Prágai Magyar Hirlap, 1934. szeptember (13. évfolyam, 199-216 / 3530-3547. szám)
1934-09-13 / 209. (3540.) szám
2 1934 sgftpfomlheir IS, <yntfrrfi>k. nem nyugodtak, hanem u|abb támadást intéztek a fonodákat őrző katonáik ellen. A támadás folyamán két ember és egy asszony meghalt. Az állami közvetítő bizottság tegnap tárgyalásokat folytatott a textilvállalkozók kiküldötteivel. Gortman sztrájkvezér ultimátumot intézett a munkaadókhoz és kijelentette, ha ma éjjel egy óráig (középeurópai idő) nem kap választ, akkor a sztrájkot a munkások a legkegyetlenebb formában folytatni fogják. A sztrájk vezére kétségtelenül Gorman, aki egymásután adja ki utasításait. Hir szerint a munkásság hallani sem akar közvetítésről. Szerdán reggel Rhode Islandiban újabb összeütközésekre került a sor, amelyek sok helyütt már valósággal a polgárháború képét mutatják. A textilmunkásokat aligha sikerül rábírni a munka újból való megkezdésére és Roosevelt közvetítő bizottsága most már csak azon fáradozik, hogy lokalizálja a sztrájkot és a gyapjú és selyemipar munkásait visszatartsa a munka megszüntetésétől. A dinamit akcióba lén Gastoniában, Északlkarolinában, a felkelő munkások fölrobbantották a Howel textilgyárhoz vezető utat, hogy meggátolják a dolgozni hajlandó munkások felvonulását. A dinamit- merénylet figyelmeztetés akar lenni, hogy a munkásság a legkegyetlenebb eszközökkel is folytatni fogja a sztrájkot. Hir szerint a sztrájkolok elhatározták, hogy azokat a gyárakat, amelyek tovább dolgoznak., a levegőbe röpítik. A hatóságok messzemenő intézkedéseket tesznek az elkeseredett sztrájkolok terveinek meggátlására. A sztrájktáborból érkező jelentések szerint a sztrájk egyre jobban terjed s ma már csaknem mind a 800.000 textilmunkás sztrájkol. Az olasz parlament ma sirraaija a magyar-olasz gazdasági egyezményt Róma, szeptember 12. Mussolini tegnap terjesztette be a képviselőházban a magyar-olasz kereskedelmi egyezmény végrehajtásáról szóló - jelentést. A jelentés időrendi sorrendben felsorolja a megegyezés létrejöttének egyes fázisait, majd megállapítja, hogy az egyezmény további fejlődését jelenti annak a szives együttműködésnek, amely a kölcsönös szükségleteknek baráti szellemű megértéséből származik. Egy év múlva egyszerre tartják meg a képviselőházi, szenátusi, országos és járási választásokat Prága, szeptember 12. A Prager Presse a csehszlovák agrárpárt végrehajtó bizottságának ülése kapcsán közöl politikai érdekességeket. E hírek szerint az agrárpárt is végleg elhatározta, hogy a parlamenti választásokat csak 1935 őszén tartják meg. Ami a járási és országos választásokat illeti, azokat sem ez év őszén, de jövő év tavaszán sem tartják meg, de semmi esetre nem tartják meg a parlamenti választások előtt. Esetleg a parlamenti, vagy szenátusi választásokkal egy napon, vagy egy héttel később tartják meg majd a járási és országos választásokat. A tartományi és járási választások elhalasztása természetesen az illető törvény módosítását teszi szükségessé. E választások elhalasztásának oka, hogy a választásokkal ne zavartassák a parlamenti munkálatok menete. Henderson magyarbarát beszéddel köszönte meg i népszövetség részére ajándékozott A szobrot KíSfaiady-StidSíS készítette !