Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)

1934-08-12 / 183. (3514.) szám

18 q>RXGAlA\A&VARHIRIiAg 1954 ^augusztus 12, vasárnap. ASSBÚHU6H HAVA A Legyünk pontosak! Klára barátnőm lélekszakadva rontott be hozzám délelőtt tizenegy órakor. — Édesem, egy nagyon fontos ügyben feltétlenül kell ma Teled beszélnem. Sajnos, most egy percnyi időm nincs, csak éppen felszaladtam, hogy meg­kérjelek, gyere ötre a mozi halijába, én már vár­ni foglak. — Ez egy kicsit bajos lesz, — mondtam és kezd­tem gondolkozni, hogyan is osszam be az időmet, de máris közbevágott. — Mindössze egy félóráról van szó, drágám, Csak éppen, hogy megmondod a véleményed arra a dologra vonatkozólag. És olyan, pontos leszek, mint az óra. Egy percet se fogsz rám várni. És elmentem. Végre is, ha ennyire komoly az ügy és csak tőlem kaphat rá megnyugtató felele­tet, nem tagadhatom meg. Majd behozom azt a fél­órát, gondoltam. Megérkeztem hát és vártam. És vártam és vár­tam, de Klára csak nem jött, sem akkor, sem ké­sőbb, mert Klára egyáltalában el sem jött. Hogy miért? Talán le se irjam, annyira nevetsé­ges, kicsinyes, bosszantó és mindennapi. Egysze­rűen közbejött nála ennél egy sokkal érdekesebb, szórakoztatóbb valami, ami miatt minden lelki- ismeretfurdalás nélkül elvetette magától az egész randevú gondolatát, nem törődve többé sem a saját ugye fontosságával, sem pedig — ez a súlyosabb — az én nehezen szabaddá tett és fölöslegesen elfe­csérelt időmmel. Tehát tőlem kértek szívességet és nekem lett be­lőle veszteségem. És ekkor úgy elgondoltam, hogy mennyivel ko­molyabb, értékesebb és célravezetőbb életet élhet­nénk, ha mindig, mindenben pontosak volnánk. Ha erek & Klárik és éppen úgy — mondjuk — a Pis­ták is megtanulnák végre, hogy: a pontosság olyan jellembeli tulajdonság, ami szavahihetőségénél és megbízhatóságánál fogva, mindenkit egyformán kö­telez. És hogy nem vonhatja ki magát alóla senki, aki bármilyen formában is hasznos tagja a társada­lomnak, legyen bár csak még iskolaköteles, vagy már hivatalt betöltő, mert ezzel nemcsak önmagá­nak tartozik, hanem embertársainak is. Hiszen tudjuk, adott szó kötelez. Már pedig sza­runkat csak olyannak adjuk, randevút csak attól kérünk, akit méltónak tartunk magunkhoz és érde­mesnek arra, hogy ezt pontosságunkkal he is bizo- nyitsuk. Mert kiiiönben minek találkozni vele? Tehát, ha valakinek Ígéretet tettünk, szavunkat adtuk, hogy itt ekkor és ebben az időben pontosan ott leszünk, akkor azt, ha bármilyen nehezen telje- sitbető is, ha magunkat idejében kimenteni nem tudtuk, be kell tartanunk. Mivel sohasem tudhat­juk, hogy abból a nekünk olyan csekély kis késés­ből, vagy el nem menetelből — amit rendszerint olyan könnyen elintézünk magunkban — annak a másiknak miféle anyagi vagy erkölcsi kára szár- mazhatik. Mindenkor nagyon lelkiismeretlen dolog máso­kat megvárakoztatni, de ma kétszeresen az, mikor mindannyiunk ideje úgyszólván percnyi pontossággal van beosztva és mikor még igv is annyi nehézség árán tudjuk csak megszerezni a mindennapit. Nem, A ma emberét nem lehet, nem szabad megvárakoz­tatni, útjában hiábavaló módon megállítani, hogy becsületes munkával telő