Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-21 / 189. (3520.) szám
4 Az országszerző marsall Emlékezések Lyauíey=re Irta: Benedek Károly (Paris) Mintha a világot uraló ,.giloine“ Francia- órszágát szimbolizálná ez a halottas ágyúin ie uralkodni láts zó alak a nagy marsall dk disz- égyenruhájában. Kemény római arcélét a halál nyug alma szdborsz erűvé és örökleteseikké formálta. a merev, hófehér bajusz, a fehér haj- korona tiszteletet parancsoló keretje, a dús szemöldök szigorúan összevont szénfekete vonalai élesen elválnak. az afrikai nap cserzette arctól, a. mellén összefont kezei nem a. tehetetlenség, hanem a várakozás képét rögzítik és nem csodálkoznék, ha jobbja megmozdulnia a lepedőn és megemelné a mellette fekvő aranyosi! Ingókkal ékes kék bársonymarsalbotot. Négy zászló leng az ágy fejénél: a rezidens tábornok zászlaja, a protektorátusi hadvezetőség lobogója, a lotharingiai zászló, a nagy marsall szülőhazájáé és a marokkói félholdas, csillagos zöld lobogó. Az ezüsttel szegett óriási trikolór magát a ravatalt borítja be. Azon hever a marsall rendesen hordott fekete humusza, és a marsaitok kétszarvu napóleoni fövege. Nagy párnán egymás mellé tűzve Lyautey számtalan érdemrendje s az ágy lábúmé . őrködő két afrikai katona a gyertyák lobogó fényében olyan, mint két exotikus csataszobor ... A szultán leborul a halott marsall előtt Sápadtan, a felindulástól és a hirtelen hosz- szu utazástól megviselt arccal támolyog a marokkói szultán, a ravatal elé. Reszkető kézzel teszi le a háromszinü lobogóra az óriási szekfü- és nőszirom-koszorút, aztán hirtelen lehorul a földre 6 mintha a nagy mosqné-ibem volna a magáJbaszállások ünnepén, fejét, köpenyével fedi be. Még látom a, hirtelen ráhíulló köpenyszárny alatt, hogy omlanak a szultán könnyei. ... Minő képet lát vájjon e percben Szid! Mohamed, a francia protektorátus alatt álló sheirif- fi birodalom szultánja a lengő dseballahh a í fedett szemei előtt? Kicsiny fin volt ő még, mikor ez a ravatalon nyugvó hadvezér a. „Jules Ferry" páncélos cirkáló fedélzetén először közelítette meg az akkor még hozzáférhetetlen, zátonyos marokkói partokat. Emlékezik-e vájjon az első ütközetre, mikor a győzelem után a francia hadvezér az ő apja, az akkor még Basaga elé mgtatott ménjén s ékes aiabsággal dicsérte meg annak bátorságát a csatán, sebes lovát és uralkodói magatartását. S emlékezik-e arra, hogy apja megindultan azt mondta e dicséretre: „Szeretem hallani a te szájadból még a pamacsot is, mert te is sejk vagy és nagy sejkek fia. A lovad jobb, miint bárkié és a kardodról, amely a nyergedet veri. tudom, hogy a .nagyapádé volt, ki ugyancsak tábornok volt a rnimi-knál és Napóleonnal hódított országokat...“ Két szultán múlt el azóta, Mulay Hafid és Muíay Jusszef, ő, Szidi Mohamed, a harmadik, mióta az ulemák 'letaszították trónjáról a nagyravágyó zsarnok Abd el Azizt. A sheriff! uralkodók hatalma megcsor- bu'lt e negyedszázad alatt, ők maguk valóságban a köztársaság fennhatósága alá kerültek, de uralmuk zavartalan a maguk alattvalói fölött, az adó befolyik és nincs a kék tengertől; a zátonyos partoktól, melyeik ma alázatosan nyitnak utat hatalmas kikötők mesterséges öbleinek. a legvadabb déli pusztáikig, a Teli hozzáférhetetlen csúcsain és a bled khaouf-on, a rettegés földjén, a mesés Rio de Or-o-i határokon,, az egész nagy birodalomban, melyeit Ike- vélyen szel át egykori homoksivatagok és szikes puszták helyén a Fez—Taz-a—Udsda-i vasút, nincs oly berber, vagy kabil, ki ne hajtaná alázatos fejet a szultán áldása, a szent 'barakka. előtt. És Szidi Mohamed tudja jól, hogy mikor ez a ravatalon fekvő marsalíbotos vezér először lépett sheriffi földre, akkor lángban állott az egész birodalom. A Béni Ouarain-ok, a Zaian-ok, a vad TeherSZENT KONSTANCIA KÁPOLNÁJA PÖLPES GYÖRGY R E G É N Y É (23) — Még nem. — Hát siess oda. Az alkalmazott: fizetett ellenség. De csak akkor, ha nem néznek a körmére. Megállj csak! Én is veled megyek. Ott majd iszunk egy csésze teát. — De már akkor én is veletek tartok! — hangzott Sugár Pál hangja. — Takarítják a hivatalt, úgy sincs hovalétem. Elmentek a kávéházba. Juci leszámolt a főpincérrel. Sugárné a teáját kavar-gatta. Közben toppal a lányára figyelt. hogy elég erélyes-e? Sugár vajaskenye- ret evett s egy kupica konyakot ivott hozzá. XXVIII. FURCSA ÁLOM. Egyhangú napok következtek. Juci szorgalmasan hordta a bankba a kávéház nagy jövedelmét Mikor az első hadikölcsön-felhívás kijött, 10.000 koronát tudott ráadni, örült, mikor készpénzéért kétezerrel többet kapott. Meg is irta Janinak, hogy milyen jól gazdálkodik. Augusztus 24-én futótűzként terjedt el a hir, íbogy az orosz fronton diadalmas, nagy csatát vívtak. Néhány nap múlva szállingózni kezdtek az első sebesültek, az újságok tele voltak a krasniki csata hírével. Már tudta mindenki, hogy a csatát az ötödik hadtest vívta s a győzelem örömét megrontotta a rettegés azokért, akik azt vérük hullatásával vásárolták meg. Judit tulajdonképpen mindezt előbb tudta meg, mint más. Magyarázatát adni a dolognak ugyan nem lett volna képes, de az bizonyos, hogy megtörtént. Sok dolga volt. FáTadt volt • kimerülésig. Ahogy hazajött, augusztus 21-én este, vacsora nélkül, csak úgy ruhástól végigdőlt az ágyán. Egy kis szédülés jött rá, de nem kellemetlen. A szédülés erősbbödött. Aztán elmúlt. Szénaillatot, fenyőgyantaszagot s valami olyan szagkeveréket érzett, ami a vert földdel padlózott parasztszobákban még a legalaposabb szellőzés után is bennmarad. Félhomály volt. holott Juci határozottan emlékezett. hogy a villanylámpát égve hagyta, mikor az ágyra dőlt. De amin feküdt, az sem volt ágy, hanem egy nagy rakás széna, amelyből az ajtó mögötti sarokban vetettek fekvőhelyet. A szoba falai sötétek, pókhálós, szúette gerendafalak, amilyent Juci még soha sem látott A túlsó sarokban .nyitott tűzhely —• azon ég egy szál gyertya. Három katona ül az asztal körül — szótlanul néznek maguk elé, mintha valami most befejezett beszélgetés fölött merengenének. Az egyik fölkel, jön feléje — Judit sikoltani szeretne örömében, mert megismerte Janit. De sem szólni, sem mozdulni nem tudott. Ott feküdt a szénaágyon, egy vékony, selyems/.erü szövetű, háromszögletű takaró alatt. Jani leült melléje. Fejét kezébe hajtotta. A másik keze végig- simitotta a sátorlapot. Az asszony érezte kezének súlyát, puhaságát, melegét. — Jucikám, te kedves! Te kedves! Te szép, te jó! Az az elfojtott, csendes, mély hang! De jól ismerte ennek minden rezgését Juci! A szavakat is egész tisztán megértette. A meleg kéz megpihent a szive fölött s megrezdült, mintha annak dobogása meglepte volna. Juci végtelenül boldog volt — de az az előbbi szédülés újból jelentkezett. Mire elmúlt: eltűnt, a látomás is; Palika megmozdult s az éjszaka csöndjébe beleeivitott a yillamoe. I . ■■■ '-. ! ■; . ; "-V; .v ' A } rMJctoenHtőrza, berber rablók oekroanohák Fez-t minden oldaliról és a* alig trónra ülhetett MeIieay Hafidot nem védte eleműk csak az a néhány ezer „boldog mehalía", akik fölöttébb festőiék voílrbatk ugyan eoikeainü öütözetüiklhem, ajsszonyoiklkal s gyermekekkel vegyes táborukban, de kétségtelen volt, hogy szét fognak szaladni, ámenre látnak a berber harcosok egyetlen rohama élöl... A nagy marsall, az utolsó gyarmatosító hadvezér, egy országot szerzett a köztársaságnak, — de a sheriffi ház trónját is ő tartotta meg. A „kék szultán“ háborúja Egy koirszakot zár az ő elhunyta. Igen sokunknak fűződnek ehhez a nagy proihomzulok szellemi utódjához fiatalkori emílékeinik. — Én magam, fiatal középeurópai riporter, mint aranyködöin keresztül emlékszem vissza, régi marokkói napjaimra, miikor a német torpedó- zuzó „Pamthex” cirkált Agadb előtt, mikor az első protektorátusi szerződést írták alá Francia- ország javára. Akkor még nem ismertük Lyautey nevét, ibi Madagaszkárban vitte a köztársaság diadalmas zászlóit... 1912 április 17-én tört ki Fez-ben a fölkelés. Hatvannyolc európait, köztük tizenhat francia tisztet öltek meg a benszülöttek és mire a városban ugy-ahogy helyreállt volna a rend, a berberek rablóhada állott már a kapuk előtt. Nagyon úgy látszott, hogy a francia protektorátus, alighogy megszületett, el fog muite megint és Marokkó továibb is rablóhordák országa marad ... Május 8-án szállt partra Lyautey, május 13-án kötött ki Casablancáiban, melynek még akkor rém volt kikötője: csónak hozta a révből az eped ve várt hadvezért, kit már akkor annyi legenda előzött meg érkezte előtt, hogy azt hittem, csalódást kell okoznia, mert túlsókat várnak tőle. Akikor El Hiba vezette a felkelőket, a „kék embereket". Mert kék inget hordtak telente a kabiloik és mezítelen felsőtestük égszínkék volt a gandura alatt, ahogy megfestette őket a kék téld ruha-. Szuzi szultán-naik nevezte magát El-Hiba és már akkor táborában volt unokaöccse, a későbbi híres „Kék Szultán", Me- rebhi Rebbo, az utolsó ibenszülött felkelő-vezér, akit most pár hónapja vertek meg végleg a franciák mikor teljesen paciíikálták Marokj köt... « De akkor úgy látszott, hogy Dél-Marokkó, mely annyi pusztai dinasztiát látott már kerekedni a semmiből, uj urat kap, aki a tengerbe söpri megint a rumi-k lebel-puskás csapatait. Hogy hogyan győtze le Lyautey és Mangin a kékirgee embereket, hogy hogy vonult be a -későbbi marsall Marrakes-be, miután csapataival 75 kilométert tett meg harminc óra alatt, beleszámítva egy ötórás vad ütközetet, hogy hogy mentette fel Taza-t és hogy nyitotta meg a folyosót Kelet- és Nyugat-Marokkó között — könyvet kellene erről Írni, néhány sorban el nem beszélhetem. Lyautey csodája a háború alatt Mikor a világháború kitört két évvel később, a francia kormány megvonta Lyautey-től had- állománya legnagyobb részét és azt a® utasítást adta -neki, hogy vonuljon vissza és tartsa maradék embereivel csupán a tengerpartot. A tábornok több katonát küldött vissza a né-met- francia frontra, mint amennyit a hadügyi kormány tőle kért, de azt üzen-te, hogy nem vonul vieeza^ egy tapodtat se. nem ürít ki egyetlen tábort, egyetlen őrhelyet; tiz embert tart meg, ahol eddig száz embere volt, de egy állást sem ad fel, mert e közt a nép közt, melynek csak az erő imponál, a legkisebb visszahúzódás is az egész birodalom elvesztését vonná maga után. Én azt hiszem, hogy Lyautey marsall logra- gyogóbb haditettei sem érnek fel -azzal a csodával, hogy úgyszólván ember és lőszer nélkül tudta tartani Marokkóban a francia uralmat a világháború négy esztendején keresztül, holott Marokkó akkor a Ma-nneemanrok országa volt és német- ügynökök szállították ingyen a fegyvert a benszülötteknek a franciák ellen. Északon a Riff hegyeiben Abd el Malek, az emlékezetes Abd el Krim előde, bontotta ki szent háborúra a próféta zászlóit, mig délről a Béni Ouarain és Zaian harcosai közeledtek, hogy egyesüljenek vele. Lyauteyr.ek alig néhány százada volt: nem erőszakkal, hanem diplomáciával tartotta magát. A bensziilött fölkelők rabolták a békés lakosságot, ő vetőmagvat osztott nekik. Az orvosok és az önkéntes ápolók voltak a legjobb katonái, kik válogatás nélkül kezelték az arabot, akár ellenség volt, akár barát. S e kevert nép. mely h-oeszu évszázadok óta. csak rablást ismert., elnyomatást és gyilkosok rezsim-jét. most megtanulta szeretni a „frankok békéjét", melyről nekem egy interjúban még 1912-ben azt mondta Lyautey, hogy az az egykor volt „Pax Rom a-na" mása legyen ... És így történt meg többszöT, hogy rettegett