Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)
1934-06-29 / 147. (3478.) szám
4 ^la^MAO^ARHlMiAR __________ EMBER ÉS VILÁG írja: Kosztolányi Dezső Úti napló Magyar gyermek magyar iskolába! Szltovemszkó, június végén. A mindeininapi mogélibeités gondjai meiltobt, sajnos, csak ige® kevés szülőnek van ideje arra, hegy gyermekeiinek jövője födött komolyan gondolkozzék és idönkiint megfelelő irányítássá! és tanáccsal lássa el őket. Igen téves az az eléig elterjedt felfogás, hogy elegendő, ha a szülő gyermekeinek táplálkozásáról és ruházatáróil gondoskodik, s a többivel már nem törődik. Valójában itt kezdődik a szülő igazi feladata és hivatása. A gyermeki lélek érzékeny és fogékony. Állandóan szüksége van útmutatásra, tanácsra, irányításra és elsősorban, szeretteire. Különösein ma fontos az, hogy a gyermekek ne legyenek magukra hagyatva, hogy érezzék a szülői szeretet melegét, a családi otthon pótolhatatlan varázsát és a mindenre kiterjedő szülői gondoskodás áldásos, léleknemesitő hatását. * Most — épp e napokban — kell dönteni a szülőknek arról, hogy az érettségizett fiatalokat milyen pályára adják, a szakiskolákat végzetteket hol helyezzék el, az elemi iskolát befejezetteket milyen további iskoláiba küldjék és a legkisebbeket magyar vagy szlovák elemibe irassák-e be. Különösen ez az utóbbi kérdés okoz sok szülőnek gondot! Nemcsak érzelmi kérdés ez, hanem gyakorlati is, s épp ezért ennél az elhatározásnál minden szempontot mérlegelni kell. Sokan vannak, akik azt mondják, hogy a gyermekek csak úgy fognak tudni boldogulni az életben, csak úgy jutnak álláshoz, hogyha elsajátitják az államnyelvet. Ez kétségtelenül igaz és szükséges is, hogy a gyermekek elsajátítsák az államnyelvet a szükségnek megfelelően. Azonban nincs szükség arra, hogy a fiatal magyar nemzedék asszimilálódjék. Az ittélő magyarságnak csak akkor lesz kellő súlya és értéke, csak úgy tud gazdasági, kulturális és politikai eredményeket a maga számára eléírni, ha magyar marad. Ennél a kérdésnél újból hivatkoznunk kell a csehek legnagyobb tanítómesterére, Ko- metnskyre, aki már évszázadokkal ezelőtt kihirdette, hogy „minden gyermeket a<z elemi ismeretekre sarját any anyel vén kell megtanitaaii.“ A tépelődő szülőket a nagy Komensky mester szavaira emlékeztetjük, amikor felhívjuk figyelmüket, hogy kövessék a mester szavait és gyermekeiket oUyamnyelvü iskolába adják, amilyen nyelvet beszélnek a szülök és amilyen nyelvet sajátított el otthon a gyermek. Számtalan példát tudnánk felsorolni, hogy milyen#káros következményekkel jár, ami- j kor a szülők olyan nyelvű iskolákba adták ] a gyermekű két, amely nyelvet a gyermek . nem érti. Rossz tanuló lett, szellemileg elma- ^ radt és később is rengeteg gondot és bajt okozott szüleinek. Természetesen a további feladat az, hogy a '1 gyermek az anyanyelven való tanulás mellett sajátítsa el az államnyelvet is. Ezáltal érték- < ben emelkedik, mert a saját kultúrálja mel- r lett megismeri a többségi nép kultúráját, egy- < ben pedig jogot formálhat anra, hogy oly vi- \ déken, ahol magyarok élnek, a közintézmé- ,] nyékben, hivatalokban — mint az államnyel- . vet elsajátított magyaT — alkalmazást, elhe- i iyezést nyerjen. * A más népek kultúrája iránti eüsmecé- 1 sünk mellett nem Medkezh etünk meg arról i sem, hogy a magyar kultúra az európai népek 1 között jelentős helyet foglalt el a múltban és * foglal el ma is. A magyarságnak semmi oka í sincs más nemzet kultúrájával cserélni fel magát és ha ezt teszi valaki, úgy saját maigát * fosztja meg a művelődés természetes forrásé- 1 tél. 4 Hói talál a gyermek több lelki örömet és kielégülést, mint Pósa verseiben és Benedek népmeséiben? Vájjon mi pótolja az egész világirodalomban Jókait. Petőfit, Aranyt és a | többi magyar ,regényírót a magyar ifjúságnál? 