Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)
1934-05-27 / 120. (3451.) szám
lWá lUMjÜm Üt, 'JtÜÁMMU » tAtófcA^ríiküAii) SALLANGOS NÉGYES Novella Irta s H un y a dy Sándor NEGER VERSEK Úgy érzem, meg kell említenem, hogy ez a bis történet Budapesten Csathó Kálmán' nak egy vacsora! beszélgetés közben esett mondatából született. De hogy egészen őszinte legyek, azt is bevallom, e csillag alatti meg- jegyzést nem pusztán irodalmi illemből teszem. Hanem azért is, mert szerencsésnek találom Csathó egyéniségét perbe hivni ebben a dologban, ő egyik legalaposabb ismerője a világnak, amelyről beszélni fogunk. És remélem, nevének emlegetése segített abban, hogy a mese megkapja a valódiság zamatát. öt óra elmúlt. A nap még fényesen sütött, de a májusi meleg már elveszítette erejét. A méltóságos ur falus-inak öltözve, de azért nagyon elegánsan a kastélya terraszán cigarettázott. Kétezernégyszáz hold tartozott a kastélyhoz. hátamö-gőtt a. park valóságos kis erdő. A kerti grapokbar angol virágok, a falon vad- szöllö. Díszes címer a kapun. Minden a falusi birtokos életmódját és diszét lehelte. Még az dnas csontgombos vadászlibériája is. a gallér zöld parolijára, varrt, ezüst makkokkal. — A Jancsi fogjon! — rendelkezett ámélt-ó- ságos ur. Igenis! Mibe? Micsodát? — érdeklődött az inas feszes haptákban, fehér cémakesztyüs tenyere katonásan a nadrág zöld lampasszán. A méitósgos ur két merengő füstkarikát bocsátott- ki az orrán. Gondolkozott. Aztán bizseregni kezdett a tenyere a gyeplő után. Nem szokás mostanában, talán nem is. illik már Így menni végig az országúton, de ha. egyszer olyan jólesne öeszepróbálni mind a négyet. Végül is elhatározta: — A négy pejt, a gumis [kucawfeocsifoaí A feketére lakkozott, szilárdar épített Kől- berkocsit kiguritobták a színből. Az istállóból kivezették a négy pejt-. Félóra múlva készen állott a pompás négyes, a. ragyogó szőrű lovakkal. Fénylettek az ezüst monogramok a sal- langoe szerszámon. A nagybajuszu parádésko- csis hátraült fekebezsinóros, ezilvaszin 'Ibériájában az inasölésre, amikor meglátta, a gazdája kezén a vastag angol kesztyűt — maga alkar ha jtani a méltóságos úr. Régen nem esett és a trappoló lovak lába alól fölkavargó napsütött por álomszerű, finom fár tyolba burkolta a fogatot- A méltóságos ur halkan fütyöngetett a négy amerikainak, amelyek közűi! az ostorhegyes táncolt egy kicsikét. A kocsis oldalt kihajolt, úgy nézte a lovaik menését: — Csillagot, hátra kéne fogni a rudas helyébe, hogy jobban érezze a kocsi nehezít! — tanácsolta komolyan. A méltóságos ur nem felelt, de gondolkozott a tanácson. Hogy volna jobb? így vagy úgy? Lehet, bog;, a Jancsinak igaza van. De viszont igy fogva, szebb a négyes. A Csillag kisebb is, meg világosabb is valamivel a másik báromnál, rosszul festene hátul a rúd mellett. Ilyen gondok közt haladt a fogat. A méltóságos ur derekát és alsókarjának feszitő izmait kellemesen igénybevette a négy telivér erős szája. Nézte kétoldalt a. mezőt. Igaz, hogy az országban szerteszéjjel rossz termés Ígérkezik a hosszú szárazság miatt. A rozs nála is ebek harmincadjára került, de a búzája, meg a répája nem rosszul mutat. Áldott vidék ez, erre erősebb a ha-rm átszállás. A rét sem sült ki. A méltóságos ur gondolatban, a szeme pislantá- sával visszaköszönt az öreg kondásnak, aki messze, bont a rétből, csordája közepéből nézett a kocsi felé és iliemtudóan Levette rongyos kalapját. Látogatóba készült a méltóságos ur Z. úrhoz, a szomszéd birtokoshoz, aki tizenöt kilométerre tőle, a harmadik falu alatt négyezer holdon rágja a szája szélit a nagy eeőtlemség miatt. Már ott is volt Puszta-Csiilyiben. A jámbor, urtisztelő, katolikus faluban a. nép még a régi alázattal sílvegelte meg a fogatot. A régyes rákanyarodott a kastély felé vezető egyenes jegenyesorra. A jegenyék között messzi látszott is a ház homloka, a virágos, pirosernyőe ter- rasz műkő oszlopé óra. A méltóságos ur arra kezdett gondolni, hogy vájjon otthon találja-e ElluekáL a barátja buszévá. kisebbik leányát?