napjából csak egy percet is elveszítsen mások léha, könnyelműsége miatt. Sajnos, általános vélemény, hogy a nők nem pon­tosak. Mindig és mindenünnen elkésnek. Éppen a múltkor hallottam egy társaságban egy ugynevezeíf mai fiatalembertől, hogy „a nők leg­feljebb a pontatlanságban pontosak-. Kern tudom meggyőződésből mondta-e, vagy csak mert ő sem akart elmaradni azoktól, akik örülnek, ha valamit ráolvashatnak nőkre, mert ez ma divat; mondom, nem tudom, de föltettem, hogy megkérem nőtársai­mat, hagyjanak fel ezzel az úgynevezett pontos pon­tatlansággal. Mert higyjék el, nem érdem másokat megvárakoztatni, könnyelműen tett Ígéreteket be nem váltani és nem azzal tűnünk ki, hogy mennyi­vel későbben tudunk valahol megjelenni, ha pon­tosságunkkal bebizonyítjuk, mennyire megbecsüljük őket És most hadd mondjak valamit a férfiaknak is. illetve emlékeztessem őket arra, amiről néha nap­ján ők is megfeledkeznek, hogy nőket megvárakoz­tatni a legnagyobb illetlenség, kivált akkor, ha az náluk idősebb. Ez nem csak tiszteletlenség, de az illetőnek egyenesen sértőszámbamenö semmibeve­vése. Súlyosbító körülmény akkor, ha az uccán vagy más nyilvános helyen történik, ahol esetleg megszó­lításoknak vagy egyéb hasonló kellemetlenkedésnek lehet kitéve. De mindezektől eltekintve ne felejtsük el, hogy a pontatlanság az élet más fontosabb niegnyilváni- tásaiban is okozhat összeütközéseket. Sokszor fel­becsülhetetlen kárt, sőt halált is. Legyünk hát pontosak. Nemcsak azért, mert ez fejedelmi erény és mert minden müveit ember pon­tos, hanem a saját érdekünkben is. Hiszen sohasem tudhatjuk, hol és mikor érdek­lődnek utánunk, kérnek felvilágosítást felőlünk és ha azt hallják, hogy pontatlanok vagyunk, szívesen lemondanak rólunk, mivel megbízhatatlanokká vál­tunk. Ne várjunk hát addig, mig a saját kárunkon ta­nuljuk meg, hogy e nélkül nem élhetünk komoly, becsületes életet. ZÓRÁD ETA. 199.J JMM §zéinak a női divat kö Hogyan ápoljuk nyáron a kutyánkat A kutyatulajdonosnak megkétszerezett gonddal kell nyáron négylábú barátját ápolnia. Különösen arra kell vigyázni, hogy az állat megfelelő táplá­lékot kapjon. Téves felfogás, hogy a kutya nem olyan érzékeny, a romlott étellel szemben, mint az ember. Számtalan kutyatulajdonos elköveti azt a súlyos hibát, hogy amikor egésznapi kirándulásra megy, a kutyáját otthon bezárja egy tál rizses hússal, kis tejjel és levessel. Mivel a kutya nem tudja egyszerre elfogyasztani az egész napija 6zánt élelmet, néha estig is állni hagy belőle. Addigra pedig a nyári hőségben rendszerint megromlik az élelme, aminek a következménye súlyos gyomor és bélkatarus szokott lenni. A kutyák kedvenc étele a máj. Ezt azonban nyá­ron nem szabad adni, mert könnyen mérgezést kap­hatnak tőle. A nyáron leölt borjuk nagyrészének a mája tel van baktériumokkal. A hiba tulajdonkép­pen ott van, hogy a májat nem szokták eléggé gon­dosan megfőzni az állat részére és igy a baktériu­mok ceak részben pusztulnak el. Hosszuszőrü kutyák rengeteget kínlódnak a hő­ségtől. Helyes, ha megnyiratjuk őket. Kirándulás­nál semmi körülmények között se engedjük őket a tűző napon menni, mert éppen úgy, mint az ember, napezuTást kaphatnak. Gyakran látunk kiránduló­kat, amint a fák árnyékába húzódva mennek és négylábú pajtásukat maguk mellett a napon pórá­zon vezetik. Pihenőnél gondoskodjunk, hogy a ku­tyát száraz és árnyékos helyre fektessük le. Ele­gendő tiszta vizről is gondoskodjunk mindig, hogy lehűthesse magát. Drótszőrü kutyákat nyáron trimmeltessük, vagyis a szőrzetét ritkittaseuk meg. Ez nem ceak a hőség miatt fontos, hanem a gyakori nyári ekcémák ellen is jó preventív intézkedés. Az ekcéma elkerülése végett fontos, hogy nyáron rend­szeresen fürdessük a kutyát. Hosszuszőrü kutyákat kéthetenként, szapannal jól meg kell mosni. Ügyel­jünk jói arra, hogy utána langyos vizzel jól kimos­suk a bundájukba ragadt szappanhabot. Aki nyaralni megy, vigye magával hűséges négy­lábú pajtását. Sohasem szabad kutyát a nyári idő­tartamra, vagy bármikor idegenre hagyni. Az állat annyira megszokta a gazdáját, hogy borzasztó szen­vedést okoz neki, ha idegen emberek között marad. Mindenesetre kis kényelmetlenséggel jár a kutya nywraltatása, de ennyi áldozatot megérdemel az em­ber legkedvesebb barátja, „aki" a legnagyobb áldo­zatot Is szívesen meghozza a gazdájáért. Oharlotte Fabre-Luce, a szellemes és ügyes francia Írónő, a minap felkeresett néhány francia közéleti kiválóságot — kizárólag férfiakat — és megkérdezte, hogy' mit szólnak a divathoz. Mindenekéi őtt De Polignac márkit, a ,,'Safeons de Paris” elnökét kereste fel. — A divat szó — hangzott fel a válasz, híven visszatükrözve az elnök idegenforgalmi aggályait — abban a tragikus korban, amelyben ma élünk, csaknem divatja múltnak tűnik fel. A pillanatnyi súlyos gondok ellenére azonban helytelen, volna, ha a franciák elfelejtenék, hogy a párisi divat nemzeti kincs, amelyre büszkéknek kell le.nnáök. — A divatteremtés igén régóta Páris állandó „apanázsa” volt. A párislak voltak a divat legfőbb bírái. Az idegenek a világ minden részé,bői ide özönlöttek ihletért. A fényűzés! iparok, melyeket a minőséget annyira ápoló francia szellem terem­tett, munkások, hivatalnokok millióit éltették és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Franciaország fénye messze túlragyogjon határain. — Sajnos, ezek már múlt idők. Páris elveszítette vonzóerejének, eleganciájának, vidám lelkületé­nek egy részét. Itt drágább az élet, mint bárhol a világon. Az emberek unatkoznak. Egyre kevesebb idegen érkezik. London, Róma, Newyork és Buneos Ayres lett a szórakoztatás egy-egy <uj nagy közép­pontja. Ott sokkal elegánsabb az élet, többet lehet mulatni és sóikkal olcsóbban. A luxus-iparok rom­lanak. — Mindamellett néhány hónap óta nagy erőfe­szítések történtek, hogy Páris visszakapja iga-zi életét, elevenségét. Szabók, ékszerészek, selyem­gyárosok és a rokonszakmák vezérei a legfőbb párisi személyiségek védnöksége alatt újszerű csoportosulást teremtettek és ragyogó sikerű ün­nepségeiket és emlékezetes bálokat rendeztek a közelmúltban. — Isten őrizz, hogy valaha is folytatása legyen azoknak a véres eseményeknek, amelyek tavasz elején úgy megzavarták a párisi idegenforgalmat. Szerencsére a franciák túlnyomó többsége meg­őrizte munkakedvét, becsületét, a bizalom vissza­tért és a francia férfiak és nők megint jól érzik magukat Páris utcáin és a. párisi divat teremtők feltaláló géniusza ismét alkotni kezdett. Csak al­kosson is tovább, kimondhatatlan javára Francia- országnak és örömére mindazoknak, akik világ­szerte még ma is tisztelik az összhangnak, a mér­tékletességnek és a szépségnek a kultuszát. Pierre Drieu La Rochelle a háború után! irónemzedék egyik legerősebb te­hetsége, költő, regényíró és esztéta, könyvekkel tömött szobában fogadta az iuterjuvolót és a kö­vetkezőket mondta: — A suhogó, lenge divatot, pártolom. Minél több a fodor-bodor, annál jobb! A nő legyen beburkolva, jól, gondosan körülaggatva. Úgy, ahogy Paul Bour- get regényeiben. — Nem ismerte a „fiús lány” típusát?-- Nem. Különben a férfiak nagy többsége úgy volt vele, mlint én. A garconne-típus Amerikából jött, amikor az Egyesült Államok hatása a hábo­' ru után a divat, terén ás érezhetővé vált. Az én nemzedékembe tartozó fiatalemberek szemében az idegen nő volt az uralkodó ebben az időszakban, amelyben minden változott. Annyira, hogy néhány év múltán a francia hő, aM érceiméibe® épody mér­téktartó, mint ruházkodásában, egyenese® egzo­tikusnak tűnt fel előttünk. Aztán nagy örömünk­re hazataláltnnk'. De még a hűtlenségnek ez alatt az ideje alatt is a francia nő emelte a finom tö­kéletesség csúcspontjára a divatot, akár Párisban, akár Hollywoodban született. — Kérdezi, hogy a mai színésznők jól öltözköd­nek-e az uccán. Nem hinném. Mindég megőrzik a színpad optikáját, amely meghamisítja az értéke­ket. A jó ázlés a való élet szomszédságában van, még ha el távolód ik is tőle néha a divat. Egyébként szeretném, ha nőink elfelejtetnék kissé velünk azt, ami a toalettjeikben keresett-, és ha némi hanyag­ságot, laza bájt mutatnának.. Ritka, kivételektől eltekintve, mindig úgy érzem, hogy egy rendkí­vül elegáns nő elfelejtette magára ölteni azt, ami a leglényegesebb. Lacour-Gayet, az Erkölcsi és Politikai Tudományok Akadémiá­jának tagja, Talleyrand életrajzírója, mindenek­előtt. kijelentette, idéz vén a régi közmondást, hogy: a divatot a bolondok teremtik és az okosok kö­vetik, aztán mégis hosszasabban nyilatkozott. —4 Szeretem a divatot, de nem egykönnyen sze­rettem meg, — mondta tréfásan mosolyogva. — Az én időmben, a fűzők virágkorában, a nők nem viseltek dekoltázst és csak az orruk hegyét mu­togatták. És most-, amikorra vén reakcionárus öreg- ur lett belőlem, itt vannak a csupasz fa'átak, a sza­bad lábak, a kivágások . . . Mindez eleinte meg­botránkoztatott. Gyakran mondtam a nőknek, mi­kor leülve előttem touzgálták a szoknyájukat, hogy a huzigáláft helyett miiért nem varratták hosszabb­ra, — de hát ez inkább csak tréfálkozás, gúnyoló­dás volt és egyáltalán neifi éreztem bántón-ak, hogy szép lábakat látok. — Gondolja, hogy a nők nem vonzóbbak, mint valaha voltak? — Ah! Mindig nagyon vonzóak, ez a veszély, ez a baj. Jó nékik, hogy kívánatosak? Miért, igye­keznek annyira tetszeni nekünk? És a Sorbonne kitűnő öreg történelem profes­szora fejcsóválva kísérte ki volt tanítványát. Tristan Bernard, a nagyszakállu és világhírű színpadi szerző, nagy sürgés-forgás közepette fogadta az interjút