Moha- és Hamu-vezérek, kik holtukig harcoltak a franciák ellen a zöld zászló alatt, fiaikat elküldték Lyaufeylhez, hadd váljanak francia szoígálatMBMB—B—MiM—MM———— EBDiBMnamnmaBnminnHM Álom volt ez? Nem lehetett az! Judit minden akaraterejét megfeszítve próbálkozott, hátha sikerül újból kezdeni. A szédülésig eljutott, de tovább nem — a telepátia nem ismétlődött. Ezen elszomorodott nagyon. Aztán elaludt. Álmodott is, de álma csupa értelmetlenség volt. Olyan szórakozott volt másnap, hogy az anyjának is feltűnt, aki rendes szokása szerint feljött hozzá kora délelőtt. — Juci, a ruhádat rosszul gomboltad be! Juci fésűik ödj meg rendesen. Juci, ne tégy mindent fordítva! Olyan sedre vágy, mint kislány korodban! — korholta szeretettel. A zsörtölőd-és nem sokat -használt. Judit úgy tett, mint egy alvajáró. Arcán az a keserű vonás, mintha megerősödött volna. Sugár mamának ez sem volt ínyére. — Miért vágsz olyan képeket, mint a fancsali feszület? Ha Jani hazajön, rád se fog ismerni. Pörölt még többet is. De pörölésén ma határozott idegesség érzett. Palika is sokat sirt; persze, hol benne feledték a -nedves pólyában, hol más oka volt. Egy foga is jött. A két asszony már azon a ponton volt. hogy komolyan összepörölnek rajta. Egymás kezéből kapkodták ki a gyereket, hogy elcsititsák, persze ellenkező eredménnyel. A jó ég küldte Sugár Pált, aki hivatal után. hazaérve, ebéd helyett hideg tűzhelyet s felesége hült helyét találta. — Hát ez micsoda uj szokás? Hazajövök: se ebéd, se asszony! Súgóménak esze ágában se volt, hogy mentet, et őzzék. — Mit törődöm én veled? Hol korán jössz, akkor az a baj, hol későn, akkor meg kotv- vadhat az étel a tűzhelyen, időtlen időkig. Csodálom, hogy ilyen rendetlen embert megtűrnek abban a hivatalban. Olyan vagy, mint régen. Kutyából nem lesz szalonna. Kielucsén is, ha harangszóra nem volt bent az ebéd: volt akkor patába! Ha meg a lén sut délutánig vadászott: leshettük éhgyomorral. A szerdahelyi kaszinó előtt három napig álltak a lovaid befogva, télviz idején, le meg odabent kár-, tyáztál! — De asszony, hiszen az nem is én voltam, hanem a Poldi! — Az mindegy. A Pólóinak azért mégis megmaradt a háza, a birtoka. De a mienk! Az enyém! Négyszáz hold príma föld! Potom pénzért vette meg a Schwarz Móric! Azt is szétszedték a hitelezők az utolsó vasig! Judit ijedten szaladt ki. Boris utódja jól- rosszul megfőzte az ebédet. Terített a két öregnek is. Evés közben a kedély többnyire megnyugszik. Sugárné, kiadván mérgét élete párján, elcsendesedett. Sugár adta a duzzogót, de a bor, amit Juci a kedvéért az asztalra adott: jó volt. Furcsa portéka az a bor! Nem kell belőle sok; távol az igazi alkohol méreghatásától, valami olyan megnyugtató, olyan kiegyenlítő, olyan kedélyjavitó hatása van, mini semmi másnak. Judit alig evett — gondolatai ott jártak abban a gerendaházban. Sugár bort töltött az asszonyoknak is. — Távollevő szeretteink, vitéz katonáink egészségére! — mondotta. Juci meghökkenve nézett a teli pohárra; nem szokott bort inni s ha ivott, akkor is csak csöppeket. De most kiitta köröm próbáig. Egymásra néztek; három könnyben úszó szempár. A két nő közelebb húzódott Sugárhoz. Az megölelte őket a két karjával. — Gyertek, gyertek kedveseim! Hozzám, az öreghez. A vén gyászvitézhez, aki még csak katonának sem kell. Pedig én is el tudom sütni a puskát! A fiatalja ott küzd, mi meg megmaradunk, mint a letarolt földön az ottfelejtett madárijesztő. — No de ez inár mégse! — tiltakozott Kafa mama. — Nem szeretnék annak a muszkának a bőrében lenni, aki a lő távolodba kerül. Nem hiszem, hogy az egykori legjobb csallóközi vadász le ne lőné a sapkát a fejéről! — Hát, hiszen, meglehet. Különösen, ha megvolna a régi jó, ötszázas expresszem!--Amelyikkel azt a tizes bikát lőtted a Budák i erdöbeu. Folytatjuk.
