Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)
1934-04-29 / 99. (3430.) szám
^RXgaMAC&ajtHTRIíai* 1934 április 29, vasáiaap. Egy asszony tüzvonalban Katja Dalekaliani hercegnő, aki férfiruhában végigharcolta a világháborút, a londoni,emigrációban megírta emlékiratait 18 a kataklizmáé évek elvonulását. Miikor hazajött, uj világot talált a régi helyén. Uj emberek a kávéházakban A Sav oy-szálloda, amelyet ő éppen ctsaik megalapított és aztán ismét külföldi útra indult, a Duna partján folyó nagy történelmi színjátéknak egyik fontos színtere lett. A városba érkező kereskedőik, vállalkozók, uj hivatalnokok, katonatisztek itt szállták meg, ezeknek az éveknek magas ér verése izzásba hozta azt a nyugodt, kimért tempójú életet, amely ennek a régi háznak falai között hömpölygött. A szálloda állandóan zsúfolva volt, a kávéháziéi és a vendéglőből eltűntek a régi, ismert arcok. a magasceákós katonatisztek, az arisztokraták, a magyar színház primadonnái és bon- vivánjai. A tempó nem szelídült, sőt évről-évre ■nőtt, voltak a konjunktúrában olyan évek is, amikor csak külön borravalókkal lehetett elérni. hogy valaki szobát kapjon a Savoyban. Ez a lázas tempó már-már szétfeszítette a régi, szűk kereteket. S Prüger Henrik többek között abban is különbözött az öreg Palugyaitól, hogy ,.ő megértette az idők szavát”. „A sors embere" Sajnos, úgy látszik, későn. Mert, amikor 1928 julius 11-én az első csákány csapások vé- gigdöngtek a hatalmas épületen, hogy lebontsák, ami elavult és fölösleges, és helyébe újat és praktikusat építsenek — már megkondult a halálharang a konjunktúra fölött. A terv, amelynek megvalósítására Prüger Henrik vállalkozott, valóban nagyszabású volt, s ha nem érzett volna annyira együtt a tervvel, ha minden egyes tégladarab, ami a régi épület falaiban megmozdult, nem nőtt. volna hozzá minden ideg-szálához, talán sikerült i«s volna. így azonban, mint ember csatát veszített, elnyelte a mü, amelynek méretei túlnőttek rajta, amelynek fordulatai és meglepetései túlszárnyalták képzelőerejét. Aimkor a pozsonyi égbolt alatt az uj épület hetedik emeletén megállt, őt — aki valamikor a hatalmas londoni Sa-voy-szálloda diktátora volt — elfogta az ibseni SoOtaess építőmester szédülete. Valósziniüleg nem olyan egyszerű megadni a feleletet erre a tragédiára, minit amit a pozsonyiak mondanak. Valószínű, hogy nem mindössze arról van szó. hogy építkezés köz- ! ben ötmillióval túllépték az úgynevezett költségelőirányzatot. Igen, ötmillió és — a sors. : Van egy kis mozzanat Prüger Henrik életében, amelyben szerephez jut a sots. Ki látja itt a ' titkos összefüggéseket? Mint tekintélyes londoni szálloda-szakembert felkérték, hogy rendezze be a Titanic óceánjárót. Élete egyik főmüvének tartotta a Titanic mintaszerű és modern berendezését, kedvenc pincéreit helyezte el ezen az úszó palotán, amelyet első útjára ő is el akart kisérni. Édesanyjától azonban nyugtalanító levelet kapott és az utolsó pillanatban elhatározta, hogy inkább Pozsonyba utazik és nem ; a hatalmas óceánjáróra szállt fel, hanem kis csatorna-gőzösre, amely a kontinens, az öreg, í romantikus és rosszul berendezett Európába 1 visz. < Ez volt első találkozása a sorssal és ez egész éleiében nyugtalanította. Egy évvel az épitke- ] zés megkezdése után, pontosan azon a napon, ■ mikor az első csákányütések megkondultak, az ^ épület legfelső emeletének egyik féligkész szobájában felakasztva találták. Villany zsinórral akasztotta fel magát az ablakra. Sokat beszéltek erről a tragédiáról, de alapjában véve ma ' is rejtély és az is marad. Mélyen gyökerező, ' úgynevezett emberi okai voltak a tragédiának ' és nem kalkuláció. Tovább lüktet az élet A hatalmas épület egy év múlva elkészült, , háromszáztizenhat modern szóiba van benne, 1 központi fűtéssel és folyó h ideg-melegvízzel, éttermek, kávéházak, konyhák, bár, klulbbok vannak benne, százhatvan alkalmazottja van, külön világrésznek számit Szlovenszkó térképén, vannak őslakói, akik egész életüket falai között, bonyolítják le: itt laknak, itt kötnek üzletet,, itt étkezitek. Az alapitónak kis mélílszobra áll a Cár lton halijában — körülbelül ott., ahol) ezelőtt félszázaddal a négyesfogatok megálltak é« Pálffy vagy Erdődy grófnők illat- és csipkefelhőik között, kilibbentek lakkozott, szürke, párnáé ajtajukon. Akkor volt ez, amikor egy ■ úri ebédhez Nizzából hozatták a tengeri rákot, %-----o-----Lö dön, április 28. London irodalmi szalóo- jaiibam ima sokat beszélnek egy memoárról, amely a napokiban jelent meg s amely annak ellenére, hogy nagyrészt háborús eseményekkel foglakozik, még sem tartozik az úgynevezett háborús könyvek sorába. A könyv érdekessége főleg az, hogy olyan dokumentumokat szolgáltat a mai kor szorosan vett emberi történetéhez, amelyek valóban egyedülállók, aminthogy egyedülálló maga a személyiség, akinek élményeiről ez a könyv szól. Egy asszony emlékiratairól van szó, aki a háborút egyszerű katonának öltözve küzdötte végig részben a lövészárokban, részben pedig egy szanitéckolomán. S még hozzá egyike volt ez a katonaruhába öltözött nő az orosz arisztokrácia legkörül- rajongottabb tagjainak, hercegnő volt, a cári udvar büszkesége, aki az 1914-es forgatagban eltűnik és senki se tudja, hogy egyszerű orosz katonának öltözve az első menetzász- loaljjal kiment a frontra, ahol négy esztendeig, az utolsó orosz puskalövésig szolgálatot teljesít. EGY KAUKÁZUSI HERCEGNŐ PARISBAN Katja Dalekaliani georgiai hercegnőről van szó, aki a regényes Kaukázus legrégibb uralkodócsaládjából származik, a család a tizenharmadik századtól egészen a bolsevista forradalomig Kaukázus legromantikusabb országának trónján ül. Ez a trónus természetesen meim hasonlítható még azokhoz a kisebb német hercegi trónokhoz sem, amelyeknek szerelmi és politikai' kalandjaiból annyi ■ témát merítettek az operettszerzők. De nem szabad elfelejteni, bogy a cári Oroszország tele volt ilyen kiskirályokkal, akiknek igen jelentékeny kiváltságaik voltak s akik nagy becsben állottak a cári udvarban is és előkelő helyet ifoglaltak el a hatalmas birodalom politikai életében. Az ilyen kiskirályok sokkal szabadabban éltek, mint a cári család közvetlen hozzátartozói, az év nagyrészét Parisban töltötték, ahol kapcsolatba kerültek nemcsak a modern nagyvilági élettel, hanem azokkal az eszmeáramlatokkal is, amelyek olyan nagy erővel vonultak át Európán. Ezek a hercegi ifjak és lányok tekintélyes apanázst élveztek, ami megnyitotta előttük Parisban és Londonban az élet minden szépségét és gazdagságát. Ezeknek a kivételes teremtményeknek életét éli a háború kitörése előtt a szép Katja hercegnő is, aki emlékirataiban igen tárgyilagosan mondja el, hogyan élt a század eleji orosz arisztokrata ifjúság, mik voltak a kedvtelései, hogyan nézték Európát és mi volt a véleményük az uj eszmékről, amelyek akkor máir .hatalmas erővel törtek maguknak utat Oroszország felé is. Nyugodt és derűs élete volt ennek az ifjúságnak a háború kitöréséig. A háborúiban azonban valóságos isteni ujjmutatást láttak, amely e léha és üres örömöket hajszóló nemzedéket nagy próbatétel elé állította. A misztikumok felé igen erősen hajló orosz intelligencia megdöbbenve látta, hogy a népek hogyan mozdulnak meg Oroszország határán túl, hogyan csap fel egyszerre több pontján is a világnak a tűz, amely rövid idő alatt úgyszólván az egész müveit világot elborította lángjaival. KATJA HERCEGNŐ BERUKKOL KATONÁNAK A háború kitörésekor Katja hercegnő bu- szonkétéves volt, csodálatos szépségű kaukázusi lány. Az orosz vezérkar súlyt helyezett arra. hogy minden kisebb kaukázusi országban saját ezredeket állítson össze. Ezek a kaukázusi ezredek a háború alatt valóban félelmes hírre tettek szert. S tisztjeik igen nagy tekintélynek örvendtek az orosz hadseregben. A huszonkétéves Katja, — amikor a háború kitörésének hírére külföldről, ahol főiskolai tanulmányait végezte, hazaérkezett Oroszországba —elhatározta, hogy részt vesz a háborúban. A családnak ugyanis nem volt férfitagja, s az ősi hagyomány szerint a család nem tarthatta magát távol a háborútól. Igaz, hogy Katja már modern és felvilágosult nevelésben részesült, de erkölcsi dolgokban még ezeknek a régi és romantikus hagyományoknak hatása alatt állott és amikor hazaérkezett azonnal jelentkezett Korandoff tábornoknál és közölte vele, hogy be akar rukkolni katonának. A tábornok természetesen el volt képedre, amikor a hercegnő kívánságát meghallotta, Katja azonban nem sokat törődött a tábornokkal és másnap már katonaruhában jelentkezett az ezredparancsnoknál, aki nem tehetett egyebet, minthogy beleegyezését adta a szerinte fantasztikus vállalkozáshoz. A hercegnő megkapta katonai dokumentumait, amelyek Jemal Dalekaliani névre szóltak és mint egyszerű közlegény berukkolt egy tatárezredhez, amely a háború elején a legnehezebb katonai operációk végrehajtásában vett részt. Hat hónap után, ebiből két hónapot a fronton töltött a hercegnő, a kozákokhoz került, s tekintettel arra, hogy egészen kicsi gyermekkora óta tudott lovagolni, itt is igen jól megállta helyét. GYŐZ AZ ASSZONYSZÍV Az emlékiratok nemcsak azért érdekesek, mert valóban rendkívüli kalandokon megy keresztül a katonaruhába öltözött hercegnő a lövés zárkok világában, hanem főleg lélektani szempontból igen érdekes kísérlet leírását kapja az olvasó ebbein a könyvben. Arról 'Ugyanis, hogy a mellette élő és vele együtt küzdő katonáknak a leghalványabb fogalmuk sem volt, hogy baj társuk nő és még hozzá hercegnő, ő maga is minden alacsonyabb- rendüségü érzést, — ami pedig a pszichológusok szerint ilyen rendkívüli helyzetekben minden nőből természetszerűen kiütközik, — le tudott küzdeni magában és a lövészárok- élet minden apró részletébe beleélte magát s a legveszélyesebb helyzetek se hozták ki nyugalmából és igazán rendkívüli szerepéből. Ennek ellenére nem tudta leküzdeni magában azt a fájdalmas érzést, amit az emberekre való gyilkos lövöldözés váltott ki belőle. Ebben nem tudta követni íérfi-bajtársait és egymásután küldte a leveleket a tábornokhoz és kérte, hogy helyezze át a szanitécekhez. Végre a tábornok eleget tett a kérésnek és a hercegnő leírja, hogy életének legszebb napja volt amikor elhagyhatta a lövészárkot és bevonult a szanitécek közé. Ezzel a háború veszélyei számára nemhogy kisebbek lettek, de valójában csak fokozódtak. A legvadabb gépfegyver tűzben hozta ki a lövészárokból a sebesülteket a hercegnő és ebben a munkájában olyan hősiesen viselkedett, hogy egész sereg magas kitüntetést kapott s megkapta a Szent György-rend nagykeresztjét is, amely egyike volt a legmagasabb cári kitüntetéseknek. A bolsevizmus kitörésekor ugyancsak férfi- ruhában sikerült elhagynia Oroszországot, Párisiba szökött, ott élt néhány évig, majd London költözött, ahol egy kiadó felszólítására most megírta emlékiratait. Mond meg mit eszel, megmondom ki vagy? Brillat Savarra világhírű mondását: „Mond meg mit eszel és megmondom, ki vagy" annyiszor idézték, hogy lassan már közhellyé vált, de kulturhistórikusokat még mindig érdekli, hogy a világ nagyságai mit ettek, mi volt a kedvenc ételük. Az evés és az étkezés módja valóban fontos kulturhistóriai következtetésekre ad alkalmat. Sajnos, az ókorból csak kevés adat maradt ránk erre vonatkozólag, ugylátszik mindenki válogatás nélkül mindent evett. Éppen ezért keveset tudunk arról, hogy a római és görög nagyságok miképpen és mit ettek. Xerxesről tudjuk, hogy nagyon szerette a friss fügét. Amikor egyszer Atticába érkezett és különösen nagy ée medvdus fügével kínálták, állítólag így kiáltott fel: „Kár, hogy ez a görög tartomány még minidig nem tartozik a perzsa királysághoz". Tiiberius császár az uborkát szerette nagyon. Hadjáratainál mozgósítható uborkaágyakat vittek utána. Nagy Sándornak nem volt érzéke az étkezés iránt, ő legszívesebben katonáinak sovány ételéből evett. Nem törődött különösebben az étkezéssel Ferenc József, sem, aki legszívesebben tüdőt evett gombóccal. A király egyáltalában a polgári házikosztot. kedvelte. Vadászatok alkalmával harmadik fogásként sohasem hiányzott a marhahús főzelékkel. Második reggelinek délutáni vadászat előtt parasztos ételeket tálaltak számára, mint például füstölthust gombóccal, véreshurkát savanyú káposztával. Kedvenc tésztája a bundás alma volt. Mindehhez a király egy korsó sört ivott. Pénteken mindig szigorúan megtartotta a böjtöt. Sokszor megtörtént, hogy vacsorára nem evett égyébet, mint főtt krumplit vajjal. Egyetlenegy szenvedélye volt csak: a Virginia. Később orvosi tanácsra erről le kellett mondania és át kellett térnie az Operasra s a Regalia Médiára. A mértékletes emberek sorába tartozott Goethe is, aki határozottan ellensége volt a fekete kávé és a bor élvezetének, ellenben módfelett szerette a gyümölcsöt. Napóleon rendkívül gyorsan evett. Nem volt nagy élvezet vendégének lenni, mert az amúgy is forró ételek ízlelésére is alig kerül- ihetet sor, mire Napóleon már végzett velük. A legtöbb vendég éhesen kelt fel asztalától. II. Frigyesnek ugyancsak nem volt érzéke a gasztronómiai élvezetek iránt, ellentétben Voltair-ral, aki sokat és szívesen evett. — II. Frigyesnek kedvenc étele a sárgadinnye volt,.amelyet sóval és paprikával evett, nem törődve azzal, hogy vendégei követik-e példáját. Schoppeuhaueír nagyon szerette a bőséges étkezést és szívesen időzütt hosszan a szépen megtérített asztalnál, amiért ellenfelei sokszor vetették szemére, hogy vizet prédikál és bort iszik. Bismarck herceg szintén nem vetette meg a gazdag lakomát, kitűnő ismerője volt a boroknak és szenvedélyesen szerette a jó szivarokat. Hosszú élete bizonyítja, hogy ez az életmód nem ártott meg neki. SJTíagyar asszony lapja a Jlc Rendetje meg a P. M. H. kiadóhivatalában Ára egész évre 36 X, számonként 3.50 K
