Prágai Magyar Hirlap, 1934. december (13. évfolyam, 217-221 / 3548-3552. szám)
1934-12-23 / 218. (3549.) szám
18 1954 deeemfoeír — Karácsony. Jfld ityintydt &>z e*n&ec cvz, étéitől? Levél a szerkesztőhöz (A nagy iró hátrahagyott írásaiból.) dermeszti Krisztus szent ajkán a derűs, édes mosolyt. Amikor megszületett, hüvelyébe került Vissza az öldöklő kard, rozsdás lett a nyíl és a dárda hegye. Az egész római világbirodalomban a lomha béke csöndje váltotta fel a sok vérontásban kicsorbult fegyverek hard zaját... Augusztus Caesar ezt a szélcsendidőt, — aminő a béke Királyához is illett,—- használta fel, mintegy időtöltésből, valóságban azonban a tervbevett adókivetések alapjául a birodalom összes lakóinak az összeírására. Ez összeírás fikszirozta Krisztus születésének idejét is. Azóta már jómélyen belementünk a huszadik század gyomrába, amely mi mindent devoravit és elnyelt abból, amit a karácsonyi Kisdeddel ajándékba nyertünk az égből 8 amit e Kisded életének utolsó fejezetében számunkra kiküzdött a keresztfán. Amikor Krisztus megszületett, akkor a próféta szerint még a párduc, meg az oroszlán és a többi fenevad tépetlentil hagyta a szelíd bárányt, úgyhogy az is gyanútlanul ülhetett e fenevadakkal együtt közös terítékhez, amit a , természet ölén találtak. Ma meg a népek között mily nehezen megy a béke szellemének megszilárdítása. A Királyfi itt van! A karácsonyi hangulat ! és a külső ragyogása, csillogása s elevensége , is, mintha még a régi volna. Hiszen e külsősé- . geket még az oroszországi bolsevista terror sem volt képes megakadályozni. Mégis élőt- j tem úgy rémlik, hogy a jászol sokak számára ( üres, Kisded nélküli már! Mert ha nem babus- ( gátjuk hittel és szeretettel ez isteni Kisdedet | saját szivünkben, akkor mi értelme sincs a já- , szőlős karácsonynak sem! j Pedig félős, hogy valóban üres a jászol, üres az első barlangi szentély, mert a mai ember ( szintén herodesi gonoszsággal halálra keresi j Öt. Nincs hát igazi, istenileg gyönyörködtető } tartalma a karácsonyi képnek, csak a puszta j kerete ugyahogy azoknál, akik a külsőségekre j még adnak valamit és akik a karácsonyi han- j gulatban akaratlanul is mások: lágyabbak, s szelidebbek, békülékenyebbek, mint különben! Hogy helyre tudjuk állítani az igazi kará- 1 csonyi szellemet, vissza kell térnünk Krisztus- } hoz! Vissza a Békekirályhoz!... Vissza Ah- 1 hoz, Aki Isten létére szelid és alázatos lelkű! í Ha ezt megtesszük, csakis ez esetben bízhatunk az igazi békében, az egész világ krisztusi ( békéjében. Előbb nem! j Mélyen tisztelt Szerkesztő Barátom! A mai igénytelen ember után bátor vagyok emlékezetedbe idézni, mint valamely délibábot, amelyet félig álmélkodva láttunk valahol: azt a háború előtti úriembert is, aki helyzeténél fogva megfelelő igényekkel lépett fel az élettel szemben; szeretett frissen, üdén, lehetőleg mindennap megtfürödve, borbéllyal érintkezve, ragyogó fehérneműben és dobányszag-mentes ruhában, váltakozó cipőben, sőt az időjáráshoz szabott kalapban elindulni otthonából; mindennap felvidámodva kezdvén az életet, bizakodva szállott be a sarkon álló kom- fortáblisba, a reggeli utáni szivarjának füstjét szép karikákban eregette ki a kocsi nyitott ablakán, nézdelte a reggelenként megujhódott várost, a tiszta uccákat, a májusi lombokat, a barátságos, friss arcokat, a dolgaik után sietők ruganyos lépteit; elgondolkozhatott, hogy az élet tulajdonképpen mindennap kezdődik, a szegényekből egy szerencsés ötlet révén másnapra gazdag emberek lehetnek, egy jó találkozás megváltoztathatja a sorsokat, egy mosoly, egy barátság, egy vonzalom felfrissítheti a legipetty- hüdtebbeket is; szeretett hivatalába menni, boltjába megérkezni, üzleti íróasztala mellé ülni, mert körülbelül tudta előre, hogy főnökétől csak megelégedést kifejező nyilatkozatot hall, a boltjában a vevők már elkezdték mindennapi látogatásaikat, az Íróasztalán olyan leveleket talált, amelyekre kellemes volt válaszolni; szeretett napközben sétát tenni a városban, hogy megnézegesse a legutolsó divatot, a kedves embereket, sétálás közben fecsegni nőkkel csekélységekről és az uccai kirakatok áruiból megvásárolgatni a kedvére valókat; szerette megtudakolni, hová lehet kora tavasszal elutazni, hogy megelőzze az időjárást, esetleg beállott az Egyiptomba kirándulók közé, de akkor már bizonyosan tudta, hogy a közelgő nyarat mely fürdőhelyen töl- tendi, ahol a meghatározott napra várta szállása; szeretett ebédután lepihenni, délután hölgyekkel kirándulni a tavaszi budai hegyek közé, amikor az egyfogatu bérkocsit kétfogatu pótolta, mert hölggyel ilyenbe kell szállni, felvidulni a természet szépségein, a nők csacskaságain, a kirándulóhelyek uzsonnáin, majd estve átöltözni a színházi előadáshoz, vagy a megszokott vacsorához, a klubban vagy a dunaparti hotelben; szeretett álmodozni arról, hogy ez vagy amaz a terve beválik és megvásárolhatja azt a kis budai palotát vagy Andrássy-uti házat, ahol megjelelő nyugdíjas karában, komóció- ban, a világtól kissé félrevonultan, csupán régészeti, művészeti, irodalmi hajlamainak áldozva, antik-tárgyakat, kiszemelt képeket, régi jó könyveket vagy ritka perzsaszönyege- ket gyűjtögetve, barátságos környezetben, mindig inkább a holnapnak élve, mint a mának, jó konyha, jó pince mellett, adósságanen- tesség nélkül töltheti életét, amelynek befejezésére nem is számított; de ha mégis elkövetkezett volna valamely olyan idő, amikor rendelkeznie kellett leikéről, nem mulasztotta el az engesztelő gyászmisék megrendelését, lehetőleg személyesen is ösmert plébánosuknak, valamint a földi javairól való intézkedést több napon és éjszakán át megkoncipiált végrendelkezésben, amikor pontosan felsorolta ingóit és ingatlanait, amelyeket az életben gyűjtött, osztozkodott családjával, hozzátartozóival, barátaival, a jótékonysági egyletekkel, akadémiával, társadalmi szövetséggel és mindenkivel, akivel az életben kellemes összeköttetése volt. Voltaképpen nem akart mást az élettől, mint azt gondtalanul eltölteni és barátságos emléket hagyni maga után. (1932 tavasz.) KRÚDY GYULA. caóbb fát eleget. Csak tessék ezt megvenni! — Nekem se kell! biggyeezti el az ajkát és elmegy. — Suj a dolgikat! csodálkozik a székely. — Magik osztán értik egymást. — Mondj, bolond, mondj! — tagadom az ismeretséget a fehérnéppel az ő nyelvén, mosolyogva. A székely azonban nem hiszi. —« Má nem csudálkozom, hogy nem kell a fám. — Miért? — Emellett a fehérnép mellett fa nélkül is kitelelhet. Legfeljebb csak a füle vékonyodik meg. — Nono! — hagyom Teá, mert nem tudom, hogy mit értsek a beszédén. A székely felnéz az égre, s nyugtalankodni kezd. — Mi ketten hiába töltjük a drága időt. — Száznyolcvanat én is adok, — teszem az első ajánlatot. — Egye fene, legyen kétszáz! Kötöm magam, ő sem enged. — Adja meg, tekintetes ur, ha már mindenkit elijesztett innen! Azért lettem „tekintetes ur“, hogy igy tán ráígérek valamit az árra. Rázom a fejem. — Legalább a vámot fizesse meg! — Fizesse a segesvári hóhér! Hanem tudja mit, legyen százkilencven! Az ember szeme felcsillan. Gondolkodik, tétováz, morog, el6zomorodik. — Adjon hát előpénzt!... Mit csináljak? ... Első vevő, hát nem szalaszthatom el. Bár sohase láttam volna a tekéntetes urat. Közben a tehénkéket előkészíti az útra. — Hová hajtsak? ~ Csak ide ne, a vasúton túl a Wesselényi- uccába. — Hó! — állítja meg a teheneket. — Mé’ nem mondta, hogy a másvilágon lakik? ... Estig 6em érünk oda... Hány óra? — -kérdi kedvetlenül. Nincs mit csinálnia, mert az előpénzt elfogadta. Nem le szól hozzám az utón. Haladunk egymás mellett. A Bethlemutcában a törvényszék előtt hirtelen megragadja a tehén szarvát. — Hói Tanácstalanul néz rám. — Moet mit csináljak? — Valami baj van? — érdeklődöm. ~ Bajnak elég baj! — morco6kodik. Ide a törvényszékre tizenegykor bé kéne hogy adjak egy idézetet, mert ha nem, ceuíul megbüntetnek. Lelkem tekéntetes ur! Nem állana meg add:g a tehenek előtt, mig bélépem vele. Tisztességes embernek látszik, 6egéjjen legalább annyit a szegény emberen ... Nem mondhatja ... elég olcsón adtam a fát, ennyit legalább maga is megtehet... — Hocci az ostort! — népieskedem én. Menjen csak nyugodtan, igazítja a baját. De siessen! — Ahogy eresztnek, abbahejbe jövök. Pillanat alatt eltűnik a kapu mögött. Még tetszik is nekem a dolog, hogy igy segíthetek az én székely testvéremen. Orrom, fülem kék a hidegtől, szemeim könnyeznek és táncolok a tehenek előtt, hogy meg ne fagyjak. Eltelik félóra, eltelik egy óra, de az ón emberem csak nem jön. Már duplán látom a székelyek anyavárosát, kiszámítom, hogy mennyi az adósságom, mego.lva6om, hogy hány szőreezála van a ceábeli tehénnek, de a székely mégse jön. Hazahajtanám személyesen a szekeret, de még azt hinné, hogy a marháit is elloptam. Kénytelen vagyok tovább várni. A tehenek már másodszor kérődzik az ételt, de a székelynek nyoma veszett. Végre — éppen a delet harangozzák — id- vezülten, mosolygós arccal kiilép a kapun. — Egy cseppet megvárattam, ugy-e?... Már ne haragudjék,, de a tárgyalás elhúzódott ... — Mi? A tárgyalás? — Hát mér tőtöttem volna másképpen a törvényszéken a drága üdőt? — Miféle ember maga? — bosszankodom. — Ha már engem nem tekintett, nézte volna ezt a két szegény állatot. Ezek beledöglenek ebbe a hidegbe. — Nem lesz egyiküknek sem semmi baja — nyugtat meg kétértelműen. — Én a marhákhoz értek. — Alig birja a jókedvét visszatartani. Most ő van felül. Bele kell nyugodnom. — Legalább megnyerte a pert? — Meg az állam, de ón es kibúttam. Ez azt jelenti, hogy megbüntették, de a büntetés végrehajtását felfüggesztették. Recseg a szekér a jó udvarhelyi kövezeten. Egyszer csak látom, hogy az embert nem látom. Nyugtalanul keresni kezdem a szememmel, « hát az egyik boltajtóból kiabál. — Eregejenek csak csendesen, mert mindjárt utólórem... Éppen csak veszek valamit, nehogy az orrom előtt bézárják a boltot. — Délután is ráér vásárolni — kiáltom, de az ember