Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-19 / 188. (3519.) szám

L _____________________'VJXpísíMS* tMkldAR HIRIiAt?_______________________________________ ^ Í9, Vteo4M’iU4t>|t. A bécsi puccs-pörök TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON. lazításairól. Rán t e leji julius 23-án Becsbe ér­kezett s azóta állandóan tájékozva lehetett a kormány teemdöirőL Más senki sincs, akitől a nemzeti szocialisták megtudhatták volna a pontos terminusokat. Ilyen köriilémnyek kö­zött valószínű, hogy Rintélén kénytelen lesz A Heimwehr nem ismer kegyelmet Bécs, augusztus 18. A Heimatsöhutz alsó- ausztriai csoportjainak vezetősége ülést tar­tott, amelyen azt követelte, hogy a hatóságok tisztítsák meg könyörtelenül Ausztriát a puccsistáktól. A heimw ebrek tiltakoznak az •ellen, hogy a katonai bíróságok által halálra ítélt puccsistáknak megkegyelmezzenek. Két bombás statáriumpere kezdődik hétfőn Becs, augusztus 18. A rögtönitélő katonai bíróság hétfőn már újból összeül: a vádlottak ezúttal Ischlből valók; két segédmunkást az­Kormányzói kezdeményezésre jövő évben fölállítják Budapesten 11 Rákóczi Ferenc szobrát a bíróság előtt igazolni tetteit Az osztrák hi­vatalos lap ma sokatmondónál irja, hogy az osztrák hatóságok nemcsak a kis puccsistákat bjintetik meg, hanem érteni fogják médiát annak, hogy a föbűnösöket és a titkos áruló­kat is megbüntessék. zal vádolnak, hogy nagymennyiségű aimmoni- tot tartottak lakásukon, azután is, hogy a kor­mány felszólítása megjelent a magántulajdon­ban levő robbantószerek beszolgáltatására. A robbantószerek tiltott birtoklása miatt ítél­kezik a statáriális bíróság a két segédmunkás felett hétfőn. — A 31. oszíálysorsjáték III. osztályának mai hú­zásán nyertek: 140.000 koronát: 67103, 70.000 koro­nát: 12399, 20.000 koronát: 10077, 42947, 5.000 ko­ronát: 30257, 44309, 45731, 94844, 2JD00 koronát: 11333, 20471, 25409, 32336, 45080, 47325, 55795, 69082, 71615, 71705, 74437, 86033, 89263, 89544, 93912, 96812, 96817, 100889, 101416, 107542. sebbek és sokszor hűvösen tárgyilagosak sokszor olyankor is, miikor az önvédelem más vérmérsékletet követelt. Mi meg akartuk és meg akarjuk tartani a lapot a csehszlovákiai magyarság számára, mely — büszkén és ön­tudattal állapítjuk meg — megszerette és életszükségletévé vált. Köziben újból megnehezedett utunk és munkánk, mert minden figyelmünk dacára néhány számunk elkobzása következett be- Az így megnehezedett munkalehetőséget és r lélektani hangulatot gondolta most néhány csehszlovák sajtóorgánum alkalmasnak arra, hogy a nyilvánosság előtt bennünket olyan vádakkal illessenek, mely vádak — akár bi­zonyíthatók, akár nem — egymagákban eset­leg diszkvalifikainak. Tragikomikus csak az, hogy most két olyan cseh lap követeli elhall­gattatásunkat, melyek lényegesen többször lettek az utóbbi félévben elkobozva, mint a P. M. H. A cseh ellenzék eszközei közé tarto­zik az ultra-hazafiság, mely így óhajt a vá­lasztásokon érvényesülni. A Prágai Magyar Hírlap élete sohasem volt kényelmes, nyugodt élet. Eleme volt a harc a csehszlovákiai magyarság boldogulás álért, ezt nem lehetett rózsaágyban megkarcolná és azok, akik a csehszlovák fővárosban ebből a munkából részt vállaltak, nyugtalan és ideg­őrlő sorsnak lettek osztályrészesei. Azt a fél­tő szeretetet, melyet a csehszlovákiai magyar­ság velük szemben táplált, közömbösítette a megnemértés és ellenszenv, melyet a környe­zet velük