kérő írónőt. — Hogy jut eszébe, madame! De hát legyen. A divatról semmit sem tudok, minthogy azonban nem hiszem, hogy a kilyukadt kabátokat pártolja, megyek és másikat, veszek. És csakugyan ment, magával húzta Oharlot-te Fabre-Luce-t és dolgozószobájában, sürti telefon- hívások és autogramkérők közepette, ingujjban és kabátot húzva a következőket mondotta: — Időnként azt mondom a feleségemnek: ..Ej­nye. milyen szép ruhád vanl“ Ö rendszerint igyi: felel: ..Már pont egy hónapja hordom”. Ebből kép- I zelhehi . .Csakugyan, sohase figyeltem meg, ■ hogyan öltözködnek a nők. De a férfidivathoz értek egv kicsit. Például megmagyarázhatnám magának, “hogy három hónap alatt miért bugyo- sodik ki oly szörnyen a nadrágom a két térdem­nél. Ez az, amit én szabad eleganciának nevezek. Hiszen úgyis azt mondják, hogy az előírás nem elég és valami egyén! rejtelmes ihozzátétnek kell kiegészítenie a divat szabályait. Tanácsomnak, madame, az az előnye, hogy akii követi, bármilyen is a testtartása és a pocakja, okvetlenül eléri a kívánt eredményt. Paul Géraldy, a finom lírikus és színpadi szerző, ezeket mondta; — Képtelenül bájosnak kell lennie a nőnek, mert a divat a nő és a nő oly sok minden! A divat egy fénysugár is, de egy fénysugár amely eltűnik, alighogy megjelent . . . Mi, férfiak, konzervatívok vagyunk s ennélfogva örökké bosszantanak a folytonos újdonságok és meglepetések. Túl gyor­san változik a divat. Tizenhét éves koromban kétségbe estem, arra gondolva, hogy a divat talán megváltozik, mielőtt még időm volna megszeretni egy nőn . . . És a divat ma is elrabolja tőlünk a nőt, akit szeretünk. A nő más lesz, átalakul, mi­előtt még eltelnénk vele. Az eszményi az volna, ha a divatot össze lehetne hangolni érzelmeink ritmusával: egv nő se változzék, csak ha a meg­un ás ellen akar védekezni , _ ... — Egyébként nagyon paradoxon a helyzet- A divat, noha a férfiak „veszik he“ lassabban, férfi- dolog: férfiak találják ikd, férfiak tetszésére- A nő mindössze csak' mint eszköz kell hozzá. Mit főzzünk? HÉTFŐ. Ebéd: Karalábéleves, zöldborsós borjú­hús, sárgadinnye. Vacsora: Lecsó tojással, kovászos- uborkával, ringló. KEDD. Ebéd: Paradicsomleves, sertéstokány tar­honyával, fejessalátával, körte. Vacsora: Sajtosma­karóni, almapüré. SZERDA. Ebéd: Zöldségleves, töltöttkáposzla, sárgadinnye. Vacsora: Párizsi ecetben és olajjal, szilva. CSÜTÖRTÖK. Ebéd: Ceirkegulyás, káposztáskor- ka. Vacsora: Rakottiburgonva, pároltkörte. PÉNTEK. Ebéd: Tejleves, gombásrizs, turóscsu- sza, sárgabarack. Vacsora: Daráskocka formában, sárgadinnye. SZOMBAT. Ebéd; Rizsleves, töltöttpaprika, szií- vásgombóc. Vacsora: Rántott-borjuiborda burgonya­pürével és kovászos-uborkával. VASÁRNAP. Ebéd: Húsleves, főtthusból készült fasirozott reszelt burgonyával, almásrétes. Vacsora: Hidegsült salátával, őszibarack. Legjobb szakácskönyv! Aki egészséges akar maradni, egészségesen táplálkozzék! Száz és száz egészséges és észszerű receptet foglal magában A diétás konyha technikája Irtó. SOÓS ALADÁR rfr. sg’/e,. ann Ara fűzve Ki 37>- Kőive Ki 48-— Portó Ke 3.— Utánvétnél Ke 5*— Kapható a P. M.H. kiadóhivatalaban

Next

/
Oldalképek
Tartalom