már benn is van a boltban. A méreg esz meg, de elhatározom, hogy többet nem álldogálok világ csúfjára. Ha jön, jön, ha nem jön, még a teheneket is eladom. — Csá, hojde! — serkentem a két jószágot, hogy jobban haladjunk. Közben nézegetek vissza, de a székely nincs sehol. Aki megy, az halad. Mi is hazaérkezünk. — Hol a tűz lángjában lopja a napot! — rivall rám a feleségem. — Egy szál fa sincs, amivel ebédet főzzek, dél elmúlt s a gyermekeknek iskolába kell menniök. — Mindjárt, mindjárt! — vigasztalom. A székely azonban nincs sehol. Magamnak -kell megoldanom a szekeret és behordanom a fát. Az ujjam hegye fagyott hozzá, de még néhány szálat hirtelen fel is kellett vágnom. Javában fűrészeltem, mikor jött az emberem. Egy kicsit meg volt lódulva s a szemein is látszott, hogy ivott. — Emmá legén a talpán! — dicsért kedvesen. — Úgy forgolódik, mint a pereszlen. Ne, már fel is vágta a fát... Olyan f>a ez kérőm, hogy csepeg ki a zsírja. Még a fűrész is örvend neki... — Hol volt? — orditok rá gorombán. A székely megbökken. — Netene! Egy órája keresem őket, tővé teszem az egész várost értük, mig megkapom, s még neki áll feljebb! Elkacagom magam és szó nélkül kifizetem a hátralékot. — Miért tette velem? — kérdezem szelíden. Az ember is megbékül. — Nézze! — módja bizalmasan. — Maga a drága üdőt ellopatta velem a piacon azért a pár koronáért. Nekem tárgyalásom volt s egy csomó dolgom. Legalább a fogadó árát bé kelle hoznom a tekéntetes uron, ha már a vámot se akarta megfizetni. Osztán ügyelge- tett a marhákra és a fát is lerakta. Ritka tisztességes ember, az ... az a ... osztán ha Zete- lakán találna járni, csak Mihók Pál Istvánt keresse. A legküsebb gyermek is megmutassa, hogy hol lakik... No, jó találkozást!... ELIJESZTETT FOGADÁS Irta: Csehoo Antal Borús őszi éjszaka volit. A vén bankár dolgozószobájában ülve vissza gondolt arra az estélyre, amelyen tizenöt évvel ezelőtt ezt a különös fogadást kötötte. A halálbüntetésről vitatkoztak. — Szerintem ,— mondta a házigazda — a halál- büntetés humánusabb, miint a börtön. Az pillanat alatt végez áldozatával, emez csak lassan. A vendégek között volt egy fiatal jogász, aiki ellent mondott a házigazdának: — Mindkét büntetést jogosulatlannak tartom, de ha rám bíznák a választást, inkább az életfogytiglani börtönt választanám. — Kétmillió dollárba fogadóik, hogy öt évet Be bírna ki, — csapott az asztalra a bankár. — Akár tizenöt évet is ... — Tartom a fogadást! — Helyes, ön tehát két milliót tesz fel, én a szabadságomat. A fogadást megkötötték. S a bankár mindezekre visszaemlékezve, mormogta: —- Mire való volt ez az őrültség? Az én részemről egyszerű szeszély, a jogász részéről pénzvágy. S itt eszébejutott a képtelen megállapodás, amely szerint a jogász önkéntes büntetését a bankár kertjében levő kerti lakiban fogja tölteni őrök felügyelete mellett. Ezalatt nem szabad senkivel beszélnie, leveleket és újságokat nem olvashat, s a külvilággal csak írásban érintkezhetik. Ha a legkisebb szabálytalanságot követi el, elveszti a kétmilliót ... A jogász, — mint leveliben irta, — eleinte sokat szenvedett a magánytól. Lemondott a borról és & cigarettáról e rengeteg könyvet olvasott, vagy zongorázott. Később felhagyott a zenéved s klasszikusokat kért. Az ötödik esztendőben, — mint az őrök megfigyelték — naphosszat heverészett vagy irt, aztán Írását darabokra szaggatta. Aztán nyelveket tanult, filozófiát és történelmet olvaeo'tt. A bankár alig győzte számára a könyveket rendelni. Tíz év múlva a jogász mozdulatlanul ült az asztal mellett s állandóan a szentirást forgatta. Fogsága utolsó évében hol tudományos könyveket hol regényeket, hol meg hittudományi müveket kért. Az olvasásnak ez a módija hasonlatos volt a hajótörött kétségbeesett vergődéséhez. Mikor a bankár gondolatban idáig ért, eszébe jutott hogy holnap délben letelik a kikötött idő, — kétmilliót kell fizetnem és teljesen tönkremegyek, — gondolta komoram Mert a bankár közben eladósodott s az anyagi romlás szélére került. — Átkozott fogadás! — ugrott fel idegesen. — Ez az ember elveszi tőlem az utolsót. Az egyetlen kivezető ut a romlásból ennek az embernek a halála. Éjjel három óra volt a a háziban mindenki aludt. A bankár elővette páncélszekrényéből a börtön kulcsát s kilopódzott a házból. Hideg őszi eső csapkodott s a kert fái kísértetiesen zúgtak. A börtön elé érve, a bankár az őrt szólította, de nem kapott feleletet. Egy gyufa fellobbanó világánál látta, hogy az őr szobája üres és a börtönajtó pecsétje érintetlen. A bankár az izgalomtól dideregve kémlelt be a figyelő ablakon: a rab, háttal az ajtónak. fejét az asztalra hajtva, mozdulatlanul aludt. Körülötte nyitott könyvek hevertek rendetlenül. A bankár megkopogtatta a kis ablakot, de mikor nem kapott feleletet, a kulccsal óvatosan kinyitotta a zárat a szobába lépett. — Szerencsétlen, — mormogta a bankár, amikor meglátta foglya kusza ősz szakállal benőtt fony- nyadt arcát. — Alszik s bizonyára a milliókról álmodik. Most könnyen végezhetek vele. De lássuk előbb, mit irt... S a bankár olvasni kezdte a fogoly előtt levő papírlapról: Holnap délben viszanyerem a szabadságomat, de mielőtt elhagynám börtönömet, valamit el akarok önnek mondani. Lelkiismeretemre és Istenemre mondom, hogy megvetem a szabad- got, az életet és a vagyont és mindazt, amit a legfőbb jónak tartanak. A könyvek és képzeletem segítségével végigéltem nem egy, hanem ezer életet: csodákat tettem, öltem, városokat hamvasztottam el, uj vallást hirdettem és országot hódítottam... Tudom mindazt, amit az emberi elme évezredek kutatása árán alkotott. És én megvetem a világ minden szépségét és bölcsességét. Minden üres hiúság, amit a halál előbb utóbb megemmdsdt a földgolyóval egyetemben. Hogy bebizonyítsam, menynyire megvetem mindazt, amit önök értéknek tartanak, a kitűzött időnél korábban hagyom el börtönömet s ezzel eldobom magamtól ön két millióját ... A bankár az írást óvatosan visszatette az asztalra s gyöngéden megcsókolva az alvó ember fejét, könnyekig meghatva, lopózott ki a szobából. Soha, még a legcsnufosabb tőzedeveszte- ségek idején sem érezte magát ennyire hitványnak. S az izgalomtól csak reggel felé tudott elaludni Másnap reggel az őr rémülten jelentette, hogy a fogoly megszökött. A bankár a kerti háziba sietett, hogy meggyőződjék foglya eltűnéséről. Ez után a felesleges szóbeszédet elkerülendő magához vette a fogoly levelét és hazament, bezárta, tűz- mentes páncélszekrényébe. A SZÓTFOGADŐ BETEG — Az orvos cseppeket rendelt, amelyeket sgy pohár borban kell bevennem. — És most a receptet tanulmányozod? — Nem. Az ital jegy léket.
