Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)

1934-05-06 / 104. (3435.) szám

1994 májas 6, vasárnap.

<PM<3aA\AGtARHTOMr»

Jtlarinetti a jövő „ töké várja a rádiótőt s nincs megelégedve „a rádió mai bátortalan irányaival"

A futuristák vezére kiáltványban jelöli ki a rádió jövő szerepét

A futuristák vedére, F. T. Marinetti, tradvalevóen az Olasz Királyi Akadémia tagja. Kijár tehát neki nemcsak a „Kegyelmes Ur‘‘ ciímzóa, hanem az is, hogy — komolyan vegye a világ. Mégis, 'bizonyos, sok, sok ezer embernek le nem küzdhető mosolyra szalad szét a ajka, amikor Marinetti egy- egy reformtervvel lép a világ elé. ö volt az, aki már két évtizeddel ezelőtt, kiáltványban követelte a velencei lagúnák betömését, mert nemcsak maláriát terjesztenek, hanem a régi romantika és „a gondolás-irodalom^ melegágyai is. De ő követelte a múzeumok és képtárak felgyujtását is, mert azok ..az elhiilyült múlt emlékeit őrzik, mint kegyeletes szent ereklyéket".

A lagúnák ma is megvannak, ma is gondoládnak rajtuk a szerelmes párok. És megvannak a mnizou- mok és képtárak is, amelyeknek kincseit milliók és milliók csodálják nap.nap után, hogy a múlt emlékeim okuljanak Ó6 a miult halhatatlan mestereinek remekműveiben gyönyörködjenek.

Mindez azonban ma már nem bántja Marinetti t,: most újabb kiáltvánnyal fordul a világhoz. Most, a rádió megreformálását követeli. Elismeri, hegy a világ legnagyobb találmánya a, rádió, de nincs megelégedve mai működési terével. Újabb feladatokat és célokat tűz ki a rádió számára.

Ez a Marinett'i-kiáltvány nemcsak azért, érdekelheti az egés-z világot, mert ma már a rádió igazán millióik és milliók szórakoztatója és tanítómestere, de ment ez a rádió-kiáltvány egyike Ma- riméttá — és a futurizmus — legmulatságosabb alkotásainak. Tele van Marinetti tagadhatatlan zseniális ötletességével, sziporkázó szellemességével, sok (igazsággal is, de még több fantasztikus túlzással. Ám mindenesetre, szórakoztató olvasmány, bá,r zűrzavaros, kusza, egyszerre mindent kifejezni akaró, rohanó, dinamikus, szinte robbanó stílusa nem mindenben fordítható le magyanra^Azzal kezdi, hogy a művészetben mi mindent foaradafaias!- tott már a futurizmue, amely a mai kor — és a mai technika — kifejező leibe. Adtán igy folytatja:

— Most, hogy a televtMó már ötvenezer pontra bontott képet tűd vetíteni a mozivászonra As bizonyosan elkövetkezik az illatok és izek dróttalan továbbítása és vetítése te, mi, fultiuiristák a rádió olyan tökéleteeitéeét követeljük, amely megwcáz- szorozza az alkotóerőt, amely lerombolja a régi nosztalgiát a távolságokkal szemben és felszabadítja a mondatot és a szavakat, mint a lefAermé- szetesebb kifejezési módot

A rádió ma még:

a) realisztikus;

b) jelenetekbe van keretezve, színpadra, van bezárva;

c) még mindig elbutitja a rádiót a zene, amely ahelyett, hogy eredetiségben és változatosságban

fejlődjék, néger émelygőségben, vagy érzelgős egyhangúságban posványodik el.

d) Túlságosan félénken utánozza az avanguar- dista-irók és futurista színpadi szerzők és a felszabadított mondatok úttörőinek művészetét..

Majd igy folytatja Marinetti:

— A newyorki rádió-város vezetője, Goldsmith Alfréd ezt mondta: „Marinetti megálmodta és kitalálta a szintétíkus színpadot. A rádió pedig villamos színpaddal ajándékozza meg a világot, E két színpadnak, ha felfogásban különbözők is, va-n egy közös találkozó pontjuk, amennyiben előadásaiknál nélkülözhetetlen a hallgatóság mun. kája. is. A szlntétikuiS színpad a nézőközönség intelligenciájának megerőltetését kívánja, a. villamos színpad pedig a fantázia megerőltetését követeli először is az Író, aztán a színész és végül a hallgatóság részéről

Aztán kifogásolja Marinetti, hogy a rádió-szin- 'darabok szerzői még mindig a realizmus hatása ala-tt állanak, holott — jelenti ki — ez rövidesen már csak a múlt emléke lesz. És hogy ez valóban igy is legyen, a rádiónak szem előtt kell tartani, hogy:

A rádiónak nem szabad:

1. Színháznak lennie, mert a rádió megölte a színházat, amelyet a hangosmozi amúgy ás már halálra ítélt.

2. Nem szabad mozinak lennie, mert a mozi ás már agonizál.

A mozi haldoklásának okait is felsorolja Marinetti:

a) Egyrészt, mert a mozidarabok témái avasan szentimentálisak,

b) másrészt realizmusuk miatt, amellyel szimultán, alapvető összetételeiket is bevonják,

c) temérdek technikai komplikációk, miatt,

d) a közhelyekkel való végzetes ellapositásaik miatt,

e) a vetítés színtelen és fénytelen volta miatt, mert ebben, a rádió-televizióval szemben, össze. basonl ithatatlanul alacsony abbrendü a mozi.

A rádiónak nem szabad (és itt folytatja Marinetti tilalmainak sorozatát), hogy az emberiség rövidlátó lett A könyv mindég valami nehéz, lenyűgöző, megmerevedett, megkövesedett fogalom kifejezése. („Gsak a felszabadított szavak nagy, j/yrw*járnak, amelyet az emberiség szeme elé kell

t4rad“.) t

A rádió jövő szerepét Is kijelöli Marinetti, amikor ézt írja:,

El kell, hogy törölje a rádió:

1. A teret, vagyis a színpadot,, amire a színháznak még szüksége van, beleértve a futurista srin- létikus színházat is (a cselekmény miatt, amelynek határozott, megjelölt és állandó színen kell történnie), de a mozit is el kell, hogy törölje a rádió, (habár itt a cselekmény gyorsan változó és változatos színen történhet, szimultán módon, de mindég realisztikusan),

’ 2. az időt,

3. a cselekmény egységét,

4. a színpadi szereplőket,

5. a közönséget, amely alatt, azt a tömeget kell érteni, amely magát itélőbirónak nevezi M, és amely alaptermészeténél ,fogva ellenséges és szervilis, mindég gyűlöli az újat és mindég maradi.

Marinetti kiáltványában kijelöli az utat, amelyet a rádió újítóinak követniük kell, hogy a jövőben tökéletes lehessen a rádió. Tehát a rádiónak:

1. Fel kell szabadítania, magát a régi irodalmi és művészeti hagyományok alól. A rádió bárminemű bekapcsolása a hagyotnányokba, — groteszk dolog.

2. Uj művészetet, kell megteremtenie, amely ottkezdődik, ahol megszűnik a színpad, a. mozi és az elbeszélés. . ^

3. Ki kell tágítania a tért: a színpad, amely ezentúl láthatatlan és bekeretezhetetlen, határtalan és kozmáikus legyen.

4. A rádiónak be kell kapcsolnia, ki kell szé,le- eitonie és át kell alakitánia az élő lényekből, épA DÓM

csipkés körvonala JőUamert fflwitiráoMfcra ei^ékeztet: Tlearta írnom gótikája: a lélék felfelé ívelése. Zeneileg határozottan maliban, de öblös, mély mollban festeném meg.

Korszakok harca, egyéni és tömegszenvedé- sek emlékei belekoppannak pompás testébe- Mindent felszív és szive kapuját tárja ki, hogy bent egy kis zugiban megbújhasson, feloldódjon az egy, vagy sok kis embersziv.

