Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-09 / 180. (3511.) szám
2 n^€MtMAQ-fe\RHnajgc> 1934 augusztus 9, cffflt&rifik. pen ezért a magyarság pártjainak meg kell t aláírnék a módét arra, hogy a kisebbségit leltár gondolata mielőbb megvalósulhasson és elkezdhesse azt az építő misszióját, melyre már régóta szükségünk lett volna, A kisebbségi magyar fiatalság energiakészlete olyan hatalmas pozitívum, olyan nagy értékünk, amilyennel csak egy ezernyi megpróbáltatáson keresztüliesett nemzet, dicsekedhetik. Ezt az energiát az adott körülmények között a legmagasabb kapacitással kell beállítani a kisebbségi épitőimnnfca szolgálatába, ez azonlban nem történhetik ötletszerűen, hanem csak előre kidolgozott s az egész országot átfogó tervek alapján. Ennek a megindulásra váró munkának volna egyik fő segítőeszköze, valósággal 'bédekkerje a kisebbségi leltár, melynek él etr elhívása most már nem, várathat magára soká, , * ' A gondolat megvalósítása, bármily egyszerűnek is látszik ez az első pillanatban, nem olyan könnyű és természetesen költségekkel is jár. Hitem szerint azonban sem fáradságot, sem költséget nem szabad sajnálni, amikor fiatalságunkról van szó, mert, egy kisebbségi nép életében ezerszeres érvénnyel áll az a régi igazság, hogy a fiatalság jelenti a nemzet jövőjét. És mert ebben az esetiben is jórészt fiatalságunkról van szó, magtuk a fiatalok is aktív részt, vehetnének a kisebbségi leltár összeállításában. Itt már elsősorban a főiskolásainkra gondolok, aldk a nyári szünet alatt a saját vidékük adatainak feldolgozásával nagy szolgálatokat tehetnének ebben az irányban. (Főiskolásaink bizonyos vonatozásban már meg is kezdték ezt a munkát.) Félig-meddig olyan magyar szociográfiai munka is volna ez, melynél szebbet a nyári szünidő idejére alig lehetne találni. Az adatok csoportosítását azután egy köziponti szerv végezné, melynek további feladatkörét ezek az adatok szabnák meg. Ugyancsak nagy szolgálatokat tehetnének az adatgyűjtés terén a magyarság pártjainak titkári irodái is, melyeknek ez a munka csak eddigi tevékenységük kiegészítését jelentené. Mindezekkel csak nagy általánosságban akartam megadni a gondolat megvalósításának képét s egyelőre csak azt szeretném, ha kisebbségi társadalmunk felérezmé a gondolat nagy horderejét és fontosságát és készséggel segédkeznék annak megvalósításában. Ez volna az első lépés. A második lépés ennek az elsőnek az eredményétől függ s részleteiről, az előbbieken kívül, ma még talán korai volna beszélni. minisztertanács ülése az ő személyét tartják alkalmasnak arra, hogy a ma erősen kihangsúlyozott katolikus Ausztriával kapcsolatokat találjon Németország részére. A lap megjegyzi, hogy valószínűen Papén ez alkalommal is be fogja bizonyítani kiváló képességeit, — csak félő, hogy Papén Ausztriában is kiváló organizátornak fog bizonyulni, aki a diplomáciai exterritorlaHtá* védelme alatt a nemzeti szocialista mozgalmat illegális eszközökkel is támogatni fogja. A lap emlékeztet Papén amerikai szereplésére és cikkét a következő szavakkal fejezi be: „Sok szerencsét, Schuschnigg kancellár ur!“ Minisztertanács Pirisbap Doumergue elnöklete alatt Az osztrák nő hatásköre van, ugyannyira; hogy bizonyos mértékig a magángazdaság korlátozását is jelenti az államtitkárnak a működése. A kormányrendelet ugyanis megállapítja, hogy a rendkívüli biztonsági intézkedését végrehajtásával megbízott államtitkárnak joga van az államellenes érzelmű és főleg államellenesen tevékenykedő munkások vagy munkaadók ellen eljárni. Joga van ilyen esetekbe® a koncessziómegvonásra vagy az üzemek beszüntetésére, ugyancsak joga van ahhoz is, hogy az üzem továbbfolytatása érdekében nemzethü elemeket állítson az üzem élére. Ezek az intézkedések természetesen a gazdasági élet zavartalanságának érdekét szolgálják és nem céljuk a magángazdaság olyan megszorítását bevezetni, amely különben ellentétben áll a szövetségi kormány felfogásával. A minisztertanács ugyanekkor foglalkozott a főiskolák és különösen a mezőgazdasági főiskola átszervezésének kérdésével. Ezt a kérdést is biztonsági szempontok vetették föl, amennyiben a nyomozás során megállapítást nyert, hogy nemzeti szocialista organizációk főíészke ezeken az egyetemeken volt „Papent elfogadjuk, de..." Bécs, augusztus 8. A minisztertanács ugyan elhatározta, hogy Papén kinevezését nem utasítja vissza, ellenben az osztrák kormány álláspontjának némi mellékize van, amelyet a kormányhoz közelálló Reiohspost mai száma már érzékeltet is. A lap megállapítja, hogy nem szokás ilyen megbízatás elé akadályokat gördíteni. Egyébként pedig hangoztatja a Reiohspost, hogy az osztrák kormány mindenesetre a várakozás álláspontjára helyezkedik és figyelemmel kíséri, hogy az uj követ milyen szellemben fog ©leget tenni megbízatásának és hogy valóban közremüködik-e a két állam jéviszonyának helyreállítása érdekében. Az osztrák kormány további álláspontja ebben a kérdésben természetesen erősen függ az uj követ magatartásától. Pária, augusztus 8. A mai reggeli francia lapok részletesen foglalkoznak azzal a bécsi jelentéssrJ, amely beszámol az osztrák kormány álláspontjáról Papén kinevezésével kapcsolatban. A Petit Journal megállapítja, hogy Papent a német kormány azért szemelte ki erre a különben igen kényes posztra, mert Páris, augusztus 8. Gaston Doumergue I miniszterelnök holnap Parisba érkezik, hogy résztvegyen a pénteki minisztertanácson. A minisztertanácson Rarthou külügyminiszter és a kormány több tagja is résztvesz. Politikai körökben összhangba hozzák a francia minisztertanács sürgős egvbehivását az ausztriai eseményekkel. Hogy mennyire lehet hitelt adni ezeknek a kombinációknak, e pillanatban nehéz megállapítani; annyi bizonyos, hogy a francia sajtó rendkívül ideges úgy Papén kinevezése, mint Ottó olaszországi útja miatt. Érdekes, hogy a francia lapok már megváltoztatták feltűnően elismerő álláspontjukat Schuschnigg kancellárral szemben és több lapban éles megjegyzések olvashatók az uj kancellárról. A kormányhoz közelálló higgadtabb politikai tényezők azonban azt hangoztatják, hogy Franciaországnak ebBelgrád, augusztus 8. Megbízható meg-1 állapítások szerint Varasd, Belovár és Pozse- ga-megyökben összesen mintegy 2500 osztrák nemzeti szocialista menekült tartózkodik. Ellátásuk 8 elhelyezésük nagy gondot okoz a jugoszláv hivataloknak, amennyiben munkát részükre találni nem lehet s így az eltartásuk sok pénzt igényel. A jugoszláv kormány körben a súlyos helyzetben nem szabad cserben hagynia Ausztriát, mert ezzel végzetes útra lökheti a kis országot. Ezek azok, akik kezdettől fogva támogatták az uj kormány köl- csöntárgyalásait és a leghelyesebb megoldásnak tartanák, ha Franciaország a* eddig is bevált régi megoldáshoz nyúlna az osztrák kérdésben — és kinyitná pénztárcáját. Hogy a pénteki minisztertanácson nagy jelentőségű kérdések kerülnek megvitatásra, azt az is bizonyítja, hogy Doumergue résztvesz a tanácskozásodon, már pedig emlékezetes, hogy az agg miniszterelnök, a Tardieu- és Chautemps-féle konfliktus idején, mikor a nemzeti koncentráció kormányát a bukás veszélye fenyegette, csak Ohérou erélyes ka- pacitálására volt hajlandó Párisba utazni. Francia politikai körökben hangoztatják, hogy Doumergue nem hiába szakítja félbe vidéki üdülését. I dést intézett Berlinben, hogy a német kor májny nem volna-e hajlandó gondoskodni az osztrák nemzeti szocialista menekültekről, válasz azonban eddig nem érkezett. Állítólag francia részről rossznéven veszik, hogy Jugoszláviában alkalmat adtak a karin- thiai felkelőknek a határ tömeges átlépésére. IBI—IH nmi IMIM I Ilim IMIIIIMIIIII IIW IIWIIB—— Jugoszláviának gondjai vannak az osztrák nemzeti szocialista menekültek miatt SZENT KONSTANCIA KÁPOLNÁJA FÖLDES GYÖRGY (15) — lob bin abgereist — mondta Giésl báró, Z1 monyba érve, az ott reá leselkedő újságíróknak. Egy szót sem többet. Jani egyenruhája megjött. Sugárné szorgalmasan tatarozta Jani fehérneműjét, stoppolta a harisnyáit. A kávéház zsúfolásig tömve volt. Senkinek sem volt elég a maga újságja, mindenki el akarta olvasni mindet. Lindenmayer kezdett kimaradozni. — Utána kell néznem a kefekötésnek. A hadseregnek sok suvikszos kefe kell. Az üzemek lázasan dolgoztak. Már drágák voltak a percek is. XVI. HARCI LÁZ. Mit cifrázzam sokáig? Julius 27-én kihirdették a részleges mozgósítást. — Huszonkilenc. — Én meg harminchat. Mégis én megyek el, főnök úr meg marad. Jó mulatóst, a viszontlátásig! A külföld magatartására nézve nem adtak az újságok semmi biztos prognózist. Anglia semleges marad! — mondották az optimista közlemények. A hármas-szövetségből Németország biztos volt; Olaszország hallgatott. A kávéházban azért csak úgy húzta a cigány, mint eddig. Jani az uj fizető pincért tanitgatta. Hiszen ügyes ember volt ez is, de mégsem volt a Károly. Juci a kávéház láthatatlan helyiségeiben sürgött-forgott kipirult arccal; élvezte, hogy szabad itt is háziasszonykodnia. Jani végre megsokalta. — Gyere ki! Lindenmayerék mellett van egy üres asztal, üljünk oda. Pihenjünk egy kicsit! Általános fellélekzés követte ezt, mert a pozsonyiak ebben nem-igen voltak érdekelve. Janinak azonban kellemetlen meglepetést hozott. Károly, kit valamikor régen Eszéken soroztak, megkapta a behívót, mint népfelkelő. — El kell mennem egy szerb pikkolóra! — jelentette kedélyesen. — Két hét múlva itthon leszek, ha a szerbek megfizették a cechet! De szemeiben a kedélyességnek nyoma sem látszott. Ha szabad kérdenem, főnök ur hány érve*? Leültek. A törzsasztalnál Lindenmayer Németh Bandival beszélgetett. — Bizony, a mi piros nadrágunk már ana- chronizmus. Nem lesz az egész háborúban egy attak sem — szólt Lindenmayer. — Annak te csak örülhetnél. Furcsán festene a kopasz fejed a svadron élén! — Na, és te, bemószten haupt! — Van már lovad? — kérdezte aztán. — Van — felelt Németh Bandi. — Kitől? — A szenei Larnpli szerezte. Hét éves. tizenöt markos. Belovágolva. Hál néked? — Kerestem, de nem találtam kedvemre valót. — Én tudok egyet. Éppen neked való. Gesztenyepej Furiózó, heréit. Hatéves. A sárosfai ménesből. — Kié? — Az enyém. — Köszönöm, de nem kérek belőle. — Miért? — Azért, mert majd énnekem is szerez lovat a Lampl, vagy az Ehrenthál. — De hát meg sem nézed? Az árára sem ■vagy kiváncsi? — Nem. Olyan gimpli nem vagyok, hogy úrtól vegyek lovat! Hogy jól becsapj, aztán még ki is nevessetek?! Köszönöm szépen! Juci csendesen elnevette magát. Eszébe jutott egy ilyen eset, amit sokszor hallott a szüleitől. Sugár Pálon évekig nevetett egész Csallóköz. A cigány húzta. Azt a bakanótát, amire már hónapok óta masíroztak a pozsonyi katonák. A dacos, fenyegető nótában Szerbiáról volt szó. Mindenki énekelte. De Jucinak egy másik katonanóta jutott az eszébe. Borosa tanulta a földijétől s mosogatás közben szokta dalolgatni. Mind azt mondják: háború lesz El kell oda menni. Elviszik a szeretőmet, Nem hagyják szeretni! Minket a sors széjjelválaszt, Nem tehetek róla! Az ellenség golyójának Leszek áldozatja!... Ránézett az urára. Az nem énekelt. Nézett maga elé üres tekintettel. — Fáradt szegény! — gondolta Juci. — Fáradt ám! Tudod te azt, nagyon jól, te szegény, szenvedéseknek induló asszony, mi bántja a te ura dali. Csak nem akarod bevallani magadnak! Az emberek hazudnak egymásnak sokat. De amikor saját maguknak hazudnak, az a legszomorubb dolog a világon — Was maciién die fiir cinen Heiden- larm! —békétlenkedett Lindenmayer. — Kiváncsi vagyok, ha a tizenötödik helyett a®, ötödik kórt mobilizálták vein', akkor is ilyen harciasak volnának^©?! Németh Bandi odaszólt a cigánynak: — Muzsikálj valami okosabbat! A prímás befejezte a nótát. De a zsivaj nem szűnt meg. Az aggodalom, a nyugtalanság, ami az embereket eltöltötte, most szilaj erővel tört ki, mint harci kedv. — Vesszen Szerbia! — üvöltötte valaki. — Vesszen Szerbia! — zúgott rá a tömeg ütemesen, nemcsak a kávéházban, hanem kint az uccán is. Tölgyfalombos sapkában csukaszürke tábori egyenruhás katonatisztek jelentek meg az ajtóban. — Éljen a hadsereg! — Éljen a háború! — zúgott végig a tömegen. Az egyik tiszt odalépett a cigányhoz. — Húzd a Kossuth-nótát! A cigány elképedt. Ezért a nótáért nem egy tiszt pályafutása tört derékban ketté, aki beborozott fejjel elhuzatta s élete végéig valamelyik postahivatal rácsa mögött gondolkodhatott a világ múlandóságáról. De hát azt úgy is lehetett énekelni, hogy: — Ferenc Jóska azt izente ... Erre aztán megzendült az egész kávéház. Különösen a végső sora hangzott elemi erővel, amit állva énekelt mindenki. — Te, én azt hiszem, hogy tévedsz — szólt Németh Bandi az öreghez. — Fog ez ordítani, mind. És el is fog menni. Hát azt hiszed, hogy csak mi ketten vagyunk bolondok? A kraxelhuberek kemény gyerekek. Te is az vagy. És megveszed a lovamat. . — Vagy sem. — Az a gesztenyepej olyan jól állana neked! Olyan leszel rajta, mint a kefekötők céhmestere az urnapi prooesszión. — De én jobb szeretem a sárgát. Hetvennyolcban is sárga lovam volt. Hóka. — Az jó célpont. —■‘ Az a jó, illírt akkor megcélozzák és — természetesen elhibázzák. FülyíntjukTTJDÓSITÁS ELEJE AZ 1. OLDALON.
