Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)
1934-07-22 / 165. (3496.) szám
8 1954 julius 22, vasárnap. m603KMKMÚ*i«MMI Weimar „gondolkodó" kutyái A legújabb „állatlélektan humbug Irta: Lambeecht Kálmán Kerek harminc esztendeje példátlan tudományos 'botrány indult „diadalutjára“ ELber- feidről, ahol von üstén ur Kluger Hans revü lovát — amely tulajdonosának állít ás a és nagyon jönevii tudósok fémjelzése szerint már nem is ló-lenoimém, hanem valóságos felsőbb rendű . ember volt — bonyolultnál- bonyolultabb kérdések, mathematikai pix>blémák elé állította. A Kluger Hans természetesen minden hozzá intézett kérdésre egyetemet végzett embert megszégyenítő intelligenciával válaszolt. Von Osten ur halála után a nevezetes ló Krall, elberfeldi ékszerkereskedő kezébe került, aki megvett két arab mént, a legendás Muhamedet és Zariíot, amelyek azután már nemcsak gyököt vontak és hatványoztak, hanem a német, francia, olasz, latin, görög nyelven a táblára int kérdésekre eszeveszetten pontos válaszokat kopogtak. Notauduim bene: a görög nyelven felirt kérdéseket görög betűkkel írták — és a két ló- mezzofanti természetesen a görög betűket is megértette. A botrány akkor tört ki, amikor Kari Krall ur huszonegy év előtt Denkende Tiere címen könyvet irt és ebben egészen patinás nevű természettudósok — köztük egy Plase és Ziegler — abszolút elismerő és behódoló nyilatkozatait közölte. Mert ha egy állatszeliditő vagy cirkuszigazgató csodákat tud kicsiholni az istállójában a feladatok megoldása szerint jutalmazott (etetett vagy koplaltatott) állatokiból: ez még nem csoda, csak a dresszura el isme ré s r emél tó eredménye. Ha azonban nagynevű zoológusok és idegbuvárok, csupa egyetemi professzor azt mondja, hogy „valami egészen nagy megnyilatkozás előtt állunk*1, vagy pedig azt, hogy „Krall könyve az állatlélektan szempontjából fontosabb az állatlélektani irodalom minden, az utolsó száz év alatt megjelent termékénél** — akkor csakugyan meg keik szólalnia a komoly, szigor úan ellenőrzött kísérletekre támaszkodó kriti-' kának. . '7 Ez a kritika be is következett. Huszonnégy ismert zoológus és pszichológus, köztük Forel, Doflein, a magyar Máday, Wassman páter, Wilhelm Wundt, a kitűnő pszichológus a monacói kilencedik nemzetközi zoológiái kongresszus színe előtt ünnepélyes tiltakozásukat jelentették be a minden egyes esetben Krall jelenlétében, tehát tudatos vagy tudatalatti közreműködésével, végrehajtott elber- feldi „kísérletek** ellen. Ez a tiltakozás hosszú időre elnémította az „okos lovak“-kal űzött — nem mondom, hogy rosszhiszemű — de végeredményben mégis csak humbugot: azt a világcsalást, amelynek annyi kiváló elme is bedőlt. A TACSKÓ SZERETI A SAJTOT Most azután újra felütötte fejét egy nagyon hasonló, sőt az elberfeldi okos lovak teljesítményeit felül is múló „állatlélektani meg- nyilatkozás**. Max Müller, a müncheni állatorvosi főiskola professzora részletesen ismerteti az uj állatpszichológiai csodák: a weimari „gondolkodó** kutyák elképesztően lehetetlen teljesítményeit. Az uj kísérleti állatok egy tacskó: a neve Kurwenal, azután az Asra nevű dogg, és Lumpi, egy foxtenrier. Mi tudnak ezek a kutyák? Felelni minden hozzájuk intézett kérdésre. Természetesen kutyanyelven: ugatással. Minden betűnek bizonyos számú vakkan tás vagy ugatás felel meg. És pedig pontosain: A = 1, B = 2, C - 3,.D = 4, E = 5, F = 6, G = 7 és igy tovább P-ig, amelynek 15 ugatás a kifejezője. Innen újra kezdődik a betűk számozása: még pedig hátulról indul ki; Z = 1, Y = 2, X = 3, W = 4, V = 5, U r= 6 és igy tovább. Ne vitassuk most azt, micsoda észbeli képesség kell ahhoz, hogy tanult ember az á-b-c betűinek sorszámát hátulról előre haladva megjegyezze. Lesz még ennél különb csodálkozni valónk is. Mert Kurwenal, Freytag-Leringhoven bárónő tacskója ennél különbet is tud ám! Bemutatják „Neki** a látogatására érkezett Sebmidt professzort és megkérdik a tacskótól, mit szól a látogatásihoz. Német szavakkal ezt ugatja: „Nagyon örültem, hogy ön eljött...“ Mivel látogatója tudta, hogy a tacskó szereti a sajtot és a kekszet, mindkettőből hozott 1—1 darabot. Természetesen újra megkérdezték ülacskósáigát, mit szól ebhez a tényhez. Felelet: „Nagyon kedvesnek találom.** Mikor pedig megkérdezték, mit szeret jobban, a sajtot, vagy kekszet, a kutya elugatja, hogy „Sajtot**. Miért? „Nagyon jó izü“, hangzik az ugatott felelet. Rámutatnak az ablakban álló virágcserépre. Mi van benne? „Hortensia**, ugatja ez a botanikailag is kiművelt tacskó. Most jönnek azonban a bonyolult kérdések. Mert az ugyebár természetes, hogy számolni jobban és gyorsabban tud akármelyik kérdező embernél. De azt is tudja, ki a szerzője a Tannháusernek? „Wagner ugatja Őtacs- kósága. — Ki áll a városi templom előtt (már t. i. kinek a szobra)? — „Herder**, ugatja Kurwenal a kiutyamüveltségnek bizonyára ősi biztonságával. Kérdés: — Kitől ered: Lenni, vagy nem lenni, ez itt a kérdés? Hogyne betűzné ki, hogy Shakespeare, még pedig teljesen hibátlan ortográfiával. Hogyne! Hiszen melyik kutya ne tudná, hogyan irta a nevét a nagy brit drámairó!? KURWENAL VILÁGNÉZETE Mikor pedig egy ízben szóba került került a kutyamészárszék és az, hogy ez bizony nyers dolog, megkérdezték Kurwenalt, akar-e hozzá szólni a kérdéshez. Felelet: Igen. Hány szót? „Ötöl“. És most következett a csodák- csodája: „Keresztény vallás tiltja az ölest** — ugatta őkut'yaaága, természetesen német nyelven és még hozzá a christliche szót újra teljesen hibátlan ortográfiával vakkantotta. Siegmund-Schultze berlini teológiai profesz- szor megkérdezte a tacskót: Mi a világnézeted? — (Szóról-szóra ezt kérdezte: Világnézeted!) És Kurwenal bölcsen és szellemesen felelt meg: „Az enyém a tiétek.** Aki még ezek után sem volna tisztában a kutyák világnézetével, az valóiban nem érdemli meg, hogy ilyen intelligens négylábúak tovább fáradjanak az emberiség oktatásával. Lumpi, a foxterrier pontosan leolvassa az óra számlapját és leuigatja a számokat, még pedig nem csak amúgy paraszti módon, déli SzlsvcRsiMi hisoietck a magyar Kuriózumok ggoiienténuíben Budapest, julius hó. (A P- M. H. munkatársától.) Ráth-Végh Istvánnak, a kitűnő magyar enciklopedistának „Magyar Kuriózu- mok“ cimü gyűjteményéről már több Ízben megemlékeztünk a P. M. H. hasábjaim. A 272 oldal vastagságú kötetben SzlovenSzkó is igém gazdag adatgyiijtemémy- nyel szerepel. A szerző szives engedelmével ismertetjük a s z 1 o ven s zkói kur i ózu mok a t. A lőcsei vadászó kísértetek Lőcsén az 1600-ik esztendő nagy gyászt hozott. Kitört a pestis s elvitt vagy 2500 embert. Egyszerre Iliire ment, hogy az iskola épületében éjszakánként csodálatos dolgok mennek végbe. Olyan zaj verte fel a termek csendjét mintha vadászok űznének kópékkal vadat. Kürtök riadtak, kutyák csaholtak, az üldözött vad szűkült, a vadászok ordítoztak s mindez rémes ajtócsapkodás s ajtósarokcsikorgás közepette. A személyzet nem bírta ki a rémséget és elmenekült. A jelenség egyre ismétlődvén, a hatóság kipróbált, bátor férfiakat állított őrül éjszakára. A bőszül! zenebonát ezek sem állották sokáig s megfutamodtak. Ekkor meghívták az ügy kivizsgálására Janschiust, a híres iglói fő esperest. Ez nem lelvén egyéb okot, elfogadta a közvélemény nézetét az ügyről: a pestisbem elhaltak lelkei nem találnak nyugtot s visszajárnak. Szép latin versben meg is örökítette az esetet. A jelenség magyarázatát Ráth-Végh a következőkben adja meg A mendemonda alapja nem más, mint az ősger- mán legenda a bősz vadászcsoportról. Valamikor W'Odan istent képzelte el a mítosz, amiimit az elesett hősök élén nyargal walkür- jeivel a légen át. A kereszténység lefokozta Wodant kísér letté, gonosz szellemmé. A szepesi szászok még régi hazájukból hozhatták el a legendának lelkűk mélyén meghúzódó magvait . s valamely nem mindennapi különös jelenség hatására a magvak ki virágoztak. A kísérteties zajt talán éjszakánként kerekedő szél- járás okozhatta, mely ajtót-ablakot csapkodott, szélkakast csikorgatott., ócska bútorokat megrepogtatott. Lehetett külső lármaforrása is, amelyet hibásan fiigyeitek meg. A kenyérbői kinőtt, páncélos vitéz Kisszebem krónikája megemlékezik egy bizonyos Rákóczyné nevű asszonyságról, aki 1606 junius hatodikán — még a dátumot is érdemesnek vélte feljegyezni az Írásos forrás — kenyeret sütött. Sütés közben egyszerre csak a kenyér felső héjjából „dagály** nőtt ki. teljesen katonaiormájú, mellkasa páncéllal fedve, karjai levágva, a mell alatti rész csupádon- csupa kígyó. A csodakenyér általános feltűnést keltett, be mu tattat ott a bírónak, ki is az eperjesi német őrség tisztjeihez továbbította. Nemsokára kiderült a csoda jelentése: a német őrsereg szökni kényszerült és Lobion át Sziléziába menekült, mindenütt sanyargatván a föld népétKáposztaíalu kísértet járása Az okkullista irodalomban Clemens pozsonyi bíró uram kisértet járása mellett — amelyről a P. M. H. hasábjain nemrég külön cikkben emlékeztünk meg — előkelő helyet szerzett a káposzitafailvi kisértet is, akinek históriáját Eberbard Dávid Hauber: B'ibl'iotheca, Acta et Scripta Magica cimü 1739-ben megjelent híres gyűjteménye tárgyalja behatóan Günther Ádám evangélikus prédikátor sajátkezű feljegyzései alapján. Günther a szepes- megyei Káposztafalun lelkészkedett, utóbb a protestánsüldlözések során kivándorolt és Nauimburgbao lett főesperes. Az ő feljegyzései tették híressé Káposztafalut. 1666-ban gróf Csáky Ferenc káposztafalui földeeur házában Günther megismerkedett két ferences baráttal. Vita fejlődött ki a protestáns papok házasságáról s a vita hevében a tiszteleíes — mint írja — érveinek súlyával tizenkettőig és újra éjfélig, hanem vasúti órabeosztás szerint: sőt azt is készséggel megmondja, hogy esti 6 óra annyi, mint 18 óra. — Hát ugy-e, hogy felsőbbrendübbek a kutyák az embernél? Hány, de hány kétlábú társamat ismerem, aki ma sem barátkozott meg a huszonnégy órás időszámítással! Úgy kell neki; miért nem született foxterrienek! Folytassam vájjon tovább az anthropo- centrikus állatdresszura eredményeinek a felsorolását? Azt hiszem, kár minden nyomtatott betűért. Készséggel elhiszem, hogy ezúttal is jóhiszemű állatdresszura és összetanulás eseteivel állunk szemben. Mert bizony ez a három weimari kutya is megkapja a maga jutalmát: ízes falatot. És gazdájuk ideges mozdulata ráhibáztat velük a helyes számú ugatásra. S ha most azt kérdezi szives olvasóm, miért szaporítottam hát magam ezeknek a zagy- vaságoknak betütengerét — azt felelem: hogy a hiszékenyeket visszadöbbentsem. — Napjainkban annyiszor halljuk, hogy a modern természettudományi kutatás egyre közeledik a misztikum felé. Ezt én megengedem, de nem szeretném, hogy ennek a misztikus tendenciának leple alatt tökéletes abszurdumok vésődjenek széles körök tudatába vagy tudata alá. Mert ezeket nagyon nehéz kiirtani. Megragadnak tízezrek memóriájában és megeshet, hogy hiszékeny állatpszichológusok előbb-utőbb maguk is beállnak weimari csodalényeknek. Csak hogy elérjék a Kurwenalok, Asrak és Lrnmpik kulturnivóját. legyőzte a két barátot. Azok titkon bosszút fogadtak, látogatás ürügyével bejárták a papiakat, benéztek a legsötétebb zugokba és „nyilván ekkor végezték el gonosz varázsla- taikat**, melyek a későbbi kísér tét jár ást okozták. Pár inap múlva a papiakban éjszakánként láthatatlan lény kopogott, s dörömbölt, láthatatlan kéz hajigáit köveket. A hívek nem hitték el a dolgokat, ám ekkor az történt, hogy fényes nappal, mikor papjuknál látogatóiban voltak, úgy elkezdtek röpködni a kövek a fejük körül, hogy ijedten menekültek kifelé. Estére akkora veszett dö- römbölés hallatszott a házból, hogy az uocán többszáz ember futott össze. Segítségére akartak menni a házbelieknek, de a kőzápor miatt oda nem közeledhettek. Olyan erővel csapkodtak a kövek, hogy két bezárt ajtót fél- patt autottak. A következő napokban a szellem garázdálkodása egyre fokozódott. Feltépte az udvar kövezetét és azzal dobált, tojásokat vagdosott a falhoz, az edényeket össze-vissza hiajigálta, törte, zúzta, — s ezt a szörnyű rémitgetést teljes három hónapon át cselekedte. A tisztelete® hátíran állta a megbróbáltatásókat. Csáky gróf is meglátogatta a szenzációs kisért eljárás hírére, nagj részvéttel biztatta, hogy hagyja ott a megszállott házat, de Gün- ther tiszteletes félelem nélkül jelentette ki, hogy ő az ördög müve elől nem hátrál meg. A kísértet fortélyai A kopogó szellem eleinte a rendes sablonok szerint működött, de utóbb olyan fortélyokat is produkált, melyek az efféle tüneményeknél nem igen szoktak megtörténni. A tisztelete® bátyja nekilátott, hogy átvizsgálja a házat, mikor nagyhirteilen oldalba vágták egy kővel. Erre mérgesen abbahagyta a kutatást, a követ szatyrába tette s hazament. Otthon kinyitotta a szatyrot s íme, kő helyett egy darab tyúkszemét volt benne. A tiszteletesné szoptat. Egyszerre csak megjelenik a feje fölött egy tyúktojás, darabig lebeg, aztán a tiszteletesné asszony nyakához csapódik. A háziak testét általában kiméit© a szellem, ha köveket vagdosott is hozzájuk, azok oly lágyan érték a testüket, mint a spongya. Ellenben egy Ízben lopni akart. A tiszteletes egy kötag gyertyát kapott az egyházközségtől s lám, a láthatatlan kéz betöri az ablakot, felkapja a gyér1 y ácsom ót s hozza ám az ablakon kifelé. Ezt nem lehetett eltűrni, a tiszteletes megragadta a gyertyák másik végét s nagy huzakodás után kirángatta a láthatatlan lény kezéből, aki enne tombolni kezdett s dühében az asztali gyertya tart ót ellenifele fejéhez vágta. Máskor meg, mikor épen rákok főitek a konyháiban, merő gonoszságból egy téglát suhintott a fazékba, úgy, hogy a rákok szanaszét röpültek. A jelenségek három hónap múlva megszűntek. * Kaszperek Mihályiról, a loblói vám pírról, a Szepesség legnevezetesebb kísérletéről, legközelebb emlékezünk meg.
