Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)
1934-04-29 / 99. (3430.) szám
1934 április 28, szombat. [/asácMtfr WUzdúSÖH, a® öú maftyoz né^f/Ásdei e^ik- Martos, április. Az Endrédiék házánál szálltunk le, mielőtt a kis tó partjára mennénk a délutáni körjátékot nézni. Endrédiék kinn állnak a kapuban 6 mint már ilyenkor vasárnap szokás, nagy megbeszéléseket folytatnak a szomszédsággal, a különös időjárásról, a rádióról s a bultiuregylet sziinielőadásairól, amelyekre nagyban készül a falu mind ... Régi ismerősek Endrédiék. de a többiek is, ebben a messzi faluban a Zeitva s a Vág között, ahová egyre többet járnak, városi népek, gyönyörködni a színes viseletben, elüldögélni a naszvadi párnákkal kidiszitett szobában s mia.la.tt a ház „öreg szüléje" a nagy, szabadtüzhely alá rendezgeti a tüzet, a ház fiatalábbjaii a nyolcretnd gyönyörű ruhát mutogatják. Érdekes ebben a martosi kis házban minden. A szabadtüzhely. nyitott kéményével, — látná a kék eget, ha a katlan fölé áll az ember s a kéményben, a kék ég s a kormos katlan között még ott lóg egy téli sonka a füstön, aztán a díszes szoba, mennyezetig rakott piros párnáival, faliszekrényében sok színes üveggel. Kicsit kusza, kicsit nyoimotthatá- su; a zárt ablak s a sok virág nem engedi be a levegőt, a padolat döngölt agyag még ... Néprajzi kutatónak, romantikus faluszerelme.seknek érdekesek ezek a házak, 'kedvesek a szobái, de a higiéné követelője vajmi sok átalakít ást eszközölne itten, ha ngy szabadjára eresztenék ... * Valahogy nehezen hatol be ebbe a faluba a mai élet levegője s ez részben számukra kedvező- is, megmaradtak a maguk ősivalóságában, a maguk szép viseletében, de ugyanekkor áll még a régi s nem különösen egészséges épitkezés ás, jó utaik sincsenek s a régi falusi erkölcs sem azt jelenti, hogy ebben az erkölcsben minden ragyogó, minden feknagasztosuló s minden csodaszép ... Más az alakjuk, más az arckifejezésük, más a vonásuk, a beszédjük,- az öltözetük, a viselkedésük, a megjelenésük, a bajuk színe s a kezük formája, mint a környező falvaké. Büszkék is erre. Egymás között házsodnak, idegen legény vagy leány ritkán jön a faluba s ha jön, azt szigorúan bírálják, annak bele kell illeszkedni a falu íratlan törvényeibe. Elsősorban dolgoznia keli tudni, nagyon sokat,' vasárnap is,' munkaidőben,' mért a martosi nép roppant szorgalmas, munkás. * De aztán a „cifra" is. Ahogy Endrédiék, aztán Pappék, Jóbáék. meg a többiek, sorra, mind, megmutatják ruhakincseiket, — amelyeknek anyagát egyedül s kizárólag a komáromi „lila bolt" szolgáltatja, — a keleti magyar ember szinszeretete, a török-turáni vér cicomakedvelése mutatkozik meg bennük. Nagyon szép viselet, a városi ember regényes népszeretettel ügyel erre a martosi viseletre s biztatja őket, ne vetkőzzenek ki belőle, — de 'drága ez a viselet nagyon s néha a családoknak minden kis vagyonkája erre megy... Nagyon helyesen itt nem akadt senki, aki ennek a drágaságnak dacára lebeszélte volna őket régi viseletűkről. Nem úgy, mint sok község szellemi vezetője, akik éveken át, rendszeresen üldözték a népviseletet, úgyszólván kivetköztették a népet régi formájából, mert az díszes és kissé költséges volt. S most vannak faágaink, amelyek talán sokáig megmaradtak volna még ősi viseletűkben, de kikény- szeritették őket a régi ruhákból. Milyen sután festenek azok az uj, „párisi*4 szabásban... Éppenugy, mint az a kis martosi lányka., aki már Komáromba jár polgáriba s otthon még vakációban sem öltene föl testvérei régi ruháját. A család így válik ketté: a kisebbik testvér rossz modem ruhában tetszeleg, a nagyobbik még régi ruhát hord s a „civil* úgy fest közöttük, mint egy félrehullott, keserves tintacsöpp ... * Pentcbszoknya, pruszlik, .ing, „nyakkendő", keszkenő, pintli, tülangli, fikető, elejbe való pántlika, aranycsipke, mesterke, — ilyen s hasonló nevű darabokból áll a martosi ruha, amelyhez „parancsolt" nyakdiszt a komáromi ékszerész ad, de a lábon már Bafa-cipő s testszinti harisnya feszit és alig.alig akad rézzel kivert csizma... A legények gombos bársonyruhában s piroemellényben járnak még, olyan színes, mozgalmas, tisztára mosott igy vasámaponkint Martos, hogy az ember lépten- nyomon fényképezni szeretné. Kugli és krajcár, meg a pillikézés A domboldalon kis vendéglő. Udvarán nagyon kezdetleges rövid kuglipálya.. Néhány legény „ember" dobálja naigy figyelemmel a golyókat, de mivel göröngyös a pálya, a golyóknak útja erősen kusza. Csinos leány áll az udvaron. — Álljon csak oda, á legények mellé, hadd fényképezzem le! Mosolyog, nem indul. Legényekkel nem! A legények csak este járnák a lányhoz. A rendkívüli helyzetre való tekintettel mégis a dobálózó legények mellé áll. Édesanyja, komor feketében mosolyogva ülegeti magát. — No, kedves szüle, maga is! Jönne a szüle a gép elé, de akkor kiugrik a lány. Megköti magát, ő nem engedi magát leképez - tetni az öreg szülével. — Majd, hogy elcsúfítsuk a képet! Vagy én, vagy anyám! — mondja a kis hiú. Az édesszüle zavartan mosolyog, jönne is a gép elé, meg nem is. A lányára feddőn rá nem szólna a világért A lány kényes kis jószág, kéreti magát. Inkább még a legényekkel, de az öreg szülével nem. Szerencsére, a gépünk ravasz kis masina s mig a leányzó ellenkezik, már le is kaptuk őt.. * A másik házfalnál szintén nagyon nemes szórakozás megy. így láttam tavaly is, tavalyelőtt is, — minden vasárnap ezzel ütik agyon az időt a legények s az „emberek": pénzt dobálnak a falhoz s akié legközelebb került a falhoz, az söpri be a többit. Kugli és pénzdohálás. Ez töltő ki a vasárnap délutánt. Szerencsére, működik itt a SzMKE fiókja, igen tevékeny vezetőséggel, ezek gondoskodnak kedvesebb s érdekesebb szórakozásról ás. Szinielőadáso- kat rendez a falu s most készül felépíteni a kultur. házat, mert még mindig csak ott tartanak, hogy az engedélyező tervet különféle apró hibák miatt állandóan visszaküldik. * A faluban nagy talajvíz tavak csillognak, körülötte méla fűzfák tükrözik magukat. Az egyik ilyen tavacskánál szokták tartani a vasárnap legkedvesebb szórakozását, ősztől-tava- szig, az úgynevezett „pillikézést" avagy „kuriá- zást". Munkaidőben azonban nem, aminthogy munkaidőben még vasárnap sem öltözik be senki „cifra ruhába". Pedig van a nőknek ilyen ruhájuk hat-nyolc is, minden ünnepi alkalomra másmás, mintha egyenruha volna... Déli egy óra felé mindenünnen szállingóznak már a tarkaruhás kislányok, aztán a nagyobbacskák, végre a menyecskék is meg érkeznek s két óra felé a feketeruhás, kritikusi iszernü öreg szülék ás megjönnek. Először a néhány kislány formál kört, egyforma tempóban forog körbe-körbe s énekel. Egyre többen érkeznek, csatlakoznak a körhöz, már a menyecskék is fogják egymás kezét s egy félóra múlva a kerítéstől a tószéléig nyúlik a kör. Soha meg nem szűnik forgása, mást nem is csinálnak, nem játszanak, nem fordulnak vissza, nem oszolnak szét, — csak forognak, forognak s közben énekelnek órák hosszat. Egy kislányt szólítunk magunk elé, az diktálja sorra a nótát. Van köztük háborús, akad müdal, rádió-nóta, átformált kupié, de eredeti martosi nóta is: „A kis Martost elöntötte a viz, Mind elvitte az eleje legint, És is elmék, keresem a párom, Mer én máshol nem élem világom. Ezt a kislányt csak addig szerettem, Mig a lábáról le nem vettem, De már mostan utat adok neki, Elmehecc már, uccse szeret senki". Vígan éneklik a menyecskék s a hatéves fcislá- nok ezt a nótát. Szegény kicsi gyerekek, elég hamar megismerkednek a férfiak hűtlenségével, legalább igy dalban ... A kicsi legények, kicsi csizmában s pici mellényben, félrevágott kalapban, zsebre tett kézzel figyelnek s nagy Bafa-léggömböket pukkasztgatnak széjjel. A pukkanást sokszor erélyes pofon követi. Keresünk mesélő, öreg szülét is. Ilyen azonban már nincs Martoson. Kifogyott. Úgy nézzük őket a körben, mintha különös messzi vidékről jött utazók figyelnék az exotikus törzsek harci táncát. A színesek tömegébe egy városi ruhás kislányba keveredett. Mint egy szomorú, kis veréb áll a többiek között, forog ő is, de kid a képből. Szomorú kis tintacsöpp. Ámde, két cifraruhás kislány melléje szegődik és irigykedve morzsolgatja ujjai között a „civilkislány" olcsó balliszt ruháját. Irigylik a városi öltözetet... Szómbathy Viktor. Száznegyoennyolc éoi számkioetés után oisszatér Magyarországra a Pálosok rendje Négy czenstochowai atya lesz a budapesti kolostor első lakója A magyar eredetű rend viszontagságos múltja és biztató jövője Budapest, április 21. (A P. M. H. munkatársától.) Jönnek haza a pálos-barátok. A Gellérthegy délkeleti sarkában, a meredek szikláitok tövében állványaiból már kibontották a kolostort, amely szinte már teljesen készen van és várja lakóit. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend közel százötven évi száműzetés után pünkösd ünnepére visszaköltözik Magyarországra és itt az ország szivében, a nyüzsgő metropolis zajában kezdi meg áldásos tevékenységét. Remeterend a világvárosban, olyan paradoxképen hangzik ez és mégis valóra válik, mert a pálos-szerzetesek ebben >a kolostoriban a világtól való legteljesebb elzárkózottságban fogják napjaikat imádkozás és munka közepette tölteni. A beata solitudo, a sola beautitudo, oh, boldog egyedülvalóság, oh, egyedülvaló boldogság, — ez a magányt kereső szerzetesi 'élet jelszava clalrvauxi szent Befnát apát óta és ez az életelv fogja irányi tani a gellérthegyi sziki a kolostor ezentéletü remeteszerzeteseit. ’ Pompásan illeszkedik a kolostor épülete kiugró bástyafokával a budai Duna-part gyönyörű panorámájába és érdekes, egyúttal megillető látványt, fognak nyújtani a feíhér öltönyü szerzetesek, amint a 'klauzulához tartozó felső sziki autón, ott a magasban fogják végezni mindennapi sétájukat. A kifejlődő víilágfürdőváros homlokzatába Istenre figyelmeztető kontrasztként illeszkedik a sziklatemplom mellett épült fehér kolostorépület. Remeteélet az őskeresztény Magyarországon A Pálos-rend nem egyszerre, teljesen kifejlődve jelenik meg a magyar történelemiben, hanem két évszázados fejlődés után bontakozik ki a nagyszerű alapítás. A keresztény hittel együtt a remetééi etet is sokan megismerték és megkedvelték az őskeresztény Magyarországon. A hit- hirdetők fáradságos munkájuk közben csöndes kolostorba és az erdők mélyére vonultak vissza. Már Géza fejedelem idején voltak ilyen remeték, akik közül az egyháztörténelem különösein szent András és Benedek vértanuk nevét jegyzi fel. A két szentéletü férfiú Nyitra mellett emelkedő Zobor-hegyen szolgált teljes elvonultságban Istennek. A 11. században nagyon gok remete ést Magyar- ország erdőiben, barlangjaiban. Leginkább a Pilis és a Mecsek irdatlan erdőit népesítették be a remeték kunyhód. Bertalan pécsi püspök a baranyamegyei Pa- fcacs község felett kolostort épített, moly a magyar remeteszerzet bölcsője lett. Szabályt is adott nekik, amely inkább a lélek belső életét szabályozta. Ruházatuk fekete kámzsa, bosz- szu vállkendő, köpeny és csizma volt. Később a hegy lankás lejtőjén fekvő községben is kolostort építenek a számukra. Ettől kezdve két kolostor volt itt, egyik a hegycsúcson, az ürögi, a másik Patacson. Mindkettő a mohácsi vészig állott, fenn. Másutt is kolostorban tömörültek a remeték. A Pálos-rend alapítása A Pilis-hegység remetéi templomok látogatása és készítményeik eladása céljából gyakra megfordultak Esztergomiban, ahol Özséb kanonoknál szálltak meg. A remetékkel való gyakori érintkezés hatására Özséb lelkében is megfogamzott az elhatározás, hogy remete lesz. 1246-ban lemondott javadalmáról és a Piliséi egységbe vonult. Hosszas elmélkedések után elhatározta, hogy közös fedél alá gyűjti a környék remetéit. Társai lelkesedve fogadták eszméjét. Első káptalanjuk 1250-ben gyűlt össze s ezen Özeébet választották elöljáróul. Ekkor vették fel a Remete Szent Pál rendje nevét Özséb Rómáiba ment, hogy a rendalapitáshoz a pápa engedélyét kieszközölje. IV. Orbán pápa Pál veszprémi püspököt bízta meg a rend állapotának megvizsgálásával. A vizsgálat eredmé- nyeképen a püspök megengedte hogy remeték módjára együttélhessenek. Ezzel még nem lett szoros értelemben vett rend a pálosoké, mert a megyéspüspök joghatósága alatt maradtak, de ezentúl semmi sem gátolta elterjedéslüket. A régi pálosok a harmadik században élt Remete szent Pált tartották a rend alapitójának és Özsébet a rend összegyűjtője és mestere- kép tisztelték. A Pálos-rend kezdetben az úgynevezett szemlélődő rendek közé tartozott. Kezdet-ben erdők mélyén, vagy legalább is népes településeken kívül építették kolostoraikat. A szerzetesek zömét eleinte az egyszerű testvérek alkották, ők művelték a kolostor földjeit, ők voltak a kolostorok iparosai. Tanulmányokkal nem foglalkozhattak, hogy a tanulás el ne vonja őket munkakörüktől. Áldozópappá csak annyit szentelhettek, amennyi lelki igényeik kielégítésére elég volt. A 14. század elejétől résztvesznek a lelkipásztori munkában is. Közelebb költöznek a lakott helyekhez, megtelepednek a városokban. Egyre nagyobb lesz közöttük a papok száma is. A pálosok szervezete A 14. század második felében kialakul szervezetük. Az általános rendfőnök, a prior generális kormányozza .a rendet, aki hivatalát 4—6 évig viseli. Ö hívta össze a rendi nagykáptalant, amelyen a főbb rendi tisztviselőket választották. A szentszéknél a rend általános ügyvivője, a procurator generális képviselte a rendet. Amikor a rend külföldre is á tsz ár ma zott, provinciákra osztották fel. A tartomány élén a prior provinciális állott, akit a káptalan választott. Hivatali ideje három ■évig tartott, amely után újból megválasztották. Tartományi káptalant minden évben tartottak, ezen választották az egyes kolostorok elöljáróit, a perjeleket. A virágzás kora A Pálos-rend virágzása a 14. század elején kezdődik, amikor Buda mellett Szent Lőrinc tiszteletére fényes templomot és házat építettek. Genfibe pápai legátus 1308-ban megengedte nekik, hogy Szent Ágoston szabályait követhessék. 1309-ben ült öasze az első nagykáptalan, amely megszerkesztette a rend törvénykönyvét. XXH. János 1329-ben megadta a végső jóváhagyást. Ekkor már hatvan kolostorban szolgáltak egységes vezetés adjaitt és egyazon szellemben Istennek. Nagy Lajos egyik kolostorukat a másik után építette, bővítette, gazdagitot- ta. Legfényesebb alkotása az 1532-ben emelt márianosztrai kolostor, amely még ma is áll, bár egész más célra, női fegyintézetül szolgál, Mátyás is különös jóakarattal fejlesztette a rendet és a királyok példáját követték a főurak, egyház,iák, világiak 'egyaránt. A köznép egyszerűen fehér barátoknak nevezte őket. Fehér szinti öltönyüket a 14. század derekán kapták. A budai Szentlőrincen volt a rend anyaház;a. A kolostor mellett épült templom az építészet remeke és a művészetek tárháza volt. Több mint 300 szerzetes lakott ebben a kolostorban. A magyar rend más országokban László oppelni herceg, Nagy Lajos nádorispánja 1382-ben hívta meg a pálosokat Cztn- stocbowába. Itt Jasna Gora nevű dombon épült kolostoruk, mely most a pálosok központja. Templomában őrzik Lengyelország leghíresebb kegyképét, a feketésbarnára festett Máriát a gyermek Jézussal Czenstoohowát a márianosztrai kolostor népesítette be és most Czensíccho- wa fogja asz első pálosokkal benépesíteni a Gel- lért-hegyi kolostort. A Pálos-rendet Lengyelországban is hamarosan megkedvelték. A mohácsi vész után a ma- ■gyaországi pálosok soha sem érték e! a múlt nagyságát és dicsőségét, mig a lengyelek ekkor jutnak el fejlődésük tetőpontjához. Németországban is meghonosodtak és rajnai rendtar tornán y u k fejlődésének delelő jen 16 na9
