Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)

1934-04-05 / 78. (3409.) szám

3 e 1964 Április 5, csütörtök. Az amerikai politika különös utjai Késhegyis menő népszerűségi harc Lindbergh és Roosevelt között Aki győz, megszabja a go'itika irányát * lindbergh ellenes tüntetések New- Yorkban - A munkásság Roosevelt melleit - Napi tízezer levél a Fehér Házban Washington, április 4. Az amerikai Egyesült Államokban jelenleg két ember harcol a népszerűségért; Lindbergh és Roose­velt. Ez az a két személyiség, aki az amerikai nép szeretetének előterében áll és ők kép­viselik a yankeek ideáljait. A népszerűségi versengés természetesen nagyarányú politi­kai törekvésekkel áll összeköttetésben és a kettő közül az, aki a legnagyobb népszerű­séget eléri, egyúttal megszabja Amerika poli­tikai irányát is. Mint ismeretes, Lindbergh a köztársasági párt oszlopa és az ő nép­szerűsége a köztársasági elemek javára szol­gál. Roosevelt, aki az elmúlt hónapokban kétségtelenül Amerika legnépszerűbb sze­mélyévé vált, természetesen a demokrata párt szekerét tolja. A közelmúltban a két népszerű ember éles ellentétbe került egymással. Mint ismeretes, Roosevelt a légi postaíorgalom lebonyolítását megvonta a polgári repülőtársaságoktól és a katonai pilótákra bízta azt. Lindbergh a le­hető legélesebben szembeszállt az intézke­déssel és számos népgyülésen, több cikkben nagy propagandát fejtett ki a köztársasági elnök ellen. Ekkor vette kezdetét a mélv­séges ellentét a két ember között s ma már mélyen az amerikai nép legszélesebb réte­geiig folyik az agitáció vagy Lindbergh vagy Roosevelt mellett. Roosevelt ellen a köztársasági párt az utóbbi időben hatalmas propagandát fejt ki. Mint annak idején jelentettük, a háborús aggastyánok illetményeinek törvénye tekin­tetében súlyos konfliktus támadt a parlament és a köztársasági elnök között, A kongresz- szus Roosevelt vétója ellenére megszavazta a veterán-törvényt, amelyet a közvélemény is szívesen lát. A köztársaságiak azt gondolták, hogy a vétóval kapcsolatban Roosevelt nép­szerűsége megszűnik és a nép elfordul tőle. Ennek ellenére azt a presztízst, amelyet a köztársasági elnök a népkörében élvez, nem sikerült aláaknázni. Egy newyorki moziban a közelmúltban olyan esemény játszódott le, amely rávilágít arra, hogy az Unió keleti és déli országaiban még mindig Roosevelt a helyzet ura és Lind­bergh az, aki vészit. A mozivásznon meg­jelent Lindbergh képe. A repülő néhány év­vel ezelőtt még Amerika legnépszerűbb embere volt, de azzal az akcióval, amely szembeállította Roosevelttel a repülőposta szállításának kérdésében, a nagy szeretet el­párolgott Amint Lindbergh képe megjelent a vásznon, a közönség parázs tüntetést ren­dezett ellene. Az előadást kénytelenek voltak megszakítani és a közönség kitédult az uccá- ra, ahol még sokáig tüntetett Lindbergh ellen. Ezzel szemben vannak jelenségek, amelyek azt mutatják, hogy a tömegek nagy része még mindig Roosevelt-párti, annak ellenére, hogy a köztársasági elnöknek nem sikerült meg­oldani a gazdasági problémákat. A sikerte­lenséget azonban a közvélemény nem Roose­velt ügyetlenségére vezeti vissza, hanem arra az ellenakcióra, amelyet a nagyipar ég a nagybankok ellene indítottak. Az elmúlt he­tekben súlyos gondokat okzott Rooseveltnek és Johnson tábornoknak, az uj gazdasági terv diktátorának az országban egyre veszedelme­sebbé váló sztrájkhullám. A helyzet a leg­tarthatatlanabbá az automobiliparbau vált. Roosevelt személyes közbelépésének és ügyes tárgyalási modorának sikerült az Uniót meg­menteni a kiszámíthatatlan következményű hatalmas sztrájktól s ez a eredmény kezdetét J6I kifizetődik mlndeklnél a Palma-sarok, mert cipOt kiméi Minden cipésznél kapható! jelentette az uj népszerűségi hullámnak. — A detroiti automobilgyárak munkássága, amely a megegyezéssel rendkívül sokat nyert, napokig tüntetett Roosevelt mellett és a szeretet különféle jelével halmozta el az el­nököt. A washingtoni Fehér Házba naponta tízezer levél érkezik s a levelek irói a leg­lelkesebb szavakkal szerencsét kívánnak Rooseveltnek, helyeslik programját és újabb kitartásra biztatják. Abban a harcban, amely tehát Amerikában Lindbergh és Roosevelt népszerűsége között folyik s amelynek eredménye döntő hatással lesz az amerikai politika irányára is, egyelő­re Roosevelt győzött, mig Lindbergh régi népszerűsége tetemesen alábbhagyott. Sa anteiiemlsia szárny kivonul a ssiovák néppártból, ha Hilnkáék belépnek a kormányba Mi történik a néppárti kulisszák mögött? Prága, április 4. A ,J31ovák“ húsvéti számá­ban is megszólalt „az ismeretlen informátor'4, akinek hangja igen ismerősen cseng a mi fü­lünkben is — s lándzsát tör a katolikus blokk mellett. Nem kívánjuk a.z illető néppárti poli­tikus optimizmusát néhány tapasztalat felidé­zésével zavarni, a tárgyilagosság kedvéért azonban meg kell állapitanunk, hogy a szlovák néppárt hívei korántsem állnak olyan zárt so­rokban a katolikus blokk mögött, mint ahogy ezt a „Slovák“ írja. A helyzet változatlanul az, ami volt ezelőtt egy hónappal: a néppárt intranzingens autonómista Szárnya rossz szemmel nézi a pártvezetőség kormány- baíépési tárgyalásait, mert tudatában van un­na^ hogy a ^ormánybalépés az autonómis­ták által felállított követelések kijátszását jelentené. Ez a szárny el van szánva arra, hogyha a pártvezeíőség mégis a kormányha- lépés mellett dönt, s ezt az elhatározását rea­lizálni fogja anélkül, hogy az auíonómista követelések teljesítésére vonatkozóan ga­ranciákat kapna a kormánytól, nyíltan kivo­nul a pártból A katolikus blokk valójában nem egyéb, mint az a plattform/ amelyen a párt az autonómia, megkerülésével felsorakozhat a k ormány koalí­ció mellett. Autonómista örökben a katoli­kus blokkot mellékvágánynak Ítélik meg, s hangoztatják, hogy ez a vágány igazi program­jától elvezeti és szükségszerűen szakadékba dönti a mozgalmat. Az ellentétek nagyon erő­sek a szlovák néppártban, s tekintettel arra. hogy a kormány még az elnökválasztás előtt be akarja kapcsolni a koalícióba HÜnkáékat, í Számolni lehet a párt kettéválásával. Az „ismeretien informátor'* elmére A néppárti politikus, aki a katolikus blokk zászlaját a „Slovák“ húsvéti számában kibont­ja, a Prágai Magyar Hírlap emlékezetes inter­jújával is foglalkozik és megállapítja, hogy az interjú, amelyet munkatársunk a népárt egyik vezető politikusával folytatott, fik ti v és az egyik centralista vezető férfiú helyezte el la­punk hasábjain, csak azért, hogy Prágát el­riassza a néppárttól, mert az autonómisták tér­hódítása cseh körökben zavarja az illető cent­ralista politikus köreit. Igen egyszerű választ i.- adhatnánk erre a nem ok nélkül vaskos gya­núsításra. • de mi nem fel edk ez (in k meg adott szavunkról t> a Prágái Magyar Hírlap szerkesz- [ tője szívesen kölcsönzi gavallériájának köpe-1 nyét, az illető politikusnak, akinek ‘valóban szüksége van arra, hogy beleburkolózzék. Mi nem nevezhetjük meg informátorunkat, de nem értjük, miért közöl atirnim Interjút a néppárt hiva­talos lapja? ..saját politikai táborának egyik kiemelkedő személyiségétől'? S aztán még egy szerény kérdés: ha egyszer anonim volt a P. M. E. in­terjúja. miért vette át másnap minden szó meg­jegyzés nélkül a „Slovák" és miért csak hetek múltán tartja szükségesnek megjegyezni, hogy az interjú esetleg fiktív volt és csak azt a. célt szolgálta, hogy elriassza a, cseheket a néppárt­tól? Miért nem fedezte fel ezeket az elriasztó tendenciákat a párt hivatalos lápja akkor az interjúban, amelyet szószerint citált, e ezzel az európai sajtó Íratlan törvényei szerint auto- rizálta a nyilatkozatot? Mi szívesen megvilá­gítjuk azt a. zűrzavart, amely a sok anonim nyilatkozat, körül keletkezett, hiszen ezért is vázoltuk elöljáróban a néppártban uralkodó vi­szonyokat. De tovább megyünk: mi szívesen feli ebben tünk más kulisszát it kokat is. Mi szol­gálhatunk nevekkel is. ha kell, és nyilvános­ságra- hozhatjuk a.z egyes pártvezérek kínos versengésének néhány kellemetlen dokumentu­mát. Mi megnevezhetjük, ha kell. a forrást, ahonnan péld ául néhány Hl inka ellen irányuló• nyilatkozat és politikai akció az iniciativát! kapta. Nekünk azonban nem célunk, hogy a eziovenszkói érdekek egyik erős bástyáját de- etruáljiuk, ha már megakadályozni nem tudjuk a 'benne dúló destruktív eTŐk romboló munka­iját. Ellenben erélyesen visszautasítunk min­den gyanúsítást: a Prágai Magyar Hírlap ha­sábjai nem állnak nyitva centralista politiku­sok egyéni akciói számára.. S hogy mennyire nem centralista, hanem igenis vezető néppárti egyéniségtől kaptuk információinkat, azt a „Slováik“ autotizáláeán kívül az is bizonyltja, hogy azok az autonómista követelések, amelyeket ebben az interjúban felsoroltunk, szóról-Szó- ra napvilágot láttak az autonómista ifjúság lapjának, a „Nástup“-nak legutóbbi számá­ban. A „Nástup“ húsvéti vezércikkében pontosan megismétli az autonómista csoport- követelé­seit. Arról mi igazán nem tehetünk, hogy akik ! t*guap még hangos szószólói voltak ezeknek a. követeléseknek, ma egészen más malomban I őrölnek « csak annyit Iáinak meg belőlük, i hogy ..Prága szempontjából elriasztó tenden­ciájuk van11. Erről a kérdésről nem kívánunk Arra nézve pedig, hogy a néppárt autonó­mista szárnya hogyan vélekedik egyrészt a katolikus blokkról, másrészt az egyre komo­lyabb formákat öltő kormányt-árgya-ásokról. módunkban van közölni egy másak néppárti politikus nyilatkozatát. Ez a nyilatkozata hü képet ad a néppárti ellenzék hangulatáról. — Párt vezetőségünk — mondotta informáto­runk. — sajnos, nagyon, gyarkran éreztette sa­ját pár Müveivel, de egész Szlovenszkóva! is, hogy programunk alapelveivel nincs tisztában. Ezt láttuk a 1925-ös kormánybalépés idején is, amikor vezetőink rapszódikus egyénisége, és az anyagi Szempont előtérbe nyomult. Ennek a kormánybalépésnek a tanulságai nem engedik, hogy komolyan elhigyjük. hogy az autonómia gondolata Prágában megértésre tá­lé’t volna. Ennek a megértésnek nem látjuk .kézzelfogható jeleit, Tudjuk azonban, hogy mi történt a múltban. A régi megyerendszer. — amely legalább nagyjában megóvta a történel­mi vármegyék autonómiáját, — fölváltotta az országos közigazgatási rendszer. Szlovéneké teljhatalmú minisztériumát meg­szüntették s így Szlovenszkó elesett vétó­jogától, s attól a széles hatáskörtől, amelyet a törvény Szloveszkö teljhatalmú miniszteré­nek biztosított — amivel azonban, mellesleg szóivá, Srobár, Dérer, Micsura és Kállay nem tudtak élni. Pártunk, azaz annak vezetői megelégedtek a kongrua-kérdés rendezésével. A kormányban elfogadtak két alácsonyabbrendü tárcát: az egészségügyit és az umifikációst, nem beszélve arról, hogy az unifikáció éles ellentétben áll az autonómia alapelveivel. És nem beszélve arról sem, hogy ezt a két tárcát sem tudták azok hatáskörének megfelelően kihasználni. — Az országos rendszer Szlovenszkót egy törvényesen elismert egységgé avatta, de az országos képviselőtestület és választmány ha­tásköre még a történelmi vármegyék önkor­mányzati jogait sem ismeri el. A kongrua-gyakorlat pedig olyan, hogy a centralista körök épp a kongnia elvonásával tarthatják féken azokat a papodat, akik nyíl­tan sikraszálltak Szlovéneké autonómiája érdekében. többet szólni, csak még egyet-: azt. Írja a ..Slo- vák“. hogy az illető centralista politikus gon­doskodott arról, hogy a mi cikkünket a cseh lapok átvegyék. Nos, jól figyeljen a „SlovákM ha centralista politikus nyilatkozatáról lett voh- na szó, akkor az illető bizonyára néni hivatkozott volna Svehla hitvallására, amelyet a német é« cseh együttműködés kérdésében elfoglalt, — aminthogy interjúnknak ezt a részét a cseh lapok következetesen ki is hagyták. Azt már clhisszük, hogy itt — de esafk itt! — szerephez jutott ama bizonyos titokzatos cent­ralista kéz. Ezeket a tanulságokat a kormányból való gyá­szos kivonulás után a. pártvezért őség is levonta a párt számára s megállapítottuk, hogy a párt. Szlovenszkó számára semmit sem tudott kivív­ni a. korínánybalépéssel. Elleniben nyakunkba, vettünk egy adórendszert, amelyet pártunk képviselői koalíciós szolidaritásból megszavaz­tak. Ennek aztán az lett a természetes követ­kezménye. hogy a legközelebbi választáson pártunk har­minc százalékát elveszítette szavazóinak. Most, hogy újra felmerült a konnánybalépés terve, meg kell állapítanunk, hogy az első kí­sérlet, úgy a párt, mint a szlovák nemzet, de egész Szloveszkó szempontjából súlyos nega­tívumokkal zárult. — Ami pedig a katolikus blokk gondolatán illeti, ismerjük, régi gondolat^ A magam ré­széről, mint katolikus hivő, őszintén örülnék, ha a köztársaság valamennyi katolikusa egy táborba csatlakoznék. De ez a katolikus blokk csak akkor lehet életképes, ha benne a republi- ka minden nemzetisége megtalálja jogainak erős és életképes védelmezőjét. A katolikus any.ászén tegyház univerzális, s így az összes nemzetek gondos oltalmazó ja.. A legnagyobb érdeklődéssel olvastam meg nem nevezett párt vezetőnk fejtegetéseit a húsvéti ..Slová:k"-ban a katolikus blokk időszerűségéről. Sajnálom, hogy a nyilatkozó n&m Hliuka volt, mert pártvezérünk Sokkal nyíltabban szokott fellépni. Az informátor pedig meg­feledkezett az eddigi szomorú tapasztalatok­ról, de megfeledkezett arról is, hogy a szlo­vák néppárt programjának alappillére dogmája Szlovenszkó önkormányzati joga és ezen jogkövetelés érvényesítése. Pártunk .a alvezére és Hliuka politikai örököse is többször hangoztatta, hogy neki egy szlo­vák evangélikus autonómista kedvesebb, mint egy centralista 'katolikus. Sajnos, e sokat han­goztatott álláspont mellett nem tartanak ki vezéreink elég szilárdan. A párt többségének meggyőződése azonban változatlanul az, hogy Szlovenszkó kulturális és gazdasági érdekeit csak egy erős és öntudatos Őslakosfront kép­viselheti hathatósan és eredményesen. Mi hi­szünk Szloveszkó őslakói politikai szoMaritá j sáriak lehetőségében. néppárti vélemény a kormánybalépésről

Next

/
Oldalképek
Tartalom