Prágai Magyar Hirlap, 1934. június (13. évfolyam, 124-147 / 3455-3478. szám)

1934-06-29 / 147. (3478.) szám

2 1994 junius 29, pémttfc Horthy a diktatúráról és a háborúról Budapest, junius 28. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A Pester Lloyd mai száma érdekes beszélgetést közöl, amelyet a Chicago Daily News középeurópai leyezője folytatott Horthy Miklós kormányzó­val. Horthy az újságírónak az európai dik­tatúrákról szóló kérdésére kijelentette, hogy a magyaroknak nincsen szükségük ilyen autokratikus módszerre. A magyar parlamen­tarizmus, mondotta Horthy, az angol után a világ legrégibb parlamenterizmusa. A dikta­túrák oka az, hogy a parlamentarizmus sok országban .a korrupció áldozatául esett. A háború után a politikusok Európában sok­helyütt visszaéltek a szabadság-nyujtotta lehetőségekkel. A parlamentarizmus igy el­vesztette hitelét s ezért kerekedett felül a diktatúra. A leszerelésről és a háborúról Horthy Miklós kormányzó kijelentette, hogy Magyar- ország teljesen leszerelt ország, amelyet sen­ki sem támadhat meg, mert Magyarország sem lesz támadó fél. Hevessy Lászlót választotta meg elnökének a magyar nemzeti párt tornaijai körzete Rimaszombat, június 28. A magyar nemzeti párt tornaijai körzetének választmá­nya, mint jelentettük, nemrégiben nagysike­rű ülést tartott A választmányi ülés során ejtették meg a három évenként esedékes tisztujitást is- A körzet eddigi elnökének, Tomallyay Zoltánnak mandátuma lejárván, helyébe a körzet egyhangúlag Hevessy Lász­ló földbirtokost választotta meg, Tomallyay Zoltánnak értékes és lelkes munkájáért, ame­lyet többszöri körzeti elnökségének ideje alatt önzetlenül és fáradhatatlanul teljesített, a körzeti választmány jegyzőkönyvi köszöne­tét szavazott. — Budapest uj alpolgármestere: Szendy Károly. Budapesti szerkesztőségünk jeüietniti telefonion: Tegnap választotta meg Budapest székesfőváros törvényhatósága a főpolgármes­terré kinevezett Borvendég Ferenc heilyébe az uj aöpoigármestert Szeindy Károly eddigi fővárosi tanácsos személyében. He Haléra győzött az ir községi választásokon O’Duffy pártja hatalmasan megerősödött Dublin, junius 28. Az ir községi válasz­tások eredményéről még nem érkezett vég­leges jelentés, de az eddigi hírek azt mutat­ják, hogy de Valóra kormánypártja győzel­met aratett a választásokon. A kormány­hatalom ilyen körülmények között Írország községeiben az elnök kezében van. Csütörtök reggelig a kormánypárt és a vele kapcsolt munkáspárt hatvankét mandátummal veze­tett. Közvetlen utána következett O’Duffy ir fasiszta pártja, amely összesen ötvenkét man­dátumot kapott. A többi pártok sehol sem értek el tizenötnél több mandátumot, A kor­mánypárt jelöltjeit egyes helyeken hatalmas többséggel választották meg. A választás eredménye alapján de Valera abban a hely­zetben lesz, hogy az eljövendő három és fél év alatt egyáltalában ne Írjon ki uj parla­menti választásokat Megkezdődtek a felvételi vizsgák a pozsonyi magyar reálgimnáziumban 120 tanuló jelentkezett felvételre « Tallózás az év végi értesítőben Pozsony, junius 28. (Pozsonyi szerkesztősé­günktől.) Ma reggel nyüzsgő, eleven élet uralkodott a Védcölöip-uccában lévő állami magyar reálgimnázium épületében. Három­negyed 8 órakor a templomokban megtartot­ták az ünnepélyes Te-Deumot, ami után az intézet udvarán — újabb rendelet értelmé­ben — a növendékek tanáraik vezetése mel­lett eldefiliroztak az állami zászló előtt. Utána kiosztották az évvégi bizonyítványokat és az értesítőt, amelyek sok diáknak, szülő­nek örömöt, de soknak ürömöt okoztak... A gimnázium első osztályába a jövő iskolai évre 120 tanuló jelentkezett felvételre. A fel­vételi vizsgák már ma reggel 9 órakor meg is kezdődtek az intézet második emeletén. (Az első emeleten a német reálgimnázium növendékeinek felvételi vizsgái kezdődtek.) Volt nagy sürgés, forgás, izgalom. Kipirult arcú fiúcskák, leányok drukkoltak a folyosó­kon szülőik kíséretében (akik talán még job­ban. drukkoltak). A felvételi vizsgákat 29-én és 30-án folytatják. Az év végi értesítőben történt tallózás után megállapítottuk, hogy az 1933—34. iskolai évben 604 tanulója volt a pozsonyi magyar reálgimnáziumnak. A 604 tanulóból tiz volt a magántanuló. Leánynövendék 158 rendes és 2 magántanuló. A tanulók anyanyelvi elosz­lása szerint 598 magyar, 5 szlovák és 1 német anyanyelvű. Ezzel szemben a német reálgimnáziumban 150 magyar anyanyelvű tanuló volt! Kitüntetéssel vizsgázott 02 tanuló, megfe­lelt 420. Nem felelt meg 54. Javítóvizsgára utasítottak 60 tanulót. Az érettségi (vizsgálat eredménye ez volt: Vizsgálatra jelentkezett 43 fiú, 4 leány. Ezek közül betegség vagy más akadály miatt a szóbeli vizsgálattól visszalépett 8 fiú, 1 leány. Szóbelileg vizsgázott 35 fiú, 3 leány. Ezek közül kitüntetéssel érett 2 fiú, 1 leány: Bertha Géza, Bónitz Mátyás, Koch Gertrud. Egyszerűen érettek: Absenger Tibor, Aixin- ger István, Burián Béla, Farkas Mária, Fü- löpp Izabella, Rosenfeld Izrael (externista), Godány Lajos, Gottlieber Ferenc, Havas Ti­vadar, Kozma Ákos, Lederer Frigyes, Méry Sándor, Nagy Rezső, Okapecz László, Ozorák Mihály, Pénzes Benő, Poór Árpád, Popper László, Rédey Rezső, Roth Miklós, Schmertzing Hannibál, Sdhramm Ferenc, Sehwarz-Poszert Lajos, Sprinzl János, Síark Sándor, Szabó Béla, Szabó Imre, Szarnák Gusztáv, Szelényi Oszkár, Vasváry József, Csöllei István. Nosztrifikációs vizsgálaton megfelelt Jurecky Lajos. Javító vizsgálatra ütasittatott: egy tárgyból 2 fiú, két tárgyból 1 fiú. * A be iratások előreláthatólag 14 osztályt eredményeznek. I—IV-ik osztályig párhuza­mos osztályok lesznek (A, B), a VII. és VIII. osztályban csak egy osztály lesz. Lehetséges, hogy a III. osztályban három osztály (A, B és C) lesz. Az intézet krónikájában olvassuk, hogy Hermann Emánuel tanár, aki az intézet kez­detétől fogva a tanári karban működött, 47 éves korában elhunyt. Sajnálatos évközbeni személyi változások is előfordultak az intézet életében, amilye­nek a tanulók szempontjából nem kívánato­sak. Barlik Imre tanárt áthelyezték a cseh­szlovák reálgimnáziumba, Szilniczky Károlyt pedig a magyar tanítóképzőbe, míg dr. Szö­rényi Ferdinándot és Ráchel Rezsőt a ma­gyar tanítóképzőből helyezték át a magyar reálgimnáziumba. Huszonnégy tanárja van az ínibézetnelfci Ebből magyar nemzetiségűnek vallja magát tizenegy és pedig a következők: dr. Orbán Gábor, Fecske István, Marton István, dr.Mit-. terhauszer Ridhárd, dr. Jeszenszky István, Kemer Pál, Tóth Ferenc, dr. Mészáros György, Antalffy Vilmos, dr. Szörényi Fer- dimánd és Ráchel Rezső. Szlováknak vallják magukat ttzenkettem, és pedig: Janőoviö Fe­renc igazgató, Czebeczauer Ferenc, Bárdos Oszkár, dr. Hodál György hittanár, dr. Gal- vánek Bohdán, Mendreszóra Miklós, dr. Czven- gross Béla, Soják Rezső, ProschingeT János, SkotnicZky Géza, dr. Engelmann Mária, Petránké János és dr. Emericzy Aurél. A ta­nári karnak tehát csak a fele magyar. Módosítják a visszleszámitolási intézeti törvényt ! Prága, junius 28. A képviselőház mai ple- ■ náris ülésén osztották ki a Visszleszámitolási Intézetről szóló alig néhány hetes törvény novelláját. A módosítás lényege az, hogy a novella kibővíti a Visszleszámitoló Intézet emissziós tevékenységét. A javaslat megtár­gyalására a képviselőház plénuma a költség­vetési bizottságnak keddig adott határidőt.-----o----­Bu dapesten tartja ülését a nemzetközi Duna-bizottság Budapest, jiunius 2". (Budapesti szerkesztős égünk telefon jelentése.) A békeszerződés alapján alakított dunai állandó vízügyi műszaki bizottság most tartja 17. teljes ülésszakát Budapesten a Szent Gellért-szálló tanácstermében. A bizottság tárgyalja többek között az egyes álla­mok vizügyi és erdészeti jelentéseit, a nemzetközi árvíz- és csapadék jelző szolgálat működését és több fontos vizügyi és erdészeti kérdést. A bizottságnak a Népszövetség által kinevezett elnöke Rosetti Oarlo olasz meghatalmazott minisz­ter és az egyes államokat a következő delegátusok képviselik: Ausztriát Buckeisen meghatalmazott miniszter, Csehszlovákiát Müller meghatalmazott miniszter, Romániát Bella egyetemi tanár, Jugo­szláviát Mihajlovic követségi tanácsos, Magyar- ország részéről Sachsenfeldi Dietrich rendkivüli követ és meghatalmazott- miniszter vesz részt a tanácskozásokon. A bizottság üléseit tegnap nyi­tották meg, amely alkalommal a magyar kormány nevében Kállay Miklós földművelésügyi miniszter üdvözölte a bizottságot. C Rosszabbodtak Görögország terméskilátá­sai. Athéniból jelentik: Forró déli szelek követ­keztében Görögország terméskilátásai roez- szabbodtaik. Az idei gabonatermés mennyiségét az előző becslés 850.000 tonnás mennyiségével szemben csupán 750.000 tonnára teszik. A mérnöki osztály már egészen lángokban állott. Körötte száz és száz feketearcu ember. Részeg ordítással örvendezett az emésztő tűz láttán. A főmérnök a leány mellé hullt. — Borzalmas. Otti mozdulatlanul nézte. — Nem ... Gyönyörül... A főmérnök kifakadt. — Hát van még lelke gyönyörködni ekkora vandalizmusban? Amikor az emberi ész, az emberi tehetség és tudomány leggyönyörűbb alkotásait elemészti az emberi butaság és az állati ösztön? Aztán magához tért. önmegadással szem­lélte a változhatatlant. Feje lekókkadt és már le se nézett a gyárra, ahol a lángok tetőről- tetőre ugráltak át... — Már minden mindegy ... Csak úgy, magának mondotta. Nem törődött azzal, hogy hallja-e a leány. A pusztulás a leikéig megrendítette. Egyszerre igen elha­gyatottnak érezte magát. Otti közelebb csúszott hozzá. Mintha a gon­dolatait olvasta volna ki. Hozzáhajolt és már nem fázott. Szeme babonás igézettel meredt a gyárra és kéjesen élvezte a nérói jelenetet. iiiiniiiiiiiiiiiwiiiitü ' iBaisiwHiiiiiiinBiwini! j RÁCZPÁL REGÉNYE (20) A fékezhetetlen lángok borzalmasan garáz­dálkodtak a gyártelepen. Az egész környék egyetlen ordítástól reszketett, úgy hogy a fő­mérnök két tenyerét a fülére tapasztotta. Ekkor robbanás reszket tét te meg a völgyet. Otti felugrott és ráncigálni kezdte a magával is tehetetlen férfit. — Meneküljünk!... Minket keresnek ... A férfi feltápászkodott. Kezébe kapta revol­verét és még egyszer farkasszemet nézett a lángoló gyárral. Végtelen düh és gyűlölet gyülemlett fel benne. Megfordult. Pár lépést tett a leány után. Szótlan volt és szeretett volna visszafordulni, de a sejtelmesen sötét rengeteg őt is von­zotta, melynek tetején kopottan ragyogott a holdvilágban a hatalmas Oltár csonka szikla- csúcsa. Egyikük se beszélt. A völgyből fél-feltörő zajt elnyelte a rengeteg. Mentek kézenfogva, mint kiűzött két árva halandó, mint üldözött két összeesküvő, föl, föl a meredeken s mindketten összerezzentek, ha egy-egy bagoly elosapkodott mellettük, vagy egy-egy kígyó csörgette végig a száraz leveleket. A férfi már semmire se volt kiváncsi. 1 Mindegy volt, hová vonszolja a leány. — No még pár lépés — biztatta Otti a ! férfit. | Kicsiny fény csillant meg a meredeken. A j szénégető kunyhója volt. Otti belökte az ajtót. A szénégető felemelkedett a moháról és ki­vette szájából a szortyogó pipál.-— Kik ivagytok? — Mink vagyunk, öregapám, a gyárból. Az öreg gyanakodva nézte körül mécsese mellett a két vendéget. Belevilágított az ar­cukba. - ‘ — Ahá, az ur, meg a kisasszonyka. Tompa gúnnyal nevetni kezdett. — Eltévedtek a szerelmesek? — Nem tévedtünk el, hanem egyenesen ide jöttünk. — Nagyon jól tették, nagyon jól tették... Itt vau a másik szoba, tegnap csináltam bele friss ágyat... És kinyitotta a gyalulatlan deszkaajtót, me­lyen át friss havasi szénaillat áramlott ki a két fáradt emberpárra. Az öreg ember a mécsest az egyik lócára tette. — Na, itt van ... Jó éjszakát... Bezárta maga után az ajtót. A főmérnök fáradtan állt a kunyhó köze­pén. Árnyéka végignyult a mohás falon. Ottira bámult, aki már a kabátját is ledobta. — Otti! A leány ránézett. — Mondani akar (valamit? — Igen, valami köszönésfélét. — Miért? — Az életemért. Amit megmentett, Otti meglökte magát. 1 — Nem fontos, — Azután meg valami bocsánatkérés-félét. Azért, hogy a maga önfeláldozó, nemes csele­kedetét könnyelmű kalandnak néztem és ott a tisztáson, amig maga az életemért reme­gett, én magára rohantam és szeretni akar­tam. Otti nem felelt. — Élrzem, hogy otromba voltam és rövid­látó. Ahogy most tisztulni kezd a fejem és rendezni próbálom magamban az iménti szörnyű eseményeket, rájövök arra, hogy maga ebből az egész nagy pusztulásból csak egyet tartott fontosnak: kimenteni engemet. Kérdem: miért? Miért nem hagyott elpusz­tulni a rajzaimmal együtt? Otti hevesen vágott közbe: — Kérem, ne beszéljünk erről. A férfi azonban folytatta: — De igen, beszélnünk kell. Otti, mert én egy igen nagy vallomással tartozom ma­gának. Hozzálépett és megfogta a két kezét, — Be kell vallanom egy titkomat. Otti, én nekem ... menyasszonyom van:.. Messze innen, lent a városban ... Menyasszonyom, akit szeretek s akinek képe ott pusztult el az imént a mappa alatt, a lángokban... Nem voltam őszinte magához, Otti... Kalandot kerestem magánál és a legnagyobb megaláz­tatásomra önfeláldozó szivet találtam... Én ugy gondoltam, hogy ha nagy müvem sikerül és gazdag ember leszek, itthagyom e gyárat és odalent a városban családot alapítok .., S most, most nem tudom, mim van... Lehet, h°gy ige® szegény ember vagyok, de lehet, hogy egy értékes tapasztalattal gazdagabb, igen, gazdagabb... Ajkához emelte a leány kezét Folytetjuk r % II'-f1....... ................. 'P- ..............111 .... ..............................................................................................1

Next

/
Oldalképek
Tartalom