Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)
1934-07-08 / 153. (3484.) szám
Ma: RáeliömellékSet ms a képes kStte 28 mbo. ^ ' ára a korona 1 XIII. évf. 153. (3484) szám o W«8S«l$ra3P ® 1934 juiius 8 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, ^4 SzlöVeUSzkÓi és rUSZÍnSzkÓÍ TnaSUarsás ulicel2, II. emelet. ® Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • # ö Prága II., Panska ulice 12, III. emelet. R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja « ® TELEFON; 303-11. ® ® Egyes szám ára 1.20 K2, vasárnap 2.- Ki. SÜROÖHYCIM- HIRLRP, PRflHR. Ni történt Németországban? Irta: iAKÖSS ANDOK A legutóbbi napok németországi eseményei a világ legnagyobb részét teljesen váratlanul érték, mert Barthou francia külügyminiszter eokafcjelöntő ki jelentésiét, melyet Bukarestben egy újságírónak tett, mikor azt kérdezte, mi a véleménye a francia-német viszonyról és Barthou csak annyit mondott: „Erről nincs mit mondanom, mert a közeljövőben Németországban lényeges változás fog bekövetkez- mi“, a legtöbben inkább jámbor óhajnak, semmint komoly, megfen toláson alapuló nyilatkozatnak értékelték. Most utólag csak annyit ebhez a nyilatkozathoz, hogy Barthou vagy nem bizott maga sem a megjósolt esemény bekövetkeztében és ezért kockáztatta meg, vagy, ha bizott, úgy nem tudott ismételten diplomata maradni. Pár nappal a velencei diktátor-találkozó után, mely az első alkalmat jelentette, hogy Hitler uralomra kerülése ufán átlépte Németország határát, alig hihette valaki komolyan, hogy a nemzeti szocializmus olyan belső támadásnak lesz kitéve, melynek leszereléséhez a legszélsőbb kíméletlenség emberéletet semmibevevő eszközeihez fognak nyúlni. A velencei találkozó azt a hitet keltethette jogosan, hogy a birodalom belső rendje, szervezettsége immár lehetővé teszi, hogy a német nemzeti szocializmus tevékenyebb külpolitikai munkába kezdjen, melyre a leszerelési konferencia csődje és a nyomában kialakuló külpolitikai felfogás bizonyos alapot látszott teremteni. A nemzeti szocializmus hivatalos politikája és a németországi katolicizmus közti feszültség, valamint a Papén-Göbbels differencia ugyan elárulták, hogy az .egycélusitás a hatvan millió gondolkozó német országában nem futhat mindig sima síneken, de korántsem képzelhette az európai közvélemény, hogy a diadalmas kancellár, aki hatvan millió német egységes akaratát tudta hirdetni, egy közeli napon volt fegyvertársait és hatalmának letéteményeseit, mint a haza árulóit fogja puskacső elé állíttatni. Az immár történelmi hírűvé vált junius 30-ának 'és a következő napoknak az eseményeit a világsajtó mint egy nem várt szenzációt kapta fel és sokszor szédületes fantáziával fűszerezve tálalta az olvasó elé. A határ mentén egyesek már ágyú szót véltek hallani a német birodalomból, a lapék hasábjain a kivégzettek száma óráról-órára sokszor fantasztikus módon emelkedett. Papén, Strasser és mások egyik lapban már áldozatoknak voltak elkönyvelve, a következő félórában viszont a hír téves vélta igazolódott. A második intern adomáié befolyása alatt álló sajtó szinte önfeledten ünnepelte a németországi Hitler- rezsim bukását és tele voltak — különösen — a közópeurópai lapok a fasizmus örömtel-, jes el párén tálasával. Az eseményeket nem a nyugodt megfontolás szemszögéből és nem az esemiónyszerüség ridegségével köziölték, hanem legtöbbször a politikai elfogultság táv- taJlansága volt a nézőpont és az ellenszenv letagadhatatlan lendülete volt a jellemző vonás. Mi egy világviszonylatban kis kör: a csehszlovákiai magyarság szemszögéből néztük és nézzük azt, ami Németországban történt és esetileg történni fog. Nemzeti kisebbség vagyunk. harcosai és