szemben nem egyszer tanúsított. -Ezek a most felvillant támadások nem befo­lyásolják azt a munkát, melyet olvasóközön­ségünk, a csehszlovákiai öntudatos magyarok érdekében végzünk, hozzá vagyunk szokva a támadásokhoz, megedződ tünk, a politikai gyű­lölködés és szenvedélyesség kitöréseit el tud­juk könyvelni egy olyau számlán, melynek csak „követel*4 rovata van. A megkezdett utón megyünk tovább, mély meggyőződéssel és bi­zalommal. Mielőtt azonban tovább mennénk, erélyes kézzel hárítjuk el utunkból azt a gerendát, melyet ellenszenvtől áthatott kezek tettek elénk keresztbe. Vegye tudomásul egyszer már a csehszlovák közvélemény, hogy a ma- gyár kisebbségi öntudat nem irredentizmus 'és a kisebbségi magyar nemzeti gondolat szol­gálata nem államellenesség! Akik ettől a tévhittől nem tudnak szaba­dulni, azok sohasem fogják tudni megoldani e köztársaság magyar kérdését!-----o----­Bud apest, augusztus 18. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Horthy Miklós kormányzó Szent István-napja alkalmából kéziratot intézett Gömbös Gyula miniszter- elnökhöz g ebben a miniszterelnököt meg­hízta, hogy a II. Rákóczi Ferenc nagyfejede­lem szobrának felállításához szükséges intéz­kedéseket tegye meg. Gömbös Gyula minisz­terelnök a magyar társadalom áldozatkészsé­géhez fordul, hogy tegye lehetővé a szobor felállítását. A saobor tervének elkészítésével Pásztor János szobrászművészt bízzák meg. A szobrot a Kossuth Lajos-tér déli oldalán a Kossuth-szoborral szemben a parlament előtt állítják fel. A költségek összegét 150.000 pen­gőben irányozták elő. Huszonöt-huszonötezer pengőt a képviselőház, illetve a felsőház ad, mig százezer pengőt országos gyűjtéssel fog­nak összehozni. A nagyszabásúnak ígérkező szobrot II. Rákóczi Ferenc halálának 200 éves fordulója alkalmával 1935-ben fogják lelep­lezni. A tábla jóváhagyta a budapesti csehszlovák követség autója elrablójának büntetését Budapest, augusztus 18. Budapesti szer­kesztőségünk telefonon jelenti: Ez év tava­szén Budapestem a Forum-mozgó előtt lecsu­kott ajtóval hagyta a csehszlovák követség egyik hivatalnoka a követség hivatalos sze­mélyautóját, A hivatalnok a moaielőadás után rémültem tapasztalta, hogy a kocsinak csak hűlt nyoma maradt. Az autó elrablóját annak idején a véletlen juttatta az igazságszolgálta­tás kezére. Király Ampád foglalkozásnéTküM géplakatos, az autó elrablója ugyanis csak Kőbányáig jutott a lopott -autóval, mert ott elfogyott a benzin. Ekkor leszerelte az érté­kes és leszerelhető alkatrészeket s azokat da­rabonként értékesítette. A gumikerekek ér­tékesítésekor a kereskedő a neki felkínált áruban felismerte azt, amit néhány nap előtt a csehszlovák követségnek éppen ő adott eb A tolvaj szóvaltairtása és a rendőrség értesí­tése már csak perceik müve volt. Király Ár­pádot a törvényszék annak idején négy hó­napi börtönbüntetéssel sújtotta. A királyi íté­lőtábla ma megtartott felébbezési tárgyalás után ezt az elsőfokú ítéletet teljes terjedel­mében jóváhagyta. — Tisztujitás a kárpátaljai magyar főisko­lások egyesületében. Ungváriról jelentik: Á Kárpátaljai MAE Kavasoh Jenő elnöklete mellett tartotta meg évzáró közgyűlését, amelyen a régi tisztikar beszámolt az elmúlt év eseményeiről. Az egyesület működés© a Széchemy-reform mozgalom jegyében folyt le és hasznos munkát végzett Wellmamm Mi­hály koretaőklése mellett ezután megválasz­tották a jövő évi tisztikart. Elnökké egyhan­gúlag Estók Gyula jog szigorlót választották. Alelnök, egyben kulturreferens Rojkovrts Ti­bor, titkár Soltész Emil, jegyző Bartakovits Aladár, könyvtáros Bors Jenő, sajtóreferens Lukács András, választmányi tagok: Speck Gyula, HoBfmann Gyula, ellenőrök: Lukács Ágnes és Szilágyi Olivér lettek. Az uj elnök programadása után elhatározták, hogy «s egyesület legközelebbi ülését a kulturprog- ram feldolgozására használják fel. SZENT KONSTANCIA kápolnája FÖLDES GYÖRGY REGÉNYE (22) Judit úgy érezte, hogy a vonatzakatolás és Jani valahogy, valamiképpen összefüggésben van. Könnyei megeredtek, majd csukló, han­gos zokogásban tört ki. Rázkódott egész tes­tében. — Jucikám, fölébredtél? Nem tudsz aludni, kis lányom? — szólt az anyja. — Anyám, édesanyám! — zokogta az asz- szony és odaborult anyja vállára. A sirás át­ragadt az anyára is; a forró könnycseppek felébresztették Palikát, úgy hogy az is elsírta magát. így sirt együtt, összeölelkezve, három nemzedék azon a csendes augusztusi éjsza­kán, maga sem tudta, miért. A reggeli posta aztán meghozta a magya­rázatát. XXVII. ELSŐ VÉR. A város nyüzsgött, készült. Lótás-futás min­denfelé. A hadüzenetek áradatát csak ma tudta meg a közönség. A borzasztó hirt, mely a legnagyobb háborút jelentette be, amit az emberiség megért, megdöbbenés helyett bi­zakodó lelkesedés fogadta. Az emberek lát­ták, amint a mozgósított hadsereg, úgyszólván órák alatt, jól felszerelve megszületett, amint a titokzatos raktárak jól őrzött kapuin soha se látott ágyuk, gépfegyverek, meg mindenféle hadi-csodák kerültek elő, — amidőn hallgat ták a végnélküli vonatzakatolást, a felbokré- tázott kocsikban magvar szokás szerint, han­gos énekszóval vonuló csapatok lármáját — már nem vártak mást, csak diadalhirt. Aki tegnap még békésen vezette a könyveket, ma tetőtől talpig csukaszürkében, vagy zsinóros huszáratillában csörgette a kardot, a sarkan­tyút. Élemedett családapák fiatalodtak meg a hadnagyi, vagy káplári egyenruhában s rég elfelejtett nóták ébredtek fel. A legénység sárga lábbeliben, vadonatúj egyenruhában feszített s a sötétkékruhás, piroszsinóros öreg népfelkelők kemény léptekkel vágták ki a marsot végig a városon. Mikor a felbokrétá- zott ezredek elmentek, még mindig annyi ka­tona maradt a városban, hogy alig lehetett ci­vilembert látni. A nők is mind csukaszürké­ben jártak, még az apró gyerekekre is katona- tiszti maskarát adtak. Az újságokban vastag betűkkel szedték a hadihireket. Judit remegő kézzel bontotta ki őket. Janitól kapott már egy-egy lapot, de ab­ból nem lehetett kiokosodni, hogy merre jár­hat. A szerb harctér csatáit csak olyan remegő aggodalommal leste, mint az orosz haíármenti csetepaték híreit. — Szenzáció! Szabácsnál nagy csata! Nagy győzelem! Megélénkül az ucca. Az. izgatott nyüzsgés még nagyobb, mint eddig. Hangos beszéd mindenütt. A témája egy és ugyanaz a Zuckermandlí túlsó végétől a Virágvölgy utolsó vámsorompójáig. De már aggódóak az arcok. Judit is elolvasta tíz lapban ugyanazt a hirt s amit az újságírók fantáziája hozzá- toldott. Nem is tudott elaludni egész éjjel. Mikor végre, virradattal mégis elaludt, az el­gondolások, elképzelések valósággá váltak az álomban. Ismeretlen vidék, füstölgő romok, ledöntött erdők, felbokrétázott katonák, össze­vissza minden. Botorkálás hihetetlen akadá­lyok közt, kis Palikával a karján. Mire fel­ébredt, nedves volt az egész teste az izzadt­ságtól. Mikor reggel elindult hazulról, a Grassal- kovich-téren Fejesnével találkozott. Ápolónői ruhában volt, beduinszerü fejkötőben, á la Fedák Sári. Arca fáradt volt, szeme ka­rikás. — Megyek haza, pihenni! Holtfáradt va­gyok. Nagy sebesültszállitmány érkezett Szer­biából. Virrasztottam egész éjjel! Lopva Jucira nézett, aztán elkapta tekinte­tét, mint akinek a lelkiismerete nem tiszta. — Sebesültek? Borzasztó! És sókan? — A mi kórházunk kétszázat kapott. Köz­tük tizenegy tisztet. Tudod, borzasztó volt! Klári néniről azt hittem, menten elájul. De nem ájult el. No, majd csak megszokjuk. Ki­csit zsenaut, tudod, ahogy azok a fiatalembe­rek, akik járni tudnak, kijönnek meztelenül a fürdőből a kötözőbe s csak ott kapnak kór­házi ruhát. —■ Te öltöztetted őket? — Dehogy. Az a Klári néni dolga. Én bon­tottam le a kötéseket. Azok a sebek! Te, volt köztük egy, akit a komitácsik borzasztóan megcsonkítottak! — Hogyan? Malvin elnevette magát. Aztán Judit fü­lébe súgta a világháború legalávalóbb szé­gyenét. Judit összerázkódott az iszonyattól. — Milyen ezredbeliek voltak? — kérdezte halkan. Malvin egyszerre másról beszélt. Az ilyen fordulatokban nagyon gyakorlott volt. — De te is fáradtnak látszol, drágám! Persze, a baba sokat sirt éjjel, ugy-e? Nem is tudom, hogy juthatott Klárának eszébe, hogy téged sveszternek akarjon elvinni! Az én gyerekeim már nagyok, mégis egész éjjel rá­juk gondoltam. Mondhatom, nem kis fárad­sággal jár a mi dolgunk. Pá, aranyom, sietek, a gyerekek még nem kaptak reggelit! — Milyen ezredbeliek voltak? ~~ kérdezte Judit keményebben. Szemöldökei közt a hom­lokán egy parányi, függőleges ránc támadt. — Jaj, drágáin, de kómikus vagy! Vigyázz, ne ráncold a homlokodat! Az borzasztóan öre­gít! Hogy milyen ezredbeliek? Hiszen oda­lent nincsenek is ezredek. Csak detasirozott zászlóaljak. De most már szervusz, szaladok haza, mert még látni akarom a Jóskát, mi­előtt bemegy a magazinba! Judit tanácstalanul nézett a távozó után. Két szőllőmüves-forma ember jött arra be­szélgetve. — I’ hab in Sáni troffn. Nem sok baja van. A karját lőtték át. — Szó? Na und? — Mesélt sokat. Ha a fele igaz, az is elég. Meleg lehetett annál a Szabácsnál! Aba, szagt-e’, am mósztn ham ti szekszazipciga g’svászt! Kemény gyerekek azok a póncich- terek! Judit az anyjához ment. Nem találta otthon. Leült és várt. Kis idő múlva megjött Su- gárné. Arca nyugodt volt és derűs. — Isten hozott, kis lányom. Éppen hozzád készültem. Voltam a kórházban — beszéltem a hetvenhatos sebesültekkel. Jani nem volt Szabácsnál. — Honnan tudod? — Mert az urad a negyedik századnál van. Ott pedig a harmadik zászlóalj volt, a kilen­cediktől a tizenkettedik századig. A tábori póstaszámuk is más. — Hála Istennek! Te jó, te kedves, jó anyuskám! Malvin úgy megijesztett! Úgy megijesztett! — Juci, nem szabad félni, sem ijedezht. Egészen sápadt vagy, szemed karikás. Erős­nek kell lennünk. Még akkor is, ha baj lesz. Imádkozni, összekulcsolt kézzel kérni az Is­tent, hogy ne legyen, de kiállani, ha mégis lesz, A nii katonáink az életüket, épségüket veszélyeztetik; mi meg ... Szintén valami ehhez hasonló értéket. Judit lesütött szemekkel hallgatta. Úgy, mint kislány korában, ha anyja kiszidta va­lamiért. — A te dolgod, — folytatta az anyja, — hogy a férjed vagyonát, üzletét rendben tart­sad és a gyerekét neveljed. Ha visszajön: Vele együtt; ha elesik: egyedül. Voltál-e már a kávéházb^n? Folytatjuk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom