Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)

1934-07-08 / 153. (3484.) szám

2 1934 jaMm 8, vasArna> IA tisztázatlan Göring-Schleicher ellentét mozgatható ereje elveszti aktualitását, mert a forradalom elérte célját, a közhatalmat és áramaik biztonsága feleslegessé teszi a praeto- riánusok gárdáját. Mussolini ezt simán tudta megoldani, a magyar ellenforradalomnak sokszor csináltak utólag gondot etzek a szer­vezetek, Szovjetoroszorezág, melyet nem köt semmiféle katonai konvenció és lefegyver­zés, egyszerűen a vörös hadseregbe és a G.PU.-ba olvasztotta be forradalmi szerve­zeteinek gárdáját. Hitlerineik ez nem sikerült, mert Németországot kötötte a békeszerződés katonai létszáma, valamint befolyásolta a le­fegyverzéssel kapcsolatos politikai kérdések egész láncolata. Azonkívül Németországban erős ma is, mint a második birodalom idején is megvolt, a monarohisták pártja, akik Hit­lert sokszor támogatták, mert úgy vélték, hogy egyszer még eszközül. használhatják fel saját céljuk megvalósítása érdekében. Hitler uralma azonban gyorsan kiábrándította őket ebbői] a feltevésükből. Kétségtelen azonkívül, hogy sok német hazafi aggódott Németország sorsán amaz óriási feszültség miatt, melyet Hitler uralomra jutása, majd megszilárdult uralma egész Európában kiváltott. A harma­dik birodalomban igy alakultak ki erőcsopor­tok. melyek Hitlert fellépésének őszinte bru­talitása, valamint rendkívüli .erélye miatt te­hertételnek tekintették. Nem lehet csodálkoz­ni azon sem, hogy ezek a csoportok könnyen találtak a külföldön olyan hatalmat, mely tö­rekvésükkel egyetértett és azt támogatta.-< Hitler még idejében tudomást szerzett a -szervezkedésiről és akkor cselekedett, mikor a vezérek elérkezettnek látták a pillanatot, hogy nyíltan fellépjenek. Hitler drákói szigor- fa], súlyos elhatározások árán, úgy látszik, vérbeifojfotta az ellenmozgalmat. Maga a nemzeti szocialista mozgalom ott szenvedett súlyos csapást, hogy a szelleminek minősített mozgalomnak .szüksége volt arra, hogy volt rajongó híveinek holttestén keresztül védje meg magát. Eddig Hitlernek sikerült szinte mithoszt csinálni a nemzeti szocialista moz­galom történetéből, a mnius 30-iki események széjijeltépték a szövődő mitlhosz szálait. Ma még nehéz lenne megjósolni, hogy mi lesz Hitler útja a harmadik birodalomban. Utján kétségtelen tehertételt visz magával: junius ?.0-ámak kitörölhetettein emlékét. Euró­pa érdeke, hogy egy nyugodt, szilárd és ‘bé­keszerető kormány álljon Németország élén. De Európa érdéke az is, hogy ez a Németor­szág nemzeti alapon áll jon és a piros lobogók­kor a vissza me térhessen. —oOo— TUDÓSÍTÁS ELEJE az 1. OLDALON. nak, hiszen a tanuk nagyrésze halott és nem tudja megtenni perdöntő vallomását. Eldöntetlen marad azonban az a kérdés is, hogy miért adott intézkedést Göring minisz­terelnök Schleicher tábornok, dr. Klausener Berlin, julius 7. A második forradalom tit­kai között a teghomályosabb az úgynevezett Papen-rejtély. Beavatott politikai újságírók szerint, azonban éppen itt van az igazi kon­fliktus gyökere. A Papen-üggyel kapcsolatban a következőket lehet megállapitani: Az al- kancellár hivatalát elfoglalta az SA űii fő- parancsnoka, Papén ténylegesen nem alkancellár többé, sőt erősen valószínű, hogy külföldi szabad­ságáról már nem is fog visszatérni és nem tartják valószínűnek azt sem, hogy Papén valamelyik német külügyi képviselet élére kerül. Az ellentét a kormány és Papén között igen mély. Hindenburg és a Rekbswehr változat­lanul kitartanak az alkancellár mellett, viszont a kormányban, különösen Hitler kancellár közvetlen környezetében igen elkeseredett hangulat uralkodik Papén ellen. Papén lefoglalt titkos levelezésében ugyanis találtak súlyosan kompromittáló leveleket, amelyeket az alkamcell^jr részben a volt né­met trónörökössel, részben Hindenburg ezre­dessel, a birodalmi elnök fiával váltott s ame­lyekből megállapítható, hogy Papén a kor­mány rekonstruálását készítette elő, még pe­dig a konzervatív irányzat megszilárdítása érdekében. Papén a marburgi beszédében leszögezett álláspontját politikai térem a le­hető legmesszebbmenően meg akarta valósí­tani. Papén tegnap juniius 30-a óta másodszor folytatott hosszas beszélgetést a kancellárral, a beszélgetés során merült fel Papén szabad­ságának terve is. Hogy ebben a tekintetben megegyezés jött létre Hitler és Papén között — kérdéses, A helyzet ugyanis az, hogy Papea nem hajlandó addig megkezdeni szabadságát, mig teljes felvilágosítást nem kap munkatársainak eltűnésére, illetve ki­és a Papén közvetlen környezetéhez tartozó bizalmi emberek agyonlövetésére. Ezt a kérdést ugyanis a „Baseler Nachrichten" megállapításai vetik fel, mert a lap információi szerint ezek a körök nem álltak kapcsolatban a Röhm által tervezett forradalommal. végzésére vonatkozóan. Papén fellépése nagyon erélyes és mindenesetre elért annyit, hogy adjutánsát Günther von Tschirschkyt, aki eddig letartóztatásban volt, azonnal szabadlábra helyezték és be­szüntették ellene az eljárást. Hasonló­képpen szabadlábra helyezték az alkancel- lári hivatal két letartóztatott tisztviselőjét Kari von Savignyt és Margarete von Stotzingert, akik Papon bizalmasai voltak és a junius 30-i eseményekkel kapcsolatban vették őrizetbe őket. Papén a külföldi lapok megállapításai szerint miár akkor, amikor nem jelent meg a minisztertanácson, amely a kivégzéseket szankcionálta, megcáfolta azt a vele kap­csolatban elterjesztett hirt, hogy nem gon­dol a konzekvenciák levonására. Az angol és francia lapok véleménye szerint Papén to­vább harcol és a második forradalomnak ki- nos aktája öreg korán tsincs lezárva. Ugyanekkor egy bécsi jelentés arról szá­mol be, hogy junius 30-nak éjszakáján Papén ellen is ki volt adva a kivégzési parancs és a végre­hajtó közegek már útban is voltak az al­kancellár villája felé. Az utolsó pillanat­ban azonban, amint ezt a „Neuigkeits- weltblatt" jelenti, a Reichswehr egy gép­fegyveres osztagot küldött Papén villájá­nak védelmére és a katonaság valósággal körülzárta az alkancellár villáját, a villa kapuja előtt pedig felállítottak két gépfegyvert, úgyhogy a kivégzési parancsot nem lehetett végrehajtani. Ha ez a szenzációs híradás megfelel a valóságnak, akkor Papén helyzete valóiban megoldhatatlan azon a kom­promisszumos utón, amelyről a berlini jelen­tések beszélnek. Papéra környezetében azt is tudni vélik, hogy az alkancellár már többiz- ban megkísérelte, hogy érintkezésibe lépjen WM Papent is ki akarták végezni inas 30-án? Játék a, mUttaP Ida: Sdfesi I. Soha még furcsább embert, mint a Kleinódyt! Már a neve is milyen felemás. Úgy kezdődik, mint egy rendes zsidónév, és mire befejeződik, hát egyszerre ceak dzsentri- sen hangzik. De ilyen se ide-6e oda ember ez a Kleinódy. Nemcsak figurája, hanem az egész élete. Gazdag vendéglős volt az apja, a jómódnak azzal a polgári glóriájával a feje körül, mely­nek főleg vidéken százszázalékos a fedezete. A kis Kleinódynak mosolygó, felhőtlen gye­rekorrát megirigyelték a kisvárosban. De ezen nem is lehet csodálkozni, mert más vendég­lősnek is fia volt. de az mind gyalog járt, mig a kis Kleinódy-gyerek kis pony-lovon ment az iskolába. Úgy is tanult, mintha ő maga lett volna a pony. Neki voltak legszínesebb üveggolyói, az ö futballja volt a legnagyobb és legszebb papír­sárkányokkal is Kleinódy dicsekedhetett. Mig pajtásai csak szánalmas bukdácsolással tud­ták sárkányaikat a magasba irányítani, addig az övé előkelő, méltóságos lebegéssel kúszott a levegő láthatatlan lépcsőfokain föl a felhők kerítéséig. Az ő sárkányát netm kmózta aszt­ma. az ő cifra sárkánya nem kapkodott levegő után úgy, mint a többi.- De mire a kis Kleinódy felnőtt, a vendéglő csődbe ment, az apja meg a temetőbe és Klei­nódy káprázatos múltja úgy elszállt, mint egy szappanbuborék és nem maradt más, mint a név. A munkától általában irtózott, egyszer meg- *) *) Felolvasták a budapesti rádióban. próbálkozott a markotányos mesterséggel, de egy jókedvű huszánhadnagy, — aki sokat mu­latott Kleinódy gnómszerü figuráján és embrió formájú orrán, — egyszer rohamot vezetett a zsemlyekosár ellen és akkor Kleinódy végleg hátat fordított a tisztes munkának. Kleinódy koldusnak csapott föl. Először ré­gi játszópajtásait, iskola társait kereste föl, sze­mérmetlenül pumpolta meg ezeket és egyre ki- hagyóbb pirulással házról-házra járt kéregetni. Az emberek a megdöbbenéstől szóhoz se tud­tak jutni és egy ösztönös mozdulat, mely a szá­nalom, a mosoly és az undor kereszteződéséből született — rendszerint megnyitotta a pénztár­cákat. Hulltak a krajcárok ée Kleinódy, aki uj és váratlan foglalkozását már külsőleg is jelez­ni kívánva, tragikus szakállt növesztett, hirte­len a legtekintélyesebb koldusok sorába emel­kedett. Voltak, akik. csak amatŐT koldusnak tekin­tették Kleinódyt, akiről sehogyse tudták felté­telezni, hogy nem maradt a nagy vagyonból egy betevő falatra való fitying sem. Szakálla közben megőszült, de a koldulással járó fárasztó strapákat szinte fiatalos könnyed­séggel győzte. Világnézete és életszemlélete is derűs volt, egyszer a világ legtermészetesebb hangján akarta a gyalogversenyre való beneve­zését elfogadtatni. A sportegylet vezetőségét még arról is biztosította, hogy versenygyalog­lás közben kéregetni Í3 fog és dacára ennek az akadálynak, első lesz. Nagynehezen tudták er­ről a fantasztikus tervről lebeszélni. Kleinódy akkor érezte először, hogy a pol­gári élettel és a múlttal ősszeifont szálai vég­leg elszakadtak. n. Egy nyári este a Városi Vendéglőben fényes bankett zajlott le. Ezen váratlanul és termé­szetesen hívatlanul Kleinódy is megjelent. Negyvenéves érettségi találkozóra gyűltek ösz- sze a régi kollégium öreg diákjai. Kleinódy a vendéglő ajtajában állt és egy­másután szólította meg régi „kollégáit". Ezek nagyon meghökkentek egykori társukon, na­gyon nagy zavarban fogadták a köszönését, a meghatódásnak a hulláma lüktetett bennük, amikor hirtelen a ponylovat látták maguk előtt az emlékezés fátylán keresztül. A ponnyló mö­gött a cifra kocsira kezdtek emlékezni, amely­ben Kleinódy úgy ült, mint valami kis herceg. Egyeseknek könny gyűlt meg a szemében, mások régi reminiszcenciákat kezdtek felmele- giteni, de mindenkinek feltűnt, hogy Kleinódy az, alti legkevésbé van meghatva, őt csak az üzleti része érdekelte ennek a találkozónak. Sőt talán arról is meg volt győződve egy opti- misztikue rohamában, hogy az egész találkozó csak ürügy arra, hogy őt valahogyan szanálni lehessen. A régi kollégák, akik messze földről jöttek erre a találkozóra, belenyúltak a zsebükbe és erre Kleinódynak megoldódott a nyelve. Főleg a város tiszti orvosát tüntette ki a bizalmával. — Hát kedves Gyulám, mindent elmondok neked — avatta őt bele titkába Kleinódy. Akik körülöttük álltak, főleg a pincérek — nagyon megrezzentek erre és úgy érezték, mintha a ki­csi sárosi vár a nagy Montblankot szólította volna meg. A beszélgetésük halk suttogásba ment át, miért hát nagy volt a titok. — Bizonyára nem leszel meglepve, — foly­tatta Kleinódy — ha elárulom, hogy én va­gyok az itteni koldusok szakszervezetének el­nöke. Elvégre ki legyen más, ha nem én? — Kleinódy felhörgött mint az olyan ember, aki tökéletesen meg van magával elégedve. A fő­orvos a röhögés kapuján át észrevette, hogy Kleinódynak a felső ajkán még ott van az a régi heg, amit egyszer egy sárkányeresztésnél akvirált magának, amikor egy mély árkon akart átugrani, megcsúszott és elörebukva fel­sebezte ajkát. — Szóval elnök lett! Hát gratulálok Klei­nódy. Nagyon szép, hogy ennyire vitte! a birodalmi elnökkel, de ez mindeddig nem sikerült neki. Faulhaber bíboros és a „Herrenkítib** hatvanhárom tagja a letartóztatottak között? Egy Innsbrucki jelentés szerint Papst őrnagy, akiinek halálhírét költötték és aki nemrégiben menekült Ausztriából Németországba, az urak klubjának hat- ranhárom tagjával együtt letartóztatásban van. Bécs, julius 7. A Neues Wiener Journal jelenti Londonból, hogy a Reuter iroda híra­dása szerint Faulhaber bíborost is letartóztat­ták. Ez a híradás azonban nem nyert megerő­sítést. Gregor Strasser titokzatos szeresse Ugyancsak homály fedi Geoirg Strasser sze­repét is. Az úgynevezett „fekete front" Prágá­ba emigrált vezetője, Ottó Strasser. lapjában a ,J)ie Deutsche Revoilutiom"-ban részletesen foglalkozik a második forradalom előzményei­vel és megállapítja, hogy ebiből a forradalomból Thyssenék kerültek ki győztesen. A mai párisi lapok beszélgetést közölnek Ottó Strassexrel, aki bátyjának szerepéről nyilatkozott a francia újságírók előtt.' A nyilatkozat szerint Ottó Strasser kijelentette, hegy „Röbm összeesküvé­sére gondolni őrültség, a bir Hitler reklámfőnö­kének, Göbbelenek az agyában született meg. Röhm kifejezetten katonai egyéniség volt, aki­nek halvány fogalma sem volt a politikáról. Amikor Hitler kiadta a parancsot, hogy az SA menjen szabadságra, Röhm a parancs értelmé­ben járt el." Ottó Strasser arra a kérdésre, hegy bátyja résztvett-e az összeesküvésben, ki­jelentette, hogy ezt hazugságnak tartja. Schleicher tábornok és Gregor Straeser halá­los ellenségei voltak egymásnak. — „Tíz nappal ezelőtt — mondotta Ottó Strasser, azt az értesítést kaptam, hogy bá­tyám titkos tanácskozásokat folytat Hitlerrel, aki őt Göring helyére akarja kinevezni." Ottó Strasser szenzációs interjúját természete­sen élénken kommentálják a francia lapok, azonban kivétel nélkül megjegyzik, hogy a fan­tasztikusan hangzó kijelentéseket a legnagyobb — Miér magázól engem, kedves Gyulám? Nem mersz engem letegezni, amiért elnök va­gyok? — És újból felhörgött. — Látod Kleinódy, én nem vittem ennyire — terelte el a megszólítás körüli bonyodalma­kat az orvos. — Ja kérlek Gyulám, tudod az én nevelésem, hisz emlékszel, a ponnyló, meg a kiskocsi... meg sok csodálatos papírsárkányom, emlék­szel rá, édes Gyulám, — ezt még ti is respek­táltátok, nemcsak azok a büdös koldusok, ott abban a poloskáé aggápoldában. Hirtelen körülnézett. Érezte, hogy eljárt a 6zája. Elvégre a szolidaritás ellen mégse lehet véteni. — Nem szép tőled Kleinódy, hogy csak ilyen hangon beszélsz azokról az urakról, akik té­ged elnöknek választottak. — Ajaj, édes Gyulám, van neh d arról fo­galmad, hogy egy ilyen elnökség mennyi baj­jal jár. Képzeld csak el, nekem mint elnöknek ketenkint háromszor szabad dolgozni a város­ban, mert én vagyok a legelőkelőbb koldus és ilyenkor ha haza hozom a pénzeket, hát ki­adom nekik kamatra. — Kamatra? — Persze, hogy kamatra. Hát ingyen járjam le a lábaimat? Nézd csak Gyulám, milyen da­gadtak a lábaim. Azok a lusták nem akarnak dolgozni, csak isznak, persze titokban. • — Furcsa a dologban az, hogy ők isznak és ettől neked dagadtak meg a lábaid. Sokat al­koholizálsz — förmedt rá az orvos. — Ezért dagadtak meg a lábaid. — Á, dehogy édes Gyulám, én csak sokat gyalogolok. Dekát belátod, ponnyn mégsem járhatok. Emlékszel édes Gyulám? — és fur­csán sóhajtott most Kleinódy. — Emlékszem barátom, de mi van azzal a kamattal? — Hát azzal bizony baj van. Nehezen tudják azok a disznók törleszteni a kölcsönt. — Hallom, nagy a pénztelenség, csupa krí­zis, meg csőd, meg inzolvencia. Folytatjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom