Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-26 / 194. (3525.) szám
8 1934 augusztus 96, vasárnap. A nagyidat Oravecz Imre viszi eí Benedek Péter mellett a pálmát a magyar őstehetségek budapesti tárlatán A magyar Sala ragyogó szinpompája bontakozik ki az ősfehefsé- geh müveiben « Oravecz Imre útja az ekétől a tárlat dicsőségéig Budapest, augusztus 25. (Budapesti szerkesztőségünktől-) Szent István ünnepének jegyéiben állt napokig a magyar főváros. A nagyméretű idegenzarándoklóé során messzi országokból, még a tengeren túliról is érkeztek vendégek, akik az ünnep pazar pompájában akarták élvezni Budapest ezernyi szépségét és meg akarták ismerni a magyar népet, a magyar kultúrát. A Szent István-ümnep- ségek mindinkább abban az irányban fejlődnek, hogy a magyar népiélek minden értékes, nemes megnyilvánulásának seregszemléje legyenek s azok az idegenek, akik meg akarják ismerni a magyar népet a maga tiszta etnográfiai sajátosságában, ezt az ünnepi alkalmat választják látogatásukra. A ..gyöngyös bokréta*4 nagy sikere már messze földön felébresztette az érdeklődést a magyar népviseletek és népi szokások iránt, sok külföldit egyenesein a gyöngyös bokréta megismerésének vágya vonz Budapestre az ünnep hetében. Az idén a Nemzeti Szalon kiállítási helyiségében egy olyan értékes kiállítás nyílt meg, amely a magyarság ős te kéltségéit ismerteti meg Budát t látogatóival. A Reggel cimü budapesti napilap rendezte az ős tehetségek tárlatát, ezen mutatkoztak be or't lg-világ előtt azok a magyar tehetségek, aki minden tanultság, művészi kiképzés nélkül, csupán belső ösztönből nyúltak ecsethez, vésőhöz s olyan művészi remekeket termeltek, amelyek méltán keltik fel csodálatunkat. Az ős tehetségek tárlata bemutatta Budapest látogatóinak a magyar fajta nagy Hlentumait. A költők és írók már polgárjogot nyertek az irodalomban s most a magyar falunak, a magyar műhelynek művészei is útban vannak, hogy biztositák maguknak az elismertetést. Nem jelentenek már exoentri- crtást az irodalmi és képzőművészeti berkekben, a nagyközönség már rég elfogadta azt az igazságot, hogy a talentum, a művészeti készség nem a társadalmi helyzethez, a származáshoz, tanulí- sághoz és vagy oni viszonyokhoz kötött. Szinte szimbólum, hogy az őstehetségek kiállítása a Nemzeti Szalonban van, szimbolizálja, hogy az alacsony származásúak és alacsony életr^ndüek is szalonjogot nyernek, ha tehetségesek. Bálint Jenő hirlapiró, a kitűnő képzőművészeti kritikus a szülőapja ennek a tárlatnak Évek óta fanatikus hittel és lankadatlan buzgalommal keresi és fedezi fel egyre a magyar talentumokat, ha fényük a legelrejtettebb zugban pislákol is. ő volt az, aki tizenegy évvel ezelőtt bemutatta Benedek Pétert, ezt a legnagyobb tehetségű magyar parasztfestőt a magyar főváros közönségének. És állandóan folytatja kutató munkáját, azzal a hittel, hogy a magyar talajon, ahol ez az egy Benedek Péter akadt, kell másnak, többnek is akadnia. És hogy kutató munkája mennyire nem volt eredménytelen, azt az augusztus 18-án megnyílt tárlaton láthatjuk, amely nem kuriózum, hanem igen nagy értékű művészi esemény volt. Több mint 300 festmény, szobor, keramikai munka tárult fel ezen a páratlanul gazdag kiállításon az érdeklődők előtt. Azok, akik itt szerepeltek, valóban ősi talentumok. Nyoma sem volt az egész kiállításon dilettantizmusnak és utánzásnak. Egyéni hangja és egyéni eszközei vannak mindegyiknek. A tárlatnak vezető egyénisége ma js Benedek Péter, az uszodi földműves, akit már tizenkét éve ismerünk. Ez az őste- hetség tanulás és emlékek nélkül, valami megható és zseniális ösztönnel nyúlt az iránihoz és azóta már, komoly hozzáfejlődésben, emlismert érték lett. Két kiállítása volt, sőt külföldön is egy, egyik-másik képe bekerült u Szépművészeti Múzeumba is. Az őstehetség kiállításon most is az övé a legnagyobb kollekció. Mellette azonban nyomban a nagyidat Oravecz Imrének kell nyújtanunk a pálmát, aki tizennyolc festménnyel vonul fel ezen a tárlaton s mind a 18 müve uj alkotása, a múlt évi budapesti kiállítása óta iBeelltte. A budapesti kritika állapítja meg nagy értékeit és elmondja róla, hogy nemcsak művésznek, hanem embernek is a legérdekesebb. Ott találkoztunk vele a tárlaton, napsütötte, beesett barna arcától szinte égetve világítanak szemei a szőke szemöldök alatt. Egyszerű az élettörténete nagyon, mint a föld sok-sok gyermekéé. Most harminc éves. Ott született Kassa tövében, Enyiokén egyszerű kisbirtokos családból. Apja 14 holdon gazdálkodott és ennek szerényke jövedelméből tartotta el nagyszámú családját, az asszonyt és a nyolc gyermeket. Imrét tanulásra szánták. Elvégezte a hat elemi osztályt, de mire gimnáziumba kellett volna kerülnie, édesapja meghalt, a kilencéves fiú árvaságban maradt, az álmokat el kellett temetni. Tizennégy éves volt az Imre, amikor átvett© a gazdaságot és azóta is a földet túrja dolgos két kezével. Aztán jött a háború. Bevonult a harmimenégyesekhez, közkatona sorban szolgált, megAz élet és az egyén jogai melleit foglal állást a moszkvai irókongresszus Gorkij a politikai frázisirodalom ellen Kik vesznek részt a kongresszuson ? Moszkva, augusztus 21. Az érdekliődés középpontjában a nemzetközi irökpugreeszus áll. Ezt a kongresszust már annak az uj szellemnek a jegyében rendezték meg, amely egy idő óta felváltotta a dogmatikus kijelentések, a. merev szavak uralmát s az élet egyéni, színes jelenségei felé fordul. Az orosz kultúrának minden területén érvényesül már ez az uj széliem, de sehol sem olyan világosan, mint az iroda! ómban. Csehov szelleme Egyik legérdekesebb tünet, hogy Csehov, akit a forradalom győzelme után a ..hasznavehetetlen ócskaságok" közé vetettek, ismét rendkívül népszerű lett. A legjobb fiatal prózairók őt tekintik eszményüknek, öt, akinek minden szava egyéni tapasztalatot tükröz, aki az apró tények millióiból akarta az élet képét felépíteni. Egyik orosz lapban érdekes kép jelent meg: Csehov egy színházi páholyban ül és nézi a színpadon forgolódó futurista figuráikat. A kép felírása szerint a nagy iró ezt mondja: — Ezek megfeledkeztek az emberről. Csehov, akit a régi „aktív forradalmárok" érzelgősnek tartottak, akinek mélabuja már kissé ellenfo.rradalmiságszámba ment, a szovjet-orosz irodalomnak talán lég élőbb alakja urna. Gorkij, aki hétfőn délelőtt nagy beszéddel nyitotta meg a-z irókongresszust, szintén megtámadta a politikai frázisokkal megtűzdelt jelszó-irodalmat. Az élet megfigyeléséhez és lelkiismeretes kifejezéséhez való visszatérést követelte. A nyelv tisztaságát védelmezte s kijelentette, hogy a fiatal proletáriirodalom csak akkor állhat be a klasszikus orosz irodalom csodálatos, egyenesen lendülő vonalába, ha az írók a legnagyobb elmélyedéssel, gonddal és odaadással gyakorolják hivatásukat. Az Írókongresszus megnyitóünnepségének egyik legérdekesebb pontja egy Ivanov nevii öreg bányász beszéde volt. Ivanov, aki „a Szovjet legjobb bányásza" címét kapta, az orosz fizikai munkások üdvözletét. hozta el az Íróknak. — Neveljetek olyan jó írókat a fiatalokból, mint amilyen jó 'bányászokat nevelünk mi, — mondotta. — Gyertek közénk, figyeljétek meg az életünket és Írjátok meg a mi sorsunkat és a mi harcainkat! A külföldi vendégek Az irókongresszuson igen sok külföldi iró vesz részt. Előzetesen mások is tettek tanulmányutat Oroszországban (köztük Magyarországról Illyés Gyula), de’ már hazautaztak. A kongresszuson ' magán ••.résztvevő külföldiek névsora a következő: : 1 \ ' . r Franciaország: André Gíde, Andié Malraux, Jean Richard Bloch, Jean Giono, Roger Martin du Gard, Jean Cassou, Ramon Fernandez, Louis Aragon. Amerika: Michael Goid, Sherwood Ander- son. Anglia: Bemard Shaw, John Straohey, Cecil Cbesterton, Annabel Ellis, Louis Goldin, Sean O’Casey. Németország Anna Segihers, Lion Feucht- wanger, Weiskopf, Th. Plivier, G. Regler, A. Soharrer, Brendel, Egon Erwin Kisek, Tuchol- sky, Oscar Maria Gráf, Ernst Töltet, Klaus Mann, Balder Olden, Albert. Ehrenstein, Bért Brecht.. Lengyelország: W. Bronewski, L. Krucz- kowski, Tuwim, Berend, Dombrowska, Nal- kowsika. Magyarország: Illés Béla (elnökségi tag), Nagy Lajo6. Norvégia: Knut Ha.msun, Hull. Hollandia: J. Last. Svédország: Martinsom-Blomberg, Overland, Ottó Luihn. Csehszlovákia: Nezval, Vcelicka, Jilemnicky, Olbracht, Hofmeister, Capek. Görögország: Várnális, Glinos. Finnország: Katri Vala, Sillanpa. Spanyolország: Rafael Albert, Delion. Sen- der. Dánia: Martin Andersen Nexö. Törökország: Yakub Kadri Bey, Falih Rifki Bey. Japán é6 kínai irók szintén résztvesznek a kongresszuson, de nevüket nem hozzák nyilvánosságra, A kongresszuson az orosz Íróknak egész tömege vesz részt. Résztvehet ugyanis a nemrég alapított „Szovjietirók Szövetségének" minden tagja. Ebbe a szövetségbe pedig nem nehéz bejutni. Igen sok jelentéktelen iró is tagja a szövetségnek, azoknak a száma pedig légió, akik az Írószövetség tagjaiul jelöltetik magukat, és már ezzel a jeíöl-ti címmel büszkélkednek! A Literaturnaja Gazeta cimü irodalmi lap nemrég karrikaturát közölt ezekről az iró jelöltekről ezzel a felírással: „Beszélni nagyon jól tudnak, csak az a kérdés, hogy írni is tudnak-e olyan jól?" Mindenesetre bizonyos az, hogy az irodalom, még a versek iránt is óriási az érdeklődés Oroszországban, a népesség minden rétegében. sebesült a Kárpátokban, majd Oroszlengyelr országban gránátnyomás érte és akkor köny* nyű szolgálatra, a teleionezred irodájába került. Már gyermekkorában rajzolgatott. a fronton aztán sok festőt látott munka közben s most ő is szükségét érezte, hogy rajzol- gaisson, festegessen. A háború végén anyja átköltözött Nagyidára, ahol kis földje van, Imre is vele ment, tovább művelte a földet, de szabad idejében és az ünnepeken nem a korcsmát kereste fel, hanem rajzolt, festett. Ahogy mondja, ellenállhatatlan szükséget érzett a munkára. Hiányos műveltségét pótolná akarta és iskolai képesítést akart szerezni. — KéLhárom évig gyötrődtem a tanulással, — mondja. — Instruktor nélkül nem ment. Különösen a számtannal nem tudtára megbirkózni. De rengeteget olvastam és olvasok most is. A filozófusok közül Kant. Schoppenhauer, Nifdsche, aztán az egyház filozófusai, Aqui- nói Szent Tamás és Szent Ágoston a kedvenc filozófusaim. Mélyen vallásos lélek s legjobb barátja a falu plébánosa. A filozófián kívül esztétikát, művészettörténetet és komoly irodalmat olvas. A paraszti munkáját, pedig rendesen végzi. Reggel megfeji a két tehenet, aztán kimegy a földre. A kassai muzeum igazgatója, Pollák József fedezte fel, akinek néhány rajzát bemutatta, ö buzdította a munkára és 1832- ben festményeit kiállításon mutatta be a kassai múzeumban. így fedezte fel Bálint Jenő. aki 1833 májusában az ErnSzt múzeumban mutatta be az uj magyar őstehetséget. Ez a bemutatkozás teljes erkölcsi é® agyagi sikerrel végződött. Most újból itt van 18 uij müvével. A művészetéről keveset beszél. — A falusi élet a tárgya festészetemnek. Természet után nem festek, nem is indok, kompozíciókat alkotok. A képzeletemre, érzésemre, ösztönömre bízom magam. Megkérdeztük Bálint Jenőt Oravecz művészetéről. — Benedek Péter mellett kétségtelenül Oravecz Imre ennek a tárlatnak a nagy fa- voritja. Tavaly, amikor az Ernszt múzeumban első kiállítását rendeztük, még dadogott, de gyönyörűen dadogott. Ezen a kiállításon máir szónokol. Meglepő, ahogyan komponálTele van minden müve mély vallásos poé- zissal. A meglepő az, hogy ezek a paraszt- művészek rendszerint primitívek, az ő képeiből azonban egy átfogó nagy kultúra szól. Egészen egyéni hangszeren játszik. Döbbenetes tavaly óta a fejlődése és el sem tudom képzelni, hogy hová fejlődik ez a nagy, értékes piktura. Benedek Péter és Oravecz Imre mellett ott vannak a többiek is művészetük értékes kincsestárával. Győri Elek, a tiszaladányi kovácslegény, akinek derűs, sokifiguirás falusi jelenetei a jóízű humort és naivitást képviselik. Hat éven át dolgozott az üllő mellett s ha nem telt. a saját hajából készített ecsetet. A múlt évben az Ernszt-muzeuinban tartott kiállításon érkezett be. Itt vannak Markovics Antalnak, a hódmezővásárhelyi tetőácsnak szobrocskái, egy Istenadta nagy tehetség alkotásai. Az öreg két évvel ezelőtt halt meg 81 éves korában. Itt vannak Máidnak festményei. Nincs más neve a Szegény takari tó nőnek, csak Mari, ö is így szignálja a képeit. Már régi márka, negyedszázaddal ezelőtt volt első kiállítása Hódmezővásárhelyen. Áldozó József eopronimegyei földműves az ortodox expresszien izmust képviseli, anélkül, hogy tudná, mi fán termett az expresszionizmus. De rózsaszínűnek látta a fát. egy hajnalon, amikor a nap felkel s ezt a pillanatot festi meg. Nyergesi János, a festő és Nyer- gesi István, a szobrász palagyári munkások. T íz pengőt kapnak egy hétre. Káplár Miklós a Hortobágyon volt juhász és a Iíortcbágyról beszélnek a képei. Csülök tiezavidéki föld-míves remekb efaragott sakkfigurái s egyéb faragványai nagy értékűek. Bakos József nyer- gesujlfalusi suszter rabot kísérő csendőrei és lakodalmas menete nagy figyelemre érdemesek. Nagy István néptanító otthagyta az iskolát a művészetért és most az erdőt bújja, a természetet imádja. Kiegészíti a kiállítást a korán elhunyt Nagy Balogh János, az egykori mázofósegéd kollekciója, amely a Szépművészeti Múzeumnak értékes kincse. Méltó kerete a kiállításinak az egervidéki viliói palócszoba, a régi h ód mező vásárhelyi agyagmiumkáik sok szépsége * a magyar nén- mii veszetnek sok színe és díszes holmija — az őstalaj, amelyből az igaz tehetségek fakadtak- 9