Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)

1934-07-05 / 151. (3482.) szám

tj^gai-A^ag^arhirlai? 1934 július 5, csütörtök. L^aai EÜE LHESZESEDÉS, ARTÉRIÁK, IDEGEK, MIRIGYEK, CSON­TOK megbetegedéseinél CiiS JOD>6SOM GYOGYFÜRÖ RENDKÍVÜL OLCSÓ PAO S/tL \üKáj Összköltségek: illetékek, fürdők, lakás-ellátás, orvosi kezelés stb 21 napra Kö 1200', 28 napra >550. Prospektust Küld a Fürdőigazgatosag Ciz kúpele. extrónörökös Berlinben tartózkodik a hol­land palotában leró lakásán. A palotát rendőrség őrzi. Tegnap és ma hírek terjed tek el, hogy az erdránörökiöst és Ágoston Vilmos hercegi Otasiíoíták Németország­ból, de ezekc a liireket egyelőre nem erősítették meg. Hitler gárdájának sajtóosztálya közli, hogy Manfred von Kiliingert, Szászország ro­hamosztagainak parancsnokát és volt szász miniszterelnököt vasárnap délután letartóz­tatták és a hohensteimi koncentrációs táborba zárták. Berlinből jött újabb utasításra Killin* gert ismét szabadon bocsátották. A titokzatos Gregor Strasser A német lapok egymásután hozzák a cáfo­latokat a külföldön elterjedt „rémimesékről“, és sorra fölsorolják azokat a neveket, akiket a külföldi lapok szerint agyonlőttek, holott életben vannak. Egyetlen lap sem említi azonban Gregor Strasser nevét, úgyhogy a nemzeti szocialista párt hajdani vezetőtagja aligha van az élők sorában. Gregor Strasser Göbbelsnek volt nagy ellensége, ami kitűnik Göbbels legújabban megjelent naplójából is. Strasser vezette a birodalmi gyűlésen a nem­zeti szocialista frakciót és ő szervezte meg a pártot Északnémeíországban. Nyílt jellem, pénzt és elpuhult életet megvető egyéniség volt, aki sokban hasonlított a Führerhez. — Strasser azok közé a kevesek közé tartozott, akik tegező viszonyban voltak Hitlerrel. A szenátus az ínségesek hathatósabb támogatására hívja föl a kormányt Az intervenciós gabona elsősorban élelmezésre fordítandó A szenátus kedden tárgyalja a sajtónovellát Prága, julius 4. A szenátus ma délelőtt tar­tott rövid inumkaüléeém a biztosító intézetek által fizetendő tűzoltó-dijaikról ez ólló kormámy­j avasla tót tárgyalta. Stejsikalné kommunista szenátor a vitáiban kifogásolta, hogy a kormánypártok a tűzoltósá­got pártagitációs célokra használják ki. Krejcei cseh néppárti szenátor a tűzoltóság szervezeti kérdéseit ‘boncolgatta, majd a szenátus a kormányjavaslatot mindkét ol­vasásban megszavazta. Ezután a szenátus a nemzetgazdasági, költ­ségvetési és kezdeimécyezési bizottságoknak az elemi csapásokkal sújtott gazdák támogatása tárgy álban hozott határozati javaslatával fog lakkozott. A katasztrófái is szárazság, majd jég­verések által okozott károk olyan méreteket öltöttek, hogy feltétlenül szükséges az állami segélyezés is. E tárgyban összesen mintegy tizenhat kezdeményező javaslatot nyújtottak be a szenátusban az egyes törvényhozók és klubok, ezek között — mint annakidején jelen­tettük — szövetkezett ellenzéki pártjaink sze­nátusi klubja részéről Füssy Kálmán szenátor | nyújtott be javaslatot. Füssy azt inditványoz- i ta, 'hogy a legaiábi? 75 százalékos károkat szenvedett járásokban, illetve községekben függesszék fel teljesen az adótartozások behajtását, a gazdaárverOiék elhalasztásáról szóló törvényt | gyakorolják úgy, hogy semmiféle végrehajtá­si eljárási cselekményt se legyen szabad esz­közölni és hogy a földművelésügyi miniszté­rium kellő időben gondoskodjék a károsult vidékeknek takarmánynemüekkel és élelmi­szerekkel való ellátásáról, nevezetesen vám­mentes vetőmag és kenyérmag behozatalával. A szenátus a bizottsági ellőadók meghallgat ! tása után oíyértelmü határozati javaslatot fo­gadott el. amelyben a kormányt felhívja, hogy az intervenciós gabona elsősorban a lakosság élelmezésére fordittassék, hogy a kormány tiltsa meg a rozspálinka főzését és a rozs de- naturalizálását, hogy az önkormányzati tes­tületek és az állam erdeiben szabad legyen a málna és egyéb erdei tennék szedése és hogy a kormány kellő módon gondoskodjék a kisbérlök által fizetendő földbérek részle­tekben való törleszthetéséről. A szenátus ezenkivüll az idegenforgalmi p,ropagandauyomtatványok forgalma ügyében Ausztriával kötött egyezményt fogadta el első Olyasáéban. A szenátus legközelebb kedden, julius 10- én 11 órakor tart ülést, amikor is a sajtó- novellát tárgyalja. Azonkívül a bányafel­ügyelőségek megszervezésről szóló képvise­lőházi határozat van napirendjén. —o----­St rasser különösen a nemzeti szocialista intellektüellek, diákok, tanárok és hivatalno­kok körében örvendett népszerűségnek. Szá­mos olyan hive volt, akii akár életét áldozta volna érte. Hitlert és Göbbeist legújabban mindenütt testőrök veszik körül, ami azt mutatja, hogy a kancellár fél Strasser hívei­nek bosszújától. Starhemberg diadalmaskodik Bécs, julius 4. Starhemberg alíkancelllár ked­den este Salzburgiban másfélórás beszédet mon­dott a Heimwehrebnek és állást foglalt a né­metországi eseményekhez. — Ha azt mondjuk, hogy a halsors mai nap­jaiban különösen érezzük szoros összefüggé­sünket a birodalom népével, akkor ez nem azt jelenti, hogy a hatalmon levőkkel érezzük ösz- ezefüggésünket, mert a birodalom urai az egész világ előtt mélyen megrendítették a német nép becsületébe és méltóságába vetett hitet. Kö­zömbös volna előtünk, ami Németországban történik, ha nem volnánk mi is németek. Nem lehet azonban közömbös előttünk, hogy a né­met nép méltóságát és becsületét vezetői láb­bal tiporják és hogy ma a németség az egész világ előtt úgy szerepel, mint a barbárok nem­zete. A német kormány hivatalos nyilatkozatai a legeszégyenletsebb írások, amelyeket valaha német nyelven megfogalmaztak. Mint németek, együtt érzünk a, birodalomban élő néppel. Az események megerősítenék bennünket abban az elhatározásunkban, hogy az egészséges és el­használhat3tlan osztrák németséget függetle­nítsük attól a gennyzacskótól, amely ma a ha­táron túl levő németeket megfertőzi. Mi osztrá­kok meg akarjuk mutatni a világnak, hogy vannak még németek, akiket a barbarizmus még nem ejtett meg. Starhemberg ezután fölhívást intézett Auszt­ria nemzeti érzésű lakosságához, hogy fordul­jon ed a német tévtanoktól. Elérkezett az utol­só pillanat arra, hogy Ausztria függetlenitee magát. Starhemberg szerint nyitva áll az ajtó a visszatérők számára. A bécsi kormány soha­sem feledkezik meg a nemzeti momentumról, ezt gyakran 'bebizonyította.. A nemzeti érzelme­ket mindig tiszteletben fogja tartani, csak azt kéri a mag-t érőiktől, hogy nyíltan és minden fenntartás nélkül tegyenek hitvallást a függet­len osztrák haza mellett. Bécsien boikottáüák a nemzeti szocialista kereskedőket Béc®, julius 4. A hazafias front 'bécsi csoport­ja elhatározta, hogy bojkott almi fogja azokat, az üzleteket, amelyek tulajdonosai a. nemzeti szocialista párt tagjai. A bécsi Grabenen máris .megkezdődött az akció a német kereskedők el­len. A hazafias front tagjai fölvonultak az uc- cákom és piakátóikat osztottak szét. Az ismer­tebb nemzeti szocialista üzletek előtt a. haza­fias' front tagjai hosszan tüntettek. Tüntetések Amerikában Hitler ellen Newyork, julius 4. Kedden az Egye®ült ! Államok számos városában a lakosság tiinteté- j esket rendezett a német konzulátusok előtt Hit- j ler ellen. Clevelandban és Csikágóban a tünte­tések nagyobb méreteket öltöttek, úgyhogy a rendőrség is kénytelen volt beavatkozni. Több tüntetőt letartóztattak. Mit tervezett Schleicher és RStamT Berlin, julius 4. A hivatalos jelentések még mindig nem közük, hogy tulajdonképpen miben állt Röhmék és Schleicherék összeeskü­vése s mit terveztek Hitler ellenségei. A német lapokban talált közlések szerint, a birodalmi kormány egyelőre nem akarja közzétenni az összeesküvők terveit, hogy a lakosság ne von­hasson le veszélyes következtetéseket. Londoni és párisi forrásból származó hírek szerint Schleicher tábornok Franciaországgal és Ang­liával tárgyalt az uj Németország külpolitiká­járól Az agyonlőtt tábornok „szociális álla­mot" akart teremteni Németországban. Az ál­lamcsínynél Schleicher igénybe akarta venni a birodalmi őrség támogatását és érintkezésbe lépett a nemzeti szocialista osztagokkal Is, ame­lyeket Röhmön keresztül akart megnyerni. Ha az államcsíny sikerül, Schleicher ismét nevezeti a parlamentarizmust, vagy egy olyan rend­szert, amely hasonlít a parlamentarizmushoz. Ezenkívül katonai diktatúrát valósit meg. Röhm ugyanerről álmodozott. Az összeesküvők arra gondoltak, hogy Hitler Adolfot kényszeríteni fogják, hogy a kormányban maradjon. Schlei­cher kancellár akart lenni. Röhm pozíciója az uj kormányban még nem volt pontosan körvo­nalazva. Schleicher mindenesetre azt kívánta volna, hogy Németország visszatérjen Genfbe. A német lapok körülbelül ugyanilyeneket kö­zölnek az összeesküvők terveiről, úgyhogy a fönti összefoglalást a puccsisták kívánságairól szóló félhivatalos jelentésnek szabad tekinteni Hitler Berlinben Berlin, julius 4. Hitler Adolf ma délben Keletporoszországból jövet megérkezett a tempelhofi repülőtérre és azonnal a birodalmi kancellári hivatalba sietett A kormány re­konstrukciójára vonatkozó döntés még szerdán megtörténik. — Országh elnök szabadságon. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti: Országh József or­szágos elnök, d<r- Knno Vladimír polgármes­ter és Pongnácz Gusztáv rendőr igazgat óhe- lyettes megkezdték nyári szabadságukat. A€ i ^ llilillllllliliffillllll ; fiai !pg| ■hhmmí ÉK j|lP RÁeiPái ■IS Senkise figyelt rá, csak a szép fehér öreg- I asszony nyúlt le a csokorért. Anyai szive va­lamit megérzett. Fölemelte és magához szo­rította ... Mire a gyászolók az uocára értek, Otti már messze járt. Senkise tudta, hogy mikor az autók elfutottak a koporsóval és gyásznéppel, Otti arról a tisztásról nézte búcsúzó szemmel, ahonnan pár nappal előbb egy holdvilágos estén, a maga-okozta tragédiát... A törvényszéki elnök jóságosán nézett Ottira. _ Lányom, figyelmeztetem, hogy mint ta­nút hallgatjuk ki, de tekintettel arra, hogy az egyik vádlott a fivére, a másik meg a nagy­bátyja, a vallomást megtagadhatja. Ot ti felemelte fejét. Visszanézett Péterre. Aztán átvetette tekintetét a megroskadt öreg Áronra. Kezében ronggy álétpe a zsebkendőt. Kínlódott. Az elnök ismét megkérdezte; — Akar tanúskodni? Otti megrázta a fejét. — Nem, elnök ur! Én nem tanúskodni, de vallani akarok. A bűnösök nem ezek itten. A bűnös én vagyok. Én lázitottam fel a falut. Az én áldozataim ezek az együgyű emberek és az én áldozatom a főmérnök, a gyár, a gé­pek és az egész falu ... Engem kell a vádlot­tak padjára ültetni és ezek legyenek a vádló tanúim... Elnök ur! A lázi tó, a gyújtogató., a gyilkos én vagyok és nem ez az öreg szén­égető ... A tárgyaló terem felmorajlott. Valaki a kö­zönség körében feljajduít. Otti visszanézett és ösztönösen megérezte: a szép, fehér öreg­asszony volt. Péter és Áron felugrott. A fegyőrök csak nagyndhezen tudták visszaültetni őket. Az ügyész idegesen dobálta iratait. Csák a tör­vényszéki elnök maradt nyugodt. Megrázta a csengőt, mellyel ismét csendet parancsolt a tárgyaló terembe. Felemelte szemüvegét, orrára biggyesztette, majd végig­lapozta a pöriratokat s kimért hangon kez­dett beszélni: — Lányom, ez az önfeláldozó viselkedése megható, de a törvény nem az érzelmek után igazodik. A vizsgálat adatai séholsem enge­dik még csak sejttetni sem, hogy maga, gyer­mekem, a magára vállalt bűnöket elkövette •volna. Ellenkezőleg. A legszebb önfeláldo­zást tanúsította, mikor a főmérnök életét igyekezett megmenteni. Szembesíthetném is a vádlottakkal, akik azonnal megcáfolnák mindazt, amit mondott, de nem teszem. Nyu­godjék bele, ha az igazságszolgáltatás keze utólóri és megbünteti a bűnösöket. Ne pró­bálja még újabb önfeláldozással megmenteni családjának tagjait. Otti úgy érezte, hogy szédül. A legtelje­sebb bűntudat hajtotta ide, hogy vezekelni tudjon és ime, az önfeláldozás erényének ko­szorújával ékesitetten bocsátják el az igazság­szolgáltatás felszentelt csarnokából. Kitört belőle a zokogás. — Hazugság, hazugság minden — kiáltotta az esküdtek felé és csak akkor távozott, mi­kor az elnök ismételten rendreutasitva kive­zettette. Az előcsarnokban a falinak dőlt. A nagy csöndben még igen jól hallotta a vén szén­égető durva, vastag hangját, ahogy az elnök kérdéseire az egyetlen választ ismételgette: — Levágtam, mert az ördöggel cimbo­ráit ... A tárgyalásnak vége lett. Pétert és Áront előtte vezette el a két fegyőr a fegyházjba nyiLó ajtó felé. Otti még egy utolsót, egy két­ségbeesetten bocsánatkérőt kiáltott feléjük* de már nem hallották. Becsapódott mögöttük a nehéz tölgyfaajtó. S ekkor a szép, fehér öregasszony hozzá­lépett. Anyai gyöngédséggel simogatta meg lekonyult fejét. — Bocsásson meg, leányom, — suttogta re­megő hangon — már a faluban éreztem, hogy egyetlen édes jó fiam halálának titkát maga hordozza. Ez a tárgyalás azonban meggyőzött arról, hogy e nagy kétségek közepette anyai szivemnek vigasztalást csakis a maga vallo­mása adhat... Tegye meg kérem egy gyá­szoló anya kívánságára ezt a vallomást... Otti megtörölte szemét. Rábámult a szép, fehér öregasszonyra. Mintha az örökre elve­szett férfi nézett volna rá vissza. Ugyanaz a szem, ugyanaz a száj, ugyanaz az arc .., A keze után kapott az uriasszonynak és rá­hajolt, hogy megcsókolja. Hozzátapadón tette. Ebben a nagy idegenségben örült, hogy a szi­vébe menekülhet ennek az asszonynak. Oda, arra a helyre, ahol a fia volt, míg élt... ... És ahogy kiléptek a tönvényház kapu­ján, úgy érezték mindketten, hogy — bár ké­sén — de egymásra találtak. Otti szeretettel támogatta a roskadozó anyát. Érezte, hogy csak egy ütjük lehet már és anélkül, hogy szavuk lett volna egymás­hoz, félig öntudatlanul, csak a szivükkkel be­szélgetve, indultak meg a temető felé ... És ezután mindennap, mindig... i

Next

/
Oldalképek
Tartalom