Prágai Magyar Hirlap, 1934. május (13. évfolyam, 100-123 / 3431-3454. szám)

1934-05-23 / 116. (3447.) szám

1984 május 28, soetráa. &zetartißeal és Ütartájsea:. megalkuvás nélkül gerinces magatartással megmaradunk párt­programunk életfelfogást jelenté elvei mellett! Eddigi követeléseinkből senki és semmi kedvéért semmit fel nem adunk, egyforma erővel és kitartással küzdünk to­vább az itteni ős!akosság: magyar véreink, rémet és szlovák testvéreink mirden jogos tö­rekvéséért. _ Amikor másfél évvel ezelőtt vállaltam p ártunk vezetését, nem könnyű helyzettei ál­lottam szemben. Azóta sem kerültem a nehéz­ségeket, nem tértem ki semmilyen fórumon a rám és ránk kényszeritett harc és küzdelmek elő!. A jövőben sem fogom ezt tenni, annál ke véebé, mert meggyőződhettem, hogy pártunk elvei vonzó valóságként élnek sok tízezer itteni testvérünk szivében és mert a mai világesemények is megrősithettek mind­nyájunkat abban, hogy csak olyan program életrevaló, amely elveti az anyagiasságot és erkölcsi meg szellemi tartalmat ad követői­nek! — Ilyer program a miénk is és mi, akik vál­laljuk hirdetését és terjesztését, nyugodtan vál­lalhatjuk az ezzel járó felelősséget is Isten és ember előtt egyaránt. A párt ünnepli Esterházy! Az elnöki beszámolót lelkes éljenzés fo­gadta. Dobránszky János képviselő meghatott szavakkal biztosította a pártelnököt a párt tántoríthatatlan ragaszkodásáról. Brogyámyi Gyula föiszólalásában azt emelte ki, hogy a párt egyaránt küzd minden őslakos érdeké­ben nemzetiségi és vallási különbség nélkül. Preisaek Ferenc a német párthivek hűségé­ről biztosította a pártvezetőséget. Majd doktor Sziillő Géza képviselőinek Angolországiból küldött üdvözlő táviratát olvasták fel. Sziillő távirata Dr. Sziillő Géza nemzet-gyűlési képviselő, a páriám" ui ti közös klub elnöke a következő sür­gönyt küldte a pártvezetőség ülésére Angliá­ból, ahol a népszövetségi ligák kongresszusán képviseli a csehszlovákiai magyar népszövetsé­gi ligát: „Külföldi munkám gátol abban, hogy részt vegyek az országos keresztényszocialis­ta párt pártvezetőségi ülésén. A szabadság országából küldöm az értekezletnek üdvöz­leteimet. Lélekben én is ott vagyok s őszin­tén kívánom, hogy tetterős elnökük vezeté­se mellett el tudják érni azokat a nemes cé­lokat, amelyek nélkül nincsen konszolidáció, amint erre a legszebb példa Anglia, ahol mindenki saját jogát úgy gyakorolja, hogy a másiknak teljes jogszabadságát meghagyja s azért mégis az egész világ fölött meg tudta tartani uralmát, mert annak alapja nem a hatalmaskodó erő, hanem a becsületes szán­dékú igazságosság! — Sziillő Géza.“ A táviratot az országos pártvezetősói/ nagy éljenzéssel fogadta. Látogatás Mussolininál Irta: Raymond Recouly francia történettudós A Duc«, ha pihenés közben látjuk, egy­általában nem kelti azt a benyomást, amit arcképei és szobrai. Arcának; izmai nem olyan feszültek, kifejezése nem olyan komor, fenyegető. Hiányzik belőle az a kis teatrali­tás, amit a fényképein, arcképein és szobrain láttunk. Feje nagyon olasz, nagyon latin, sőt na­gyon római. A legfrappánsabb rajta, félelmes állkap­csán kívül, kissé szétnyílt szája, mely a hall­gatók elé dobja hatalmas, kalapácsütésszerü szavait és mondatait. Szemének