Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)
1934-05-23 / 116. (3447.) szám
1834 roáfas 23, szerda. 3 Az országos keresztényszocialista párt állást foglalt az elnökválasztás kérdésében Az országos pártvezetésig ülésén Esterházy János pártelnök kifejtette a párt álláspontját a belpolitika minien fontos kérdésében ■ A párt nagy lelkesedéssel ünnepelte elnökét ■ „Vallási érzésünket is hitünket sohasem süllyesztjük a politika kétes értékű eszközévé“ Pozsony, má)jms 22. (Pozsonyi szerkesztőségünk teíefonjelentése.) Az országos keresztény- szocialista párt pártvezetősége ima délelőtt ülést tartott, amelyen ötvenkét tag személyesen jelent meg, 'hatvannyolc pedig képviseltette magát. Ezt megelőzően az országos végrehajtó 'bizottság tartott értekezletet. Mindkét ülésen Esterházy János országos pártelnök elnökölt. Az országos pártvezetőségi üllé&en Esterházy János nagy politikai beszámolót 'tartott. A 'beszédet alább ismertetjük. A múlt tanulságai — Régi doktrína, hogy helytelen az a politika, — mondotta Esterházy, — amelynek irányitói nem tudnak felejteni és nem tudnak tanulni. A mi itteni politikánkra nézve ezt a mondást, mint szabályt, nem fogadhatom el. Előttünk mindig kell, hogy lebegjenek múltúnk olyan eseményei és tanulságai, amelyeket sohasem szabad elfelejtenünk. — Nekünk magyaroknak többek között sohasem szabad elfelejtenünk, hogy a határokon túl, több államban is élnek a közös magyar törzshöz tartozó testvéreink, akik mindenkor a legközelebb állanak hozzánk. Sohasem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy velünk menynyi sérelem történt, amelyekért a jóvátételt meg kell kapnunk. Nem felejthetjük el azt sem, hogy a világégés után éppen legnehezebb óráinkban a rossz szándék minden eszközével támadtak ránk az emigránsok és saját véreink között is akadtak meg akadnak, akik meg akarják bontani sorainkat, hogy tőlünk idegen célok szolgálatába állítsanak magyarokat, vagyis szembe állítsák a magyart a magyarral! — Nem szabad nekünk, itt élő magyaroknak, de német és szlovák testvéreinknek sem — akik velünk együtt évszázadokon át élvezték ennek az ősi talajnak minden áldását és szenvedték minden gondját — megtanulnunk egyes politikai táboroktól az anyagias gondolkodást, amely tulhajtásaiban még az Úristent is elveti. Nem szabad megtanulnunk ennek az anyagiasságnak a panamák felé s a szabadság, egyenlőség és testvériség magasztos eszméit kijátszó politikai fortélyok és csalafintaságok felé vezető útjait. Jogainkhoz rendslietleniil ragaszkodunk — Eddig negatívumokat soroltam fel a magyar lelkiismeret kategorikus imperativusaként és most rátérek a pozitívumra. Amit itt mondanom kell és amit mondani akarok, az igen rövid és egyszerű, mert nem más, mint a mi k er észt énysz oeial ista program unk. A keresztény felebaráti szeretet alapján állunk, annak értelmében követelünk igazságot mindenkinek, igy magunknak is. De ez természetesen nem jelentheti, hogy passzívan tűrjük a bántalmakat és sérelmeket. Erőszakot sohasem fogunk viszonozni erőszakkal, de rendületlenül megköveteljük, hogy megadják nekünk mindazokat a jogokat, amelyek megilletnek emberi méltóságunknál fogva és megilletnek, mert nemzetközi szerződések és alaptörvények biztosítják őket. — A keresztényszoeialista programból folyik. hogy nemcsak a magunk köreiben, de az állam minden tényezőjétől feltét'énül megköveteljük az abszolút közéleti tisztaságot, nyílt becsületességet, őszinte jószándékot, igazságos elbánást, szociális érzést és természeteser a vallásosságot, mindenki vallásos érzéseinek tiszteletben tartását és az egyházak szerzett jogainak épségét! A külfölddel való érintkezésben szintén megköveteljük a békés magatartást, elsősorban Magyarországgal a jó szomszédságot és barátságot. — Ha követeléseinket ekként nagy általánosságban felsorolom, ezzel már kimondom azt is, hogy még legkevésbé sem érkeztünk el oda, ahol megpihenhetnénk, hanem ellenkezően a legnagyobb eréílyel kell tovább küzdenünik. Ha lemondunk a jogainkért való harcról és küzdelemről, lemondunk emberi méltóságunkról, lemondunk hitünkről és lemondunk nemzeti mivoitunkról! — M egib o ce- átih at at 1 an hiba volna ez bármikor, de végzetes bűn múltúnk, jelenünk és jövőnk iránt, ha éppen most o-mtanánk össze önvédelmi harcunkban. Európában már változik a helyzet. A háború utáni idők atmoszférája már nem borit fakasztó ködöt a külföld minden vezető áUamférfiának agyára, s a külpolitika súlypontja időnkint már kilendül Párisiből és Róma meg London felé veszd irányát.! A megváltozott idők jele, hogy Benes kül ügyminiszter újabban — igy decemberi szlo- venszkói körútja, majd most ruszinszkói turnéja alkalmával már szirénhangokat hallatott a magyarok felé. Elismerte a Nyugat kultúrájának megvédése terén szerzett történelmi érdemeinket, elismerte kulturáMs erőnket és értékes voltunkat. Bizonyára nem a magyarok iránt érzett szeretete, vagy a magyar megbecsülése késztette mindezeknek elég késői felismerésére, hanem az a külpolitikai kényszerűség, amely előtt ©lobbiit óbb ő is kénytelen lesz meghajolni. — Csali egyet említek meg Benes kétarcú vagy helyesebben: sokarcú politikájának megvilágítására. Legutóbb Ruszinszkóban az autonómia késedelmes megvalósítását azzal okolta meg, hogy ha Ruszinszkó korábban kapta volna meg az autonómiát, akikor a magyarok és zsidók kerültek volna túlsúlyba. Kérdezem, milyen tehát az a demokrácia, amelynek Benes magát Lohengrirjévé avatja és milyen az az egyenlőség, amelynek legnagyobb apostolaként akar Benes mindig szerepelni, ha valamilyen jogot csak akkor kíván megadni, ha egy vagy több nemzet már nem élhet vele? — Ha a külső események következtében, amelyek mindinkább a magyarság javára billentik a mérleget, máról-holnapra nem is várhatjuk sé re'me ink orvoslását, mégis fokozottabban kell ennek ösztönöznie bennünket arra, hogy állandóan hagoztassuk vül, amit Benes hullatott el legutóbb. Váll- veregetve mondják vezető kormánypolitikusok, hogy a magyar katona milyen kiváló, ami előttünk nem újság; — hiszen vérrel írott történelmünk minden lapja azt tanítja, hogy a magyaT vitézség midenkor megállotta helyét, — sajnos —- a legtöbbször idegen érdekek szolgálatában. De ilyen, váliveregetö kijelentések még nem tekinthetők a magyaság erkölcsi értékei elismerésének. Nem tekinthetjük a magyar irodalmi, művészi és tudományos munkálkodás megfelelő értékelésének és fejleszetésére alkalmas módnak az államfő nevével jelölt intézményt sem, mert ez — mint hároméves fennállása alatt állandóan kitűnik — politikusok pro- tezsáltjainak és az emigráció lovagjainak sokszor botrányok színhelyévé váló arénája, amelynek működésén lehet bosszankodni, lehet talán fájdalmasan mosolyogni, csak komolynak nem lehet azt tekinteni és nem lelehet megállapítani róla, hogy az itteni magyar szellemi életnek fókuszává vált volna. — R,endszeressé vált háttérbe-szorittatásunk mellett az ilyen morzsák nem téveszthetnek meg minket az irányunkban a valóságban fennálló szándékokról. A már említett sérelmeken kívül utailok még a kormánykoalíció iskola- és gazdasági politikájára. A párt magatartása Mindebből következik az az álláspontunk, amelyet törvényhozóink a május 24-én történő elnökválasztáson el fognak foglalni. Mi „megadjuk az Istennek, ami az Istené, megadjuk a császárnak, ami a császáré“. 1 Megadjuk tehát az államfőnek is a neki járó köteles tiszteletet, de nem adhatjuk oda bizalmunk jeleként szavazatainkat megválasztásához, mert 15 év tapasztalatai megtanítottak arra, hogy állampolgári kötelességeink hü teljesítése ellenére megcsorbitott kisebbségi jogaink teljessé tételéhez hiába vártuk a sorsdöntő szót vagy intézkedést. Az aüfo'nsáswmődositás — Itt vetem fel azt a kérdést, várhatnánk-e ^ valami jót attól, ha módosítanák az alkotmány- ' Levelet? Jól tudjuk, hogy az alkotmány-levél a 1 forradalmi nemzetgyűlés alkotása. Ebben mi magyarok nem voltunk képviselve. Rólunk ^ nélkülünk intézkedtek tehát. De tekintsünk most el ettől. Mi reánk az alkotmánynak csak olyan módosítása Lehet érdekkel, amely megvalósítja Szlovenszkó autonómiáját. Nagyon kétlem azonban, hogy ilyen módosításra gondolnának vagy ilyent terveznének azok a kor- í mánypárti körök, amelyek felvetették a módosítás eszméjét. A választási törvény mód-ositá- 1 sa. előre] átható am nem fog elmaradni. Ettől ' sem remélhetünk semmi jót. 1 Még fokozottabb összetartásra lesz tehát szükségünk az elkövetkező választási harc- ; ban és az urnáknál, mint eddig. A f,*-ato!^usM teleld igafi arca — A katolikus blokk kérdése sokáig szerepelt a legutóbbi hónapokban a parlamenti kö. rök kombinációi között és a politikai kérdé- . * sekkel foglalkozó sajtóban. Már -ez is mutatja, • jhogy t itt nem valami vallási összefogásra gondol- i tak a blokk eszméjének felvetői, hanem tisztán olyan politikai instrumentumra, amelyen majd a kormánytöbbség a maga játékait- játszhatja el. i A politikai rugalmasságnak valóban hihetetlen- nagyságát tüntetik f-el a katolikus blokk proélniakarásunkat, szüntelenül követeljük jogaink teljességét és sérelmeinket közismertekké téve, azok megszüntetését és jóvátételét elengedhetetlen feltételként állítsuk a kormány elé, ami nélkül vele semmilyen kérdésben egyáltalában szóba sem állhatunk. EJsnierdsiRGrzsák — Igaz, jut nékünk magyaroknak is néha az elismerésnek valamilyen morzsája azon kiA salzburgi ünnepi játékok színhelye, amely a napokban horogkeresztes bombamerénylet cék pontja volt, pagálásával azok a prágai körök, amelyeknek a régi időkben egyik jelszavuk a.z volt: „El Rómától“! Most egyszerre pedig a katolicizmus is jó volna ezeknek az egyházellenes köröknek, természetesen csak azért, hogy a katolicizmus nagy erőit a maguk javára gyürnöi- csöztessék. És hihetetlerül nagy Srámek páternek, a cseh néppárt vezetőjének a politikai rugalmassága is! Még másfél év előtt nyugodtan tűrte, hogy minisztertársa, Derer benyújtsa hirhedt iskola-reformtervezetét, amely azután szerencsésen elbukott. Pedig ez a tervezet halálos csapást mért volna, elsősorban a katolikus iskolákra és igy a katolikus egyházra is. Most pedig ugyanez a Srámek volt a legelső szóvivője a katolikus blokk gondolatának, amellyel a látszat szerint a katollkumnak akart volna elévülhetett neeozlgálatokat tenni. Eny- nyi ellentmondás is csak itt, a mi politikai berkeinkben lehetséges! Hinni szeretném, hogy a mi papságunk é6 katolikus híveink, akikben él a jóhiszeműség, nem ennek szemüvegér át tekintik ezeket a terveket, hanem meglátják azokban a nagyon előbukkanó lólábat. Ugyanakkor, amikor ilyen blokktervek felmerültek, ment végbe például Pozsonyban a katolikus egyházközségnek kiszolgáltatása a kormánypártok politikai céljainak, amiben szintén a cseh népárt egyes korifeusai, Micsura volt miniszter, felsőbirósági elnök és képviselő, valamint Okánik plébános, játszották a vezető szerepet. A pozsonyi esetből megtanulhatunk egyébként egy uj fogalmat: a második osztályú katolikus hivő fogalmát, aminek — sajnos — egyházunk is könnyen vall- hatja kárát. — Álláspontunk mirdezek után nem lehet más. mint, hogy elutasítjuk az ilyen terveknek még legkezdetlegesebb kísérletét is. Mi vallási érzésünket és hitünket — legyünk akár katolikusok, akár protestánsok — sohasem sülyesztjük a politika kétes értékű eszközévé! A gazdasági feelvzet Ezután Esterházy pártelnök a pénzügyi és gazdaságpolitika aktuális kérdéseivel foglalkozott. A korona aranyértének csökkentése — mondotta többek között — látszólag talán hozott némi kis enyhülést. El kell azonban olvasnunk a különböző gazdasági szervek jelentéseit és meg kell hallgatnunk közgazdasági szakemberek véleményeit és akkor megtudjuk, hogy a gazdasági helyzet még mindig a legeivárabb. A külkereskedelem alig tud felélénkülni a rossz külkereskedelmi politika következtében, — hiszen, hogy mást ne is említsek — éppen Magyarországgal csak kompenzációs megállapodásokig tud érlelődni a helyzet és nincs sok hasznunk abból, hogy Peruval, Chilével vagy Albániával létrejött a kereskedelmi szerződés. — A gazdaközönségnek a tökéletlen adómo- ratórium alig nyújt valami segítséget, mert egyedül a nagy adótartozások végleges leírása •oldhatná meg a gazdák válságát. Napjainkban az aszály jelent ujatob csapást a tonik szélén álló gazdáinkra. Eris hittel és afcarat*al... Lelkes érdeklődéssel hallgatott beszéde végén Esterházy János az általános világpolitikai helyzettel foglalkozott s utalt arra a szomorú tényre, hogy az egész európai helyzet mai állapotában a legsúlyosabb bonyodalmakat rejti méíhében! — Mint hívő ember — mondotta szent meggyőződésem azonban, hogy amikor a legnagyobb a baj, akkor van legközelebb az Úristen segítő keze! Ez a kéz odaír ányit -majd ai ra az útra, amely kivezet a megpróbáltatások útvesztőjéből, ha erős hittel es akarattal, őszlí-iss és a ma§Fafsli
