Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)
1934-04-29 / 99. (3430.) szám
1934 Április 29, vasárnap. rpRx<ai-AV\(AARHiKLAP 17 lc{a: Szi/allcá Dúl A kél fejei moszkvai kormány a népét a nagy gépkultusz- szal, a gép Mvatail06 istenitéséve 1) ez a vágyva- vágyótit gépiezeretiet teimészeties adottság az j oilaj? zoknál, senki neon ápolja oly odaadó an a motiarcseos'ebecsót, mint az Olasz mechanikus. Leonardó óta butát, fúr, farag álmodozik a. gépről, az uj féltfedezésről az olasz ember. Nőm véletlen, hogy a nagy tradíció Marconáit aiján- dékozott az újjászületett nemzetnek Firenzei összeköttetést. Szovjetoroezorezág megbízottá több miliő Iára értékű viüaimoe műszert vásárol a milánói vásáron, amefly utóbbi 'teljesem ált vette a régi lipcsei vásárok szerepét. 'A Fiat-müvek harminc „littorimát“ (nnötarvona- toit) adtak el Argentínának, a lap közli a pompás vonatok képét. Tripollsban Ballbo megnyitja aiz nj 'kikötőt. Nélhány képet látunk az uj olasz középületek stílusáról..S végül: a hatvanéves Miarconi kísérletezés közben. — Ami a szovjetoroszok legnagyobb bánata: hogy az orosz nép nem szereti a gépet, nem tud 'bánni véle és elhanyagolja, úgyhogy a legtökéletesebb műszer is hamarosan elromlik, ha orosiz kezébe kerül (a géppel szemben megnyilvánuló ellenszenvről és felületességről akiarja leszoktatná a in. muqu Keülsmetílen, hogy a hét fejeinek érdekes társaságában egy másfajta zsenit is föl kell említenem, az emberfaj egy másfélle „kárvir ágizását", Dilángért, a gangsaterek királyát. Ám a maga reszortjában Dállinger van olyan mester, mint másban a többi nagy ember, s van olyan nevezetes is. Betörőnek llenni a modem technika minden vívmányával felszerelve. Bufal'ló-Billt játszani, a huszadik század derekán, egyediül dacolni mérgesgázos repülőgépekkel, pámcéltam- kokkal, ötezer, rendőrről és két álam emberva- dáezatí szenvedélytől égő felifegyverzett, inzur- gens lakosságával, amely zászlók alá lelkesedve ifidül a gangszter elem, egyedül kiprovo- kálni az ostromállapotot három amerikai államban-és szellemi táplálékot adni hetekig ötvenmillió újságolvasónak, kenyeret, sok ezer riporternek, •— nem kicsiség ez manapság az igényes világban. DffiMnger mindenesetre megtanít arra, hogy a banditák romantikájának nincsen vége. Vannak még Rózsa Sándorok, —- kiált föl a szenvedélyes bümügyér, s örül a gangszter fegyvereinek. Díllinger feladatokat ad föl. Például: hogyan szökött meg a börtönből a sokszorosan őrzött fegyenc? Hagyon tűnt el 'a körülkerített házból, ahol ötszáz páncélos rendőr ostromzár alá vette? Hogyan rabolhatta ká a milliárdos tengerparti villáját és szállíthatta el értéktárgyait? Hogyan merészkedett be St. Paul (főterére és zsákmányolhatott két autót a rend- őrgyüríi közepén? Hogyan szervezhette meg ■újra szétszórt bandáját? Ég miért nem fogja el őt a tízezer üldöző? Mindezek probléanák. amelyekre nehéz választ adni. Tény, hogy az amerikai nép megsebezhetett ennek ;tartja John Dill- iingart, aki harminc éves és eddig hatvan em* bent gyilkolt meg. Sigtfriednek, Achillesnek tartja őt, de akinek sebezhető pontját nem árult* még él a jótékony isten a rendőrségnek. Egyetlen ember skrupulus nélküli kegyetlensége ugyanolyan csodálatos erőnek bizonyult, mint mások feltétlen energiája vagy abszolút-értelme: e végletekig cságázott sötét kvalitással milliókat