%líem mintha szerelmes lenne beléje, vagy bánni terve is volna vele, ő már kész agglegénynek érezte magát, háború viselt, negyvennégy esztendejével. Hanem azért mégis jobb, egy kis csklandó szénsav, ha ott van, nem kell1 rosszra gondolni, vannak ilyen céltalan örömök az életben. A kavics csikorgóit a kerék alatt, a terrasz előtti feljárón. A méltóságos ur leugrott a bakról. A ezilvaszin, fekete zeinóros kocsis hátra- 'vette a gyeplőt és lépésben vezette a. habos- zaJbláju, izzadt négy lovat hátra, az istálló felé. A terraszon együtt volt az egész család. Vendégleső szemük messziről meglátta- a négyest. Meg is ismerték, várták. Eliuska nevetett: — Micsoda nagy ur! Négyesen' jár! Én meg mezítláb járok! Csakugyan nem volt rajta harisnya. Csak úgy, mezitlábra húzott föl egy régi, fehér to- nfezcipöt. Pelyhes, fiatal lábszára csupa tavasziul at a tarkái! ó szunyogcsipésektól és ezeplőktől. Az anyja bocsánatkérően nézett a vendégre: — Ez a kölyök olyan lusta. Soha nem akar rendesen fe1 öltözni. Most aztán megkapta! A méltóságos ur lelke teljes őszinteségével mondta: — Oh, én miattam?! Énnekem igy is tetszik és ránézett a szuny,'csipéses dáry meztélen -lábára. Róza, a.z idősebbik lány, hidegen közbeszólt: — Nem az idegenek miatt, saját maga miatt nem volna szabad igy járnia. Tiszta cágányinŐ! Szegény Rózsa púpos volt égy kicsit. Ha beszélt, hossz-u nyakán megmozdultak a. sovány inak. Nagy gonddal volt öltözve, ahogy a. Dunakorzón szokás sétálná. Az orra púderes, Atkinsan jázminparfőmje lengett róla. A ház úrnője érdeklődött. — Itt marad vacsorára? Szereti a paprilkás- csirkét? Akar fagylaltot? — és nagyon előkelőén visszavonult, hogy a személyzettel megbeszélje a teendőket. A szeplőslábu lány mégis elment, hogy harisnyát húzzon. Rózsa pedig, mint akit a. vendég nem érdekel különösebben, gőgös száját felbiggyesztve, a „Forsyte Saga“ ötödik kötetével lesétált a kertbe olvasni. A férfiak egyedül maradtak. Z. ur barátságosan a térdére ütött vendégének. — Múlt szerda óta nem láttalak. Hát illőik: igy elhanyagolni a szomszédot? A méltóságos ur nyíltan belémosolygott öreg -barátja rezes, szemölcsös, uri-gazda arcába: —■ Pedig most is igy van, édes Géza bátyám, hogy főképpen egy csúnya nagy kérés miatt jöttem át hozzád! — Na, fiam! Tessék! — rotyogta Z. ur olyan boldog jósággal, amelyben benne volt a. szent szándék, hogy ha kell, akár az ingét is leveti öccse-barátja kedvéért. A méltóságos ur előbb körülnézett, hogy nem hallja-e őket valaki, aztán kivágta: — Arra az iszonyú nagy szívességre kérnélek, Géza bátyám, hogy ha teheted, adjál kölcsön vagy öt pengőt. Mert nincs se gyufa, se dohány, se petróleum a háznál és röste-llek már pénz nélkül küldeni a boltba, annyi a kontóm!... ' ■ Keserves, hosszú csönd támadt. Z. ur meg- vakarta a füle tövét. Halkan, restelkedve felelte: — A fene egye meg, csak ez a kutya pénz ne véna. Mert úgy van, hogy bevalljam, hogy amikor megláttalak, tüstént arra gondoltam én is, nem pumpolhatnám-e meg ezt a gyereket vagy tiz pengőre? Szégyen a saját fedelem alatt, de tudod, a szükség törvényt bont. Miliők jönnek át hozzánk Kerekiből bridzeelni. Húsz ad fii! érbe játszunk, viccből. De az ember mégis szégyelli, ha veszít páT róbbért, aztán nem tudja tűzetni a négy pengőt, vagy hat pengőt., amennyit a differencia kitehet esett lég... A méltóságos ur sóhajtott, Z. ur is fújt egy-bánatosat. Mind a ketten némán, töprengve nézték maguk előtt a földet. Azon járt a.z eszük, miitől van; a világ mostani gonosz sorja teszi, vagy csak a saját ügyetlenségük, hogy földjük, házuk, családi ezüstjük, fagylaltosgé- pttk, lovuk, fogatuk, disznajuk, búzájuk, majorságuk közepette nincsen annyi készpénzük egy ilyen szép tavaszi napon, amennyi Pesten egy olcsó, körúti kávéház kártyaszobájának rörm-malmát üzemben tartja. —o----kö ltemény. _ Langston Hughues — Szép a fekete éjszaka, akár a fajtám arca, oly szép. Szép fönn a csillagok tüze, akár a fajtám szeme, oly szép. Szép a tündökletes nap is, akár a fajtám lelke, oly szép. NÉGER KISGYERMEKEK UOCAI ÉNEKE — Frank Horné — Sok-sok néger kisgyerek künn az uccán csicsereg: „Mindig él, tüzes szemével és sötét arcával, ő, a néger... a néger.. Hannibál... Dörögve jön hágva a vad Alpokat, dölyfös rómait piiföl, szedve véres skalpokat _ „a néger... a néger .. Othellé.... Nagy hadvezér, hősi, mint a kerecsen, Jágó gazságára hajt, asszonyt öl, a szerecsen, — „a néger... a néger.. .** Crispus... Átlőtt mellkasa gyilkosan-ádáz golyó, a szabadság vére hull, drága bíborral folyó _ „a néger... a néger .. Toussant... Ő is, Toussant is franciákat vág a vad harcba, mint az ördögök s népe él, megint szabad — ,,a néger... a néger ../* Jézus . •. Istennek fia... csőcselék zúg, egyre bőg: „Köpd le arcát és ne szánd, itt a szög, feszítsd meg őt —“ „a néger... a néger.. Sok-sok néger kisgyerek künn az uccán csicsereg: „Mindig él tüzes szemével és sötét arcával, ő, ,a néger... a néger .. ,**------o-----SÖ TÉTSÉG — Angeüna Weld Grimké _ Napközben itten egy fa van s az éjidőn árnyat vet. Egy óriás, fekete ké* hosszú, fekete ujjakkal motoz. Aztán, amíg sötét van, hol a fehér embernek háza áll, a fekete kéz tépi-tépi a téglát, a vérszinü, picinyke téglát. Tán a fekete kéz, vagy tán az árnyék? MIT FELELSZ MAJD TESTVÉR? — Joseph S. Cotter _ Testvér, jer, siessünk a* Isten elé és amikor előtte állunk, majd igy beszélek: „Uram, én nem gyűlöltem, engem gyűlöltek, én nem kívántam mások birtokát, de birtokom kívánták. Én nem gúnyoltam népeket, népem gúnyolták/' Mondd, mit felelő* majd erre testvér? HONVÁGY — Langston Hnghnes — Fönn a vasúti hid dalol, úgy énekel, akár a szív. Fönn a vasúti hid dalol, úgy énekel, akár a szív. Ahány vonat rajt átrobog mindegyik a hazámba hív. Az állomásra mentem én, szemembe forrt a tiszta viz- Az állomásra mentem én, szemembe forrt a tiszta viz. Kerestem ottan egy kocsit, mely Délre, Délre visszavisz. Jaj, szörnyű a honvágy, Uram, de ellene mit tehetek? Jaj, a honvágy iszonytató, de ellene nem tehetek. Hát hogy ne bőgjem el magam, szájam kitátom s nevetek. FÜ-UJJAK- Angeüna Weld Grimké _ Simíts, cirógass vékony, hűvös füujjaidd&l, játszó, finom füujj&iddal, gyöngécske, lenge illetéSgeL Érintsd az arcom, csupasz karom, a combom és a lábam. Hát senkisem jó már a földön? Hisz mélybe fekszem nemsokára s akkor nem érái többé el engem aprócska., félénk ujjaiddal. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ. m ■ p.-s* Óriási választék! Legolcsóbb árak! Pausz T., Kosice Üveg — porcellán — villany csillár ok! iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiirniiiniiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiinimt Modern képkeretezés, üvegezés Hiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiitniiiiiiiiiiiiinii^ Telefon 2423 Alapítva 1833
