Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-05 / 177. (3508.) szám
t&34 angwgjrtM ft, vasárnap. <EBSOTtA\A<^Sft^niaiSB 15 Kétszázezer korona költségelőirányzattal vállalja Pöstyén az 1935. évi Klebelsberg- serleg mérkőzésének megrendezését (lg.) Pöstyén, augusztus 4. Magdeburgban néhány nap múlva megkezdődnek az Európa- uszóbajnokságok, amely alkalommal egyben az 1935. évi Klebelsberg-serlegmérkőzések színhelyének a megállapítására is sor kerül. Ezeknek a világbajnokságnak számitó vizipoló- m ér kő zéseknek a megrendezésére a jövő esztendőben a Csehszlovák Uszószövetségnek van opciója, amely viszont kérdést intézett Pőstyén- hez, hogy nem volna-e hajlandó a rendezés átvételére az uj strandfürdővel kapcsolatosan létesített pompás úszó-stadionban. Pöstyéniben megejtették az ezzel kapcsolatos kalkulációkat és a rendezést — annak hatalmas sportbeli értékét helyesen felismerve — vállalják, annak ellenére, hogy a vonatkozó költségek közel 200.000 koronát emésztenek fel. Erről kötelező formában a Csehszlovák Úszó Szövetséget már értesítették Is. Ennek megfelelően a Nemzetközi Uszóliga mag- deburgi ülésén az 1935. évi Klebelsberg-serleg mérkőzések színhelyeként végérvényesen Pöstyén-fürdőt fogják megjelölni. Remélhető, hogy valamennyi mértékadó helyen megfelelően fogják tudni értékelni ennek a hatalmas rendezésnek egész Szlovenszkóra nézve óriási propaganda értékét. SaHHBS^HO^a Davis Cup 1935 MAGYARORSZÁG—NORVÉGIA 1:0 Budapest, augusztus 4. Tegnap kezdődött meg a magyar—norvég Davis Cup selejtező mérkőzés, melyből csak az első meccset tudták befejezni. A magyar Straub töibb órás küzdelemben volt képes csak a finn származású norvég Smithet 5:7, 5:7, 6:1, 6:4, 6:2, 6:2 arányban legyőzni. — A Gabrovitz—Haenes játszma a sötétség miatt 6:2, 6:4, 9:11 arányban félbemaradt. A játszmát ma folytatják és 'lejátszók a párosmeccset is. LENGYELORSZÁG—ÉSZTORSZÁG 2:0 Révai, augusztus 4. A lengyel—észt selejtezőimé rkő zés első napján a vendégek mind a két játszmában győztek. Tloczinszki (1) Puk- kot (e) 6:4, 6:4, 6:3; Karlovski (1) Lasnet (e) 6:2, 6:4, 2:6, 6:4 arányban verte meg. Kisorsolták a középkerület bajnoki szezonját Rimaszombat, augusztus 4. A Középkorúiét választmánya és intéző bizottsága csütörtökön, augusztus 2-án este tartott ülésének legfontosabb -pontija a Füleká TC-nek a divízióba való kiválása folytán előállott uj bajnoki rendszer és létszám megáilapdtása volt. Hosz- szas vita után 10:1 arányban a kilences létszám mellett döntöttek, mely szerint az első két selejtező mérkőzésen eldöntetlen eredményt elért PelsőciSK és a Tamásfalvai MSC harmadik selejtezőmérkőzés lejátszása nélkül kerülnek az első osztályba, miig kilencediknek a most ujonnn alakult Losonci MTE-t vették fel. A létszám felemelése után az intéző bizottság a sorsolás megejfcéséhez látott. Mindenek előtt a bajnokság kezdetének időpontját jelölték ki, mely a szeptember 2-iki Közép—Dél Herzog-serleg mérkőzés miatt csak szeptember 9-én veszi kezdetét. Az utána megejtett őszi forduló sorsolása a következő lett: Szeptember 2: Közép—Dél kerületi válogatott Herzog-serleg mérkőzés Losoncon. Szeptember 9: LAFC—RME, RTC—ASC, TSC-LMTE. Szept. 16: RME—ASC, TMSC-RPS, LAFC —TSC, RTC—LMTE. Szept. 23: RME-RPS, ASC-PSC, RTC— LAFC, LMTE-TMSC. Szept. 30: ASC-RPS, RME-TSC, LAFC— LMTE, RTC—PSC. Október 7: RME—TMSC, ASC-TSC, PSC —RPS. Október 14: Kerületi nap. Október 21: LAFC—TMSC, ASC—LMTE, Bpq _RTC P^f!_TftC Ok tóber 28: TMSC—ASC, RTC—RME, RPS —LAFC, LMTE—PSC. November 4: RTC—TMSC, TSC-RPS, RME -LMTE, LAFC—PSC. November 11: LAFC-ASC, RPS—LMTE, TSC-TMSC, PSC—RME. Az e'lőlállók a pályaválasztók. ■-----o----)( Masaryk elnök elvállalta a jövő év februárjában a Tátrában rendezendő FIS (nemzetközi sibajnokságok) fővédnökségét. A védnökök neveit a legközelebb teszik közzé. )( Starhemberg herceg osztrák alkiancellár, mint legfőbb sportbiztos, eltiltotta az osztrák kerékpárosok szereplését a leipzigi világbajnokságokon. Ennélfogva az sem valószínű, hogy az osztrák úszók és vizípólécsapat engedélyt kapjon a magdeburgi Európa-bajnok- •áfion való részvételre , A diviziós start előtt A megoldásra váró problémák Pöstyén, augusztus. A diviziós mérkőzéseiket — miét ismeretes — az erre a célra a két birótestület által hivatalosan kijelölt keretből fogja a divízió bárók üldő ‘bizottsága delegálni. Tekintettel arra, hogy a bírótestületek igazán a legjobb anya- I got bocsátották a diviziós küzdelmek remdelke- ‘zésére, meg van minden biztosíték arra vonatkozóan, hogy ez a kényes kérdés jól oldódott meg. Mindazonáltal felmerül mégis az a kérdés, hogy a praktikumban, hogyan is lesz tulajdonképpen a bírák küldése? A BIRÓKÉRDÉS PROBLÉMÁJA Ha jól emlékszem, néhány héttel ezelőtt mértékadó helyről az elgondolásnak azt a kétségtelenül érdekes formáját hallottam, hogy vegyes mérkőzések esetén a lebonyolítás színhelye lesz a mértékadó, azaz a praktikumban szlovák—magyar 'klubok mérkőzésénél szlovák pályán magyar biró, magyar pályán pedig szlovák biTÓ vezetné a mécsesét. Az persze természetes és magától értetődő, hogy két szlovák csapat meccsét magyar és két magyar csapat találkozását szlovák 'biró vezetné. Mindenesetre érdekes volna megtudni, hogy erre- vonatkouólag miért nem közlik már a nyilvánossággal a fix irányvonalat, ami mindenesetre megnyugtató volna és elejét venné sok és felesleges találgatásnak. ALKALMATLAN PÁLYÁK Általános örömet keltett, hogy a diviziós-bizottság már hetekkel ezelőtt hozzáfogott a pályák hitelesítéséhez. Ebből arra lehet következtetni, hogy egy csapásra megszűnnek a pályaanomáliák és legalább a diviziós meccseket olyan terepen fogják ieibonyo litani, amelyek méret és egyéb sportszerű kellékek tekintetéiben kifogástalanok. Ugylátszaik azonban, hogy itt is az elv jutott érvényre, mert a bizottság végül is nem emelt kifogásokat pályák ellen, holott például a rut'tkai pályán a komer- vonal közvetlen közeiéiben lévő kőfal következtében még a játékos testi épsége sincsen biztonságban, holott ez igazán csak a legminimálisabb, amit egy pályától megkövetelni lehet. Talán mégis ajánlatos volna, ha a diviziós meccsekkel kapcsolatosan a mértékadó körök a pályák szempontjából kissé rigorózus abb elvek ezemelőttartása mellett járnának el, mert ezzel sokféle kellemetlenségnek lehet idejekorán elejét venni. A HATÁRBIRÁK KÉRDÉSE ugyancsak sürgős megoldásira vár. Úgy a magyar, mint a ze upaiba.jnokságoknál a lehető legceunyább látvány volt, amikor 10—12 esztendős fiuk szaladgáltak az oldalvonal mentén, viigan lobogtatva zászlójukat. Természetes, hogy ezek a gyerekek, nemcsak, hogy nem jelentettek segítséget a biró számára, de gyakran zavarták a munkáját, eltekintve attól, hogy a legsportszerütlenehb látvány is volt ennek a szabályokban lefektetett bírói funkciónak ilyen formában való lesülyesztése. Természetesen a költségtételen múlik itt is minden. Azonban, ha már a költségkímélés szempontjából nem fogják1 akarni központilag intézni a ha- tárbiróküldést, legalább kategóriikiusan kell majd a pályaválasztó-, illetve rendező-egyesületet utasítani, hogy a bíró részére két minden tekintetben megfelelő határbiró álljon rendelkezésére. A diviziós mérkőzések olyan nagyíootosságuak, hogy semmilyen részletben nem szabad elbagatellizálni. G. G. LABDARÚGÁS )( A palesztinai Hapoel-psapat tegnap Iglón vendégszerepelt, ahol az oltani AC-bal 4:4 arányban eldöntetlenül mérkőzött. Az első félidőben a honi együttes már 3:l-re vezetett. )( A Belgrádi SK augusztus 11-én és 12-én Magyarországon vendégszerepei. Ellenfelei a Szegedi FiC és a debreceni Bocskai lesznek. . KöZOA7,l>A,<á(iP . kérdéséhez Felhívás a kisiparosokhoz artársEilatob Szlovenszkó, augusztus ‘4. Az elmúlt vasárnap Koozor Gyula, a komáromi ipartársulat elnöke egy alapos, minden körülményre kiterjedő cikkben foglalkozott a szakipartársulatok kérdésével. Nagyon helyesen megállapította, hogy a szak- ipartársulatoknak tervbevett megalakítása teljesen szétforgácsolja a mai ipartársulatokat, _ anélkül, hogy helyükbe jobbat teremtene. Olyan nagy területen — mint akár a veit pozsonyi .nagy zsúp a, vagy egy kamara volt területe, vagy -Szlovéné zkó — szakipartársulatot alakítani .nem előnyt, csak károsodást jelenthet a bevont kisiparosokra. Eddig az iparosoknak volt egy társulatuk, ha kevés jogkörrel is volt felruházva, a szaíripartáreulatok megalakulása után semmi sem maradna nekik. Az ipar. táré illatok eddigi tevékenysége teljesen megszűnne, mert hiszen Pozsonyból, Nagyszombatiból vagy Túróiméntmártoníból egy volt nagyzsupa vagy egész Szlovenszkó területére nem lehet ellátni s az iparosok ügyes-bajos dolgaikban már azért sem juthatnának el az ipartársulatukhoz, mert nem lenne pénzük az utazási költségekre. Nem akarom az említett cikkben a szakipartár- sulatok ellen felhozott érveket megismételni, de arra hívom fel iparostársaimat, bármily szakhoz tartozzanak is, hogy ne támogassák a szakipartár- srulatok megalakítása ügyében egyesek által megindított mozgalmat, ilyen irányú kérelmeket ne írjanak alá és amennyiben a járási hivatalhoz vagy jegyzőségbez beidézik, hogy nyilatkozzon, akarja-e a szakipartársulat megalakítását, vagy nem, úgy ne adja beleegyezését és aláírását a ezakipartársulat .megalakításához, ellenkezőleg jelentse ki írásban, hogy nem kivánja a szakipartársulat megalakítását. Gondolja meg minden, kisiparos, hogy a létesítendő szakipartársulatokhoz sokkal kevesebb tag tartozna, mint a mai ipartáreulatokhoz, s ennek folytán azoknak fenntartása nagy városokban sokkal költségesebb lenne, mint a mai, szerény keretek között felépült ipartársulatok fenntartása. A terhekből már igy is jutott elég, egy szakápartáT- eulat fenntartása pedig tagonként legalább évi 80—120 korona tagdíj fizetését kívánja meg. Gondolja meg minden kisipara, hogy lesz-e pénze arra, hogy 100—800 kilométert utazzon, ha az ipartáreulatnál valami ügye van. Gondolja meg, hogy mát ér neki egy saakipor- táraulat, ha annak ügyeibe be nem folyhat, ha évente egyszer még közgyűlésére sem mehet el, mert a nagy útra nem lesz pénze és az ipartársu- lat ügyeit nélküle csakis azok fogják intézni, akik a székhelyén vagy közvetlen környékén laknak. Nem akarok nemzetiségi kérdést az ügyibe 'belekeverni, die az nekünk, magyar iparosoknak természetes és törvényes jogunk és érdekünk, hogy minden intézménynél vagy hivatalnál magyarul intézhessük az ügyeinket. A? szakipartársulatok- nál erre természetesen nem lehet kilátásunk, mert hiszen egész Szlovenszkó, vagy .egy kamara területéről összevont azakiiparosok között nem lesz annyi magyar, hogy a magyar nyelv abban érvényesüljön. Ez már abból a szempontból ás lehetetlen, mert hiszen szakipartásulat nem fizethet annyi munkaerőt, hogy az ügyeket államnyelven, kívül magyarul is intézzék. Mindezeket figyelem.be véve és hivatkozva Koozor Gyulának az ügyről megjelent részletes cikkére, annak a véleményemnek adok! kifejezést, hogy a kisiparosoknak nem áll érdekükben a szakipartársulatok megalakítása, miért is arra kérem .ipartársaimat, hogy ne nyújtsanak segédkezet megalakításához, viselkedjenek úgy, ahogy fenntebb ajánlottam és ne engedjék legyöngiteni és elsorvasztani meglevő iipartársiu- lataimkat, csak azért, hogy ennyink se legyen és csak nagyobb terheket kelljen viselnünk. EGY IPAROS A pozsonyi szakipartársulatok nyilatkozata Koczor Gyula cikkével kapcsolatban Pozsonyiból a következő nyilatkozatot küldték be szerkesztőségünk címére: B. lapjuk múlt vasárnapi számában Koczor Gyula, a komáromi járási ipartársulat elnöke tollából egy cikk jelent meg, amelyre a köz érdekében kötelességünknek tartjuk válaszolni. A cikk egyébként nagyérdemű íróját akkor, amikor azt megjelentette, valószínűleg az az elgondolás vezette, hogy mindent el kell követni, hogy a vegyes ipar társul átok abban a formában, ahogy ima léteznek, megmaradjanak. S ennek szükségességét próbálta cikkével igazolni. És éppen e tekintetben esett olyan hibákba, amelyekre rá kell világítanunk. Elsősorban hihetetlennek tetszik az, hogy Koczor Gyula ur, aki egyébként az iparosság minden ügyét alaposan ismeri, oly megállapitá-1 sokat tesz a szakipartársulatokat illetőleg, mintha a szakipartársulatok működését és életét, nem ismerné. E tekintetben csak egy kívánságunk van: Jöjjön el a cikkíró bármely alólirott szakipartársulathoz, tekintse meg annak ügymenetét, működési terét és mi már eleve biztosítjuk, hogy a szakipartársulatokiat illető véleményét azonnal meg fogja változtatni. A már létező szakipartársulatok megmutatták, hogy sokkal többet tudnak kimutatni, mint a járási vegyes ipartársulatok. Ez a többlet nem mindig a vezetőség agilitásán, a személyzet képességén múlott, hanem magán a tényen, hogy szakipartársulatban dolgoztak, ahol a bennük megszervezett szakma minden baját, óhaját és kívánságát meg kellett ismerniök és azok teljesítését előmozditaniok. Ez a többlet a-szakipartársulatoknál magától mutatkozik. Meg kell állapítanunk, hogy sem a vegyes ipartársulat vezetősége, sem annak személyzete nem képes a bennök megszervezett számtalan szakma minden érdekét úgy védeni, ahogyan az szükségesnek mutatkozna, mert ez az érdekvédelem nemcsak oly sokoldalú, de azért sem, mert az egyes iparok között is oly érdeksurlódások merülnek fel, amelyek a vegyes ipartársulaton belül át nem hidalhatók. Avagy azt hiszi a cikkíró, hogy a szakipar- társulatok nem képeseik és nem lesznek képesek tagjaik anyagi és szellemi gondozását és más ügyee-hajos dolgaikat elintézni és az iparosnemzedékkel foglalkozni? Hogy a cikkiró e tekintetben mennyire téved, bizonyítjuk azzal, hogy a már létező szakipartársulatok legtöbbje segélyalappal bír, hogy majd mindegyik gondoskodott arról, hogy tanoncaik szaktanonciskolákban képeztessenek ki, hogy a segédi vizsgák ezekben tényleg szakszerűen folytattatnak le stb. Hogy a szakipar társul átok munkája egységesebb, célravezetőbb, nyomatékosabb és eredményesebb, erről minden szakember meg van győződve, hiszen a munka egységesebb is. Az iparosságot csak szakipartársulatok kebelén belül lehet közelebb hozni, csak ezeken belül lebet •az egymáshoz való tartozás és öntudat érzését elérni, mert a szakipartársulatok tagjait minden tekintetben ugyanaz az érdek vezeti. Tény az, hogy az egyes szakmák legjobban érzik a szakipartársulatok hiányát s az, hogy a minisztérium maga eleget tett az egyes szakmák kívánságának a törvény meghozása által, már maga mutatja, hogy a szakipartársulatokat az egyes szakmák hozzátartozói maguk kívánják, amiből következtethető, hogy rosszabbat nem fognak .kívánni. Egyébként is a szakipar- társulatok kérdése elsősorban azon iparok ügye, amelyek szakipartársulatokat kívánnak s ezek az iparok önként rendelkezhetnek sorsuk felett, hiszen tudatában vannak annak, amit cselekszenek. A mészáros, nyomdász, szabó stb. sérelmét sohasem fogja megérteni a kereskedő, a cipész, az órás stb. es fordítva, mert csak az egy szakmához tartozók érzik azt, amire szükségük van és csak szakipartársulatokiban tudnak saját ügyeikben vállvetve dolgozni. A cikkiró ne féljen a nagyobb területi szakipartársulatoktól, azok élén is fognak állani olyan férfiak, akik tudni fogják szervezetüket olykép kiépiteni, hogy a törvény előírásainak megfognak tudni felelni és hogy a szakma részére eredményes munkát fognak tudni kimutatni. — Erre példa az osztrák rendszer, ahol a legtöbb iparnak országos ipartársulata van (Ausztria, Tirol, Voralberg, Salzburg stb. területekre) és ezek oly mintaszerűen működnek, amilyen működést mi még soká nem fogunk tudni kimutatni. A pozsonyi szakipartársulatok ennyit kívánnak egyelőre megjegyezni. Mészáros és hentes ipartársulat. Vendéglősök és kimérők ipartársulata. A fémiparosok grémiuma. A koncesszionált elektrotechnikusok, gáz- és vizvezetékszerelők grémiuma. Szabók ipartársulata. Pékek ipartársulata. Könyvnyomdászok grémiuma.
