Prágai Magyar Hirlap, 1934. augusztus (13. évfolyam, 173-198 / 3504-3529. szám)
1934-08-12 / 183. (3514.) szám
19&4 augusztus 12, vasárnap. 17 „Kinn a Ialu végén nem füstöl a kémény...“ Csődbe került a régi, hires, kassai Európa-szálló, de az első csődárverésen nem akadt vevője 1,900.000 korona volt a kikiáltási ára a hárommilliós épületnek, de a csődárverést vevő hiányában el kellett halasztani ■ A tulajdonosok teljesen tönkrementek, a szálloda valószínűleg a Tátra-Bank tulajdonába megy át Kassa, augusztus 11. A kassai Európa-szálló tavaly őszszel csődbe került és julius ‘26-án tartották meg az első csődárverést. A nagy kétemeletes sarokpalota kikiáltási ára az árverésen 1,900.000 korona volt. A csődtömeg azonban nem cserélt gazdát, mert az árverést vevő hiányában el kellett halasztani. Egy régi-régi éjszaka tolul fel az emlékeim legmélyéről. 1922 őszén Fedák Sári vendégszerepelt Kassán és az előadás után nagy társaság keretében bevonult az Európa éttermébe vacsorázni. A társaság magvát újságírók, színészek képezték Faragó Ödön vezetésével, mert a volt kassai szinidirektor akkor még nem élt mormota-óletet harmadik emeleti lakásában, hanem a „legélénkebb kapcsolatokat” tartotta fenn a közönséggel. Igaz, hogy ekkor más idők voltak még, a konjunktúra minden nap telt házzal szolgált, egységes volt a szlo- yenszkói szinikerület... Egyszóval: Fedák Sári egy nagy társaság központjában az Európa éttermébe vonult be y&csorázni, mert akkor még az Európa volt a város legelegánsabb, legkitűnőbb vacsorázóhelye. Az étteremben Illés Béla muzsikált abban az időben (szegény, ö is de megkopott már azóta) és a vacsoráról szokás szerint világos reggelbe nyúló mulatás lett. Hogyne, amikor ülés Béla a szive legmélyéből szedte elő legszebb nótáit és olyan hakan, gyönyörűen muzsikálta a-Fedák Sári fülébe, hogy: Künn a falu végén nem füstöl a kémény... meg hogy: Darumadár útnak indul, búcsúzik a fészkétől — Jóval napfölkelte után a társaság az üres üvegek egész légióját hagyta az asztal alatt a kifizetetlen számlával együtt ? Fedák Sári a szálloda kapujában majdnem a nyakunkba borult széles jókedvében: — Csuda volt, gyerekek! Rég nem mulattam ilyen jól... Isteni lokál ez az Európa... Hogy azóta mi lett az Európával? Mindent megmagyaráz a szürke hirdetmény, amely hónapok óta ott lóg a kerületi bíróság hirdető tábláján s amely a szálloda tulajdonosainak teljes anyagi összeomlásáról ad hirt. A két óv előtti fizetésképtelenség után a valamikor előkelő, jól prosperáló szállodai üzem harmadfél millió korona teherrel a veszteségszámláján tavaly ősszel csődbe került e most várja, hogy mikor akad uj gazdája, ha a mai időkben egyáltalán fog uj gazdája akadni. A legrosszabb esetben, mint az ilyenkor már lenni szokott, a két emeletes, két uccára néző, hatalmas épületkomplexum a Tátra Bank nyakán fog maradni, amely egymagában 1,170.000 koronával szerepel a hitelezők listáján. Pedig rossz üzletet csinál vele a Tátra Bank, mert amellett, hogy valószinüieg ki kell majd elégíteni a többi hitelezőket is, itt fog állni a mai dekonjunktr ában egy szállodai, éttermi és kávéházi üzemmel, melybe még legalább egymillió koronát kell invesztálnia, hogy azt a mai követelményeknek megfelelő, modern, üzemképes állapotba helyezze. S még azután is kérdés, hogy a mai üzletmenet mellett ennek a kihelyezett, közel négymillió koronának legalább a kamatait fogja-e látni, amikor a többi hasonló üzemek nagyrésze is már-már a tönk szélén bukdácsol? — S ha már Itt tartunk, megjegyezhetjük azt is, hogy a (Tátra Bank akikor csinálta 70Ina a jobb üzletet, fia tavaly hajt-hatatlanságával — nem akadályozta volna meg a szálloda szabadkézből való eladását. Közel háromnegyed évig tartottak tavaly a tárgyalások a tönkrement jelenlegi tulajdonosok é6 egy ismert, kassai vendéglős-dinasztia között, amely 1,800.000 koronáért hajlandó volt; megvásárolni az Európa-szállödát. Ebből az eladási’ árból 40—45 százalékra ka tudták volna elégíteni a tönkrement üzem ösz- szes hitelezőit, csupán az kellett volna, hogy a Tátra Bank 1,170.000 koronányi követeléséből engedjen el 100.000 koronát 8 elégedjék meg követelésének teljes kiegyenlítéseként 1,070.000 koronával. Ez méltányos kérelem is volt a tönkrement tulajdonosok részéről, akik tizennégy esztendő alatt több mint 1,600.000 koronát fizettek ki csak kamatok fejében a banknak. De a bank nem volt hajlandó egyetlen fil- lérnyi engedményre sem, hiába jártak a tulajdonosok többször is a bank pozsonyi központjánál. Az eladás emiatt nem jött létre s a közeljövő fogja eldönteni, vájjon a bank ezzel a hajthatatlan magatartásával, vagy pedig engedékenységével csinálta volna-e a jobb üzletet, „Napi ezer koronás kamatteher.;.4* Az Európa-szálló tehát, amely 1870 körül épült és Kassa legrégibb, valamikor legelőkelőbb szállodája volt, mo6t várja további sorsát, amely a legközelebbi csődárverésen fog eldőlni. Pedig nem ezt a sorsot érdemelte ez a szálloda, melyet valamikor a legkitűnőbb szakemberek vezettek s amelyet nívójánál fogva méltán lehetett kassai Sacher-nek, vagy Vadász kürtnek nevezni. Háború előtt a szállodában a jobbmódu polgári publikum mellett a legelőkelőbb, nemzetközi vendégek fordultak meg, a kávéházba, étterembe pedig csak magasrangu törzstisztek és főtisztviselők jártak. Mint trónörökös 1915 elején több hétig az Európában lakott a néhai Károly exkirály is kíséretével, s ennek emlékére emléktáblát is állítottak a szálloda falába. Ez az emléktábla azután az államfordulatkor lekerült a pincébe, azóta is ott van. Emiatt az Európa a háború előtt sosem volt virágzó üzem, mert a magasrangu törzsvendégek kasztjának élesen meghúzott határvonalai miatt a szegényebb és egyszerűbb polgári publikum sosem merte látogatni. Virágzó üzemet csak a jelenlegi tulajdonosok, Friedmann Ábris és WiijKmann Ignác csináltak az Európából, akik az államfő.rdulatv után mint elbocsátott jegyzők vették'át 'először az' éttermét és a<kávéházát, három - ffedig '■ '■ tulajdonos részvénytársaságtól három és fél millió koronáért megvásárolták az egész épületet a szállodával együtt. Ez az utóbbi vétel azonban kölcsönpénzen történt s már abban az időben is olyan nagy bank- tartozásaik voltak a tulajdonosoknak, hogy csak a kamatterhek naponta ezer koronát tettek ki. De akkor konjunktúra volt, s az ügyes tulajdonosok, különösen az üzemvezető Friedmann Ábris, különféle újításokkal, a legkitűnőbb zenekarok s legkitűnőbb szakácsok (többek között Csáky Sándor szerződtetésével nagyszerűen prosperáló üzletté fejlesztették az éttermet és a kávéházat, melyek abban az időben 6—7.000 korona napi átlagbevételt csináltak. Ebből telt a kamatokra, a negyven tagú személyzet fizetésére, a legdrágább pesti zenekarokra s mindenre, ami drága és jó volt, úgy hogy azokban a konjunktúráé esztendőkben, amikor rogyásig volt pénz, a jobb publikum elsősorban az Európába járt. 1922-ben azután a tulajdonosok egy GOO személyes terraszt épir tettek a kávéház elé, amely még jobban emelte a látogatottságot s volt nyári este, hogy a teraszon 600 vendég, az Éder-uccán pedig 1500—2000 sétáló élvezte a kitűnő cigánymuzsikát. Ez az arány később megfordult s ahogy az egyik tulajdonos jegyezte meg előttünk keserűen: — Volt már este ezután, hogy a terra- szon csak ötven vendég ült, de az Éder-uccán négyezren sétáltak ... az én pénzemért... Blanár Béla törzsasztala ... Dr. Blanár Béla, a felejthetetlen emlékű utolsó kassai magyar polgármester és neve6 politikus, szintén az Euróba éttermébe járt vacsorázni évtizedeken keresztül. A szemben lévő Jakab-palotában lakott s minden este nyolc Nem akarok megOszülní!!! „Coeotl UaieefeMtaUur' Csalhatatlan szer az egészséges, természetes hajszín visszanyerésére és az öszülés ellen való védekezésre. — Ezen híres, rég bevált haj víz nem festöszer és nem tartalmaz semmiféle festőanyagot. A haj magábaszívja ezen hajvizet es így kellő táplálékot, nyer, minél fogva az őszülő hajszálak rövid ide múlva egészséges, természetes szint és megfelelő sűrűséget nyernek. Erősíti a hajat és megakadályozza az öszülést a legmagasabb korig. Ára Ke 10*— Kapható: Vörösrák-Patikában, BRATISLAVA Mihály ucca 24. szám. A IV Nöl ATLÉTIKAI VILÁGBAJNOKSÁG MEGNYITÁSA, j Anglia csapata felvonul a White City-stadion bán a királyt képviselő lord Ddsborough előtt, órakor ott tilt, már a törzsasztalnál, az étterem egyik sarkában. Valóságos fogalom, de egyúttal valóságos tabu Is volt ez a törzsasztal, melyhez vacsoratájt senki idegennek nem volt szabad leülnie évtizedeken keresztül a Blanár Béla meghívott vendégein kívül. Sok neves ember és egy-egy nagyobb poli- tákusjárás idején sok országos nevű vezető politikus fordult meg ennél a fogalommá nőtt törzsasztalnál, ahol sokszor nagy ügyekről is döntöttek. Blanár Béla azonban, az ő felejthetetlenül jellegzetes természetével, évtizedeken keresztül a legegyszerűbb ember maradt, mindig nagyon szerényen vacsorázott és nagyon szerette a rántott bárányt... Amint elérkezett azonban az esti 10 óra, akárki is ült az asztalnál, felállt, elköszönt és hazament. Csak a legritkább esetben tett kivételt és maradt fönn tovább. De mulatni és borozni, már szélesebb értelemben, senkisem látta őt évtizedeken keresztül... Hogy miért ment tönkre az Európa mégi# ilyen fényes üzletmenet ellenére, arra választ adnak a letűnt évek, melyek eltemették a konjunktúrát s vele együtt elvitték az Európa régi fényét is. A konjunktúra helyét az egyre fokozódó dekonjunktúra váltotta fel s az Európa, amely nagy tartozásaival mégis csak a konjunktúrára alapozott üzlet volt, kezdett egyre rosszabbul prosperálni. A tulajdonosok egyre kevesebbet birtak invesztálni az üzembe, többek között a központi fűtést és a hidegmeleg vizet sem tudták bevezetni a szállodába, nem tudták tartani a régi nívót, mert minden bevétel a kamatokra kellett. Az évek lassan elvitték a vendégek pénzét, a vendégeket; a-jó zenekarokat, a nagy személyzetet, á ’ kitűnő konyhát, jöttek más éttermek olcsó menürendszerekkel, s az üzem egyre lejjebb gurult az anyagi lejtőn. Kimaradtak a Zi- chyek, akik sok pénzt hagytak ott, elmaradt lassan az egész magyar úri publikum, melyét a fokozódó szegénység miatt elvittek a konkur- rens étemnek olcsó menürendszerei s végül kimaradt Blanár Béla is fogalmat, nívót jelentő törzsasztalával. 19.31 végéig. a tulajdonosok még eleget tudtak tenni minden fizetési kötelezettségüknek, azután megadott a tudomány, jött a fizetésképtelenség és jött a meg nem érdemelt, véget jelentő csőd .:. A tulajdonosok, akik egy évtizeddel ezelőtt Szlovenszkó egyik legkitűnőbb, legnívósabb szállodai és éttermi üzemének birtokában voltak, másfél millió koronát veszítettek ezen a bukáson, amellett, hogy már a lakásukat is elárverezték s a rajtuk lévő egy szál rossz ruhán kivtíl semmijük sincsen. Már most is a legnagyobb nyomorban élnek, de ha ki is kell majd menniök a szállodából, az uccán lesznek egy harapás kenyér nélkül. A szállodában most már száz koronáért is adnak szobát havonta és a kávéház letört exisztenciák tanyája lett napi 120—150 koronás forgalommal, amely a legtöbbször még a rezsit sem fedezi. Annyi fényes és gondtalan esztendő után ... * . A kétemeletes, két uccára néző hatalmas szálloda most szinte elhagyottan áll és várja további sorsát. Alatta, előtte zajlik az élet, as uccák néha sűrű emberáradatot hömpölyögtet- tek a lábai előtt, nagyrészt uj és fiatalabb embereket, akik előtt már ismeretlen az Európa régi fénye, a régi gondatlan, pénzesebb évek. Nem ismerik azt a tragédiát sem, melyről ezek a szennyes-barná.ra kopot falak beszélnek, de talán nem is érdekli őket ez, mert. ma már más az ólet és más örömök szőnyegét teríti izmos, fiatal lábaik elé. Csak nélhányan az ittmaradt régi emberek közül emlékeznek még, mit jelentett valamikor az Európa s ezek, ha elmennek mellette, a maguk ezernyi baja mellett is egy- egy fájdalmas pillantással simogatják végig talán, mint a múlt egy ittmaradt, beszédes tanyáját késdMpí sittdp’b