4 Nem ér-e el ma is világsikereket a magyar ( zene, festészet, irodalom, színművészet? ' \ Mindezt gondolják végig a magyar szülők úgy a városokban, mint a falvakban és vés- N serek számot 1 elíkiismeretükkel, amikor most döntenek afölött, hogy gyermekeiket milyen tannyelvű iskolába Írassák! Aki utazóik, annak van valami kézzelfogható célja. A kereskedő: ad-vesz. A tudós: tanulmányozza a kőzeteket, egy ország növényzetét, állatvilágát, a gépeket, vagy a képeket. A miWomioe, az életmüvéez: él és élvez, felejt és pihen. De az író? ö aligha tudna -olyasmit fölhozni, amit pontosan be lehetne vezetni útlevelébe. Útja tanulmányút és kéjut együtt, munka és henyélés. Az egész élet érzéki látványosságát és érzékfölötti mélységét keresi ekkor is, áirnuld ózni szeretne, mint a ezafcácsné, vagy a kisgyerek, lakodalmat és temetést látni, meglepetést hajszölni, kalandot és rendszert is. Mohó és szerény, telhetetlen és igénytelen. Mű> dent akar egyszerre, vagyis voltaikép semmit. * Tizenhat órája zakatol velem a gyorsvonat egyfolytában. Eddig három országon nyargaltam át. Reggel még kövér, piros epreket ettem, de itt az étk-ezőko-csiiban az eprek már sápadtak, csenevészék. Otthon rég élvirágzott a liliom, a -rózsa is, ezen a tájon pedig most fakad a bodza é6 most nyílnak az akácvirágok. A ryárból egy hüvöskés, északi tavasziba jöttem-, a júniusból egy afféle fanyar áprilisba, vagy inkább márciusba, ahol ajánlatos a felöltő és meleg harisnya is, a fagylalt helyett a tea és a forralt bor. Mi minden történt a tizenihat óra alatt? Érdemes lett volna róla naplót vezetnem, a tizenhat óra minden percéről, mert egyik se volt teljesen esemény nélkül. Láttam egy kis kedves menyasszonyt, aki a határon sírva vált el vőlegényétől s könnyei még akikor se száradtak föl , amik or már tö-bbszáz kilóm éter volt közöttük és csak az emlékezet dróttalan táv- irójával érintkeztek egymással, német diákot, aki a vonatban ó-görögül olvasott, török mozi- vállalkozót, csillagos és holdas, piros útlevelével, egyiptomiakat és -perzsákat, egy sárga arcú öregurat, akit betegen, párnák közé ékelve London, j-unius 28. H. A. Gaskin, a hasonnevű. feltaláló fia a közeid napokban Amerikába készül az atlanti óc-eán-on keresztül és útját — mentő-csónakban akarja megtenni. A merész vállalkozást azért hajtja végre a fiatalember, hegy atyjának emlékét, aki csalódottan és szegényen halt meg, ''méltóképpen megörökítse és apjának találmányát az érdeklődés középpontjába állítsa. Az angliai szabadalmi hivatalban évekkel ezelőtt jól ismerték az öreg Gaskimt. A feltaláló minduntalan megjelent a hivatalban, rajzokat ée modelleket hozott és mindig azt kérte, -hogy találmányát regisztrálják. Gaskin szerint e találmány méltó,volt arra, hogy megvédjék és az emberiség szolgálatába állítsák, m-ert e találmány nem egyebet jelentett, mint az elsüllyedhetetlen mentő csónakot. Az ilyen mentőcsónak régóta a hajósok elérhetetlen vágyát jelenti. Ha minden hajó valóban elsüllye-dhetetlen csónakokkal volna felszerelve. úgy nem -kellene tartani a tengeri katasztrófáiktól, attól, hogy az utasok százai fúlnak a tengerbe a hajók elsüllyedése következtéiben. Az angol szabadalmi hivatalban zavaros ál- iinodozónak tartották Gaskint és tréfát űztek belőle. A találmányt senki sem akarta komolyan venni és Gaskin korai halálát valóban a csalódás okozta búskomorság idézte elő. Bidefordbar, most egy fiatal, okosarou eim- b dolgozik egy széles garázsban valamilyen jármű összeállításán, amelyet némi jóakarattal csónaknak lehet, nevezni. Az utolsó simításokat végzi müvén a fiatalember. A csónak már be is van festve, motorjai ki vaunák próbálva. — Rövid-esen indulok az Óoeán-on-tulira. Itt van a csónak, pontosan olyan, amilyennek apám tervezte. Minden filléremet beleöltem. A legfőbb célom, hogy beigazoljam aoáni találmányának értékét. szállitöttak valahová aggódió hozzátartozói, utasokat és pincéreket is, gyermekeket és kutyáikat, sok-sok embert, sok-sok arcot, legalább ezer arcot, melyek közül százra oly pontosan emlékszem, hogy egyenként le tudnám rajzolni őket. Néha tizenhat nap alatt nem találkoztam ennyi emberrel, mint most tizenhat óra alatt. Az utazás fölfokozza, megsokszorozza életünket. Amint haladunk a -térben és időben, hevesebben léleikzünk és .gyorsabban égünk, mintha oxigénes bura alatt volnánk. Ha a háborúiban töltött idő duplán számit, az utazás idejét legalább háromszorosára kellene átértékelnünk. * Berlin sötét egén a hirdető tüzek naprendszere gyullad ki. A Wega és Cassiopeja fényét nem látni a -baniko-k és biztosító társaságok iláugbetüitőíl, melyeik azt ígérik, hogy előnyös föltételekkel kamatoztatják pénzünket. Megannyi nagyváros van a világon, ezzel és azzail a jelleggel, de Berlin úgyszólván az eszményi nagyváros, szinte minden egyéb jelleg nélkül. Tit-áni tömegei zugnak a föld alatt, a földön és a föld felett, folyton loholnák, folyton vásárolnak, folyton esznek és mulatnak. Micsoda hushalmok, fcenyértornyok, tészta-hegylánoolia- tok mindenütt. Mennyi töltőtoll, gyermekk-elen- gye, mosópor, házisipka, írógép és fürdőruha. Házhoz szállítóik önnek 24 óra leforgása alatt elsőrangú kivitelben, szavatolással 10.000 bök csőt és 10.000 -koporsót, 1.000.000 nyakkendőszorítót és 1,000.000 nikotinmentes szivarkát. Az élet nagyüzeme ez, mely gondolkozóba ej-t benőnket az élet célját és értelmét illetően. Aimiiko-r egy nénikét látunk varrogatni vidéki kertben, vagy egy pásztort ebéöeiM a mezőn, ilyesmi nem jut eszünkbe. De itt, ahol minden összevág, minduntalan belénk döbben a kérdés: miért, miért? (B -e r ii n.) A csónakot „Gaskin Nautilus“ névre kereszteltem. Az újságíró, aki meglátogatta a fiatal Gaskint műhelyében, csodálkozik a különös építményen, a lapos szerkezetem. A csónakban -két, egyenként száz-lóerős motor van, ami óriási erő ilyen kicsiny jármű számára. — A legkedvezőtlenebb időjárásban is kényelmesen megtesz a csónak óránként tíz csomót. Remélem, hogy Newyónkba tizenöt nap alatt eljutok a -legrosszabb körülmények között is. — Két gondolat hajtott a csórnak elkészítésére és az utazás megtételére, — folytatta a feltaláló fia. — Elsősorban apám emléke, másodsorban a lehetőség, hogy, valóban nagy szolgálatot tehetek az emberiségnek. Az utóbbi időben néhány hajózási társaság érdeklődött az elhalt Gaskin találmánya iránt. Megtekintették a csónakot és kipróbálták olyan körülmények között, amilyenek csak a leghevesebb tájfunban fordulnak elő. Kitűnő úszókat ültettek a csónakba, szám szerint húsz fiatalembert, azután hét méter magassághói a vízre dobták a csónakot. A csónak egy kicsit hintázott, egy kicsit ingadozott, azután szabályosan úszott. Ekkor megtöltötték vizzél és homokzsákokkal annyira, hogy a csónaknak el keltett süllyednie. A csónak el is sülyedt, a de a víz alatt automatikusan megszabadult terhétől és ismét a víz felszínére került. Túlterhelték, majd a rendes terhelésnél kevesebb súllyal rakták meg a csónakot, — minden esetben a felszínen maradt és valószinütlenül rövid idő alatt visszanyerte eredeti helyzetét. A legkülönösebb a csónakon, hogy sehol sem szögletes. Minden gömbölyű rajta. A hajó orra ugyanolyan, mint a hátsó része, felül éppen olyan, mint alul, úgyhogy a viz mindenünnen lefolyik és semmit sem tud szétrombolni, mert nincs mibe belekapnia. Iliihez járul, hogy a csónakban köröskörül, az „Elsüllyedhetetlen" csónakban akar áthajózni az Óceánon a félreismerten meghalt angol feltaláló fia Áldozat az apa emlékének, szolgálat az emberiségnek 1934 junius 29, pémtefc ■■MaflMiNHBBIiSmBnMMBBBBaMHrt Stubnianske Teplice j (Stubnyafürdö) mélyen leszállított árakért j biztos eredménnyel gyógyít reumát, köszvényt, neuralgiákat, női betegségeket. Információt és Prospektust küld: Fürdöigazgatóság STUBNIANSKÉ TEPLICE (Slovensko) mmmmmmmmmmmmmammmmmmmmmmmmmmsz oldalakon és az üléseik alatt, fémből készült levegő-tartályok vannak beépítve, amelyek elég erősek, hogy ellenáljanaik a viszontagságoknak és elég nagyok ahhoz, hogy erős megterhelésnél is megtartsák az egyensúlyt. Ha a fiatalember magányos és áldozatkész utazása sikerül a mentőcsónakbam, úgy a „Gne- ikin Nautilus*1 iránt még inkább fognak érdeklődni a -hajózási társaságok, pedig Angi iában már eddig is elég nagy az érdeklődés. A fiatal Gaskin kétségtelenül az életét teszi kockára a kísérlet végrehajtásánál. A tengeri utasok mindent megnyerhetnek, de a kísérletező mindent elveszíthet utazása révén. Egy magyar tudós nagyjelentőségű kísérletei a cukorbetegség gyógyításánál Budapest, junius 28. Az egész nemzetközi tudományos világ érdeklődésének központjában áll dr. henmányi Sztankay Aba debreceni egyetemi magántanárnak o kísérletezése, amellyel segít a cukorbetegségben szenvedőkön. Sztankay Aba vegyész és fiziológus, aki Debrecenben orvosok közreműködésével folytatja kísérleteit, amelyekről a külföldi szaklapok is elismerően emlékeztek meg. Most Sztankay Aba egyetemi magántanár a Cukorbetegek Lapjában nyilatkozik kísérleteiről s a többi között ezt mondja: — Évszázadok óta használja a nép különböző betegségei gyógyítására a kovasavban dús növényeket, mégis alig pár évtizede annak, hogy orvos- tudósaink tudományos alapon foglalkoznak különböző organikus és nem organikus vegyületei-nek gyégyszerhütástani vizsgálataival. Megállapítottam, hogy amig egyszerű anorganikus vegyületek a vizelet és vércukormennyiségre csökkenőleg nem hatnak, addig a kolloid anorganikus és organikus kovasawegyületek, különösen a betegség enyhe eseteiben, erős cukorcsökkentőhatást fejtenek ki a szervezetben. Arra a megfigyelésre jutottam, hogy a cukorbaij keletkezésénél nagy szerepet játszó hasnyálmirigyek, a máj, vese, az összes emberi szervek és mirigyek közül legmagasabb kovasavtarta* lommal bírnak. Nagyon valószínű, hogy a cukorbetegséget ezen szervek kovasavtartalmának csökkenése idézi elő s ha ez így van, úgy megfelelő Ikova-í savtartalmu gyógyszerekkel módunkban, áll ezeknek a szervéknek a kovaaavtartaknát fokozni és a beteget gyógyítani. A debreceni kísérletek, amelyeket d-r. Barma László és Piroska Árpád debreceni orvosok végeztek, szép eredményt mutatnak. Dunaszerdahely megszavazta a magyar polgári iskola költségeit Dunaszerdahely, junius 28. (Saját tudósítónktól.) A dunaszierdahelyi magyarság már régóta küzd egy magyar középiskoláért. Nemcsak Dunas-zerdahely -maga, hanem a dunaszerdahelyi járás 72 községe is egyhangú határozattal kérvényezte ezt az iskolát. A tanügyi hatóságok hajlandóknak mutatkoztak egy csehszlovák -polgári iskola engedélyezésére, melynek magyar párhuzamos osztályai is lennének, de kikötésük az, hogy a város telket adjon, vállalja az épület fölépítésének költségeit és az iskola dologi kiadásainak viselését. Minthogy azonban a Slo- venská Liga már évek óta fenntart Duna- szerdahelyen egy csehszlovák polgári iskolát, a községi képviselőtestület nem tette magáévá a tanfelügyelőség ajánlatát. A képviselőtestület e napokban foglalkozott a magyar polgári iskola 'ügyével és a községi szövetkezett magyar pártok, nevezetesen az országos keresztényszocialista párt, a keresz>- tényszocialista haladó párt, a magyar nemzeti párt és a magyar nemzeti munkáspárt indítványt terjesztettek be a magyar polgári iskola életrehivása érdekében. Az indítvány, amelyet a párcsoport nevében dr. Szeiff Géza terjesztett elő a következőleg hangzott: „A képviselőtestület kimondja, hogy a magyar iskoláért minden áldozatra kész, s ezért magyar középiskola fölállítását kívánja. A menynyiben ez a közel jövőben kivihető nem volna, magyar polgári iskola létesítését határozza el oly föltétellel, hogy építkezésekbe nem bocsátkozik, azonban annak elhelyezéséről gondoskodik akként, hogy a magyar tannyelvű polgári iskola már lí>34 szeptember elsején megnyitható legyen.“ Az indítványt a képviselőtestület megszavazta s a határozatot a jelenlevő hallgatóság nagy lelkesedéssel fogadta. %
