmos-köruti kávéház elkülönített részében hosszú asztal mellett különös társaság, a sakk megszállottal, öregek, fiatalok vegyesen. Már órák óta vitatkoznak egy álláson, feltárják annak minden mélységét, szépségét, szédületes kombinációk cikkáznak a 64 táblás csatamezön, szenvedélyes viták váltakoznak derűs megjegyzésekkel. Maróczy Gézának, a magyar nagymesternek törzsasztala ez s az ő magyarázó szavain okul az egybegyiilt társaság. Egy derűs arcú, fekete hajú, mosolygó szemű fiatalember mutatja be egyik játszmáját, erről folyik a vita. A fiatalember a világ egyik leghíresebb versenyjátékosa, Lilienthal Andor, aki másfél hónapos pesti tartózkodás után most vesz búcsút hosszú időre budapesti sakkbarátaitól. Amikor ezeket a sorokat papírra vetjük, már a párisi gyorson ül, hogy idejében ott legyen a nemzetközi sakkélet évzáró eseményen, a hastingsi Christmas Tourne- menten. Az utolsó pillanatban szólaltatjuk meg a Prágai Magyar Hírlap számára, mert ha ezt az alkalmat elmulasztanék, talán félév múlva kerülne rá sor, hogy beszélhessünk vele. „Tűvel és cérnával a kezemben, sakkbábokról álmodoztam" Lilienthal Andor igy mondja el érdekes karrierjének történetét: — 1911 május ötödiken születtem Moszkvában. Édesanyám énekesnő volt, aki bejárta Európa minden részét, apám pedig villany- szerelő, aki mindig ott vállalt munkát, ahol anyámnak hosszabb időre szóló szerződése ■volt. így kerültek szüleim Moszkvába, ahol éveken át tartózkodtak. Ott születtem én is, de édesanyám még a háború kitörése előtt hazahozott. Az apám ottmaradt, hogy az anyagi ügyeket rendbehozza. Közben kitört a háború s apámat, mint magyar állampolgárt internálták. Nem is került vissza előh, mint a háború és a forradalmak zavarai után. — Idehaza nagyon nehéz körülmények között éltünk és bizony anyámnak nem volt pénze arra, hogy iskoláztasson. Elvégeztem az öt elemi osztályt, ez az egész iskolai műveltségem. 1922-ben kerültem ki az iskolából és szüleim ekkor egy szabó- műhelybe adtak. Szegény, szegény szabólegény voltam, ahogy a nóta mondja. — Tizennégy éves voltam, amikor először láttam sakktáblát. A szabók szakegyletébe jártam fel, ott figyeltem meg társaimat, akik szenvedélyesen sakkoztak. Engem az első pillanatban lekötött a játék és nagyon szerettem volna megtanulni a sakkozást. Egy Szedlacsek nevű barátom, ma is jeles főtorna- gátékos, tanított meg a lépésekre s én rögtön nagy csatákat vívtam, de mindig alul maradtam. Figuraelőnyt kaptam a jobb játékosoktól és bizony akkor még senki sem gondolta volna, talán magam sem, hogy valaha is viszem valamire. De amikor tü és cérna volt a kezemben, akkor is a sakkbáb okról álmodoztam. Minden szabad időmet a sakk mellett töltöttem, a ligeti padokon s az egyletben játszottunk megszámlálhatatlan játszmát fillérekbe. Bedé Ödönnek egy kis sakkönyve került a kezembe, amely a megnyitás elméletével foglalkozik, ezt betanultam és ennyi volt az elméleti képzettségem. Néhány hónap alatt már jói ment a játék és azokat, akik tisztelőnyt adtak nekem, most már egálból vertem. Az egylet versenyén első voltam és ekkor már a fiatalság képviselői: Flohr, Pirc, Stahl- berg, Steiner Lajos és a régi gárda óriásai; Vidmar, Tartakower, Treybal, Grünfeld előtt veretlenül első díjas lettem. Ez szerezte meg az igazi nemzetközi ionomét. A jövő tervei — Újpest után az egész nyarat és őszt külföldi körúton töltöttem. Kilő nősen Spanyol- országban voltam hosszabb ideig. Itt a sidgesi kis versenyen játszma vesztés nélkül voltam első dr. Rey, dr. Tartakower és Koltanowsky előtt, Barcelonában holtversenyben voltam első-második Tartakowerrel. Szimultánt tartottam Spanyolországnak csaknem minden nagyobb városában, gyakran száz százalékos eredménnyel. Legnagyobb közönség sikere bilbaói szimultánomnak volt. Egyszerre 121 ellenféllel vettem fel a mérkőzést, 97 játszmát nyertem, 13 volt döntetlen és 11-ct vesztettem. Spanyolország minden lapja hasábos cikkekben számolt be a fiatal magyar sakkozó produkciójáról, a spanyol rádió pedig helyszíni közvetítést adott és engem is a mikrofon elé cipellek. A spanyol körút után Hollandiát utaztam be hasonló sikerrel. — Most másfél hónapig voltam itthon. Steiner Lajossal vívtam hat játszmából álló páros mérkőzést. Steiner három játszmát nyert, én csupán egyet, kettő volt döntetlen. Mentségemre ugyan felhozhatnám, hogy fáradt voltam és hogy házasodásom és külföldi utám előkészítése elterelte gondolataimat a táblától, de lojálisán el kell ismernem, hogy Steiner Lajos újból régi nagy formájára futott fel, reálisan győzött le és magyar szempontból örvendhetünk, hogy egy ilyen kitűnő, képzett fiatal nagymesterünk van. Az 1934. varsói olimpiász elé újból a legszebb reménységgel tekinthetünk. — Én most vándorútra kelek. A hastingsi felfigyeltek rám. Átvitték a munkás sakkörbe, eleinte bizony ott csak jó kilencedik voltam, de csakhamar ott is elsőnek verekedtem magam. A Cafe de la Régence ben — Már nem lehetett velem bírni, valami ösztökélt, hajtott, hogy a sakkot válasszam élethivatásomnak. Tizenihat éves voltam, amikor professzionista sakkozói pályára léptem. 1927-ben volt ez. ősszesakkoztam, összegyűjtöttem annyi pénzt, amennyivel vasúti jegyet válthattam és ezzel útnak indultam. Meg sem álltam Párisig. Hihetetlenül nyomorogtam, de egy külföldi metropólis sakkozói körében minden nyomorúságomat elfeledtem, csak a kitűzött célra gondoltam. A gazdag világváros nagy lehetőséget nyújtott a sakkozóknak is. Nagy kör gyűlt össze jeles játékosokból. Maga Aljechin is felvette a francia állampolgárságot és világjáró körútjainak megszakításakor néhány hétre ott volt közöttünk. Állandó párisi lakós volt Tartakower, aztán dr. Bernstein, a dúsgazdag orosz ügyvéd, Snovsko-Borovszky, az emigrált orosz tiszt, Baratz, a román festő, Zuckiermann. Ebben a körben sokat haladtam és különösen Tartakower vett szárnyai alá és képzett ki az elméletben. Amikor egy komoly játszmában legyőztem, hizelgő cikket irt rólam a Strate- gieben és azt a címet adta neki: „Lesz-e világbajnok Lilienthal Andorból?“ — A párisi Café de la Régence-ban gyűltünk össze napről-napra, Párisnak ebben a másfélszázados sakbcentrumában, ahol a világ ■minden jelesebb mestere megfordult és amelynek a nagy operaszerző, Philidor André Danican óta minden francia sakkmester állandó látogatója volt. Ezek között a falak között játszott hetven évvel ezelőtt minden idők legzseniálisabb játékosa, Morphy, aki három évig ragyogott a sakk égboltozatán, aztán elméje örökre elhomályosodott. Ebben a légkörben ■fejlődtem versenyjátékossá. A Palais Royal üvegházában tartották meg azt a nemzetközi versenyt, amely a debut-m volt. Ha az utolsó napon nem veszitek Mieses-szel, Snovszko- Borovszkyval kerültem volna az első helyre, igy negyedik-ötödik lettem. GyomoT*avtultenig’ése5 gyomorégése végleg megszűnik dr. Sztankay-iéle „Hajdúin" használata mellett A ,„Hajdúin" a gyomor- és bélfekélyt kitünően gyógyítja, a gyomor érzékenységét csökkenti. A beteg mnnkakedve fokozódik és fáradsági érzése elmúlik. Egy üveg „Hajdúin" ára 22-50 korona, 3 üveg vételénél frankó postai szállítás. Vezér- képviselet CtíiR részére „Vörösrák“ gyógyszertár, Bratislava (Mihálykapu). karácsonyi versenyen játszom. Flohr és Capablanca a nagy favoritok, de talán én is beleszólok a küzdelembe. Aztán következik az újév legnagyobb sakkeseménye, a második moszkvai verseny, amely az egész februárt kitölti. Tiz orosz és nyolc külföldi. Capablanca, Lasker, Flohr, Pirc, Stahlberg, Miss Menőink, Euwe, Boíwi- nik és a többiek, no, mit mondjak egyebet erről a versenyről... Hogy Moszkva után mi lesz, még nem tudom. Csak egy a biztos: augusztusban ott leszek a varsói olimpiászon a magyar színek képviseletében. Nem is mint Lilienthal. Hanem mint Ligeti Andor. Megkezdődött a hastingsi sakkverseny FJohr vesztésre áll Botvinik ellen London, december 28. A kitűnő mezőnyű hastingsi nagymesterverseny sorsolási sorrendje a következő: 1. Millner Barry (angol), 2. Lilienthal (magyar), 3. Miahell (angol), 4. Norrmann (angol), 5. Casablanca (kubai). 6. Botvinik (orosz), 7. dr. Euwe (holland), 8. Thomas (angol), 9. Mensiková (csehszlovák) és 10. Flohr (csehszlovák). Az első forduló első játszmájában Flohr és Bot- Tinik találkoztak. Az orosz bajnok francia védel- mü játékban előnyre tett szert és Flohr gyalogáldozat után igen rossz helyzetbe került. A függőben maradt játszmában Botvinik nyerésre áll. Euwe Capablancával eldöntetlenül végzett. Thomas legyőzte Normant. Mensiková remit ért el Michell ellen. A Lilienthal—Millner Barry játszma egyenlőtlen futókkal függőben maradt. A második fordulóban a Lilienthal—Flohr ta'ál- kozóra kerül sor. _. néas „S zlovenszkón érkeztem be“ — Három évig éltem Párisba, aztán visz- szatértem Középeurópába. Akkor a csehszlovák sakkszövetség szlovenszkói zsupája érdekes sakkversenyt tervezett, amelyre csupa fiatal tehetséget hivott meg. Minden vágyam az volt, hogy én is játszhassam a stubnyai versenyen, amelyen Flohr és a jugoszláv Pirc volt a papírforma nagy favoritja. Megjelentem Pozsonyban, bejártam a sakkozók közé és kértem We- ber mérnököt, hogy engedjenek játszani. Fogadkoztam, hogy első leszek. Kinevettek és nem is akartak versenyre bocsátani. Végül a szó szoros értelmében sikerült ki- könyörögnöm, hogy nevezésemet elfogadják. És a versenyen első lettem. Ez volt a beérkezésem. — Nyomban utána Liptószentiván-fürdő rendezett egy kis versenyt, amelyre Szcnt- Ivány József képviselő Flohr és az amerikai Stoner társaságában meghívott engem is. A kedves, meghitt fürdőhely versenyén Flohr- ral és a malackai Gombos mérnökkel holtversenyben foglaltuk el az első három helyet. — Külföldi sikereim után Magyarországon is elismertek. A következő években nagyon sok magyarországi versenyen vettem részt, többnyire sikerrel, legalább is a negyedik ■helynél alább soha nem kerültem. így ért az a megtiszteltetés is, hogy 1932-bén a folksto- nei olimpiászon Magyarország színeinek képviseletében játszhattam. A negyedik táblánál ültem és 13 játszim ■ hói egyet sem veszítettem, viszont hetet megnyertem. — A nemzetközi sakkélettel is fentartottam a kapcsolataimat. Az 1933. évi hastingsi karácsonyi versenyen a második-harmadik dijat osztottam Aljechinnal. Ekkor történt először, hogy a fiatalság egyik képviselője megelőzte a világbajnokot. A versenyt ugyanis a nálam egy ével idősebb Flohr nyerte. — Legkomolyabb sikeremet aztán az elmúló esztendőben értem el. Az újpesti sakkör juíbiláris versenyén Vadorzók hosszúból lelgyu'tották a zsolnai vadásztársaság menedékházát Zsolna, december 28. (Saját tudósítónktól.) Az egyik zsolnai vadásztársaság a Sztrecsnó melletti Mincsol-hegyen jél felszerelt mene- dékházat építtetett, amely az elmúlt napokban vandál kezek áldozata lett. A vadorzók, akik állandóan hadilábon állnak a vadásztársaság tagjaival, aljas módon akarták megbosszulni magukat. Betörtek a menedék- házba, halomra szórták a berendezést, majd petróleummal leöntöttek mindent és felgyújtották a házat. A berendezés és a padló teljesen elpusztult ■ée a vadász társulat körülbelül hatezer korona kárt szenvedett. A csendőrség máris gyanúba fogott néhány vadorzót és valószínű, hogy a tetteseket hamarosan sikerül kézrekeriteni. BORZALMAS HOTELTÜZ AMERIKÁBAN Egy lanalngi szálló tüzkatasztrófájánál 1009 ember vesztette életét
