Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)

1934-05-27 / 120. (3451.) szám

1964 máfrxs 27, rasÁrnap. 'pbsgtűMag^arhirlxp Á magyar Fillér , Budapest, májú* vége. A dlöér ma. Pesten nemcsak a legfontosabb fizetési eezifcöz, de •iim­bokim is, amely a mai magyar élet apró, láthatat­lan titkaiból a legtöbbet árui ei. (rA fillér jegyé­ben" — ez a j éle zó ma Magyarországon. S eb­ben a jelfezóban egy terjeszkedésében megtor­pant, de erős és nagyvonalú polgári osztály élniakaráea jut kifejezésre. Ma, amikor az em­ber kénytelemkelletlen meggyőződött arról, hogy az általános igazságok nem sokat érnek, amikor az általános gyógyelvek sorra csődöt mondanak, a gazdaságii válság e — nem Is tudjuk már hányadik — órájában, ugylátszik, az egész világon mindenki berendezkedik vala­milyen au tarki ara. Autarkiára a termelésben és autarkdára a fogyasztásban. Minden nemzet megkeresi a neki legmegfelelőbb egyéni gyógy­módot, mert az emberi közösség, úgy látszik, egyelőre alaposan felmondta a szolgálatot. Egyéni életmódra rendezkednek be, ahova néz az ember. A polgár vagy diktatúrák parancs­szava alá kényszeríti miagát vagy uj termelési renden bajlódik, vannak olyanok is, akik a ma­guk kis gondját fntasztikue kísérletek labora­tóriumi gőzébe temetik, vannak megint mások, akik házilag, régi bevált természetes gyógymód­hoz folyamodnak. A magyar nép a leleményes­ségéihez fordult. Ami a legmeglepőbb, itt senki se beszél ko­molyam arról, hogy valami nagyszabású világ- átalakító kísérlet utján kellene kibújni a mai nehéz helyzetbői, pedig talán az osztrák kivéte­lével egyetlen európai polgár se jutott a világ­háború után olyan súlyos helyzetbe, mint a magyar. S aztán az osztráknak előkelő és mó­dos barátai minduntalan hóna alá nyúltak, még élénken emlékeztek rá abból az időből, amikor leült a kártyaasztal mellé tele bukszával, — arról senki se beszélt, hogy az osztrák bukszá­ban többnyire magyar pénz volt. A játszma végén, amikor mindem elveszett, még maradt valami, — a régi presztízs. Egy darabig meg lehet élni belőle. A magyar polgár magára maradt, katasztrofális gazdásági helyzetben és egy világ gazdasági vajúdásának kábulatában ©gyedül állott ezernyi gondja, ezernyi baja kö­zepette. Lapozzuk csak fel az elmúlt két évti­zed főkönyvét s nézzük csak, melyik nemzetnek a teherlapja van annyira teleróva, mint a ma­gyaré? S ami a legcsodálatosabb, ez a polgár mégis él. Nem olyan láza* tempóban, mint a háború előtt, de fejlődik, életszínvonalát nem szorítja le. Tanul, szereti a zenét és a művésze­tet, ragaszkodik hagyományaihoz, kitart alkot­mánya mellett, öntudatosan és szabadelvűén politizál, nem lohol demagóg jelszavak után, nem rongyolódott le, nem akarja felrobbanta­ni a világot. A magyar irodalom ma is előkelő helyet foglal el a világirodalom dúsan terített asztalánál, a magyar színpad ma is megtenni minden esztendőben a maga izes gyümölcsét, amelyből telik exportra is., a budapesti Opera- ház előadásainak ma is európai rangja ég hire van. S most tekintsünk fel az előttünk fekvő főkönyvi teherlapról és vessük fel a kérdést: mind ez miből? Honnan telik ennek a történe­lem dialektikája szerint halálra ítélt polgári osztálynak irodalomra, színházra, szabadelvü- ségre? Abból, hogy Magyarországon a krízis nehéz óráiban váratlanul egymásra, talált a Köz és az Egyén. A bürokrácia., amikor vasutat, központi tejcsarnokot, állami színházat igazgat, nagyon gyakran nem szokott tekintettel lenni arra, hogy mit lehet, mereven kitart dogmatikusan felállított kalkulációi és elvei mellett és ha de­ficit van, hát Istenem, az államé a deficit. így volt ez hosszú évtizedeken át Magyarországon is: az állami gépezet nem voU egészen azonos a nemzettel. Az állami gépezet saját szabályai szerint működik s e szabályokat megkövese­dett hagyományok, szokások és mérnöki pon­tossággal átgondolt tervek rögzítették le. A hangsúlya lerögzitéeen van. Ezelőtt körülbelül három évvel, mikor a magyar nemzet a gazda­sági krízis legkritikusabb periódusába jutott, kiderült, hogy a lerögzített szabályokon véres­re zúzza magát ennek a nemzetnek legvihar- állóbb rétege: a magyar polgárság. Akkor jött a puritán Károlyi Gyula, aki kiadta a jelszót: takarékoskodni, lemondani, rövidebbre húzni a nadrágszijat. Kiderült, hogy az még nem meg­oldás, mert az igazi katasztrófát, a polgári osz­tály ©Ipauperizálódásának veszélyét ebben a huszonnegyedik óráiban ©z a puritán módszer nem tudja elhárítani. Már kimerültek azok a tartalékok, amelyekre á spórolási programot fél lehet építeni. S ekkor kapott szót a Fillér. A jelszó ez volt: kezűim arról a lóról, ahova az átmeneti kon­junktúra ültette a színházat, a kultúrát, a vas­utat, a szállodát. Hihetetlen leleményességet árult el ebben a nyiltszini átalakulásban a ma­gyarság: az életnek minden olyan frontján, amely veszélyeztetve volt, gyorsan áttért a filléres alapra. Ma Pesten van filléres villamos (hat fillérért lehet utazni a Keleti pályaudvar­ról a Nagykörutig), vau filléres gyors, van filléres operaelőadás (ötven fillérért lehet egy szenzációs Wagn er-előadást hallgatni, jó ülőhe­lyen), van filléres napilap, van filléres kávéház, van filléres irodalom. S ami a fő, a fillér nem nívót fejez ki. A filléres villamos uem ráz job­ban, mint a drága, a filléres Wagner-előadást ugyanaz a Failoni vezényli, mint a díszelő­adásokat, a filléres sajtó nem rosszabb, mint a pengős és a filléres irodalomban Werfel és Mó­ricz Zsigmond jut szóhoz. A polgár tehát fillé­reiért megkap mindent, ami életnívójának fen- tartáeához kell, nem kell lemondania, legfel­jebb a gizigeti autószépeégveisenyen való rész­vételiről és más mutatós ez irakozásokról, de a polgári élet apró és mély örömei előtt őrt áll A Fillér. És ez a magyar polgárság nagy erős­sége. Véres verekedés a kassai zsidóíe udvarán A kassai főrabbi és a londoni vendégrabbi elvi vitája rob­bantotta ki az ellentétet ■ Egy talmudistát véresre vertek Kassa, uráijus 26. (Kassai saerkesxtősé- günk telei cm jelen lése.) A Kazinczy-aiecai or­todox zsidó nagytemplomiban ma délelőtt a szokásos szombati istentisztelet alkalmával botrányos jelenetek játszódtak Le Kassán tartózkod/ik néhány nap óta Weiss Sámuel londoni rabbi, a Miizirachi viliágszer vezet vezető tagja, aki ma szintén megjelent a templomiban és a hát községi vezetők között foglalt helyet. Tóraolvasás alkalmával a hitközségi fűink* cránárius Weiss rabbit is kihívta a tórához. A londoni iraibíbi eleget alkart tenni a felszó­lításnak s főtt is kelt helyéiről, hogy a tórához menjen. Brach Salamon kassai ortodox hitközségi főrabbi azonban uem engedte a londoni rabbit a tórához arra való hivatkozással, hogy Weisis rabbi cionista érzelmű és Kas. sara is politikai jellegű megbízatással jött el, ezért a hitélet szempontjából veszély rejlik itteni működéséiben. A hitközségi funkcionárius, aki szántén cio­nista érzelmű, Braeh főrabbi ellenkezése da­cára is ragaszkodott ahihoz, hogy a londoni vendég menjen ki a tórához. Erre Brach főrabbi maga foglalta el a tóra mel­letti helyet. Weiss londoni ralbfbi, amikor látta, hogy nem jut a tórához, eltávozott a templomiból. Tá­vozása után tört ki azután a botrány. A cionista érzelmű hallgatóság nem enged­te most szóhoz jutni Brach Salamon főrab­bit, aki meg akarta indokolni eljárását. A hallga­tóság lármázni kezdett, majd hamarosan du­lakodásra került a sor s végül a tömeg ki­vonult az udvarra. Az udvaron a Rrach-párti tatmudisták é« a Weiss-párti cionisták között parázs vere­kedés tört ki. Egy talmudistát véresre ver­tek. A verekedésnek végül is a rendőrség vetett véget, amely benyomult a templom udvarára, lezárta az udvar főbejáratát s a verekedőkét a templomudvar Kazinczy uccui kapuján az uccára szorította. A két ellentétes tábor még az utocán is folytatta a dulakodást, de a rend­őrség hamarosan szétoszlatta őkel Igazságtalannak mondta a Tuka- itéletet Valach zohori plébános? A vád koronatanúját hallgatták ki a pozsonyi politikai pörben Pozsony, -május 26. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefon jelentése.) A zohori Kratoehv# testvérek és társainak rend-törvényes ügyében ma a kerti - lett bíróságon folytatták a tanúkihallgatásokat. Elsőnek a vád koronatanúját, Kővár János 45 éve* zohori gazdát hallgatták ki, aki ugylátszik, nem a legjobb viszonyban lehetett Valach plébá­nossal, mert meglehetős terhelőén vall ellene. Vallomásában részletesen leírja azt a korcsmái beszélgetést, amely még 1030 április 5-én folyt le kettőjük közt a zohori Marti no vi cs -f éle vendég­lőben. — Áldomást ittunk, — mondotta a koronatanú, — a plébános ur igen jó kedvű volt és a Tiuka- pörről kezdett beszélni. Azt mondotta, hogy ami­lyen igazságtalanul oldották meg a földreformot, ugyanolyan igazságtalan az ítélet is, azt is mondta, hogy ő magyar volt és az is marad. Tuka pedig olyan tanult ember, hogy hozzá is­kolába járhat a legtöbb itteni államférfiu is. Ami­kor. pedig a plébános urat a csendőnségen kihall­gatták, emlékszem, hogy orra kérte a csendőrö­ket, hogy legyenek elnézéssel iránta, mert ő a fa­lunak a lelkipásztora. Most a vádlottak padján ülő Valach plébános kérdezi a tanútól: — Emléksziik-e arra, hogy hányon voltak akkor a korcsmában s hangosan beszéltünk-e? Kővár; Erre nem emlékszem. Dr. Oktavec, Valach védője, kérdezi ezután: — Megbudná-e mondani, hogy az vo®fc-« a célja a plébános ur kijelentésének, hogy Toka helyese® tette-e ezt, amiit tétit, vagy sem? Tanú: Ezt nem tudom. A védőügyvéd további kérdése során élénk konfliktusa támad Novák állanmgyésezel. A védő ugyanis csodálkozásának ad kifejezést, hogy a tanú olyan részletes pontossággal és élénken emlékezik a négy évvel ezelőtt történt eseményekre, holott ez általában nem szokott lenni. Az állam- ügyész kissé ingerülten mondja a védőügyvéd felé, hogy az egyszerű ember sokkal jobban emlékezetében tartja a régen történt dolgokat, mint a széllé, mileg jobban igénybevett, intelligens ember. Ezután a tanút megesketik vallomására, majd Martinkovics János zohori korcsmaárost szólítják elő. A korcsmáról? vendéglőiéiben történt ugyanis az emlékezetes kijelentés. Martinkovics vallomást _ bán csak annyit mond, hogy nem hallotta a kije­lentést, mert neki vigyáznia kellett, a vendégekre, hogy ne ^blicceljenek41. Az esetet csak másnap hallotta Kővártól. Több jelentéktelenebb tanú kihallgatása után a fő tárgyal ás folytatását hétfőre halasztották. Románia rendszerváltozás előtt? Károly király hosszasan tarjai A varoson i.' konnámyalakitásra, azzal a feltétellel, : j: -.okká!- aki hajlandóinak mutatkozik ha a király szakit Lupesounéval 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom