Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)

1934-04-22 / 93. (3424.) szám

/ 1934 április 22, vasárnap. <p^Gg-MAfi^-Hiraap Trisfan da (unha szigetén 163 Robimon él és nem hér a hnllnra áldásaiból Az angol egészségügyi bizottság érdekes jelentése a szigetlakok életéről ■ Tristan da Cunha szigetén nincsen fogfájós ember London, április 21. (A Prágai Magyar Hírlap munlkatáireától.) Az óceánnak, a mérhetetlen vizeivatagnak ©gyes pointjain magányos szige­tek állanak, amelyek egyike-másika teljesen el­hagyatott, ember n!em lalkja, növényzet is alig borítja. Vannak viszont iilyen apró szigetpontok a tengeri forgalom útvonalaitól egészen félreeső helyeiken amelyek valamelyes csodálatos vé­letlen folytán régebben vagy újabban embereket vonzottak magukra, Robinzono- kat. Romantikus és rendkívüli ezeknek az emberi (közösségből számkivetetteknek az élete. Egészen más társadalmi formák, szokások, életmód fejlődött ki közöttük, mint a nagy kontinensek emberi közösségeiben. A.z életösztön csodálatos erővel dolgozott a sziget első megszállóiban, a honalapítókban. Először az élet mindennapi fen tartásár ól kellett gondoskodni, azután a magasabbrendü ösztö­nöket és társadalmi feladatokat kellett kielé­gíteni, családot állapítván, gondoskodni az em­beri élet. folytatásáról. Egy ilyen óceáni sziget lakóinak életére terelődött most az angol köz­vélemény figyelme annak a jelentésnek követ­keztéiben, amelyet a Tristan da Cuniha szigeté­re kiküldött egészségügyi bizottság adott .ki a sziget lakosainak életmódjáról. Angol fennhatóság alatt Különös szigetek vannak az óceán végtelen birodalmában, szigetek, melyek váratlanul buk­kannak feli a tenger mélyéiből és valaki felfe­dezi, térképbe jegyzi őket. Aztán a követkézé utazó már nem találja a szigetet a helyén, ed- Hrtint a mélységekben s a hulláim tenger örvény­lik felette. Némelyik óceáni gyermek 'többször ás megismétli a ravasz játékot, felbukkan, eltű­nik, majd ismét megjelenik. Ilyen sajátos annak a szigetnek a sorsa, amelyet Dougberty kapi­tány fedezett fed 1841-ben, a déli szélesség 60-ik, a nyugattá hosszúság 120 foka alatt, a Kap Horn és Uj-Zéland között. Tiz kilométer hosz- 6zn és 00 méter magas voüt ez az uj sziget, ame­lyet saját neve után irt be a térképbe. Egy szá­zad folyamán nyolcszor bukkantak erre a szi­getre és ugyanannyiszor tűnt el. Az ilyen hirtelen felbukkanó szigeteket ren­desen az a kormány jelentette a sajátjának, akinek állampolgára volt a felfedező. Néha rég eltűnt szigetek birtoka felett indult meg ilyen módon heves diplomáciai harc, mert egyszer ilyen, máskor meg amolyan állampolgárságú felfedező bukkant rá ugyanarra a szigetre, ame­lyet eltűntnek hittek. Ilyenkor a diplomaták iazt vitatták, hogy uj szigetről vám szó. A herce­hurcának Anglia vetett véget olyan módon, hogy kijelentette: mindazok a szigetek, amelyek egy meghatá­rozott területen belül bukkannak fel, bárki & fedezi fel őket, az angol korona fennhatósága alá tartoznak. Ezóta az angol koronának olyan birtokai is vannak, amelyek tulajdont épen nem is létez­nek. vagy a jövőben bukkannak fel az óceán mélységeiből. A portugál felfedező szigete Ilyen sziget Tristan da Cunha is, amely a déli Atlanti óceán medencéjében fekszik, Fokváros ■és Montevideo között, a déli szélesség 37-ík, a nyugati hosszúság 12-ik fókáin. Cteak igen rész­letes óceáni térképen, tá!állható fél ez a kis szigetcsoport, amely a gőzhaj ójára tok utjátől tannyára edfietkezik, hogy évenként legfeljebb egy hajó bukkan fel a partjánál, hogy a szigetllakókniak élelmet hozzon. A világtenger sok szigete viseli felfedezőjé­nek nevét. Ez a sziget is egy portugál hajósnak nevét viseld, akiit rég elfelejtettünk volna, ha a áérkép nem jelölne meg egy délíatdiantiikumi szi­getet az ő emlékezetére. A tudományos kutatás a. szigetcsoportban egy nagyon régi időkben összetöredezett vulka­nikus terület fenmaradt darabját látja. A rom- vidék központja a fősziget, Tristan da Cunha, míg a többi kis töredék: Lnaeceseibile, Nightin- gale és Gouígh. Nightingále csak 75 □ kilomé­ternyi terjedelmű, Inaocessible 15, Gougíh pedig mindössze 3 négyzetkilométer. Ezek a kis rom- szigetek lakatlanok. A főszigetoek azonban lakossága van és most #rröl a szigetlakó népről terjesztett be a brit kormánynak nagyon érdekes jelentést az egész­ségügyi bizottság. Nem paradicsom, kietlen pusztaság Tristan da Ounha 1816 óta Anglia birtoka, ,.an outpostja“ nemcsak :az Atlanta Óceánnak- hanem az angol világhír odalomnak is. A sziget tulajdonképen csupán egy 2329 mé­ter magas vulkáni kúpból áll, amely lávatömegeit főleg északnyugati irány­ban öntötte ki, úgy hogy itt egy kis láva fen- téreég csatlakozott a hegy lábához. A vulkán oidalilejtői szakadozottak s ezeket a hegyolda­laikat egy sajátos cserjefajta és fülfajta borítja, aminek párját csupán a messzefekvő Uj- Ameterdamban találhatni. A magvakat valószi- nüleg a tenger árja sodorta ide. Sűrű csomók­ban páfrányok is élnek a védett zugokban, a tenger pedig köröskörül gazdag halakban. A kráter már rég kiadudott és nyílását a ten­ger vize krátertóvá töltötte ki. Tólen-nyáron hó ül a magas csúcson. Tristan da Cunha valóban nem paradicsom, magárahagyatottságában, kőtengerével inkább kietlen kőpusztságnak mondhaitó. Robilnzon Kruzoe soha nem cserélte volna fel vele Juan Fernandez szigetét., amelyen nap­fényben és erdő sűrűjében, vadban és gyümölcs­ben bőséges része volt. És ebben a kietlen kősivatagban mégis emberek telepedtek le és ezek a szágetlakók az angol kormány ismételt áttelepítési kísérletei elle­niére sem akarják elhagyni megszokott lakó­helyüket. Nem kérnek a nekik kínált magasabb kultúra áldásaiból. Olyan emberek talán, akik elfárad­tak a kuituréletben? Vagy akik az emberek tár­sadalmában szörnyű bűntetteket követtek el és megbély egzettek, k i taszító ttak? Kilencven férfi és hetvenhárom női Robinzon Hogy kik voltak az első települök, azt ma már nem lehet megállapítani, semmi okmányszerü nyoma nincs. Azt mondja a hagyomány, hogy valamilyen okiból skót tengerészek maradtak vissza a szigeten a 19. század derekán. Bátran vették fel -a harcot a súlyos életkörül­ményekkel, kis kunyhókat építettek és az északnyugati part lávaföldjében burgonyát ül­tettek. Hal és .burgonya volt első táplálékuk, hal és burgonya a fő táplálékuk most is. Hogy az első települőknek burgonyájuk volt, hogy fájuk és egyéb építési anyag állott ren­delkezésükre, hogy vásznuk volt, amiből csóna­kot csinálhattak, az mind arra mutat, hogy va­lami hajóiról kerültek a szigetre, hajótöröttek lehettek.-Később Délamerikáíból és Erikából szereztek miaguknak asszonyokat a bátor wá- kingek és mert erős, szép férfiak voltak, szeren­cséjük volt az asezonyszerzéssel. Családok képződtek és a néhány hajótörött szigetlakó népet alapított 1895-ben negyven lakója volt a szigetinek, a bizottság most 163 Rc/binzont tálált ott, 90 fér­fit és 73 asszonyt Akik megélnek rádió nélkül is Ezek a Robinzon ok alig ismerik a külső világot a maga alkotá­saival és kulturjavaival. Csupán az öregebbek beszélnek a fiatalabbak­nak arról, mi van oda túl, a nagy vizen túl és ókkor nyugati meg keleti irányba mutatnak. Ott hűl sokat láttak, amikor házitüzniézőben jár­tak, ott vannak vasutak és villanyosok és az utcákon van vManyvilágítás. Nagyon ©ok új­ság, csoda az, amit elbeszélnek, de nem úgy szólanak az odaáti dolgokról, mintha valami vonzó volna bennük, mintha mindezt nekik is bimiok kellene, inkább megvetéssel és az elég­tétel bizonyos érzésével, hogy ők mentesek mind ez ostobaságtól. Nem is fogadnak ed eemuii ilyen kulturjót, amit odaátról hoznak nékik. Megcsodálják a rádiót, meg is hallgatják, de nem kérnek belőle. Az eiektrónok szárnyán sem akarnak kapcsolatba lépni az otthagyott külső viliággal. Mert szerintük mindaz, amit odaát kulturvivmánynak neveznek, a valóság­ban a szabadság megbéklyózása. Minden újítás mély benyulást követel az erszénybe, élvezetre hajlamosabbá teszi a-z embert és újakat von maga után. Adót kell fizetni a vízvezetéki víz után, az áram után, a gázért, a telefonért, a hi- vatallnoksereg fentartására és mindez szerintük elégedetlenséget kelt. A fiatalok csodálkozva csóválják fejüket. Mintha borzalmas mesét hallanának, mert ezen a világtól elfekvő szigeten még a pénzt sem ismerik. Itt nem lehet vásárolni, legfeljebb cserélni, ha a szomszéd krumplija elfogyott. Itt nincsenek boltok kívánatos kirakatokkal. És hivatalno­kok? Az angol kormány minden tíz esztendőben misszióspapot küld közéjük. Gyakran rövidebb időközben is, mert a pap az egyetlen ember a szigeten, aki nem sokáig tart ki — az unalom miatt. Mivel sem pénz, sem törvény, sem párt és munkanélküli sincs, ez az unalom érthető. Ha ketten vitáiba szállnak, a pap a döntő bíró, ő oktatja a fiukat és lányo­kat is, fcia azok épen tanulná akarnak. De isko­láké ny szer nincs. OJykor-olykoT a bába funk­cióját is végzi, erre azonban ritkán van szük­ség, mert az élet szűk tere megakadályozza a gyermekáldást. Természetes, egészséges, szellemileg friss em­berek ezek a szágetlakók, emellett bensőleg vallásosak, akik csinos templomot építettek, a falakat maguk díszítették, festették, maguk faragtak kicsiny faszobrokat. Egyszerű a templomuk, amely két részre van osztva, az egyikben a férfiak, a másikban a nők ülnek nyers fapadokon. Egy régi Krisztus-képet és szőnyegeket is kiakasztottak a templomban, ezeket a hajótörésből mentették meg. A legegészségesebb fogak a világon Az angol egészségügyi bizottság alapos vizs­gálat alá fogta a szigetlak ókat, mert az angol kormány tudni akarta, hogy nem árt-e a sziget- lakóknak a Robinzon-élet. Mert ha igen, eset­leges kényszerrendszabályokat kell alkalmazni a kitelepítésükre. A bizottság azonban betegségnek nyomára sem akadt. Még fogbetegségnek sem. A 163 szigetlakából 156-nak fogazatát vizsgálták meg. A 4060 fogból csupán 75 volt kikezdve és 119 kiesve. A lakósok fő tápláléka halak és bur­gonya, tojás és tej. Csupán félidőben esznek né­mi marhahúst és tiriibust. Mivel a szigeten nem terem gabona, nincs kenyerük sem, hacsak a SíTíagyar asszony lapja a Rendelte meg a P. M. H. kiadóhivatalában Ára egész évre 36 K, számonként 3.50 K A* Klára penslo O-Tátrafüred. Legkedveltebb családi pensio. Kitűnő konyha. Mérsékelt árak. Bővebb felvilágosítást ad: KLÁRA PENSIO, STARY SMOKOVEC. hajó lisztet nem hoz magával. Cukruk sincsen, nincs sójuk és más fűszerük sem. A legjellem­zőbb. hogy táplálkozásukból hiányzik a kenyér és a tésztanemü és ez megerősíti az angol orvosok vizsgálatai­nak eredményét, hogy a kenyér és a tésztáne- rnüek előmozdítják a fog rothadását. Búcsú a szigettől Olykor-olykor hajó érkezik a szigethez és megáll odakünn a nyílt tengeren, mert a sekély víz széles ezirtjei miatt közelebb nem merészke­dik. Ekkor Tristan da Cunha férfiai a hajóhoz csónakáznak, átveszik, amit hoztak nekik, ami­ket küld az ismeretiéin anyaország, a haza. Az asszonyok ott állanak egyszerű, hosszú, színes ruhájukban a parton és várakoznak. Kendős fe­jükkel úgy néznek ki, mint az egyszerű pa- rasztasszonyok. Nincs semmi vágy a szemükben, amikor a nagy. idegen gőzöst nézik. Ezek az asszonyok nem ismerik a vágyat a távoli, az ismereti, a veszélyes után. Itt akarnak és itt is fognak maradni a magányos szigeten és ninc6 bánat a szivükben, midőn a nagy hajó méltóságteljesen elindul. Hűek maradnak a vigasztalanság szigetéhez. Sorsa az övék is. Vidám mai A MAKACS VEVŐ Keresek egy könyvet, amelynek a címe V to­jáskivitel hatás* a malomiparra, kapcsolatban a cin tányérok gyártásával a XVIII. században. — De uram, ilyen cimii könyv egyáltalán nem jelent meg. — Tudom. Hisz épp ezért olyan nehéz megtalálni EGYENLŐSÉG — Nem érteim mit panaszkodik Smith a felesé­gére, hiszen az nagyszerű asszony, ki tud jönni abból a kis fizetésből is . . . — Igen, de miből éljen meg akkor Smith? SZÁLLODÁBAN Portás: Mikorra parancsolja uraságod, hogy fel­keltsük? Vendég: Köszönöm, nem kell, mindennap magam is felébredek pontosan 5 órakor. Portás: Nagyszerű! Akkor ugyebár lesz szives engem felkelteni? VÁLTOZÁS — Jó napot, Weiss ur, milyen remek színben van ... Az alatt a két év alatt, mig külföldön járt, nagyon megváltozott! — Kérem, uram, ön téved, én nem vagyok Weiss, hanem Krause! — Mondtam, hogy csodálatos a változás . . . Még a neve is megváltozott. VENDÉGLŐBEN Vendég: önöknél nagyon tiszta lehet a konyha— Tulajdonos: Feltétlenül. Köszönjük a szives elis­merést. De hogyan jött erre a megállapításra ura­ságod? Vendég: Mert minden ételnek friss szappanise van . . , hódítás — Képzeld, micsoda hódítást tetteim. Ott voltam az Elza lakodalmán és egy nagyon csinos fiú egész este le nem vette a szemét rólam. — Nem egy magas szőke, szmokingos fiatalember volt? — De igen. — Az, kérlek, a detektív volt, akit az após mefs faizott, hogy vigyázzon az ajándékokra. ALTATÓ DAL — Miért nem énekel a felesége valami altató dalt, hogy a gyerek ne sírjon folyton. Hiszen így rettenetes lelhet a szomszédoknak. — Dehogy! Azelőtt énekelt a feleségem, de a szomszédok megkérték, hogy inkálb/b a gyerek sír­jon, szívesebben hallgatják. KEDÉLYESKEDÉS — Adok egy számtani feladványt: Ha ez a szoba három méter hosszú és 4 méter széles és ha raj­tam csikós nadrág van, akkor hány érés vagyok? — Negyvennégy! — Pontosan eltaláltad. De mondd meg, hogyan számítottad ki? — Hát, kérlek, van itt a házban egy íólbolond ember, az huszonhétére* . . « 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom