Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-26 / 194. (3525.) szám
1034 augusztus 26, rasárnap. Magyar paphiány fenyegel a kassai katolikus egyházmegyében Nincs biztosítva a magyar papság utánpótlása ■ Az egyházmegye híveinek harminc százaléka, a szeminárium haltgatómah csak öt százaléka magyar «> A teológia fatai között lelütötte lejét a politikai türelmetlenség ■ Ka*sa, augusztusi 25. (Kassai szerkesztőségünktől.) Régi és megcáfolhatatlan igazság, hogy a hitéletnek hatalmas szerepe van a rain- clenna.pi élet kialakításában. Ez a tétel különösen ma érvényesül szinte meggyőző erővel], amikor a kaotikus idők ezernyi hányat tatásában a mindenben csalódott emberek nagy tömegei a vallás erejéhez menekülnek vissza, a vallásban, találnak megnyugvást s a vallásból merítenek erőt az élet nehéz megpróbáltatásai 'elviselésére. A felületes szemlélő előtt talán hihetetlennek tetszik mindez, de ha megvizsgáljuk például az utóbbi évek katolikus hitéleti statisztikáját, a hitvédetoni egyesületek s általában a vallásos társaságok munkájának egyre felfelé Ívelő grafikonját, akkor meggyőződhetünk arról, hogy az utóbbi esztendőkben folyton emelkedik például a gyakori áldozok szánna, szaporodik a vallásos egyesületek tábora s általában: tekintélyes arányokban növekedik minden olyan munka, amely a vallás, a hitélet ápolását szolgálja. Különösen azóta tart ez jgy. amióta a katolikus egyház fokozottabb figyelmet szenteli a szociális kérdések megoldásának és a gyors segítség módjait kuiltiváló jótékonysági munkának, amely az elpröletarizálódott, szegényebb rétegekben egyre inkább elvezet ahhoz a felismeréshez, hogy mégis csak az egyház az, amely elsősorban törődik az élet elesettjeivel és sok esetben eredményes segítséget nyújt nekik, ha bizalommal fordulnak hozzá. Ez a felismerés és aiz, hogy a mindenben csalódott'emberék a vallásban találják utolsó mentsvárukat, szinte természetszerűen hozza, magával, hogy a templomok ma, bármerre is nézünk, mindig zsúfolásig teltek. Az egyházak is tisztában vannak a hitélet arányainak folytonos emelkedésével és minden erejük latbavetésévei azon. igyekszenek, hogy ezt a rájuknézve kedvező helyzetet ki is használják és megvívják döntő csatájukat a vallástalansággal és a világ ezernyi hazugságával. A lelki és szellemi válság idejében a még- csalódott emberek százezrei menekülnek vissza valláshoz s az egyháznak minden rendelkezésére állió eszközzel elő is kell segítenie ezt a megtérést.. elsősorban megfelelő nemzetiségű .papok nevelésével. Csakhogy, sajnos, nem egy esetben azt. kell tapasztalnunk, hogy nem tisztán az egyház érdeke, a vallási és hitvédelmi kérdések döntenek papnevelés kérdéseiben, hanem olyan szempontok is, amelyektől az egyháznak, a vallásnak beláthatatlan távolságokra kellene lennie, még pedig politikai szempontok. A politika egy idő óta kezdi befészkelni magát a katolikus egyház •erődítményei közé is. pedig az egyház nem egyes nemzetekért van, hanem az egész ember iség rét. mindén nemzetért kivétel nélkül, melyek egyenlő jogú tagjai a.z egyházak nagy, valójában internacionális családjainak és ezért egyenlő bánásmódra is van igényük ... A kassai egyházmegye és a magyar papnevelés Fentebb vázolt aggodalmaink, melyek e sorok megírására késztettek bennünket, azokból a konkrétum okiból táplálkoznak, amiket a kasra] római 