Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)

1934-05-06 / 104. (3435.) szám

1994 májas 6, vasárnap. <PM<3aA\AGtARHTOMr» Jtlarinetti a jövő „ töké várja a rádiótőt s nincs megelégedve „a rádió mai bátortalan irányaival" A futuristák vezére kiáltványban jelöli ki a rádió jövő szerepét A futuristák vedére, F. T. Marinetti, tradvalevóen az Olasz Királyi Akadémia tagja. Kijár tehát ne­ki nemcsak a „Kegyelmes Ur‘‘ ciímzóa, hanem az is, hogy — komolyan vegye a világ. Mégis, 'bizo­nyos, sok, sok ezer embernek le nem küzdhető mosolyra szalad szét a ajka, amikor Marinetti egy- egy reformtervvel lép a világ elé. ö volt az, aki már két évtizeddel ezelőtt, kiáltványban követel­te a velencei lagúnák betömését, mert nemcsak ma­láriát terjesztenek, hanem a régi romantika és „a gondolás-irodalom^ melegágyai is. De ő követelte a múzeumok és képtárak felgyujtását is, mert azok ..az elhiilyült múlt emlékeit őrzik, mint kegyeletes szent ereklyéket". A lagúnák ma is megvannak, ma is gondoládnak rajtuk a szerelmes párok. És megvannak a mnizou- mok és képtárak is, amelyeknek kincseit milliók és milliók csodálják nap.nap után, hogy a múlt emlékeim okuljanak Ó6 a miult halhatatlan meste­reinek remekműveiben gyönyörködjenek. Mindez azonban ma már nem bántja Marinetti t,: most újabb kiáltvánnyal fordul a világhoz. Most, a rádió megreformálását követeli. Elismeri, hegy a világ legnagyobb találmánya a, rádió, de nincs megelégedve mai működési terével. Újabb felada­tokat és célokat tűz ki a rádió számára. Ez a Marinett'i-kiáltvány nemcsak azért, érde­kelheti az egés-z világot, mert ma már a rádió iga­zán millióik és milliók szórakoztatója és tanító­mestere, de ment ez a rádió-kiáltvány egyike Ma- riméttá — és a futurizmus — legmulatságosabb al­kotásainak. Tele van Marinetti tagadhatatlan zse­niális ötletességével, sziporkázó szellemességével, sok (igazsággal is, de még több fantasztikus túl­zással. Ám mindenesetre, szórakoztató olvasmány, bá,r zűrzavaros, kusza, egyszerre mindent kifejez­ni akaró, rohanó, dinamikus, szinte robbanó stílusa nem mindenben fordítható le magyanra^Azzal kez­di, hogy a művészetben mi mindent foaradafaias!- tott már a futurizmue, amely a mai kor — és a mai technika — kifejező leibe. Adtán igy folytat­ja: — Most, hogy a televtMó már ötvenezer pontra bontott képet tűd vetíteni a mozivászonra As bizo­nyosan elkövetkezik az illatok és izek dróttalan továbbítása és vetítése te, mi, fultiuiristák a rádió olyan tökéleteeitéeét követeljük, amely megwcáz- szorozza az alkotóerőt, amely lerombolja a régi nosztalgiát a távolságokkal szemben és felszaba­dítja a mondatot és a szavakat, mint a lefAermé- szetesebb kifejezési módot A rádió ma még: a) realisztikus; b) jelenetekbe van keretezve, színpadra, van be­zárva; c) még mindig elbutitja a rádiót a zene, amely ahelyett, hogy eredetiségben és változatosságban fejlődjék, néger émelygőségben, vagy érzelgős egy­hangúságban posványodik el. d) Túlságosan félénken utánozza az avanguar- dista-irók és futurista színpadi szerzők és a fel­szabadított mondatok úttörőinek művészetét.. Majd igy folytatja Marinetti: — A newyorki rádió-város vezetője, Goldsmith Alfréd ezt mondta: „Marinetti megálmodta és ki­találta a szintétíkus színpadot. A rádió pedig vil­lamos színpaddal ajándékozza meg a világot, E két színpadnak, ha felfogásban különbözők is, va-n egy közös találkozó pontjuk, amennyiben előadásaiknál nélkülözhetetlen a hallgatóság mun. kája. is. A szlntétikuiS színpad a nézőközönség in­telligenciájának megerőltetését kívánja, a. villa­mos színpad pedig a fantázia megerőltetését köve­teli először is az Író, aztán a színész és végül a hallgatóság részéről Aztán kifogásolja Marinetti, hogy a rádió-szin- 'darabok szerzői még mindig a realizmus hatása ala-tt állanak, holott — jelenti ki — ez rövidesen már csak a múlt emléke lesz. És hogy ez valóban igy is legyen, a rádiónak szem előtt kell tartani, hogy: A rádiónak nem szabad: 1. Színháznak lennie, mert a rádió megölte a színházat, amelyet a hangosmozi amúgy ás már halálra ítélt. 2. Nem szabad mozinak lennie, mert a mozi ás már agonizál. A mozi haldoklásának okait is felsorolja Mari­netti: a) Egyrészt, mert a mozidarabok témái avasan szentimentálisak, b) másrészt realizmusuk miatt, amellyel szimul­tán, alapvető összetételeiket is bevonják, c) temérdek technikai komplikációk, miatt, d) a közhelyekkel való végzetes ellapositásaik miatt, e) a vetítés színtelen és fénytelen volta miatt, mert ebben, a rádió-televizióval szemben, össze. basonl ithatatlanul alacsony abbrendü a mozi. A rádiónak nem szabad (és itt folytatja Mari­netti tilalmainak sorozatát), hogy az emberiség rövidlátó lett A könyv mindég valami nehéz, le­nyűgöző, megmerevedett, megkövesedett fogalom kifejezése. („Gsak a felszabadított szavak nagy, j/yrw*járnak, amelyet az emberiség szeme elé kell t4rad“.) t A rádió jövő szerepét Is kijelöli Marinetti, ami­kor ézt írja:, El kell, hogy törölje a rádió: 1. A teret, vagyis a színpadot,, amire a színház­nak még szüksége van, beleértve a futurista srin- létikus színházat is (a cselekmény miatt, amelynek határozott, megjelölt és állandó színen kell történ­nie), de a mozit is el kell, hogy törölje a rádió, (habár itt a cselekmény gyorsan változó és válto­zatos színen történhet, szimultán módon, de min­dég realisztikusan), ’ 2. az időt, 3. a cselekmény egységét, 4. a színpadi szereplőket, 5. a közönséget, amely alatt, azt a tömeget kell érteni, amely magát itélőbirónak nevezi M, és amely alaptermészeténél ,fogva ellenséges és szer­vilis, mindég gyűlöli az újat és mindég maradi. Marinetti kiáltványában kijelöli az utat, ame­lyet a rádió újítóinak követniük kell, hogy a jövő­ben tökéletes lehessen a rádió. Tehát a rádiónak: 1. Fel kell szabadítania, magát a régi irodalmi és művészeti hagyományok alól. A rádió bármine­mű bekapcsolása a hagyotnányokba, — groteszk dolog. 2. Uj művészetet, kell megteremtenie, amely ott­kezdődik, ahol megszűnik a színpad, a. mozi és az elbeszélés. . ^ 3. Ki kell tágítania a tért: a színpad, amely ezen­túl láthatatlan és bekeretezhetetlen, határtalan és kozmáikus legyen. 4. A rádiónak be kell kapcsolnia, ki kell szé,le- eitonie és át kell alakitánia az élő lényekből, ép­A DÓM csipkés körvonala JőUamert fflwitiráoMfcra ei^ékeztet: Tlearta írnom gótikája: a lélék fel­felé ívelése. Zeneileg határozottan maliban, de öblös, mély mollban festeném meg. Korszakok harca, egyéni és tömegszenvedé- sek emlékei belekoppannak pompás testébe- Mindent felszív és szive kapuját tárja ki, hogy bent egy kis zugiban megbújhasson, feloldód­jon az egy, vagy sok kis embersziv. A reggeli nap — még lusta és álmos, még tavaszelője napifény — keresztülszökik a csip­kés koronáin és pajzánan belekacsint egy or­dáié sorsjegyárus éhes gyomrába, Emberek keringenek köröskörül. Életrekél a minden­napos harc a létért. S a dóm tágranyitja nagy .ablakszemét, amelyben olt. színesedik az é és új Testamen­tum minden öröme, tragikuma, nagyszerű­sége. A harang mélységes zengésű szava áhátatos csendre int, de a dómon belül mégis felcsen­dül az embertömeg ajkán a hangos, alázatos Te Deum. BIFFI Szájon görgethető, becézésnek illő név. Romlatlan kedélyű és gyomra emberek oázisa. Két kategóriás: estélyi ruha, pol­gári mez. Éttermek étterme. Egyik oldalon spleenes előkelőség. Külön tea Ari ap, Sas- szemü lordpinoérek sorfala várja, hogy me­lyikre hibáz rá az ember. ; A tea-márkák dzsungellé nőnek,, egyre jobbam eltévet köz­tük az ember, mig végül is egy oroszlán- vadász merészségével megcéloz egyet a sok közül. .. Kerekes asztalkán ezer komplikált süte­mény. Evőeszközök arzenálja. Legalább hat pincér olvassa ki .kezelési, műveletünkből jel­lemünket, , kasztunkat, zsebünket. A legfölé­nyesebb biztonságú evőeszköz-zsonglőr is za­varba jön szigorúságuktól s szolgálatkészsé­güktől. Egyenesen íbántó, perverz vonásuk ez a segiteniakarás. Megaláz, megköt, picikévé tesz- “ : " ' Valahol a magasban zene. Egy-fcét újság. Olvasni azonban nem előkelő. Itt csak unat­kozni lehet. Mintám ez fényesen sikerült s a ruhatárban két, ember is segitétt felvenni a kabátomat, méltóságteljesen távózom. Este a polgári részt, illik megtapasztalni- Krémszínű, rákmintás abrósz. A buffet tisztái pemuigy, mint az élő és máir halott «©ellemekből ki- árad ó hullámokat, és a szavaik nélküli hangzava­rokat, melyek a lelki állapotok, a hangulatok drá­mái. 5. A rádiónak be kell kapcsolnia, ki kell széle­sítenie és át kell alakítania a.z anyagból kááradó rezgéseket. Amint ma az erdő és a tenger énekét és muzsikáját hallgatjuk, a jövőben magukkal ra­gadnak majd egy gyémánt, vagy egy virágszál rezgései. 6. A rádiónak tisztára a radiófónikus érzékelte­tések ögzközévé kél! válnia. 7. Olyan művészetté kell válnia, amely nem is­meri az időt, sem a teret, sem a tegnapot, sem a holnapot. Ki kell használnia azt. a lehetőségét, hogy ugyanabban az időiben foghatja, a különböző csülágáS'Zati órákban működő leadóállomások hul­lámait és azokat egybehívaszfba.tja, Bs ki kell használnia azt. az előnyét is, hogy szamára nincs időbeosztás, óraézámitás, nappal vagy éjszaka, mert semmi köze a napsugarakhoz, A'múlt' hangjainak és fényéinek ateriAojóniikus lámpáikká.] való elfo­gása és megerősítése, kapcsólása és kiszélesítése, meg fogja ölni a-z idő fogalmák 8. A, rádió szerepe a jövőben a/z lesz, hogy az .ugyanabban az időben történő rengeteg és véghe- hetetlen cselekményt szimultán mó<doii összekap­csolja. 9. A rádió egyetemes és kozmikus emberi mű­vészet lesz, a hang révén: lárma, hang, csönd igazi szellemi lélektanában. 10. A rádió' minden zaj jellegzetes élet-tűikre lesz. és-végtelén változata a. való és élvónt, meg­történt és megálmodott dolgoknak, a lárma had­„szem-szájnak ingere", stílus. Italok soka­sága, meg scampik, osztrigák egy matróz kosarában. Gyümölcsök, eőt ^ész gyüanölce- hegyefc fantasztikus kiáJMtása, Csillogó, folyé­kony aszpikfátvóllal bevont ótebejtélyek. A pincérhad egy fokkal előkelőtlenebb s ke­délyesebb. Teljes passzivitásra Ítélten nézi az ember: mint teszik tányérjára a névtelen gyönyörűségeket. Jókedvűen kiragadják ke­zünkből a. már megmarkolt narancsot’. Hosz- szu, hegyes tőrrel nekiesnek és .gyümölcs- salátaként szervírozzák. Mindez: prestissimo. Az iram gyorsasági fokmérőjét, a számla is élénken igazolja- Nem baj: holnaptól kezdve spórolás. De aki Biffihez egyszer bepottyan, annak az ilyen holnap csak hol­nap marad, egészen az elutazásig. SCAL A , Hosszas fáradozás után sikerült még . je­gyet szereznem. A fáradozás abból állott. hogy7 a legolcsóbb karzati jegyek is mind .foglaltak .voltak g a pénztáros idegei, sőt tartalék-idegei is felőrlődtek, amíg sikerült megszabadulnia tőlem. Egész olasz tudomá­nyomat összeszedve sikerült, végül tizenkét lírás jegyet szereznem. Persze, a párezer Uras páholyjegyek mellett, ez igazán „ba~ gátol le'), Rimmki-Korzakoff operáját adta először Milánóban egy orosz operaegyüttes. A szigorú arcú portás tömpe orrom és ke­rék képémrőj ítélve, első pillanatban . az orosz társulathoz tartozónak nézett; sajnos, rövid beszélgetés után rájött, tévedésére. s észrevehetően elhanyagolt. Az én tizenkét 1 irás helyemről az elegáns toalettek és fehér pLasztronok színes han­gyákként hatották. Tagadhatatlanul a hely­zet. magaslatán voltam. Följebb emelkedni már csak legfeljebb lélekben lehetett. ügy hemzsegett a közönség, hogy szinte félteni kezdtem a Scala teherbirását. Kezdődött, az előadás. Olasz keretben orosz levegő. Rimszki-Korzakoff: „Láthatat­lan KiteSe várósa“. Négy felvonás!, hat kép- Tatár-invázió a Teremtés 6751-ik évében. Rimszki-Korzákoffnak sikerült ebben a mü­vében a zenekart és a színpadot hiánytalan egységgé alakítani. Népies képei, vagy az er­dei hangulat zenei aláfestései csodálatosuk. Van .egy jelenete, amelyben a medvetáncol­tató bíztatására Mióhailuska., az „anímale stu­MILÁNÓ 17 .. serege révén, 111. A rádió a zaj ée a távolságok örök harctere lesz, vagyis: térbeli dráma, amelyhez hozzájárul a mula-ndó idő drámája. 12. A rádió leez a szó, a mondat, felszabadítója. A szó, a beszéd, min t, az arc-mimika és a kéz ges z­tusának segítőtársa fejlődött ki azzá., ami. Most azonban, hogy a rádióban eltűnik a. mimika és a gesztus, a • hangnak vissza kell kapnia teljes ha­talmát, tehát fél kell szabadulnia-, önálló egésszé kell válnia, lényeggé kell nemeeülnie. A felsza­badított szó a gép esztétika, gyermeke lesz, amely magába kell hogy foglalja a hangok és ritmusok egész zenekarát, (reális, vagy képzelt, zenekart) és csak igy lehet a szó színes és plasztikus mindannak villámszerű kifejezésében, amit nem látunk. 13. A rádió szerepe lesz a szavak elszigetelése: igék ismétlése a végtelenségig. 14. A rádió kell, hogy zenét szolgáltasson gasz­tronómiai műveleteikhez, szerelmi jelenetekhez, testgyakorláshoz, stb. 15. A rádió fel kell, hogy használja a. zajt, hango­kat., akkordokat, zenei és lármái és csönd harmó­niákat, hogy mindezeknek a, fokozataival, cres- cendóival és elhalkulásaival — amelyek különös ecsetekké válnak a rádió éjszakájának ki&ziue- zé&ére és körülhatárolására. — a. mértani ábrák­ban gazdag háttérre csúcsokat, kúpokat, szögle­teket, síkokat és kötsz eleteket varázsoljanak. * Főbb pontjaiban ezeket mondja Marinetti a rá­dió-kiáltványban, amelyben a rádió megretformá- lásáí. követeli.. Mint. olvasmány, tagadhatatlanul mulatságos ez . a futurista. írás. De 'szerencse, hogy a világ nem Marinetti re bíz­ta, — és bízza! —: a rádió megreformálását, mért akkor, Maninéthi ■ nagyszerű ötletei ellenére is, bi­zonyos, hogy az egész világon alaposan megcsap- pana a, rádióhallgatók s-zárna,.. , Meri hiába, az emberiség nagy része még a futurista irodalommal sem. tudott megbarátkozni, és mégkevésbbé lenne 'hajlandó elfogaidni a. futurista, rádió futurista mű­vészetét, amely „a zajt, hangokat., akkordokat, zened és lármái és csönd harmóniáikat, mint küldj nős ecseteket akarja felhasználni, hogy avval kö­rülhatárolja. a rádió éjszakáját és annak geomet­riái ábrákban gazdag firmamentumára, csúcsokat, kúpokat. Szögieteket., síkokat és kömzeletéket fessen oda“. (a. g.) pddoM táncai és utámos. Megkapó, kedves Ötlet. Aa együttes erői talán nem ütik meg ezás* százalékosan a Scala mértékét, de a kórus hatalmas, pompás. Pianisszimói még a doni kozákok sejtelmes halkságát is felülmúlják. Az opera mindenkit visz, ragad magával. Felolvaszt minden más zavaró gondolatot En is csak a felvonás végén veszem észre, hogy az állóhelyesek egyik elmerült tagja á hátamon könyököl. Másnapra Trovatore, Lauri Volpival, dél­utáni előadásban. Már csak állóhelyre kapok jegyet. De mindegy. Barátságos lábralépések közölt, eljutok egy munkás hónaljáig, — hiába, kistermetű ma­gyar asszony nem mérkőzihetik a hatalmas olasz férfiak termetével. De meg kell adni, hogy ez a testvérem zenei élvezetben órák hosszat képes hitleri pózban tartani a karját, hogy lehetővé tegyen egy kis kilátást az én részemre is. Az már alig zavar, hogy közben az orrom alá szellőztet. Közben, hála olasz tudásomnak, nagy­szerűen értem a körülöttem álló egyszerű emberek zenei vitáit.- Muzikális kulturáltsá­guk, minden árnyalat iránt érzékeny fülük minden zenekritikussal f élvekéin é a ver­senyt- Teljes, hamisítatlan olasz hangulat, A közönség együtt „dolgozik-4 a színpaddal s csak nagy7 megerőltetéssel tudja magát visszatartani az együtténekléstől. Lauri Völpi és társai: Jva Pacetti, Ebé Stigmám, Danisé és Baronti remekelnek. Pompás együttes! A szcenikai megoldások is kápráztatok. De azért vannak pro és kontra véleményék. Néhány száj furcsa dol­gokat suttog. Egyik lábain egy idegen bagariacipőn nyugszik' (milyen jó, hogy nem fordítva he­lyezkedtünk el), félkarom egy kereskedő­segéd-féle ifjúra támaszkodik. A levegő hagymaszag és, borbélyillat keveréke. A de­rekam majd leszakad, — a sapkám a tarkó­mon, — de mindezzel a .sok prózai kifogással most nem szabad törődni. Teljesen átkapcso- lódom­Hatalmas tapsorkán jelzi, hogy vége van. ..Bravó Volpi!“ -- kiáltják. (S „bravó ón“ — gondolom magamban, amiért ennek a.z előadásnak fizikai teljesitmé- nyét. ilyen hősiesen megoldottam.) CIMITERO MONUMENTALE pompás, nyitott, loggiás bejárat. Elfogadva, a halál birodalmát köszöntő áhítattal nézem az emberi kéz remekműveit. S zeb'bné 1-szebb szellemes szimbólumai a szeretet, a hála és az emlékezésnek. De va­lahogy . . , némelyiknek kicsit, pénzszaga

Next

/
Oldalképek
Tartalom