Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-05 / 177. (3508.) szám

1084 augnsztos 5, vasárnap. & AíilOkUÓH tAPAA wMBmmmMmmMwmmm # — Budapest, aug. -e-leje. Az egyik dunapa.rti hotel halijában ültünk. Kettesben az uram angol barátjá­val. Téveteg szemmel nézelődtem. Vártunk valakit s az illető késett. Ilyenkor az ember, hogy úgy módjain, nyugtalanul unatkozik. Figyelmetlen fi­gyelemmel kapkodtam én is a szemem mindéin, ajtó­nyitásra, a lépcsőkön megjelenők felé, a sürgő-for­gó emberekre. — Milyen elegáns asszony ... — szólaltam meg, Inkább csak azért, hogy megtörjem a csendet. Aa angol ur felnézett az újságjából. — Az a szürkeruhás? ... — kérdezte s hogy bólintottam, azzal a hangsúllyá], ahogyan kijavítani szokás, halkan mormogta: — Nem elegáns . . . •Szép . . . — Szép. . . elegáns ... — vontam össze a két szót, bár őszintén szólva, éreztem, hogy nem egy, de érdekelt, mi az ő férfi-véleménye. — A szépség js más ... és az elegancia is más... Egészen más . . . — Olyan finom ruha volt rajta ... — próbáltam ellentmondani. — Az elegancia ... — kezdett a témához mele­gedni — nem anyagi valami . . . s nem is testi... a lélek tulajdonsága . . . — Vannak elegáns anyagok ... ezt én tudom... — Vannak ... De nem maga az anyag az ele­gáns, hanem az anyagból sugárzó szellem . • . Mondjuk a szin, amelyet valaki összeállított ... de még arról is lehet beszélni, hogy egy szövetnek.... a tartása elegáns . . . — Szóval, van elegáns ruha . . ? — Van . . . — Azon a hölgyön. . . — s ezt már teljes hittel mondtam — igazán elegáns ruha volt . . . — Én férfi létemre azt nem tudom megítélni, mert mi, férfiak, a nők ruháját a nőkkel együtt látjuk ... A személye annak a hölgynek . . . nem volt elegáns, elrontotta a ruhája eleganciáját . . . — De, hiszen a szépségét elismerte . . . — Csúnya ember is lehet elegáns. Az más . . . — Hát, akkor mi az elegancia? — Nem könnyű megmondani ... A szellemnek, 9 léleknek valami különös . . . érezhető, finoman hangsúlyozott . . . öntudatlan-sága . . . Éppen ezért semmi sem lehet, szerintem, annyira érzékel­hetően elegáns, mint a mozdulat, a tartás . . . Ahogy . . . talán megért, ha igy fejezem ki ma­gam . . . ahogyan hordja egy emher önmagát . . . 6 mert egyéniség az ilyen ember, hát a holmijai, még a púderes doboza is . . . megválogatott, az énjének harmónikus része ... Ez a belülről kive- tödött összhang, egység . . . egyéni választékosság, de nem mesterkélt piperkőoködés az . . . elegan­cia . . . . — Azt mondotta az előbb, hogy egy szövet is le­het elegáns. . . — ügy van . . . — De az a szövet . . . nem hordoz magán egyéni­séget, illetve ... — Illetve ... azt az egyéniséget hordozza ma­gán, aki megtervezte . . . Annak a nemes indivi­dualizmusát . . . — Akkor a divat . . . Nem engedte befejezni a szavaimat, közbevágott: — A divatos. . . nem elegáns ... ha csak . . . de erről később . . . Tisztázzak előbb a divat kér­dését ... A divat időszerű . . . múló . . . mond­hatnánk, pillanatnyi valami ... Az elegancia ... időtlen . . . Nem a tömegekből virágzik ki, ha­nem a személyiségiből ... A divat demokratikus valami ... az elegancia arisztokratikus . . . Egy divatos ruha például csak akkor lehet elegáns . . . ha feloldódik az egyéniségben, ha kifejezője, szer­Sok gondot okoz a háziasszonynak, kivált nyári melegben, romlandó élelmicikkeinek helyes, szak­szerű konzerválása. Hiába szerzünk be kifogástala­nul friss árut, ha gondtalan kezelés folytán táp ér­ték és higiéna szempontjából értéktelenné válnak, mire felhasználásukra sor kerül. A bomlás csirái ellen vívott harcban a háziasz- szony legértékesebb fegyvere, „nagyágyúja* a jég­szekrény. Nyáron úgyszólván nélkülözhetetlen, százszázalékosan semmivel sem pótolható. Igaz hogy beszerzése szüköspénzü csalódnál nem kis meg­terhelést jelent, ám ez az áldozat hosszú évekre szóló befektetés. Jól megépített és helyesen kezelt jégszekrény nagy melegben is legalább 36 óráig tartja a jeget, tehát — ha nagyon takarékoskodnak vés része a személynek . . . Tehát csak egyes ese­tekben találkozhatik a kettő . . . — Az igaz ... — ismerem el, — hogy a nagyon divatos ruhák . . . ritkán elegánsak . . . — Igen ... — folytatta az elméletet. — Az elegancia . . . valami csodálatos mértékletességet jelent . . . amiben minden benne van . . . Minden: eigyénii hangsúllyal... Hangsúlytalan hangsúllyal... Finomabb értelemben modortialan . . . ahogyan fogadjuk, vesszük, hordjuk 8 adjuk a dolgokat . . . mert az elegancia nem ruhakérdés ... az elegan­cia . . . egészen mélyről jött kivetülés . . . ami le- heletszerüen beopálozza körülöttünk az egész vilá­got . . . mindent . . . ami kívül van rajtunk . . . Amihez hazányulünk, amit érintünk . . . betöltve személyiségünkkel . . . lelkűnkkel . . . — Értem ... — bólintottam megilletődve, ahogy magával ragadott a lendülete. — Az elegancia, éppen azért, mert lélek . . . sok­kal lenyűgöz őbb . . . szuggesztivabb, mint a szép­ség ... A szépség . . . más valami ... A szép­ségre inkább a test, a vér reflektál ... Az ele­ganciára a szellem ... A szépség mámorit ... az elegancia ... bűvöl... Az elegancia a legmara- damdóbb hatás az életben . . . — Az ember, ezek szerint, tehát ne a divatosra törekedjék . . , hanem az eleganciára . . . — Jobb lenne . . . felelt nagyon komolyan. — A divatos eltereli a figyelmet arról, hogy mélyebb­re nézzünk . . . Hogy valóságunkban mutatkoz­zunk . . . Kicsit álarc . . . Lám, kedves asszonytársaim, igy is lehet véleked­ni a divat s elegancia általunk annyit tárgyalt problémáiról. (—i —p) — elegendő minden másnap friss jeget hozatni. Ez körülbelül napi 60—90 fillér kiadástöbbletet je­lent, viszont szükségleteinket 2—3 napra előre sze­rezhetjük be s ezzel rengeteg időt és fáradtságot takarítunk meg. Helyesen kezelt jégszekrény csak a legszükségesebb percekig áll nyitva, míg élelmi- cIlikéinkét ki- vagy berakjuk. Hús ételmaradékot sohasem helyezünk el benne meleg állapotban, mert átható szaga hasznavehetetlenné teszi az egyéb behüUVtt élelmiszereket, elsősorban a min­den szagra rendkívül érzékeny vajat, A jégszek­rény aljába épített vízgyűjtő tálkát naponta kiürít­jük s az egész szekrényt hetenként egyszer szappa­nos vízzel kimossuk, amelybe kis hipenmagánsavas kálit teszünk. Évenként párszor, elsősorban ősszel és tavasszal kénszalaggal kifüstöLjük s utána pár napig alaposan szellőztetjük. Amelyik háznál nincsen jégszekrény, egyéb kise­gítő fogásokkal kell konzerválni romlandó élelmit cikkeket. Ezek közül most csak a legegyszerűbbe­ket említjük meg. Szüíkeég esetén nyáron is frissen marad a hús egy-két napig, ha eoeteevizbe mártott ruhába csavarva hűvös helyre tesszük. Más eljáróé szerint a nyers húst vagy májat kőedénybe helyez­zük és annyi lefölözött tejet öntünk rá, hogy eb lepje felületét. A tejet 12 óránként frissel pótoljuk. Tepertőt, kolbászfélét tapaszig frissen tarthatunk, ha disznóöléskor zsirosbödön fenekére tesszük s a kiolvasztott zsírt reászürjük. Egyéb romlandó ételt következő módon kezelünk: az ételt tartalmazó lábast hideg vízzel telt tálba állítjuk és tiszta konyharuhával szorosan letakar­juk, úgy, hogy a ruha csücskei a vizbe érjenek. A vizes ruha párolgása lehűti az ételt. Friss vaj igen sokáig, — télen 8—10 napig — élvezhető marad, ha arra való edényben szorosan legyűrjük és tete­jébe pár ujjnyi hideg, enyhén sózott vizet öntünk. A vizet naponta egyezer-kétszer leöntjük és frissel pótoljuk. Kemény sajtot ecetesvizbe mártott ruhá­ba csavarjuk, puha sajtot lehetőleg légmentesen tartjuk, egyéb hijján csészével letakarjuk. — Zöld­ségfélét, salátát zománotalan cserépedénybe te­szünk és nedves ruihával lebontjuk. Végül megemlítjük, hogy tojást nagyobb meny- nyiségben konzerválni alig érdemes, mert a szak­szerűen vezetett baromfltenyészetek ma már úgy­szólván egész esztendőben ellátnak friss áruval s meszes vízibe elrakott tojás, ha olcsóbb is, semmi­képpen nem pótolja a frisset. Legfeljebb gyúrt tészták készítésére alkalmas. DOLGOZÓ NÖ KEZE Kezem leejtem. Nézem: Vékony — eres . . . E kéz az, mely garast keres? E tenyér az? — a tenyerem? . . . — oly puha, mintha szerelem meleg bölcsője lenne — Mégis: , . kemény és piszkos garasok ülnek mohó tort benne. Nézem: jaj, jobb szeretnék a kezemmel Beethovent zongorázni vagy megrázni tavasszal egy dús bodzafát jaj, jobb szeretném ha hárfa harjain halnának el merengő ujjahn mint igy — mikor irigy szemmel lesem, hogy mint motoz egy gyermeken a dajka görcsös ujja. ÁSGUTHY ERZSÉBET. Hogyan tartjuk frissen éíeímiszereinket A síranddivai változatai Az ausztriai politikai súrlódások és belbarcok már hosszú hónapok óta foglalkoztatják a vi­lágsajtót. Különösen az elmúlt hét puccskísér­letével és megdöbbentő merényletével kapcso­latban Európának, sőt Amerikának minden új­ságja odalakon át a történteket és Ausztria ne­hezen megoldható problémáját tárgyalta. A részletes tudósítások és hosszas kommentárok után a nagy közönség előtt nem lehet titok, hogy milyenek ma Ausztriában a viszonyok. Az osztrákok ezért számoltak azzal, hogy az események visszahatása legelsősorban az ide­genforgalomra lesz katasztrofális hatással. Természetesnek gondolták, hogy a pihenésre és zavartalan nyugalomra vágyó nyaralók Ausz­tria határait messze elkerüljék és. hogy azok, akik mégis idemerészkedtek.v — a múlt heti ese­ményeik hatása alatt — a lehető leggyorsabban elutazzanak... A józan ész így következtetett. A valóság azonban — mindenki őszinte örömére — egé­szen másképen alakult. A külföldi nyaralók rá­cáfoltak a logikus következtetésekre. Azok, akik már itt voltak, nem csomagoltak és nem utaztak el; viszont, akik ide készültek, azok sem változtatták meg az útitervüket. Mintha a teljes béke és garantált nyugalom hazájába jön­nének. Bécset, Ausztria vidékét és híres nya­ralóhelyeinek legtöbbjét, továbbra is sokan lá­togatják. A lakósság, amely jobbára az idegenforga­lomból él és tudatában van annak, hogy az ország általános gazdasági helyzetére milyen kihatással van a forgalom csökkenése vagy emelkedése, boldog és hálás, hogy csalódott a természetesnek hitt kö^etke ztetéseiben. A la­kosság hálás érzelmeit mi sem igazolhatja job­ban, mint a napokban Bécsiben lejátszódott epi­zód. Egyik Ring-i ucca kereszteződésnél több járókelővel együtt vidéki öregasszony várta, mig az autóforgalom, köztük bárom hatalmas autócár, az úttesten elvonul. Eleinte türelmet­lenül topogott, de amint megpillantotta az ide­genekkel zsúfolásig megtelt autóbuszokat, meghatóiban fordult a körülállókhoz: „... Még­sem hagynak el bennünket a jó emberek!'4 A tartományok közül Karinthia vonzza a legtöbb idegent. Különösen a Wörbbi-tó part­ján fekvő Veiden fürdő a francia és angol láto­gatók kedvence. Kivételes helyzete nemcsak a fürdőhely csodálatos környezetére, hanem fő­leg arra vezethető vissza, hogy itt a magas tu­risztikát össze lehet kötni a mondón strand­élettel. E ritkaságszámba menő okok magya­rázzák meg, hogy miért lehet a Villacher Al­pokban vagy a Magas dauerokra vezető utakon annyi párisi eleganciával öltözött turistával, főleg turista nővel találkozni és miért vetél­kedik Veiden strandja a „jólöltözöttség", mondén élet és szép asszonyok dolgában bár­mely felkapott nyugati fürdőhellyel is? A Wörthi-tónál aki véletlenül nem a turis- táskodás, nyaralási programhoz tartozó örömei­nek hódol, az egész napon át a strandon tar­tózkodik. így Vei deliben és a szomszédos Pörtschachban, a turistadressztől eltekintve, csak kétféle öltözék szükséges: a strandra és — estére! . Az aranybarnára leégett népek reggeltől késő délutánig a tópartján tartózkodnak. Még az éttermeik is úgy épültek, hogy a fiirdözőket a déli átöltözés kényelmetlenségétől megkímél­jék. Közvetlenül a parton vannak és délben az asztaloknál csakis fürdőköpenyes urakat és különböző pizsamákba, rövid sihortba vagy mélyen kivágott strandruhába öltözött hölgye­ket látni. Csak vacsora-időiben változik meg a kép, amikor az urak a kényelmes fürdököpe- nyűket 6mokinggal, a hölgyek pedig az apró, legtöbb esetben túl őszinte strandöltözékeiket sejtelmesen sok fodros estélyi toalettekkel cse­rélik fel. A veldeni és pörtschachi strandokon látott fürdőkomplék kevés kivételével mind neves párisi és bécsi divatézalónóiknak a kreáció. A kompié kifejezést nem tévedésekből haszná­lom: az idei nyári divatra annyira jellemző komplészerü összeállítások nemcsak az uccai ruháknál, de még a strandöltözékeknél is meg­találhatók. A világos sárga, kék vagy uj piros fürdő- dresszek fölé — a dressz 6zinével és mintáza­tával harmonizáló kepp szabású fürdőköpenyt viselnek. A mintázat egyformasága úgy érten­dő, hogy a széles csikókban kötött dresszekhez csikós — a kockásán kötöttekhez pedig kockás mintázatú fürdőkabátokat hordanak. Ez az idei stranddivat alapszabálya. Mert a strandon pi­zsama, sbort vagy fürdőköpeny nélkül, pusztán a mélyen kivágott trikkóban szaladgálni — nem tartozik többé az elegáns dolgok közzé. Még a kabinokból a vízhez vezető pár lépés­nyi ut alatt is a bő, fent részletesen ismertetett fürdőköpeny viselése kötelező ... A 6hort és a strandruha divatja ne,m ártott a pizsama, népszerűségének. Eredeti, kétféle — sima és mintás — anyagokból kombinált, pi­zsama-összeállítások szerepeltek. Feltűnést kel­tett egy bécsi pizsama-mode II. Alapszíne fehér volt, anyaga selyem vászon. A bő nadrágré­szeket, valamint a nyaknál átgombolt felsőrészt halványsárga, rózsaszín és világoszöld satin- csikok díszítették. Ugyanez a csíkozás ismét­lődött meg a kiegészítő paletto alján is. Ere­deti volt egyik francia hölgy Vionet-kreálta pizsamakom,pléja. Ez aranysárga selyem vászon­ból készült és copfszerüen fonott fekete lakk- szalagcsikok díszítették. A strandruhák is vászon, mosóselyem, írotté vagy francia kartón anyagokból készülnek. A sokféle kreáció közül az a forma lett általáno­san divatos, amely oldalt egymásragombolt szoknyarészből é6 mélyen kivágott felsőrészből áll. Mint díszítést a szines pántokat, a fonott tarka csikókat, a szines gombokat és a felső­ruhákon is annyira kedvelt nagy zsebeket al­kalmazzák. Jellemző, hogy a strandruhákat bo­káig érő hosszúságban készítik. A rövid ahortokat és a matróz egyenruhák­hoz hasonlóan dolgozott pizsamákat vitorlázás­hoz viselik. A ahortokat nemcsak vászonból és pikkéből, de szines flanel,i szövetből dolgozzák. Vagy egyszerű ingblúzzal, ujjatlan swetterrel, vagy csupán a fürdődres6z fölött hordják. A matróz pizsamák szigorúan a tengerész egyenruhák mintájára készülnek. Anyaguk fe­hér vagy sötétkék vászon; díszük a matróz­gallér és a hatalmas himzett horgonyok. Ez a diszités különben nemcsak a pizsamáikon, de a strandruhákon is gyakran szerepel. Külön fejezetet jelentenek a strandcipők és az — ékszerek! A cipőiknél úgy & lapos gumim> taipu, 8zandál6zerüen átfűzött formáik, mint a, fatalpu és magassarku változatok divatosak. A „strandékszerek“ — nyaklánook, karkötők, gyűrűk — ezüstbe foglalt fából, bamibusznád- ból. üvegbő,1 és csontból készülnek. Különösen eredetiek az ovális fa- és csontlemezekből ösz- szeállitott garnitúrák. Érdekesek a nagy fa- gyilriik. Pecsétgyűrű formára faragják és ezüst monogrammot dolgoznak rá. Hajlított' bambusznádból eredeti karkötőket és nyaklánc- szerű díszeket állítanak össze. A széles strand- kalapokat vagy barettsapkákat is fából fara­gott monogrammokkal díszítik. Rád vány i Magda. Beszélgetés az eleganciáról Vasárnapi divatlevél

Next

/
Oldalképek
Tartalom