Prágai Magyar Hirlap, 1934. december (13. évfolyam, 217-221 / 3548-3552. szám)
1934-12-23 / 218. (3549.) szám
6 THWM-MAfíteft-HIiaiAB ______________________ 19S4 deoomibeír — Karácsony. „KomPoneiljon valami magyarosai, BőtllOZ UTi ■ ■ Irta: Neubauer Pál A vén Duna olyan Mlcgokbe burkolózott, mint Hámor ős istenei, ka valami nagyon aljasat akartak cselekedni és Palias Athéné tehe- tetlon volt velük szemben. Pedig úgy voilt, hogy Hector Berlioz, a legnagyobb francia, zeneszerző, vasárnapra Pest-budám akart lenni, mert. hangversenyt kellett vezényelnie a magyar fővárosban, és igy merni csoda, hogy elkeseredetten ment ki Becsben minden nap a Duna-partra és kémlelte a láthatárt, hogy talán mégis megkönyörül rajta a hatalmas folyam, amelynek annyi rajongó szeretettel adózott. Nagy bécsi sikerei ntán a mestert Metternich herceg látta magánál vendégül, ezzel koronázva meg a 'bécsi ünneplés végeláthatatlan sorát. Hiába, a Duna Mettemichnél is hatalmasabb volt és nem engedte, hogy Berlioz a hátára üljön. így hát nem maradt más hátra, mirt a szárazföldi utat választani, ami 1846-ban nem tartozott az élet kellemességei közé. Este volt, amikor Berlioz helyet foglalt a dilizeánszban. A kis kocsit deszkafal választotta ketté. A középen nyitható üvegablak volt beeresztve a fába. A mesteren kívül a másik részben csak egy ember ült, akire Berlioz ügyet sem vetett. Barátai előre megmondták neki, hogy készüljön el a legrosszabbra ée ez nemcsak az ut viszontagságaira vonatkozott, hanem a Pesten várható eredményekre. Az egyik rajongó Berlioz utrakelése előtt kis füzetet nyomott a kezébe és kérte, ha a magyaroknál sikert akar elérni, tanulmányozza ezt a füzetet. Berlioz mogorván burkolózott bele köpenyébe és a lehető legrosszabb világítás mellett olvasni kezdte a füzetet, amelyről hamarosan kiderült, hogy magyar zeneit témák gyűjteménye. Csak nem fog ebből tanulni? — gondolta bosszúsan Berlioz, hiszen ha csak téma kell... Micsoda emberek laknak a Dura- medencében! Könnyen lehet, hogy nem ismerik a zenéjét, amely az egész müveit világot izgalomban tartja és amely Paganinit, a világ legfösvényébb emberét Párisbau annyira lázba ejtette, hogy húszezer frankot adott Berlioznak, mikor megtudta-, hogy nyomorog és nyilvánosan Beethoven egyenes utódának nevezte... De mit tudnak ezek Beethovenről és Paganiniről. Csak ki kell nézni az ablakon: sehol világosság, ameddig a szem ellát és ez a Nóé-bárkája úgy döcög, mintha hinta lenne, hol jobbra-balra, hol fel de ... Végtelen ez a Pestig terjedő síkság? A dilizsánsz menete után Ítélve a legkisebb kő akkora, mint egy jóképű smaragd ... Még csak az hiányzik, hogy a Duna lépjen ki a medréből, akikor aztán Isten-igazában vége mindennek ... Berlioz megnézte az óráját, pont éjfélt mutatott. Még egy utolsó pillantást vetett ki a. kocsi ablakán és elhatározta, hogy aludni fog, de ebben a pillanatban a kocsi nagyot zökkent, hátsó része magasra lendült, úgyhogy Berlioz málhája, a mester nyaka közé és onnan a földre esett, aztán nagy csend állt be, a kocsi nem mozdult többet. Berlioz az erőszakos lökéstől előre bukott és majdnem beütötte az arcát az ablakba. Hatalmas, őszbe- csavarodott sörénye vadul lengett, éles. mély szeme szikrázott. Odakint az eső hirtelen modulációval piá.nóból fortisszimóba csapott át és a felhőszakadás úgy verte az ablakot, mint a jégeső. Berlioz hátraugrott és egy vasda- rábba megfogózkodva nézte, hogy mi történik. Csak most látta, hogy vízben járnak és a hullámok már-már az ablakig érnek. Vissza- ugrott az ablakhoz és ezemügyre vette úti- társát.. — Uram, ön katonatiszt, amint látom ... Azt is látom, hogy magyar tiszt, tehát feltételezem. hogy ismeri ezt az átkozott vidéket... Az Istenre kérem, hol vagyunk? A magyar kapitány határtalan közönnyel’ válaszolt, miközben hatalmas szivarjából rendületlenül fújta a füstöt: — Uram. pontosan tudom, hogy a Dunában vagyunk. A kocsis a vaksötétben nekivitte a kocsit a folyamnak és most nem tud visszakozni. — Nem gondolja, uram, hogy azonnal a vízbe fulladunk? — Ez az én teljes meggyőződésem! Szolgálhatok szivarral? Berlioz meglepetésében nem tudott válaszolni. Szeme elárulta, hogy legszívesebben képér vágta volna a kapitányt, de ehelyett elfogadta a feléje nyújtót^ szivart, leharapta a végét és rágyújtott. A víz egyre emelkedői' g) látszott, hogy; nincs menekvés. Berlioz végre is rászánta magát egy kérésre: a kapitány piszkálja meg a kardja hegyével a kocsist, aki eddig nem adott életjelet. A tiszt ennek a kérésnek eleinte nem akart eleget tenni, de Berlioz nem engedett: — Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Berlioz a nevem, francia zeneszerző vagyok... Talán, ismeri a nevemet, hiszen Becsben sokat hangversenyeztem ... Könyörüljön rajtam! Amióta a viliágon vagyok, az ördög gúnyt üz belőlem ... meg vagyok szentül győződve, hogy az átkozott Mefisztó most kocslsbőrbe bujt... Nézze csak, most mintha hallotta volna a szavam, lemászik a bakról... A kapitány nyugodtan ránézett Berlioz™. akinek az arca határtalan izgalmat árult el. az- ! tán előhúzta hosszú kardját és az ablakon át ! megpiszkálta a kocsist. A kocsis a bak és kerék közt a. levegőben lógott és pedig fejjel lefele. A szeme bekandikált a kocsiba. Cigány lehetett, hosszú fürtü, szúrós szemű cigány, akinek karvalyorra vadul és csontosán ugrott ki a szögletes arcból. — Nem mondtam, hogy ő az ördög?! — ordította Berlioz. Ebben a percben a kocsis bukfencet vetett, egy pillanatra eltűnt az esőben és az éjszakában, de a következő pillanatban a kocsi hatalmasat ugrott, Berlioz hátrabukott és még csak azt látta, hogy a lovak felfele iramodnak, ki a vízből. Prüszkölve vágtattak a lovak, a kocsi repült a sikon, bele az éjszaka és a sötétség végtelenségébe. Berlioz agyán az első másodpereiben a fiatalság derűs napjai és a nagy sikerek forró órái villáim!ottak át, de aztán úrrá lett rajta az érzés, hogy az ördög, amely megrontotta miniden örömét, most magával ragadja a pokolba. Nagy szárnyak kísérteties csattogását hallotta még, vadul őrjöngő zenét... de aztán elült ez is. Mikor magához tért. nem tudta, aludt-e, vagy öntudatát vesztette-e el és csodálkozva nézett körül. Egy csárda nagy ivójában ült a falnak dőlve. Jobbról egy hatalmas, gatyás ember, balról a kapitány. A kapitány mosolyogva nézte: — Nos, — szólt hozzá tökéletes francia nyelven — ha kialudta magát mester, igya meg ezt a kis forró italt és indulunk. Pesten már várják Hector Berlioz megérkezését, nem veszthetünk 6ok időt! Berlioz nem hitt a fül éneik és a szemének. Amit látott, oly idegen volt, hogy azt hitbe, még mindig álmodik. A szoba két sarkában félig egyenruhában, félig parasztosan öltözött Prága, december 22. November folyamán csökkent az idegenforgalom Csehszlovákiában. E hónapban a határt átlépő idegenek száma 88.845-et tett ki, ami októberhez képest 21.5 százalékos visszaesést jelent. Külföldre ugyanakkor 68.420 csehszlovák lakos ment ki, ez a szám csak 12.3 százalékkal alacsonyabb az októberinél. Az év tizenegy hónapjának idegenforgalmi statisztikája a következő: Bukarest, december 22. Tudvalevő, hogy Tatarescu miniszterelnök Lepadatu minisztert bízta meg a kisebbségi sérelmek megvizsgálásával. Dr Willer József, az erdélyi magyar párt egyik vezére Tatarescunak ezzel az intézkedésével kapcsolatban tegnap nyilatkozott a sajtéban. — örömmel kell üdvözölni a miniszterelnök Irfa: Neubauer Pál alakok ültek és ügyet 6em vetve rá, szótlanul borospohaTaikat kémlelték. Harcias, nyugtalanító volt ez a kép, viziószerü inkább, mint valóság. De Berlioz előtt ott párolgott az ital, fogta hát a poharat és egy hajtásra megitta. A kapitány intett a hatalmas termetű csapiárosnak. Közrefogták Berliozt, aki az italtól elbódult és vitték a kocsihoz, amely a csárda előtt várakozott. Mintegy parancsszóra most egy vad induló zendült fel. Berlioz megfogóz- kodott két kísérőjében és lába gyökeret vert. Szeme tágult, nehezen lélekzett, majd reszketni kezdett és felsőteste ösztönszerüen arra rándult, ahonnan ezek a vad hangok kitörtek. — Az ördögök!... Mefisztó társai!.., — kiáltotta és egyik kezével a cigányokra mutatott, akik búcsúzóul az indulót játszották. A zene mind őrjöngőbb lett, az ütem megszilajult és a kották mintha varázsvesszős hatalmukba kerítették volna az eddigelé csendesen maguk elé meredő parasztkatonákat... Mig váratlanul harminc torokból felharsant egy dal... Hector Berlioz, a franciák legnagyobb zeneszerzője, démonikus ember és szertelen muzsika megteremtője, csak állt a csárda ajtajában. Odakint még egyre szakadt az eső é6 a végtelen síkság belefulladt az éjszakába. Hirtelen mozdulattal kitépte magát két kísérője karjaiból, kirohant, bevetette magát a kocsi hátsó részébe, ledobta magát a fapadra, lábával felrúgott egy utazóbőröndöt, amelyből kottapa- pirt ragadott ki és írni kezdett. Lázban égett, nem tudta, mi történik, nem vette észre, hogy a magyar kapitány búcsút int a csárda vendégeinek és nem hallotta, mikor meghatottságtól Csehszlovákia összesen 1,395.123 külföldi jött be s 900.509 csehszlovák lakos utazott külföldre. Ugyanezen idő alatt külföldről 88|6.801 csehszlovák állampolgár jött vissza, vagyis tizenhárom és fél ezer csehszlovák államipolgár maradt külföldön. Ezzel szemben az idegenek köz'.il csak 1,315.465 személy hagyta el a köztársaság területét, azaz mintegy nyolcvanezer külföldi maradt tartósabban Csehszlovákiában. Ezek legnagyobb része német emigráns. elhatározását, — mondja dr. Willer nyilatkozatában, — annak ellenére is, hogy csak félmegoldásról van szó. Lepadatu miniszter ugyanis nem közoktatásügyi miniszter, hanem csupán vallásügyi miniszter. Tatarescu miniszterelnök mindig konciliánsnak mutatkozott a kisebbségekkel szemben. Erre a legújabb intézkedésére már sürgősen szükség volt, mert a kisebbségek teljes gazdasági leromlás előtt állanak* - ■ * r • -v fátyolos hangon ezt mondta: — Jól csináltátok, fiuk, most születik meg a Rákóczi-induló halhatatlansága... A kocsi vágtatott az éjszakában. Berlioz rótta a sorokat, amelyek oly kuszán dülöngéltek, mint maga a kocsi. Csak egyetlen egyszer ugrott fel és vetette rá magát a kocsi két részét elválasztó ablakra: — Kapitány, papirt! Papírt! Az Istenért, gyorsan, mert kifogytam... — Azzal átnyúlt a szomszédba, magához ragadta a kapitány irattáskáját, szórta ki belőlük az iratokat, amelyeknek csak az egyik oldala volt teleirva, vonalazott és irt, irt... Nem látta, hogy a kapitány mosolyog és nem hallotta, hogy csendesen igy szól: — A bécsi katonai parancsok hátlapján a Rákóczi-induló ... Hector Berlioz, csak Írjad! Holnap persze e miatt le kell vetnem ezt a ruhámat.,« Csak Írjad, Hector Berlioz.., Hajnalhasadáskor érkezett meg a kocsi Budára. Bőrig ázva, sárosán, halálosan elcsigázva, sápadtan mászott ki Berlioz a maga rekeszéből. A kapitány nem volt sehol. A kocsist is hiába kereste és igy hát megindult, hogy valaki útbaigazítsa. A Nemzeti Színházban nagy tisztelettel fogadta Rádai gróf, a színház intendánsa és tudatta vele, hogy hangversenyét a Nemzeti Színházban fogja vezényelni. Berlioz a következő napokban lemásoltatta legújabb szerzeményét. Mikor elérkezett a hangverseny estje, a nézőtér zsúfolásig telt meg. A műsor kizárólag az ö szerzeményeiből állt és a befejező rész „Faust elkárhozásának” el6Ő három tételét mutatta be: „Magyar rónák”, „Parasztok rondója” és „Magyar induló”. A magyar induló piccikátós csendben kezdődik, majd a trombita recsegve veszi át a szólamot és az első téma ágyudübörgéses aláfestéssel vészharangozza be a teret. A közönség felugrott helyeiről, és amikor a zenekar fortisszimeban tör elő a hosz- szan visszatartott kiteljesedéssel, minden alámerült abban az őrjöngésben, amely ezt a meglepetést visszhangozta: Megszületett a Rákóczi-induló halhatatlansága... Berlioz alakjában Danton, Marat, Robespierre alakjai elevenedtek meg, a Rákóczi-indulóval a Mar- seillaise keveredett el és a hallgatóság mintha a párisi barrikádokon lelkesedett volna... Az őszbecsavaxodott sörényű, aszkétaarcu, mélyszemü Hector Berlioz nem is mosolyodott el ezen a Párisban szokatlan lelkesedésen és tomboláson. Mikor vége volt az idulónak és őrjöngve követelték, hogy ismételje meg a darabot, magasra emelte a karmesteri pálcát és zenészei élén maga is rohamra indult. Talán lángesze megfejtette, hogy két esztendő múlva e hangok mellett indulnak majd el a negyvennyolcas ifjak nyugat felé, hogy valahol, ismeretlen dimenziókban egyesüljenek azokkal, akik minden századokban síkra szálltak az emberi szellem szabadságáért... Két esztendő múlva Pesten, Bécsben, Prágában és Párisban... hogy megtörjék Mefisztó hatalmát, amely ellen Berlioz minden lélekzetvéte- lével és minden kottafejjel harcolt. Mikor fáradtan lehanyatlott a keze, forró könnyeket érzett rajta végigcsurranni. Sok évvel később, mikor Párisban elmesélte a budapesti élményt, azt mondta, hogy egy szegényesen öltözött fiatalember tartotta a kezét és rajongva francia szavakat kiáltott fel hozzá az emelvényre, amelyet azonban nem érthetett meg a nagy zajban. Csak nehezen tudott szabadulni és megkérdezte Horváth főszerkesztőtől, akit Rádai gróf adott melléje vezetőnek, hogy ki volt ez a fiatalember. Horváth főszerkesztő megmondta ugyan a nevet, de Berlioz elfelejtette. Csak annyit tud, hogy úgy emlegette, mint a legnagyobb magyar költőt. — Mégis, miért irta ezt az indulót? — kérdezte tőle Rádai gróf. — Metternich herceg mondta, hogy komponáljak valami magyarosat... Hát komponáltam ... — fejelte Berlioz. — Remélem, hogy & hercegnek is tetszeni fog,,. Kilencszázezer csehszlovák állampolgár járt ebben az évben külföldön A Csehszlovákjában tartózkodó idegenek száma nyolcvanezerrel növekedett Románia a vallásügyi minisztert bizta meg a kisebbségi sérelmek megvizsgálásával Óriást választék! Legolcsóbb árak! Pausz T., Kosice Üveg — porcellán — villany csillárok! iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiniiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiitiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiHi Modern képkeretezés, üvegezés lllllllllllllllllllllllllillllltIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIillllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllilllllllillillllillllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllílllllll Telefon 2423 Alapítva 1833-Miimm 111—1 1 mram—■ 1—rr — ---------------------------------" -----------------------■— 1 '■
