Prágai Magyar Hirlap, 1934. július (13. évfolyam, 148-172 / 3479-3503. szám)
1934-07-15 / 159. (3490.) szám
VjkmaíáÍ-í »kAixKAR’HiiklfcAE* 1015, Julius 15, vasárnap. Ha nem drágább, mint más, Úgy Ön is bizonyára a márkás Mattoni-féle Giesshüblert veszi inkább. Különösen rendkívül jó ize miatt vásárolják. Ezért ne vásároljon csak „egy ásványvizet", hanem kérje a márkás „Mattoni-féle Giesshüblert"! dalom kormányát. Uj belátásokat ébresztett Hitlerben. Németország szerényebb lett, nőm zárkózik el többé a kompromisszumon alapuló nemzetközi politikától. Az elmúlt napok londoni tárgyalásai, Simon és Barithou nyilatkozata, amelyből kitűnt, hogy az áintánt várja Németország csatlakozását és hajlandóságát a gemfi és újabb locairaói megegyezésekhez, egy uj fejlődés reménységét keltették Európában. Bűn volna a gyűlölet felkorbácsolásával elgáncsolni a megindult folyamatot. Ellem keaő- leg, mindent el kell követni, hogy a megtört Németország megbocsátó fogadtatásával kiépüljön a béke piát tfo rmja. Az európai ember érdeke, hogy a mai döntő pillanatban ne taszítsa vissza a birodalmat a csökönyösségbe, hanem a megpuhult hangulatot kihasználva, a kompromisszum készségét megragadva, hozzálásson az általános nagy béke biztosításához. Mindenki, aki szenzációhajhászásból, vagy egyéni, gyűlöletből útjába áll e törekvésnek és a kedvező lélektani pillanat elszalasztását kívánja, bűnt követ el a béke ellen, Lám, Barthau és a többi nyugati államférfin érzi, hogy Németországot a kectyüs kéz finom politikája ma olyan céloknak nyerheti meg, amelyekre hónapokkal ezelőtt a német vérbőség idején még gondolni sem lehetett. Hallottuk Hitler beszédét. Június harmin- cadikának problémája a Fübrer e tragikusan nagy vivódási jelenetével befejeződött. Teljes érdeklődésünkkel fordulunk a német érvágás után keletkezett uj helyzet felé, amelyben, a német megkönnyebbülés után, elérkezettnek látszik a lélektani pillanat a komp rom is-z- ftzumon alapuló nyugateurópai kibékülésre. Bőttünk ez a legfontosabb probléma. Az angol diplomáciai lépések, Bart-hou nyilatkozata, az SA átszervezése kedvező előjelnek látszik. Várjuk a kancellár második beszédét, amelyben a személyes ügyek kim agya rázás a után állást foglal az uj nemzetközi helyzethez- A mi szempontunkból ez lesz a fontosabbik beszéd. ítéletünket csak a második megnyilatkozás után hozhatjuk meg. Követséggé alakul át a prágai szovjetmisszió Prága, július 14. A mtniszítertaaiács ma folytatta péntek délután megkezdett ülését. A minisztertanácson Renes külügyminiszter részlete* jelentést tett az elmúlt napok külügyi eseményeiről és a nemzetközi helyzetről. Ezután a miniszfcertanáeg egyebek között tudomásul vette a Magyarországgal kötött kompenzációs egyezményt, valamint jóváhagyta az eddigi moszkvai csehszlovák képviseletnek követséggé való átalakítását. A minisztertanács számos rendelettervezetet fogadott el, amelyek között fontosak az uj személyautók ideiglenes adóelengedéséről szóló rendelet, továbbá a csehszlovák visszleszámitoló és lombardiiiitézetről szóló egye* törvényes rendelkezések megváltoztatására vonatkozó rendelet, valamint a tisztviselőjelöltek szolgálati ég fizetési viszonyára vonatkozó rendelet A minisztertanács foglalkozott még az időszaki sajtótermékek betiltásáról, az alkalmazottak beteg- és nyugdijbiztositására vonatkozó kormányrendelet megváltoztatására vonatkozó rendelettel, valamint a további ideiglenes rendszabályokkal, amelyekkel jédeni akarják a súlyos helyzetben levő mezőgazdákat. A minisztertanács jóváhagyta az állam szerződését a Csehszlovák Gabona,kereskedelmi Rt-vel s annak elnökévé dr. Feierabend Lászlót, Ismét pasa, török miniszterelnök éles állásfoglalása a pogromrendezök ellen Prága, julius 14. Hirt adtunk azokról az antiszemita zavargásokról, amelyek Tráciában az elmúlt hetekben lezajlottak, amelyeknek során többszáz zsidó család vo.lt kénytelen elhagyni lakóhelyét. A prágai török követség jelentőse szerint a török kormány a legerélyesebb kézzel fojtotta el az antiszemita kilengéseket és lehetővé tette, hogy a menekültek visszatérjenek lakhelyükre. Az antiszemita kilengésekkel kapcsolatban Ismét pasa miniszterelnök a nemzeti tanácsban beszédet tartott. Beszéde során a többek között a következőket mondta: — Törökországban mindenkit véd a köztársaság törvénye. Az antiszemitizmus nem török jelenség és merőben idegen a török mentalitástól. Időnként benyomul országunkba, de minden esetben leküzdjük. Az antiszemitizmus mindig valamilyen krízisnek jele és valószínűnek tartjuk, hogy a mostani zsidóellenes mozgalom is hasonló krizistünet. Mi azonban nem tűrünk meg hasonló mozgalmakat. Intézkedésemre a kilengéseket máris elfojtották és a zsidó lakosok visszatérhetnek lakhelyükre. A bűnösök pedig el fogják nyerni büntetésüket. i£ Feme-gyilkosság Bécsben B é c s, julius 14. Szombaton délelőtt a bécsi I. kerületben a Himmelpfortgasse 14. szám alatt politikai gyilkosság történt, amelynek módszerei rendkívül emlékeztetnek a nemzeti szocialista párt uralónwakerülése előtt Németországban divatos hírhedt Feme-gyU- kosságokhoz. Zimmer Koméi 82 éves volt akadémikust és jelenlegi kereskedőt nővére és sógora szemeláttára két suhane laká/sán meggyilkolta. Zimmert szivenlőtték. \ két tettes elmenekült, ámbár a sógor többször utánuk lőtt A rendőrségi nyomozás megindult. Zimmer valamikor nagy szerepet játszott az osztrák nemzeti szocialista mozgalomban, később azonban másfelé orientálódott. a gazdasági szövetkezetek központi igazgatóját nevezte ki. Ruszinszkió segélyakciójára az intervenciós gabonából 150 vagon rozsot szavazott nteg a minisztertanács. A minisztertanács végül néhány személyi ügyet intézett el. A minisztertanács legközelebbi ülését a nyári szünet után fogja tartani. Esterházy pártelnök befejezte körútját a bányavárosokban Pozsony, julius 14. E héten Esterházy János, az országos keresztényszocialista párt elnöke, Petrásek Ágoston tartománygy. képviselő és dr. Aixánger László országos pártigazgató kíséretéiben felkereste a pártnak a bányavárosokban lévő szervezeteit -és tanulmányozta az őslakosság helyzetét. A pártelnök megfordult Zólyomban, ezután felkereste Besztercebányát. Itt megbeszélést folytatott a pártnak a városi és járási képviselőtestületben légző tagjaival. Korponán alkalma volt az elnölSfek tájékozódni a munkásság helyzetéről. Selmecbányán szintén nagy szeretettel fogadták Esterházyt. A párthelyiségben először Vajda János helyi elnök üdvözölte, majd Szakács Gizella, Csernyánszky Kornélia és Poch Mária üdvözlő szavak kíséretében virágcsokrokat nyújtottak át a vendégeknek. Kadlec Antal körzeti elnök magyarul, Kácha Károly pedig szlovákul szólott ezután a Selmecbányái párthivek öröméről, hogy a pártelnök felkereste őket. Majd tájékoztatta a vendégeket a párt ottani viszonyairól. Esterházy elnök köszönő szavai után Petrásek Ágoston tartománygyülé8i képviselő behatóan ismertette a jelenlegi helyzetet és hasznos útmutatásokat adott a kulturálsi és gazdaság! téren kifejtendő akciókra nézve. Este a vendégek tiszteletére a Winterstein—Susiczky- szállóban társas összejövetel volt. Körmöcbányára a pártelnök ezúttal nem tudott elmenni, mert hivatalos kötelességei váratlanul másfelé szólították. ——o——• A KÖRHINTA Irta: Farkas Isíván Az alkony más nyári estéken már úgy terült rá az elhagyott kisvárosra, mint a sápadt holdanya a félénken megbújó csillaggyerekekre, A mai alkony azonban különös alkony volt. tele idegenül is otthon csendülő muzsikaszóval é* pontosan az eljövendő ünnepnap hangulatát ütemezte. A város végén díszes körhinta állott. amivel éppen csak délután végződteík és az alkonyi szellő fösühantóttá a fehér kocsikat. magas nyakú hattyúkat elzáró tarka leplet. A kisváros apraja-nagyja talpon volt és a nyárral együttérkezö csodát nézte. A városbi- ró, aki délelőtt, még nehezen adta ki a letelepedési engedélyt, mind az öt fiát kézen fogva a csodához vezette és a gyerekkaréj egészséges léptekkel zárta el az apai kézzel bezárt utat. Az ügyvédek mellett német gyereklányok álltak és a főorvosáé véletlenül az állatorvosok mosónőjével került szomszédságba. A mezítlábas gyerekek arcán ugyanolyan mosoly terült, mint a bársony ruhás gyerekek illedelmes szemében és a verki[muzsika, amit villany hajtott, egyforma édességgel szólt mindnyájuknak, egyformám nyújtotta avagy cifrázta a régi dallamokat, amik olyan jól ideillettek most az elhagyott kisváros elhagyott terére. A muzsikáló szekrényt nagy koesi!ádába rejtették. a ládát, a Gebrüder Reichmann ékes képekkel díszítette és a képek ezer csodát színeztek, amikor a saját, villany telep fényétől a,pró mozaikok égték belsejében. A körhinta hattyúit Is zöld fényesség tette titokzatossá, a kocsik Lohengrin idejéből való, mesebeli nász- köcsik voltak és a német kisasszonyok szájából boldogan buggyant a sok kis német valee-r, amit a Cseherdő vidékéről holtak most a maguk ramaradt földiek. _ Indulás! — kiáltotta már a vándorló Liliom, akit a német Molnár Ferenc bizonyára M- fcomos színdarabba szőtt volna és a kis cselédek, katonák, civilek és gyerekek egymást Hűkdö sték és titokzatosan szőtték tovább a szót: indulás! De még nem ült föl senki. Hátulmaradt apák az aprópénzt számolgatták és öreges szemekkel betűzték a kilométerre is jól látható felírást: Minden, menet — 50 — fillér! Az elüljáró cselédek lopva egymásra vagy a mellettük komolykodó, fiatal katonákra néztek és a csípőjüket illeg ették az eljövendő ölelkezésre, amikor a tér egyik sarokházából furcsa menet indult a körhinta felé. Négy gyerek ment elől, három fiú és egy pöttömnyi kisleány. Az egyik fin az öreg tanítóé volt, aki fakószinü, fehér nyári ruhában megmaradt legkisebb fiát vezette a nyáresti örömök elé. A kisleány a fiatal, karcsú lakatosé volt, aki az egészheti munka után koronákat csörgetett a zsebében és a kisleányt szórakoztatta volna akár hétfő reggelig. A két nagyobbacska fiú az elbocsátott jegyző fia volt, aki talán nem is tudott róla, hogy a gyerekek édesmamától már a szomszédék első készülődésére elkér edzkedtek. — Nincs nekünk erre pénzünk, édes fiaim, — mondta a szomorú, szép asszony, — meg aztán apátok sincs még itthon. Ne menjetek! — A tanító bácsi is megy, a lakatos bácsi is megy! — sürgették a fiuk az engedelmet, —- hadd menjünk el velük, édes, jó anyukánk. Az anyuka gyönge asszony volt és a menet fölszaporodva indult a habtyufejes, villanyfényes ringlispil felé. A négy gyerek egymás kezét lóbázta, bár nagy volt a különbség köztük. A két apa hátul ment és az időjárásról, az adóról, a tanfelügyelőről és a harmadik birodalomról beszélgetett, A lakatos különösen a forgalmi adót sokallta, az öreg tanító a tanfelügyelőről beszólt és régebbi tanfelügyelőit emlegette, ak.ilk nem gúnyos mosollyal hallgatták megjegyzéseit, hanem ugyanolyan öreges szelídséggel várták meg és adták vissza a szót, mint most és mindenkor önmaga szokta tenni. A gyerekek mindenfélét összecsacsogtak és a kis ta- nitófiu komolykodva magyarázta a kisleánynak és a nagyobb fiúcskáknak; — Mikor én még kicsi voltam, a (bátyám nekem is hozott ilyen ranglispilt, úgy ki volt festve, hogy mindenféle szín megvolt rajta. A talpán kellett fölhúzni, akkor magától ment, még zene is szólt hozzá. Hová tetted? — kérdezték majdnem egyszerre mind a ketten. — Elveszett az öreg lakásban, — mondta komolykodva a fiú. — Én sírtam is érte, amikor hurcollkodtunk, de apuka azt mondta, hogy majd veszünk helyette másikat. A kisleány még nem értette meg a különbséget a körhinták között, az ő szive még csak a jelenre dobbant és kezeit tapsikolva tárta, az eléjük.táruló csoda elébe: 1 — Jaj, de szép! Nézzétek, de szép! Mintha vezényszóra tették volna, egyszerre álltak meg a körhinta előtt. Most már sokan ültek rajta és a legnagyobb fiú suttyomban kiszámította, hogy negyvennyolc ülés van a körhintán, tehát minden hajtással huszonnégy koronát kereshetnének, ha mindig tele lennének a hattyúk, a díszkocsik és a bújósdi pad ócskáik. De a soknak látszó vendcgsereg legfeljebb húsz emberből állott és most. Andriska azt szá- mitgatta, hogy egy-egy ilyen, átlagmenotböl miennyi lehet óránként a jövedelem. Már most is a pénz bántotta, amit csak'hallásból és otthoni sóhajőkbó! ismert, de rakáson még sohasem látott. És forró vággyal már gondolat- szárnyon ilyen körhintával szállt, anyu is vele volt, apu sem ült semmi pénzért idegen irodában és mintha régen hallott, szinte mesébe illő múlt. emléke kísértette volna, nagy jegyzői lakásba és rendes hivatalba képzelte mindjárt az édesapját. — Prees! — reccsent rá haragosan egy katona, akinek a nagy számitgatás köziben véletlenül a bakancsára lépett és Andriska abban a szempillantásban elfeledte a más-más ajakban, mindig e lék iván kozó, pénzes aranyparttal szőtt álomképeket és megfogta a,z öce- ese kezét, mert látta, hogy a tanító is fogja már a Tibiké kezét és a lakatos bácsi éppen most vette föl az Ölébe a kis Bö zsákét. Lacika, az öcs, hajlott a kézfogásra és meleg kezével magához szorította Andriska karját. Úgy álltak ott eltelve az édességéé muzsika hangokban csorduló mézfolyamában, mint két kis árva, akik a tündéikért kapujában várják a be- ibocsáttatást. — No, fölül tét jtlk-e őket? — kérdezte az öreg tanító a lakatostól, aki mosolyogva bólintott: — Lehet. Talán a Bözsiko se fog félni. — Majd a Tibikével ülnek, Tibiké jól megfogja a kezét, — mondta az öreg tanító. — Ugy-e, Tibi?-— Igen, apukám, 1— felelte engedelmesen a gyerek, aki m ost mindenre rá áll ott volna és az ígéret azonmód valósággá keményedéit benne. Az öreg tanító már elindította a gyerekeket, amikor pillantása hirtelen megérzéssel a két nagyobb fiúra vetődött. Egyetlen pillanatig sem habozott, tudta, hogy mit kell tennie és apás, szigorkodó, jóságos hangon, odaszólt a két gyereknek: — Siessetek, indul a ringlispil! Andriskát elöntötte a valamikor nemesi elöítévve] járó büszkeség, összeszoritotta a, száját, nem szóit és nem mozdult. A kisebb fiú azonban már szolgálatkészen ugrott, a gyerekek után és ártatlan szemében boldogan tüzelt a vágy. — Jössz-e? — kérdezte Andriskát a tanító. Ne 'bolondozz, mert mindjárt adok e.gy taeliit! Erre a kedves, otthon már annyira megszokott és szinte az udvart idevarázsoló biztatásra Andriska pillanatnyi büszkesége is alább- sz,állott és engedemee sietséggel indult a nász- kocsik és tükrözött, fejű hattyúk szin töm egébe. A muzsika, uj ütemeket fújt, a. verklis láda hol piros, hol rózsaszín, hol zöldeskék fényt vetített és a körhinta is első tétedéit, hogy nagy sikongassa! jókedvet és reklámot, hintsenek utasai. A gyerekek egymás mögött ültek, Andriska elégedetten simogatta a hattyú nyakát és Tibiké Bözsikét ölelte át, a. nászkocsiban, mintha igazi vőlegény és százszorszép menyasszony lettek volna. A lakatos égées közel ment a körhintához, %