ÍIiMlS£lJPlísl és légrády Ötté ajándékozta a népszövetségnek Budapest, szeptember 12. (Budapesti szerkesztőségünk leleifonjelentese.) Ismeretes, hogy Kisfaludy-Strobl Zsígmond, a hírneves magyar szobrászművész, nemrégiben megmintázta Hendersomnak, a leszerelési konferencia elnökének mellszobrát. A szobrot azután Légrády Ottó a nép- szövetségnek adományozta azzal, hogy azt az uj palotában helyezzék el. Géniből érkező jelenlés szcinl Taliy László berni magyar követ tegnap adta át meleg ünnepség keretében a szobrot Avenoluak, a népiszövetség főtitkárának. Az ünnepségen jelen volt Hendersonon és Avenol főtitkáron kinti Simon angol külügyminiszter, Edén fő- pecsétőr, Aloisi báró olasz népszövetségi fő- megbizott, Motta volt svájci szövetségi elnök, Politis görög főmegibizott, Demata portugál külügyminiszter, Fotics jugoszláv állandó megbízott, a népszövetség főbb tisztviselői és a magyar, delegációnak val amennyi tagja. Tlaihy László berni magyar követ hosszabb beszédben üdvözölte Henderson t s ünnepi szavakkal emlékezett meg munkájáról, amelyet mint a béke eszméjének fáradihatetlan s ligája eddig végzett. Az üdvözlő szavakra Henderson melegen válasz A!. — Nagy megtiszteltetésnek veszem — mondotta egyebek között Henderson — hogy egy kiváló magyar férfiú ajándékává] a köz érdekében kifejtett tevékenységemet kívánta megjutalmazni. Megelégedéssel és boldogan vessem tudomásul, hogy;ez a megtiszteltetés ey kis nemzet polgára részéről ér engeiuet s hogy az ajándékozás a népszövetségnek szól. Hosszú közéleti pályámon mindenkor a legnagyobb rokonszenvvel viseltettem a kis nemzetek és a kisebbségek iránt., s mindenkor bajnoka voltam a népszövetség eszméjének. Magyarország mindenkor hűséges tagja volt a népszövetségnek s mindazok előtt, akik a sors kegyelme folytán néhai Apponyi Albert gróf tevékenységét személyesen figyelhették, felejthetetlen marad az a bátor s gyönyörű munka, amelyet a nép jogainak e nemes bajnoka a népszövetség és a béke gondolatának érdekében kifejtett. Megértéssel és elismeréssel adózom Magyarország iránt, mert — jóllehet a békeszerződések következményeit ö szenvedi a legsúlyosabban — mégis lojális tagja a népszövetségnek és nemzeti céljait nem erőszakkal, hanem szigorú összhangban a népszövetség szellemével békés utón óhajtja megvalósítani. Beszéde további részéiben a leszerelés érdekében végzett munkájára utalt Henderson. — A nemzetközi politika legkülönbözőbb utjain _ úgymond — mindig csak egy cél felé törekszem: a világbéke elérésére és állandósítására általános nemzetközi egyezmény létesítése által. Ez az ut göröngyös és akadályokkal telehintett, de lelket és bátorságot öntött belém a népek nagy többségének hite és meggyőződése, amellyel a béke nagy ügyének érdekében tett fáradozásaimat kisérte. Igaz, hogy a leszerelési értekezletet eddig sok kudarc érte, de nem szabad feladni a reményt, amíg egy parányi kilátás van a megegyezésre, mert küzdelmünknek végül is diadalt kell aratnia, hiszen a béke, a leszerelés az egyedüli tényező, amely megmenthet bennünket a Kataklizmától cs a barbárságba való visszaeséstől. Az eladósodott közalkalmazottak tehermentesítésük érdekéken akciót kezdenek Prága, szeptember 12. Az utóbbi évelt takarékos- sági intézkedésed, nagyon eulyosan ériintették a közalkalmazottak családjait, és !hátartásait is. Egyre- nagyobb mértékét, öltött a közalkalmazottak eladósodása s ennek nyomán csökkent a közalkalmazottak hivatalon ■ kívüli kulturális, szociális és társadalmi működése. A közalkalmazottak eladósodottságát csak Szloveoszkón és Ruszinkón 210 millió koronára becsülik. A fizetésekre vezetett végrehajtásokból az tűnik ki, hogy Szlcxvenszkón egy közalkalmazottra átlag 7000 korona, Ruszin- szkón 13.000 korona adósság esik. A fizetésleszál- I Húsok következtében a szovenszkói és mszinszkói fogyasztás, illetve kereskedelmi forgalom mintegy 1.80 millióval ősökként s ezt a visszaesést már nemcsak az elsősorban érdekelt közalkalmazottak, hanem a kereskedők és iparosok is érzik. A ezloven- ezkói és ruszlnszkói árindex a történelmi országokhoz képest 14—25 pont különbséget mutat, ami önmagában ás jelentős tétel. Éppen ezért a szloven- szkói és ruezánkói vasutasok, postások s közalkalmazottak szövetségei elhatározták, hogy közös memorandumban fordulnak a kormányhoz és a törvényhozó testületekhez és az állami statisztikai 'hivatal adataival indokoltan egyszeri drágái segélyt fognak kérni a szlovenszkói és ruszinézkói közalkalmazottak részére), mely segély, összege 900—1500 korona volna szeméiyankint. A memorandumot a közalkalmazottak egy küldöttsége szeptember végén hozza Prágába. SZENT KONSTANCIAÍ KÁPOLNÁJA földe”yé8nr?I (43) — Hát akkor hogy van itt? — Kétheti szabadságon. De már csak há rom napom van belőle. — És akkor visszamegy? Hova? — A Doberdóra. — Vannak ott hetvenhatosok? — Voltak, de hogy most hol vannak, nem tudom. — Janival nem találkozott? — Nem. Jucinak eszébe jutott az üzlet. Töltött a kapitánynak. — Igyák, százados ur! Egyszer él az ember! — Igaza van: igyunk! Odakint hozzászokik ehhez is az ember. Szesz — alkohol — feledés, A józanság: busongás, szenvedés. Isten éltesse! Koccintás közben mélyen nézeti. Juci szemébe. — No, ugy-e, zöld a szemem, nem fekete? — Lehet, hogy a szivárványhártyája zöld, de a tekintete fekete. Nem illik a mosolygó arcához. — Őszinte legyek? — Próbálja meg. Magának sikerülni fog. — Az a mosolygós arc csak háborús maszk. Mint amikor a jó katona, szivében, idegzetében a legnagyobb halál-iszonyattal, de tréfálkozva, mosolyogva indul a támadásra. Maguk ott kint védik a hazát, mi itthon védjük az otthont, a mindennapi kenyeret. De higyje el, ez se könnyű dolog. Jár vele jó csomó szenvedés, félreértés. Hallotta, mit mondott rám az a törvényszéki biró? — Az a mogorva civil? Dühös volt, hogy f?lvesztette a sakkpartit. Ne törődjék vele!- Nem is. Azaz hog^ dehogy nem. De lenyelem. Mert muszáj. És mosolyogni fogok — kifelé. 1 De bizony az a mosolygás ez egyszer na- I gyón rosszul sikerült. Most már Müller töltött. — Igyák egy pohár pezsgőt. Az jót tesz. — Köszönöm. Igen. Nem tudta lenyelni. Fojtogatta a sirás. — Ohó, nini! Szervusz, öreg magláji huszár! Lindenmayer volt az uj vendég. — Szervusz! Hát maga, nagyságos asszonyom? Kezét csókolom. Örülök, hogy látom! — Jó estét, kapitány ur! — Ugyan, mit kapitány ur? Emlékszik, hogy karácsony estéjén megegyeztünk, hogy én ezentúl csak a Lindenmayer bácsi leszek magának. Vagy Taddeusz bácsi, ha igy jobban tetszik. Károly, nekem is egy üveggel! — De kapitány ur, ha maga nekem Taddeusz bácsi, úgy én is csak Juci leszek magának! — Jól van. Jó estét, Károlyt Hát Lincsi kisasszony? — Lincsi — nincsi. Elment, katonának. . — S ha visszajön; kávésunk fiatalabb Lin- csit választ már magának. De hát akkor ki a kassza tündér? — Én vagyok! — felelte Juci. — Maga? Jucika? Unmöglich! És ott ül, nap mint nap, éjfélig a kasszában? — Ott. Bár most itt ülök maguk közt. — Hm. Igen. És — megy az üzlet? — Elég gyengén. — Gondoltam. — Taddeusz bácsi a harctérről jön? — Ajaj, dehogy! Lókórházparancsnok vagyok Kanizsán. Illetve nem is Kanizsán, hanem kint, a sinterháztól egy kilométernyire, ahol az ördög jójcakát mondott. Vén vagyok már, nem kellek a frontra. Ott tarokkozom a lódoktorral, meg a hadnagy-számvevővel, egész nap. Áuch ein Vergnügen! Aztán megmegnézem a pácienseket. Ha egy jó girhes, vén sárga kerül elém, azt mondom neki: Szervusz, vén magláji hajtárs! Mi is voltunk valaha, kelten együtt, egy huszár! Juci elnézte a nagybajusza vén huszárt. Hogy megöregedett! 'Arcán ezer ránc; afc egyenruha csak úgy lötyög rajta. — Vájjon én is ilyen gyorsan öregszem-e? — gondolta. A cigány katonanótákal húzott. Jucinak eszébe jutott a bécsi menetszázad. Ne sírjatok, bécsi menyecskék, Visszajönnek a hetvenhatosok még Valaha, valaha, vagy soha! Otthagyta a társaságot. Odaborult a pénztár pultjára s mikor azt. hitte, nem látják, Sirt keservesen. Elhull a virág — eliramlik az élet... — Kérem, felírni: 18 üveg Hubert-extra!— kiáltotta be Károly. Aztán csendesebben mondta: — Csak semmi sirás! Legalább huszonötre kell csinálnunk. Tessék odamenni a vendégekhez! A bal sarokasztalnál a kövér zsidó már két órája ül egy stampedli Ritt- melster mellett! « Juci összeszedte magát. De csak a sarokasztali kövér zsidóig tartott az üzleti mosolygás. Eredménye: még egy kupica Ritt- ineister. A tisztekhez már könnyes szemekkel ért. — Taddeusz bácsi, kedves Taddeusz bácsi, tegyék meg nekem azt a szívességet, mulassanak jól s igyanak meg vagy huszonöt üveg pezsgőt, hogy a Károly ne pöröljön velem. De engem eresszenek haza! Nem bírom! Nem birom! — Asszonyom, mi baja? — kérdezte Müller aggódva. — Nem tudom. Nem birom a zenét, nem bírom a társaságot! Valami nagy hajt érzek! Lindenmayer nevetni próbált, de biz az csak aféle csinált nevetés volt. — Jucika húgom talán reumás, esőt érez, vagy nem vacsorázott s éhséget érez — ez érthető. De a, nagy bajt mind érezzük már 14 óta, úgy hogy már nem is ivesszük észre, hogy érezzük! Müller szó nélkül felcsatolta a kardját. A kis Schrattner. azaz hogy ahogy magát hivatta: Kúria főhadnagy volt az egyetlen igazán jókedvű. De be is volt ceipve alaposan. — Mit? Most akar hazamenni? Húszén csak most kezdődik a java! Kihúzatom a csündör- gülőt, akit a székely bakáktól tanútam! Hej de, jaz én csizmám disznóbőr! Szépen, taktusra! Már járta is. De biz az asszony ment. Mire az uccára ért, a három tiszt már várta. — Hallottuk, hogy kint lakik valahol a Virágvölgyben. Oda nem mehet éjszaka, egyedül! — Köszönöm, de máskor is úgy szoktam! Lindenmayer messzellette az utat. Egy kétfogatu bérkocsis ott bóbiskolt a kávéház előtt. Beleültek négyen, úgy hajtattak ki a Korona-uccába. Juci elbúcsúzott tőlük. — De most aztán visszamenjenek ám meginni a kompetenciát, mert különben Károly holnap borsón térdepeltet engem! L1V. ZENEBONA. Talán löbb is lett a huszonötnél. Legalább csakis igy magyarázható meg, hogy úgy hajnaltájban egy kissé ingatag járású, pely- hedző hajsza főhadnagy vezényletével nyolc szál cigány jelent meg Juci ablaka elüti, elkövetvén az éjjeli csendháboritás büntetendő kihágását azzal a nótával, hogy: Fekete szem éjszakája, Hány csillag ragyog reája ... De hát ezt Pozsonyban nem lehel büntetlenül megcselekedni. A muzsikaszóra minden oldalról odasereglő „stadtguardli“-kat ugyan a főhadnagy sérthetetlensége tudatában szóra sem méltatta, de ugyanezek nagyon hatalmas embereknek bizonyultak a szegény, ártatlan cigányokkal szemben, akiket, bűnjeleikkel együtt bekísértek a városházára s ott azonmód jegyzőkönyvei veitek fel velük. r (Folytatjuk.)