A reggeli nap — még lusta és álmos, még tavaszelője napifény — keresztülszökik a csipkés koronáin és pajzánan belekacsint egy ordáié sorsjegyárus éhes gyomrába, Emberek keringenek köröskörül. Életrekél a mindennapos harc a létért.

S a dóm tágranyitja nagy .ablakszemét, amelyben olt. színesedik az é és új Testamentum minden öröme, tragikuma, nagyszerűsége.

A harang mélységes zengésű szava áhátatos csendre int, de a dómon belül mégis felcsendül az embertömeg ajkán a hangos, alázatos Te Deum.

BIFFI

Szájon görgethető, becézésnek illő név. Romlatlan kedélyű és gyomra emberek oázisa. Két kategóriás: estélyi ruha, polgári mez. Éttermek étterme. Egyik oldalon spleenes előkelőség. Külön tea Ari ap, Sas- szemü lordpinoérek sorfala várja, hogy melyikre hibáz rá az ember. ; A tea-márkák dzsungellé nőnek,, egyre jobbam eltévet köztük az ember, mig végül is egy oroszlán- vadász merészségével megcéloz egyet a sok közül. ..

Kerekes asztalkán ezer komplikált sütemény. Evőeszközök arzenálja. Legalább hat pincér olvassa ki .kezelési, műveletünkből jellemünket, , kasztunkat, zsebünket. A legfölényesebb biztonságú evőeszköz-zsonglőr is zavarba jön szigorúságuktól s szolgálatkészségüktől. Egyenesen íbántó, perverz vonásuk ez a segiteniakarás. Megaláz, megköt, picikévé tesz- “ : " '

Valahol a magasban zene. Egy-fcét újság. Olvasni azonban nem előkelő. Itt csak unatkozni lehet. Mintám ez fényesen sikerült s a ruhatárban két, ember is segitétt felvenni a kabátomat, méltóságteljesen távózom.

Este a polgári részt, illik megtapasztalni- Krémszínű, rákmintás abrósz. A buffet tisztái

pemuigy, mint az élő és máir halott «©ellemekből ki- árad ó hullámokat, és a szavaik nélküli hangzavarokat, melyek a lelki állapotok, a hangulatok drámái.

5. A rádiónak be kell kapcsolnia, ki kell szélesítenie és át kell alakítania a.z anyagból kááradó rezgéseket. Amint ma az erdő és a tenger énekét és muzsikáját hallgatjuk, a jövőben magukkal ragadnak majd egy gyémánt, vagy egy virágszál rezgései.

6. A rádiónak tisztára a radiófónikus érzékeltetések ögzközévé kél! válnia.

7. Olyan művészetté kell válnia, amely nem ismeri az időt, sem a teret, sem a tegnapot, sem a holnapot. Ki kell használnia azt. a lehetőségét, hogy ugyanabban az időiben foghatja, a különböző csülágáS'Zati órákban működő leadóállomások hullámait és azokat egybehívaszfba.tja, Bs ki kell használnia azt. az előnyét is, hogy szamára nincs időbeosztás, óraézámitás, nappal vagy éjszaka, mert semmi köze a napsugarakhoz, A'múlt' hangjainak és fényéinek ateriAojóniikus lámpáikká.] való elfogása és megerősítése, kapcsólása és kiszélesítése, meg fogja ölni a-z idő fogalmák

8. A, rádió szerepe a jövőben a/z lesz, hogy az .ugyanabban az időben történő rengeteg és véghe- hetetlen cselekményt szimultán mó<doii összekapcsolja.

9. A rádió egyetemes és kozmikus emberi művészet lesz, a hang révén: lárma, hang, csönd igazi szellemi lélektanában.

10. A rádió' minden zaj jellegzetes élet-tűikre lesz. és-végtelén változata a. való és élvónt, megtörtént és megálmodott dolgoknak, a lárma had„szem-szájnak ingere", stílus. Italok sokasága, meg scampik, osztrigák egy matróz kosarában. Gyümölcsök, eőt ^ész gyüanölce- hegyefc fantasztikus kiáJMtása, Csillogó, folyékony aszpikfátvóllal bevont ótebejtélyek.

A pincérhad egy fokkal előkelőtlenebb s kedélyesebb. Teljes passzivitásra Ítélten nézi az ember: mint teszik tányérjára a névtelen

gyönyörűségeket. Jókedvűen kiragadják kezünkből a. már megmarkolt narancsot’. Hosz- szu, hegyes tőrrel nekiesnek és .gyümölcs- salátaként szervírozzák.

Mindez: prestissimo.

Az iram gyorsasági fokmérőjét, a számla is élénken igazolja- Nem baj: holnaptól

kezdve spórolás. De aki Biffihez egyszer bepottyan, annak az ilyen holnap csak holnap marad, egészen az elutazásig.

SCAL A

, Hosszas fáradozás után sikerült még . jegyet szereznem. A fáradozás abból állott. hogy7 a legolcsóbb karzati jegyek is mind .foglaltak .voltak g a pénztáros idegei, sőt tartalék-idegei is felőrlődtek, amíg sikerült megszabadulnia tőlem. Egész olasz tudományomat összeszedve sikerült, végül tizenkét lírás jegyet szereznem. Persze, a párezer Uras páholyjegyek mellett, ez igazán „ba~ gátol le'),

Rimmki-Korzakoff operáját adta először Milánóban egy orosz operaegyüttes.

A szigorú arcú portás tömpe orrom és kerék képémrőj ítélve, első pillanatban . az orosz társulathoz tartozónak nézett; sajnos, rövid beszélgetés után rájött, tévedésére. s észrevehetően elhanyagolt.

Az én tizenkét 1 irás helyemről az elegáns toalettek és fehér pLasztronok színes hangyákként hatották. Tagadhatatlanul a helyzet. magaslatán voltam. Följebb emelkedni már csak legfeljebb lélekben lehetett.

ügy hemzsegett a közönség, hogy szinte félteni kezdtem a Scala teherbirását.

Kezdődött, az előadás. Olasz keretben orosz levegő. Rimszki-Korzakoff: „Láthatatlan KiteSe várósa“. Négy felvonás!, hat kép- Tatár-invázió a Teremtés 6751-ik évében. Rimszki-Korzákoffnak sikerült ebben a müvében a zenekart és a színpadot hiánytalan egységgé alakítani. Népies képei, vagy az erdei hangulat zenei aláfestései csodálatosuk. Van .egy jelenete, amelyben a medvetáncoltató bíztatására Mióhailuska., az „anímale stuMILÁNÓ

17 ..

serege révén,

111. A rádió a zaj ée a távolságok örök harctere lesz, vagyis: térbeli dráma, amelyhez hozzájárul a mula-ndó idő drámája.

12. A rádió leez a szó, a mondat, felszabadítója. A szó, a beszéd, min t, az arc-mimika és a kéz ges ztusának segítőtársa fejlődött ki azzá., ami. Most azonban, hogy a rádióban eltűnik a. mimika és a gesztus, a • hangnak vissza kell kapnia teljes hatalmát, tehát fél kell szabadulnia-, önálló egésszé kell válnia, lényeggé kell nemeeülnie. A felszabadított szó a gép esztétika, gyermeke lesz, amely magába kell hogy foglalja a hangok és ritmusok egész zenekarát, (reális, vagy képzelt, zenekart) és csak igy lehet a szó színes és plasztikus mindannak villámszerű kifejezésében, amit nem látunk.

13. A rádió szerepe lesz a szavak elszigetelése: igék ismétlése a végtelenségig.

14. A rádió kell, hogy zenét szolgáltasson gasztronómiai műveleteikhez, szerelmi jelenetekhez, testgyakorláshoz, stb.

15. A rádió fel kell, hogy használja a. zajt, hangokat., akkordokat, zenei és lármái és csönd harmóniákat, hogy mindezeknek a, fokozataival, cres- cendóival és elhalkulásaival — amelyek különös ecsetekké válnak a rádió éjszakájának ki&ziue- zé&ére és körülhatárolására. — a. mértani ábrákban gazdag háttérre csúcsokat, kúpokat, szögleteket, síkokat és kötsz eleteket varázsoljanak.

*

Főbb pontjaiban ezeket mondja Marinetti a rádió-kiáltványban, amelyben a rádió megretformá- lásáí. követeli.. Mint. olvasmány, tagadhatatlanul mulatságos ez . a futurista. írás.

De 'szerencse, hogy a világ nem Marinetti re bízta, — és bízza! —: a rádió megreformálását, mért akkor, Maninéthi ■ nagyszerű ötletei ellenére is, bizonyos, hogy az egész világon alaposan megcsap- pana a, rádióhallgatók s-zárna,.. , Meri hiába, az emberiség nagy része még a futurista irodalommal sem. tudott megbarátkozni, és mégkevésbbé lenne 'hajlandó elfogaidni a. futurista, rádió futurista művészetét, amely „a zajt, hangokat., akkordokat, zened és lármái és csönd harmóniáikat, mint küldj nős ecseteket akarja felhasználni, hogy avval körülhatárolja. a rádió éjszakáját és annak geometriái ábrákban gazdag firmamentumára, csúcsokat, kúpokat. Szögieteket., síkokat és kömzeletéket fessen oda“. (a. g.)

pddoM táncai és utámos. Megkapó, kedves Ötlet.

Aa együttes erői talán nem ütik meg ezás* százalékosan a Scala mértékét, de a kórus hatalmas, pompás. Pianisszimói még a doni kozákok sejtelmes halkságát is felülmúlják.

Az opera mindenkit visz, ragad magával. Felolvaszt minden más zavaró gondolatot En is csak a felvonás végén veszem észre, hogy az állóhelyesek egyik elmerült tagja á hátamon könyököl.

Másnapra Trovatore, Lauri Volpival, délutáni előadásban. Már csak állóhelyre kapok jegyet. De mindegy.

Barátságos lábralépések közölt, eljutok egy munkás hónaljáig, — hiába, kistermetű magyar asszony nem mérkőzihetik a hatalmas olasz férfiak termetével. De meg kell adni, hogy ez a testvérem zenei élvezetben órák hosszat képes hitleri pózban tartani a karját, hogy lehetővé tegyen egy kis kilátást az én részemre is. Az már alig zavar, hogy közben az orrom alá szellőztet.

Közben, hála olasz tudásomnak, nagyszerűen értem a körülöttem álló egyszerű emberek zenei vitáit.- Muzikális kulturáltságuk, minden árnyalat iránt érzékeny fülük minden zenekritikussal f élvekéin é a versenyt- Teljes, hamisítatlan olasz hangulat, A közönség együtt „dolgozik-4 a színpaddal s csak nagy7 megerőltetéssel tudja magát visszatartani az együtténekléstől.

Lauri Völpi és társai: Jva Pacetti, Ebé

Stigmám, Danisé és Baronti remekelnek. Pompás együttes! A szcenikai megoldások is kápráztatok. De azért vannak pro és kontra véleményék. Néhány száj furcsa dolgokat suttog.

Egyik lábain egy idegen bagariacipőn nyugszik' (milyen jó, hogy nem fordítva helyezkedtünk el), félkarom egy kereskedősegéd-féle ifjúra támaszkodik. A levegő hagymaszag és, borbélyillat keveréke. A derekam majd leszakad, — a sapkám a tarkómon, — de mindezzel a .sok prózai kifogással most nem szabad törődni. Teljesen átkapcso- lódomHatalmas tapsorkán jelzi, hogy vége van. ..Bravó Volpi!“ -- kiáltják.

(S „bravó ón“ — gondolom magamban, amiért ennek a.z előadásnak fizikai teljesitmé- nyét. ilyen hősiesen megoldottam.)

CIMITERO MONUMENTALE

pompás, nyitott, loggiás bejárat.

Elfogadva, a halál birodalmát köszöntő áhítattal nézem az emberi kéz remekműveit. S zeb'bné 1-szebb szellemes szimbólumai a szeretet, a hála és az emlékezésnek. De valahogy . . , némelyiknek kicsit, pénzszaga