rajongói vagyunk a szabad emberi és nemzeti életnek, mert csak ez biztosíthatja fennmaradásunkat. Olyan államiban élünk, melynek létparancsa a demokrácia, a mi emberi és nemzeti jogainkat is csak a becsületesen értei mezeit és végrehajtott demokrácia tudja biztosítani. Nem lehetünk tehát fanatikus hívei semmiféle ollyan külföldi tekintélyuralomnak, mely a nemzeti elvek érdekében az emberi szabadságjogokat eltiporja. Ma nem lehet ember Európában, aki menthető momentumokat talál olyankor, mikor embereket néhány percnyi felelősségrevonás után életüktől fosztanak meg. Ez történt Németországban most, mint időszakonként történni szokott Szovjetoroszországiban, mint megtörtént februárban Ausztriában és né- i hány évvel ezelőtt Mexikóban és Spanyolországban. A sajnálatos az, hogy Németország sem külön kivétel, hanem szomorú példája a Prága, juiius 7. A csehszlovák sajtóiroda párisi jelentése szerint a „Daily Mail“ berlini tudósítója tegnap éjszaka távirati értesítést küldött lapjának, amely szerint Torglert, a német kommunista párt vezérét, akit a Reichs- tag-pörben a bíróság felmentett, de továbbra is fogva tartottak, cellájában halva találták. A jelentés szerint Torgler halálát szivbénulás okozta. Berlin, juiius 7. Az United Press jelentése szerint Németországban nem hivatalos helyeken összegyűjtik a második forradalom áldozatainak névsorát. Eszerint a jelentés szerint az egész akció Németországban kétszáznegyvenegy áldozatot követelt magának. Természetesen ez a szám csak hozzávetőleges, mert kiindulási alapul az eltűntek számát veszik. Nagyon valószínű, hogy ez a szám még komoly korrektúrára szorul. Tudniillik nagyon nehéz megállapítani azt, hogy a halottnak tartottak közül hányán vannak letartóztatásban és hányán bujkálnak a letartóztatás elöl való félemükben. Állítólag hivatalos vesztesóglista is késiül, amely szerint hatvanöt az áldozatok száma. A nem német részről összeállított és nem hivatalos halállista a következő részletes adatukat tartalmazza: Münchenben 122, Breslauban 54, Drezdában 4, Stuttgartban 1, Berlinben 60 személyt végeztek ki. A lista szerint a kivégzettek között van a „Mtínchener Neueste Nachrichten*4 volt főszerkesztője, dr. Fritz Gehrlich és a volt müncheni garnizonparancsfoirradalmi erkölcsnek, a hat alom megtartás ki mólé t>l em stégének. A németors-zági események megítélésénél azonban legtöbbször megfeledkeznek egy fontos szempontról- Németország a világháború lázbetege, de még inkább a békeparamcts krónikus áldozata. Egy hatalmas, több, mint hatvan millió lelket kitevő nemzetet az elvesztett háború és a diktált béke védtelenné tett hosszú időre. A győzőknek kénye-kedvére volt kiszolgáltatva. A német nemzet -azért mégis élő organizmus maradt, mert ki akar gyógyulni betegségeiből, hogy újra erőre tegyen szert és a védtelenből ismét .respektált féllé emelkedjék. A ilázibeteg német nemzettest kitermelte magából azt az immunizáló kötőanyagot, mely a társadalmi osztályokra szérj- j eb zabdalt és í gy még gyengébb és ellenállásra képtelenebb nemzetet egységbe forrasztotta: ez volt a németek számára a hitleriz- mus.. Ha nincs világháború, ha nincs párisi békeszerződés, úgy nem lett volna bitleriz- mus sem. A folyamat hasonló Olaszországban, nők vön Lossow is. Ugyancsak szerepel a halottlistán Seissert rendőrfőnök is, aki a Hitler- puccs idején volt a müncheni rendőrség I vezetője. Rohm junius 26-án más tanácskozott Hitlerrel Berlin, juliud* 7. Szinte napról-napra újabb részlet kerül nyilvánosságra a junius 30-iki események előzményeiről. Jól informált körökben Hitler kancellár és Rohm konfliktusáról a következőket jelentik: Amikor a birodalmi kormány elhatározta, hogy szabadságolni fogja az SA-t, Rohm vezérkarával tárgyalásokat folytatott, amelyeknek célja az lett volna, hogy minden eszközzel megakadályozzák a birodalmi kormány terveinek keresztülvitelét. Röhmék úgy tudták, hogy nemcsak az SA szabadságolásáról van szó, hanem arról is, hogy lényegesen csökkenteni fogják az SA létszámát, melyben a szervezet teljes megszüntetésének kísérletét látták. A tanácskozás befejezése után Rohm junius 26-án, tehát négy nappal a véres események előtt, Berlinbe utazott s ott azonnal fogadta őt a kancellár. Hitler és Rohm tanácskozása a kancellári palota kertjében folyt le és több mint egy óra hosszat tartott. Hitler és Rohm beszélgetése állítólag rendkívül Izgatottan folyt le, többször hangos szóváltásra került sor közöttük, végül is Rohm hirtelen sarkonfordult és anélkül, hogy elköszönt volna a kancellártól, elsietett. Az SA főparancsnoka egyenesen a pályaudvarra hajtatott és Münchenbe utazott. A következő napon kezdődtek me£ a SA parancsnokok fcamely győztese volt ugyan a világháborúnak, de nem nyerte meg mindazt, amiért harcba indult és amelynek a vezetői már-már kockáztatták a megszerzettet is. Valószínű, hogy, ha Orlandó és Sonnimo biztosítani tudta volna Parisban mindazt, amit az olasz lélek követelt, úgy Mussolini történelmi küldetése is másként bontakozott volna ki. Hitler mozgalma szellemi mozgalom volt, mert aránylag csekély vér áldozat tál és szinte példás alkotmányos fegyelemmel várta ki azt a pillanatot, mikor a választó közönség bizalma alapján foglalhatta el a vezér a kancellári széket, pártja pedig a hivatalos közélet egész mezejét. A forradalmat tulajdooképem azután harcolta meg a nemzeti szocializmus, hegy másféléves uralom után eltávolított az utjá- ból minden vele vele nem teljesen harmonb záló szervezetet és önálló akaratot. A mostani szomorú események- párhuzamosak a forradalmakban bekövetkezni szokott második fá-< zissal, mikor, a forradalom végrehajtó elemeir a terrorcsapatok, a rohamosztagok, az uccá nácskozásai Wiesseeben. Az első tanácskozásokon Ernát, a berlini csoport parancsnoka is résztvett. Megállapítható, hogy a hangulat Wiesseeben rendkívül elkeseredett volt és az SA parancsnokok között győzött az a felfogás, hogy nyomást kell gyakorolni a kormányra abban az irányban, hogy terveinek megvalósításától álljon el. A presszdót az SA parancsnokok a csapatok demonstrativ felvonulásával és sajtókampánnyal akarták elérni. Röhmék ki akarták végezni az egész Hitler-kermányt Berlin, juiius 7. A „Baseler Nachrichten" főszerkesztője a junius 30-i eseményekkel kapcsolatban a következőket jelenti: Rohm és az SA csoportparancsnokok már hónapok óta igen nagymennyiségű fegyverszál- litmányt kaptak a külföldről, különösen gépfegyvereket és géppisztolyokat, amelyeket az SA főhadiszállásán rejtettek el. Eszerint a jelentés szerint az SA forradalom azon a napon tört volna ki, amikor a kormány határozata értelmében az SA csapatok szabadsága kezdetét vette volna, — tehát juiius 1-én. A terv szerint junius 30-án délután öt órakor az SA csapatok puccsszerűen megszállták volna az összes hivatalos épületeket, a kormány tagjait kivétel nélkül agyonlőtték volna, csak Hitler Adolfot nem. Az uj kormánylista már készen állott és az uj kormány tagjai valamennyien be voltak avatva l a tervbe és hozzájárulásukat adták. Természetesen nagyon kérdéses, hogy menynyire felelnek meg ezek az állítások a valóságFOLYTATÁS A 2. OLDAL H. HASÁBJÁN. k-bv-’Fa u I h a bér bi borost letartóztatták? Napfényre Merülnek a véres junius 3@.-a előzményei - Nem hivatalos veszfeségSisía szerint 241 halálos áldozata van a második ferrutialomisaM „Torglert halva találták cellájában"
