Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-09 / 180. (3511.) szám
(2511) szám o Csütörtök * 1934 augusztus 9 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 K£., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 K(, vasárnap 2.— KE. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ullee 12, II. emelet, t Kiadóhivatal: Prága IU Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303*11. « • SŰRGÖNYCIM HÍRLAP. PRAHfl. Kisebbségi leltár Habsburg Ottó Viareggióban A Habsburgok nagy családi tanácsán vesz részt Ottó - Zita a pápához utazik Papent elfogadja az osztrák kormány Paris, augusztus 8. A „Marén" és több párisi lap ma Viareggióból Jelentést közöl arról, hogy Habsburg Ottó odaérkezett, A „Matin“ római levelezője ebből az alkalomból hangsúlyozza, hogy a TÓmai kormány álláspontja a restauráció kérdésében nem változott és ho gy minden re stauráeiós kis érletet erélyesen visszautasít. Francia politikai körökben taktikai Jelentőséget tulajdonita- nak ésófr' i ennek a megállapításnak amelynek a szélső baloldali lapok álláspontja szerint kizárólag az az értelme, hogy ellensúlyozza Mussolininek néhány nap előtt elhangzott bizalmas kijelentését, amelyből arra lehet következtetni, hogy a Duee álláspontja ebben a kérdésben az osztrák események hatása alatt lényegesen megváltozott volna. Any- nyit mindenesetre meg lehet állapítani, hogy az olasz lapok julius 25-e után barátságos hangon Írtak a restaurációról. ^ Ottó nem találkozik Mussolinivel Látva a francia sajtó idegességét, Róma hivatalos körei hangoztatják, hogy Ottó olaszországi látogatásának nincs politikai jellege. Az elterjedt hírekkel kapcsolatban, amelyek szerint Ottó rövidesen látogatást tesz a Chigi- palotában, hivatalos helyen kijelentették, hogy a látogatásnak nincs politikai célja. A német hivatalos sajtóiroda római tudósítója pedig azt jelentette, hogy ebben a helyzetben nem is kerülhet sor Ottó és Mussolini találkozására. Egyelőre mindössze csak annyi állapítható meg, hogy Ottó titkára, Czemin gróf Rómában tartózkodik. A francia lapok élénken kommentálják azt a brüsszeli hirt is, hogy Ottó elhagyta Steen- ockerzeelt és látogatást tett a Bourbon herceg Moulin mellett lévő kastélyában. Ottó eddig vonakodott attól, hogy a francia trónkövetelővel felvegye a kapcsolatot. Zita a pápához utazik Az ,.Echo de Paris“ londoni tudósítója Habsburg Ottó viareggói tartózkodásával kapcsolatban megállapítja hogy Viareggióban a Habsburgok nagy tanácsa gyűlt össze. A családi tanácson vesz részt Ottó is. A tanácskozás végeztével Zita a pápához utazik, a francia lapok ennek az utazásnak is rendkívül messzemenő jelentőséget tulajdonítanak. Hangoztatják, hogy a látogatásnak különös jelentőséget ad az a körülmény, hogy Sehusch- nigg jelenlegi osztrák kancellár, — akit Seipel nagykatolikus politikájának követőjeként ismernek, — bizonyára hajlani fog a legfelsőbb helyről kiinduló kezdeményezés felé. Valószínűleg a Habsburgok családi tanácsa az uj osztrák helyzetben követendő magatartást beszéli meg és a franciák különös jelentőséget tulajdonítanak annak is, hogy éppen Viareggióban tartják ezt a családi tanácskozást, és pedig röviddel azután, hogy az olasz lapok barátságos hangot ütöttek meg a restauráció kérdésében. Uj felkelést terveznek Ausztriában a nemzeti szocialisták A „L‘0euvre“ római levelezője szenzációs cikket közöl egy fenyegető levélről, amely a Giornale d‘ltalia szerkesztőségébe érkezett az osztrák nemzeti szocialistáktól. A levélben at osztrák nemzeti szocialisták egyik titkos központja figyelmezteti az olasz lapot, hogy a sikertelen julius 25-i puccskisérlet után Ausztriában uj felkelés van előkészületben, amely Olaszországnak ismét alkalmat fog adni arra, hogy katonáival megjelenjék az osztrák határon. Innsbruck, augusztus 8. Feltűnő jelenségnek tartják a Becsben tartózkodó külföldi újságírók körében azt is, hogy tegnap a késő esti órákban ismét elrendelték a bajor-osztrák határon a határzárt. Dollfuss meggyilkolása óta most zárták le negyedszer a határt Ausztria és Bajorország között. Német polgárok nem mehetnek át az osztrák határon és külföldieket is csak rendkívüli engedéllyel engednek be Ausztriába. A tegnapi minisztertanács két szenzációja B é c s, augusztus 8. A hivatalos bécsi távirati iroda tegnapi kiadványa közli a szövetségi kormánynak azt a határozatát, amely szerint Franz von Papén volt német birodalmi alkanoellár bécsi követté és meghatalmazott miniszterré való kinevezését elfogadja. A határozatot a szövetségi kormány tegnaIrta: Kelemben Sándor Egyik Legfontosabb problémáink ma a kisebbségi magyar fiatalság elhelyezése, kenyérhez való juttatása, erre kellene áldoznunk törekvéseink jókora részét, — mondotta nekem a napokban egyik ismerősöm, akivel gyakran beszélgetünk elnehezedett életünkről s mindarról, amivel helyzetünkön könnyíteni lehetne kissé. Mikor azzal az ellenvetéssel próbálkoztam, hogy vannak gondolataink ebben az irányban is, melyek megvalósulásra várnáik, ismerősöm hitetlenül legyintett: — A gondolatok mindig csak a íéüuitat jelentik, barátom. Mit ér az, ha ti irtok, néha egészséges gondolataitok is vannak, amikor (ritkáin találkoztok minden irányban kellő megértéssel. * Fentebbi ismerősömnek, sajnos, igaza van, mert a gondoláit, melyet régebben vetettünk fel, máiig sem jutott el a megvalósulásig. Nem azért, mintha kivihetetlen, vagy rossz lett /volna, hanem bizonyára azért, mert néma tartottak annyira fontosnak és szükségesnek, begy komolyan foglalkozzunk vele. Pedig a mi szlovenszkói magyar sors közösségünkben a legkisebb nűánsz is fontos, amely a kisebbségi élet szervezettségét, s az öntudatos önsegély gondolatát akarja előhbrevinni, mert, — de régi igazság ez is, — erőteljes önsegély és szervezettség nélkül nincsen eredményes, értékmegtartó kisebbségi élet. A kisebbségi leltár gondolata, melyet többen vetettünk föl, abból indult ki, hogy kisebbségi helyzetünkben elsősorban magiunkra vagyunk utalva, tehát: — magunknak kell segíteni magunkon. Magunknak kell megkeresnünk azokat a módokat és lehetőségeket, melyek révén legalább fiatalságunk egyrészének tudunk kenyeret, elhelyezkedést biztosítaná, nem feledkezve meg természetesen arról sem, hogy az állami és egyéb közhivatali relációkban is kiverekedjünk fiataljaink részére annyi helyet, amennyi a kisebbségi magyarság számarányánál fogva feltételűül megillet bennünket ebben a köztársaságban. Az eddigi helyzet sok vonásában hasonlatos volt ahhoz az emberhez, aki éhesen megy az uccán, itt is, ott is lát egy darab heverő kenyeret, de nem nyúl utána, hanem valami sült galambra váró szégyenkezéssel hagyja, hogy mások egyék el előle ezt a kenyeret. A hasonlat ugyan nem minden tekintetben vág, de háirtelenében nem találók jobbat annak a helyzetnek a jellemzésére, hogy voltak és még ma is vannak Szlovenszkón és a Kárpátalján magyar vállalatok például, melyek gyakran tévesztették szem elől azt a legalábbis méltányossági szempontot, hogy elsősorban kisebbségi magyar fiatalokat alkalmazzanak üzemeikben. És most jön az érem másik oldala, melyre a föntebbi hasonlat vonatkozik: — ezek a vállalatok sok esetben a maguk hibáján kívül hanyagolták el ezt a méltányossági szempontot, mert nem volt eddig szervük és nem volt statisztikánk sem, amely legalább megközelítő képet nyújthatott volna az elhelyezkedésre, kenyérre váró kisebbségi magyar fiatalokról, sőt tovább- menve: — amely el is köz vetíthette volna ezeket a fiatalokat az ilyen állásokba. A kényért elen magyar fiatalember az elhelyezkedés reménye nélkül ment az uecán, s néha, anélkül, hogy tudott volna róla, itt is, ott <is állások üresedtek meg körülötte. Igaz, hogy m esztendők súlyosbodásával egyre ritkábban, de néha mégis megüresedtek. És ilyenkor mit láttunk? — Magyar vállalatokhoz, üzemekhez mások kerültek be, mert a kvalifikált kisebbségi magyar fiatalember vagy egyáltalán nem, vagy a legjobb esetben későn értesült az üresedésről, összeegyeztethető-e ez a szervezett kisebbségi élet fogalmával? Ezen a pontom jutna felbecsülhetetlen szerephez a kisebbségi leltár, amely megmutatná, hogy milyen gazdasági értékek maradtak meg a kisebbségi magyarság kezén, amikkel számolhatunk- Még pedig nemcsak a fiatalok elhelyezése tekintetében, hanem egyéb vonatkozásokban is. Tizenöt kisebbségi esztendő után szükségünk van végre egy olyan .pontos, minden itteni magyar értékét felölelő kataszterre, amely megfelelő képet nyújtana Salovenszhó és Ruszinszkó minden magyar mezőgazdasági és ipari üzeméről, csoportosítaná az .összes magyar ügyvédeket, orvosokat, vállalkozókat, testületeket s általában: mindent és mindenkit, aki még abban a helyzetben vain, hogy alkalmazottakat foglalkoztathat. Ha valamihez hozzá akarok kezdeni, elsősoriban tudnom kell, hogy mim van, mivel számolhatok. Nos erről adna képet ez a magyar kataszter, a kisebbségi leltár, amely természetesen továbbra is a legszorosabb kapcsolatot tartaná fel a mindennapi élettel, regisztrálná az álilandéau adódó változásokat, élő valami volna annak a kézéiben, akinek szüksége van rá. De a föntébbiek nyilvántartása mellett egyidejűleg kimutatást vezetne az elhelyezkedésre váró kisebbségi magyar fiatalokról is,, és itt [nemcsak az egyetemet végzett, lateiner fiatalságra gondolok, hanem a kisebbségi összfiaitalságra: munkásokra, ■iparosokra; földmivelőkre egyaránt. Kétségtelen, hogy ebben az irányban nagyon nehéZj pi ülésén hozta, amelyen több fontos kérdést, igy a rendkívüli biztonsági intézkedések végrehajtásával megbízott államtitkár hatáskörének megállapítását; is elintézték. Az államtitkárnak nagyon érdekes és főleg messzemeFOLYTATÁS A 2. OLDAL II. HASÁBJÁN. szinte lehetetlen volna pontos katasztert készíteni, de a mai helyzettel szemben az is nagy nyereség lenne, ha legalább azokat a fiatalokat tartanók nyilván, akik információkért fordulnak a kisebbségi leltárt vezető irodához. A további munka már önmagától adódnék. A két kataszter: a magyar munkaadók és a munkanélküli magyar fiatalok katasztere szervesen kiegészítenék egymást és ha valahol, magyar munkaadónál, állás üresednék meg, a kisebbségi leltárt vezető iroda azonnal megtenné a szükséges lépéseket az állás megfelelő betöltésiére. Igen, ha úgy tetszik, egész egyszerűen állásközvetítésnek is nevezhetnék ezt a munkát, de: — nemzeti állásközvetítésnek, mert ahány fiatalt el tudunk helyezni,, annyi pusztuló magyar energiát mentünk meg, annyi magyar ex isteneiét teremtünk és ez a munka megéri azt a fáradságot és költséget, amennyibe kerül, Éjn