mozgása is rendkívüli. Néha ngy kinyílik a szeme, mintha ki akarna ugra­ni üregéből. Hangja hallatlanul változatos. Kezdetben mély és lassú, azután emelkedni kezd, felveszi a legkülönbözőbb formákat, kifejezéseket, a gondolat minden változását, megragadó reliefet ad minden egyes szónak. A lehető legegyszerűbben öltözködik: csí­kozott, fekete kabát, puhagalléros ing. Válla széles, mellkasa domború, mozdulatai köny- nyedek: látszik rajta, hogy sokat sportol, sok testgyakorlatot végzett. Ötvenéves, erejének teljében van. Semmi zsír, semmi puhaság, csupa izom. Arca kissé fáradt, bőre sápadt, vonásai megnyúltak. Egy óra hosszat beszél­tem vele Európa legaktuálisabb kérdéseiről. Szóba került az Anschluss is. Megjegyeztem, hogy Franciaország és Olaszország között teljes a megegyezés az osztrák kérdésben, ami rendkívül fontos. Kijelentette, hogy tel­jesen igazam van. As ossfrák kérdés — Olaszország semmi áron, semmi ürügy alatt nem akarja az Anschlusst — mondotta. — Ezt határozottan kijelentettem Berliniben is, ahol a kormányon lévők, bár természete­sen nem nagyon örülnek ennek, tudják, mi­hez tartsák magukat. — Könnyen érthetők azok az okok, me­lyek Olaszországot erre a határozott állás­pontra bírták annak ellenére, hogy az Né­metországnak nem nagyon esik jól. Olasz­ország nem akarja, hogy Németország, mely­nek eddig is már hatvanhatmillió lakosa van, egy csapásra 5—13 millióval növelje lakosai­nak számát. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ha Németország lakossága ilyen módon meggya­rapodna, úrrá lenne rendkívüli fontos föld­rajzi helyzeteken, megvetné lábát Európa szivében és irányítaná annak egész poli­tikáját. Magyarország Azok a megállapodások, melyeket leg­utóbb Ausztriával és Magyarországgal kötöt­tem, nem irányul senki ellen. Ezt nyíltan ki­jelentem mindenki előtt, aid hallani akarja. Minden kormánynak szabadságában áll ezek­hez a megállapodásokhoz csatlakozni. — Ezek a megállapodások nem maradnak holt betiik, hanem ellenkezőleg, az a célom, hogy minél gyorsabban tettekké váljanak. A Rómába meghívott szakértők nyomban mun­kához fognak látni. Május 15-ikéig be kell fejezniük munkájukat, hogy azután éreztes­sek hatásukat a diplomáciai megállapodás anyagi következményei. A kisantantnak nem kell nyugtalankod­nia. Egyik nagy irányitója, Benes, ezzel kap­csolatban több nyilatkozatot tett, melyeket teljesen kielégitőeknck találtam és melyek­ért nyíltan kifejeztem előtte megelégedé­semet. Németország és a fegyverkezés Szóbakerült a lefegyverzés kérdése is. Mussolini kijelentette, hogy nem szereti a lefegyverzésszót. Ma senki sem gondol arra, hogy lefegyverezze magát. Kockázatos dolog volna Franciaországnak azt ajánlani, hogy lefegyverezze magát. Ebben a kérdésben is, mint mindenben, a realitásokat mérlegeli Mussolini. Németország eddigi fegyverkezé­seit befejezett ténynek tekinti, melyre már nem érdemes visszatérni. Különben is ezek a fegyverkezések szerinte nem értek el olyan arányokat, melyek nyugtalanságra adnának okot. Bárcsak igaza volna Mussolininek! — Franciaország — mondja a Duce — ka-, mészetes reakció keletkezik az esztelen esz­mékkel szemben. Ezért e pillanatban kis el­távolodás észlelhető Olaszország és Német­ország között. A franciaellenes támadások csaknem telje­sen megszűntek az olasz lapokban. Még a Stavisky-ügyről közölt hosszú táviratok sem fejeztek ki semmi ellenséges érzést velünk szemben, amit igen jelentékenynek tartok. A francia frontharcosokat Rómában és a többi olasz nagyvárosban megható szívélyességgel fogadták. A pillanat tehát rendkívül alkalmas arra, hogy e kedvező atmoszférában megkíséreljék az olasz-francia nehézségek elsimítását.- tonai fölényben van keleti szomszédjával : szemben, ez a fölénye azonban, ha a dolgokat i a maguk természetes utján hagynák haladni, , egyre jobban csökkenne. Miután senki sem- gondol arra, hogy Németország ellen preven­tív háborút indítson, a legokosabb az, hogy az eddigi német fegyverkezéseket elfogadjuk ■ és megtesszük a szükséges lépéseket, hogy ezentúl ne fokozhassa és ne gyorsíthassa fegyverkezését Németország. Az olasz terv a legjobb, leghatásosabb és legbiztosabb esz­köz e cél elérésére. Az olasz terv nem kíván­ja Franciaországtól, hogy csökkentse hadi­állományát és fegyvereit. Ez a terv mindent meghagy Franciaországnak. Azt ajánlja, hogy a német Reichswehrt alakítsák át rövid szol­gálati idejű hadsereggé és adjanak Német­országnak védelmi fegyvereket: ágyukat és hadikocsikat, melyek nem haladhatnak meg egy bizonyos kalibert és súlyt. Végül a fegy­verkezések szigorú ellenőrzését javasolja és hajlandó egy szankciórendszer megvalósítá­sára. Ha nem fogadják el az olasz tervet, akkor nincs más ut, mint a fegyverkezési 1 verseny. Ebben a versenyben Franciaorszá­got, melynek lakossága kisebb, az a veszély fenyegeti, hogy Németország túl fogja szár­nyalni. A francia-olasz Azt látom Mussolini nyilatkozatából, hogy az osztrák kérdésiben teljes a megegyezés Franciaország és Olaszország között. A hitleri Németország belső és külső reakciói növekvő aggodalmat keltenek Olaszországban és ezért azt hiszem, rendkívül alkalmas a pillanat arra, hogy igyekezzünk a két ország közötti függő nehézségeket megoldani. Hangsúlyoz­tam Mussolini előtt, hogy a Quai d’Orsayn soha senki sem akarta annyira és olyan gyorsan megvalósítaná ezt a megegyezést, mint a francia diplomácia mostani főnöke, Louis Barthou. — Ez a vágy kölcsönös, — mondja Musso­linii. Három főkérdés vár elintézésre a két or­szág között: a líbiai határ kérdése, a tuniszi olaszok kérdése és a tengerészeti meg­egyezés. Ami az első kérdést illeti, Mussolini sok­szor mondta, hogy nem káváin többet, mint két kutat és néhány pálmafát. Ami a tuniszi olaszokat illeti, Mussolini azt kívánja, hogy néhány évre hosszabbítsák meg a mai állapotot. A harmadik kérdést illetőleg Mussolini záros határidőre szóló átmeneti megegyezést javasol, ami addig maradna érvényben, amíg a legközelebbi tengerészeti konferencia össze nem ül. Franciaország ezalatt az idő alatt megőrizné mai tonnafölényét. A megegyezés bebizonyítaná, milyen előnyös volna a flotta- épitési versengés megszüntetése, hiszen sem Franciaország, sem Olaszország nem elég gazdagok ahhoz, hogy sok száz milliót fecsé­reljenek olyan hajók építésére, melyek nem látszanak egészen nélkülözhetetleneknek. Még világos nappal volt, amikor bementem MussolinAh ez, azóta lassanként bealkonyo- dott. Egész idő alatt semmi sem zavarta meg beszélgetésünket. Egyetlenegyszer sem csen­getett a telefon, egyetlenegy munkatársa sem lépett be. Amikor távozom, az előszoba ép­pen olyan üres, mint amikor jöttem. Kénytelen vagyok összehasonlítani ezt a nyugalmat és csöndet azzal a lázas atmosz­férával. melyben a francia kormányzóink él­nek, azzal az örökös telefoncsengéssel, járás­keléssel, látogatók és kéregetők nagy seregé- vel, egy-egy miniszter vagy miniszterelnök körül. A francia államférfiainkat agyon- fárasztják ezek a másodrangu, mellékes mun­kák. Mennyi idő marad nekik ezekután lé­nyeges feladtaik megoldására? Következtetések Ami az általános olasz felfogást illeti, az a benyomásom, hogy az olasz kormánykörök csodálkozással vegyes ellenszevvel viseltet­nek a hitleri Németország kilengései iránt. Attól félnek, hogy ha Németország bekebe­lezi Ausztriát, nyugtalanító szomszéddá vá­lik Olaszország számára és súlyosan meg­zavarhatja Közép-Európa egyensúlyát. A mérsékelt, értelmes latin szellemben ier­A jetóntése& Esterházy János elnök Richter János ma­gyar nemzeti párti szenátort és Marthinyi I'ere ne jüirtvezetöségi tagot parentálta ej és üdvözölte a pártvezetőség uj tagjait. Bejelen­teni', hogy a párt keletszlovenszkói körzete részére bátra Kálmánt főtitkárnak nevezte ki. Majd Aixinger I zászló dr. országos párt- iia/ealó tartotta meg beszámolóját. Ebben részletesen ismertette az országos pártvezető- *0“ legutóbln ülése óla lefolyt eseményeket. Majthenyi László az iparosok helyzetére, TurohAnyi Imre és Haicil Kálmán az iskola- kordesekre hívta föl a pártvezetöség figyel­met s terjesztett be ezzel kapcsolatban javas­latokat. A javaslatokat az országos párt- vezetőség egyhangúlag elfogadta. Több hozzá­szólás történt Csapos* Gézának a munkás­kérd esek re vonatkozó elöadmá nyílhoz. Az országos pártvezetőség a közeledő vá­lasztásokra való figyelemmel elitéli mind­azokat, akik vétenek a pártfegyelem ellen és pártbontók törökvések eszközeivé válnak. Az. országos pártvezetöség elhatározta, hogy a párt illetékes szervei utján pártbontókkal szemben a legerélyesebben fognak eljárni. Mrogyányi Gyula a privigyei körzet liely- /elét ismertette. A jelentéshez Koznia Fe­renc fűzött értékes megjegyzéseket. Számos más hozzászólás után a párt igazgató beszámo­lóját a pártvezetöség tudomásul vette. — Jugoszlávia még mindig nem ad útleve­let Magyarországra. Újvidékről jelentik: A ju­goszláv hatóságok a Magyarországra szóló út­levelek kiadása kérdésében az Európa-szerte mutatkozó törekvések ellenére nem változtat iák meg álláspontjukat. A pünkösdi ünnepek előtt számos uj vidéki polgár Magyarországra akarta utazni, ut levél kérvén yét azonban in­dokolás nélkül elutasították. Ä vádtanács elrendelte dr. Cottely István elme­állapotának megfigyelését Pozsony, május 22. (Pozsonyi szerkesztő- I ségiink telefonjelentése.) Dr. Cottely István ! pozsonyi ügyvéd már hónapok óta vizsgálati i fogságban van a pozsonyi államügyészség fogházában. A védő kérelmére a vád tanács ma elrendelte dr. Cottely Istvánnak a köz­kórház elmeosztályán való megfigyelését. — Valószínű, hogy dr. Coítelyí még ma este, vagy holnap reggel átszállítják a kórházba. Az országos hivatalhoz fellebbez­tek a megválasztott ösregszászi városi tisztviselők a Járási hivatal megsemmisítő határozata eilen Beregszász, május 22. (Saját tudósítónk­tól.) Megírta a PMH, hogy- a beregszászi vá­rosházán a szervezési szabályrendelet alap- ■ ján nyolc állást töltenek be. A pályázatot még maiit év szeptemberében kiírták, de az októ­ber 18-án megtartott választásokat a járási hivatal megsemmisítette és uj választás meg­tartását rendelte el. Beregszász városa tehát újból kiirta a pályázatot, amelyre, mint kö­zöltük, 36 jelentkező adta be kérvényét. A választás megtartása most nem várt akadály­ba 'ütközött. Ugyanis az első választás alkalmával megválasztott tisztviselők a járási hivatal megsemmisítő döntése ellen az ungvári országos hivatal­hoz felebbezíek. A felebbezés ügyében mindeddig nem érke­zett meg az országos hivatal döntése és ősznél előbb nem is várható annak el­intézése. Emiatt természetesen a választások is halasz­tást szenvednek mindaddig, amiig az országos hivatal döntése megérkezik. Országos nyomdászkongresszus Kassán Kassa, május 22. A nyomdászok egyletének kassai csoportja 19-én este ünnepelte fennállásának 60-ik évfordulóját. A jubileumi ünnepség fényes keretek között zajlott le. A Munkásotthon nagytermét zsú­folásig megtöltötték az ünnepség résztvevői, melyen megjelentek Prága és Morvaország kiküldöttei, va­lamint egész Sztovenszkó összes nyomdavároeainak megbízottai is. Weisz Fajos, a kassai csoport, majd Kugel maiin Gyula, a pozsonyi központ elnöke üdvö­zölte a megjelenteket s az eperjesi és kassai nyorn- dászdalárdák éneke után Kassa város nevébenJa- noud polgármester, a szakszervezeti tanács nevé­ben Motena József, a nyomdatulajdonosok grémiu­ma nevében Katona János, a szlovák újságírók szin­dikátusa nevében Slanel szerkesztő, a magyar Írói és újságírói kar részéről Juhász Árpád szerkesztő és iró, a csehszlovák szociáldemokrata párt nevében Nentwich szenátor, a magyar nyelvű szociáldemok­rata pártszervezetek ée munkásakadémiák részéről dr. Farkas Zoltán szenátor, a kereskedelmi és ipar­kamara részéről Ccrny József, az Ipartestül let nevé­ben Molnár Miklós, "majd a munkásegyesületek meg­bízottai üdvözölték a jubiláló egyesületet. A csehszlovákiai nyomdászszövetség elnöke, Ncmecek, a kari szolidaritásról mondott beszédet, majd Schultz Ignác ünnepi beszéde követekezett s a mun- kásdnlárdás énekei, Kazimir Károly alkalmi ódájá­nak elmondása után Kugelmann és Weisz elnökök a lélekemelő ünnepséget bezárták. Esle 10 órakor a Sóhalkház nagytermében társasvacsora volt. Vasárnap reggel 8 óraikor vette kezdetét az or­szágos nyomdászkongresszus, melyet az egyesület kassai székházának nagytermében tartoltak meg a nyomdászok. A megnyitás ünnepélyes keretek közt folyt le. A kongresszus a nyomdai munkásság élet­bevágó kérdéseit trágyába és a nyomdászegylet jö­vőjére nézve is komoly határozatokat hozott. Hétfőn délelőtt fejezték be az országból egybesercglett de­legátusok az országos kongresszust. Úgy a jubileumi díszközgyűlés, mint az országos kongresszus a nyomdai munkások erős szervezett­ségéhez méltóan, külsőségeiben is, de a végzett munkát illetően is méltó volt azokhoz a tradíciók­hoz. melyben a nyomdai munkások szervezete gyö­keret eresztett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom