Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-19 / 188. (3519.) szám

■V/'V MM SZÁMUNK fl KÉPES HÉTTÉ 28 &8M

^ ^ ^Ara a kor°"a

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség: Prága II., Panská

évre 76, havonta 26 K£., külföldre: évente 450, ^ SzloveUSzkÓÍ és rUSZlUSzkÓÍ maPUarság ulicel2, II. emelet • Kiadóhivatal:

félévre 226. negyedévre 114, havonta 38 Ké. • _ <*& & Prága II., Panská ulice 12, III. emelet.

R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja •• TELEFON: 3 03-11. ® •

iSSfes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- Ki. r SÜRGÖNYCIM H1RLRP. P R fl H fl.

támadások pergőtüzében

Irta: JAROSS ANDOR

Egy lápnak, különösen napilapnak nem lehel feladata, hogy leírt szóval önmagáiról beszéljen, ezt elvégzik azok a bétáik, melyeket a küliöníéle események közlése, leírása érdekében sorakoztatnak egymásmellé a szedőgépék. Egy napilap naponta beszél'önmagáiról anélkül, hogy azt célozná, mert mindaz, amit ir és közöl, ahogy visszaadja a világban történteket, minden külön leiirt szónál ékesebben tükrözi azt a lelkiséget, melyet magáévá tett és amelyet szolgál. Bocsássanak meg tehát az olvasók, hogy ez alkalommal kivételesen a Prágai Magyar Hírlap olyan magánügyével foglalkozom, mely kétségtelenül túllépi ezt a keretet .és a csehszlovákiai magyar kisebbség érdekkörét súrolja.

Mint már ismeretes, a Slövensky Denik e hó 12-iki számában hosszabb támadó cikk jelent meg a Prágai Magyar Hírlap ellen, mely részletesen foglalkozik azon személyek szerepével, akik 1922. óta a lap kötelékéiből kiváltak és felháborodással tárgyalja azt a petíciót, melyet dir. Szül lő Géza a magyarság pártjai megbi zásából lapunk érdekében Genfiben a népszövetségnél 'benyújtott. A vaklárm'a' ezen dicsőségét közben megirigyelte a csehszlovák nemzeti demokrata párt két sajtóorgánuma, mert a „Národni Listy“ augusztus 14-iki és a „Národ“ ugyancsak augusztus 14-iki száma k ét-három hasábos cikkekben rontanak neki prágai magyar laptársuknak és a Slövensky Denik közleménye alapján „gyengeséggel és tulkiméletességgel“ vádolják meg a kormányt, mely nem lép fel kellő szigorral lapunk ellen- Azon már nem csodálkozik senkii, hogy e lapok támadó cikkei az irredentizmus vádját szegzik a Prágai Magyar Hírlap ellen, mert ezek a lapok évek óta minden öntudatos kisebbségi magyar hangot egyoldalúan ezzel a váddal kívánnak elintézni.

Bizonyára senki sem kételkedik abban, hogy a Prágai Magyar Hírlap tavalyi háromhavi betiltása súlyosan érintette a csehszlovákiai magyar kisebbséget, miután a lap programja, politikai célja annak idején és ma is: a kisebbségi jogok teljes értékű kivívása összhangban a szioveuszkói és ruszin szkói őslakos ellenzéki pártok azonos törekvésével. Pártjaink kötelessége volt — miután itthon az akkori politikai légkörben az orvoslás lehetősége nem volt meg, — olyan fórum elé menni á csehszlovákiai magyar kisebbség panaszával, mely intézményesen nemzetközi védője a nemzeti kisebbségek ügyének. Nem kell hozzá részletes magyarázat, hogy megértse mindenki, hogy milyen óriási veszteséget jelent egy lapvállalat életében három havi kényszerszünet anyagiakban és azon szellemi tőke tekintetében, melyet egy napilap kisugároz. Egy genfi petíció nem élvezetes vállalkozás, mert nehéz és ritkán oélbozvezető- A magyarság pártjai részére egyszerűen nem volt más ut, mint ez a nemzetközileg garantált és most mégis a csehszlovák közvélemény egy része előtt annyira ellenszenves ösvény.

A támadó cikkek nem annyira a mai Prágai Magyar Hírlapot támadják, hanem azon személyek tevékenysége miatt vonják felelősségre lapunkat, akik részben már évek óta eltávoztak a köztársaság területérő1], részben éppen a betiltás folytán anyagilag meggyengült Prágai Magyar Hírlaptól távozni kényszerültek, mert a lapvállalat anyagi egyensúlya kívánta igy- Nem titok, hogy az

eltávozottak legnagyobb része nem tudta megszerezni a csehszlovák állampolgárságot s igy itt munkavállalási jogosultságát veszitette. Azt hiszem, nem lehet kérdéses, hogy a mai P. M. H mennyiben vállalhat felelősséget olyan személyek tevékenysége miatt, akikkel szemben sem fegyelmi, sem egyéb hatásköri összeköttetése nincs.

Amikor a lapot a betiltás után újból meg- linditottuk, éreztük, hogy a csehszlovák politikai közvéleménynek az a része, mely nem tudja magát függetleníteni a nemzeti türelmetlenség szenvedélyétől, állandó ellenszenvvel fogja figyelni hasábjainkat. Lapunk irás- modorát tehát a tárgyilagosság olyan fokára hütöttük Le, melyet alkalmasnak véltünk egyrészt arra, hogy a szigorított sajtó viszonyok között államérdeket ne sértsünk, másrészt, hogy a csehszlovák közvélemény soviniszta köreit feleslegesen ne izgassuk. Ezért lettünk talá színtelenebbek, ezért lettünk csendeA bécsi nemzeti szocialista zendülés utójáíéfka

||

Halálra Ítélték a bécsi Ravag-puccs vezérét

Társai életfogytiglani fegyiiázat kaptak — — a Rét rendőr ügye a rendes bíróság éjé kerül - •* Kegyelemért esedeztek a vádlottak

Becs,' augusztus 18. Az osztrák rádiótársaság székhazában lezajlott puccs kis ériét

vádlottal na k bünpörében ma hozott Ítéletet a bécsi katonai bíróság. A vádlottak utolsó nyilatkozatai elhangzása után a bíróság visszavonult, majd 15 óra 30 perckor kihirdette az ítéletet. Domes János vádlottat kötél általi halálra ítélték, a többi vádlottat a két rendőr kivételével életfogytiglani íegyházra. A két rendőr ügyét a rendes bíróságnak adták át.

A láiadők kegyelemért esedezne*

Az osztrák főváros nagy érdeklődéssel figyelte a Ravag-pör utolsó jeleneteit, mert a Közönség tisztában volt azzal, hogy a tulajdon- képeni bűnösök nincsenek a tárgyalási teremben és az elitéltek vallomásától függ, hogy a hatóságok megtalálják-e a julius 25-i puccs igazi értelmi szerzőit. A védőbeszédek elhangzása után az elnök föltette a vádlottakhoz a kérdést, hogy akarnak-e még valamiről nyilatkozni.

Domes, a fővádlott, látható izgalommal feleli: „Arra kérem a bíróságot, hogy vegye figyelembe, amit a védőbeszédek is mondottak és vegye tudomásul, hogy én csak alárendelt közeg voltam a puccsban.“

Paul: Ami az első jegyzőkönyvben van igaz.

Müller: Egyetlen tanú sem mondott terhelőt rólam, ennek ellenére kezdettől fogva elismertem, hogy részt vettem a Ravag-puccsban. Utalok arra, hogy nevemet a tanuk egyike sem említette meg.

Mühleisen: Kijelentettem, hogy vallomásom mindenben igaz, ami a tanuk vallomásából is kitűnik.

Schart: Belátom, hogy tévedtünk, de enyhítő körülménynek kell venni, hogy nem láttuk a valódi összefüggéseket. Arra kérem a magas bíróságot társaim nevében is, hogy adjon nekünk alkalmat annak bebizonyítására, hogy népünket mindennél legjobban szeretjük és csak a legjobbat akarjuk hazánknak.

Wínkler: Tettemet nemcsak most bántam meg, hanem már akkor, amikor Schredt a puccs alkalmával a pisztolyt kezembe nyomta.

Kaílinger: Bűnösnek érzem magam abban, hogy fegyverrel a kezemben benyomultam a Ravag épületébe. De mivel kényszer alatt cselekedtem, arra kérem a bíróságot, hogy ezt enyhítő körülménynek tekintse Ugyanezt kérem társaim részére is, akik szintén nem tudták, hogy kinek a szolgálatában állnak.

Hofbauer: Megbántam tettemet. Enyhe Ítéletet kérek a bíróságtól.

Papetz: Megbántam bűnömet. Csak azt akarom hangsúlyozni, hogy a köíeiességérzet hajtott minket, amikor a puccsban részt vettünk, mert azt gondoltuk, hogy a rég; SS-eskü még mindig kötelez bennünket.

Liewehr: Megbántam tettemet és arra kérem a magas katonai biróságot, hogy értse meg, hogy miért kényszerültünk mi részt venni a puccsban.

Seper: Mindent elmondtam, amit tudok. Fogalmam sem volt semmiről és társaim sem látták a Ravag-puccs igazi hátterét.

Werdinig és Maumer vádlottak ugyanezt mondották.

Tltutates siemÉlyfségek

a puccs kulisszái minin

r

Becs, augusztus 18. A hivatalos lap ma K pl ele sem foglalkozik azzal a problémával, hogy miként lehetne bíróság elé állítani a julius 25-i nemzeti szocialista puccs valódi megszervezőit és értelmi szerzőit. A lap szerint egyes vádlottakat küliöin-külön bíróság elé fog kelleni állítani. Így többek között Rintelemt, Steinhausc] rend önigazgatót és több más letartóztatásban lévő magasrangu rendőrhivatahioko t. \ lap ezután részletesen foglalkozik Rintelen bűnösségével, majd meg- állapitja, hogy az a titkos egyén, — aki Kunz néven rábírta a puccsistákat a puccs megkezdésére és egyrészt a Ravagba, másrészt a kancellári hivatalba küldte őket, majd eltűnt, — azonos Konrad Rotterrel. aki valamikor rendőrhivatalnok és detektív, majd pedig nemzeti szocialista városatya volt Becsben. Kunz szervezte meg a kulisszák mögött a pucesot, de az akció megkezdésének napján is a háttérben maradt és eltűnt Bécsböl.

A Reicbspost szerint a letartóztatottak között van Selinger őrnagy^ a 3. gyalogezred

tisztje. Rajta kívül csak egy aktív katona vett részt a puccsban, akit már ki is végeztek. Stubl rendőrfőnök interjút adott a Reicbspost munkatársának és közölte, hogy a puccsal kapcsolatban további 19 rendőrtisztviselő ellen eljárást indítanak, öten a vádlottak közül megszöktek, igy többek között Rotter, továbbá egy Kam-ba és egy Steiner nevű nemzeti szocialista, akik jelentős részt vettek a puccs megszervezésében. A tizenkilenc rend- őrtisztviselön kívül 18 rendőrt elbocsátanak, mert súlyos mulasztást követtek el a puccs napján. Bécsben jelenleg 9.000 rendőr vau, azaz rendkívül kevés azoknak á száma, akik m e gf eled k ezt e k köteles ség ü kről.

A lapok ugyanakkor megái lapítják, hogy a puccsisták csak a kormányhoz közelálló személyiségtől tudhatták meg, hogy julius 25-én fontos minisztertanács lesz a kancellári hivatalban. A hatóságok most azon fáradoznak, hogy megállapítsák, ki volt ez az áruló. Az általános feltevés szerint a nemzeti szocialisták csak Rintelentól tudhatták meg, hogy a kormány ülést fog tartani és tőle értesülhettek pontosan a tervezett ülés különféle clbaFOLYTATÁS A 2. OLDAL II. HASÁBJÁN.