sakkban ind tartani Dillinger, ment aiz embereik érzik, hogy ez a haramia, .azonnal lő és gyib kol, s amellet,t ő a gyorsabb, feltétlenül ő az eflső, akinek gépfegyvere megszólal. A villámgyors kegyetlenség ugyanolyan hatalom, minit bármiféle más első osztályú kvalitás — s ugyanolyan hatalom mia is, minit volt. az ókorban, a középkorban vagy egyéb mesevilágokban. Palugyai Jakab „Zöld * fájából4* Prüger Henrik száIIoda=kolosszusáig A POZSONYI CARLTON REGENYE Egy szíovenszkói BucMenbrook - Aki csak véletlenül menekült meg a Titanic hajókatasztrófájától * Különös kis szlovenszkói élet a Carlton halijaiban * Felvonulnak a múlt nagy alakja! Hogyan él a miniaíür=birodaIom ? I.BoctUou Amíg szakadó esőben állunk a Wilson-pálya- udvarnál s a két mozgékony, kis ember, Benes és Barthou ünnepélyesen gesztikulálva üdvözli egymást a katonák sorfala ellőtt, barátom rámutat Louis Barthou finom tanár arc ára: „Másul grófnak kell lennie, aki diplomáciai karriert lakar lefutni" — mondja — „Franciaországban Írónak.*4 S nem rossz cserét csinált Franciaország. Az eredmény kielégítő. Az ötféle diplomata közül, aki van, a katona-diplomata, az anisztokraita.-dáplomiata, az iró-diplomata, a saiíe-made-man diplomata és a hivatalnok- dipkxmata közül a legrosszabb az utolsó, a többi értéke körülbelül egyforma. Németországban túlteng a katona-tiipus, 6 talán Beck 'lengyel kül- ügyminisziter is azért áll annyira a németek nagybecsülésének középpontjában, mert katona volt. A franciáknál valóságos előírás, hogy követeik és körvet sági tanácsosaik könyveket írjanak. Ez a Barthou például hazájában nagyobb biográfiairónak és történésznek számit, minit diplomatának, s aki Mirabea/u, Lamartine életrajzát ismeri, vagy egyéb könyveit a francia forradalomról, csodálni tudja stílusát, óriási tudását és ügyes szempontjait. Itt, a szakadó esőben, a katonák sorfala előtt, az állami fogadd tatás fenköLt pompájában mosolyogva kel arra gondolni, hogy Franciaország most megérkező képviselőije egyszer szinte pikánsnak nevezhető könyvet irt Wagner Ráöhárd szerelmi életéről. Sebaj, a könyv jó, az öreg akadémikus megérdemli a szép fogadtatást. A sokat irdo- gáló francia diplomaták kellemes helyzetben vannak, mert ha rossz diplomaták, mint például Paul Ciaudtel, még mindig jó írók lehetnek óé megfordítva. E bölcs váltógazdaság követkeltéiben nagyobb esélyeik vannak a közéleti érvényesülésnél, mint az egyiváeu szakembernek. Innak is bőven, s csak kutyafuttában fökmht- hetek néhány nevet: Paléologue, Paul-Oiaudel Jacques Riviére, Jean MiistteT, Claude-Farrére, Paul Morand, Giraudoux, Barthou, Herrint és így tovább. A legeldugottabb fészekben ó'ő francia konzul kötelességének tartja, hogy szép- lélek legyen. A kis konzul gyenge dolgokat ír, többnyire házi használatra, követségével műkedvelő előadásokat rendez, de ha felcsepere- dák, igyekszik jobb könyveket termelni, s ha nem megy, talán igénybeveszd a tehetséges állásnélküli írók csendes támogatását, de az irodaimat nem hanyagolhatja el. Ez a diplomáciai előírás Párisban II. 1tlOUAHÍ A drótnélküli távíró és a rádió íailfeőt zője hatvan éves lett, s hallom, két év múlva uj szenzációs találmánnyal akarja meglepni a világot. Marcona világéletében különös pólusát jelentette az olasz léleknek: a technikai pólust. Az olasz lelket mi daloló müvészléleknek tartjuk, holott alig van lélek, melyhez közelebb állna a technika, mint hozzá. A három nagy „M“ között, aki az uj Olaszország eljövetelét szimbolikusan vagy ténylegesen előkészítette Mussolini, Marinetti és Marcona között, méltó helyett foglal él az utolsó, akinek stílusa nélkül elképzelhetetlen az olasz újjászületés. A legjobb motorok, a legjobb autóversenyzők, a legjobb repülőgépek, hajók, cirkálók urna Olaszországban készülnek. Lapozni kell az olasz folyóiratokban, ahol csak mellesleg találunk képeket művészeti vagy társadalmi eseményekről, ellenben annál több fotográfiát az uj olasz technika vívmányairól. A legutóbbi Illiustrazionrae Itala a- ma-ban például a következőket láttam: egy cflasz pilóta olasz gépen magassági világrekordot állított föl. Olasz autók megnyerték az alexandriai óriási autóversenyt. Vízre bocsátották Speriá- ban a világ leggyorsabb torpedóüldözőjét. A Rex nevű olasz óriáshajó uj rekordidő alatt tette meg az utat New-Yorkból Génuába. Az olasz király felavatott egy uj várost — a másodikat, — amelyet Mussolini a lecsapolt mocsarak helyéin építtetett. Megnyitották az Ap- penmeket, átfúró uj 19 kilométer hosszú kettős vágányu alagutat, amelynek villamos von áriái bárom órával a Bologna— Pozsony, április 28. Néhány nap óta ismét sokat beszélnék Pozsonyban arról, hogy a Carlton-Savoy komplexumot a Prüger-család átadja a Tátra-Bank- nak s hogy ezzel uj rendszer veszi kezdetét ebben a külön kis világban, amely Pozsony 'központjában terül el, külön törvényei, ősi hagyományai és külön történelme van. Az uj üzleti rezsim bevonulása valóságos forradalmat jelenít a Carlton-Savoy ősdakók világában. Mint amikor egy patriárkálKs és romantikus királyság átad ja helyét hangtalan, méltóságteljes lemondással a realista republikánus rezsimnek. Persze, ez a forradalom’épp olyan aktuális ma, mint amilyen aktuális volt egy évvel ezelőtt, s hogy (bekövetkezik-e, vagy sem, valóban csak mellékkörülményeken múlik, mint sok forradalom. A Prüger-dinasztia még mindig elég erős ahhoz, hogy megőrizze a tragikus véget ért alapító birodalmát, a Tátra-Bank pedig elég realista ahhoz, hogy ebben a gazdaságilag kritikus időben ne bocsátkozzék kényes vállalkozásokba. A . Carlton körül susognak egyet-mást, tagadhatatlan, hogy ennek a független és önálló kis királyságnak határait, a. bankimperializmus veszélyezteti, de azért azt hisszük, „közvetlen veszélyről nincs szó". Ahogy ezt a haditudósi- tások stílusában mondani szokás. Uj címer kerül a Zöldfa^szálíodára A Savoy és Carlton birodalmát valójában a Prüger-dinasztia alapította ezelőtt húsz évvel, pontosan 1913-ban vette át Prüger Henrik az Öreg Palugyai Jakabtól a szállodát, amelyet akkor még nem hívtak Savoynak, hanem Zöldfa-szállodának. A századvégi és századelő# nagy polgárosodásnak a szállodák és kávéházaik voltak a központjai A magyar középosztálynak és a történelmi osztályoknak mindig idegen volt az állandó városi élety itt csinált politikát, esetleg itt adta, sí borát vagy búzáját, Itt rendezett nagyobb társas ■lakomákat, itt voltak az úri bálok, — de élni vidéken élt. A század második felében a „száliák" váltak a polgári élet középpontjává, igy került a magyar történelem legfényesebb lapjaira á Pilvax-(kávéház és igy jutott kiváltságos hely a magyar regényírásban a szállodáknak és kávék ázatnak. A pozsonyi előkelő világ központja a Zöldfaszálló volt, amelynek nagykapuján — ez a nagykapu ott volt, ahöl a mai Carlton-kávé- ház bejárata van — jártak be a négyesfogatok. Az étteremben pedig a Pozsony-vidéki arisztokrácia Bzine-java fordult meg. karcsú búté- liákban itt sorakoztak fel a világhírű Palugyai- pincék 'borai, és Palugyai Jakab fekete-sujtásos magyar ruhában, rámás csizmában járkált vendégei között. A város képe az uj század hajnalán rohamosan kezdett változni a Zöldfa-szálló körül, uj, modern paloták emelkedtek, a budapesti Nemzeti Sziníház mintájára színház épül, a régi, valamikor híres háromemeletes palota elavultnak, kopottnak tetszik ebben a megváltozott környezetben. Palugyai. Jakab azonban nem akarja levetni a magyar ruhát, nem akarja kihordatoi a hatalmas, fehér rakott kályhákat az éttermekből, öreg már ahhoz, hogy „megértse az idők szavát". Ekkor érkezik haza Londonból a fiatal Prüger Henrik, aki úgyszólván gyerekfővel ment ki Londonba, ahol karriért csinált. Most a londoni Savoy-hotel vezérigazgatója, ami a vendéglős- és kávé6-iparban körülbelüli olyan történelmi méltóságnak felel meg . mint amilyet világpolitikai viszonylatiban az angol ■király tölt be. Prüger Henrik tárgyaim kezdett Palugyaíval és a tárgyalás vége az lett, hogy az ,a% negyvenéves ,jhóditó“ kitűzte azuj „dinasztia" dinerét a régi ház homlokzatára. A elmer, amely méhet ábrázol, ma is ott ragyog a hétemeletes Carlton-Savoy-palota homlokzatán. Prüger Henrik eldobta a régies hangsáén Zöldfa-szálló dimet és londoni mintára Savoy-hotel- nek keresztelte el a vállalatot. Kidoibatta a régi bútorokat, a régi kályháikat, bevezette a központi fűtést, modernizálta a „birodalmat", uj, európai alkotmányt adott neki, maga zsakettben üdvözölte vendégeit, a sujtásos magyar ruha a lomtárba került. Nyugati álom a Duna menten Prüger Henriik, a hódító, valóban érdekes egyéniség volt s tragikus halála egyenesen ib- send alakot forrnál belőle. Talán nem is véletlen, 'hogy amikor ehhez a tagadhatatlanul Ieg- mutatósabb. pozsonyi regénytémához hozzányúltam, történelmi hangot pendített meg toliam. Ebben az üzemben — amely úgy él a pincétől, a fütőkazántől, a konyhán át a pálmákkal és perzsaszőnyegekkel dekorált szalonokig, a szobák éjszakai. csöndjébe merült száz és száz embersorssal, tragédiákkal és komédiákkal, amelyek naponta átvonulnak egy nagy szállodán, mint valami miniatűr birodalom — megvan minden, ami egy ország életében lüktet. S talán éppen ezért van sok, úgynevezett történelmi vonás ezekben az öszhaju, mindig nyugodt, mindig mosolygó, mindig választékos szálloda-diplomatákban. Prüger Henrik ebből a szempontból valóban regényalak volt, Galswortihy vagy Thornas Mann tollára méltó alak, fejezet a Forsyték vagy a Buddembrookok történetéhez, valami távoli, elfeledett rokonság kapcsán, itt a Duna mentén, ahová a nagy nyugati kereskedődinasztiák csak véletlenül szoktak eltévedni. Azok az ifjak azonban, akik innen indultak el és meghódították a nagy nyugati metropolisok kereskedelmi fellegvárait, visszajönnek ide, hogy megvalósítsák a nagy „nyugati álmot". Ilyen Ifjú volt Prüger Henrik is, aki a háború alatt, mikor müvének alapjait lerakta, visszament még Londonba, ahol mellesleg az angol királyi automobilklubnak is igazgatója volt s ahol nem tudták nélkülözni. Londonban érte a világháború és itt várta kd