'katolikus egyházmegyében tapasztalunk a magyar papnevelés terén. Nem vagyunk elfogultak s .látjuk az akadályokat is. melyek a magyar papság utánpótlását résziben akadályozzák, viszont teljes felelősséggel állíthatjuk •azt is. hogy az egyházmegye vezetőségenem használ fel minden rendelkezésére álló eszközt, hogy ha már magyar papokat nem is, de legalább magyarul tudó papokat neveljen. Pedig ha van egyházmegye Szlovénnak ón, amelynek magyar, vagy legalábbis magyarul tudó papokra van szüksége, akkor a kassai egyházmegye kétség’elenül az. mert 156 plébánia közül az 1928. évi sematizmus szerint 14 a tisztán magyarnyelvű plébániák ! száma, melyekhez természetesen megfelelő számú leányegyház is tartozik, azután 33 olyan plébánia is van, amelyek szlovák- és magyamyelvüek, de nagyrészükben magyar többséggel bírnak s csali a fennmaradó plébániák olyanok, amiket mint szlovák plébániákat tart nyilván a sematizmus, de ezekben is akad mindenütt magyar hivő, aki magyarnyelvű lelki gondozásra tart igényt. Ezek a számok azt mutatják, hogy a kassai egyházmegyének harminc százalékban magyar, vagy legalább magyarul tudó papokra van szüksége. Pillanatnyilag nincsen baj. mert az egyházmegye jelenlegi papságának nagyrésze még tud magyarul s a magyar- és végyesnyelvü plébániáikon otiyam papok működnek, akik megfelelnek a nyelvi követelményeknek. Csakhogy a jövőre is gondolnunk kell és ezen a ponton már jogos aggodalmaik merülnek föl bennünk, hogy tiz-tizenöt év múlva érezhető hiányok fognak felmerülni a magyar papság utánpótlása tekintetében s az egyházmegye vezetősége nem fog tudni minden magyar plébániára magyar papot küldeni. Meg is indokoljuk ezt .az aggodalmunkat, még pedig azzal az egyszerű ténnyel, hogy az elmúlt tanév a kassai szemináriumban már csak három kassa egyházmegyei magyar kispapot talált s ezeken kivül alig néhány olyan papnövendék volt ott, akik magyarul is tudtak. Ez az elszomoritóan csekélyre apadt szám mindössze öt százalékát jelenti a szeminárium összhallgatóságának, mert a nagyszeminárium növendékeinek létszáma az elmúlt tanévben hatvanad tett ki, ezekből négy volt a szatmáregyházmegyei, három pedig a kassaegyházmegyei magyar kispapok száma. A kassai egyházmegyéről], beszélve természetesen csak a kaesaegyházmegyiel kispapokkal számolhatunk s ezért jogosan tehetjük fel a kérdést: — mi lesz akkor, ha majd a mai magyar papságot fokozatosan fel kell váltani, mi lesz akkor, ha a magyar plébániáikon már senki sem lesz a mai papok közül és újakat keid majd a maiak helyébe küldeni? Mit csinál majd az egyházmegye főhatósága, ha tiz-tizenöt év múlva azt veszi észre, hogy egyre szaporodik az üresen álló magyar plébániák száma és a hívők ezrei állnak lelki vezető nélkül? Hogyan fog segíteni ezen a könnyen előrelátható helyzeten, ha most, idejében, nem gondoskodik arról, hogy a szeminárium a szükségletihez képest elegendő számú magyar vagy legalább magyarul tudó papot neveljen? Nehéz, fájdalmas kérdések ezek, melyeknek súlyát növeli még az a körülmény is, hogy az egyházmegye és a szeminárium vezetősége részéről, úgy.látszik, nem szenteltek elég figyelmet eddig ezeknek a problémáknak. Mert csak erre következtethetünk abból a második tényből. hogy az egyházmegye főhatósága mindössze heti egy órában tartotta szükségesnek bevezetni a szemináriumban a magyar nyelv tanítását azoknak a kispapoknak a részére, akik a szlovák gimnáziumokból kerülve oda, természetszerűleg egyetlen szót sem tudnak magyarul. Ezeken a magyar órákon voltak kezdő és haladó csoportok, de a múlt tanévben például a. tanterv és a közbejött tanítási szünetek úgy hozták magukkal, hogy még a kezdő csoportok is csak tizennyolc- húsz magyar órát kaptak egész esztendőben. Jogosan kérdezhetjük tehát azt is, hogy ilyen miniimáiliis tanítási idő alatt tudhattak-e a kezdő csoportok érdemleges eredményt felmutatni, s tudhattak-e annyi nyelvtudást elsajátítani, hogy amit tanultak, azt a nyári szünidő alatt el ne felejtsék? Lehet-e egyáltalán tizennyolc-húsz óra alatt érdemlegesnek nevezhető nyelvtanulást. végeztetni olyan növedékekkel. akik, mint említettük, egyetlen szót sem tudnak magyarul s akiknek ezenfelül még az a hendikepjük is megvan, hogy a magyar nyelvet nehezen tanulják? Azt hisszük, hogy ezek a. kérdések magukban hordják a választ s közel járunk az igazsághoz, amikor megállapítjuk, hogy ilyen laza nyelvíanitási módok mellett sosem kerülhetnek ki a kassai szemináriumból olyan papok, akikre a magyar hivek lelki gondozását nyugodtan rá lehetne bízni, ha csak előzőleg nem tudtak már magyarul. Vé lemén v ünk sz e r in t heti három-négy óra volna az a minimális tanítási idő, amely .kellő nyelvtudással ruházhatná fel a magyarul nem beszélő kispapokat, de ez is csak intenzív munka esetén. De ezenkívül is: a szemináriumban, értesüléseink szerint, nem uralkodott olyan szellem, amely a nyugodt magyar nyelvtanulást lehetővé tette volna. Sajnos, a szeminárium falai közé is befészkelte magát a politika, amely a szlovák kispapokat szembeállította a magyarokkal. A szemináriumban megtörtént az a sajnálatos tény, hogy tavaly ősszel, a népszámlálási eredmények közzététele után, a szlovák kispapok leszaggatták a szeminárium folyosóin függő magyarnyelvű jelző- és figyelmeztető táblákat s általában: nem viseltettek túlságos barátsággal magyar kollégáik iránt, aminek sokszor adtak — egy szeminárium falai közé rém illő — kifejezést. Ez a nem kívánatos szellem .a tanév •végéig annyira elhatalmasodott, hogy értesülésünk szerint a négy szatmáregyházmegyei kispap emiatt Régen bevált ' É gyógy- és asz- *1 tali víz. Gyógyít, á, \;É ■ üdít és fiatalít.. ,f| wmswiwmmaMmBWíM 7 FORRÁS nem is akar visszatérni az uj tanévben a kassai szemináriumba. Vájjon ez a helyzet összhangban áll-e az egyház szellemével, a krisztusi tanításokkal s főként: a papi hivatásai, amely — szerintünk — egyenesen megköveteli, hogy a kispap, amikor átlépi a szeminárium 'küszöbét, hagyjon maga mögött minden világi dolgot 6 hagyja maga mögött elsősorban a politikát, melynek semmi keresnivalója nincsen sem az Isten házálban, sem abban a házban, ahol azokat a férfiakat nevelik, akik életüket Isten szolgálatának akarják szentelni. Halljuk az él len vetést, hogy a múltban is előfordultak ilyen esetek, csakhogy akikor a szlovák kispapok kárára, tehát most mi se panaszkodjunk. Megengedjük, hogy történhettek ilyen esetek, de mi: kisebbségi magyarok semmi hasonlót nem tarthatunk helyesnek és éppen ezért merünk szót emelni amellett, hogy a papnevelés terén fenntartás nélkül érvényesüljenek a krisztusi elvek, melyek az egyház alapját képezik. Csárszky püspök a magyar papnevelésről A fentebbi kérdésekkel kapcsolatban megkérdeztük Csársiziky József kassai püspököt, aki a következőket válaszolta: — A magyar papok hiányának veszedelme ezidőszenimit nem áll fenn s véleményeim szerint a jövőben sem áll be, Azon az állásponton vagyok, hogy a magyar híveknek feltétlenül magyar papra van szükségük s ezt az álláspontomat minden vonalon érvényesítem is. Mi minden jelentkező magyar fiút felveszünk a teológiára., ha megfelel, de különben is a szlovák teológusok egyrésze is tud magyarul. Ha egyszer mégis hiány állana be magyar papokban, alklkor más egyházmegyétől, esetleg magyarországi egyházmegyéktől kérnénk papokat, hogy itteni magyar hiveink lelki gondozásáról gondoskodjunk. A szemináriumban 'elrendeltem különben a magyar nyelv tanítását, melyet eddig heti egy órában tanították, de ha szükség lesz rá, ezt az óraszámot emelni fogjuk. Az a felfoígásom, hogy már a szlovák középiskolákban is tanítani kellene a magyar nyelvet, mert magyar vidékeken csak az a szolvák fiú tud boldogulni, aíki tud magyarul is. Ezidősze- rint inkább az a panaszunk lenne aktuális, hegy van sok papunk a szlovák falvakban, akik nem tudnak helyesen Szlovákiái. — Arról nem tudok, hogy a teológia folyosóin leszaggatták volna a magyar nyelvű figyelmeztető tábláikat. A szlovák és magyar teológusok viszonya ha. hagy is kívánnivalót maga után, ez azért var, mert a magyarok a szlovákokat, a szlovákok pedig a magyarokat vádolják türelmetlenséggel. Komolyabb ellentétekhez azonban ez sem vezetett, aanit nem is engednénk meg. Mi a véleménye Nagyiméit óságodnak a vallás és a politika viszonyáról? — A vallást és a politikát nem szabad összekeverni, ezt vallom, de, sajnos, olyan ma az általános beállítottság, hogy a vallási kérdések eldöntésénél is sokszor kap szerepet a politika. A magam részéről azonban igyekszem ezt kiküszöbölni és mindig politikám felüli igyekszem maradni. Nincs okunk kételkedni és nem is kételkedünk Csárszky püspök szavainak őszinteségében. Ahogy abban sem kételkedünk, hogy nem informálták kellőképpen a szlovák és a magyar kispapok barátságtalan viszonyár ról, amely nem kívánatos . ellentétekhez vezetett. 'Szeretnek azonban, hogy — eltekintve a mi kifogásainktól — tisztán az egyház érdekében okos rendelkezésekkel kiküszöbölné ezeket az 'ellentéteket-, másrészt pedig magasabb heti óraszámmal módot nyújtana a szlovák kispapok- naik, hogy a szemináriumban megtanulhassanak magyarul, legalábbis olyan mértékben, hogy kikerülve az életbe, megfelelően elláthassák a magyar hivek lelki gondozását. Az egyház érdekén kivül ezt követeli tőle a boldog emlékű dr. Fischer-Coíibrie Ágoston püspök nagy szelleme, aki annak idején sok, másutt be nem fogadott szlovák kispap- nak adott helyet a szemináriumban, atyai szeretettel fogadta őket és ezzel a nemzeti türelmesség nemes földjévé avatta a kassai egyházmegyét. Csárszky püspök is egyike volt ezeknek a befogadott szlovák kispapoknak, ezért kétszeresen kötelezi öt. e nemes múlt tradíciója, a Fi- scher-Colllbrie Ágoston fenfcöit szelleme, amely bizonyára fájdalomál látná, ha a nemzeti tü- relimesség általa szőtt fonalának szálai éppen a kassai szemináriumban kezdenének elszakad dozni... KELEMBÉRISÁNDOR. BRISTOL.... í BRISTOL.. BRISTOL Szálloda Budapest | Dunapari árban és szoláltatásban vezeti Szoba telles ellátással j személyenként napi 12 pengőért $
